Köszönöm ezt a szuper megerősítést, mostmár tisztán látom hogy miért választottam vagy nem választottam egy részről párokat magamnak az elmúlt években. Valamiért mindig azt éreztem hogy édesanyám érzelmi igényei az első helyen kell legyenek, amire ő is alapot adott sajnos az érzelmi manipulációs technikáival. Remélem hogy ez a felismerés segít továbblépni!! :))
Bárcsak 25 évvel ezelőtt, 30 évesen hallhattam volna ezeket az okos tanácsokat Kitti! Akkor nem hagytam volna magam érzelmileg zsarolni az önző, szeretetlen anyám által (bocsánat, hogy ezt mondom, sok évtizedes tapasztalat mondatja ezt velem). Mára már megtanultam, hogy éljem az életem, elvárások nélkül, olyannyira, hogy 48 évesen, kiköltöztünk a Férjemmel (aki több, mint 30 éve társam jóban, rosszban) Ausztriába, hogy úgy éljünk, ahogy szeretnénk. Ezt a lépést sokkal előbb kellett volna megtennünk! Bár az élet itt sem könnyű, de boldog vagyok, hogy tanárként dolgozhatok, és most új terveimre koncentrálok. Egyetlen bánatom, hogy a Fiaink nem jöhettek már velünk, felnőttek, önálló életüket élik. Örömmel nézzük, hogy milyen ügyesen boldogulnak az életben, a párkapcsolataikban. Fiús anyaként boldog lennék, ha egy kicsit több időt szánnának ránk ( igyekszem nem zsarolni őket érzelmileg :), de nem panaszkodhatunk, mert tudom, hogy szeretnek minket, figyelnek ránk. Az élet csak egyszerűen sokat vár el a mai fiataloktól (is). Köszönöm a videót Kitti, mert megerősített azokban a dolgokban, amit az elmúlt sok - sok évben magam rakosgattam össze, fejtegettem meg az életemmel kapcsolatban!
Részben betalál a gardóbos hasonlat, és fáj is kellőképpen. De köszönöm mégis, mert újragondolom a helyzetemet. A héten fogalmaztam meg a barátnőmnek, hogy utálom a szekrényemet kinyitni, mert a múltra emlékeztet, amikor még szép ruhákban jártam, amikor embernek éreztem magam. Két éve nem nyúltam egyetlen darabhoz sem. Miért? Mielőtt valaki azt hinné, hogy milyen egyszerű, csak tegyem, amit javasolsz... 58 évesen belekényszerülök a megélhetési mókuskerékbe, ami uniformissal jár külföldön éléssel... várom az időt, amikor végre ismét hazaköltözhetünk, talán még két évet kell kibírnom. (Ha sikerül...) Nem egyszerű. 2 év kell, hogy egyáltalán itt külföldön nyugdíjjogosultságot szerezhessünk, (ha a brexit ezt is át nem húzza, amire nincs ugye ráhatásunk, de eddig így volt. Otthon már nem kapok nyugdíjat. Férjem harmincezres nyugdíjával meddig is bírnánk ki? Szóval itt a csavar: nem dobom ki a régi ruháimat, mert várom, hogy hátha még visszatérhetek a régi életemhez és akkor nem kell( nem is tudnék) erre költeni. Otthon egy beázott ház vár, amit igencsak renoválni szükséges. Mindig várom azokat a videókat/tanításokat/tanácsokat, amik nekünk, életközép utániaknak (is) szól... Vajon mennyire "más" a mi helyzetünk ezzel a változással?
Én jelenleg- mint a videójában is mondta- egy idős embert vállaltam. Már 4 éve..., viszont most kezdek rájönni, hogy mennyire vicc, hogy eddig félre dobtam önmagam, közben valahogy az egyensúly segítségével tudom csak kompenzálni a két életteret. Elárulom: nagy fejsze kell a munkához. Bár érzem, hogy egy nagy törzs a fából már ki van vágva, ez attól még az én életem. Így 38 évesen meg plusz...
Emlékszem, decemberben jöttem rá, hogy nagyon sok dolgot ki tudok szelektálni, de tavaszra tartogattam, úgyhogy ez a következő hetek projektje lesz majd :) Egyébként nagyon tetszik az új lencse (vagy kamera), ha új egyáltalán, sokkal kellemesebb a kép :)
Köszönöm ezt a szuper megerősítést, mostmár tisztán látom hogy miért választottam vagy nem választottam egy részről párokat magamnak az elmúlt években. Valamiért mindig azt éreztem hogy édesanyám érzelmi igényei az első helyen kell legyenek, amire ő is alapot adott sajnos az érzelmi manipulációs technikáival. Remélem hogy ez a felismerés segít továbblépni!! :))
Köszönöm!🙏 Ezért az a címe a könyvemnek, hogy Ajándék magadnak!😊
Köszönöm. Sok ilyen "néni" haragszik az ilyen videókért, de itt az ideje, hogy feleszméljünk és felszabaditsuk magunkat.
