Asbóth János: Kísérteties távolhatás, ami a kvantumtechnológia alapja (Atomcsill, 2017.09.28.)
ฝัง
- เผยแพร่เมื่อ 8 ต.ค. 2017
- Előadó: Asbóth János (MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont)
Cím: Kísérteties távolhatás, ami a kvantumtechnológia alapja: a kvantumos összefonódás
Időpont: 2017. szeptember 28.
Mit csinál egy elektron, ha éppen nem figyelem meg? Erre az ártatlan kérdésre az 1910-es és 1920-as években megalkotott kvantummechanika nagyon furcsa válaszokat ad: olyan, mintha az elektron (vagy bármelyik másik részecske) "szétfolyhatna" több állapotba, de ha megmérem, a mérőműszer által "felkínált" állapotok közül "választ". A fizikusok többsége, Bohr példáját követve, megtanult együttélni az idézőjelekkel. Egy filozófus hajlamú kisebbség azonban rendre próbálta próbálja a kvantumelmélet abszurditásait gondolatkísérletekkel kiemelni. Ezen az úton jutott Einstein 1935-ben az összefonódás nyomára: a kvantummechanika szerint távoli részecskék is tudnak hatással lenni egymásra, még úgy is, ha minden elképzelhető kölcsönhatást közöttük leárnyékolunk. Az összefonódást gondolatkísérletek után napjainkban valódi kísérletek igazolják, és most már az a kérdés, hogyan tudjuk segítségével megépíteni a jövő kvantumszámítógépét.
További infó: atomcsill.elte.hu/program/kivo...
Köszönöm az előadást, az fizikus szemmel remek volt!
Saját véleményem a hallgatósághoz: nem érzek semmilyen filozófiai kérdést az egész dologban, inkább azt látom, hogy egyszerű fizikai jelenségek (spin vagy polarizálás) vannak túl dimenziónálva. A távolhatás lokálisan eldöntött, de nem az Einsteini értelemben a részecskében, hanem az összefonódás pillanatában mindaddig, amíg a szinkronitás fenntartható. Ez a pragmatizmus. A használt fogalmak meg inkább hétköznapi értelemben misztifikálnak egy teljesen banális jelenséget és összezavarják a gondolkodást, mintsem érthetővé tennék azt.
Egy gondolat kísérletet ne vegyünk fizikailag elképzelhetőnek, mert annak a mérési szinkronizálhatóság határt szab, még ha statisztikai módszerekkel is operálunk. Távkommunikációhoz 3 pontot kell úgy kihasználni, hogy Aliz a mérési pontján saját irányokat választva távír, miközben Bob statisztikai módszerekkel próbálja megkapni az üzenetet a hozzá megérkező részecske tulajdonságából. Ha jól értem, akkor ez csaknem a fénysebesség kétszeresével történő kommunikációt tenne lehetővé, ha a forrás mértanilag éppen középen helyezkedne el és az a fránya szinkronitás nem szólna közbe.
Ha az összefonásnak lesz gyakorlati haszna az csak a mikrovilágban tűnik megvalósíthatónak, de ott is kétséges, hogy megbízható stabil rendszereket tudnak majd belátható időn belül megalkotni mivel a szinkronitás fenntarthatósági kérdései nehezen biztosíthatók.
1) A "szinkronitást" nem értem. A Bell-egyenlőtlenség sérülését kimérő legjobb kísérletekben Alice és Bob mérései térszerűen szeparáltak, ezért ott az, hogy Alice és Bob "egyidejűleg" mér, vagy A előbb és B később, vagy fordítva, nem objektív tény (megfigyelőfüggő)
2) Az összefonódás gyakorlati haszna: erőforrás bizonyos kvantuminformatikai alkalmazásokban, akár már most létező, megépült eszközökben.
