SZELECZKY ZITA a Kálvin téri református templomban tartott előadó estet.

Fotó és videó : Göbölyös László
Szöveg forrásanyag
Emlékezés Szeleczky Zitára
2000. április 20-án, nagycsütörtökön lett volna 85 esztendős a tavaly elhunyt Szeleczky Zita. Sajnos a hála nem történelmi kategória - mondja majd hamarosan a művésznőre emlékezve Hegedős Lóránt püspök úr - s valóban: sok meghurcoltatás, rágalom után Szeleczky Zita csak a száműzetésből hazatérve, élete alkonyán élvezhette a kései megbecsülést és elismerést. Kései elégtétel az is, hogy - miként mindig is akarta - hamvai magyar földben nyugszanak. Lakatos Pál interjúja.
Hegedűs püspök: A Kálvin téri templom lelkipásztorának külön élmény, hogy egy, a rengeteg XX. századi halálos megaláztatás közepette hit által mindig feltámadásra képes művészegyéniség ebben a templomban kapta meg a konfirmációi oktatást, az istentiszteletek rendjében az igehirdetések és igehallgatások légkörét, az egyedülálló esküvői szertartásban a Ravasz-László-i igehirdetést, és amint előbb hallottuk, a kommunizmus bukása után, visszatérése alkalmával itt tehetett ismét előadói művészi bizonyságtételt keresztény református hitéről, magyarságának missziójáról és eleve elrendelt rendíthetetlenségéről. Végakarata volt az is, hogy itt hangozzék fölötte az örök életről szóló bizonyságtétel a halál révén állva, végrendelkezve, majd a halál után az örökkévalóságba térve meg a mindenható Istenhez.
Hegedűs püspök: A zsúfolt templomban hallottuk ezt az egyedülálló teljességet kifejezésre juttató művészi hitvallást, amelyben nem a minden egész eltörött, borús Ady Endre-i megállapítása és XX. századi negatív hitvallása jut kifejezésre, hanem amelyben minden újra egészé válik. Nem a derűre-ború pesszimizmusa, depressziója és végső kétségbeesése uralkodik az élet nagyon sok csatájának az elvesztése után, hanem a borúra-derű fordulat lesz érvényessé, abban a Krisztusban, akiben a legnagyobb rossz a legnagyobb jóvá válik. Húsvét vasárnapján mondhatjuk, az Isten-gyilkosságból feltámadásos világüdvösség lesz. Ezt a kozmikus optimizmust hirdette meg Szeleczky Zita ezen az előadóestjén, keresztyén hitében is, a magyarság eleve elrendelt sorsszerűségének a pozitív hajíttatásában is, és a végső kitekintés örökké való reménységében is.
Lakatos Pál: Emigrációs vándorlásaiban, száműzetésében Argentínából továbbmenve Kanadába, Ausztráliába és az Egyesült Államokba jutott. Az ottani magyarokhoz. Megjárta a világot. Aztán 1999. augusztus 3-án szülőfalujában a picinyke kis községben, faluban Nekézsenyben helyezték örök nyugalomra. A fejfájára Zászlós Zsóka György író néhány mondata került. Ez volt egyébként kívánsága is. Hogyha meghal, ez legyen az utolsó üzenete, mely a következőképpen szól. "Szépséget a békében, hitet a háborúban, vigaszt az összeomlásban, reményt a hontalanságban. Adhat-e valaki ennél többet nemzetének?"
Hegedűs püspök: Ez tökéletes foglalata annak, amit Szeleczky Zita Istentől hitben, születésben, hivatásban kapott, és mivel a hitet csak úgy lehet megtartani, ha továbbadjuk, azt mondhatjuk, ő mindezt valóban tovább is adta. És pedig óceánokon innen és óceánokon túl. Halálon innen mindezt teljesítette, és a halálon túl mindezt már emlékében is továbbsugárzó művészi hatásában is Isten őrizteti meg általunk az egész magyarság, az egész reformátusság számára, és erre a IV. Magyar Világtalálkozó egyik alkalmán is külön emlékezni fogunk. Ez, úgy gondolom, Istentől kapott beteljesedés - általa - mindnyájunk számára.
1996-ban A magyar költészet gyöngyszemei címmel a Kálvin téri református templomban tartott nagysikerű előadóestet, mely után így nyilatkozott:
„Nem győzöm hangsúlyozni: nagyszerű dolog, hogy magyarnak teremtett az Isten. Ennél nagyobb rang nincs. Büszke vagyok arra, hogy végre itthon is tolmácsolhatom irodalmunk nagyjait…”
1998 őszén, 83 évesen végleg hazaköltözött és Érden telepedett le. Az Itt élned, halnod kell! parancsát követve nagyon hamar, túl hamar hagyott itt bennünket, 1999. július 12-én. Tisztelői augusztus elsején a Kálvin téri református templomban búcsúzhattak el tőle. Végső nyugalomra -kívánsága szerint- a nekézsenyi családi sírboltba helyezték, őseihez, szüleihez és testvéreihez. 2000-ben megalakult az emlékét ápolni hivatott Szeleczky Zita Alapítvány.
2001. augusztus 3-án avatták síremlékét a nekézsenyi temetőben. A dombormű Domonkos Béla alkotása, a síremlékre Zászlós Zsóka György szavait vésték:
“Szépséget a békében - hitet a háborúban, - vigaszt az összeomlásban, - reményt a hontalanságban… Adhat-e valaki ennél többet nemzetének?”
2005. május 28-án itt Nekézsenyben megnyílt az életét, munkásságát bemutató Emlékház, a művésznő családi emlékeivel, személyes tárgyaival, művészetének relikviáival.
Ez az emlékezés-a teljesség igénye nélkül-, csak felvillanthatta Szeleczky Zita nehéz, küzdelmes, gyönyörű életét. Amikor 1956-ban a már említett rádiószózatban segítséget kért harcoló nemzetének, abban írta azt a rövid sort, amelyet ma is meggondolásra ajánlunk mindenki figyelmébe:”Csak hit van és cselekvés!”