A megbocsátás nem azt jelenti, hogy rendben van amit a másik tett( vagy amit én tettem) hanem azt hogy már nincs hatással rám. - én ezzel a mondattal tudom helyre tenni magamban a “ megbocsáthatatlan” fogalmát. Illetve sokat segített a sorsfordító megbocsátás magamnak című könyv. Tudom, hogy Kúnó itt arról beszél, hogy nem egy könyv, hanganyag fogja meghozni a megváltást- magától történik, ezzel egyetértek, viszont azt is gondolom, hogy van az a segítség ami tud segíteni ebben, és ez a könyv nekem ilyen volt ☺️
Egyrészt köszönöm, kikapcsoltad a reklámokat. Nagyon idegesítő volt, hogy általában a legfontosabb részeknél jött egy hirdetés. Minden bizonnyal az egyik legjelentősebb dologról beszéltél, mert bekapcsolt az alapvető védelmi mechanizmusom... elálmosodtam és aludni akartam inkább. Tényleg jó rész lett. Köszönöm. 💙
A "bocsánatot kérek" és a "sajnálom" között óriási energetikai különbség van. A bocsánat>kéréssel< rögtön "bemegyek a másik fél alá" ; azzal, ha azt mondom sajnálom, azzal csak elismerem / megértést mutatok pl az iránt, hogy ami történt esetleg kellemetlenséget okozott a másiknak, vagy rosszul jött ki, vagy ő emiatt rosszul érezte magát stb, de ezzel még nem vonódom bele egy alá - fölé rendeltségi játszmába.
Nem a "végső" megbocsátás, de voltam ilyen helyzetben. Bizony egy éjszakám ráment arra, hogy megbocsássak egy kirekesztős-lenézős helyzetet a résztvevőknek. Rendkívül konkrét, kemény érzés volt, ami már megjelenésekor annyira elborzasztott, hogy muszáj volt feloldanom. Abszolút kötelezőnek éreztem, mert nem akartam együtt élni ilyen érzéssel.
Hát pár éve megértettem, hogy Engem nem lehet megbántani... nem azonosítom Magam az egommal, így az Isteni részem nem megbántható. Bár nyilvan voltak helyzetek mely sértő, bántó is lehetne akár, de tudom, hogy a megbántó viselkedés nem Rólam szól, nem veszem Magamra. Sokkal inkább szól arról a személyről aki csak annyira volt képes, hogy bántson. ❤
A tapasztalatom az az hogy "nem szeméjes". Mind az amit tettek velünk, vagy ugy érezük csináltak ellenünk (monygyuk gyerek korban) azt mind magukból indulva ki csinálták. Azon a szinten voltak, nem tudtak jobbat/mást tenni. Ez mára is jellemző a mindennapi dolgokban, kicsi vagy nagy. Amikor ezt megértettem akkor a begbocsájtás ikáb egy elfogadás, és egy elengedés let. Valahogy nem is volt mit megbocsájtani. Ez lehet hogy nem teljesen érthető....csak saját véleményem. És igen, egyet értek Kúno-val. Ezt nem lehet gyakorolni vagy meg tanulni, ez csak jön. Szerintem akkor amikor az elfogadás egy nagy része tud lenni életünknek.....s természetesen követve az elengedésel. Igy a szeretettnek adunk hejet. Elnézést, a magyar hejes írásom nem nagyon jó. Köszönöm 🙏
Köszönöm szépen, átjött 🙂💗🙏 Szívesen hallgatnék egy beszélgetést tőletek a jelenleg a világban és itthon zajló folyamatokról. Kíváncsi vagyok arra, hogy hogyan álltok hozzá belül a kinti világhoz. Hogyan tartjátok magatokat a középpontotokban és hogyan vagytok megengedésben az előttünk álló helyzetekkel, jelentsen ez bármit is... Köszönöm ❤️
Abban igaza van Kunónak, hogy a megbocsátást nem az "önmagunkon dolgozás" fogja kiváltani, hanem egyszer csak megtörténik. Inkább úgy fogalmaznék, hogy túlnőljük a problémát, ahogyan kinőttük gyermekkori ruháinkat is, és már nem akarjuk belepréselni magunkat abba a kedvenc ruhánkba, amit korábban le sem akartunk venni, és amire mellesleg akkor és ott szükségünk is volt. A növekedéshez viszont szükségük lehet arra, hogy önmagunkon dolgozzunk, mert az nem feltétlenül történik meg természetes módon. Ehhez már kellhetnek a tanfolyamok, könyvek, terápiák, kinek mi, vagyis mégis csak kell "önmagunkon dolgozni", ha azt szeretnénk hogy egy nap látszólag spontán módon, meditáció vagy futás közben érezzük az elengedés érzését.
