Érdekes, az egyik első gondolat amit éreztem mikor kijöttem a moziból az az volt hogy: Na végre egy FILM-et nézhettem a moziban, nem egy patikamérlegen kimért, unalmas, ostoba, celluloid hulladékot, hanem tényleg egy FILM-et. Amiben tényleg voltak szereplők aminek volt egy remek hangulata, aminek végig érdekelt a sztorija, amiben végre volt egy rendezői vízió amit meg akartak valósítani anélkül, hogy ostoba hozzá nem értő pénzemberek beleugatnának a végeredménybe... De hát nem vagyunk egy formák és ezzel nincs is baj :D
@@csendler De persze megnéztem, tudom hogy neked tetszett. :D Igazából Gyuri azon kijelentésével kapcsolatban jutott eszembe ez a gondolat, hogy szerinte ez nem is egy FILM.
Ugyanez. Amikor kijöttem, filmeket akartam nézni. Megjött a kedvem a mozizáshoz, ezt nagyon kevés film váltotta ki eddig életemben, persze vannak hibái, tényleg nem lett volna baj ha csak két és fél óra, de a lényeg van benne, illetve ennyire ostoba, együgyű főszereplőt életemben nem láttam és ez nagyon idegesített, de nyilván ez kellett a sztorihoz. Mindenesetre ahogy te is leírtad ez egy nagybetűs FILM.
Én az Ír-t és ezt is nagyon szerettem. Miközben néztem pont arra gondoltam hogy Scorsese az egyik kevés rendezők egyike aki egy 3 és fél órás film alatt is végig fent tudna tartani a figyelmemet.
Én nagyon örültem ,hogy egy komoly filmet nézhetem egy olyan történetet aminek súlya van, és nem a bevétel miatt van megcsinálva és nem akar megfelelni úgy mond semmilyen trendnek. Scorsese az a rendező aki még ma is azt képviseli amiért anno a régebbi filmeket pl. 70s, 80s 90s-eket szerettem. Ez a film szerintem mesteri, engem nagyon megfogott és rettentően el gondolkodtatót, és a mai problémákra is felhívja a figyelmet ,hogy: milyen a hatalomra, pénzre éhes ember.... Drámai film hihetetlen nagy alakításokkal, Martinban most sem csalódtam. Én sokszor nem értek egyet a Gyurival ,de természetesen tiszteletben tartom a véleményét, Ábel viszont hasonlóan látja a dolgokat ha filmről van szó mint én, remek volt a videó köszönöm nektek srácok! Pacsi! :)
Én nem értek egyet Gyurival, szerintem az év filmje az Oppenheimer mellett. Egyáltalán nem éreztem meg a 3 és fél órát, voltak olyan jelenetek, ahol elérzékenyűltem, viszont szerintem a film, mivel elkönyveli, hogy az indiánok is tehetnek a történések miatt, konkrétan nehezen teszi meg azt, hogy befogadhassuk. Ez a film fontos, a mai világban roppantul fontos, és szerintem pont jót tett neki ez a hosszú játékidő. Én fiatal vagyok, és megnéztem, nem volt vele problémám, a film egy nagyon nehéz darab, hiszen konkrétan az evilági pokol mélységeit festi le nekünk, mintha természetes lenne. Elsősorban a 2 főszereplő kapcsolatáról szól, illetve a becsapásról, csalódásról, ezért nem fókuszáltak a rendőr/detektív történetre, az lett volna, de Scorsese direkt nem így alkotta meg.
Én 20 évesen azt tudom mondani, hogy nekem nagyon bejött a film, bár ez lehet főképp azért van, mert nekem a hosszú, bonyolult, sok adattal ellátott filmek az egyik kedvenceim. Nekem leginkább az tetszett a filmben, hogy Scorsese inkább a dolgok emberi vonalát fogta meg. Szerintem nagyon összetett és színes a DiCaprio által alakított karakter, mivel nagyon emberi. Nem tud különbséget tenni a jó és a rossz között, nem látja át az egészet nagyobb összefüggéseiben, csak úgy cselekszik, ahogy azt mondják neki. Talán egy kicsit ez a karakter egy reflexió arra is, hogy felhívja a figyelmet, hogy milyen baromi veszélyesek azok az emberek, akik befolyásolhatók. Nagyot ütött az, amikor még akkor sem akarta elhinni, hogy mennyi időn keresztül mérget fecskendezett a feleségébe és azt mondja: "Látod, megmondtam, hogy először romlik, aztán lesz jobb". Az egész film dinamikája nekem tetszett a hosszúságával beleértve, nem unatkoztam. Az valóban igaz, hogy bizonyos dolgokra túl sok időt hagy, ami kicsit elviszi a fő cselekményt a dzsumbujba. Véleményem szerint igazán érdekes az eleje, a beilleszkedés folyamata és a nyomozástól kezdődő időszak. A vallatás és a bűntársakkal való szembesítést jól ábrázolta szerintem a rendező. Hirtelen ennyi jutott eszembe. Azt én sem mondanám, hogy Scorsese legjobb filmje, de azt sem, hogy pocsék, de szerintem az Írnél jobban sikerült.
A filmből nettó másfél órát tényleg ki lehetett volna hagyni. Én a filmben el tudtam mélyülni, az indán asszony, Dicaprio és De Niro szerintem nagyon jó volt, elgondolkodtató a téma. Ami viszont nagyobb hatással volt rám, és szintén egy kevésbé ismert történelmi tragédiával foglalkozik, az Ígéret c. (The Promisse 2016) film, ami a törökök örmények elleni genicídiumáról szól. Egy idei Örményországban töltött kirándulásom után néztem meg. Ajánlom szíves figyelmetekbe!
heló első kommentem nálatok - tegnap megnéztem a filmet, már nagyon készültem rá. de; csalódás. sajnos ugyanazt érzem Scorsesenél, és sajnálom, hogy neki is ide kellett jutnia, mint Tarantinónál meg Nolannél, azt, hogy a saját művészi nagyságuk mély meggyőződésében már elvesztették a tisztánlátást, az önreflexió képességét. főleg Tarantino és Nolan (Scorsese azért sokkal nagyobb hatású rendező náluk, szerintem), és ez leginkább a közönség és a "szakma" kritikátlan ömlengésének tudható be. hiszen ha ők új anyaggal jelentkeznek, az azonnal hű meg hú, meg filmünnep, meg egyáltalán, ki merészeli őket leszólni...?! szóval csalódás a film. az alapja pedig nagyon jó, élesen húsbavágó, ott kiabál benne az orwelli duplagondol, amit nyilván elsősorban Ernestnél erőteljes, de Hale-be is bele tudom látni; miszerint mindketten elhisznek két egymásnak teljesen ellentmondó dolgot, szépen belenavigálva magukat egy-egy velejéig megrontó élethazugságba. plusz ott a vérlázító bánásmód az indiánokkal... na, az öregnek ebből sikerült egy teljesen szétfolyó, súlytalan, katarzistalan filmet rendeznie - uramisten, három és fél óra??? és számomra nemhogy nem menti, de még rontja is a helyzetet DiCaprio rossz ripacskodása (minél több filmjét látom, annál túlértékeltebbnek gondolom a csávót - van egy gesztuskészlete és slussz, most meg ezzel a wannabe marlonbrandoskodással próbál szerencsét, de ami a Keresztapánál működött, itt hamis, nem lehet róla megfeledkezni egy pillanatra sem, hogy itt bizony Leonardót látjuk - ahogy attól tartok, egyetlen filmjénél sem), sem DeNiro ezredjére is előadott ugyanolyan karaktere, sajnos. a sokat szapult zárlat viszont kifejezetten bejött, felébredtem tőle, és visszadta a hitemet, hogy Scorseseben van még spiritusz. keményen odarakott válasz a kérdésre; mi is lett a következménye ennek az egész gazemberségnek? hát szórakoztató/boruzongató rádiójáték készült belőle!
Amiről még itt tanakodtatok, az az volt, Ábel is ezzel zárt, hogy a fiatalokhoz hogyan lehet szólni úgy, hogy a tartalom és a mondanivaló ne vesszen el, mégis átjusson a fiatalok ingerküszöbén, amit a nagy durranásokkal teli filmek jó magasra emeltek már. (Húsz év múlva már minek kell egy filmben lennie ahhoz, hogy a mai fiatalok még akkor is szórakoztatónak tartsanak egy filmet?) Én is szoktam néha diákjaimmal beszélgetni mindenféléről, elég változatosak a tapasztalataim, és összeraktam egy filmajánlót nekik, hogy ne higgye mindenki azt a baromságot, amit ti idéztetek valamikor, hogy van, aki 2000 előtti filmet meg sem néz. Én is megpróbálom felhívni a figyelmüket régi remekművekre, majd a téli szünet előtt adom oda nekik, aztán talán hallok valami visszajelzést tőlük, ezt most még csak remélem.
