Nagyon jó téma! Hajrá csajok! Szerintetek a gyerekkel hány éves korában kell közölni, hogy kicsit más, mint az átlag. Szegény csak azt tudja, hogy orvosról orvosra cipelem a diagnózis és a fejlesztés miatt. Nálunk -a szelektív evésen kívül- a szociális problémák a legszembetűnőbbek. Teljesen átérzem a Judit helyzetét, én is otthonülő voltam, szerettem a nővéreim társaságát (a mai napig). A fiam is szeret itthon lenni, neki viszont nincs testvére :-( . Féltem, hogy felnőttkorban magányos lesz, hacsak nem talál magának egy empatikus társat.
Szerintem nincs egy egyértelmű korhatár erre - függ a gyerkőc érintettségétől is, illetve hogy hogyan kezelitek otthon ezt a helyzetet. Nálunk a kisfiam maga is kimondta, hogy érzi, hogy más, mint a többiek - mi erre reflektáltunk, amikor kezdődtek a vizsgálatok: mondtuk neki, hogy szeretnénk kideríteni, hogy miben van szüksége segítségre, ezért járunk utána, hogy mi szülők is célzottan tanulhassunk, hogy a megfelelő módon támogathassuk őt, ahogy arra neki szüksége van. (Barbi)
Lizanka válaszát közvetítem: docplayer.hu/105258991-Mentori-kezikonyv-iskolai-kortars-segito-programokhoz.html autispektrum.com/PDF/lehetkonnyebb.pdf (34-35.o.) És ha jöhet angol nyelvű is: www.cuny.edu/wp-content/uploads/sites/4/page-assets/current-students/student-affairs/student-services/disability/Project-REACH-Peer-Mentor-Manual-21.pdf
Nem vagyok érintett, bár sokáig azt hittem egy családtaggal kapcsolatban, hogy de. Nem érintettként is érdekesek a videók és mindig az jut az eszembe, hogy idegi fejlődési rendellenességnek hívjuk, ha minden ember jól funkcionáló autista lenne, sokkal jobb hely lenne a világ. Én nem tudom kezelni az autistákat, mert belém égtek a szociális finomságok, ki nem mondott normák, játszmák, ezért zavarba jövök a direktségükön úgy, hogy a nem autista világban elég nyersnek és őszintének tartom magam. De értem azt a zsigeri egyenes gondolkodást, ami általánosan jellemző a jól funkcionáló autistákra és meggyőződésem, hogy mind társadalmi, mind tudományos szinten jóval előrébb tartana az emberiség, ha mindenki ilyen autista lenne. Nem tennénk felesleges köröket, nem arra menne el az energia, hogy hol hazudjunk és tartsuk vissza az erőforrásainkat. Az önismeret kapcsán pedig maximálisan egyetértek. Nem szabadna addig senkinek szülni, ameddig a generációs sérüléseket és mintákat fel nem oldja.
Én (Barbi) is mindig ezt hangoztatom: a neurotipikusok legalább annyit tanulhatnának az autistáktól, mint fordítva! ;) Ennek egy közös munkának kellene lennie, és egy ideális világban eltanulnánk egymástól az erősségeket!
![ปฏิเสธไม่ไหว (Crush on you) - LIPTA feat. No One Else [Official MV]](http://i.ytimg.com/vi/NBw1jF342vw/mqdefault.jpg)
Üdítő volt látni, hallgatni Titeket.
Nagyon szépen köszönöm.
Nagyon jó téma! Hajrá csajok!
Szerintetek a gyerekkel hány éves korában kell közölni, hogy kicsit más, mint az átlag. Szegény csak azt tudja, hogy orvosról orvosra cipelem a diagnózis és a fejlesztés miatt.
Nálunk -a szelektív evésen kívül- a szociális problémák a legszembetűnőbbek. Teljesen átérzem a Judit helyzetét, én is otthonülő voltam, szerettem a nővéreim társaságát (a mai napig). A fiam is szeret itthon lenni, neki viszont nincs testvére :-( . Féltem, hogy felnőttkorban magányos lesz, hacsak nem talál magának egy empatikus társat.
Szerintem nincs egy egyértelmű korhatár erre - függ a gyerkőc érintettségétől is, illetve hogy hogyan kezelitek otthon ezt a helyzetet. Nálunk a kisfiam maga is kimondta, hogy érzi, hogy más, mint a többiek - mi erre reflektáltunk, amikor kezdődtek a vizsgálatok: mondtuk neki, hogy szeretnénk kideríteni, hogy miben van szüksége segítségre, ezért járunk utána, hogy mi szülők is célzottan tanulhassunk, hogy a megfelelő módon támogathassuk őt, ahogy arra neki szüksége van. (Barbi)
Sziasztok! Szeretném megkérdezni a vendégelőadót, hogy hol lehet olvasni az említett "kortárs mentor" fogalomról. Szívesen fogadok hasznos linket.
Lizanka válaszát közvetítem: docplayer.hu/105258991-Mentori-kezikonyv-iskolai-kortars-segito-programokhoz.html
autispektrum.com/PDF/lehetkonnyebb.pdf (34-35.o.)
És ha jöhet angol nyelvű is:
www.cuny.edu/wp-content/uploads/sites/4/page-assets/current-students/student-affairs/student-services/disability/Project-REACH-Peer-Mentor-Manual-21.pdf
Nem vagyok érintett, bár sokáig azt hittem egy családtaggal kapcsolatban, hogy de. Nem érintettként is érdekesek a videók és mindig az jut az eszembe, hogy idegi fejlődési rendellenességnek hívjuk, ha minden ember jól funkcionáló autista lenne, sokkal jobb hely lenne a világ. Én nem tudom kezelni az autistákat, mert belém égtek a szociális finomságok, ki nem mondott normák, játszmák, ezért zavarba jövök a direktségükön úgy, hogy a nem autista világban elég nyersnek és őszintének tartom magam. De értem azt a zsigeri egyenes gondolkodást, ami általánosan jellemző a jól funkcionáló autistákra és meggyőződésem, hogy mind társadalmi, mind tudományos szinten jóval előrébb tartana az emberiség, ha mindenki ilyen autista lenne. Nem tennénk felesleges köröket, nem arra menne el az energia, hogy hol hazudjunk és tartsuk vissza az erőforrásainkat. Az önismeret kapcsán pedig maximálisan egyetértek. Nem szabadna addig senkinek szülni, ameddig a generációs sérüléseket és mintákat fel nem oldja.
Én (Barbi) is mindig ezt hangoztatom: a neurotipikusok legalább annyit tanulhatnának az autistáktól, mint fordítva! ;) Ennek egy közös munkának kellene lennie, és egy ideális világban eltanulnánk egymástól az erősségeket!
Jennifer lopez filmek magyarul