Ezek nagyon nagyon jók amiket itt elmond. Kár hogy ezt nem 30 évvel ezelőtt mondta el nekem 😊, akkor nem a saját káromon kellet volna ezeket megtanulnom 😊 most 50 évesen már bölcsebb vagyok
Igen, néha érdemes kilépni a komfort zónánkból, új dolgokat megtapasztalni, más, számunkra idegen és furcsa gondolkodású embereket megismerni, de vigyázni is kell ezzel, mert könnyen elveszíthetjük a tartásunkat, identitásunkat is, ha hagyjuk magunkat elcsábítani az új dolgok által. Ez egy kényes egyensúlyi játék. Lehet napraforgóként, a gerincünk állandó hajlítgatásával követni újabbnál újabb irányzatokat, csak tudnunk kell kívülről is rálátni arra a helyzetre, amit így előidézünk magunkban, és sokszor ezt nagyon nehezen lehet kivitelezni. Ezen a veszélyes úton jutott el a mai magyarság igen nagy hányada oda, hogy teljesen gyökértelenné vált, mert engedett a kívülről jövő idegen erők csábításának, olyan szinten, hogy már teljesen el is felejtette, hogy honnan is jött ő valójában. Napjainkban rengeteg féle kívülről jövő csábítás bombáz bennünket, amelyek között van értékes, és értéktelen is. Nagy önismeret és tudatosság kell a helyes irány felismeréséhez, amire ez a gondolatébresztő videó is kitűnően felhívja a figyelmet.
Kedves Kitty, 74évesen rendelkezem bizonyos önismerettel. Köszönöm, h.nem olvasod, hanem, úgy tűnik, szabadon beszélsz. Szeretlek hallgatni, még akkor is, ha nem az én problémáimról, kétkedéseimről van szó... Nyugdíjasként rendszeresen sportolok (uszoda) és meditálok is...56 voltam, mikor újra kezdtem az életemet...(második házasság) Két gyermekem és 3 unokám van, pedagógus is voltam...Köszönöm! Csak így tovább!
Kedves Kitti! És ha a család tagokkal szemben támasztok alapvető elvárásokat?(kölcsönös érdeklődés egymás iránt, kommunikáció, szeretet) Ez sem helyes?
Az életünk nagy része azzal telik el hogy megismerjük magunkat, ill. próbáljuk ki magunkat a határainkon kívül is, hogy megtapasztaljuk a reakciónkat! Én egy sport rendezvényre jelentkeztem, nem könnyű a feladat! Ahogy közeledik az időpont egyre feszültebb vagyok. A magammal szembeni elvárás csak annyi hogy érjünk be a célba (csapat verseny). Az oda vezető út érzelmileg nekem nem komfortos de remélem megéri mikor a célba beértek!
Sok esetben igaznak érzem, valóban sokszor előfordult hogy nem jól indult valami, és mégis egy szuper élmény lett belőle a végén. De az is előfordult hogy éreztem, én nem akarok elmenni erre a találkozóra (olyan társasággal) de mégis esélyt adtam, mert legyünk nyitottak. És rossz is volt, hamar eljöttem, mert nem éreztem jól magam - ráadásul úgy éreztem elárulom magam mert inkább otthon akartam volna maradni és pihenni. Gondolom az is számít, hogy az ember milyen attitűddel van az esemény iránt, a résztvevők iránt, de van amikor az se segít, mert szimplán NEM JÓ. Hogy a kettőt hogy lehet megkülönböztetni arra még nem jöttem rá, ezért szoktam a megérzésemre hallgatni - és azt figyelem, ki lesz ott, milyen társaságban leszek. Ha a társaság jó, érdemes próbát tenni a programmal - még ha maga a program nem is jönne be önmagában.
