Szabad-e Atyai Pofonnal nevelni a gyereket?
ฝัง
- เผยแพร่เมื่อ 1 มิ.ย. 2024
- Sziasztok! A mai videóban arról lesz szó, hogy a testi fenyítésről mint nevelési eszközről lesz szó. Megnézzük a történetét/eredetét, elterjedtségét, jogi hátterét, pszichológiai hátterét, hatását, következményeit mind személyes mind társadalmi szinten egyaránt.
Tanulom Magam Tréningek: / tanulom-magam-tr%c3%a9...
Tanulom Magam Érzelmi Intelligencia, Időmenedzsment és Önbizalom fejlesztő tanfolyamok: www.tanulommagamtanfolyam.hu/
Attis Instagram:
/ attis_ae_tm
Tanulom Magam Tanulók csoport:
/ 357558988087676
Tanulom Magam Instagram:
/ tanulom_magam
Tanulom Magam Patreon
/ tanulommagam
Látogassatok el a Tanulom Magam facebook oldalára is, friss infókért, hírekért:
/ tanulommagamofficial
Email: tanulommagamcsatorna@gmail.com
00:00 - Bevezetés
02:41 - Két fontos dolog elöljáróban
06:07 - Mi számít fizikai fenyítésnek?
06:53 - Fizikai fenyítés régen és napjainkban
09:42 - Miért nehéz beszélni a témáról?
13:24 - Miért alkalmazzák a testi fenyítést?
23:19 - A testi fenyítés logikátlansága
25:06 - A testi fenyítés üzenete
27:45 - A testi fenyítés negatív következményei
38:26 - Mit mondanak a kutatások?
41:22 - A szabadelvű libsi nevelésről
44:05 - Az erőszak kultúrája
46:01 - A változás lehetősége
Egyszer egy hasonló témájú beszélgetésben egy apuka mondott olyat, amitől gyökeresen megváltozott a véleményem a témában. Azt mondta, hogy azért nem alkalmaz testi fenyítést, mert azt akarja, hogy ha esetleg a gyerekei bajba kerülnek, esetleg bajt okoznak, hozzá forduljanak segítségért, nem akarja, hogy elhallgassák vagy elferdítsék a valóságot, attól félve, hogy még rosszabb lesz tőle a helyzet.
Nem szeretné, hogy máshoz forduljanak segítségért, aki esetleg nem olyan felkészültséggel vagy feltétel nélkül segítene nekik, mint a saját apjuk.
Ez szerintem fantasztikus hozzáállás.
Barcsak minden apa így gondolkodna 🙏
Ez milyen jó, így kéne minden szülőnek.
Azt "imádom", hogy amikor ovis voltam mindig megpozott az a anyukám is és az apukám is, nem hiányolom az apukám, pedig jelenleg kint van külföldön, és sose mondok el semmit egyik szülőmnek se, egyrészt félek tőlük, másrészt nem bízok bennük😔
Egyébként az a vicces, hogy a "mégis ember lett belőlem" szállóigét általában olyan emberek hangoztatják, akiket legszívesebben messziről elkerülnél, mert olyan tapló alakok (általában, tehát tisztelet a kivételnek)
Meg olyanok akiket cipóra vertek otthon és sok sok éjszakát végigsírtak. Ha elmennének terápiára ezzel, rájönnének hogy mennyire kamu ez a szöveg. :\
szerintem is
@@fannimosolygo995 Belőlem sem "lett ember", csak mert engem is úgymond cipóra vert anyám. Egy valamit elért ezzel: szembe merek szállni vele, és volt már olyan, hogy visszaadtam a pofont önvédelemből...
@@prekambriumchannel nem gondolom, hogy erre büszkének kellene lenni, bármelyik oldalról. Más megoldás is lett volna számodra is, mint visszaadni a pofont, mert gondolom már nem kisgyerek voltál, hanem önálló felnőtt mire ez bekövetkezett. :\ Az önvédelem csak addig az, amíg kivéded az ütést. Ha visszaadod a pofont az már ugyan az a szint, mint az anyudé. Elhiszem, hogy akkor ez ösztönös volt és jogosnak érezted. Utólag remélem feldolgozod\feldolgoztad és túl tudsz lépni az árnyékán. :)
😂😂😂 ne haragudj félre ne értsd, de cseszett büszke lehetsz magadra hogy megpofoztad a saját anyádat , nagy sztárság, ennyi erővel a nőket is vered akkor?
A fizikai bántalmazás mellett NAGYON FONTOS szerintem a verbális bántalmazásról is beszélni.
Azt mondjak, neha rosszabb is. Jobb fenyegetni mintha kapna 1 seggrepacsit?
