วีดีโอ

Számomra a jó játék definíciója az,ami kreativitásra késztet. Tehát,nemcsak egy fajta játékot lehet vele játszani,a játékok között van átfedés. 😊 Szerintem egy ilyenre jó példa a Lego Duplo. Abból a figurákat például lehet használni szituációkra is. Nagyon szeretjük. Köszönöm a videókat 😊 kisfiam imád téged hallgatni.❤

Nagyon megtevesztő ez egy súlyos idegrendszeri állapot nem kellene osszemosni es stigmatizalni ezzel egeszseges gyerekeket.Vmi mas nevet kellene adni nem pedig ezt a virtualis autizmust mert igy is nehez a szuloknek akik autista gyereket nevelnek es ekkora baromsagokkal meg tetozik ezt az amugy is igen bonxolult állapotot.egy erintett szulo.

Szuper volt!

🤗 köszönöm!💗

Szuper vidi volt én is várom a folytatást 😊

Nagyon hasznos volt!Köszönöm szépen!Várom a folytatást!

Ha a gyermek anyja mentálisan beteg, akkor nem könnyebb a gyermek beteg anyját kezelni, mint magát a gyereket gyötörni?

Nem találtam,meg az ötlet kérdést 🙉. Hogyan keressem? 🤗

Nagyon hasznos köszönöm ezzel kapcsolatban segítséget kérnék

Elvárás: Figyeljünk a kisgyermekeinkre, beszélgessünk velük minél többet, mosolyogjunk rájuk, örüljünk ha visszatükröznek bennünket, mosolyognak ránk, élvezik a hangunkat, s mi is élvezzük az övét. Csak ennyi lenne? Igen, ez a feltétlen elfogadás.

Már megint csak az elvárások... (véleményem szerint sosem vezetnek jóra) Először is a játékkal nem kötelező játszani. és végülis a szülő felelőssége, hogy milyen játékokat mutat meg, s ad gyermekének. viszont a gyerek dönti el, melyikkel akar játszani. és azzal fog játszani, amelyik érdekes a számára. Ha folyton eldobálja, lehet nem tetszik neki a játék. vagy nagyobb fantáziát lát a dobásban. Ráadásul a telefonon megjelenő mozgó formák és ugráló figurák sokkal érdekesebbek, mint azok a játékok, amiket ha lerak ottmaradnak, és önmaguktól nem csinálnak semmit. A tvs műfajok ugyanezért lehetnek érdekesek gyerekkorban, és amint azt a mellékelt ábra mutatja felnőtt korban is képesek lekötni az ember figyelmét. Fel lehetne hozni hogy ez csak virtuális, kitalált, tehát nem valóságos, viszont minden más dologgal való játszásnak is van képzeletbeli megnyilvánulása, folytatódása. A különbség az, hogy ebben az esetben egyénileg alkotott eredeti gondolatok, ötletek vannak, és nem mások által feldolgozott vetítések. A bármilyen képernyőn megjelenő karakterek akaratlagossága mindig látszólagos. A gyerekeknek általában van egy vagy több kedvenc játéka. amivel szeretnek játszani, és ezért sokat is játszanak vele. rajzolás, csörömpölés, építőkockázás, babázás, stb. viszont a már említett okok miatt sokaknál ez telefonozás lesz. Ami azt illeti az emberek is igen sokat foglalkoznak napi szinten ugyanazokkal a dolgokkal vagy tevékenységekkel, munkahelyen és otthon egyaránt. Vajon a szülő nem e azért adja a telefont (s amúgy a játékot is) a gyerek kezébe, mert ő maga nem tud, nem szeretne, nincs ideje, energiája, vagy csak kedve komolyabban foglalkozni vele. és vajon nem e ugyanez a viselkedés tükröződik vissza a gyereken, amikor nem hajlandó 'együttműködni'. Ez persze csak most jutott eszembe. Sokszor én sem veszem fel a szemkontaktust, vagy röviddel azután megszakítom. mert érzem a szemükből áradó előítéletességet, és bírálatot. Aminek nem áll módomban sem szándékomban megfelelni. Érdekes módon állatokkal teljesen természetes módon fel tudom venni a szemkontaktust, már amelyikük erre hajlandóságot mutat. mert ugye ezt sem lehet erőltetni. A mérges kutyával viszont nem szemezek, akit arra idomítottak hogy megugassa a járókelőt. Nem baj ha valakinek határozott véleménye van. de a saját véleményt kizárólagos helyes véleményként kezelni az baj. Ez a hozzáállás tudományos munkákból is sugárzik. ami nem csak zavar, hanem el is szomorít. Kb mindenki alkalmaz mágiát, bár ezt sokan nem is tudják. mint ahogy azt sem, hogy mi az s mire való. Ne nézz -gonosz boszorkány- gonosz ember szemébe. Természetes dolog, hogy minden ember igaznak vallja azt a nézetet, hitet, véleményt, amit magáénak gondol. A magáét hirdeti, és be akarja bizonyítani, hogy igaza van. Igaza is van, mert amennyiben nem lenne benne igazság, nem tudna vele azonosulni. De ez nem jelenti azt, hogy a többi hamis lenne, sőt. Mindenkinek igaza van, abból a pontból ahonnan nézi. Viszont nincs az egész univerzumban egy olyan pont, mely megkerülhetetlen lenne és a vizsgálódás számára etalon lehetne. Szülők is beleesnek abba a hibába, hogy meggyőződéseiket (és félelmeiket) ráerőltetik a környezetükre és gyermekeikre. Vagy legalábbis próbálják. A gyereknek sokkal jobb lenne, ha azzal 'játszhatna' ami természetes úton felkelti az érdeklődését. Ha séta közben lát egy falevelet, csigaházat, vagy érdekes színű kavicsot, örömmel felveszi, nézegeti, mutogatja, esetleg szájába is veszi, megrágcsálja. a közhiedelemmel ellentétben semmi baja nem lesz tőle. Ha nem ízlik neki legközelebb nem fogja megkóstolni. max erősödik tőle az immunrendszere. De a szülő (ha olyan) rögtön rárivall: dobd el, nem szabad, koszos leszel, hogy nézel ki... komoly dolgok ezek, csak nem vesszük komolyan. ezért aztán sokan félnek (még felnőttként is) pl bogaraktól, pókoktól, csúszómászóktól, stb teljesen alaptalanul.