Kedves Kitti! Először is köszönetet szeretnék mondani mindazért a munkádért, idődért és energiádért, amit a youtube videók elkészítésébe teszel. Úgy gondolom ezzel sokunk számára adsz hasznos tanácsokat. Nekem egy olyan kérdésem lenne, ami részben kapcsolódik ehhez a videóhoz (elvárások témaköre). Az elmúlt években azt vettem észre, hogy egyre élesebben látok elszomorító folyamatokat, ami mind depresszívvé tett. Amikor körülnézek nemcsak szűkebb környezetemben, hanem a világban, igénytelenséget, képmutatást, álszentséget, önzőséget, hanyagságot, intoleranciát és szűklátókörűséget látok mindenfelé. Törekszem, hogy mindennek az ellentéte legyek, de úgy érzem ezzel egy kisebbség tagja vagyok, nemcsak az országban, hanem talán a világon. Hiába van párom, és élek vele egy kiegyensúlyozott kapcsolatban, hiába van egy stabil anyagi hátterem, hiába vannak hobbijaim, amikben el tudok merülni (menekülni), mégis úgy érzem, amit képviselni szeretnék értékek, viselkedés terén, arra nincs igény a társadalomban (de legalábbis a szűkebb környezetemben biztos nem). Töprengtem sokat, hogy velem van-e a baj, én nézem-e túl kritikusan a dolgokat, vagy nagyítom fel talán túlzó módon. Természetemből fakadóan arra törekszem, hogy megértsem a dolgok alapvető mozgatórugóit, de minden tanulás, kutatás, gondolat csak sötétebbé tette a világról alkotott képemet. Töprengtem azon is, hogy hogyan tudnék úrrá lenni ezen. Keressek embereket, közösségeket, akikkel talán osztozom az értékrenden? Vagy költözzek más országba? Sajnos az emberi gyarlóság, képmutatás úgy gondolom mindenhol ott lesz. Mit javasolnál, hogyan lehetne megküzdeni és úrrá lenni ezeken a gondolatokon? Hogyan tudnám, ezeket az elburjánzott borongós gondolatokat kigyomlálni a világképemből? Ha bármilyen formában válaszolnál, azért nagyon hálás lennék!
Arról mi a véleményed, ha az elvárás a másik felé folyamatosan ott van (esetleg beletorodesnek hívjuk de ott van) akkor lesz ebből valaha hosszú távú boldog kapcsolat?
Nem értek hozzá , de elsősorban azt kell mondani, hogy NEM, tehát tudatosítani kell a másikban, a bántalmazóban, hogy az ő cselekedete, helytelen és fájdalmat okoz. Utána észbe szokott kapni az ember...a bántalmazok általában nem tudatosan cselekszenek,mert elönti őket a negatív érzelem és emiatt kikapcsol az agyuk...Na most kommunikációval a bántalmazó felé kell visszakapcsolni az agyát a bántalmazónak.
Én általában az aranyásókat vonzom be, de ha csak ilyeneket találok, akkor nekem nem kell kapcsolat egy hangyányit se. Nagyon jól megvagyok nő nélkül. A sors azt hiszi hogy meg tud engem zsarolni azzal, hogy nincs párkapcsolatom. Nagyot téved, ugyanis engem nem lehet megzsarolni. Nem vagyok az a fajta. Elnézést a kifejezésért, de nagy ívben leszarom melyik csaj miként akar elcsábítani, ha látja nálam a fantáziát a saját megélhetésének potenciáljában, mert úgyis a saját írhájának a mentése számára a tét és aként is játsza ezt a szánalmas játékot, addig ameddig fel nem ismeri hogy a szerelem mi a túró valójában egészen addig hidegen fog hagyni. Eleve nem is volna szükség ehhez hasonló videókra a TH-cam-on eleve, ha egy egész világ nem az anyagi függvényére helyezné rá a párkapcsolati alapokat, hanem arra, hogy ki milyen személy és szerethető-e az illető olyannak amilyen és legalább nem úgy néz ki hogy még a MÁV se venné meg ütköző vasnak és ezzel én abszolút nem kérek sokat úgy gondolom. Ha egy nő önmagára igényes, igyekszik hogy jól nézzen ki, hallgat arra, hogy én csak jót akarok, amikor virágnyelven felhozom nála, hogy a viselkedésével mi a gáz, mert egy nőt a szépség hibája miatt nem dobok csak el úgy, de ha trehány és semmi önkritikája nincs, s mind emellett még a pofája is nagy, akkor nálam esélye sincs. Az első ehhez hasonló megnyilvánulásban vagy viselkedésében ha kiszúröm az ezen tulajdonságokra utaló jelek vagy kedv gyilkoló tényezők bármelyikét már dobom is el a francba és nincs pardon.