Nagyon hálás vagyok, amiért megcsináltad ezt a videót, és főleg amiért megosztottad a saját gyerekkori élményedet is a témával kapcsolatban. Hihetetlenül nehéz lehetett és nagyon felnézek rád miatta. Már ennek a videónak az elkészítésével is változást értél el, sok embernek adtál hangot a kommentek megosztásával, és egy rendkívül összeszedett és informatív videót raktál össze, ahogy mindig. Szerintem példaértékű a bátorságod és a lelkierőd, amiért igenis beleálltál ebbe a kérdésbe és megcsináltad ezt a videót, vállalva a rengeteg ostoba és érzéketlen kommentet, amiket biztos fájdalmas lesz végigolvasni. Már évek óta követem a csatornád és szeretném ha tudnád, hogy nekem és sok más fiatalnak rengeteget jelent, hogy van valaki akire felnézhetünk és akiről példát vehetünk, mert a szüleink személyében ez esetleg nem adatott meg. Emiatt remélem, hogy soha nem fogod ezt a munkát feladni, vagy megkérdőjelezni a fontosságát. Végignéztem a videót, és bár az elejétől kezdve egy állásponton voltam veled, mégis rengeteget tanultam belőle. Úgyhogy köszönöm, és csak így tovább!💪🏼❤
Szia Attis.
Úgy gondolom, hogy ez egy igazán hasznos és tanulságos videó volt.
A hossza miatt ne aggódj, mert szerintem egy unalmas perc sem volt benne.
Csak belegondolni tudok, hogy mennyi munka lehetett, amiért személy szerint hálás vagyok és úgy vélem, nem csak én lennék boldog, ha a jövőben időnként még lenne ilyen hosszúságban informatív tartalom más komoly témákról is.
(Persze csak akkor, ha neked is belefér/megoldható)
Egyetértek 🙂 Nagyon jó videó volt, teljesen lekötött, és el is repült ez a közel 1 óra.
Jelenleg is pszichológushoz járok, nemrég előkerült ez a téma. Már gyerekként is úgy érezetem nem érdemeltem meg azokat a pofonokat amit anyám vagy apám lekevert. KOnkrétan nem emlékszem mirt kaptam őket, csak az maradt meg ahogy sírok a szobámban egyedül, és azon gondolkodok kihez költözhetnék el, mert engem utálnak a szüleim és én is utálom őket. Csak mostanában esett le hogy nem mindenkit vertek a szülei. Amikor a szüleimet kérdezem erről, azt mondják nem kaptam sokszor és jó okkal kaptam. Anyukámat rendszeresen verte az anyja fakanállal, vagy beállította a hidegvíz alá. Ez alapján nem csodálom hogy ami velem történet az neki kevésnek tűnik, de ez nem változtat azon hogy én továbbra is igazságtalannak érzem, én nem tartottam magam rossz gyereknek
En ugyanezt eltem at.. Mar reg felnott voltam, amikor rajottem, hogy nem mindenki fel a szuleitol es tokre nem oke, hogy csomoszor megvertek minket gyerekkorunkban (szinten, anyum szerint csak neha kaptunk, de ez nem igaz..). Sok eve jarok mar pszichologushoz, de a leghatekonyabb (es egyben legnehezebb) terapia a sajat gyerekeim nevelese.. Most mar abba a korba ertek, hogy bizony kialakulnak eles helyzetek neha, es szinte minden nap van olyan helyzet, ahol tudatosan ignoralok egy olyan mintat, amit a szuleimtol kaptam, es probalom mashogy csinalni (nemcsak a veresre gondolok, hanem a nem kello/nem eleg mely figyelemre, a feltetelhez kotott szeretetre stb), ez nagyon-nagyon nehez, es meg sok munkam lesz vele, az biztos, de kozben mintha a sajat gyermekkori enemet is meggyogyitanam egy kicsit.
@@msmimi9288hajrá. Kitartást és sok szerencsét.
Én még soha nem kommenteltem semmihez, de olyan nagy hatással volt rám ez a videó, hogy most megteszem. Magam is rengeteg pszichológiai témájú könyvet olvasok, mind felnőtt, mind gyermekpszichológiáról és hiába olvastam annyiszor, hogy nem szabad megütni a gyereket, valahogy sosem értettem meg teljesen, hogy pontosan miért. Nekem is van gyerekem (igaz, még nagyon pici baba) én is kaptam pofont gyerekként, a párom is kapott, neki nem lett később gondja ebből, nekem viszont igen. Most, hogy szülők lettünk, sorra hallgatjuk a családból, hogy "nem agyonverni, de megfelelő időben és indokolt esetben...". Ez után a videó után egyértelmű, hogy soha nem fogjuk bántani és a nagyszülőknek sem fogjuk hagyni. Nagyon hálás vagyok, hogy elkészítetted, remélem, hogy tényleg hatással lesz több család életére is. Egyébként régóta követem a csatornát és rendkívüli minőségűnek tartom a munkádat, mind tudományos felkészültség, mint szórakoztatás szempontjából, nagyon szerencsések vagyunk, hogy vagy nekünk, köszönjük!
majd 20 ev múlva írd meg légyzi, hogy be sikerült e tartanod, ugyanis előre könnyű megfogadni dolgokat...
