Mi van a sorskönyvedben?

แชร์
ฝัง
  • เผยแพร่เมื่อ 8 ก.ค. 2024
  • Személyes tanácsadás: www.eletmenedzsment.hu/konzultacio/
    Könyv: www.eletmenedzsment.hu/felnottkori-lazadas-konyv/
    Zene: www.bensound.com
    #sorskönyv #sors #pszichológia #Életmenedzsment #DrMarótiEmese #önfejlesztés #önismeret #életútváltás #újrakezdés #szemelyisegfejlesztes #életcél #sajátút #önazonosság #önmegvalósítás #tudatosság #tudatosélet
    00:00 Mi a sorskönyv
    02:02 Hogyan alakul ki a sorskönyv
    05:57 Milyen sorskönyvek léteznek
    08:46 Zsetonok
    11:42 El lehet-e térni a sorskönyvtől

ความคิดเห็น • 12

  • @zsuzsasas8501
    @zsuzsasas8501 6 หลายเดือนก่อน

    Ezt nagyon érdekes hallani!
    Köszönöm!🤔

  • @tamasnagy1038
    @tamasnagy1038 2 หลายเดือนก่อน

    Nem semmi, rengeteg könyvet el kellett olvasni , akár többszőr is legalàbbis egyes rèszeiket, tudom mert én sokat olvasok , lehetne többet is. Az biztos, hogy sok munka ès idő àll mögötte. Nagyon felkèszült, rèszletes, sok informàciót tartalmazó videók bàjos kívitelben!

  • @ibolyatarr1537
    @ibolyatarr1537 ปีที่แล้ว

    Köszönöm szépen ❤

  • @katigaal6998
    @katigaal6998 ปีที่แล้ว +1

    Köszönöm szépen 🤗

  • @felixfelix53
    @felixfelix53 3 หลายเดือนก่อน

    A pár és a barát megválasztása: 11:23 kölcsönösségen alapul, sőt, általában nem is ismerik egymást, hanem kialakul az ismeret lenek közötti kapcsolat. Akkor is kölcsönösség van, ha valamelyik fél aktívabban választja ki a másikat, és a másik pedig úgymond passzívabb,, úgymond jóváhagyja a kiválasztást.