Mikor megbocsátok valakinek az nem egyenlő azzal, hogy el kell őt viselnem az életemben? Jogom van megszakítani vele a kapcsolatot, még ha családtag is. Igaz? Hiszen én vagyok az első. Önszeretet az első. És ha én ezt érzem jó döntésnek, akkor ezt tehetem!
Draga Kunó!❤ azt mondod, hogy ha egyszer igazán megbocsátunk, akkor nem fog érni többet, az az energia..szval nekem hosszú kapcsolatom volt, ahol mindig megbocsátottam mert megcsaltak, ...gondolván hogy ez csak egy "botlás..de ennek se vége, se hossza nem volt.. Persze, itt egy "beteges személyiség zavarral küszködő embenél, ez nem igaz..!..gondolom ,itt is ,a tudatosság szintje számit ugye?🥰
Magunknak, hogy bocsássunk meg, amikor olyan döntést hoztunk egy helyzetben, ami a belső intuíciónkkal szembe ment és ráadásul éreztük, hogy mit kellett volna tenni, de nem hallgattunk rá és nem azt tettük és utólag be is igazolódott, hogy jobb lett volna hallgatni az intuícióra? Én az ilyen szituácóba nehezen bocsájtok meg magamnak, főleg, amikor nagyobb súlya van egy helyzetnek, amikor egy egész életre kiható következménye van.
Mi van akkor, hogyha azt kell megbocsátanom, hogy gyermekként elültették bennem, hogy nem vagyok szerethető, ne legyek önmagam, mert valami baj van velem csak mert nem úgy viselkedtem és gondolkodtam ahogy azt a családom elvárta volna (ahogy sokszor nevezik, a család "fekete báránya"). Igazából ők ültették ezt el bennem, vagy pedig én magam nem engedtem hogy szeressenek, mert én magam sem szeret(t)em igazán önmagam? Egy gyermek egyáltalán működhet már ilyen program szerint?
Nem tudom hanyadszor hallgattam meg ezt a részt. De most jöttem rá, hogy ugyanaz a "szitu" van nálam is, mint amiről Nóri mesél 24:22 nél, a volt kolleganőjéről. És folyamatosan teremtem is magamnak :/
A megbocsátás nem azt jelenti, hogy rendben van amit a másik tett( vagy amit én tettem) hanem azt hogy már nincs hatással rám. - én ezzel a mondattal tudom helyre tenni magamban a “ megbocsáthatatlan” fogalmát.
Illetve sokat segített a sorsfordító megbocsátás magamnak című könyv. Tudom, hogy Kúnó itt arról beszél, hogy nem egy könyv, hanganyag fogja meghozni a megváltást- magától történik, ezzel egyetértek, viszont azt is gondolom, hogy van az a segítség ami tud segíteni ebben, és ez a könyv nekem ilyen volt ☺️
Köszönöm/köszönjük!🙂🙏💗
Mindenkinek egyszer hallani "kellene"...
Egyrészt köszönöm, kikapcsoltad a reklámokat. Nagyon idegesítő volt, hogy általában a legfontosabb részeknél jött egy hirdetés.
Minden bizonnyal az egyik legjelentősebb dologról beszéltél, mert bekapcsolt az alapvető védelmi mechanizmusom... elálmosodtam és aludni akartam inkább.
