»Már aludni se tudsz tőle. A földszinti kávéházban ezt zugja a cigány. Ha reggel vidám verkliszóra ébredsz, felcsendülnek hangjai. Délben a szomszédod kislánya gramofonozza, vacsoraidőben a plafond felett zongorázzák. A Balatonra menekülsz, de a vizben lubickolók már messziről fujják feléd: Maga csunya! De szeretem Magát! Ki irta? A „Garay!” Ez a szélesvállu, zömök fiu, aki talán még csak másfél éve komponál, ma már szinte hozzátartozik a főváros attitüdjéhez. Bámulatos rövid idő alatt arrivált be. Ismertebb számai: A „Drágám”, „Körösi lány”, „Sárika, érik a buzakalász”, „Pont tizkor a Halászbástyán” és természetesen a legujabb, a legnagyobb slágere, a „Maga csunya”. Érdekes ezeknek a daloknak a pályafutása is. Senki sem tudja, honnan indulnak, hol játsszák először, ki hozza divatba; egyszerre csak itt vannak és mindenki már fujja őket. Garaynak szinte külön szervezete van slágerei népszerüsitésére, ő a slágerszervezés mestere, aki virtuóz leleményességgel, boszorkányosan rövid idő alatt népszerüsiti melódiáit. És mindent egyedül intéz. Nem kell neki az operettszinpad lenditődeszkája, a kuplédalos személyi varázsa, az ő agilitása mindent pótol. Ha pedig egy „okulni” vágyó kollégája megkéri, árulja el, hogy csinálja ezt a hallatlanul ügyes népszerüsitést, ő is szeretné tudni, - akkor Garay titokzatos arccal hajol a füléhez és diszkréten csak két szót suttog halkan: - Maga csunya!« Így ír mai dalunkról a Színházi Élet folyóirat zenemelléklete 1928. augusztusának végén. Garay Imre (1905-1969) táncdalszerzőnk a maga korában igen népszerű slágere ma már kevéssé lehet ismerős, számos társával együtt szintén szalmaláng életű volt. Ugyanakkor készült belőle gramofonlemezes feldolgozás is, amely remekül megidézi a 20-as évek hazai, kissé visszafogottabb jazz-lázát, illetve megtudhatjuk általa, hogy mit is gramofonozott a szomszéd kislány délben. A videóhoz (mely a "plafond feletti" zongorázott változat) felhasznált kottapéldány értékét növeli, hogy maga a szerző, Garay Imre dedikálta azt Relle Gabriella (1902-1975) operaénekesnőnek, aki 2018-tól posztumusz örökös tagja az Operának.
»Már aludni se tudsz tőle. A földszinti kávéházban ezt zugja a cigány. Ha reggel vidám verkliszóra ébredsz, felcsendülnek hangjai. Délben a szomszédod kislánya gramofonozza, vacsoraidőben a plafond felett zongorázzák. A Balatonra menekülsz, de a vizben lubickolók már messziről fujják feléd: Maga csunya! De szeretem Magát! Ki irta? A „Garay!”
Ez a szélesvállu, zömök fiu, aki talán még csak másfél éve komponál, ma már szinte hozzátartozik a főváros attitüdjéhez. Bámulatos rövid idő alatt arrivált be.
Ismertebb számai: A „Drágám”, „Körösi lány”, „Sárika, érik a buzakalász”, „Pont tizkor a Halászbástyán” és természetesen a legujabb, a legnagyobb slágere, a „Maga csunya”.
Érdekes ezeknek a daloknak a pályafutása is. Senki sem tudja, honnan indulnak, hol játsszák először, ki hozza divatba; egyszerre csak itt vannak és mindenki már fujja őket. Garaynak szinte külön szervezete van slágerei népszerüsitésére, ő a slágerszervezés mestere, aki virtuóz leleményességgel, boszorkányosan rövid idő alatt népszerüsiti melódiáit. És mindent egyedül intéz. Nem kell neki az operettszinpad lenditődeszkája, a kuplédalos személyi varázsa, az ő agilitása mindent pótol.
Ha pedig egy „okulni” vágyó kollégája megkéri, árulja el, hogy csinálja ezt a hallatlanul ügyes népszerüsitést, ő is szeretné tudni, - akkor Garay titokzatos arccal hajol a füléhez és diszkréten csak két szót suttog halkan:
- Maga csunya!«
Így ír mai dalunkról a Színházi Élet folyóirat zenemelléklete 1928. augusztusának végén. Garay Imre (1905-1969) táncdalszerzőnk a maga korában igen népszerű slágere ma már kevéssé lehet ismerős, számos társával együtt szintén szalmaláng életű volt.
Ugyanakkor készült belőle gramofonlemezes feldolgozás is, amely remekül megidézi a 20-as évek hazai, kissé visszafogottabb jazz-lázát, illetve megtudhatjuk általa, hogy mit is gramofonozott a szomszéd kislány délben.
A videóhoz (mely a "plafond feletti" zongorázott változat) felhasznált kottapéldány értékét növeli, hogy maga a szerző, Garay Imre dedikálta azt Relle Gabriella (1902-1975) operaénekesnőnek, aki 2018-tól posztumusz örökös tagja az Operának.