Önigazolást adott ez a videó. Otthagytam az első napon egy munkahelyet fizikális és verbális agresszió miatt Németországban. 20 percenként szarozott le valaki, pedig tudtam, hogy nem vagyok szar. És bár az egész életem tettem ezzel kockára. mégis marha büszke voltam magamra, mert megtanultam NEM-et mondani arra ami elviselhetetlen. Köszönöm!
Csak megerősíteni tudom saját tapasztalat alapján amit Kitti is mondott. 39 éves komoly megejelenésű, kifejezetten masculin, határozott ember vagyok, a környezetem is annak tart, mégis nem egyszer kerültem olyan helyzetbe amikor úgy kezdtem el viselkedni mint amikor gyermekkoromban értek bizonyos traumák a család egy "barátja" részéről. Ehhez a lefagyáshoz , tehetetlenséghez csak annyi kellett, hogy az ingerek amiket kaptam a szituációban, csak egy kicsit is emlékeztessenek arra ami történt. Érdekes mert amúgy problémás helyzetekben, sosem pánikolok, mindig én vagyok az aki vezet, aki megold, aki bátran konfrontálódik ha szükséges, de vannak bizonyos magatartásformák amelyek hatására blokkolok, és úgy kezdek el viselkedni mint amikor gyermekként történt velem ami történt. Borzalmas érzés.
Tisztelt Doktornő! Ez most segített a megerősítésben, hogy jól teszem ha kiállok magamért még ha a környezetem sajnos ebben mindig is vissza akar húzni... A szüleim sem mertek. Azért azzal sem egyszerű utána szembenézni, hogy egyedül lehet maradni ezzel a hozzáállással mert, tapasztalatom szerint akinek hatalma van (munkahely) azok ilyenkor nem félnek visszaélni vele, sokan un. nárcisztikusak. Így maradok egyedül a küzdelmemben 🙁és remélem továbbra is, hogy találkozom hasonló asszertív hozzáállású személyekkel.
Hálásan köszönöm ezt a videót! ❤ Sokszor meghallgatom és magamévá teszem a lényeget. Talpraesett embernek tudom magam, mégis a mai multik világában belefutottam ebbe és amiért még nem szóltam, az azért van, mert olyan indulatokat generál bennem, hogy emberhez méltóan még nem tudom lereagálni. Olyan szavakkal, ami meg kijönne, inulatmentes pillanataimban méltatlannak érzem magamhoz. Hálásan köszönöm Kitti !!! 💖
Es meg ott vannak a kedveskedo, folyton kivancsiskodo szomszed, aki csak azert szol bele mindenbe mert jot akar " jobb lett volna ha igy csinalod, nem biztos , hogy az sikerulni fog, tul kozel , tavol van, lehet , hogy ha igy csinalod akkor sokkal jobb " . Mikor aztan mar eleg volt , es meg ezekutan is finoman , de utalva , hogy en is tapasztaltam nehany dolgot az eletemben, vagy utanna keresek ha nem., Beduzzo, nem koszon. Az elonye hogy tobbe n megy oda a keriteshez, keretlen tanacsokat adni. Hatranya , hogy lemergezheti , agyonutheti a kiallataidat.
Meg lehet tenni, hogy felállunk , és azt mondjuk: Eddig és nem tovább. Bármi lesz is a következménye. Minden egyebet el lehet veszíteni magunkon kívül, mert minden egyebet vissza lehet szerezni.
Ezt én is tapasztaltam, konkrétan, h olyan "trénerek", lelki segítők, nem tudom, miként nevezzem e féltanult "segítőket", szinte kihasználják a hozzájuk kerülőket. S igen, aki épp maga alatt van, előfordul, h lefagy a szeánsz alatt- ahogy Kitti nevezi - s belül tudja, de maga sem érti. S ez messze nem a tagadásról szól, hanem, arról, h az egyébként ép lelkületű, de kicsit meggyengült személy nem tud/ mer fellépni. S ez a segítőknél egy nagyon gonosz dolog, egy nyílt agresszió is tiszteletre méltóbb. Jobban kéne szűrni, ki tarthat ilyen szeánszokat.
Két dolog jutott eszembe: Th. Mann Mario és a varázslója és az, hogy mára a manipulációt művészi szintig fejlesztették (elég megnézni egy reklámot vagy a tv csatornák hírműsorait). --Jó hallgatni a biztató szavakat, köszönjük Almási Kittinek 😊🌷
Kedves Kitti, Nagyon sokat segített, hogy megétsek egy szituàciót.Hàlàsan köszönöm! A sofőrvizsgàn fagytam le és nem értettem mi történt velem.Néztem ki a fejemből és mintha nem is én lettem volna.A vizsga előtt két óràt vezettem egyfolytàban és a vizsgàn lefagytam.Az oktató mindennek lehordott a vizsgabiztos előtt, azt mondta nem vagyok képes semmire,csak visszafejlődöm és menjek pszichológushoz,mert biztosan valami bajom van.Érdekes módon a két óràt becsületesen kivezettem, minden rendben volt. Nem mertem vissza vàlaszolni, meg sem mertem kukkanni.Fel sem fogtam mi történt velem, csak mikor màr eltelt egy jó óra akkor kiborultam. A jogositvànyom azóta màr megvan, de àtmentem màsik oktatóhoz. azóta is ràgodtam azon,hogy akkor mi történt velem, hogy lefagytam és nem voltam képes reagàlni a történtekre.