Szerintem az kevés, hogy nem hagyod a nagyszülőknek, hogy bántsák a gyerkedet, a legjobb, ha a gyerek közelébe se engeded őket.
@@MrSperseusegyetértrk veled... könnyű ígérgetni.... 😂
Az anyukám egyik alapelve mindig az volt, hogy gyereket nem bántunk. Ha olvastam egy könyvet, amiben verték a gyerekeket mindig örültem, hogy nem abban a korban élek és, hog, a szüleim sosem emelnének rám kezet. Szerintem egy gyerek számára ez egy trauma, amitől akár egész életében is megmaradhat a szülei ellen egy ellenszenv. Bennem legalább is megmaradna.
Megmarad, az biztos :(
Igen, megkeményíti a lelket, a régiek ezért is voltak teljesen másabbak, mint a mai fiatal generáció.
Egy off észrevétel: Onnan lehet tudni, hogy egy igazán fontos dologról lesz szó ami Attisnak is nagyon fontos, ha hosszabb a videó, mint az átlag. :D Nekem azonnal leesett hogy ez nem egy átlagos videó lesz amikor mevláttam, hogy 50 perc 😂 Megérte😊
Még sok ilyet❤
Nagyon köszönöm, h ebbe beleálltál, holott tudtad, h kapsz hideget-meleget. Anyukás csoportokban én is igyekszem “téríteni” a szülőket néhány hasonszőrű anyatársammal együtt, és igyekszem, h ne legyek támadó és elítélő, hanem támogató és informatív, de nagyon nehéz széllel szemben pisilni 😢 A legrosszabbul az esik, mikor még azt is a fejünkhöz vágják, h hazudunk, mert olyan nincs, h vki nem veri meg a gyereket, meg (ál)szenteskedünk, esetleg szerencsénk van, mert nekünk biztos jó gyerekünk van; na megjöttek a szuperanyák, ősanyák stb. Mi hárman voltunk tesók és soha nem vertek meg minket. Nekem is 3 gyerekem van, 3 fiú, akik bár jólneveltek sztem, de ők is tudnak rosszalkodni, meghát nem illemtudóan másztak elő erre a világra, és soha nem ütöttük meg őket. Néha ehhez el kell számolnom 30-ig vagy át kell mennem másik szobába, h ne cselekedjek dühből. Baromi idegesítő naponta 1000x elszajkózni vmit a 2 évesnek, mikor a kezére is üthetnék, de nem arra akarom nevelni, h féljen tőlem, akinek megvédenie kell. Annyi bántás éri majd még őket az életben, tudniuk kell, h hozzánk félelem nélkül fordulhatnak a bajban. Persze vagyok néha dühös és ideges, előfordult már, h tök igazságtalanul emeltem fel a hangom, mert mondjuk alapból ideges voltam. Nekik már az is büntetés, ha kiabálunk velük. Mindemellett viszonylag szigorú vagyok, szóval az nem igaz, h aki nem veri a gyerekét, az nem is neveli… sőt, elég sok olyan családot ismerek, ahol verik rendszeresen a gyerekeket, mégis szemtelenek, csúnyán beszélnek, nem fogadnak szót.
az a baj, hogy sokan ezt eléggé úgy állítjátok be, hogy csak a két véglet létezik... akit agyba főbe vernek és traumatizálva nő fel... meg akire soha nem emeltek kezet.... de a világ nem fekete fehér... és egy elfenekelés is lehet annyi, hogy tulajdonképpen még a gyerek is kineveti, éppcsak kizökkenti a flowból amiben benne volt rosszalkodás közben, meg lehet olyan is, hogy 3napig lábra sem tud állni, de sokan hajlamosak a kettő közé egyenlőségjelet tenni.
Hát ön szerint normálisak a gyerekei de a szomszédja szerint meg neveletlen, hülyegyerekek. Most akkor melyik állítás az igaz? Az elfogult azülő vagy a pártatlan szomszéd?
Na ugye. 😂
Egyáltalán nem szoktam videók alá kommentelni de most úgy érzem ez helyénvaló lenne, hisz elképesztően megindító és tanulságos lett mind az 50 perc. Bennem is felelevenített pár régi emléket. Köszönjük neked, ez szép munka volt! 😄
Utóirat : Én böcsülettel végignéztem!
Szerencsés vagyok, se én se a bátyám nem kapott soha egyetlen pofont sem, sőt, nem emlékszem, hogy valaha felemelték volna a hangjukat (egymással sem). Imádtunk is otthon lenni, kamasz korunkban a szüleink konkrétan elküldtek minket, hogy menjünk már el bulizni, vagy valami, mert annyira jó volt otthon. Biztos annak is köszönhető, hogy anyukám gyógypedagógus, és elég tankönyvi példa volt, hogy hogyan reagáltak, ha valami rossz fát tetünk a tűzre. Amire pl. emlékszem, hogy ha lementünk a jászótérre, meg volt mondva, hogy mikorra kell otthon lenni.Ha mondjuk késtem 10 percet, legközelebb annyival hamarabb kellett hazamenni. Azóta is pontos vagyok, és tisztelem mások idejét.