A nézők talán azért szeretik, ha ti nem értetek egyet, mert akkor egyrészt mindenki megtalálhatja közületek azt, akivel egyetért és szívesen hallja a saját véleményével egybecsengő szavakat, másrészt mozgalmasabb a beszélgetésetek menete, a semleges hallgató is láthatja, ahogy a labda ide-oda pattog a pályán, élvezheti az érvek és ellenérvek magával ragadó viadalát. Amit Gyuri az érdektelen indiánfigurákról mond, azt hiszem, kicsit azt is kifejezi, amin én már gondolkodtam régebben. Miért szeretjük mi az indiánokat? Miért szereti Gyuri az indiános filmeket? Nyilván van valami az indiánok karakterében, amit mi vonzónak vagy izgalmasnak tartunk, én nem tudom teljesen elfelejteni a gyerekkoromban rongyosra olvasott indiánregényeket, az én korosztályom azt szívta magába, hogy az indián derék, hősies, nemesen szótlan, tűri a fájdalmat és a szenvedést, kemény kézzel, de mégis megértően farag rettenthetetlen harcost a gyerekekből és így tovább. (Az indiántörténetekben a nők hagyományosan kevés szerepet kapnak, ahogy valószínűleg az indiánok életében is, ezt a feministák nyilván nem lennének képesek elviselni, de mi megszoktuk.) Viszont nekem az jutott egyszer eszembe, hogy önbecsapás lehet az, ha egy filmben az indián szereplővel automatikusan barátságosan bánunk, ha szimpatizálunk vele. Mert az USA-ban az indiánok lehetnek kicsit olyan problémás réteg, mint a mi cigányaink. Mi innen ezt nem így látjuk, mert mi indiánokkal maximum a filmekben találkozunk, ott sem sokkal, de vajon mit látnak a mai indiánokban a mai amerikaiak? Nem a rabszolgakereskedő hajlamú barmok, hanem csak az átlagos amerikai emberek. Ők ott élnek, ők vajon mit olvasnak a napilapokban a mindennapi indiánproblémákról? Ott vajon Fehér Toll Ronaldóka szintén lop, íjjal vagy szamurájkarddal fordul a rendőr ellen, kábítószerezik a kapualjban és hasonlók? Én innen nem tudom megmondani, de az biztos, hogy a perifériára szorulásuk, ami valószínűleg nem sokat javulhatott az utóbbi fél évszázadban, társadalmon kívüliségre és bűnös életvitelre predesztinálhatja őket. És mi lenne ebből a tanulság? Hogy létezik rossz indián is. Bunkó, goromba, lopós, ivós, drogozó, antiszociális söpredék indián is létezhet. Nem tudom, csak a helyzetük halvány ismerete és a máshol látott példák alapján erre számítok. Azt viszont mi, akik az indiánokat kisgyerekkorunkban hősként követtük, nehezen valljuk be magunknak, nehezen fogadjuk el karakterként, hogy van szemét szarházi indián. Ha ez a film azt mutatja, hogy a meggazdagodott indiánok a felkapaszkodottak gyarlóságait produkálják, akkor ez számunkra disszonáns, és esetleg a filmet hibáztatjuk érte. És mentegetjük magunkban, ahogy Ábel is teszi, megrontottnak mondjuk őket, míg a mekizabáló szutykos, csencselő cigányt itthon senki nem nevezi megrontottnak. És mégis, az indián is lehet rossz. Ha a film rossz indiánokat mutat nekünk, az nem szükségképpen a film hibája, mert lehet, hogy a rendező jobban tudja, hogy az a rögvalóság. Még valami. Gyuri beszélt arról, hogy Scorsese leforgatja a filmet, és utána nem vágja meg. Gyuri, nem tudok róla többet, az eddigiek alapján nagyon érthet a filmkészítés dolgaihoz, és ő is azt mondja, hogy leforgat valaki egy filmet, majd igény szerint rövidebbre vágja. Én azt nem tudom megérteni, hogy miért vesznek fel olyan jeleneteket tucatszám, amelyek később aztán kikerülnek a filmből. Miért nem a forgatókönyv írásakor dől el, hogy mi lesz a filmben? Miért az elkészült filmet vagdossák a forgatókönyv vagy script helyett? Én nem értek a filmrendezéshez, ezért én azt képzelem, hogy a rendező magában végignézi, amit eljátszatni szeretne, elkészítteti a díszleteket, beállításokat, megtervezi a párbeszédeket, a kameravezetést, összerakja magában a történetet, majd nekiáll a forgatásnak. Természetes, hogy a leforgatott filmben akadhatnak részletek, amelyek aztán nem tetszenek végül, de nekem érthetetlen az a hozzáállás, hogy leforgatot mindenfélét, aztán a producer, a tesztközönség, a mittudomén ki igényei alapján filmet csinálok belőle. Nekem ez messze van a profizmustól, és mégis, egyre többet hallok olyat, hogy ez a filmkészítés megszokott menete.
Istenem! Végre, VÉGRE rendesen szóhoz juthatott a kövér! És még igaza is van. De jó volt ez a videó! Ez egy őszinte pali, ez nem finomkodik. Több ilyet!
Végre valaki kimondta az Ír-ről!!!🙏🙏 Köszönöm Gyuri!! Amúgy ezt megfogom nézni, de nem moziban, hanem majd itthon, mihelyt megjelenik a streaming en!! 👍👍 a wind river nagyon jó!✌️
Úgy kezdtem megnézni ezt a vidit, hogy na jó essünk túl rajta🤑😮💨🤮 De nem, most egyet kell értenem Gyurcival🤠, társadnak pedig a Prey(2022) filmben a csaj antigravitációs baltájától kellene éreznie a törődést🪃🦵🦬🏹
Valóban ez nem film , több mint 3 óra unalom, pedig próbáltam keresni a szépséget benne.. Egyedűl a színészek munkáját tudom értékelni. Szerintem ha ezt Nolan rendezte volna és egy kicsit megfűszerezi , még akár zseniàlis alkotás is lehetett volna …
Nagyon nem gondolom, hogy ez egy adathalmozó dokumentumfilm lenne. Ehhez viszont érteni kell Scorsese filmszerkesztési logikáját: filmjeiben jellemző rá (az utolsó kettő mindenképpen ilyen), hogy a filmjei nagyon erősen történet vezérelt filmek. A filmjei szervező ereje nem a látvány, vagy a karakterek (bár sokszor erős karaktereket ír), hanem egy narráció, amely a cselekményt szervezi - és ebbe illeszkednek a karakterek, elsősorban a cselekvéseiken keresztül. Továbbá jellemző rá, hogy elsősorban a vége felől írja a filmjeit. Egy sokszálon futó, komplex cselekménysorozatot mutat be a filmjeiben, amelynek minden mozaikja úgy van összerakva, hogy az egy nagyon tisztán logikusan vezessen el a filmjei végkifejletéhez. Persze ezt a néző film nézése közben nem tudhatja, de utólag végig gondolva egyértelművé válik. pl. az alholista indián nő és a búskomor indián férfi azért van ilyen részletesen bemutatva, mert rajtuk keresztül nem csak az indiánokat mutatja be, hanem a gyilkosokat is. A gyilkosok pedig azért fontosak, mert ők azok, akik aztán rávallanak a Királyra, miattuk válik felderíthetővé a bűntény. Innen visszanézve válnak a történet szempontjából ezek a gyilkosságok. Például. Scorsese zsenialitása éppen ebben rejlik, hogy képes szikáran és logikusan végigvezetni egy rendkívül komplex cselekmény sorozatot. Ezért tudnak olyan gazdagok lenni a filmjei, mert egy kort, egy társadalmat képes bemutatni a maga komplexitásában, ettől lesznek a filmjei hihetetlenül életszagúak. pl. a Király mint "főgonosz", egy hihetetlenül rétegelt karaker, érthetőek a motivációi, a jelleme, a gondolkodásmódja, a mézesmázos felszíne és a mocskos aljassága - és nem olyan egysíkú klisések, mint a legtöbb főgonosz. Vagy hány olyan filmet láttunk, ahol a rendező egy nagyságrendekkel egyszerűbb történetet sem volt képes logikusan követhetően felépíteni? Scorsese zsenialitása ebben a követhető komplexitásban rejlik szerintem. Erre valakinek van fogékonysága van akinek nincsen. De ugyan ez jellemző az összes erős karakterjegyeket hordozó mai rendezőre is, mint pl. Taika Waititi
Irgalmatlan színvonaltalan beszélgetés volt. Lehet, hogy inkább a videójátékokkal kéne többet foglalkoznotok, mert annyira nem értitek a film nyelvet, hogy az rémisztő. Ez az álértelmiségi modoroskodás pedig egy nyugdíjas bélyeggyűjtő kör hangulatát kelti 1973-ból. A sárga pólós loser számon kéri a világ egyiik legelismertebb rendezőjét, hogy nem tud filmet készíteni és a világ legkommerszebb filmjeit hozza fel ellenpéldaképen. Tarkovszkij Stalkeréről sem érvényes kritka az, hogy nincsen benne elég akció (mert nem akció, hanem művészfilm) és a comado cimű Schwarzenegger filmről sem, hogy nem közvetít filozófiai és szellemi mélységeket (mert az egy műfaji/szórakoztató film: Akciófilm). Elég elkeserítő, hogy hova süllyedt mára a film kritika műfaja, mert ez nem arról szól, hogy beleböfögünk 13 mondatot a nagy világba érzelmi alapon, daccosan. Mint mindenek a világban ennek is vannak alap követelményei. És igen mindenkinek lehet véleménye, ez egy rosszul megfogalmazott, alaptalan szar gyenge kritika volt. Elég csak a háttérben lévő posztereket megnézni (Persze néhánytól eltekintve) a legtöbb egy 13 éves kis fiú ízlés világát tükrözi, ami nem lenne baj csak nem ezekre kéne alapoznotok a filmes alap műveltségetek.