Nagyon érdekes, hogy az "ilyen méltatlan" helyzetben kerülés miért is történik meg velünk. A videóban arról volt szó, hogyan tudunk a helyzetből kikerülni, és hogy mi volt az a helyzet az életünkben, amiben először éreztük meg ezt a megsemmisítő érzést. Valójában ez a lényege. A tudatossá válás csodás útján előbb utóbb felismerjük, hogy mindent magunknak köszönhetünk, azaz mindent magunknak hozunk létre, a helyzeteket, az embereket, a körülményeket a rezonanciánkkal, azaz a berögzült, már elavult tudatalatti hitrendszereinkkel. Ezek a helyzetek azért történnek meg velünk, hogy a "rossz" érzéseink által megtapasztaljuk magunkban, hogy van bennünk olyan hitrendszer, ami elavult, ami "rosszul" működik, tehát már nem szolgálja a javunkat. Rossz érzéseink ÚTJELZŐ táblák, amelyek mindig, minden esetben kizárólag magunk felé mutatnak. Ezekért a kellemetlen helyzetekért, eseményekért, a megismert negatív, elviselhetetlen, vagy alázó emberekért valójában hálásnak kellene lennünk, hiszen ezek által "láthatjuk" meg, hol a feladat BENNÜNK. NEM az "számít", hogy mi az, ami történt, mit "tettek" velünk, hanem az, hogy ez MILYEN ÉRZÉSEKET váltott ki belőlünk. Ilyenkor általában az ítélkezés az első reakciónk, a másik, hogy móresre tanítsuk az "elkövetőt", megmondjuk, mit hogyan kellene csinálnia. A baj velünk mindig az, hogy a magunkba nézés és javítás helyett másokat akarunk megtanítani, megjavítani, megszerelni. A legfontosabb dolog, hogy felismerjük azt, hogy CSAK azokkal történik méltatlan helyzetbe kerülés (és általában ez többször is megtörténik), akiknek van olyan hitrendszeri "beakadása", ami már régóta megoldásra vár. Az "életünk" már többször felajánlotta a "káros hitrendszerünk" megmutatását, felismerésének lehetőségét (mókuskerék effektus), kérdés, hogy még hányszor kell megtapasztalnunk, hogy végre "meglássuk", mi a megoldás, hogy többször ne kerüljünk ilyen helyzetbe. Ha a felismerés megtörténik, és a hitrendszeri törlés/gyógyítás is megtörténik, akkor megoldódott a "feladat", és nem kerülünk többé ilyen helyzetbe, vagy ha mégis, akkor az első pillanatban felháborodás és megalázottság érzése NÉLKÜL mosolyogva, és ítélkezés NÉLKÜL felállunk és távozunk. Semleges érzéseink mutatják meg, hogy a feladatot előzőleg már sikeresen megoldottuk. Ma már rengeteg mód és lehetőség van arra, hogy a felismert tudatalatti korlátozó hitrendszereinket töröljük, átírjuk, felülírjuk, gyógyítsuk. Ha össze tudsz rezegni ezekkel a gondolatokkal, azt kívánom, találd meg tudatalattid gyógyításához azt a módot, amely számodra a legjobb és legmegfelelőbb! Csodás napokat mindenkinek, csodás felismeréseket és gyógyulásokat! Áldás mindenkire!😊
Nagyon tetszik ez a hozzászólás, de ez pedig csak az ÉN-ről szól, nem a kapcsolatról, nem a kölcsönösségről. Szerintem mind a két félnek tanulnia kell egy ilyen helyzetben, azért kapták. Az egyiknek, hogy álljon bele és álljon ki magáért, ismerje fel a manipulációt, a hipnózist, a másiknak pedig hogy tisztelje embertársait, ne éljen vissza a hatalmával vagy adottságaival, ha a többiek épp kiszolgáltatott helyzetben vannak, sőt ne erre használja az adottságait, hanem a jóra. A szeretetet és önszeretetet tanulhatnák meg egymástól, a kölcsönös megbecsülést. Ilyenkor mindkettő tükröt tarthatna a másiknak, ha viszont kimenekülnek egy ilyen helyzetből vagy kisétálnak rossz érzésekkel, akkor a lecke nem lett megoldva, a helyzet nem lett feloldva és a lelkek keresni fogják azokat a helyzeteket, ahol oldani tudják ezeket a blokkokat. Ha viszont lazán és könnyedén nemet mondanak a helyzetre és szembesítik a másikat (elnyomót) a nézőpontjukkal, akkor megoldották a feladatot kívül-belül. Ilyenkor például egy jó kérdés is elindíthatja az oldást. Én így érzem.
Nagyon fontos videó, egyike a legfontosabbaknak. Nagyon szépen köszönöm. Én is kerültem ilyen helyzetbe. Eltartott egy darabig, míg egyáltalán felismertem. Az is amíg képletesen szólva, ki tudtam borítani a bilit. Voltatok már olyan színielőadáson, ahol képletesen szólva megerőszakolják az embert? Ott kell hagyni. Olyan is történt, hogy utólag fogtam fel, hogy mennyire megaláztak. Akkor jöttem rendbe, amikor késve bár, de megmondtam az illetőnek a véleményem a dologról. Ma már jobban észreveszem az efféle játszmákat. Ha valaki elszalasztotta az alkalmat, tegye meg késve is amit akkor kellett volna, mert nagyon felszabadító.
Szerintem ez egy jó dolog hogy egy egy tanár megtapasztalja ezt. Mert sok gyerek érzi ezt miközben a tanár nem is tud róla. Egy gyerek nem mondatja sokszor azt hogy felálok és elmegyek. Egy ilyen tapasztalat előre viheti az embert hogy jobban megondolja hogy viselkedik. Szerintem ez egy nagyon jó önismereti és fejlesztési gyakorlat. Elgondolkodtató hogy viselkedésünkel számos kellemetlenséget okozhatunk másnak miközben nem is tudunk róla.
Köszönöm szépen a videót!Gyerekként éltem át egy szomszéddal,nem beszélhettem meg senkivel.Arra eddig nem gondoltam és nem tudtam h ennek hatása felnőttkorban előjöhet.
Szerintem szinte nincs olyan ember, akinek már ne lett volna az életőben hasonló élménye. Végtelenül hasznos ez a kis figyelem felkeltő videó, hogy mindig tudunk tenni ellene. Hálás köszönet érte!
Ezek az ok fejtegetések engem is érdekelnek. Van így bizony az érzelmek térén is. Mikor valakihez annyira vonzódunk, mert fel keltette az érdeklődésünket és vágynánk rá, hogy a személyét meg ismerjük de annyira a hatása alá kerülünk, hogy ettől az érzéstől bizony nem látjuk a fát az erdőtől. Minden félét ki tálalunk egy álom világba kergetjük saját magunkat. 😃 Amikor még létre jön a találkozó akkor pedig jön a lefagyás,nem tudunk egymással mit kezdeni. És pedig azért mert nem bírtunk az álomvilágból fel kelni. Mert nem vettük észre, hogy ez az egész CSAK a szexuális vágyról szólt. SEMMI MÁSRÓL. Ilyen esetben is elő fordulhat, mert valójában nem is illenek össze semmi közöst nem találnak egymásban,semmiben nem is hasonlítanak, ezért nem tudnak az ilyen felek egymással mit kezdeni. Csak a kémia miatt kerülhetnek kapcsolatba ami végül így végződik, hogy sehogy. Mára már nekem is viccesek az ilyen helyzetek. Véleményem szerint 2 ilyen ember között sosem lesz semmi,mert nincsenek egy hullám hosszan. 😃 Ez a videó nagyon hasznos köszönet érte 🙏👍
Köszönöm szépen végtelen tanulságos. Előadás igen az szlogenem padlót fogtam Istenem de igaz minden szó hogyan is jöjjön ki az ember a mély katyubol egyszerű közérthető előadás remélem mindenki. Szamara
Nagyon hasznos volt ez a videó! Én is kerültem nemrég egy hasonló helyzetbe és nem léptem ki a szituációból, de nagyon megviselt. Jó ideig nem tudtam, miért húzott be ennyire a szituáció, de ez a videó most egy újabb nézőpontot világított meg. Köszönöm.
Nagyon hasznos videó. Szomorú, feháborÍtó téma, de annál inkább hasznos tanácsok vannak benne. Szerintem sok emberrel előfordulhatott ilyen eset és ennek a videónak az üzenete segÍt helyesen kezelni az ilyen féle helyzeteket. Köszönöm, Kitti.