"Ha mondjuk késtem 10 percet, legközelebb annyival hamarabb kellett hazamenni." De jó bünti ötlet! Van még ilyen a tarsolyodban? :)
én egyszer másfél napot késtem, kaptam két maflást, még ki is röhögtem, de nem érzem traumatikus emléknek, ma már tudom, hogy szemét voltam, de nem azétr tudom mert fel lettem pofozva.
@@xdxdxdxd4575 Hmmm..nem tudom, elég jó gyerekek voltunk tasómmal, nem szerettem ha azt láttam, csalódtak bennem. Viszont hisztis voltam (ma is, csak jobban titkolom :D) és arra emlékszem, hogy mikor pl. egy bolt közepén anyum idegeire kezdtem menni, legugolt mellém, a szemembe nézett és azt mondta: " Na most hagyd abba!" Sosem derült ki, mi lett volna, ha folytatom, nekem ez elég vészjósló volt, és tudtam, hogy nem szabad tovább feszíteni a húrt. Viszont ennek is van hátulütője. Máig nem tudom kezelni, ha valaki pl. ordibál. Lefagyok, mert nem tanultam meg, erre hogyan kéne reagálni.
Leírnám a személyes tapasztalataimat ezzel kapcsolatban.
Engem volt, hogy kipofoztak, fakanalat is széttört rajtam egyszer anyám mikor gyerek voltam, DE ez mindig annak a következménye volt, mikor már 20x elmondták szépen, hogy valamit miért nem szabad, de kalandvágyó gyerekként feszegetve a határokat és csakazértis alapon folytattam amit csináltam, annak ellenére tudtam, hogy veszélyes lehet rám. Szerencsére a pofon előbb jött, mint a veszély. Mikor már nagyobb voltam és “fellázadtam”, érdekesebbnél érdekesebb közegekbe kerültem, ahol sokan a káros szenvedélyeket sem vetették meg. Azok a barátnőim akiknél nem volt testi fenyítés, simán beszálltak a dolgokba, tudván, hogy max szobafogságot kapnak, vagy egy “felvilágosító beszélgetéssel” lezárul a dolog, míg azoknál a barátaimnál ahol a szülők nem vetették meg ezt a nevelési formát, ott kisebb volt ez az arány, mert féltek, hogyha kiderül otthon komolyabb bünti lesz. Persze olyan is volt aki azért kezdte el, mert otthon komolyan és súlyos testi nyomokat hátrahagyva verték, de ezt én különválasztanám a pofontól, őket bármiért megverték, nekik mindegy volt mit csinálnak. Én akkor örültem, hogy tartottam annyira az otthoni következményektől, hogy ne szálljak be semmilyen hülyeségbe, és a mai napig TÉNYLEG hálás vagyok ezért a szüleimnek, mert akkoriban elég befolyásolható voltam, és valószínűleg már tönkretettem volna magam, ha akkor nincs a szemem előtt a szüleim mérges tekintete. Szerintem ez a téma nagyon bonyolult és nagyon sokféle eset van, nyilván mindenki arra keres bizonyítást, ami a saját álláspontja, de tényleg vannak rá példák, ahol jó irányba tereli a gyereket, ha tudja hol a határ a szüleinél. Én meg a saját gyerekkoromra visszaemlékezve mondom, hogy igenis van, hogy a gyerek tudatosan rosszat tesz, kiprovokál dolgokat, nem vagyok rá büszke, de én is csináltam.. nem szabad alábecsülni a picúrokat, nem mindegyik földreszállt angyal, bármennyire is szeretnek sokan ebben a hitben élni. Egyébként nem vagyok alkoholista, sem lezüllött, 3 nyelven beszélek, és boldogan élek, jó anyagi állapotban, sokszor tartózkodom külföldön is. A szüleimmel nem romlott meg a viszonyom, nem élek bántalmazó kapcsolatban, én sem bántalmazással oldok meg konfliktusokat. Szerintem erről órákat lehetne beszélni és vitatkozni, hogy helyes-e a testi fenyítés vagy nem, mert nagyon sokféle eset van. Illetve szerintem az is számít milyen intenzitással, rendszerességgel használják a szülők, illetve hogy a gyerekben előtte mennyire tudatosítják, hogy veszélyes, vagy rossz amit tenni készül. Sajnos általában a legtöbb embernek a szép szó nem elég, legtöbben csak a saját kárukon tanulnak, még felnőttkorukban is, ezt nyilván egy szülő szeretné elkerülni a gyerekénél, akár azzal, hogy megelőzi a tetteinek a súlyosabb következményeit egy pofonnal. Rettegni sosem rettegtem a szüleimtől, mert tudtam, hogy ha nem adok rá okot, nem fordulnak ehhez a nevelési eszközhöz. Ez az én személyes tapasztalatom, nem kívánom senkire ráerőltetni a véleményemet, de elég sokrétű téma ez szerintem. Én azt sem mondom, hogy átlagban jó, de azt sem hogy rossz lenne (nyilván a komoly bántalmazás nem ide tartozik), szerintem ezt borzasztó nehéz reálisan megítélni.
