Jakab-Kiss Viktória: A halottak völgyében járok

Zajban lehettél volna a csendem,
ahogy csókoddal átmelegítetted volna a lelkem.
Kértem titkon, hogy ne érjen véget,
és örökkét írjon, ez a történet.
Most egyedül a halottak völgyében járok,
a magaslatokról már csak álmodhatok.
Amilyen jó volt Veled a felhők felett,
most annyira sajog a szívem Nélküled.
Hamar távoztál sokatmondó szavak helyett,
de talán jobb is, hogy nem a szavaid mérgeztek meg.
Így csak a csendet hagytad magad mögött.
Az is elég volt. A perzselő pokolba lökött.
Most egyedül a halottak völgyében járok,
a magaslatokról már csak álmodhatok.
Amilyen jó volt Veled a felhők felett,
most annyira sajog a szívem Nélküled.
Hiába találtam Rád a vágyaim útján,
azok hiába voltak hűek hozzám.
Zajban végül valóban a csendem lettél,
de ez a csend más lett; lefegyvereztél.
Most egyedül a halottak völgyében járok,
a magaslatokról már csak álmodhatok.
Amilyen jó volt Veled a felhők felett,
most annyira sajog a szívem Nélküled.
Sajog nagyon a szívem Nélküled.
Milyen jó volt, s lehetett volna Veled.
Saját versem Suno Ai által megzenésítve.