Egy újabb elgondolkodtató videó Kittitől, nagyon köszönöm. Talán érdemes lenne mélyebben foglakozni a sok önjelölt (félre)vezetővel is, mert elég ártalmasak. Nálam legutóbb az alábbi verte ki a biztosítékot nem is kicsit: th-cam.com/video/mPiosDsRscs/w-d-xo.html Valószínűleg túl érzékeny vagyok de ettől függetlenül is úgy érzem nagyon rossz irányba vezet.
Én egyáltalán nem néztem fel a gyerekkori zaklatómra, aki az unokatesóm és mentális zavarokkal küzd... nyíltan menekültem előle, csak az okát nem mondtam el senkinek, mert akkor még meg sem tudtam volna fogalmazni, miket csinált velem. Szerencsére amióta elmondtam a családomnak pár éve és megtudtam, hogy a nővérem is hasonlókat élt át miatta, csak titkolták előlem, mert még kicsi voltam.. azóta sokat javultam a konfliktusok kezelése terén is. Időbe telt, de már nem érzem úgy, hogy én egy senki vagyok, akit bárki bánthat.. Szerintem sokszor segíthet a gátlások leküzdésében, ha nem tartjuk meg magunknak a régesrégi sérelmeinket. Persze a legjobb lenne, ha nem is fordulnának elő ilyenek. :( Azt nem is értem, hogyan hagyhattak egyedül vele, de legalább ennek köszönhetően én 10.000x jobban fogok figyelni a gyerekeimre. Sajnos rengeteg mindenre kihatással lehet egy ilyen dolog.
Nagyon a mindennapi életet érintő téma ez. Ha tényleg meg lehetne tenni, amit a Doktornő mond, az lenne a legideálisabb. Felállni egy nem méltó helyzetben, és azt mondani, hogy ebben én nem veszek részt. A gond az, hogy a gyakorlatban már nem ilyen egyszerű ez. Van, hogy a megélhetés függ tőle, van, hogy valamilyen közösséghez való tartozás köt minket. Az is gyakori, hogy a másik fél ezt ki is használja, és bátran tapos, mert tudja, hogy a pozíciója lehetővé teszi. És igen, sokszor lehetővé teszi a pozíció. Szép lenne, de inkább meseszerű, hogy pozíciótól függetlenül "egyenlőek" vagyunk, egyformán méltóak az emberi bánásmódra. Vannak "egyenlőbbek," és többnyire azért tudnak kiemelkedni, mert lehengerlően erőszakosak, erőteljesek. Közben azon gondolkodom, lehet, hogy mindezt az mondatja bennem, hogy gyerekkoromtól az volt az etalon, hogy a tekintélyszemélyek bármit megcsinálhatnak, bárhogy viselkedhetnek, amit és ahogy nem szégyellnek...? :-/ Emellett persze mélységes tisztelet (vagy inkább pont az elhangzott lefagyasztó félelemkeltés, lehengerlés) övezte őket. Mert azért azt én is látom, hogy elég sokan vannak, akik gondolkodás és aggodalmak nélkül kikérik maguknak az ilyen viselkedést. Vannak, akik számára ez természetes.
Biztosíthatom, hogy nekem, a "karakánnak" is ugyanúgy fáj az adott helyzet, amikor nemet mondok, kilépek. De vállalom a következményeit, akkor is, ha az a megélhetésem, mert más is lehet a megélhetésem. De ha az önbecsülésemet elveszik, akkor egyáltalán nem is fogok: JÓL megÉLNI. Semmit. Még a magas fizetésem sem adhatja meg a belső jóérzetemet, ami tulajdonképpen az életem. Megélhetés -mit élünk meg? Nem a fizetésünk adja az életminőséget, hanem a mindennapjainkban érzett közérzetünk. A halálos ágyán senki sem arra gondol vissza, mennyi volt a fizetése, hanem arra, hogy boldog volt-e. Volt több kilépésem az életben, hát boldogabb vagyok tőle, mint gazdag. De mit kezdenék a többlet pénzzel? Vennék rajta depi elleni gyógyszert, vagy felesleges holmikat, amik pillanatokra megvigasztalnának, és nem férnének el tőlük a lakásban, de magam elől nem bujtatnának el a vigaszcuccok kupacai. És nem. Az ilyen agresszorokat nem övezi VALÓDI tisztelet, csak pózok és hazug emberek. Azokért sem kár, és nem kell a megbecsülésük, hiszen az is csak hazug volna, mint ők maguk.
apránként felismertem a mérgező, őszintétlen viszonyrendszereket. először próbáltam beszélgetni a témáról, megbeszélni, kifejezni, ami zavar, de amikor láttam, hogy haszontalan próbálkozás és a helyzet kitisztulása helyett csak további játszmakörök fonódnak, akkor határozott távolságot vettem fel.
Nekem úgy tűnik, mintha olyan dolgokat csináltatott volna velük, mint amit a pedagógusok tesznek a diákokkal. Vagyis ez lehetett esetleg egy élménypedagógiai foglalkozás, ahol megtapasztalhatták, hogy a diákok mit éreznek, mit élnek meg ezekben a történésekben. Ha valóban ilyen foglalkozás volt, akkor vagy nem volt átbeszélve és a negatív érzések kivezetve.... vagy a levél írója nem tudott a belső feszültsége miatt ebben a beszélgetésben részt venni, mert teljesen becsukódott...
Én mindíg lefagyok olyankor, mikor valaki megemeli a hangját. Mikor elkezdtem ezt feldolgozni, rájöttem, hogy ez szintén egy gyerekkori regresszív állapot, mikor apám ordibált velem, mikor bármi olyan dolgot akartam csinálni (pl. fára mászni), ami minimális kockázattal járt. Mióta masszívan iszik, érdekes dolgokat elmond. Pl. hogy máig retteg az elvált Anyámtól, ezért nekem soha semmi bajom nem lehetett, mert akkor Anyu ordított vele, amitől neki merevedési zavarai lettek. A túlféltés okai....
@@evatorkos5385 Itt feljebb írta valaki: mindent elveszíthetsz de magadat ne veszítsd el. Mert magadon kívül bármit vissza tudsz szerezni. Ha egyáltalán akarod még akkor vissza azt amit elvesztettél -teszem hozzá én.
Mi történik akkor, ha az ember igenis kiáll magáért ilyen esetben, a másik fél pedig egyből hibáztatni kezd, mondván ezért azért megérdemli az illető ezt a bánásmódot, és benne van a hiba. Ha valaki ekkora manipulációt kap a nyakába csak azért, mert kiállt önmagáért, akkor mi a helyes megoldás?
Konkrét coach képző céget tudok mondani, ahol már maga a felvételi csoportos beszélgetés során olyan "játékokat" játszatnak, ami rendkívül módon bántó, intimitást durván kierőszakoló. Konkrétan fizikálisan rosszul lettem már a bemelegítő "játékok " alatt.