Szia Attis! Remek videó volt. Mint újdonsült anyuka mondom elég sokmindenre rá világítottál és remélem minél több emberhez eljut ez a videó. Csinalsz esetleg az érzelmi bántalmazásról is egy ilyet? Köszönjük a remek munkád!❤
Kedves Atis! Köszönöm az ilyen videókat, nagyon jól esik látni hogy más is így vélekedik erről a témáról. Nekem anyám rendelkezett azokkal a dühkezelési problémákkal, mint amiről te is beszélsz, és a szobában való rendrakás hiányát gyakran büntette fizikai erőszakkal. Először egy seprűvel az összes ruhát, játékot összesöpörte, majd beletömte (vagy esetenként tömette velünk) szemeteszsákokba (nagyjából általában ezen a ponton kezdtem sírni), majd ezután kézzel lábbal ahol ért elvert, hogy aztán úgy fejezze be a mutatványt, hogy "tessék, mostmár van miért sírnod", és kivitte a szemeteszsákokat az udvarra. Körülbelül 9-10 éves koromra megtanultam, hogy ilyenkor nem szabad sírni, együtt kell működni, hogy minél hamarabb lecsengjen a dühroham. Ez persze nem mindig volt elég arra hogy elkerüljem a verést, egy-egy egyet nem értést kifejező sóhajtás is elég volt ahhoz hogy kiprovokálja, de legalább hamarabb véget ért. Nagyjából 12-13 éves koromban leszokott erről (vagy mi tettünk rendet gyakrabban, nem tudom), de aztán 18 évesen, amikor a párom hatására egyre inkább kezdtem kiállni magamért, újra előjött ez a fajta viselkedés, volt, hogy a páromnak kellett leállítania, mert előtte is nekem esett. Sajnos a fizikai erőszak mellett olyan szintű érzelmi zsarolást gyakorolt a családban mindenkire, hogy mindkét (ekkor már felnőtt) testvérem és az apám is szinte szó nélkül nézte, ahogy többször megismétli ezt a fajta viselkedést konfliktushelyzetben, esetenként még őt védték, hogy hogyan beszélhetek úgy vele, ahogy. Mondanom sem kell, 5 éve nem beszélek velük, és bár volt alkalom mindkét fél részéről, hogy próbáltuk újra felvenni a kapcsolatot, egyszerűen annyira más világban élünk, hogy soha többé nem lehet már minket egy családként emlegetni (de talán ezt nem is bánom). Pont az ilyen élményeim miatt rettentően fontosnak tartom, hogy csak és kizárólag akkor vállaljak gyereket, amikor már vagyok azon a szellemi szinten, hogy a sajátomon kívül egy másik élet pszichológiai fejlődéséért is felelni tudjak (nemrég lett például kutyám, és ez egy remek gyakorlás erre). Köszönöm hogy foglalkozol a témával, és büszke lehetsz a videóidra! 🙂
Légyszi légyszi legyen videó arról, hogy hogyan lenne érdemes hozzáállni a gyerekek "idomításához"! Már csak azért is jó lenne, mert így legalább a helytelen mintákat ki tudnánk cserélni valami helyesre.
Ui.: engem is bántalmaztak verbálisan és fizikálisan is és nem értek vele egyet, nem érzem hogy lett volna haszna, sőt annak köszönhető, hogy felnőtt koromban előfordul hogy néha dadogok.
Na, végre kiderült számomra, h nem cs arról van szó, h nem értek egyet ezzel a fajta neveléssel, de tudatalatt jól éreztem, h ez nem helyén való. Sose értettem vele egyet, és ha úgy adódik, h összefutok egy olyan emberrel, aki szerint így helyes, akk ajánlani fogom neki ezt a videót, mielőtt alkalmazná - vagy folytatná. Köszi, Attis! :D
Ui.: Nagyon szép beszédet mondtál a végén, és azt kell, h mondjam, h teljesen egyetértek vld. ;)
Szia! Köszi a videót nagyon igényes lett, és nagyon sokat tanultam belőle. Két gyerekem van, egy 3 éves és egy 1.5 hetes , nagyon nem pártolom az erőszakkal nevelést, de tudom, hogy sokszor mennyire nehéz tartanom magam ehez. Úgy gondolom a generációnknak nagyon nehéz hiszen míg nekünk teljesen elfogadott volt ha kaptunk egy egy pofont gyerekkorunkban, mára nagyon megváltoztak a nevelési elvek. Nagyon nehéz a kritikus pillanatokban tartanunk magunkat és nem visszanyúlni ahoz a mintához amit mi is láttunk. Persze ahogy mondtad ezert kell fejlesztenünk magunkat. Még egyszer köszi és így tovább
Gratulálok! Végre valaki beleáll! Pontosan így gondolom, és nagyon sok embernél látom azt hogy a saját gyerekét tulajdonolja. Azt gondolja, hogy birtokviszonyban vannak egymással. Borzalmas! Szóval abszolút egyetértek veled. Egyszer tettem meg a gyerekkemmel, kapott tőlem egy pofont egyértelműen önző indokból. Hónapokig tele voltam bűntudattal, és rögtön rájöttem pont ugyan erre. Nem tudom honnan jött ez a fajta frusztráltságom, de rögtön le is zártam ezt a fajta "nevelési" módszert.
