GAZ 14 Csajka, szovjet "teljes ellátás"

Motor: nyolchengeres V-motor, négyhengeres, lökettérfogat: 5529 cm3
Teljesítmény: 220 LE (161,8 kW) 4200 fordulat/percnél
Maximális sebesség: 175 km/h
Üzemanyag-fogyasztás: kb. 20 l/100 km
Üzemanyagtartály: 100 liter
Tengelykapcsoló: egytárcsás dupla
Sebességváltó: automata, három sebességfokozatú előre- és egy hátramenet
Névleges feszültség: 12 V
Akkumulátor: 77 Ah
Elülső felfüggesztés: független, keresztlengőkarok, csavarrugók, teleszkópos lengéscsillapító, stabilizátor
Hátsó felfüggesztés: merev híd, hosszanti félelliptikus laprugók, rugalmas rugóelemek, teleszkópos lengéscsillapítók
Fékek: kétkörös hidraulikus fékek rásegítéssel, elől: tárcsafék, hátul: dobfék
Karosszéria: acélkeretre épült, négyajtós, hétszemélyes
Hosszúság: 6114 mm, szélesség: 2020 mm, magasság: 1525 mm, tengelytáv: 3450 mm
Kerékszélesség: 1580 mm (elöl), 1580 mm (hátul)
Hasmagasság: 180 mm
Saját tömeg: 2615 kg, megengedett össztömeg: 3175 kg
Az új Csajka nem csak küllemében tért el elődjétől. A GAZ-14-nek jobb volt a teljesítménye is. A jármű ereje 190 lóerőről (nagyjából 140 kilowattról) 220 lóerőre (nagyjából 162 kilowattra) nőtt, legnagyobb sebessége pedig 160 km/óráról 175 km/órára. Negyedével nőtt a gyorsulás is. A különféle nagyobb kocsikkal összevetve már magasabb fokon elégíthette ki az utasok kényelmi kívánalmait: az új Csajka közelebb került a Kreml (a főtitkár és a politikai bizottsági tagok) ZIL 114-eséhez.
A karosszéria magassága 9,5 centiméterrel kisebb lett a régi Csajkáénál. Ezzel lejjebb került a kocsi tömegközéppontja, és csökkent az aerodinamikai ellenállás. A kocsi nagyobb sebességen is stabilabb lett. A nyolchengeres V motor alapos korszerűsítésen esett át, nagyobb lett a teljesítménye és könnyebbé tette a kocsi használatát: kevesebb ,,munka" kellett a kezeléséhez. A motorba többek között hidraulikus szelepemelőt szereltek, nem kellett tehát időről időre beállítani a szelephézagot. A főtengely torziós lengéscsillapítót kapott, s az csökkentette a karosszériára átterjedő vibrációt. Megkettőzött alkatrészekkel felszerelt elektromos gyújtásrendszert tettek a kocsiba; ez is növelte az üzembiztonságát. Némely forrás szerint növelték a hengerek nyílásszögét, s ettől alacsonyabb lett a motor.
Módosították az automatikus sebességváltót is. Megváltoztatták benne az áttételeket, modernebb karos emelővel váltották fel az addigi nyomógombokat. Modernebb lett. a felfüggesztés is: gömbcsuklók és szilent blokkok kerültek bele. Módosult a fékrendszer: kétkörös lett, s mindegyik kör fékezte a két első kereket meg az egyik hátsót. A két kör külön-külön működtette a rásegítő berendezést, s volt mellettük egy központi szervofék- mechanizmus is. Az ezáltal megkétszereződött fékrendszer nagyobb biztonsággal működött. A féket áttették a kardántengelyről a hátsó kerekekre, és pedállal működtették.
Az új Csajka felszereltségben is túltett elődjén. . A jól szigetelt kocsibelsőben a zajszint nem haladta meg a 73 decibelt (nagyjából ilyen erejű a hangos beszéd is), s ez jó eredmény volt.
A passzív biztonságot többek között három- pontos biztonsági övek, valamint ajtómerevítő oszlopok növelték.
Évente alig száz Csajka készült el. Mindegyik különleges műszaki tanúsítványt kapott; abba belefoglalták, hogy milyen szerkezeti egységeket és berendezési tárgyakat szerelték be, de felsorolták benne az összeszerelésért felelő munkások neveit is. Minden kocsit alaposan átvizsgáltak, hosszas, több száz kilométeres próbautakat tettek velük; csak azután juthattak el kijelölt tulajdonosukhoz.
A Csajka élete furcsa és szomorú véget ért, és ez tökéletesen beleillik a Szovjetunió árvái által szőtt összeesküvés-elméletekbe. Az történt, hogy a Csajka gyártásának befejezésekor - máig tisztázatlan körülmények között - nyom nélkül eltűnt a teljes gyári szerszámkészlet, a présgépek és - ami már teljességgel érhetetlen a műszaki dokumentáció is. Egyszóval minden odalett, mintha a Csajkát sohasem gyártották volna. A hazai (vagyis az oroszországi) autógyártás pártolói szerint ebben Mihail Szergejevics és az ő meggondolatlan, értelmetlen döntése a legfőbb bűnös. Ők ugyanis úgy gondolják, hogy a luxuskocsi Csajkában igenis nagy modernizációs lehetőségek rejlettek, amelyek kiaknázásával az autó a piacgazdaság körülményei között is boldogult volna.
1976-tól 1988-ig összesen 1120 Csajka GAZ-14-et gyártottak; az utolsót 1988. december 24-én szerelték össze. A gyártósoron még maradt egy befejezetlen gép, de azt megsemmisítették.
A 90-es évek közepén a GAZ üzem vezetői újból el akarták indítani a Csajka gyártását, de mint már volt róla szó, nyoma veszett a teljes dokumentációnak; új autót pedig gazdasági okokból nem volt módjuk tervezni.
2008-ban a Csajka hivatalosan is a Szovjetunió kulturális és műszaki örökségének részévé vált.