Egy nő páciens 3 éves korában látta onanizálni az apját a wc-n és megrettent, megfagyott a pillanat,a jelenet olyan hatással volt a szexualitására..azt gondolta 22 éves koráig, hogy apja megerőszakolta nem emlékezett de úgy érezte..hipnózisban derült ki a történet hogy nem..bizony ilyen is van.
Valamit nem értek,vagy rosszul értelmeztem. Az elmondott szituációban nem egyedül csak a levelet író hölgy volt jelen, hanem még 4 másik kollégája is! És egyik sem állt fel, egyik sem lépett ki, nem szólt, hogy neki ebből elég? Csak a tréning befejezése után, utólag, egymás között háborodtak fel és azon csodálkoztak, hogy miért vettek részt szó nélkül ilyen félelmetes, megalázó szituációban. Ha jól értem, a magyarázat szerint akkor minden egyes kolléga gyermekkorban, vagy valamikor sérült és emiatt fagytak le? Ezt nehezen fogadnám el. Szerintem ha csak egyikük kilépett volna a szituációból, abból a többiek is bátorságot merítettek volna. Hiszen mindegyikük méltatlannak, megalázónak tartotta ami velük történt a tréningen. Vagy mindegyikük attól félt, hogy akkor mit szólnának a kollégák, ha bátran felállna és kimenne? 🤔
Érdekes felvetés, és logikusnak is tűnik, hogy ha az egyik feláll és elmegy, akkor a többi is utánamegy. Ez csak hipotézis. Tapasztalatból mondom, hogy ha az első felbont egy ilyen szituációt, akkor onnan csak magát menti ki. A többiek maradnak. Viszont nem hasztalan a többiekre nézve sem, az első impulzust, "mintát" megkapják, átélik, de kinek mennyi impulzusra van szüksége egy helyzetből való kilépéshez, ez változó. Minél nagyobb a hozott "kár", annál nehezebben megy. Viszont egy közösségben nagyon nagy a felelőssége annak (azoknak), akik látják a helytelen szituációt, folyamatot, mégsem lépnek. Megéri kockáztatni annak reményében, hogy ha borítja azt a bizonyos bilit az ember, akkor jobb lesz. Vagy nem, de hogy nem ugyanaz, nem ugyanúgy mennek a dolgok, az biztos. Szóval mindenképp érdemes lépni, kilépni egy káros helyzetből. Nagyon hasznos pár perc ez a videó, felér egy terápiával! Köszönet érte!
Nekem is, például a fasizmus, a nácik és most ez a világhelyzet, ami nagyon hasonlít az előző kettőre. Talán ez is egy feladat, amit az emberiségnek egyszer meg kell oldania.
Kitti kedves!nem fulladsz meg ebben a begombolt ingben?olyan férfiasan áll....hidd el,egy V-nyakú,nőcis sokkal sokkal szebb lenne,méghozzá lazább kivitelben.bocsi,de le kellett írjam ezt.a szín oké,azt eltaláltad.most nematémára reagáltam,de azbiztos szuper.
Nem kellett volna végig kibírni! A teesti hozzáérésnél mondhatta volna hogy "tanár úr viccel?" aztán biztos szünet is volt a tréningen, ahol ASSZERTÍV MÓDON megkérhette volna az adott trénert, hogy miből vegyen vissza. Szeretem Kitti az okos értelmes hasznos videóit. Ezzel viszont egy kicsit nem tudok mit kezdeni, mert mi van akkor ha megtudtuk, hogy a gyerekkori családi helyzetünkben van a gyökere bizonyos dolgoknak? Aztán mondanám még, hogy agresszív,-helyzettel visszaélő-, vagy egyszerűen csak alkalmatlan személyek az élet minden területén találhatók. Egy felnőtt oktatási szituációban inkább meg lehet tenni hogy az ember helyreteszi az illetőt, nem lejáratva őt a teljes csoport előtt. Mert az sem biztos, hogy minden csosporttag egyformán úgy érez, sőt biztos hogy nem. Továbbá bizonyos intézményi helyzetből fakadó alá-fölé rendelő viszony így van. Azt fel nem rugjuk, mert az káoszhoz vezetne. Képzelje el ha Önnek bekiabálnának a legközelebbi előadásán fiatal közönsége, hogy az a téma amivel készült, az minket nem érdekel, és kikényszerítenék hogy helyette miről tartson 2,5 órás előadást. Jó lehet hogy ez Önnek menne, tehát ilyen szempontból nem jó a példa, de engem mint tanárt fenyegetett meg már 3 általánossal (sem) rendelkező szülő, hogy ykirugat, mert ....(rá mertem szólni egyetlen szép magzatára), vagy akármiért. Én az említett szituációt nem alárendelődésnek nevezném. Az intelligenciára vall, ha valaki aki belekerült egy ilyen helyzetbe, felméri, hogy vagy elviseli, vagy hazamegy, de asztalborításnak nincs értelme.
Önigazolást adott ez a videó. Otthagytam az első napon egy munkahelyet fizikális és verbális agresszió miatt Németországban. 20 percenként szarozott le valaki, pedig tudtam, hogy nem vagyok szar. És bár az egész életem tettem ezzel kockára. mégis marha büszke voltam magamra, mert megtanultam NEM-et mondani arra ami elviselhetetlen. Köszönöm!
Én is voltam hasonló helyzetben, viszont nehezebben mondtam nemet, egy hónapig tűrtem, de aztán léptem
Csak megerősíteni tudom saját tapasztalat alapján amit Kitti is mondott. 39 éves komoly megejelenésű, kifejezetten masculin, határozott ember vagyok, a környezetem is annak tart, mégis nem egyszer kerültem olyan helyzetbe amikor úgy kezdtem el viselkedni mint amikor gyermekkoromban értek bizonyos traumák a család egy "barátja" részéről. Ehhez a lefagyáshoz , tehetetlenséghez csak annyi kellett, hogy az ingerek amiket kaptam a szituációban, csak egy kicsit is emlékeztessenek arra ami történt. Érdekes mert amúgy problémás helyzetekben, sosem pánikolok, mindig én vagyok az aki vezet, aki megold, aki bátran konfrontálódik ha szükséges, de vannak bizonyos magatartásformák amelyek hatására blokkolok, és úgy kezdek el viselkedni mint amikor gyermekként történt velem ami történt. Borzalmas érzés.
Ez lehet CPTSD tünet. Nagyon sokunknak van ilyen... :)
Tisztelt Doktornő! Ez most segített a megerősítésben, hogy jól teszem ha kiállok magamért még ha a környezetem sajnos ebben mindig is vissza akar húzni...
A szüleim sem mertek. Azért azzal sem egyszerű utána szembenézni, hogy egyedül lehet maradni ezzel a hozzáállással mert, tapasztalatom szerint akinek hatalma van (munkahely) azok ilyenkor nem félnek visszaélni vele, sokan un. nárcisztikusak. Így maradok egyedül a küzdelmemben 🙁és remélem továbbra is, hogy találkozom hasonló asszertív hozzáállású személyekkel.