- Kvantumosan titkosított kommunikációnál bizonyos protokollok (pl. E91 protokoll) - a közelmúltban a kínaiak a "Micius" műhold segítségével valósították meg [Entanglement-based secure quantum cryptography over 1,120 kilometres, Nature 582, 501 (2020)]
- Kvantumszámítógép. Ebből a megépült példányok még kicsik, de már kezdik talán elérni a használhatóság küszöbét. Ha nem tudnánk egy kvantumszámítógépben tárolt biteket összefonni, akkor nem tudna túllépni a kvantumszámítógép a hagyományos számítógépeken - márpedig túllépett, ezt a Google 2019-es kísérlete bizonyította [Quantum supremacy using a programmable superconducting processor, Nature 574, 505 (2019)].
@@jasboth Köszönöm a javaslatokat.
Szeretném felhívni számomra ellentmondást jelentő összefüggésekre a figyelmet, hátha van rá magyarázat, de kimaradt az előadásból és megpróbálom a "szinkronitást" is egyben megfogalmazni.
A három lépésben lefuttatott Stern-Gerlach kisérlet arra engedett következtetni, hogy a részecske spinje vagy térben vagy időben vagy külső behatásra változik vagy legalábbis nem diszkrét hanem folytonos. Ez lehet majd magyarázata az említett szinkronitásnak.
Hanson kisérletében két ellentmondást véltem felfedezni. Az egyik, hogy az EPR modelben azonnali hatásról beszélünk, aminek a biztosítása (egyidejűségi vizsgálata) az előadásban bemutatott Hanson kisérletének műholdas képi adataiból nem egyértelmű, mivel Aliz és Bob nem egyenlő távolságra vannak a forrástól. Ennek "fényében" az egyidejűséget nem tudom elfogadni. A másik ellentmondás, ami kvantumosan nem megnyugtató, hogy a két részecske által bejárt út "téregyenetlen", nem homogén. Divatosan fogalmazva a téridő fodrozódásai nem egyenlő mértékben befolyásolhatják mozgásuk során a részecskék belső szabályosságait. A részecskékre gyakorolt menet közbeni lokális hatás így vélhetően különböző.
A Bell egyenlőtlenség vizsgálatának eredményei lehet, hogy pontosabb magyarázatra szolgálnának.
A szinkronitáson egyenlőre a következőt értem, hogy a két összefonódott részecske szerintem egymásnak úgy lehetnek ellentétpárjai (relatív fázis párok), hogy olyan belső kvantumos mozgás folyamatokat játszanak le, amik egymásnak tükörképei és ezek a mozgásfolyamatok önmagukba visszatérő sorozatok, melyek mindaddig fennmaradnak, amíg valami külső hatás ezek megváltoztatására nem kényszeríti valamelyik részecskében lejátszott folyamatot.
A szinkronizált állapotból így az következhet, hogy a részecskék fázisfolyamataiban egyidejűleg vizsgálva mindíg tökéletes ellentétei egymásnak még akkor is, hogy ha nem egyidejűleg vizsgáljuk meg őket, hanem mondjuk fázisszinkronban. Ez megengedné, hogy különböző távolságokban hajtsuk végre ellenőrző (Bob) méréseket, de ez a jelenség nem volt bemutatott igazolt vagy cáfolt az előadásban.
Ennek tükrében gondoltam azt, hogy csak az egyidejűség mellett vagy a szinkronitás figyelembevételével értékelhető a "kísérteties távolhatás".
%
Végre! 12. osztályban tanultam a kvantummechanika alapjait, ahol szó volt az összefonódásról, de azóta nem nagyon hallottam róla és sok nyitott kérdésem volt. Most végre a legtöbbre választ kaptam.
Még azért nem teljesen tiszta, hogy akkor az összefonódás alkalmas-e nagytávolságu azonnali kommunikációra, vagy sem. Az jött le, hogy nem, de még nem tiszta.
Jó előadás volt.
Azonnali kommunikációra nem alkalmas. Egyfajta "békés egymás mellett élés" van a kvantummechanika és a spec. relativitáselmélet között. Ez utóbbi tiltja az azonnali kommunikációt, a kvantummechanika nem sérti ezt a tiltást. Csak valami gyanús dolgot csinál.
