Szép napot mindenkinek! 27 éves, Aspergeres autista fiam van. Óvodás korától vittem mindenfelé, hogy kiderüljön, miért "más". A férjem nem értett egyet, szerinte nem kell ezzel foglalkozni, a gyerek olyan, amilyen. Másodikos korában kaptunk diagnózist, jól funkcionáló autistaként, akit integrálni szükséges. Az integráció annyi volt, hogy hetente 1x utazó gyógypedagógus foglalkozott vele a suliban 45 percet, egyébként betették egy neurotipikus osztályba, és integrálódj. Most nem tudom, mi van ezen a téren, de remélem a közösség érzékenyítése már alap. Meg a pedagógusok felkészítése arra, hogy MINDEN gyermek más. Érettségije, szakmája, angol B2-es nyelvvizsgája van, mégsem dolgozik, vagy tanul. Terápiába nem akar menni, másság tudata nincs . A pszichológus, akivel beszéltem, azt mondta, nem szereti az integrációt, mert nem megfelelően működik. Minden gyermek más és más . Csak a saját utunkról írtam. Ja! És apuka 26 év után feladta azt, amibe bele sem állt. Kívánok minden érintettnek elfogadó, szeretetteli támogatást!
Lehet, hogy lemaradtam róla: az érintett gyerekek milyen szinten vannak hozzávetőlegesen? Nem mindegy, hogy egy gyerek a spektrum eleje, van-e hozzá adhd vagy éppen nembeszélő vagy nem rágó stb. Ez így nagyon szép és nagyon-nagyon hasznos lehet, csak én pl. nem tudom belőni, hogy milyen gyerekek mellett jutottak az anyukák ezekre a megállapításokra? Egyébként nagyon szuper és előremutató, nagyon köszönöm!
Véleményem szerint az, hogy hogyan állsz hozzá a gyerekedhez, független attól, hogy a spektrumon hol helyezkedik el. Ráadásul a spektrum kerek és nem lineáris :)
Sziasztok! A gyerekeitek konkrét viselkedési tűneteiről tudnátok mesélni? A 15 éves lányomnál hosszas vizsgálatok után végül nem igazolták az autizmust, de a tünetei miatt a két doki között nem volt konszenzus. Így mi most is csak lebegünk ebben az állapotban... gyakorlatilag túléljük a napjainkat.
Szép napot mindenkinek!
27 éves, Aspergeres autista fiam van. Óvodás korától vittem mindenfelé, hogy kiderüljön, miért "más". A férjem nem értett egyet, szerinte nem kell ezzel foglalkozni, a gyerek olyan, amilyen.
Másodikos korában kaptunk diagnózist, jól funkcionáló autistaként, akit integrálni szükséges. Az integráció annyi volt, hogy hetente 1x utazó gyógypedagógus foglalkozott vele a suliban 45 percet, egyébként betették egy neurotipikus osztályba, és integrálódj. Most nem tudom, mi van ezen a téren, de remélem a közösség érzékenyítése már alap. Meg a pedagógusok felkészítése arra, hogy MINDEN gyermek más.
Érettségije, szakmája, angol B2-es nyelvvizsgája van, mégsem dolgozik, vagy tanul. Terápiába nem akar menni, másság tudata nincs . A pszichológus, akivel beszéltem, azt mondta, nem szereti az integrációt, mert nem megfelelően működik.
Minden gyermek más és más . Csak a saját utunkról írtam. Ja! És apuka 26 év után feladta azt, amibe bele sem állt.
Kívánok minden érintettnek elfogadó, szeretetteli támogatást!
Lehet, hogy lemaradtam róla: az érintett gyerekek milyen szinten vannak hozzávetőlegesen? Nem mindegy, hogy egy gyerek a spektrum eleje, van-e hozzá adhd vagy éppen nembeszélő vagy nem rágó stb. Ez így nagyon szép és nagyon-nagyon hasznos lehet, csak én pl. nem tudom belőni, hogy milyen gyerekek mellett jutottak az anyukák ezekre a megállapításokra? Egyébként nagyon szuper és előremutató, nagyon köszönöm!
Véleményem szerint az, hogy hogyan állsz hozzá a gyerekedhez, független attól, hogy a spektrumon hol helyezkedik el. Ráadásul a spektrum kerek és nem lineáris :)
Sziasztok! A gyerekeitek konkrét viselkedési tűneteiről tudnátok mesélni? A 15 éves lányomnál hosszas vizsgálatok után végül nem igazolták az autizmust, de a tünetei miatt a két doki között nem volt konszenzus. Így mi most is csak lebegünk ebben az állapotban... gyakorlatilag túléljük a napjainkat.