Hálásan köszönöm ezt a videót! ❤ Sokszor meghallgatom és magamévá teszem a lényeget. Talpraesett embernek tudom magam, mégis a mai multik világában belefutottam ebbe és amiért még nem szóltam, az azért van, mert olyan indulatokat generál bennem, hogy emberhez méltóan még nem tudom lereagálni. Olyan szavakkal, ami meg kijönne, inulatmentes pillanataimban méltatlannak érzem magamhoz. Hálásan köszönöm Kitti !!! 💖
Es meg ott vannak a kedveskedo, folyton kivancsiskodo szomszed, aki csak azert szol bele mindenbe mert jot akar
" jobb lett volna ha igy csinalod, nem biztos , hogy az sikerulni fog, tul kozel , tavol van, lehet , hogy ha igy csinalod akkor sokkal jobb " . Mikor aztan mar eleg volt , es meg ezekutan is finoman , de utalva , hogy en is tapasztaltam nehany dolgot az eletemben, vagy utanna keresek ha nem., Beduzzo, nem koszon. Az elonye hogy tobbe n megy oda a keriteshez, keretlen tanacsokat adni. Hatranya , hogy lemergezheti , agyonutheti a kiallataidat.
Meg lehet tenni, hogy felállunk , és azt mondjuk: Eddig és nem tovább. Bármi lesz is a következménye. Minden egyebet el lehet veszíteni magunkon kívül, mert minden egyebet vissza lehet szerezni.
Kedves Honfitàrsnőm,
A hozzàszòlàs arra enged
következtetni,hogy
Ön tuti bizti rendszeresen imàdkozik,vagy relaxàl(meditàl).
@@subliminal81 Szerintem csak józanul gondolkodik.
@@katalinandrasi4117 Nos,az is ritkasàg.
Màrmint a józansàg.
@@subliminal81 És elítélik, ha így gondolkodsz. De ez nem kell, hogy érdekeljen.
@@katalinandrasi4117 Tisztàban vagyok a helyzettel.
Alapvetôen nem is beszèlgetek szinte senkivel.
Ezt én is tapasztaltam, konkrétan, h olyan "trénerek", lelki segítők, nem tudom, miként nevezzem e féltanult "segítőket", szinte kihasználják a hozzájuk kerülőket. S igen, aki épp maga alatt van, előfordul, h lefagy a szeánsz alatt- ahogy Kitti nevezi - s belül tudja, de maga sem érti. S ez messze nem a tagadásról szól, hanem, arról, h az egyébként ép lelkületű, de kicsit meggyengült személy nem tud/ mer fellépni. S ez a segítőknél egy nagyon gonosz dolog, egy nyílt agresszió is tiszteletre méltóbb. Jobban kéne szűrni, ki tarthat ilyen szeánszokat.
Két dolog jutott eszembe: Th. Mann Mario és a varázslója és az, hogy mára a manipulációt művészi szintig fejlesztették (elég megnézni egy reklámot vagy a tv csatornák hírműsorait). --Jó hallgatni a biztató szavakat, köszönjük Almási Kittinek 😊🌷
Kedves Kitti, Nagyon sokat segített, hogy megétsek egy szituàciót.Hàlàsan köszönöm! A sofőrvizsgàn fagytam le és nem értettem mi történt velem.Néztem ki a fejemből és mintha nem is én lettem volna.A vizsga előtt két óràt vezettem egyfolytàban és a vizsgàn lefagytam.Az oktató mindennek lehordott a vizsgabiztos előtt, azt mondta nem vagyok képes semmire,csak visszafejlődöm és menjek pszichológushoz,mert biztosan valami bajom van.Érdekes módon a két óràt becsületesen kivezettem, minden rendben volt. Nem mertem vissza vàlaszolni, meg sem mertem kukkanni.Fel sem fogtam mi történt velem, csak mikor màr eltelt egy jó óra akkor kiborultam. A jogositvànyom azóta màr megvan, de àtmentem màsik oktatóhoz. azóta is ràgodtam azon,hogy akkor mi történt velem, hogy lefagytam és nem voltam képes reagàlni a történtekre.
Sokan szeretnek visszaélni a hatalmukkal. Éltem át ilyen lefagyást és valóban felnéztem rá, de ettől még jobban felérendelt helyzetben érezte magát.
Nagyon érdekes, hogy az "ilyen méltatlan" helyzetben kerülés miért is történik meg velünk. A videóban arról volt szó, hogyan tudunk a helyzetből kikerülni, és hogy mi volt az a helyzet az életünkben, amiben először éreztük meg ezt a megsemmisítő érzést. Valójában ez a lényege. A tudatossá válás csodás útján előbb utóbb felismerjük, hogy mindent magunknak köszönhetünk, azaz mindent magunknak hozunk létre, a helyzeteket, az embereket, a körülményeket a rezonanciánkkal, azaz a berögzült, már elavult tudatalatti hitrendszereinkkel. Ezek a helyzetek azért történnek meg velünk, hogy a "rossz" érzéseink által megtapasztaljuk magunkban, hogy van bennünk olyan hitrendszer, ami elavult, ami "rosszul" működik, tehát már nem szolgálja a javunkat. Rossz érzéseink ÚTJELZŐ táblák, amelyek mindig, minden esetben kizárólag magunk felé mutatnak. Ezekért a kellemetlen helyzetekért, eseményekért, a megismert negatív, elviselhetetlen, vagy alázó emberekért valójában hálásnak kellene lennünk, hiszen ezek által "láthatjuk" meg, hol a feladat BENNÜNK. NEM az "számít", hogy mi az, ami történt, mit "tettek" velünk, hanem az, hogy ez MILYEN ÉRZÉSEKET váltott ki belőlünk. Ilyenkor általában az ítélkezés az első reakciónk, a másik, hogy móresre tanítsuk az "elkövetőt", megmondjuk, mit hogyan kellene csinálnia. A baj velünk mindig az, hogy a magunkba nézés és javítás helyett másokat akarunk megtanítani, megjavítani, megszerelni. A legfontosabb dolog, hogy felismerjük azt, hogy CSAK azokkal történik méltatlan helyzetbe kerülés (és általában ez többször is megtörténik), akiknek van olyan hitrendszeri "beakadása", ami már régóta megoldásra vár. Az "életünk" már többször felajánlotta a "káros hitrendszerünk" megmutatását, felismerésének lehetőségét (mókuskerék effektus), kérdés, hogy még hányszor kell megtapasztalnunk, hogy végre "meglássuk", mi a megoldás, hogy többször ne kerüljünk ilyen helyzetbe. Ha a felismerés megtörténik, és a hitrendszeri törlés/gyógyítás is megtörténik, akkor megoldódott a "feladat", és nem kerülünk többé ilyen helyzetbe, vagy ha mégis, akkor az első pillanatban felháborodás és megalázottság érzése NÉLKÜL mosolyogva, és ítélkezés NÉLKÜL felállunk és távozunk. Semleges érzéseink mutatják meg, hogy a feladatot előzőleg már sikeresen megoldottuk. Ma már rengeteg mód és lehetőség van arra, hogy a felismert tudatalatti korlátozó hitrendszereinket töröljük, átírjuk, felülírjuk, gyógyítsuk.