Az jó ha valakiben kérdések vetődnek fel .én még csak ott tartok hogy próbálom megérteni,de ez az én problémám.Láttam hogy a nézőtéren van hasonló korosztály is mint én .J ó lenne tudni a véleményüket
I dont mean to be offtopic but does someone know of a tool to get back into an Instagram account?
I stupidly forgot my login password. I would love any help you can give me!
Matek Kamil és Nagy Gyula, listázva lejátszó pleja CM megnézendö videók letöltése ingyen és gyorsan gyere haza és a Magyar Szent Korona 👑 Országainak folyamatosan bővülő csapatába keresünk azonnali hatállyal Plejaadiak tudományos kutatásainak megismertetése érdekében szívesen válaszolok, de nem emberi lények akik pedig nagyon szépen köszönjük hogy megteremtse a legjobb minőségű megoldást.
az összefonódás egy olyan frekvenciahullám eredmény, aminek a mértékét mérni még nem tudjuk.. (frekvencia-hullám )
Az előadóhoz lenne néhány kérdésem.
1. Hogy a spint azt mi szerint adjuk meg. Magyarul mi az a 1/2, hogy ez mit jelent, mert a bozonoknál meg lehet 1,2,3... és ez hogy van?
A második az lenne, hogy miért lessz "összefonódva" a két részecske, attól, hogy a spinjüket azokat ellentétesre állítjuk?
A harmadik, hogy ha A Z tengelyen mér, akkor mi történik, ha B az meg X tengelyen mér?
A választ előre is köszönöm!
1. A spin értékénél az 1 az a perdület természetes egysége: a pályán való mozgás miatti perdület lehetséges kvantált értékei azok 0, +1, -1, +2, -2, stb. A spin olyasmi, mintha az elektron saját tengelye körül forogna, és az ehhez tartozó perdület értéke +1/2 vagy -1/2 lehetnek, ebben a természetes egységben. Ennél mélyebb választ is biztos lehetne adni, azon többet kéne gondolkoznom :-)
2. Attól függ, hogy állítjuk a spinjüket ellentétesre. Ha úgy, hogy beállítjuk a baloldali részecske spinjét "fel" állásba, a jobboldaliét meg "le" állásba, akkor nem lesznek összefonódva - ez a hullámfüggvény a |↑↓⟩. Ha úgy, hogy vice versa, akkor sincs összefonódás: ez a |↓↑⟩ hullámfüggvény. Mindkét esetben egyszerűen meg tudtuk mondani nemcsak azt, hogy mi a két részecske közös állapota, hanem azt is, mi az egyes részecskék állapota külön-külön. Ennek a két esetnek a szuperpozíciói adnak összefonódást, pl. |↑↓⟩ - |↓↑⟩. Egy ilyen teljesen összefonódott állapotnál a két részecske együttes állapota teljesen meghatározott, de mind a jobboldali, mind a baloldali részecskének az állapota külön-külön nézve teljesen határozatlan.
3. Ekkor B véletlenszerűen fog +1/2 vagy -1/2 választ kapni, függetlenül az A által kapott eredménytől.
Ha volt valamilyen kezdete ennek az Univerzumnak, akkor nem közös a múltja mindennek? Nem lehetett egy pont a múltban, amikor minden mindennel összefüggött, összekapcsolódott, vagy összefonódott, amiből végül lett ez a világ? Létezhet igaz, teljes véletlen? Létezhet szabad akarat, mely véletlennel játszik? Létezhet pillanat, amikor két vagy végtelen lehetőségből akár véletlenül, akár szándékosan a vagy b irányba megy tovább a világ, miközben mehetett volna más irányba? Van lehetőség az összefonódási kísérlet tökéletes elvégzésére? A kvantummechanika nyilván nem egy végleges, teljes elmélet, és csak egy közelítő modell, de kívülállóként számomra érthetetlen, miért a legelfogadottabb magyarázata a legelfogadottabb...