Egy órája nincs kint a videó és a kommentek 80-90%-a a gyerekbántalmázás mellett érvel. Gratulálok!
Ilyen lett a magyar néplélek. Tudod, apa férfi... apa nem sír, nincsenek érzelmei. Apa iszik és üt. A nőnek a konyhában a helye. A gyerek verve jó stb.
@@Lancelotlovag Ez nem egészen így van...
Neveltél már gyereket, hogy gratulálsz? A bántalmazás és az atyai pofon között illene tudni a különbséget. Történelmet tanultál? Akkor is gratulálsz mikor Béketeremtő csapatokat küldenek valahová? Egy témához hozzászólva legyél hiteles.... 😉
@@atrask0 Nincs különbség.
Ha valaki erőszakot alkalmaz a gyerekével szemben az az ő alkalmatlanságát bizonyítja.
2:Tegyük fel, hogy a munkahelyeden a főnököd lekever neked egy pofont. Nem tetszene, igaz? Feldühítene? Minden bizonnyal. Igazságtalan lenne? Igen.
Ha magadnak nem kívánod ezt a sorsot, egy gyereknek miért?
@@catofculture8562 a főnök nem az apám, és ezt nem is kellene tovább magyarázni.
Van kritizálni valóm a videóval Atis, de alapvetően örülök a tabudöntögető témáknak.
Örülök, hogy a végén szót emeltél a szabadelvű végletről, mert eléggé elfogult, sőt számomra néha elitistának hangoztak a vélemények és "debunkolások". Kétségtelenül rossz véglet a félelmen alapuló nevelés, saját bőrömön is tudom ezeket a dolgokat, de nem hiszem, hogy az embereket arra kell nevelni, hogy az "erőszak az rossz, értem; vess meg minden lúzer erőszakos embert".
A világ alapvetően nem egy jó hely, de jobbá tehetjük, ha tényleg akarjuk!
Küzdeni kell mindenkinek az adott környezeti feltételek mellett és a legtöbb helyen rossz erőforrások közt a "hegyibeszédet" értik meg a népek, nem pedig az Ó-, majd Újszövetséget és bármi tudományos kutatásokat. Nem várható el részemről senkitől, hogy tökéletes szülő legyen, emberek vagyunk, nem robotok, se nem Isten. Kutatók és phd-sek mindig elfelejtik, hogy az élet nem egy labor, ki kell menni a szabadba minimum ugyanannyiszor, de többször. Kutyát nevelni is könnyű könyvből-videóból, de rengeteg tanulni való van, nade gyakorlatban munkakutyát... ez igaz a gyereknevelésre is teljesen. Lépcsőzetesen kell a nevelést szerintem kezelni, mintsem történelmet ismételni, hogy "eljöttünk mi jó/zseni emberek megtéríteni/okítani benneteket a gonosztól/butaságoktól". Részemről ez inkább etológiai szemlélet, mintsem erkölcsi (sőt, pszichológiai /féltudományos) dilemma.
Ami külön témát feszeget és én etológiában tapasztalom, hogy hogyan torzul egy természettudományos szemlélet, ha a szponzorok és a média csak adott kutatásokat támogatják és adják ki "sajtószűrőn" keresztül. (És retrospektíven hogyan értelmeznek át korábbi hiteles és fals kutatásokat is). Lásd kutyaetológia: régen falkahierarchia, most családikutya-programmok, mindkettőből lehet tanulni, de váltakozva vannak elfogult törekvések (Miklósi Ádám szavával élve; Van két véglet: a babamorfisták és a lupomorfisták, én meg maradok a kettő közt, a kutya a legjobb barátom.)