Ha össze tudsz rezegni ezekkel a gondolatokkal, azt kívánom, találd meg tudatalattid gyógyításához azt a módot, amely számodra a legjobb és legmegfelelőbb! Csodás napokat mindenkinek, csodás felismeréseket és gyógyulásokat! Áldás mindenkire!😊
Andrea T. Köszönöm neked ezeket a sorokat, ez így van. Mi magunk alakítjuk saját magunknak az ilyen méltatlan helyzeteket. 🙏👍🙏
Nagyon hasznos, köszönöm.
Nagyon tetszik ez a hozzászólás, de ez pedig csak az ÉN-ről szól, nem a kapcsolatról, nem a kölcsönösségről. Szerintem mind a két félnek tanulnia kell egy ilyen helyzetben, azért kapták. Az egyiknek, hogy álljon bele és álljon ki magáért, ismerje fel a manipulációt, a hipnózist, a másiknak pedig hogy tisztelje embertársait, ne éljen vissza a hatalmával vagy adottságaival, ha a többiek épp kiszolgáltatott helyzetben vannak, sőt ne erre használja az adottságait, hanem a jóra. A szeretetet és önszeretetet tanulhatnák meg egymástól, a kölcsönös megbecsülést. Ilyenkor mindkettő tükröt tarthatna a másiknak, ha viszont kimenekülnek egy ilyen helyzetből vagy kisétálnak rossz érzésekkel, akkor a lecke nem lett megoldva, a helyzet nem lett feloldva és a lelkek keresni fogják azokat a helyzeteket, ahol oldani tudják ezeket a blokkokat. Ha viszont lazán és könnyedén nemet mondanak a helyzetre és szembesítik a másikat (elnyomót) a nézőpontjukkal, akkor megoldották a feladatot kívül-belül. Ilyenkor például egy jó kérdés is elindíthatja az oldást. Én így érzem.
Nagyon fontos videó, egyike a legfontosabbaknak. Nagyon szépen köszönöm. Én is kerültem ilyen helyzetbe. Eltartott egy darabig, míg egyáltalán felismertem. Az is amíg képletesen szólva, ki tudtam borítani a bilit. Voltatok már olyan színielőadáson, ahol képletesen szólva megerőszakolják az embert? Ott kell hagyni. Olyan is történt, hogy utólag fogtam fel, hogy mennyire megaláztak. Akkor jöttem rendbe, amikor késve bár, de megmondtam az illetőnek a véleményem a dologról. Ma már jobban észreveszem az efféle játszmákat. Ha valaki elszalasztotta az alkalmat, tegye meg késve is amit akkor kellett volna, mert nagyon felszabadító.
Szerintem ez egy jó dolog hogy egy egy tanár megtapasztalja ezt. Mert sok gyerek érzi ezt miközben a tanár nem is tud róla. Egy gyerek nem mondatja sokszor azt hogy felálok és elmegyek. Egy ilyen tapasztalat előre viheti az embert hogy jobban megondolja hogy viselkedik. Szerintem ez egy nagyon jó önismereti és fejlesztési gyakorlat. Elgondolkodtató hogy viselkedésünkel számos kellemetlenséget okozhatunk másnak miközben nem is tudunk róla.
Köszönöm szépen a videót!Gyerekként éltem át egy szomszéddal,nem beszélhettem meg senkivel.Arra eddig nem gondoltam és nem tudtam h ennek hatása felnőttkorban előjöhet.
Szerintem szinte nincs olyan ember, akinek már ne lett volna az életőben hasonló élménye. Végtelenül hasznos ez a kis figyelem felkeltő videó, hogy mindig tudunk tenni ellene. Hálás köszönet érte!
Nagyszerû video es tanacsok. Koszonjuk 👏🤗
Ezek az ok fejtegetések engem is érdekelnek. Van így bizony az érzelmek térén is. Mikor valakihez annyira vonzódunk, mert fel keltette az érdeklődésünket és vágynánk rá, hogy a személyét meg ismerjük de annyira a hatása alá kerülünk, hogy ettől az érzéstől bizony nem látjuk a fát az erdőtől. Minden félét ki tálalunk egy álom világba kergetjük saját magunkat. 😃 Amikor még létre jön a találkozó akkor pedig jön a lefagyás,nem tudunk egymással mit kezdeni. És pedig azért mert nem bírtunk az álomvilágból fel kelni. Mert nem vettük észre, hogy ez az egész CSAK a szexuális vágyról szólt. SEMMI MÁSRÓL. Ilyen esetben is elő fordulhat, mert valójában nem is illenek össze semmi közöst nem találnak egymásban,semmiben nem is hasonlítanak, ezért nem tudnak az ilyen felek egymással mit kezdeni. Csak a kémia miatt kerülhetnek kapcsolatba ami végül így végződik, hogy sehogy. Mára már nekem is viccesek az ilyen helyzetek. Véleményem szerint 2 ilyen ember között sosem lesz semmi,mert nincsenek egy hullám hosszan. 😃 Ez a videó nagyon hasznos köszönet érte 🙏👍
Köszönöm, ez a videó is nagyon hasznos volt!
Köszönöm szépen végtelen tanulságos. Előadás igen az szlogenem padlót fogtam Istenem de igaz minden szó hogyan is jöjjön ki az ember a mély katyubol egyszerű közérthető előadás remélem mindenki. Szamara
Köszönöm, most pont erre volt szükségem, segitett!!!☺
Nagyon hasznos volt ez a videó! Én is kerültem nemrég egy hasonló helyzetbe és nem léptem ki a szituációból, de nagyon megviselt. Jó ideig nem tudtam, miért húzott be ennyire a szituáció, de ez a videó most egy újabb nézőpontot világított meg. Köszönöm.
Nagyon jó téma volt és szuper tartalommal, köszönöm.
Köszönöm, és azt is,hogy szépen beszélsz.
Köszönöm a videót,én sok emberrel vagyok basonló helyzetben,de dolgozom a megoldáson.
Hasonló helyzetbe én is szoktam kerülni, a miértre nem gondoltam, hogy ez lehet a válasz. Köszönöm a videót.
7:45: Érdekesek ezek a csúszómászó módszerek. Mikor már megkaptad, utána pár órával jössz rá, hogy hát ez bántó volt. :(
Engem ez felrázott Köszönöm Kitti
Nagyon hasznos videó. Szomorú, feháborÍtó téma, de annál inkább hasznos tanácsok vannak benne. Szerintem sok emberrel előfordulhatott ilyen eset és ennek a videónak az üzenete segÍt helyesen kezelni az ilyen féle helyzeteket. Köszönöm, Kitti.