és ha véletlenül egyszerre változtatják meg a két távolható részecske spinjét ! egy időben
58 nál azt mondja hogy Alice nem tud Bobnak üzenni ezzel, hát pont ez lenne a lényeg hogy tudjon és tutkó hogy tud csak még nem vágjuk, nem bírom a csigalassú fénysebességet, nekem uncsi az einsteini világkép, egyebként nagyon jó előadás, rohadt izgi topic
Nana! Visszább az arccal, hátrébb az agyarakkal!
Gárdi uram, hagyja el a 4 dimenziónkat, és böngésszen azokból, ahol a haladási sebesség túl van a fény sebességén a mi 4 dimenziónkhoz képest. Jó szórakozást!
respect TAMÁS, JOL NYOMOD
@@eposz2 TE kis hamis, tudjuk hogy Dgy vagy incognitóban
Egyébként nem tök mindegy emberi felhasználásra hogy távolba hatással telefonálsz vagy fénysebességgel? Ennek az egésznek akkor lenne értelme ha számítási sebességet tudnánk növelni a PC ben. Maga az információ küldés "sokszoros fénysebességgel" sem mond ellent a fizika törvényeinek mivel itt nem részecske mozgásról van szó ,nem sérül a relativitás elmélet ,a kauzalitás.
Ha egy komputer konkrét számítási eredményét csak statisztikai valószínűségszámítással lehet megkapni
akkor egy ilyen eszköz fejlesztése számomra csupán egy újabb lehetséges útnak tűnik a káosz felé.
Persze, ettől függetlenül muszáj kutatni. Aztán vagy kisül belőle valami használható, vagy nem, mindenesetre
butábbak nem leszünk tőle...
A hagyományos, elvileg teljesen "pontos", determinisztikus komputerek eredményei is számítási bizonytalanságokkal terheltek. Ugyanis sem a használt fizikai modell, sem a bemenő adatok nem lehetnek tökéletesen pontosak.
Lásd pl Jánosi Dániel előadását az időjárás-előrejelzés során felbukkanó "pillangó-diagramokról" és azok kezeléséről. Pedig ott elvileg jól ismert differenciál-egyenletek numerikus megoldásáról van szó.
Ha egy kvantumszámítógép egy bonyolult problémát sokkal nagyobb adathalmazzal, sokkal gyorsabban old meg, mint egy hagyományos gép, akkor máris megéri vállalni a statisztikus hiba kockázatát, és neki lehet látni keresni a korrekciós és átlagolási eljárásokat.
dgy
Köxx, és T. Profexor Urak
Ez az előadás világosan megmutatta, hogy egy dolog valamit tudni és más dolog azt ismeretterjesztő előadásban elmagyarázni, vagy megtanítani úgy, hogy - a mostani esetben - a fizikához kevésbé értő személyek is felfogják. A modern fizika nem olyasvalami, amit bárki elsajátíthat, s ez bizony okoz nehézséget az előadónak, bárki is legyen az, mert le kell egyszerűsítenie a mondanivalóját, ami miatt akár el is veszhet a lényeg. Sajnos, Asbóth János rendkívül rossz előadó! Végig olyan érzésem volt, hogy nem készült fel az előadásra, hanem rögtönzött. Kín volt végig hallgatni és nézni.
Miért kell minden mondat végén felemelni a hangszínét, tisztelt előadó, rendkívűl kellemetlen. A mondat végén nem így kell.
Köszi, próbálok majd figyelni rá
@@jasboth ❤❤❤❤
@@jasboth Gratulálok a témához, a felkészültségéhez és ahhoz, hogy csak retorikai hiányosságokat vélnek felfedezni előadásában. Hanglejtések és beszédtempó ide vagy oda,de folyamatos,gördülékeny és érthető előadás volt. Sok érdekeset tanultam belőle, várom a következőt!
55:30-nál mi lett kicenzúrázva???
Semmi. Az előadó megigazította a mikrofont.
