Virtuális autizmus és beszédindulás
ฝัง
- เผยแพร่เมื่อ 24 ม.ค. 2022
- Napjainkban egy új fogalmat kell megtanulnunk gyermekeink kapcsán, a virtuális autizmus fogalmát.
Milyenek a virtuális autista gyermekek? Nem autisták, csak ahhoz hasonló tüneteket mutatnak.Mik ezek a tünetek, amit sokan tapasztalnak a mindennapokban?
- nem vagy nehezen veszik fel a szemkontaktust
-játékban nem működnek együtt
-figyelmüket a mindennapokban nehéz lekötni
-nem tudnak várakozni
-ha előkerül a kütyü, minden megszűnik körülöttük
Miért vált ki a kütyüzés, az autizmushoz hasonló tüneteket?
- a kütyüvel nem kell szemkontaktust tartani
-a kütyü nem reagál az érzelmekre
- a kütyünek nincs metakommunikációja, nem tükrözi vissza az érzelmeket
-a gyorsan villódzó képek feldolgozhatatlanok a gyermeki agy számára
- színes képi világ eltereli a figyelmet a beszédről
Elvárás: Figyeljünk a kisgyermekeinkre, beszélgessünk velük minél többet, mosolyogjunk rájuk, örüljünk ha visszatükröznek bennünket, mosolyognak ránk, élvezik a hangunkat, s mi is élvezzük az övét. Csak ennyi lenne? Igen, ez a feltétlen elfogadás.
Nagyon hasznos köszönöm ezzel kapcsolatban segítséget kérnék
Hogyan segíthetnénk? Hasonló nevű facebook oldalunkon talál hozzánk elérhetőségeket.
Már megint csak az elvárások... (véleményem szerint sosem vezetnek jóra)
Először is a játékkal nem kötelező játszani. és végülis a szülő felelőssége, hogy milyen játékokat mutat meg, s ad gyermekének. viszont a gyerek dönti el, melyikkel akar játszani. és azzal fog játszani, amelyik érdekes a számára. Ha folyton eldobálja, lehet nem tetszik neki a játék. vagy nagyobb fantáziát lát a dobásban.
Ráadásul a telefonon megjelenő mozgó formák és ugráló figurák sokkal érdekesebbek, mint azok a játékok, amiket ha lerak ottmaradnak, és önmaguktól nem csinálnak semmit. A tvs műfajok ugyanezért lehetnek érdekesek gyerekkorban, és amint azt a mellékelt ábra mutatja felnőtt korban is képesek lekötni az ember figyelmét.
Fel lehetne hozni hogy ez csak virtuális, kitalált, tehát nem valóságos, viszont minden más dologgal való játszásnak is van képzeletbeli megnyilvánulása, folytatódása. A különbség az, hogy ebben az esetben egyénileg alkotott eredeti gondolatok, ötletek vannak, és nem mások által feldolgozott vetítések. A bármilyen képernyőn megjelenő karakterek akaratlagossága mindig látszólagos.
A gyerekeknek általában van egy vagy több kedvenc játéka. amivel szeretnek játszani, és ezért sokat is játszanak vele. rajzolás, csörömpölés, építőkockázás, babázás, stb. viszont a már említett okok miatt sokaknál ez telefonozás lesz. Ami azt illeti az emberek is igen sokat foglalkoznak napi szinten ugyanazokkal a dolgokkal vagy tevékenységekkel, munkahelyen és otthon egyaránt.
Vajon a szülő nem e azért adja a telefont (s amúgy a játékot is) a gyerek kezébe, mert ő maga nem tud, nem szeretne, nincs ideje, energiája, vagy csak kedve komolyabban foglalkozni vele. és vajon nem e ugyanez a viselkedés tükröződik vissza a gyereken, amikor nem hajlandó 'együttműködni'. Ez persze csak most jutott eszembe.
Sokszor én sem veszem fel a szemkontaktust, vagy röviddel azután megszakítom. mert érzem a szemükből áradó előítéletességet, és bírálatot. Aminek nem áll módomban sem szándékomban megfelelni. Érdekes módon állatokkal teljesen természetes módon fel tudom venni a szemkontaktust, már amelyikük erre hajlandóságot mutat. mert ugye ezt sem lehet erőltetni. A mérges kutyával viszont nem szemezek, akit arra idomítottak hogy megugassa a járókelőt.
Nem baj ha valakinek határozott véleménye van. de a saját véleményt kizárólagos helyes véleményként kezelni az baj. Ez a hozzáállás tudományos munkákból is sugárzik. ami nem csak zavar, hanem el is szomorít. Kb mindenki alkalmaz mágiát, bár ezt sokan nem is tudják. mint ahogy azt sem, hogy mi az s mire való. Ne nézz -gonosz boszorkány- gonosz ember szemébe.
Természetes dolog, hogy minden ember igaznak vallja azt a nézetet, hitet, véleményt, amit magáénak gondol. A magáét hirdeti, és be akarja bizonyítani, hogy igaza van. Igaza is van, mert amennyiben nem lenne benne igazság, nem tudna vele azonosulni. De ez nem jelenti azt, hogy a többi hamis lenne, sőt. Mindenkinek igaza van, abból a pontból ahonnan nézi. Viszont nincs az egész univerzumban egy olyan pont, mely megkerülhetetlen lenne és a vizsgálódás számára etalon lehetne.
Szülők is beleesnek abba a hibába, hogy meggyőződéseiket (és félelmeiket) ráerőltetik a környezetükre és gyermekeikre. Vagy legalábbis próbálják. A gyereknek sokkal jobb lenne, ha azzal 'játszhatna' ami természetes úton felkelti az érdeklődését. Ha séta közben lát egy falevelet, csigaházat, vagy érdekes színű kavicsot, örömmel felveszi, nézegeti, mutogatja, esetleg szájába is veszi, megrágcsálja. a közhiedelemmel ellentétben semmi baja nem lesz tőle. Ha nem ízlik neki legközelebb nem fogja megkóstolni. max erősödik tőle az immunrendszere. De a szülő (ha olyan) rögtön rárivall: dobd el, nem szabad, koszos leszel, hogy nézel ki...
komoly dolgok ezek, csak nem vesszük komolyan. ezért aztán sokan félnek (még felnőttként is) pl bogaraktól, pókoktól, csúszómászóktól, stb teljesen alaptalanul.
Ha a gyermek anyja elmebeteg, akkor nem könnyebb a gyermek beteg anyját kezelni, mint magát a gyereket gyötörni?
@@belakovacs6361 ezen az alapon mindenkit kezeltetni kellene
különös tekintettel a vezetőkre
mondjuk a komplett nyugati blokk oroszfóbiájára is ránézhetne már 1 szakember
Ha a gyermek anyja mentálisan beteg, akkor nem könnyebb a gyermek beteg anyját kezelni, mint magát a gyereket gyötörni?