Kedves Kitti! Mi a helyzet azzal az élethelyzettel, amikor egy házasságba gyerek születik és az egyik fél meg akarja tartani az anyagi függetlenségét valamint sokszor sok helyzetben inkább magát helyezi előtérbe, mint a családját? Üdvözlettel
Magamra ismerek. De nekem nem jött be ez az adj időt a másiknak. Csináltam nemegyszer. Aki nem volt szimpatikus,az nem is működött soha! Aki ellenszenves az is marad! Nem fogok többet ilyet csinálni!
Annak a 39 dislikeolónak túl magasak az elvárásai, haha Nagyon átjött a mondanivaló, te nem ilyen tudományos-biológiás monoton előadást tartasz, hanem mint emberhez szólsz :)
Ezek nagyon nagyon jók amiket itt elmond. Kár hogy ezt nem 30 évvel ezelőtt mondta el nekem 😊, akkor nem a saját káromon kellet volna ezeket megtanulnom 😊 most 50 évesen már bölcsebb vagyok
Igen, néha érdemes kilépni a komfort zónánkból, új dolgokat megtapasztalni, más, számunkra idegen és furcsa gondolkodású embereket megismerni, de vigyázni is kell ezzel, mert könnyen elveszíthetjük a tartásunkat, identitásunkat is, ha hagyjuk magunkat elcsábítani az új dolgok által. Ez egy kényes egyensúlyi játék. Lehet napraforgóként, a gerincünk állandó hajlítgatásával követni újabbnál újabb irányzatokat, csak tudnunk kell kívülről is rálátni arra a helyzetre, amit így előidézünk magunkban, és sokszor ezt nagyon nehezen lehet kivitelezni. Ezen a veszélyes úton jutott el a mai magyarság igen nagy hányada oda, hogy teljesen gyökértelenné vált, mert engedett a kívülről jövő idegen erők csábításának, olyan szinten, hogy már teljesen el is felejtette, hogy honnan is jött ő valójában. Napjainkban rengeteg féle kívülről jövő csábítás bombáz bennünket, amelyek között van értékes, és értéktelen is. Nagy önismeret és tudatosság kell a helyes irány felismeréséhez, amire ez a gondolatébresztő videó is kitűnően felhívja a figyelmet.
Kedves Kitty, 74évesen rendelkezem bizonyos önismerettel. Köszönöm, h.nem olvasod, hanem, úgy tűnik, szabadon beszélsz. Szeretlek hallgatni, még akkor is, ha nem az én problémáimról, kétkedéseimről van szó... Nyugdíjasként rendszeresen sportolok (uszoda) és meditálok is...56 voltam, mikor újra kezdtem az életemet...(második házasság) Két gyermekem és 3 unokám van, pedagógus is voltam...Köszönöm! Csak így tovább!
Nagyon jó meglátás, pont erre volt most szükségem ❤
Nagyon szeretem ezeket a videókat! Több szinten is hatottak rám, olyannyira, hogy szivecskés medált kértem karácsonyra páromtól :D! Imádom!
Köszönjük! ❤️🙏
Szép a Csontvàry a hàttérben.