Én is és munkakutyások sokat szívunk az erőszakmentes nézetektől, mert előítéletesek az emberek (antropomorfizálnak, kutyák szőrös gyerekek) és így a cégek és törvényhozók is egyes országokban. NAGGGYON jól marketingelhető a tudatlan előítéletes nép. És így szörnykísérleteket senki nem támogat, hogy "mitől működik az 1mp belüli fejrántás-bökés később feltételes reflexszel bővített büntetőszóval, mikor zsákmányolási ösztön tövén fixíroz egy malinois". Helyette Berlinben lefokozták a rendőrkutyákat, mert hivatalosan nem létezik erőszakmentes kutyakiképzés rendészeti célra. Lehetetlen eddigi természettudományos ismeretek szerint, miért? Mert nem támogatja senki a kutatásokat, csak csinálják a képzést a hozzáértők, mert szükség van rá és kész. Ezek a kutyák idomítandó fegyverek bizonyos nézetből. A pásztorkutyák meg megérnek egy misét, önálló falkaközösség, de nyugaton nem tartanak ilyen ebeket "Úgy ridegtartva".
Szia Attis,
Nagyon köszi ezt a diskurzus indító videót! Minden szava arany, és különösen jó analógiákat és érthető magyarázatokat hozol, és külön jó, hogy időt szánsz arra, hogy kilépteted a nézőket a buborékból, mutatod a a skála széleit. Ez fontos! Halk és tiszteletteljes kérés, egy gyermekként apai oldalról fizikálisan, anyai oldalról verbálisan és non-verbálisan bántalmazott felnőttől - aki BTW nem kevés pénzt költött, különféle terápiák formájában arra, hogy levetkőzze traumáit; eleinte csak magáért, de mostanság főképp a generációs továbbörökítés elkerülendő - hogy ha lehet, és időd engedi, ezen videó folytatásaként ejts majd szót a másik súlyos oldalról, a nem fizikális bántalmazás formáiról is. Esetleg arról, hogy a bántalmazás helyett miként lehet helyes határokat szabni a nevelés rögös útján. Illetve szerintem az is szuper érdekes lehetne a sorozatban, hogy felnőttként miként lehet tovább lépni egy bántalmazó gyerekkoron. ((Mostanra pályaelhagyó pedagógusként releváns véleményem van egyébként, de sokszor szenvedek tőle, hogy nem veszik ezt komolyan... illetve tudom, Susan Forward - Mérgező Szülők ;) )).
Köszi még egyszer! (bocsi a körmondatokért :D )
Hajrá, csak így tovább!
Szia Attis,
Köszönöm szépen a fáradozásaid, hogy mindezt amit a videóban hallhattunk, összegyüjtötted. Remélem nagyon sok emberre lesz hatással, hogy elkezdjék magukat fejleszteni és/vagy feldolgozni a gyermekkori traumáikat.
Nem régiben kezdtem el én is megbírkózni a gyermekkori traumáimmal, aminek jelentős súlya, a szülői, verbális és fizikai bántalmazás okozta sebek. Észrevettem, hogy ezek a traumák milyen negatív hatással vannak a viselkedésemre; féltem másoktól, akik úgy viselkedtek velem, mint a szüleim, amikor haragudtak rám. Hasonló megjegyzések, amiket régen kaptam, sebeket szakított fel, leblokkoltam a szituációkban, szinte a sírás határán voltam ilyenkor, nem találtam rá eszközt, hogy megvédhessem magam.
Amiket felolvastál kommenteket, nagy hatással voltak rám érzelmileg. Rossz volt hallani hogy ilyen sok "sorstársam" van. Nagyon le van maradva a társadalmunk, hogy ilyen magas arányban bántalmazzák itthon a szüleink a gyermekeiket.
Rendkívül informatív volt! Nem voltam az atyai pofon mellett sem ellen, nekem ez lógott a levegőben. Kritikus ember vagyok, és még ha nem is értettem egyet minden érved felépítésével, egyértelműen meggyőztél az "atyai pofon" mellőzéséről!
Régóta foglalkoztatott a téma, én magam nem tapasztaltam meg a testi fenyítést, viszont rengeteg másik családnál látom. Nagyon kellett már egy ilyen témájú videó, értelmes volt, érdekes és tanulságos. Egyáltalán nem lett hosszú, köszönöm, hogy megcsináltad!!
Következetes nevelés kell. Az én fiam ADHD-s a másik autista, de mindkettőt ugyanúgy erőszakmentesen, következetesen nevelem őket. Remélem lesz eredménye. Tényleg borzasztó nehéz, de muszáj így, mert engem is így neveltek és nekem nagyon jó volt ez. Én Aspergeres vagyok és a lehető legjobbat hozták ki belőlem a szüleim ezzel a neveléssel és nagyon közel maradtunk egymáshoz és a tisztelet is megvan. Egy normál gyereknek is szerintem ez a legjobb nevelési módszer :)
Légyszi írj példát, mi legyen a következménye a konnektor piszkálásnak egy egyévesnél ahelyett, h rácsapok a kezére (nyilván nem teljes erőből), mert neki ugye még lövése sincs az áramról és hasonlók, nem tudom neki átadni, h mi az a "megráz az áram". Be van dugaszolva az összes konnektor nálunk, de nagyiknál már nem, szóval ha itthon nem tanulja meg, akkor máshol is piszkálni fogja, és inkább én csapok a kezére, ne az áram tegye.