Sajnos a tárgyalásnál sem jött rá, legalábbis nekem úgy tűnt, vagy csak magának sem ismerte be. A végén a feleség kérdezi tőle, hogy mit adott neki és még ott is azt válaszolja, hogy inzulint.
Dehogynem tudta,végig tudta mit csinál.Tudatosan csintalta ,mert ilyen ember ,már az elején leszögezi. H imádja a penzt és mindent is azért csinál. Ennyi.
Szerintem tudta végig, viszont volt egy szemernyi lelkiismeretfurdalása, ami miatt részben ivott ő is a méregből. Amikor a felesége rákérdezett, hogy mit adott be neki, akkor hazudott, a felesége átlátott rajta és ezért hagyta el, még ha sokáig naivan hitt is a férjében.
Martin felett eljárt az idő, beleöregedett egy műfajba, és nem tud megújulni. Nevetséges hogy a saját filmjeit feljebb emeli mint a Marvel filmek, különösen annak tükrében hogy végignézve Chaplin, Leone, Cameron, sőt, a saját filmjeit, nagyon könnyű párhuzamot vonni a mai szuperhősfilmekkel. Scorsese művei addig "A Film"-ek amíg nem a klasszikusokhoz hasonlítod. Mellettük sokszor ugyanolyan ponyvának tűnnek mint a Marvelek. Személyes véleményem szerint az Ír olyannyira kidolgozatlan cselekményű, párbeszédű, színészvezetésű, hogy nehezen is néztem meg. Pedig semmi bajom a lassú, elgondolkodtató filmekkel, mint a Vérző olaj, vagy a Megfojtott virágok, ha már a mester.
Ha abból a prekoncepcióból indulunk, hogy "utálom Scorsese-t, vontatott, lapos" akkor nem nehéz ebből a filmből nem kivonódni, be sem vonódni. Egy 3,5 órás filmhez biztos, hogy nyitottan kell állni, különben nettó szenvedés, és ugye a Király is megkérdezte Ernestet, hogy mire vár a csodára? :) Nem adhatok mást, csak mi lényegem, Sc-től ezt lehet várni és kapni, és jó, hogy ő ezt képviseli. Ha objektíven nézzük a téma, egészen újszerű, a szituáció egészen abszurd, ezért eléggé érdekfeszítő. Aki akciót vár, az niylván csalódik, de ez egy kőkemény dráma. Az szerintem kifejezett eszköz, hogy nem teszi feltétlen szerethetővé a karaktereket, hogy nem 3 halálesetet látunk, akihez közel kerülünk, hanem 25 halálesetet látunk futószalagon. Szerintem az ügyre helyezi a hangsúlyt, nem pedig az egyéni sorsokra. A jelenségre, és nem az emberre. Nem éreztem, hogy öncélú lenne bármi is, ami a filmben történik. Abban viszont nem értek egyet Ábellel, hogy kell 100 film, ahol kimondjuk, hogy ki a "köcsög". Ez valahol relativizálás, mert a Becstelen Brigantikban az amerikaiak a fenegyerekek, a jófiúk, a németek a sátán megtestesítői, jelen esetben pedig az amerikai fehérember a bűn megtestesítője. Az, hogy az alapvetően sokkal erősebb amerikaiak hagyják, hogy indián rezervátumok legyenek, majd ott hagyják, hogy az olaj fölött az indiánok rendelkezzenek önmagában méltányos, ha szimplán az erőviszonyokat nézzük, visszaélések pedig minden helyzetben, minden társadalomban, minden korban voltak és lesznek is. Nem az lenne a feladat, hogy kimondjuk ki a jó és ki a rossz, hiszen úgy nőttünk fel a 90-es évek gyermekeiként, hogy Amerika és a nyugat a hős, miközben ma már tudjuk, hogy Amerika egy rendkívül agresszíven gyarmatizáló nemzet a mai napig, és a liberalizmus álcája mögül kívánja irányítani a világot. Az a feladat, hogy megmutassuk ezeket a fejezeteket is, kifejezetten azért, hogy megérthessük az ember működését és reflektálhassunk magunkra. A megfojtott virágok sajnos mond ítéletet, de az ábrázolásmód nem fekete/fehér, ez mindenképpen a javára írható. Nagyon kell a szemlélet a filmiparba, már ami a témát és az eszközöket illeti.
Hello Fiúk! Vártam a kritikátokat! Most részben mindkettőtökkel egyetértek. Egyrészt a fél óra reklámmal majdnem pontosan 4 órát töltöttünk a moziban, a végére már úgy éreztem egy éve ott ülök és nem éreztem a fenekem.....Biztos vagyok benne hogy ezt el lehetett volna mondani rövidebben is. Viszont a történet nagyon megfogott, olyannyira, hogy már a vége felé járok a könyvnek. Ami részemről sokkal fordulatosabb és a "rendezője", avagy írója is jobb történetmesélő. Sokkal többet foglalkozik a nyomozással, a nyomozókkal. A filmben viszont Ernest-en és az indián asszonyok sirámain volt nagyobb hangsúly. Szerintem kicsit megbillent a dolog súlyozása, a nyomozás kellett volna legyen a lényeg, nem a dráma. Vagy is-is.
Szerintem Scorsesenek pont volt egy interjúja, ahol elmondta, hogy direkt nem olyanra csinálták, hanem elsősorban a karakterek kapcsolatát emelték ki, hiszen ezekről szól a film.
El lehetett volna mondani rövidebben is, de ennek így volt hatása. És nem, a dráma előrébb való, mint a nyomozás. Amit maga Scorsese is mond a film végén, hogy az újságban szó sem volt a gyilkosságokról. És ezeknek az embereknek az élete, az ár, amit ezért fizettek, a szenvedésük és a sorsuk sokkal fontosabb, mint holmi fbi meg nyomozás és bármilyen krimis fordulat..
Csak most volt érkezésem olvasni a kommented. Nem "holmi" nyomozásról szólt a könyv, hanem az FBI születéséről. Nem mellesleg Tom White karaktere, munkája, áldozata pont olyan fontos része a könyvnek, mint a nagy ügyből kiemelt Mollie és családja drámája. Egyáltalán nem azt mondom hogy nincs helye drámának, de pl White karakterét igencsak minimalizálták a filmben, illetve a többi nyomozóét. Külön érdekes lett volna számomra a beépített nyomozók munkáját figyelni. Illetve a film hosszúságához képest a tárgyalás igencsak rövidre sikerült, ha jól emlékszem az sem volt benne a filmben, hogy majdnem sikerült az egész FBI-t korrupálnia Hale-nek azzal, hogy hazugságokat állított a nyomozási módszereikről. Tehát, ez nem volt egy rossz film, de lehetett volna ennél sokkal fordulatosabb, izgalmasabb is. És emellett bőven elfért volna a dráma is.
Nem értettem egyet a Gyurival,bár ilyen többször előfordult.Számomra ez egy maradandó filmélmény lett. A színészi játék eléggé rendben volt.De Niro mondjuk nekem nem volt akkora meglepetés.Úgy értem,nagyon kedvelem,tudom hogy nagyon jól tud játszani,a figura,akit hozott elég félelmetes is. Viszont,többször alakított már hasonlót,mondhatni a kisujjából kirázta. DiCaprio Ernestje azonban nekem még érdekesebb volt,mert egyszerre éreztem felé sajnálatot,szánalmat,megvetést és haragot. Lily Gladstone is remekelt,a leépülés is teljesen jól át lett adva. Ha úgy nézem,lehet mondani azt is,ez nem film.Nem,hanem egy korrajz.Egy történelmi tabló. Amikor megtudtam,hogy a fókusz a nyomozásról,az FBI kezdeti dolgairól elmozdult a személyesebb drámák irányába,először nekem se tetszett. De a moziban ülve azt mondtam,ez így mégsem rossz.Sőt. Igen,ez hosszú film,és rétegfilm,mert vannak még olyanok,akik nem a legszélesebb célcsoportot akarják kiszolgálni. Nem éreztem azt,hogy vágni kellett volna rajta,ez így volt jó.Szerintem. Tény,a karakterek nem kerülnek úgy közel az emberhez,bár nekem Ernest és a felesége eléggé fontos volt,a Király ténykedése dettó. Ráadásul az,hogy utána kb. semmi említés nem történt az eseményekről,az is ijesztő. Vagy az,hogy ilyen dolgok megtörténhettek abban a modern 20. században. Lehet az is-sőt biztos-engem és a haveromat jobban megérintette ez a film,mint sokakat.De ezzel nincs is semmi baj. És ha már ennyit emlegettétek,a Farkasokkal táncolót meg az Írt is megnézem:) A Wind Rivert láttam,tényleg jó film. Köszi a kibeszélőt!