Nagyon hasznos volt ez a videó! Köszönöm❤
Egy újabb elgondolkodtató videó Kittitől, nagyon köszönöm. Talán érdemes lenne mélyebben foglakozni a sok önjelölt (félre)vezetővel is, mert elég ártalmasak. Nálam legutóbb az alábbi verte ki a biztosítékot nem is kicsit: th-cam.com/video/mPiosDsRscs/w-d-xo.html
Valószínűleg túl érzékeny vagyok de ettől függetlenül is úgy érzem nagyon rossz irányba vezet.
Nem vagy túl érzékeny. Ez az ember, véleményem szerint, szintén kezelésre szorul.
Én egyáltalán nem néztem fel a gyerekkori zaklatómra, aki az unokatesóm és mentális zavarokkal küzd... nyíltan menekültem előle, csak az okát nem mondtam el senkinek, mert akkor még meg sem tudtam volna fogalmazni, miket csinált velem. Szerencsére amióta elmondtam a családomnak pár éve és megtudtam, hogy a nővérem is hasonlókat élt át miatta, csak titkolták előlem, mert még kicsi voltam.. azóta sokat javultam a konfliktusok kezelése terén is. Időbe telt, de már nem érzem úgy, hogy én egy senki vagyok, akit bárki bánthat.. Szerintem sokszor segíthet a gátlások leküzdésében, ha nem tartjuk meg magunknak a régesrégi sérelmeinket. Persze a legjobb lenne, ha nem is fordulnának elő ilyenek. :( Azt nem is értem, hogyan hagyhattak egyedül vele, de legalább ennek köszönhetően én 10.000x jobban fogok figyelni a gyerekeimre. Sajnos rengeteg mindenre kihatással lehet egy ilyen dolog.
Nagyon a mindennapi életet érintő téma ez. Ha tényleg meg lehetne tenni, amit a Doktornő mond, az lenne a legideálisabb. Felállni egy nem méltó helyzetben, és azt mondani, hogy ebben én nem veszek részt. A gond az, hogy a gyakorlatban már nem ilyen egyszerű ez. Van, hogy a megélhetés függ tőle, van, hogy valamilyen közösséghez való tartozás köt minket. Az is gyakori, hogy a másik fél ezt ki is használja, és bátran tapos, mert tudja, hogy a pozíciója lehetővé teszi. És igen, sokszor lehetővé teszi a pozíció. Szép lenne, de inkább meseszerű, hogy pozíciótól függetlenül "egyenlőek" vagyunk, egyformán méltóak az emberi bánásmódra. Vannak "egyenlőbbek," és többnyire azért tudnak kiemelkedni, mert lehengerlően erőszakosak, erőteljesek.
Közben azon gondolkodom, lehet, hogy mindezt az mondatja bennem, hogy gyerekkoromtól az volt az etalon, hogy a tekintélyszemélyek bármit megcsinálhatnak, bárhogy viselkedhetnek, amit és ahogy nem szégyellnek...? :-/ Emellett persze mélységes tisztelet (vagy inkább pont az elhangzott lefagyasztó félelemkeltés, lehengerlés) övezte őket. Mert azért azt én is látom, hogy elég sokan vannak, akik gondolkodás és aggodalmak nélkül kikérik maguknak az ilyen viselkedést. Vannak, akik számára ez természetes.
Biztosíthatom, hogy nekem, a "karakánnak" is ugyanúgy fáj az adott helyzet, amikor nemet mondok, kilépek.
De vállalom a következményeit, akkor is, ha az a megélhetésem, mert más is lehet a megélhetésem. De ha az önbecsülésemet elveszik, akkor egyáltalán nem is fogok: JÓL megÉLNI. Semmit. Még a magas fizetésem sem adhatja meg a belső jóérzetemet, ami tulajdonképpen az életem. Megélhetés -mit élünk meg? Nem a fizetésünk adja az életminőséget, hanem a mindennapjainkban érzett közérzetünk. A halálos ágyán senki sem arra gondol vissza, mennyi volt a fizetése, hanem arra, hogy boldog volt-e. Volt több kilépésem az életben, hát boldogabb vagyok tőle, mint gazdag. De mit kezdenék a többlet pénzzel? Vennék rajta depi elleni gyógyszert, vagy felesleges holmikat, amik pillanatokra megvigasztalnának, és nem férnének el tőlük a lakásban, de magam elől nem bujtatnának el a vigaszcuccok kupacai. És nem. Az ilyen agresszorokat nem övezi VALÓDI tisztelet, csak pózok és hazug emberek. Azokért sem kár, és nem kell a megbecsülésük, hiszen az is csak hazug volna, mint ők maguk.
Hogy engem milyen jól meg terveztek!ha nekem valami vagy valaki nem passzol leszarok mindent ês mindenkitt lehet az, az atya úristen is!es ez jó i gy!
Köszönöm szépen!
Nagyon hasznos, köszönöm
Köszönöm a videót. Hasznos volt. Mit tegyek, ha a közvetlen környezetem felnéz az ilyen emberekre, akikről a videóban szó esett?
Ugyanazt.
apránként felismertem a mérgező, őszintétlen viszonyrendszereket. először próbáltam beszélgetni a témáról, megbeszélni, kifejezni, ami zavar, de amikor láttam, hogy haszontalan próbálkozás és a helyzet kitisztulása helyett csak további játszmakörök fonódnak, akkor határozott távolságot vettem fel.
Köszönöm!!!!! 🙂
Nekem úgy tűnik, mintha olyan dolgokat csináltatott volna velük, mint amit a pedagógusok tesznek a diákokkal. Vagyis ez lehetett esetleg egy élménypedagógiai foglalkozás, ahol megtapasztalhatták, hogy a diákok mit éreznek, mit élnek meg ezekben a történésekben. Ha valóban ilyen foglalkozás volt, akkor vagy nem volt átbeszélve és a negatív érzések kivezetve.... vagy a levél írója nem tudott a belső feszültsége miatt ebben a beszélgetésben részt venni, mert teljesen becsukódott...
Én mindíg lefagyok olyankor, mikor valaki megemeli a hangját. Mikor elkezdtem ezt feldolgozni, rájöttem, hogy ez szintén egy gyerekkori regresszív állapot, mikor apám ordibált velem, mikor bármi olyan dolgot akartam csinálni (pl. fára mászni), ami minimális kockázattal járt. Mióta masszívan iszik, érdekes dolgokat elmond. Pl. hogy máig retteg az elvált Anyámtól, ezért nekem soha semmi bajom nem lehetett, mert akkor Anyu ordított vele, amitől neki merevedési zavarai lettek. A túlféltés okai....
Szuper volt🙂😊
Bárcsak elmondhatnám Kittinek a bajomat.. visszaigazolás gyanánt mert fogalmam sincs már hogy jó úton járok e. :(((
Amúgy ez annyira magyar dolog, hogy senki nem szól semmit... Meg nem állunk ki magunkért..