Bárcsak 25 évvel ezelőtt, 30 évesen hallhattam volna ezeket az okos tanácsokat Kitti! Akkor nem hagytam volna magam érzelmileg zsarolni az önző, szeretetlen anyám által (bocsánat, hogy ezt mondom, sok évtizedes tapasztalat mondatja ezt velem). Mára már megtanultam, hogy éljem az életem, elvárások nélkül, olyannyira, hogy 48 évesen, kiköltöztünk a Férjemmel (aki több, mint 30 éve társam jóban, rosszban) Ausztriába, hogy úgy éljünk, ahogy szeretnénk. Ezt a lépést sokkal előbb kellett volna megtennünk! Bár az élet itt sem könnyű, de boldog vagyok, hogy tanárként dolgozhatok, és most új terveimre koncentrálok.
Egyetlen bánatom, hogy a Fiaink nem jöhettek már velünk, felnőttek, önálló életüket élik. Örömmel nézzük, hogy milyen ügyesen boldogulnak az életben, a párkapcsolataikban. Fiús anyaként boldog lennék, ha egy kicsit több időt szánnának ránk ( igyekszem nem zsarolni őket érzelmileg :), de nem panaszkodhatunk, mert tudom, hogy szeretnek minket, figyelnek ránk. Az élet csak egyszerűen sokat vár el a mai fiataloktól (is).
Köszönöm a videót Kitti, mert megerősített azokban a dolgokban, amit az elmúlt sok - sok évben magam rakosgattam össze, fejtegettem meg az életemmel kapcsolatban!
Ebéd közben néztem a videód, s több alkalom volt mikor megállítottam a kanalat! Köszönöm!
Fontos és aktuális téma év elején. Köszönöm ❤
Nagyon köszönöm! Minden szó tökéletes számomra.
Nagyon szépen köszönöm ezt a videóját, a vége felé jöttem csak rá, hogy milyen nagyon is ez most nekem szólt!
Hát igen kedves Kitti, hatalmas igazságok vannak a videóban. Köszönöm 🙂❤️.
Köszönöm Szépen csodálatos
Nagyon szuper videó! Sokat segít. Köszönöm
Zseniális, köszönjük szépen 🙏🏼❤️👌
Nagyon köszönöm!!! 😇🌞
Nagyon fontos videó ez most számomra!Köszönet érte.
Köszönöm, hogy megerősített!
Szia Kitty, értéket generálsz! 👍✌️
Ismet 100% 💖💕💗
Köszönöm.
Részben betalál a gardóbos hasonlat, és fáj is kellőképpen. De köszönöm mégis, mert újragondolom a helyzetemet. A héten fogalmaztam meg a barátnőmnek, hogy utálom a szekrényemet kinyitni, mert a múltra emlékeztet, amikor még szép ruhákban jártam, amikor embernek éreztem magam. Két éve nem nyúltam egyetlen darabhoz sem. Miért? Mielőtt valaki azt hinné, hogy milyen egyszerű, csak tegyem, amit javasolsz... 58 évesen belekényszerülök a megélhetési mókuskerékbe, ami uniformissal jár külföldön éléssel... várom az időt, amikor végre ismét hazaköltözhetünk, talán még két évet kell kibírnom. (Ha sikerül...) Nem egyszerű. 2 év kell, hogy egyáltalán itt külföldön nyugdíjjogosultságot szerezhessünk, (ha a brexit ezt is át nem húzza, amire nincs ugye ráhatásunk, de eddig így volt. Otthon már nem kapok nyugdíjat. Férjem harmincezres nyugdíjával meddig is bírnánk ki? Szóval itt a csavar: nem dobom ki a régi ruháimat, mert várom, hogy hátha még visszatérhetek a régi életemhez és akkor nem kell( nem is tudnék) erre költeni. Otthon egy beázott ház vár, amit igencsak renoválni szükséges. Mindig várom azokat a videókat/tanításokat/tanácsokat, amik nekünk, életközép utániaknak (is) szól... Vajon mennyire "más" a mi helyzetünk ezzel a változással?
Én jelenleg- mint a videójában is mondta- egy idős embert vállaltam. Már 4 éve..., viszont most kezdek rájönni, hogy mennyire vicc, hogy eddig félre dobtam önmagam, közben valahogy az egyensúly segítségével tudom csak kompenzálni a két életteret. Elárulom: nagy fejsze kell a munkához. Bár érzem, hogy egy nagy törzs a fából már ki van vágva, ez attól még az én életem. Így 38 évesen meg plusz...
❤❤❤
Emlékszem, decemberben jöttem rá, hogy nagyon sok dolgot ki tudok szelektálni, de tavaszra tartogattam, úgyhogy ez a következő hetek projektje lesz majd :) Egyébként nagyon tetszik az új lencse (vagy kamera), ha új egyáltalán, sokkal kellemesebb a kép :)
Köszönöm
Nagyon köszönöm, Kitty ☺️
✌👍
Ki akar a káoszban rántani mást??? Én biztos nem