Tényleg jó rész lett. Köszönöm. 💙
A "bocsánatot kérek" és a "sajnálom" között óriási energetikai különbség van. A bocsánat>kéréssel< rögtön "bemegyek a másik fél alá" ; azzal, ha azt mondom sajnálom, azzal csak elismerem / megértést mutatok pl az iránt, hogy ami történt esetleg kellemetlenséget okozott a másiknak, vagy rosszul jött ki, vagy ő emiatt rosszul érezte magát stb, de ezzel még nem vonódom bele egy alá - fölé rendeltségi játszmába.
Nem a "végső" megbocsátás, de voltam ilyen helyzetben. Bizony egy éjszakám ráment arra, hogy megbocsássak egy kirekesztős-lenézős helyzetet a résztvevőknek. Rendkívül konkrét, kemény érzés volt, ami már megjelenésekor annyira elborzasztott, hogy muszáj volt feloldanom. Abszolút kötelezőnek éreztem, mert nem akartam együtt élni ilyen érzéssel.
Hát pár éve megértettem, hogy Engem nem lehet megbántani... nem azonosítom Magam az egommal, így az Isteni részem nem megbántható. Bár nyilvan voltak helyzetek mely sértő, bántó is lehetne akár, de tudom, hogy a megbántó viselkedés nem Rólam szól, nem veszem Magamra. Sokkal inkább szól arról a személyről aki csak annyira volt képes, hogy bántson. ❤
A tapasztalatom az az hogy "nem szeméjes". Mind az amit tettek velünk, vagy ugy érezük csináltak ellenünk (monygyuk gyerek korban) azt mind magukból indulva ki csinálták. Azon a szinten voltak, nem tudtak jobbat/mást tenni. Ez mára is jellemző a mindennapi dolgokban, kicsi vagy nagy.
Amikor ezt megértettem akkor a begbocsájtás ikáb egy elfogadás, és egy elengedés let. Valahogy nem is volt mit megbocsájtani. Ez lehet hogy nem teljesen érthető....csak saját véleményem.
És igen, egyet értek Kúno-val.
Ezt nem lehet gyakorolni vagy meg tanulni, ez csak jön. Szerintem akkor amikor az elfogadás egy nagy része tud lenni életünknek.....s természetesen követve az elengedésel.
Igy a szeretettnek adunk hejet.
Elnézést, a magyar hejes írásom nem nagyon jó.
Köszönöm 🙏
Köszönöm szépen, átjött 🙂💗🙏
Szívesen hallgatnék egy beszélgetést tőletek a jelenleg a világban és itthon zajló folyamatokról. Kíváncsi vagyok arra, hogy hogyan álltok hozzá belül a kinti világhoz. Hogyan tartjátok magatokat a középpontotokban és hogyan vagytok megengedésben az előttünk álló helyzetekkel, jelentsen ez bármit is... Köszönöm ❤️
Nagyon jò volt a téma.Minden magàtòl jön sztem is hiszen akaràssal nem lehet semmit megszûntetni💓😍💁👌
Nóri annyira cukiiiii!🥰🥰
Abban igaza van Kunónak, hogy a megbocsátást nem az "önmagunkon dolgozás" fogja kiváltani, hanem egyszer csak megtörténik. Inkább úgy fogalmaznék, hogy túlnőljük a problémát, ahogyan kinőttük gyermekkori ruháinkat is, és már nem akarjuk belepréselni magunkat abba a kedvenc ruhánkba, amit korábban le sem akartunk venni, és amire mellesleg akkor és ott szükségünk is volt. A növekedéshez viszont szükségük lehet arra, hogy önmagunkon dolgozzunk, mert az nem feltétlenül történik meg természetes módon. Ehhez már kellhetnek a tanfolyamok, könyvek, terápiák, kinek mi, vagyis mégis csak kell "önmagunkon dolgozni", ha azt szeretnénk hogy egy nap látszólag spontán módon, meditáció vagy futás közben érezzük az elengedés érzését.