Bár szerintem is zseniálisat alakít ebben a filmben Dicaprio, szerintem nem illett ehhez a szerephez. A karakter akit eljátszott, egy gyenge személyiségű, buta, befolyásolható karakter. Dicaprio pedig ohatatlanul egy erős intellektussal rendelkező, és nagyon erős aurával rendelkező színész, akire nem lehet nem odafigyelni a vásznon. Ettől válik kiváló színésszé, de ez az erős aura kifejezetten ellentmond a karakter gyenge jellemének. Számomra ez zavaró volt, mert a karakternek lényegi eleme volt, hogy egy senki, akiben semmi karakteres dolog nincsen, aki képtelen egy lépéssel előre gondolkodni, akinek gyenge az akarata és a jelleme és mindig az utolsó impulzus határozza meg a véleményét/cselekvését. Ezt a történet és a forgatókönyv át bírta adni, de Dicaprio játéka - az említett okok miatt - nekem nem. Nem tudom, hogy lehet egy ilyen jellegtelen karaktert zseniálisan eljátszani, de szerintem nem így.
Ez a flambirozott kacsa szerintem a tálaláson ment el, jók az izek, de a tálalás szörnyű, és még indokolaltlanul sok is lett a kaja a tányéron. Igazat adok Gyurinak most. Szerintem jobb stratégia az,hogyha a fiataloknak mai nyelven mondjuk el ugyanazokat a történeteket, és nem a régi nyelvet,módszereket próbáljuk rájuk erőltetni. Nem fog menni erőltetve, és ez pont Scorsese filmjein látható, a szinészek, Scorsese hirneve,és a nosztalgia tartja felszin felett a filmjeit.
Szerintem jo film es kurvara ki vannak dolgozva a karakterek, de aki a finom jelekbol nem ert es nem fogjak a kezet a karakterepitesben, annak nem valo!
Végre Robert de Niro nem egy rosszkedvű nagypapát alakít hanem egy durva keresztapa arcot. (ironikus hogy a valóságban nagy liberális politikai aktivista) Az a cintányéros vég nem tetszett, ha már ennyire túlnyújtott volt lehetett volna filmes vége is színpadias elbeszélés helyett.
Nagyon fontos film. És hihetetlenül erős. Noha hosszú, de az amerikai bűntudat ritkán elevenedik meg ilyen kifinomultan és a témát illetően méltó módon.
ez kemeny gyurikam eddig kedveltelek de enged el a filmkritikat leszolod scoorseset( ami a filmrol szool nem a buzikrolol) szerintemm neked a david hasselhof filmmek valok ez jnem baj ssak tenyleg filmkriitikaal foglalkozol?
Nekem nagyon felemás ez a film . Szerintem ez a film Scorsese-nek rossz választás volt. Sokszor azt olvastam róla és éreztem ezt a filmein is, hogy nem ítélkezik , valójában mutatja meg a dolgokat.Szerintem ebből fakad , hogy a főszereplő karaktere , akit minimum 2 órán keresztül nézhetünk , az egy ostoba , egyszerű de mégis egy szemét,aljas , szar alak . Egy olyan érdemtelen karakter (ami valószínűleg ténylegesen így volt) akit nem szeretnék főszerepben látni. Szerintem ez miatt volt az is , hogy nem tudta a néző “megkedvelni” a megölt indián karaktereket. Nem is volt szándéka neki , hogy megszemélyesítse őket , ami szerintem is baj . Bár annak tudatában hogy a végét is a történethez hűen alkotta meg , nem is kaptunk feloldozást, ami engem bántott , mert nagyon-nagyon sokáig csak azt láttuk , hogy a fehér ember milyen aljassággal öli meg az indiánokat. Ez fojtogató volt. DiCaprio tetszett , De Niro nagyon és végre méltó szerepben . VÉGRE! Gyurival értek egyet abban hogy ez inkább dokuba lett volna jó. Az az érzésem , hogy ahogy film elvan készítve az nagyon magas szint, a színészi játék top viszont ez a történet , ezzel a karakterrel mint főszereplő , úgy hogy a valójában tálaljuk a dolgokat nem tud működni mint egy kasszasikerre várt mozifilm. Legalább is nálam.
Eddig azt sem hallottam eddig, hogy léteztek Osage indiánok. A Lakotákról is csak a Szilajból tudok. Ez egy film volt, amiben az USA megint bocsánatot kér, most az indiánoktól éppen. Ezek az Osage indián nők nagyon csúnyák voltak. Csodálkozom, hogy az új fehér férjeik képesek voltak gyerekeket nemzeni nekik. Az indián színésznő sem szép, de az eredeti nő az nagyon rusnya. Dicabrió amióta megöregedett, mintha a tehetsége is kopna. Puhos középkorú fejőstehén lett a tehetséges, fiatal, angyalarcú fiúból. A filmbéli szájtartása nevetséges volt. DeNiro orra lassan már az álláig ér így vénségére. A járása is rémesen tatás. Nem lehet már komolyan venni.
az egész egy erőlködő röhej.amerika vérben született és vérben ázik.szegény rendező már 30 éve csak az emberiség legalját,az értéktelenséget az állatias létet tudja bemutatni.hiszen abban szocializálódott,és hát az hozza profitot.az amerikanizált nyugat a pusztulás szélén,és semmi de semmi nem mentheti meg.az ír és ez szar filmek,semmi filmek.a mai amerika is leszarja az indiánokat,és az indiánok is leszarják amerikát,és főleg egymást is.
Én áldom az eszem, hogy nem nézek filmeket és nem járok moziba. Elfogult vagyok? Igen. Viszont, számomra se a filmek, se maga a mozi nem nyújt már szórakozást,s nem is fog többé.
Scorsese a Marvel botránya után próbált mindenféleképp valami komoly témát megfogni és bizonyítani. Jó cast, erős téma és hát a végeredmény.. megfáradt az öreg úgyfest. Tarantino és Nolan után valami elképesztően bárgyu és semmitmondó párbeszédek. Olyan jelenetek követik néha egymást, hogy az ember kizökken a filmből és csak néz, hogy mi a franc ez. A mai modern filmkészítést (zene,dinamika, csúcspontok) nem lehet így figyelmen kívül hagyni, ha erős eredményt szeretne elérni. A másik meg a karakterek. Ez a fajta indián ábrázolás abszolút kontraproduktív. Szinte már ellenszenvesek voltak a kárvallottak. Azon kaptam már magam, hogy sokkal izgalmasabb a király és bandája ténykedései és szinte szurkol nekik az ember. DeNiro abszolút látszott, mennyire élvezte a szerepet, lubickolt benne. Összességében Gyurival értek egyet, ez nem film! Jelentek egymás után elénk dobva. A végén a rádiójátékos rész meg szinte röhelyes. Nektek srácok sok sikert majd Pesten!! 😉
Sziasztok! A film témája szerintem végtelen unalmas és semmitmondó, mert semennyire nem tudtam aggódni a csúnya molett indián asszonyokért, nem is értem ami hype ment a színésznő körül. Viszont a Deniro ès Dicaprio brutálisan jót játszanak, Dicaprio ezért megérdemelné az oscart, a Túlélőért nem. A rendezès és a film összeségében brutálisan jó és egy percig sem tudtam unatkozni rajta. Zseniàlis. Pont a videó előtt kérdeztem a szombati rendezvènyről, de itt màr vàlaszoltatok rá✌️.
Nem Túlélő hanem The Revenant (A visszatérő) -az jobban tetszett tőle- az Oscarról meg annyit, hogy Hardy azt a filmet elvitte volna csukott szemmel is a hátán-meg is köszönte Neki Caprio a díj átvételekor.
Nekem alapvetően tetszenek az indián vonások, de huhh, azon én is meglepődtem, hogy a kritikák nagy részében benne volt, hogy "Lily Gladstone pedig gyönyörű..." Mikor? A film nagy részében beteg, haldoklik, gyászol, sír és szerintem a rendező terve sem az volt vele, hogy annyit tudjanak róla elmondani, hogy szép.
Érdekes, az egyik első gondolat amit éreztem mikor kijöttem a moziból az az volt hogy: Na végre egy FILM-et nézhettem a moziban, nem egy patikamérlegen kimért, unalmas, ostoba, celluloid hulladékot, hanem tényleg egy FILM-et. Amiben tényleg voltak szereplők aminek volt egy remek hangulata, aminek végig érdekelt a sztorija, amiben végre volt egy rendezői vízió amit meg akartak valósítani anélkül, hogy ostoba hozzá nem értő pénzemberek beleugatnának a végeredménybe... De hát nem vagyunk egy formák és ezzel nincs is baj :D
De hát nekem tetszett basszus, nem nézted a videót??:)
@@csendler De persze megnéztem, tudom hogy neked tetszett. :D Igazából Gyuri azon kijelentésével kapcsolatban jutott eszembe ez a gondolat, hogy szerinte ez nem is egy FILM.
Ugyanez. Amikor kijöttem, filmeket akartam nézni. Megjött a kedvem a mozizáshoz, ezt nagyon kevés film váltotta ki eddig életemben, persze vannak hibái, tényleg nem lett volna baj ha csak két és fél óra, de a lényeg van benne, illetve ennyire ostoba, együgyű főszereplőt életemben nem láttam és ez nagyon idegesített, de nyilván ez kellett a sztorihoz. Mindenesetre ahogy te is leírtad ez egy nagybetűs FILM.
