Jancsik Balázs: Hétország nyomában. Régészeti adatok a magyarság kaukázusi kapcsolatrendszeréhez
ฝัง
- เผยแพร่เมื่อ 11 ก.ค. 2021
- A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Magyar Őstörténeti Kutatócsoportja előadássorozatban mutatja be a korai magyar történelem kutatásának legújabb eredményeit. Jancsik Balázs 2021. június 11-én tartotta meg előadását, amelynek címe: Hétország nyomában. Régészeti adatok a magyarság kaukázusi kapcsolatrendszeréhez, valamint a jászok kaukázusi eredetének hátteréhez.
Az előadás összefoglalója:
A magyarság eredetének kapcsán a hazai tudományosságban már korán a Kaukázus térsége felé fordult az érdeklődés. A 13. században Julianus barát is megfordult ezen a vidékén, majd a hazai őstörténészek közül gyűjtött itt pl. Pósta Béla, Róna-Tas András, Veres Péter, Erdélyi István, Selmeczi László, Türk Attila. A hazai 13. századi írott források adatai, valamint a szavárd magyarok problematikája, továbbá az olyan tudományos teóriák, mint a Don-kubáni őshaza vagy az ótörök jövevényszavak eredetének kérdése miatt ez a térség folyamatosan ott volt és van a magyar kutatás látóterében. Az Észak-Kaukázus előterében az utóbbi években tovább nőt a 10. századi honfoglalás kori hagyaték szórványként megismert közeli vagy távolabbi régészeti párhuzamainak a száma. Ennek a leletkörnek a jelentős része már az 1980-as évektől ismert volt a magyar tudományosság számára, elsősorban V. B. Vingoradov Budapesten megjelent dolgozata és Erdélyi István publikációi nyomán.
Az utóbbi években a régészeti érdeklődés ismét fokozódott a Mardzsani-gyűjteményből 2015 után ismerté vált magyar jellegű szórványleletek kapcsán. A leleteket Aszlan Torgojev, a szentpétervári Ermitázs múzeum szakembere 2016 nyarán Budapesten is bemutatta egy konferencián. Ezt követően M. Lezsák Gabriella vezetésével új szintre is lépett a magyar érdeklődés, mivel az információk összegyűjtése mellett megindultak a leletek valós történeti és régészeti értékeléséhez elengedhetetlenül szükséges terepi kutatások is. A régészeti adatok nyomán a történeti források értelmezésével új őstörténeti koncepció is született a 9-10. században a Tamany-félsziget tágabb térségébe helyezett Hétország magyarokhoz kötése révén, Sudár Balázs tollából. Az előadás célja, hogy egy teljes és tételes régészeti áttekintést nyújtson az észak-kaukázusi régióról a 7. század utolsó harmadától a 10. század első feléig. Ez a térség ugyanis nemzetközi összehasonlításban is intenzíven és jól kutatott, gazdag publikációs terméssel. Az előadás első részében a Kaukázus északi előterét tekintem át általánosan, lévén egy politikailag, etnikailag és kulturálisan tagolt térségről van szó. A földrajzi tagoltság bemutatása mellett a Kr.u. 3-14. században itt élt és összefoglaló, gyűjtő névvel alánoknak nevezett, valójában szintén nem homogén népesség régészeti hagyatékát tárgyalom az új kutatások tükrében.
Külön kitérek az alán limes kérdésére, mely a tárgyalt régió északi határát jelölte ki és védte a sztyepp felől érkező támadásoktól. A magyar jellegű leletek háttere, kontextusa, a régió temetkezési szokásai és mindenekelőtt a tárgyak pontos időrendje elengedhetetlenül szükséges a történeti és más forrásbázison alapuló őstörténeti koncepciók megítéléséhez. Az újabb régészeti leletek (Andrejevszkaja scsel és a Mardzsani-gyűjtemény tárgyainak Krasznodar környéki eredete), valamint az új történeti hipotézis (Hétország) egymástól függetlenül is egy területre, a Kaukázus északi előterének nyugati felére mutatnak. Az előadás során külön kitérek az ún. szaltovói alánokra. A Kiszlovodszi völgykatlanból a 8. század középső harmadában a Kazár Kaganátus északnyugati határvidékére telepített alán törzs(ek) ugyanis a korai magyarság etelközi szállásterületének szomszédságában éltek. Ez a tény, amelyet korábban a magyar kutatás jórészt figyelmen kívül hagyott, árnyaltabbá teszi a korai magyarság kapcsolódási pontjainak vizsgálatát az Észak-Kaukázus térségével és a magyar nyelv iráni/alán jövevényszavaival kapcsolatban is. Az előadás második felében a kaukázusi alánoktól eredő magyarországi népesség, a Magyar Királyság területére a 13. vagy 14. században beköltözött jászok eredetének kaukázusi hátteréről lesz szó.
ilyen hibásan beszél, az felháboritó.
Az igazat mondja, miért őzik, dadog, a szavak vég~t elharapja. vagyis: A igaza mongy, mer, őzi, da, dadd, őő, dado, a szava, végé el, őő,
Bravo
Ez jött le az egész előadásból? Hogy a Jancsik úr Ő-zik ezért hazudik? Mi maga valami lingvisztikai poligráf? Tartalom, az évek munkája az smafu?
Csatlakozom L. László hozzászólásához, máshol már én is szóvá tettem. Az előadó profi, de úgy is beszéljen! Az előadó nyelve -címszónál még...
Érdekes előadás, a kaukázusi átjárók kérdése is mutatja, hogy lényegében a népek nem le föl sétáltak és legeltettek, hanem pontosan ismerték és elfoglalták a stratégiai pontokat, kiváló hadászati ismereteik (és térképeik?) voltak. Érdemes lenne ezt az egész térségre kiterjeszteni és a mozgásokat ez alapján vizsgálni. A Kárpát-medencébe is így jöttek be; ezeket a pontokat már jórészt ismerjük, de lehet hogy érdemes lenne a hadtudományt bevonni.
Köszönjük a feltöltött videókat! Lehetne esetleg Podcastre is feltölteni ezeket?
Hiánypótló munka! Bízom benne, hogy könyv formában is megjelenik!
Ez a maschina ugral a gepen minden fel-, es leszallas elott: azaz sajnalom, hogy sem ez utobbit, sem a kiadvany sorozatot nem vettem meg, de valaki talan fontosnak tarthatja mindezt odahaza...
Borzasztó ez az állandó ő-zés,nem lehet végigszenvedni
Igen hosszú kutatómunka szemléletes összefoglalója volt. Köszönet érte. Igazi időutazás. A szavakhoz kérdéses megjegyzésem: ha az üveg alán, akkor a jég is afféle eredetű lehet?