Mikor megbocsátok valakinek az nem egyenlő azzal, hogy el kell őt viselnem az életemben? Jogom van megszakítani vele a kapcsolatot, még ha családtag is.
Igaz?
Hiszen én vagyok az első. Önszeretet az első. És ha én ezt érzem jó döntésnek, akkor ezt tehetem!
Erre engem is érdekelne a válasz.
Nekem ez tetszett a legjobban, ez nagyon-nagyon egyben van :) köszi
Ez is szuper lett!! Köszönöm!
Köszönöm
Tőled tanulva és belátva nincs jó vagy rossz szándék...... Lehet, hogy még szándék sincs 😆
Hálásan köszönöm ezt a videót! 🙏
Köszönöm 🙂
Nekem a 44. perc utáni bejátszások tetszettek. 😀
Draga Kunó!❤ azt mondod, hogy ha egyszer igazán megbocsátunk, akkor nem fog érni többet, az az energia..szval nekem hosszú kapcsolatom volt, ahol mindig megbocsátottam mert megcsaltak, ...gondolván hogy ez csak egy "botlás..de ennek se vége, se hossza nem volt..
Persze, itt egy "beteges személyiség zavarral küszködő embenél, ez nem igaz..!..gondolom ,itt is ,a tudatosság szintje számit ugye?🥰
Koszonom szepen!
Koszonom szepen
Tökéletes.🙏😘
Rizsfelfújt🙂
Fantasztikus👌👍
A fizikusmese a végén! ;-)
Sziasztok .....
A Szándékos sérelmet - amit hosszú távon , rendszeresen okoznak...
ez számomra terror ! nem tudom megbocsájtani ... ! ! !
😮
A késős példára az jó lehet reakció hogy "Sajnálom, hogy késtem." a bocsánat helyett?
Magunknak, hogy bocsássunk meg, amikor olyan döntést hoztunk egy helyzetben, ami a belső intuíciónkkal szembe ment és ráadásul éreztük, hogy mit kellett volna tenni, de nem hallgattunk rá és nem azt tettük és utólag be is igazolódott, hogy jobb lett volna hallgatni az intuícióra? Én az ilyen szituácóba nehezen bocsájtok meg magamnak, főleg, amikor nagyobb súlya van egy helyzetnek, amikor egy egész életre kiható következménye van.
Hogyan lehet megbocsátani a megcsalást, hűtlenséget?
❤️❤️❤️
Fontos temakat beszeltek at. Jo, hogy minden elet szituaciot erinto dolgot elemeztek, sokat segitetek masokon es igy magatokon is.
Megbocsátás=Újra bízok benned.
Mi van akkor, hogyha azt kell megbocsátanom, hogy gyermekként elültették bennem, hogy nem vagyok szerethető, ne legyek önmagam, mert valami baj van velem csak mert nem úgy viselkedtem és gondolkodtam ahogy azt a családom elvárta volna (ahogy sokszor nevezik, a család "fekete báránya"). Igazából ők ültették ezt el bennem, vagy pedig én magam nem engedtem hogy szeressenek, mert én magam sem szeret(t)em igazán önmagam? Egy gyermek egyáltalán működhet már ilyen program szerint?
Pár Kunó videóval később.... Elengedtem. Nincs szükségem válaszra, mert már nem fontos! 🥰 Köszönöm Nektek! ♥️
Novégreezazami!!!!!!!!
Én a ön nyomorodástól való megszabaduláson keresztül értettem meg így kb így az egészet... pl ez így nincs
Nem tudom hanyadszor hallgattam meg ezt a részt. De most jöttem rá, hogy ugyanaz a "szitu" van nálam is, mint amiről Nóri mesél 24:22 nél, a volt kolleganőjéről. És folyamatosan teremtem is magamnak :/
Megbocsátani lehet, de felejteni nem. Ezt az állítást használom évek óta. Akkor ez most jó vagy nem?
Nem!
Nincs hang 😕
de van :)