@@csendler 😄😄
Én az Ír-t és ezt is nagyon szerettem. Miközben néztem pont arra gondoltam hogy Scorsese az egyik kevés rendezők egyike aki egy 3 és fél órás film alatt is végig fent tudna tartani a figyelmemet.
Én nagyon örültem ,hogy egy komoly filmet nézhetem egy olyan történetet aminek súlya van, és nem a bevétel miatt van megcsinálva és nem akar megfelelni úgy mond semmilyen trendnek. Scorsese az a rendező aki még ma is azt képviseli amiért anno a régebbi filmeket pl. 70s, 80s 90s-eket szerettem. Ez a film szerintem mesteri, engem nagyon megfogott és rettentően el gondolkodtatót, és a mai problémákra is felhívja a figyelmet ,hogy: milyen a hatalomra, pénzre éhes ember.... Drámai film hihetetlen nagy alakításokkal, Martinban most sem csalódtam. Én sokszor nem értek egyet a Gyurival ,de természetesen tiszteletben tartom a véleményét, Ábel viszont hasonlóan látja a dolgokat ha filmről van szó mint én, remek volt a videó köszönöm nektek srácok! Pacsi! :)
Olyan jól sikerült ez a film ajánló, hogy meg is néztem újra a Wind Rivert 😁
Én nem értek egyet Gyurival, szerintem az év filmje az Oppenheimer mellett. Egyáltalán nem éreztem meg a 3 és fél órát, voltak olyan jelenetek, ahol elérzékenyűltem, viszont szerintem a film, mivel elkönyveli, hogy az indiánok is tehetnek a történések miatt, konkrétan nehezen teszi meg azt, hogy befogadhassuk. Ez a film fontos, a mai világban roppantul fontos, és szerintem pont jót tett neki ez a hosszú játékidő. Én fiatal vagyok, és megnéztem, nem volt vele problémám, a film egy nagyon nehéz darab, hiszen konkrétan az evilági pokol mélységeit festi le nekünk, mintha természetes lenne. Elsősorban a 2 főszereplő kapcsolatáról szól, illetve a becsapásról, csalódásról, ezért nem fókuszáltak a rendőr/detektív történetre, az lett volna, de Scorsese direkt nem így alkotta meg.
Én 20 évesen azt tudom mondani, hogy nekem nagyon bejött a film, bár ez lehet főképp azért van, mert nekem a hosszú, bonyolult, sok adattal ellátott filmek az egyik kedvenceim. Nekem leginkább az tetszett a filmben, hogy Scorsese inkább a dolgok emberi vonalát fogta meg. Szerintem nagyon összetett és színes a DiCaprio által alakított karakter, mivel nagyon emberi. Nem tud különbséget tenni a jó és a rossz között, nem látja át az egészet nagyobb összefüggéseiben, csak úgy cselekszik, ahogy azt mondják neki. Talán egy kicsit ez a karakter egy reflexió arra is, hogy felhívja a figyelmet, hogy milyen baromi veszélyesek azok az emberek, akik befolyásolhatók. Nagyot ütött az, amikor még akkor sem akarta elhinni, hogy mennyi időn keresztül mérget fecskendezett a feleségébe és azt mondja: "Látod, megmondtam, hogy először romlik, aztán lesz jobb". Az egész film dinamikája nekem tetszett a hosszúságával beleértve, nem unatkoztam. Az valóban igaz, hogy bizonyos dolgokra túl sok időt hagy, ami kicsit elviszi a fő cselekményt a dzsumbujba. Véleményem szerint igazán érdekes az eleje, a beilleszkedés folyamata és a nyomozástól kezdődő időszak. A vallatás és a bűntársakkal való szembesítést jól ábrázolta szerintem a rendező. Hirtelen ennyi jutott eszembe. Azt én sem mondanám, hogy Scorsese legjobb filmje, de azt sem, hogy pocsék, de szerintem az Írnél jobban sikerült.
A filmből nettó másfél órát tényleg ki lehetett volna hagyni. Én a filmben el tudtam mélyülni, az indán asszony, Dicaprio és De Niro szerintem nagyon jó volt, elgondolkodtató a téma.
Ami viszont nagyobb hatással volt rám, és szintén egy kevésbé ismert történelmi tragédiával foglalkozik, az Ígéret c. (The Promisse 2016) film, ami a törökök örmények elleni genicídiumáról szól. Egy idei Örményországban töltött kirándulásom után néztem meg. Ajánlom szíves figyelmetekbe!
heló
első kommentem nálatok - tegnap megnéztem a filmet, már nagyon készültem rá.
de; csalódás.
sajnos ugyanazt érzem Scorsesenél, és sajnálom, hogy neki is ide kellett jutnia, mint Tarantinónál meg Nolannél, azt, hogy a saját művészi nagyságuk mély meggyőződésében már elvesztették a tisztánlátást, az önreflexió képességét. főleg Tarantino és Nolan (Scorsese azért sokkal nagyobb hatású rendező náluk, szerintem), és ez leginkább a közönség és a "szakma" kritikátlan ömlengésének tudható be. hiszen ha ők új anyaggal jelentkeznek, az azonnal hű meg hú, meg filmünnep, meg egyáltalán, ki merészeli őket leszólni...?!
szóval csalódás a film. az alapja pedig nagyon jó, élesen húsbavágó, ott kiabál benne az orwelli duplagondol, amit nyilván elsősorban Ernestnél erőteljes, de Hale-be is bele tudom látni; miszerint mindketten elhisznek két egymásnak teljesen ellentmondó dolgot, szépen belenavigálva magukat egy-egy velejéig megrontó élethazugságba. plusz ott a vérlázító bánásmód az indiánokkal...
na, az öregnek ebből sikerült egy teljesen szétfolyó, súlytalan, katarzistalan filmet rendeznie - uramisten, három és fél óra??? és számomra nemhogy nem menti, de még rontja is a helyzetet DiCaprio rossz ripacskodása (minél több filmjét látom, annál túlértékeltebbnek gondolom a csávót - van egy gesztuskészlete és slussz, most meg ezzel a wannabe marlonbrandoskodással próbál szerencsét, de ami a Keresztapánál működött, itt hamis, nem lehet róla megfeledkezni egy pillanatra sem, hogy itt bizony Leonardót látjuk - ahogy attól tartok, egyetlen filmjénél sem), sem DeNiro ezredjére is előadott ugyanolyan karaktere, sajnos.
a sokat szapult zárlat viszont kifejezetten bejött, felébredtem tőle, és visszadta a hitemet, hogy Scorseseben van még spiritusz. keményen odarakott válasz a kérdésre; mi is lett a következménye ennek az egész gazemberségnek? hát szórakoztató/boruzongató rádiójáték készült belőle!
mikor csináltok ashoka kritikát
Amiről még itt tanakodtatok, az az volt, Ábel is ezzel zárt, hogy a fiatalokhoz hogyan lehet szólni úgy, hogy a tartalom és a mondanivaló ne vesszen el, mégis átjusson a fiatalok ingerküszöbén, amit a nagy durranásokkal teli filmek jó magasra emeltek már. (Húsz év múlva már minek kell egy filmben lennie ahhoz, hogy a mai fiatalok még akkor is szórakoztatónak tartsanak egy filmet?) Én is szoktam néha diákjaimmal beszélgetni mindenféléről, elég változatosak a tapasztalataim, és összeraktam egy filmajánlót nekik, hogy ne higgye mindenki azt a baromságot, amit ti idéztetek valamikor, hogy van, aki 2000 előtti filmet meg sem néz. Én is megpróbálom felhívni a figyelmüket régi remekművekre, majd a téli szünet előtt adom oda nekik, aztán talán hallok valami visszajelzést tőlük, ezt most még csak remélem.
A nézők talán azért szeretik, ha ti nem értetek egyet, mert akkor egyrészt mindenki megtalálhatja közületek azt, akivel egyetért és szívesen hallja a saját véleményével egybecsengő szavakat, másrészt mozgalmasabb a beszélgetésetek menete, a semleges hallgató is láthatja, ahogy a labda ide-oda pattog a pályán, élvezheti az érvek és ellenérvek magával ragadó viadalát.
Amit Gyuri az érdektelen indiánfigurákról mond, azt hiszem, kicsit azt is kifejezi, amin én már gondolkodtam régebben. Miért szeretjük mi az indiánokat? Miért szereti Gyuri az indiános filmeket? Nyilván van valami az indiánok karakterében, amit mi vonzónak vagy izgalmasnak tartunk, én nem tudom teljesen elfelejteni a gyerekkoromban rongyosra olvasott indiánregényeket, az én korosztályom azt szívta magába, hogy az indián derék, hősies, nemesen szótlan, tűri a fájdalmat és a szenvedést, kemény kézzel, de mégis megértően farag rettenthetetlen harcost a gyerekekből és így tovább. (Az indiántörténetekben a nők hagyományosan kevés szerepet kapnak, ahogy valószínűleg az indiánok életében is, ezt a feministák nyilván nem lennének képesek elviselni, de mi megszoktuk.) Viszont nekem az jutott egyszer eszembe, hogy önbecsapás lehet az, ha egy filmben az indián szereplővel automatikusan barátságosan bánunk, ha szimpatizálunk vele. Mert az USA-ban az indiánok lehetnek kicsit olyan problémás réteg, mint a mi cigányaink. Mi innen ezt nem így látjuk, mert mi indiánokkal maximum a filmekben találkozunk, ott sem sokkal, de vajon mit látnak a mai indiánokban a mai amerikaiak? Nem a rabszolgakereskedő hajlamú barmok, hanem csak az átlagos amerikai emberek. Ők ott élnek, ők vajon mit olvasnak a napilapokban a mindennapi indiánproblémákról? Ott vajon Fehér Toll Ronaldóka szintén lop, íjjal vagy szamurájkarddal fordul a rendőr ellen, kábítószerezik a kapualjban és hasonlók? Én innen nem tudom megmondani, de az biztos, hogy a perifériára szorulásuk, ami valószínűleg nem sokat javulhatott az utóbbi fél évszázadban, társadalmon kívüliségre és bűnös életvitelre predesztinálhatja őket.