0:-)
Hú de nagyon jó kis anyag! És azt hiszem, magammal kapcsolatban is van meló bőven ezen a téren... Köszönjük :-)
Kedves Kitti! És ha a család tagokkal szemben támasztok alapvető elvárásokat?(kölcsönös érdeklődés egymás iránt, kommunikáció, szeretet) Ez sem helyes?
Az életünk nagy része azzal telik el hogy megismerjük magunkat, ill. próbáljuk ki magunkat a határainkon kívül is, hogy megtapasztaljuk a reakciónkat! Én egy sport rendezvényre jelentkeztem, nem könnyű a feladat! Ahogy közeledik az időpont egyre feszültebb vagyok. A magammal szembeni elvárás csak annyi hogy érjünk be a célba (csapat verseny). Az oda vezető út érzelmileg nekem nem komfortos de remélem megéri mikor a célba beértek!
Nagyon Pontos!
Sok esetben igaznak érzem, valóban sokszor előfordult hogy nem jól indult valami, és mégis egy szuper élmény lett belőle a végén. De az is előfordult hogy éreztem, én nem akarok elmenni erre a találkozóra (olyan társasággal) de mégis esélyt adtam, mert legyünk nyitottak. És rossz is volt, hamar eljöttem, mert nem éreztem jól magam - ráadásul úgy éreztem elárulom magam mert inkább otthon akartam volna maradni és pihenni. Gondolom az is számít, hogy az ember milyen attitűddel van az esemény iránt, a résztvevők iránt, de van amikor az se segít, mert szimplán NEM JÓ. Hogy a kettőt hogy lehet megkülönböztetni arra még nem jöttem rá, ezért szoktam a megérzésemre hallgatni - és azt figyelem, ki lesz ott, milyen társaságban leszek. Ha a társaság jó, érdemes próbát tenni a programmal - még ha maga a program nem is jönne be önmagában.
Kedves Kitti! Először is köszönetet szeretnék mondani mindazért a munkádért, idődért és energiádért, amit a youtube videók elkészítésébe teszel. Úgy gondolom ezzel sokunk számára adsz hasznos tanácsokat. Nekem egy olyan kérdésem lenne, ami részben kapcsolódik ehhez a videóhoz (elvárások témaköre).
Az elmúlt években azt vettem észre, hogy egyre élesebben látok elszomorító folyamatokat, ami mind depresszívvé tett. Amikor körülnézek nemcsak szűkebb környezetemben, hanem a világban, igénytelenséget, képmutatást, álszentséget, önzőséget, hanyagságot, intoleranciát és szűklátókörűséget látok mindenfelé. Törekszem, hogy mindennek az ellentéte legyek, de úgy érzem ezzel egy kisebbség tagja vagyok, nemcsak az országban, hanem talán a világon.
Hiába van párom, és élek vele egy kiegyensúlyozott kapcsolatban, hiába van egy stabil anyagi hátterem, hiába vannak hobbijaim, amikben el tudok merülni (menekülni), mégis úgy érzem, amit képviselni szeretnék értékek, viselkedés terén, arra nincs igény a társadalomban (de legalábbis a szűkebb környezetemben biztos nem).
Töprengtem sokat, hogy velem van-e a baj, én nézem-e túl kritikusan a dolgokat, vagy nagyítom fel talán túlzó módon. Természetemből fakadóan arra törekszem, hogy megértsem a dolgok alapvető mozgatórugóit, de minden tanulás, kutatás, gondolat csak sötétebbé tette a világról alkotott képemet. Töprengtem azon is, hogy hogyan tudnék úrrá lenni ezen. Keressek embereket, közösségeket, akikkel talán osztozom az értékrenden? Vagy költözzek más országba? Sajnos az emberi gyarlóság, képmutatás úgy gondolom mindenhol ott lesz.
Mit javasolnál, hogyan lehetne megküzdeni és úrrá lenni ezeken a gondolatokon? Hogyan tudnám, ezeket az elburjánzott borongós gondolatokat kigyomlálni a világképemből? Ha bármilyen formában válaszolnál, azért nagyon hálás lennék!