Ha beleálsz akkor még nem áll a többség melletted akkor megint rosszul érzed magad!Ez is magyar ? üdv jók a témák.
.
köszönöm
Az ilyen emberek sok esetben nárcisztikusok.Érdemes utánanézni, hogy mire számíthatunk tőlük. Akkor másnak tudjuk minősíteni a történteket!
Ilyennel èlek sajna 25 ève
@@evatorkos5385 Itt feljebb írta valaki: mindent elveszíthetsz de magadat ne veszítsd el. Mert magadon kívül bármit vissza tudsz szerezni.
Ha egyáltalán akarod még akkor vissza azt amit elvesztettél -teszem hozzá én.
Mi történik akkor, ha az ember igenis kiáll magáért ilyen esetben, a másik fél pedig egyből hibáztatni kezd, mondván ezért azért megérdemli az illető ezt a bánásmódot, és benne van a hiba. Ha valaki ekkora manipulációt kap a nyakába csak azért, mert kiállt önmagáért, akkor mi a helyes megoldás?
Konkrét coach képző céget tudok mondani, ahol már maga a felvételi csoportos beszélgetés során olyan "játékokat" játszatnak, ami rendkívül módon bántó, intimitást durván kierőszakoló. Konkrétan fizikálisan rosszul lettem már a bemelegítő "játékok " alatt.
Engem az ilyen játszmázó emberek gyűlölnek... :D Borzalmas troll tudok lenni az ilyenekkel.
Egy nő páciens 3 éves korában látta onanizálni az apját a wc-n és megrettent, megfagyott a pillanat,a jelenet olyan hatással volt a szexualitására..azt gondolta 22 éves koráig, hogy apja megerőszakolta nem emlékezett de úgy érezte..hipnózisban derült ki a történet hogy nem..bizony ilyen is van.
Ez egyes Csernus-workshopokra is jellemző
Valamit nem értek,vagy rosszul értelmeztem.
Az elmondott szituációban nem egyedül csak a levelet író hölgy volt jelen, hanem még 4 másik kollégája is! És egyik sem állt fel, egyik sem lépett ki, nem szólt, hogy neki ebből elég? Csak a tréning befejezése után, utólag, egymás között háborodtak fel és azon csodálkoztak, hogy miért vettek részt szó nélkül ilyen félelmetes, megalázó szituációban.
Ha jól értem, a magyarázat szerint akkor minden egyes kolléga gyermekkorban, vagy valamikor sérült és emiatt fagytak le? Ezt nehezen fogadnám el.
Szerintem ha csak egyikük kilépett volna a szituációból, abból a többiek is bátorságot merítettek volna. Hiszen mindegyikük méltatlannak, megalázónak tartotta ami velük történt a tréningen. Vagy mindegyikük attól félt, hogy akkor mit szólnának a kollégák, ha bátran felállna és kimenne? 🤔
Érdekes felvetés, és logikusnak is tűnik, hogy ha az egyik feláll és elmegy, akkor a többi is utánamegy. Ez csak hipotézis. Tapasztalatból mondom, hogy ha az első felbont egy ilyen szituációt, akkor onnan csak magát menti ki. A többiek maradnak. Viszont nem hasztalan a többiekre nézve sem, az első impulzust, "mintát" megkapják, átélik, de kinek mennyi impulzusra van szüksége egy helyzetből való kilépéshez, ez változó. Minél nagyobb a hozott "kár", annál nehezebben megy. Viszont egy közösségben nagyon nagy a felelőssége annak (azoknak), akik látják a helytelen szituációt, folyamatot, mégsem lépnek. Megéri kockáztatni annak reményében, hogy ha borítja azt a bizonyos bilit az ember, akkor jobb lesz. Vagy nem, de hogy nem ugyanaz, nem ugyanúgy mennek a dolgok, az biztos. Szóval mindenképp érdemes lépni, kilépni egy káros helyzetből. Nagyon hasznos pár perc ez a videó, felér egy terápiával! Köszönet érte!
nekem sok történelmi eset jutott eszembe...
Nekem is, például a fasizmus, a nácik és most ez a világhelyzet, ami nagyon hasonlít az előző kettőre. Talán ez is egy feladat, amit az emberiségnek egyszer meg kell oldania.
sajnálom :(
Dr. Csernus folyamatosan ezt a lenyomó , elnyomó stilust alkalmazza...és az elszenvedéséért az emberek még fizetnek is. Nem értem, hogy miért.
Sajnos ismerős, voltam ilyen képzésen. Nem írom le az illető coach nevét, sok nő rajong érte.
De, légy szÍves Írd le !
Kitti kedves!nem fulladsz meg ebben a begombolt ingben?olyan férfiasan áll....hidd el,egy V-nyakú,nőcis sokkal sokkal szebb lenne,méghozzá lazább kivitelben.bocsi,de le kellett írjam ezt.a szín oké,azt eltaláltad.most nematémára reagáltam,de azbiztos szuper.
Nem kellett volna végig kibírni! A teesti hozzáérésnél mondhatta volna hogy "tanár úr viccel?" aztán biztos szünet is volt a tréningen, ahol ASSZERTÍV MÓDON megkérhette volna az adott trénert, hogy miből vegyen vissza. Szeretem Kitti az okos értelmes hasznos videóit. Ezzel viszont egy kicsit nem tudok mit kezdeni, mert mi van akkor ha megtudtuk, hogy a gyerekkori családi helyzetünkben van a gyökere bizonyos dolgoknak? Aztán mondanám még, hogy agresszív,-helyzettel visszaélő-, vagy egyszerűen csak alkalmatlan személyek az élet minden területén találhatók. Egy felnőtt oktatási szituációban inkább meg lehet tenni hogy az ember helyreteszi az illetőt, nem lejáratva őt a teljes csoport előtt. Mert az sem biztos, hogy minden csosporttag egyformán úgy érez, sőt biztos hogy nem. Továbbá bizonyos intézményi helyzetből fakadó alá-fölé rendelő viszony így van. Azt fel nem rugjuk, mert az káoszhoz vezetne. Képzelje el ha Önnek bekiabálnának a legközelebbi előadásán fiatal közönsége, hogy az a téma amivel készült, az minket nem érdekel, és kikényszerítenék hogy helyette miről tartson 2,5 órás előadást. Jó lehet hogy ez Önnek menne, tehát ilyen szempontból nem jó a példa, de engem mint tanárt fenyegetett meg már 3 általánossal (sem) rendelkező szülő, hogy ykirugat, mert ....(rá mertem szólni egyetlen szép magzatára), vagy akármiért. Én az említett szituációt nem alárendelődésnek nevezném. Az intelligenciára vall, ha valaki aki belekerült egy ilyen helyzetbe, felméri, hogy vagy elviseli, vagy hazamegy, de asztalborításnak nincs értelme.