És mi lenne ebből a tanulság? Hogy létezik rossz indián is. Bunkó, goromba, lopós, ivós, drogozó, antiszociális söpredék indián is létezhet. Nem tudom, csak a helyzetük halvány ismerete és a máshol látott példák alapján erre számítok.
Azt viszont mi, akik az indiánokat kisgyerekkorunkban hősként követtük, nehezen valljuk be magunknak, nehezen fogadjuk el karakterként, hogy van szemét szarházi indián. Ha ez a film azt mutatja, hogy a meggazdagodott indiánok a felkapaszkodottak gyarlóságait produkálják, akkor ez számunkra disszonáns, és esetleg a filmet hibáztatjuk érte. És mentegetjük magunkban, ahogy Ábel is teszi, megrontottnak mondjuk őket, míg a mekizabáló szutykos, csencselő cigányt itthon senki nem nevezi megrontottnak. És mégis, az indián is lehet rossz. Ha a film rossz indiánokat mutat nekünk, az nem szükségképpen a film hibája, mert lehet, hogy a rendező jobban tudja, hogy az a rögvalóság.
Még valami. Gyuri beszélt arról, hogy Scorsese leforgatja a filmet, és utána nem vágja meg. Gyuri, nem tudok róla többet, az eddigiek alapján nagyon érthet a filmkészítés dolgaihoz, és ő is azt mondja, hogy leforgat valaki egy filmet, majd igény szerint rövidebbre vágja. Én azt nem tudom megérteni, hogy miért vesznek fel olyan jeleneteket tucatszám, amelyek később aztán kikerülnek a filmből. Miért nem a forgatókönyv írásakor dől el, hogy mi lesz a filmben? Miért az elkészült filmet vagdossák a forgatókönyv vagy script helyett? Én nem értek a filmrendezéshez, ezért én azt képzelem, hogy a rendező magában végignézi, amit eljátszatni szeretne, elkészítteti a díszleteket, beállításokat, megtervezi a párbeszédeket, a kameravezetést, összerakja magában a történetet, majd nekiáll a forgatásnak. Természetes, hogy a leforgatott filmben akadhatnak részletek, amelyek aztán nem tetszenek végül, de nekem érthetetlen az a hozzáállás, hogy leforgatot mindenfélét, aztán a producer, a tesztközönség, a mittudomén ki igényei alapján filmet csinálok belőle. Nekem ez messze van a profizmustól, és mégis, egyre többet hallok olyat, hogy ez a filmkészítés megszokott menete.
Sziasztok.
Szerintem nagyon fontos lenne hogy az Izrael-Palesztin háttérevél foglalkoznátok!!!
Rajta leszünk, egy live mehet
Istenem! Végre, VÉGRE rendesen szóhoz juthatott a kövér! És még igaza is van. De jó volt ez a videó! Ez egy őszinte pali, ez nem finomkodik. Több ilyet!
Végre valaki kimondta az Ír-ről!!!🙏🙏
Köszönöm Gyuri!! Amúgy ezt megfogom nézni, de nem moziban, hanem majd itthon, mihelyt megjelenik a streaming en!! 👍👍 a wind river nagyon jó!✌️
Úgy kezdtem megnézni ezt a vidit, hogy na jó essünk túl rajta🤑😮💨🤮 De nem, most egyet kell értenem Gyurcival🤠, társadnak pedig a Prey(2022) filmben a csaj antigravitációs baltájától kellene éreznie a törődést🪃🦵🦬🏹
Köszönöm 😂
Valóban ez nem film , több mint 3 óra unalom, pedig próbáltam keresni a szépséget benne..
Egyedűl a színészek munkáját tudom értékelni.
Szerintem ha ezt Nolan rendezte volna és egy kicsit megfűszerezi , még akár zseniàlis alkotás is lehetett volna …
Egyszer megnéznék egy olyan beszélgetést, ahol a Gyurinak tetszik a film és az Ábelnek nem 😃
Találunk majd ilyet fixen:) Slorpiókirály pl :D
Jó életet,szép halált.😁
Nagyon nem gondolom, hogy ez egy adathalmozó dokumentumfilm lenne. Ehhez viszont érteni kell Scorsese filmszerkesztési logikáját: filmjeiben jellemző rá (az utolsó kettő mindenképpen ilyen), hogy a filmjei nagyon erősen történet vezérelt filmek. A filmjei szervező ereje nem a látvány, vagy a karakterek (bár sokszor erős karaktereket ír), hanem egy narráció, amely a cselekményt szervezi - és ebbe illeszkednek a karakterek, elsősorban a cselekvéseiken keresztül. Továbbá jellemző rá, hogy elsősorban a vége felől írja a filmjeit. Egy sokszálon futó, komplex cselekménysorozatot mutat be a filmjeiben, amelynek minden mozaikja úgy van összerakva, hogy az egy nagyon tisztán logikusan vezessen el a filmjei végkifejletéhez. Persze ezt a néző film nézése közben nem tudhatja, de utólag végig gondolva egyértelművé válik. pl. az alholista indián nő és a búskomor indián férfi azért van ilyen részletesen bemutatva, mert rajtuk keresztül nem csak az indiánokat mutatja be, hanem a gyilkosokat is. A gyilkosok pedig azért fontosak, mert ők azok, akik aztán rávallanak a Királyra, miattuk válik felderíthetővé a bűntény. Innen visszanézve válnak a történet szempontjából ezek a gyilkosságok. Például.
Scorsese zsenialitása éppen ebben rejlik, hogy képes szikáran és logikusan végigvezetni egy rendkívül komplex cselekmény sorozatot. Ezért tudnak olyan gazdagok lenni a filmjei, mert egy kort, egy társadalmat képes bemutatni a maga komplexitásában, ettől lesznek a filmjei hihetetlenül életszagúak. pl. a Király mint "főgonosz", egy hihetetlenül rétegelt karaker, érthetőek a motivációi, a jelleme, a gondolkodásmódja, a mézesmázos felszíne és a mocskos aljassága - és nem olyan egysíkú klisések, mint a legtöbb főgonosz. Vagy hány olyan filmet láttunk, ahol a rendező egy nagyságrendekkel egyszerűbb történetet sem volt képes logikusan követhetően felépíteni?
Scorsese zsenialitása ebben a követhető komplexitásban rejlik szerintem. Erre valakinek van fogékonysága van akinek nincsen. De ugyan ez jellemző az összes erős karakterjegyeket hordozó mai rendezőre is, mint pl. Taika Waititi
Irgalmatlan színvonaltalan beszélgetés volt. Lehet, hogy inkább a videójátékokkal kéne többet foglalkoznotok, mert annyira nem értitek a film nyelvet, hogy az rémisztő. Ez az álértelmiségi modoroskodás pedig egy nyugdíjas bélyeggyűjtő kör hangulatát kelti 1973-ból. A sárga pólós loser számon kéri a világ egyiik legelismertebb rendezőjét, hogy nem tud filmet készíteni és a világ legkommerszebb filmjeit hozza fel ellenpéldaképen. Tarkovszkij Stalkeréről sem érvényes kritka az, hogy nincsen benne elég akció (mert nem akció, hanem művészfilm) és a comado cimű Schwarzenegger filmről sem, hogy nem közvetít filozófiai és szellemi mélységeket (mert az egy műfaji/szórakoztató film: Akciófilm).
Elég elkeserítő, hogy hova süllyedt mára a film kritika műfaja, mert ez nem arról szól, hogy beleböfögünk 13 mondatot a nagy világba érzelmi alapon, daccosan. Mint mindenek a világban ennek is vannak alap követelményei. És igen mindenkinek lehet véleménye, ez egy rosszul megfogalmazott, alaptalan szar gyenge kritika volt. Elég csak a háttérben lévő posztereket megnézni (Persze néhánytól eltekintve) a legtöbb egy 13 éves kis fiú ízlés világát tükrözi, ami nem lenne baj csak nem ezekre kéne alapoznotok a filmes alap műveltségetek.
Ez a film tényleg nem sikerült, de az Ír kegyetlen jó, hihetetlenül jó alakításokkal!
Annyira dögunalmas ez a film, hogy én kábé háromszor aludtam be rajta. Egyszerűen képtelen voltam végignézni.
Ha durva indiános filmet kerestek, érdemes ránéznetek az Eltűntek-re.