Nem szoktuk cenzúrázni az előadásokat. Ez más műfaj.
dgy
Lehet, hogy ez csak nekem okoz problémát, de honnan tudod, hogy mmásképp viselkednek a részecskék, amikor nem nézed, ha egyszer nem nézed??? Meg egyáltalán honnan tudná egy részecske, hogy most éppen nézed e vagy sem???
Nagyon érdekelt volna a kvantumösszefonódás,de az előadó rendkívül gyors beszéde
miatt szinte semmit nem értettem az előadásából .
Hallgasd meg még egy párszor...
Menj a beállításokra (fogaskerék ikon a video jobb sarkában) , menj a lejátszási sebességre, a felugró menü jobb felső sarkában kattints az Egyéni feliratra. Itt 0.9~0.85-re állítsd a sebességet.
Te hüje , nincs hangsebesség xabalyzód?
A videó fehéregyensúly beállitása kellett volna. Igy folyamatosan alulexponált.
Még szerencse, hogy nem csak irreleváns, hanem hibás is a megfigyelésed. (Mind nyelvtanilag, mind tényszerűségében, mind fotótechnikailag, mind összefüggéstelenségében.)
@@PafiTheOne pont azért irtam
Ferike , te mindig nagyon hülyéket szólsz hozza, ugye direkt teszed és nem vagy ennyire hülye
C-él nagyobb sebesség nincs !!! mert a két összefonod rész csak fény sebességgel mozog tehát megkell várni hogy az egyik eljusson az Androméda galaxisra vagy a Marsra
Érdekes.: A tudósok egyik része egyre messzebb jut a teremtés elvének elfogadásától, a másik része pedig egyre közelebb. Istent nem érthetjük, de a teremtést mint lehetőséget igen. Hamar be fogják bizonyítani,de még így is lesznek túl józanok.
Már igazából be van bizonyítva, de hála az agyonspecializálódott kutatóknak, nem veszik észre, ahhoz szélesebb rálátás kellene a tudományos eredményekre.
A tudományos kutatásokra adott támogatások nagy része mögött is meghúzódik az a szándék, hogy Istent vonjuk ki a képletből, mert az nem szükséges (sőt: ártalmas!) a természet törvényeinek megértéséhez. A kvantummechanika kutatása meg egyre-másra dobja ki az olyan "fogalmakat", mint pl. kísérteties, távolhatás, összefonódás, stb (mily tudományos!), és sorra bukkannak fel az alapvető fizikai törvényeket sértő jelenségek. Szerintem nagyjából ez az a határterület, ahol már a megértéshez fel kell hagyni az ateizmussal (de hát görcsösen ragaszkodnak hozzá...).
@@czobi69 A tudomány, vagyis a fizikai világ megismerése már csak ilyen. Ami új, az nem feltétlenül illeszkedik az addigi ismeretekbe.
Amúgy a tudományban nincsenek törvények, hanem csak összefüggések.
@@dideki01Nem is a tudomány, hanem a természet törvényeiről írtam, ami a tudományos kutatás tárgya. Keresi az összefüggéseket, hogy megértse a természet törvényszerűségeit. Amíg ezek jól matematizálhatók, addig örülünk, ha nem, akkor görcsösen próbáljuk azzá tenni, vagy statisztikai módszerekkel leírni, ami után mindig elkezdenek szaporodni a kivételek. Én csak arra utaltam, hogy amíg nem értjük meg (vagy nem is próbáljuk megérteni), mi a teremtés célja, és csak a puszta véletlenek összjátékának tekintjük a földi létünk kialakulását, addig a megismerések gyarapodása a kérdések számának exponenciális növekedését vonja maga után.
@@czobi69: Igazából nem nagyon értelek, de ezzel lehetünk így páran...
Ez az ember miért nem jár logopédus hoz
Inkább mint előadást tartson. 3 nekifutásból sem tudtam végighallgani. Egyszerűen felbosszant a rengeteg ő és a vontatott beszéd!