Jakab-Kiss Viktória: Imáim ereje

Érzem az imáim erejét a szívben,
érzem, ahogy most is a jelenléted kérem.
De nem vagy itt, és múlik el hamar a tavasz,
a karácsony, ami egy kicsit csak nekem a vigasz.
A tél az örökzöld, benne slágerem a gyász,
úgy látlak téged, hogy te már nem is látsz...
Hiszem, mert hinni akarom mégis, hogy örök.
A sűrű sötét mélységből az egekig török;
Érted, hogy utoljára halljam a hangod.
Súgd kérlek, hogy a búcsút már Te sem akarod.
Végtelen bennem a lelked, átfolyik rajtam.
Mondd, miért történt úgy, ahogy mégsem akartam?
Látlak, hallak, izzik már
a mennyország illata a szívembe jár.
vissza, hogy érezzelek Téged,
vissza, hogy már sose féljek.
Hiszen mindig van igazság, rendben vagyunk,
te nem múlsz el, én sem; nyomot hagyunk...
Szövetséget írtunk a felhők felett,
gyermekei lettünk az ígéreteknek.
Hogy van helyünk fent, te már tudod,
de itt is maradhattál volna, akkor, ha hagyod...
De nem vagy itt, és múlik el hamar a tavasz,
a karácsony, ami egy kicsit csak nekem a vigasz.
A tél az örökzöld, benne slágerem a gyász,
úgy látlak téged, hogy te már nem is látsz...
Ám végtelen bennem a lelked, átfolyik rajtam.
Mondd, miért történt úgy, ahogy mégsem akartam?
Hiszem, mert hinni akarom mégis, hogy örök.
A sűrű sötét mélységből az egekig török;
Érted, hogy utoljára halljam a hangod.
Súgd kérlek, hogy a búcsút már Te sem akarod.
Súgd kérlek, hogy valóban te sem akarod...
A búcsút...
Saját versem Suno Ai által megzenésítve.