Én úgy értelmeztem, hogy a főszereplő nem tudta, hogy mérget ad a feleségének, csak a tárgyalásnál jött rá.
Sajnos a tárgyalásnál sem jött rá, legalábbis nekem úgy tűnt, vagy csak magának sem ismerte be. A végén a feleség kérdezi tőle, hogy mit adott neki és még ott is azt válaszolja, hogy inzulint.
Szerintem se tudtA
Így van.
Dehogynem tudta,végig tudta mit csinál.Tudatosan csintalta ,mert ilyen ember ,már az elején leszögezi.
H imádja a penzt és mindent is azért csinál.
Ennyi.
Szerintem tudta végig, viszont volt egy szemernyi lelkiismeretfurdalása, ami miatt részben ivott ő is a méregből. Amikor a felesége rákérdezett, hogy mit adott be neki, akkor hazudott, a felesége átlátott rajta és ezért hagyta el, még ha sokáig naivan hitt is a férjében.
Úgy megnézném moziban ha nem este 8-tól vetítenék itt Debrecenben :/
Martin felett eljárt az idő, beleöregedett egy műfajba, és nem tud megújulni. Nevetséges hogy a saját filmjeit feljebb emeli mint a Marvel filmek, különösen annak tükrében hogy végignézve Chaplin, Leone, Cameron, sőt, a saját filmjeit, nagyon könnyű párhuzamot vonni a mai szuperhősfilmekkel. Scorsese művei addig "A Film"-ek amíg nem a klasszikusokhoz hasonlítod. Mellettük sokszor ugyanolyan ponyvának tűnnek mint a Marvelek. Személyes véleményem szerint az Ír olyannyira kidolgozatlan cselekményű, párbeszédű, színészvezetésű, hogy nehezen is néztem meg. Pedig semmi bajom a lassú, elgondolkodtató filmekkel, mint a Vérző olaj, vagy a Megfojtott virágok, ha már a mester.
Ha abból a prekoncepcióból indulunk, hogy "utálom Scorsese-t, vontatott, lapos" akkor nem nehéz ebből a filmből nem kivonódni, be sem vonódni. Egy 3,5 órás filmhez biztos, hogy nyitottan kell állni, különben nettó szenvedés, és ugye a Király is megkérdezte Ernestet, hogy mire vár a csodára? :) Nem adhatok mást, csak mi lényegem, Sc-től ezt lehet várni és kapni, és jó, hogy ő ezt képviseli. Ha objektíven nézzük a téma, egészen újszerű, a szituáció egészen abszurd, ezért eléggé érdekfeszítő. Aki akciót vár, az niylván csalódik, de ez egy kőkemény dráma. Az szerintem kifejezett eszköz, hogy nem teszi feltétlen szerethetővé a karaktereket, hogy nem 3 halálesetet látunk, akihez közel kerülünk, hanem 25 halálesetet látunk futószalagon. Szerintem az ügyre helyezi a hangsúlyt, nem pedig az egyéni sorsokra. A jelenségre, és nem az emberre. Nem éreztem, hogy öncélú lenne bármi is, ami a filmben történik. Abban viszont nem értek egyet Ábellel, hogy kell 100 film, ahol kimondjuk, hogy ki a "köcsög". Ez valahol relativizálás, mert a Becstelen Brigantikban az amerikaiak a fenegyerekek, a jófiúk, a németek a sátán megtestesítői, jelen esetben pedig az amerikai fehérember a bűn megtestesítője. Az, hogy az alapvetően sokkal erősebb amerikaiak hagyják, hogy indián rezervátumok legyenek, majd ott hagyják, hogy az olaj fölött az indiánok rendelkezzenek önmagában méltányos, ha szimplán az erőviszonyokat nézzük, visszaélések pedig minden helyzetben, minden társadalomban, minden korban voltak és lesznek is. Nem az lenne a feladat, hogy kimondjuk ki a jó és ki a rossz, hiszen úgy nőttünk fel a 90-es évek gyermekeiként, hogy Amerika és a nyugat a hős, miközben ma már tudjuk, hogy Amerika egy rendkívül agresszíven gyarmatizáló nemzet a mai napig, és a liberalizmus álcája mögül kívánja irányítani a világot. Az a feladat, hogy megmutassuk ezeket a fejezeteket is, kifejezetten azért, hogy megérthessük az ember működését és reflektálhassunk magunkra. A megfojtott virágok sajnos mond ítéletet, de az ábrázolásmód nem fekete/fehér, ez mindenképpen a javára írható. Nagyon kell a szemlélet a filmiparba, már ami a témát és az eszközöket illeti.
Hello Fiúk! Vártam a kritikátokat! Most részben mindkettőtökkel egyetértek. Egyrészt a fél óra reklámmal majdnem pontosan 4 órát töltöttünk a moziban, a végére már úgy éreztem egy éve ott ülök és nem éreztem a fenekem.....Biztos vagyok benne hogy ezt el lehetett volna mondani rövidebben is. Viszont a történet nagyon megfogott, olyannyira, hogy már a vége felé járok a könyvnek. Ami részemről sokkal fordulatosabb és a "rendezője", avagy írója is jobb történetmesélő. Sokkal többet foglalkozik a nyomozással, a nyomozókkal. A filmben viszont Ernest-en és az indián asszonyok sirámain volt nagyobb hangsúly. Szerintem kicsit megbillent a dolog súlyozása, a nyomozás kellett volna legyen a lényeg, nem a dráma. Vagy is-is.
Szerintem Scorsesenek pont volt egy interjúja, ahol elmondta, hogy direkt nem olyanra csinálták, hanem elsősorban a karakterek kapcsolatát emelték ki, hiszen ezekről szól a film.
El lehetett volna mondani rövidebben is, de ennek így volt hatása. És nem, a dráma előrébb való, mint a nyomozás. Amit maga Scorsese is mond a film végén, hogy az újságban szó sem volt a gyilkosságokról. És ezeknek az embereknek az élete, az ár, amit ezért fizettek, a szenvedésük és a sorsuk sokkal fontosabb, mint holmi fbi meg nyomozás és bármilyen krimis fordulat..
Csak most volt érkezésem olvasni a kommented. Nem "holmi" nyomozásról szólt a könyv, hanem az FBI születéséről. Nem mellesleg Tom White karaktere, munkája, áldozata pont olyan fontos része a könyvnek, mint a nagy ügyből kiemelt Mollie és családja drámája. Egyáltalán nem azt mondom hogy nincs helye drámának, de pl White karakterét igencsak minimalizálták a filmben, illetve a többi nyomozóét. Külön érdekes lett volna számomra a beépített nyomozók munkáját figyelni. Illetve a film hosszúságához képest a tárgyalás igencsak rövidre sikerült, ha jól emlékszem az sem volt benne a filmben, hogy majdnem sikerült az egész FBI-t korrupálnia Hale-nek azzal, hogy hazugságokat állított a nyomozási módszereikről. Tehát, ez nem volt egy rossz film, de lehetett volna ennél sokkal fordulatosabb, izgalmasabb is. És emellett bőven elfért volna a dráma is.
Nem értettem egyet a Gyurival,bár ilyen többször előfordult.Számomra ez egy maradandó filmélmény lett.
A színészi játék eléggé rendben volt.De Niro mondjuk nekem nem volt akkora meglepetés.Úgy értem,nagyon kedvelem,tudom hogy nagyon jól tud játszani,a figura,akit hozott elég félelmetes is.
Viszont,többször alakított már hasonlót,mondhatni a kisujjából kirázta.
DiCaprio Ernestje azonban nekem még érdekesebb volt,mert egyszerre éreztem felé sajnálatot,szánalmat,megvetést és haragot.
Lily Gladstone is remekelt,a leépülés is teljesen jól át lett adva.
Ha úgy nézem,lehet mondani azt is,ez nem film.Nem,hanem egy korrajz.Egy történelmi tabló.
Amikor megtudtam,hogy a fókusz a nyomozásról,az FBI kezdeti dolgairól elmozdult a személyesebb drámák irányába,először nekem se tetszett.
De a moziban ülve azt mondtam,ez így mégsem rossz.Sőt.
Igen,ez hosszú film,és rétegfilm,mert vannak még olyanok,akik nem a legszélesebb célcsoportot akarják kiszolgálni.
Nem éreztem azt,hogy vágni kellett volna rajta,ez így volt jó.Szerintem.
Tény,a karakterek nem kerülnek úgy közel az emberhez,bár nekem Ernest és a felesége eléggé fontos volt,a Király ténykedése dettó.
Ráadásul az,hogy utána kb. semmi említés nem történt az eseményekről,az is ijesztő.
Vagy az,hogy ilyen dolgok megtörténhettek abban a modern 20. században.
Lehet az is-sőt biztos-engem és a haveromat jobban megérintette ez a film,mint sokakat.De ezzel nincs is semmi baj.
És ha már ennyit emlegettétek,a Farkasokkal táncolót meg az Írt is megnézem:)
A Wind Rivert láttam,tényleg jó film.
Köszi a kibeszélőt!