  • @filomena5007
    @filomena5007 ปีที่แล้ว +1

    Szülői mondatok: "Nem lesz belőled semmi!", "Semmi az amit ti csináltok!" ,"Nem csináltok semmit!"- bármennyit is dolgoztunk, és pedig rengeteget, a mezőgazdaságban és a háztartásban is. Segítséget nem kérhettünk, mi voltunk (öcsémmel) a segítsége édesanyánknak. Apu iparos ember, nem sokat foglalkozott a szüleiktől kapott földekkel, és a kertekkel. Cselédszámba voltunk. Az ötösök nemhogy elvárások lettek volna, nem is érdekelte őket, hiszen magától megvolt minden. Mindent magától teljesítek bármiféle elismerés nélkül. Ingyen dolgozok sokat. Belegebedek akkor is csinálom. Ami könnyen is mehetett volna, töredéke munkával. De volt 6 szoba és 6 föld ahol dolgoztam. Lett 6 diploma és 6 okj és a munkában ugyanez. Kiteszem a lelkem, odateszem magam és megkaptam érdektelen emberektől, akik nem csinálták meg amit nekik kellett volna, hogy "az semmi!", és nem értékelnek, még el is döngölnek a sárba. Én meg tehetetlen..Mert a szülői minta, hogy a rengeteg erőfeszítésemről nem is tudnak vagy nem értékelik, nem volt semmilyen elismerés, jutalom, pénz érte, örülj, hogy ingyen dolgozhatsz. Még nem is értékelik azt a sok munkát ugyanúgy sokszor munkahelyen is. A családi élet is a munka volt. Ezért mindenhol, minden munkahelyen otthonosan éreztem magam ahol teljesíteni kell. Család meg nincs. A munkatársak meg ritkán lesznek igazi "családtagok". Az iskolatársak se. Egész életembe munka mellett tanultam, tanulok. Az élet pedig dobál ezek miatt. Olyat nem tanultam, hogy kiállni magamért, megvédeni magamat. Az igazságtalanság miatt takarítás közben voltam dühös miért bánt. Amikor az iskolában fogalmazásba írtam megbüntettek keményen a kiváló dolgozat ellenére 8-ban. Aztán mehetsz. Legjobb tanulóként nem mentünk továbbtanulni az erős közgéből, mert ott is elhitették nem vagyunk elég jók ha már nem vagyunk kitűnők csak jók. Miközben másoknak minden sokkal könnyebben, kevesebb munkával is megy. Vagy ugyanazzal a befektetéssel sokkal előrébb tartanak. Miközben mindig OK-nak gondoltam magamat és másokat is. Mégis megkapom a külvilágtól, hogy nem vagyok oké. A teljesítményeim semmik se. Pedig vannak és nagyobbak mindig, mint amire gondolnak mások vagy egyáltalán gondolni tudnak. Fejlesztő és ellenőrző, megvalósító munkákat teljesítettem mindig. Ezer információ beszerzésével és feldolgozásával, hogy elképzeléseket felülmúló eredmények szülessenek. Csak is belső motivációból, mert a külvilág nem támogatott, csak jelen volt és csak az ő dolguk meglegyen, nekik segítsek...és megteszem..Aztán mehetsz Isten hírével és üres tarisznyával. "Hülye vagy!" A mintákban szülők komoly betegségei. Másvalaki támogat is nem is, csak az önismeret segít és hozhat valódi megoldást. Most ezen dolgozom (ezen is) sokat. És amikor áll össze a kép, akkor még ez sem elég? Nem csináltam semmit? Amikor mennyi mindent. El se tudom mondani, nem is voltak kíváncsiak rá sosem. A felszín, a látszat elég. A tárgyiasult "mid van" az érték. A diploma sem az. A családban első diplomásként, ellenszélben baromi nehéz. Az úttörőséget megszoktam amúgy, de az érdekek mentén való működést nem. Illetőleg másoké teljesüljenek előbb aztán jöhetek én is. Aztán nem is hiszik el mikor csináltam meg ennyi mindent. Mikor mégis kiderül. Addigra meg már eldöntöttek, beskatulyáztak valahova. Mint ahogyan akiket támogatnak azok teljesítményét elismerik. Én meg azt kaptam 23 évesen, meg 40 évesen "ne tanulj már!" Ma is. A másik oldalon meg néha a meglepetés "hihetetlen, hogy ennyi mindent megcsináltál!"-főnököktől. Meg "én nem gondoltam, hogy te diplomát szereztél, hiszen eljártál dolgozni" -édesapám. Vagy szúrós szemű témevezetőm "mi lesz ebből ugyan?" Konferenciaelőadásra érett anyag. Amit jelentősen továbbfejlesztettem és több ilyen megoldásom volt már, a módszerekkel miért nem tudtam piacra menni vajon és nagyobb sikert learatni, nem csak magamnak? A határidőkből bőven volt, sok is, amiket tartottam, de a kapacitásaim lekötötte az állandó teljesítés mindenhol. Meg túlteljesítés. Amiért nincs igazi elismerés, csak én tudom, hogy megcsináltam. Ebből legyen siker és piac és profit végre! Kívülről jobban értékeltek és értékelték munkámat mint belül. Mint a családi mintában, ugyanúgy. Ezt én nem tudom működtetni? Mintha a sok munka alatt láthatatlan lennék. Ilyen volt mindig. Magamban mélyedtem el és magam fedeztem fel a világot is. Persze sokmindent megmutattak, sokféle munkát is. Csináltam is sokfélét. Kitartóan. A körülöttem levő munkákat valósítom meg. Hogy van hatóköröm, mindig amekkorát a feladat enged. Korlátok közt éltem meg a szabadságomat mindig és elégítettem ki tudásszomjamat. A megismerés motivál mindig, maga a folyamat. A külvilággal való összekötése az ami a feladat számomra. A vesztes forgatókönyv nyertessé alakítani nagyon szeretném, ezen dolgozom sokat. Még nem eleget. Nem könnyű valóban. De meglesz, érik. Volt sok siker és munka vele és az életemben, de igazán a sorskönyvemet átütő mégsem. Úgyhogy van mit átírni. Ezen dolgozom. Kiválósagra törekvő, teljesítményorientált, tanulni vágyó, stratégiai gondolkodó és megnyerő erősségeimet is a gyerekkorom huzalozta be. Ki is élhettem az eddigiekben. Ám ha nem voltam elég tudatos, ezek okoztak gondokat is. Azok között akik nem ilyenek. Veszélyes erőssegek, nemhiába van ez, dolgoztam ezek megtalálásán szervezetben is. Ha túlzásba viszünk valamit. És az ott már nem támogat. Ekkor kell lenni nyertes forgatókönyvnek is.

    • @eletmenedzsment
      @eletmenedzsment  ปีที่แล้ว +6

      Kedves Filomena! Nagyon nehéz lehetett neked. A forgatókönyvet meg lehet változtatni vesztesből nyertessé. Tudatosság, rengeteg önfegyelem és kitartás kell hozzá. A folyamat apró lépésekből áll, de minden kis lépés óriási eredmény. Gondolj erre!

    • @filomena5007
      @filomena5007 ปีที่แล้ว +2

      @@eletmenedzsment köszönöm ☺ alakul. Igen, kis lépések nagyon sokat jelentenek. Életérzésben is. Köszönöm a segítséget is. 😇

    • @baracskatibor1898
      @baracskatibor1898 ปีที่แล้ว

      @@eletmenedzsment Úgy érzem, korlátozva vagyok, az anyagiak által. Hogy léphetek ki ebből?

    • @parhuzamvonalzo
      @parhuzamvonalzo 11 หลายเดือนก่อน

      Mennyire ismerősek egyes soraid! Hasonló a cipőnk. Kitartást neked! Remélem mind tudunk fordítani!

  • @55any18
    @55any18 9 หลายเดือนก่อน

    "Neked ez úgy sem fog menni","Én mondtam,hogy nem fog sikerülni","Te hülye vqgy,hogy úgy akarod letenni a szőnyeget","Én megmondtam,hogy ne költözz oda, "Mondtam,hogy ne kutyázz, ne csináld "....stb