Arról mi a véleményed, ha az elvárás a másik felé folyamatosan ott van (esetleg beletorodesnek hívjuk de ott van) akkor lesz ebből valaha hosszú távú boldog kapcsolat?
Nagyon kőszőnjűk 🖒🖒🖒🖒
Velem ez a probléma, pedig folyamatosan foglalkozom cirka 16 éve pszichológiával, terápiákkal, de nem tudom hogy ismerhetném ennél jobban meg magam.
Kedves doktornő a fizikai bántalmazás mehanizmusáról tudna videót kèszíteni tudom , hogy nagyon összetett tèma.
Nem értek hozzá , de elsősorban azt kell mondani, hogy NEM, tehát tudatosítani kell a másikban, a bántalmazóban, hogy az ő cselekedete, helytelen és fájdalmat okoz. Utána észbe szokott kapni az ember...a bántalmazok általában nem tudatosan cselekszenek,mert elönti őket a negatív érzelem és emiatt kikapcsol az agyuk...Na most kommunikációval a bántalmazó felé kell visszakapcsolni az agyát a bántalmazónak.
Én általában az aranyásókat vonzom be, de ha csak ilyeneket találok, akkor nekem nem kell kapcsolat egy hangyányit se. Nagyon jól megvagyok nő nélkül. A sors azt hiszi hogy meg tud engem zsarolni azzal, hogy nincs párkapcsolatom. Nagyot téved, ugyanis engem nem lehet megzsarolni. Nem vagyok az a fajta. Elnézést a kifejezésért, de nagy ívben leszarom melyik csaj miként akar elcsábítani, ha látja nálam a fantáziát a saját megélhetésének potenciáljában, mert úgyis a saját írhájának a mentése számára a tét és aként is játsza ezt a szánalmas játékot, addig ameddig fel nem ismeri hogy a szerelem mi a túró valójában egészen addig hidegen fog hagyni. Eleve nem is volna szükség ehhez hasonló videókra a TH-cam-on eleve, ha egy egész világ nem az anyagi függvényére helyezné rá a párkapcsolati alapokat, hanem arra, hogy ki milyen személy és szerethető-e az illető olyannak amilyen és legalább nem úgy néz ki hogy még a MÁV se venné meg ütköző vasnak és ezzel én abszolút nem kérek sokat úgy gondolom. Ha egy nő önmagára igényes, igyekszik hogy jól nézzen ki, hallgat arra, hogy én csak jót akarok, amikor virágnyelven felhozom nála, hogy a viselkedésével mi a gáz, mert egy nőt a szépség hibája miatt nem dobok csak el úgy, de ha trehány és semmi önkritikája nincs, s mind emellett még a pofája is nagy, akkor nálam esélye sincs. Az első ehhez hasonló megnyilvánulásban vagy viselkedésében ha kiszúröm az ezen tulajdonságokra utaló jelek vagy kedv gyilkoló tényezők bármelyikét már dobom is el a francba és nincs pardon.
Kedves Kitti!
Mi a helyzet azzal az élethelyzettel, amikor egy házasságba gyerek születik és az egyik fél meg akarja tartani az anyagi függetlenségét valamint sokszor sok helyzetben inkább magát helyezi előtérbe, mint a családját?
Üdvözlettel
Szia! Nagyon hasznosak az mini előadások:)! Hol lehet kérdést feltenni? Elfelejtettem..
Elvárásaink csak magunkal szemben kéne legyenek
Magamra ismerek. De nekem nem jött be ez az adj időt a másiknak. Csináltam nemegyszer. Aki nem volt szimpatikus,az nem is működött soha! Aki ellenszenves az is marad! Nem fogok többet ilyet csinálni!
Annak a 39 dislikeolónak túl magasak az elvárásai, haha
Nagyon átjött a mondanivaló, te nem ilyen tudományos-biológiás monoton előadást tartasz, hanem mint emberhez szólsz :)
okoshshsh !