Indokolatlanul, már-már öncélúan hosszú volt, túlnyújtott snitekkel, unalmas rendezéssel, lapos karakterekkel - 7/10
Nálad ilyen a 7es film?:)
@@csendlerScorsese mércével. Nyilván nem azon a skálán 7-es, mint amelyen pl.: a Tűzgyűrű is szerepel :)
A Kis nagy ember című filmről kíváncsi lennék, mi lenne a véleményetek.
a Gyurinak teljesen igaza van.
Igen én is úgy vélem
Bár szerintem is zseniálisat alakít ebben a filmben Dicaprio, szerintem nem illett ehhez a szerephez. A karakter akit eljátszott, egy gyenge személyiségű, buta, befolyásolható karakter. Dicaprio pedig ohatatlanul egy erős intellektussal rendelkező, és nagyon erős aurával rendelkező színész, akire nem lehet nem odafigyelni a vásznon. Ettől válik kiváló színésszé, de ez az erős aura kifejezetten ellentmond a karakter gyenge jellemének. Számomra ez zavaró volt, mert a karakternek lényegi eleme volt, hogy egy senki, akiben semmi karakteres dolog nincsen, aki képtelen egy lépéssel előre gondolkodni, akinek gyenge az akarata és a jelleme és mindig az utolsó impulzus határozza meg a véleményét/cselekvését. Ezt a történet és a forgatókönyv át bírta adni, de Dicaprio játéka - az említett okok miatt - nekem nem.
Nem tudom, hogy lehet egy ilyen jellegtelen karaktert zseniálisan eljátszani, de szerintem nem így.
Annyira mennék szombaton. Sajna nem megoldható!😢
Pedig úgy érzem a Dűnével kapcsolatban sok mindenről tudnánk kulturáltan véleményt ütköztetni.
Bánom hogy jegyet vettem rá!
Ez a flambirozott kacsa szerintem a tálaláson ment el, jók az izek, de a tálalás szörnyű, és még indokolaltlanul sok is lett a kaja a tányéron.
Igazat adok Gyurinak most.
Szerintem jobb stratégia az,hogyha a fiataloknak mai nyelven mondjuk el ugyanazokat a történeteket, és nem a régi nyelvet,módszereket próbáljuk rájuk erőltetni. Nem fog menni erőltetve, és ez pont Scorsese filmjein látható, a szinészek, Scorsese hirneve,és a nosztalgia tartja felszin felett a filmjeit.
Szerintem jo film es kurvara ki vannak dolgozva a karakterek, de aki a finom jelekbol nem ert es nem fogjak a kezet a karakterepitesben, annak nem valo!
Mercs? 🙂
Végre Robert de Niro nem egy rosszkedvű nagypapát alakít hanem egy durva keresztapa arcot. (ironikus hogy a valóságban nagy liberális politikai aktivista) Az a cintányéros vég nem tetszett, ha már ennyire túlnyújtott volt lehetett volna filmes vége is színpadias elbeszélés helyett.
Casino !! A legnagyobb Scorsese film !!!
Ez annyit nem ér, hogy le torrentezzem....
Nagyon fontos film. És hihetetlenül erős. Noha hosszú, de az amerikai bűntudat ritkán elevenedik meg ilyen kifinomultan és a témát illetően méltó módon.
ez kemeny gyurikam eddig kedveltelek de enged el a filmkritikat leszolod scoorseset( ami a filmrol szool nem a buzikrolol) szerintemm neked a david hasselhof filmmek valok ez jnem baj ssak tenyleg filmkriitikaal foglalkozol?
Nekem nagyon felemás ez a film . Szerintem ez a film Scorsese-nek rossz választás volt. Sokszor azt olvastam róla és éreztem ezt a filmein is, hogy nem ítélkezik , valójában mutatja meg a dolgokat.Szerintem ebből fakad , hogy a főszereplő karaktere , akit minimum 2 órán keresztül nézhetünk , az egy ostoba , egyszerű de mégis egy szemét,aljas , szar alak . Egy olyan érdemtelen karakter (ami valószínűleg ténylegesen így volt) akit nem szeretnék főszerepben látni. Szerintem ez miatt volt az is , hogy nem tudta a néző “megkedvelni” a megölt indián karaktereket. Nem is volt szándéka neki , hogy megszemélyesítse őket , ami szerintem is baj . Bár annak tudatában hogy a végét is a történethez hűen alkotta meg , nem is kaptunk feloldozást, ami engem bántott , mert nagyon-nagyon sokáig csak azt láttuk , hogy a fehér ember milyen aljassággal öli meg az indiánokat. Ez fojtogató volt. DiCaprio tetszett , De Niro nagyon és végre méltó szerepben . VÉGRE! Gyurival értek egyet abban hogy ez inkább dokuba lett volna jó. Az az érzésem , hogy ahogy film elvan készítve az nagyon magas szint, a színészi játék top viszont ez a történet , ezzel a karakterrel mint főszereplő , úgy hogy a valójában tálaljuk a dolgokat nem tud működni mint egy kasszasikerre várt mozifilm. Legalább is nálam.
Eddig azt sem hallottam eddig, hogy léteztek Osage indiánok. A Lakotákról is csak a Szilajból tudok. Ez egy film volt, amiben az USA megint bocsánatot kér, most az indiánoktól éppen. Ezek az Osage indián nők nagyon csúnyák voltak. Csodálkozom, hogy az új fehér férjeik képesek voltak gyerekeket nemzeni nekik. Az indián színésznő sem szép, de az eredeti nő az nagyon rusnya. Dicabrió amióta megöregedett, mintha a tehetsége is kopna. Puhos középkorú fejőstehén lett a tehetséges, fiatal, angyalarcú fiúból. A filmbéli szájtartása nevetséges volt. DeNiro orra lassan már az álláig ér így vénségére. A járása is rémesen tatás. Nem lehet már komolyan venni.
az egész egy erőlködő röhej.amerika vérben született és vérben ázik.szegény rendező már 30 éve csak az emberiség legalját,az értéktelenséget az állatias létet tudja bemutatni.hiszen abban szocializálódott,és hát az hozza profitot.az amerikanizált nyugat a pusztulás szélén,és semmi de semmi nem mentheti meg.az ír és ez szar filmek,semmi filmek.a mai amerika is leszarja az indiánokat,és az indiánok is leszarják amerikát,és főleg egymást is.
Én áldom az eszem, hogy nem nézek filmeket és nem járok moziba. Elfogult vagyok? Igen. Viszont, számomra se a filmek, se maga a mozi nem nyújt már szórakozást,s nem is fog többé.
Scorsese a Marvel botránya után próbált mindenféleképp valami komoly témát megfogni és bizonyítani. Jó cast, erős téma és hát a végeredmény.. megfáradt az öreg úgyfest. Tarantino és Nolan után valami elképesztően bárgyu és semmitmondó párbeszédek. Olyan jelenetek követik néha egymást, hogy az ember kizökken a filmből és csak néz, hogy mi a franc ez. A mai modern filmkészítést (zene,dinamika, csúcspontok) nem lehet így figyelmen kívül hagyni, ha erős eredményt szeretne elérni.
A másik meg a karakterek. Ez a fajta indián ábrázolás abszolút kontraproduktív. Szinte már ellenszenvesek voltak a kárvallottak. Azon kaptam már magam, hogy sokkal izgalmasabb a király és bandája ténykedései és szinte szurkol nekik az ember. DeNiro abszolút látszott, mennyire élvezte a szerepet, lubickolt benne. Összességében Gyurival értek egyet, ez nem film! Jelentek egymás után elénk dobva. A végén a rádiójátékos rész meg szinte röhelyes. Nektek srácok sok sikert majd Pesten!! 😉
Sziasztok! A film témája szerintem végtelen unalmas és semmitmondó, mert semennyire nem tudtam aggódni a csúnya molett indián asszonyokért, nem is értem ami hype ment a színésznő körül. Viszont a Deniro ès Dicaprio brutálisan jót játszanak, Dicaprio ezért megérdemelné az oscart, a Túlélőért nem. A rendezès és a film összeségében brutálisan jó és egy percig sem tudtam unatkozni rajta. Zseniàlis. Pont a videó előtt kérdeztem a szombati rendezvènyről, de itt màr vàlaszoltatok rá✌️.
Nem Túlélő hanem The Revenant (A visszatérő) -az jobban tetszett tőle- az Oscarról meg annyit, hogy Hardy azt a filmet elvitte volna csukott szemmel is a hátán-meg is köszönte Neki Caprio a díj átvételekor.
Nekem alapvetően tetszenek az indián vonások, de huhh, azon én is meglepődtem, hogy a kritikák nagy részében benne volt, hogy "Lily Gladstone pedig gyönyörű..." Mikor? A film nagy részében beteg, haldoklik, gyászol, sír és szerintem a rendező terve sem az volt vele, hogy annyit tudjanak róla elmondani, hogy szép.
@@coboldosNa pont ennyire volt szàmomra emlékezetes, hogy még a címét is elírtam, borzasztóan utáltam, de Hardy tényleg zseniális volt benne.
Én kérek elnézést de ez egy borzasztó rossz film !
A sárgapólósnak igaza van,ha valóban jót akarsz nézni,mára Sheridan maradt a 1883 mal és a többivel.Aztán már üres a pálya.
Nekem az 1883 nem ütött akkorát.A kinézete western volt,de nem kapott el az a feeling.Jól összerakott munka,de a karakterek ott nem kerültek közel.