És igen, ebben az esetben totál eszköztelennek érzem magam, hiába olvasom a sok okos könyvet, és követek okos babatanácsadókat. Erre senki nem ad konkrét választ, csak általánosságban, h legyek következetes. És ezzel rohadtul nem vagyok kisegítve ilyen életet/testi épséget veszélyeztető helyzetben. Köszi ha válaszolsz.
@@simintoo1 az a legjobb amit tehetsz, hogy konnektorvédő van rajta. Nekünk is kiskorukban volt, szerencsére talán kétszer, ha odamentek hozzá megnézni, ha közeledett a keze hozzá, akkor én felkiáltottam, hogy Au 😅 és elvette onnan. Szerencsére nem nagyon érdekelték utána őket. De az hogy picit rácsapsz a kezére az szerintem nem nevezhető erőszaknak főleg, ha ennyire rá van állva a konnektorokra. Nálunk a mumus a közlekedés volt sokáig. Nagyon határozottnak kellett lenni, mire pl a kicsi megértette, miért kell félreállni, ha jön az autó. Volt párszor dühroham miatta rendesen de ma már hallja hogy jön, félreáll, megvárja 😊
A fentiekkel egyetértek... később, mikor már megérti, hogy mit mondok kb. 2,5 èvesen, a legjobb, amikor rászólsz és nevetve folytatja amit tiltasz... na, akkor vagyok meglőve, mit csináljak. "Dackorszak, én így szeretlek 😅😢"
@@lucamariakovacs8162 ez 12-15 hónaposan is megvan, ezért van bajunk a konnektor témával 😅 pontosan tudja, h nem szabad, és vigyorogva megy oda, mutatja, néz rám, mondom, h nem szabad, és gyorsan piszkálni kezdi, hogy "fú, gyorsan, csak egy kicsit, míg ide nem ér anya".
Mert a lehetséges következményt nem érti. A forrót már megtanítottam neki kellemetlenül meleg, de nem égetően forró tárgyakkal, azt érti, és nem csinálja. De az áramütést nem tudom megjeleníteni.
Istenem a insta commentek-nél könybe lábadt a szemem egyrészt azért mert előjöttek az emlékek másrészt, hogy mennyi sérült ember van amit a ''pofon'' okozottcsak mert a szülőket nem tanították meg hogyan kell igazán gyereket nevelni
Kedves Atti! Köszi a videót! Sokaknak van szüksége erre! Szuper!
Eddigsem voltam pofon párti, de ez mégjobban megerősített ebben. Köszönöm! Szuper volt ❤
Nagyon szuper témát hoztál, Attis :) több ilyen vidi kéne a youtube-ra :)
Nagyon köszönöm! 🥰
Mint mondtad, az ember általában szereti a szüleit. Mostanra megbékéltem velük én is nagyjából. Megbeszéltem velük sok régi sérelmemet. Mégis a mai napig úgy gondolom nincs kegyetlenebb élményem annál, mint mikor szemüveges kisgyerekként azt hallottam a szüleimtől" gyere ide, vedd le a szemüveged" A szemüveg drága dolog. Szóval a kezembe vettem, és gombóccal a torkomban, görcsel a gyomromban, de mozdulatlanul vártam, hogy a szüleim arcon üssenek. Persze nem köptem ki a fogamat, nyilván, mégse könnyű ilyesmit megtenni 6-7évesen. Nem vitt előbbre az életben. Talán csak annyit, hogy örökre fellépek keményen, ha bántalmazást, igazságtalanságot látok. Megerősödtem, de nem ezen élményeknek hála.
Gyere ide, vedd le a szemüveged - ez borzasztó. Sajnálom. 😢
@@myx0myc0t4 jól esik az empátiád, köszönöm. Te csináld jobban, tanulj ebből is! Ennyi bőven elég :)
A testi fenyítést nagyon régóta megvetem. De azért vagy 4 alkalommal rácsaptam gyermekem kézfejére, de rá kellett jönnöm, azért mert nem vagyok megfelelően kitanítva gyermeknevelésből! Nagyon elszomorító. De én ide sorolnám a hang megemelését is. Azt szoktam használni, de a videódat hallgatva jöttem rá, hogy tanulatlan vagyok! Remelem hamarosan orvosolni tudom ezt. Köszi a videót!
Tiszteletem.Tisztelem az olyan embereket aki belàtjàk ha valamit nem jó csinàlnak ès fejlesztik magukat.❤Èn is ilyen vagyok.
Bátor dolog volt tőled, hogy vállaltad a saját tapasztalatodat. Azt meg külön köszönöm, hogy levezetted, hogy miért releváns azok hozzászólása is egy-egy témában, akik nem rendelkeznek saját élménnyel. Megőrülök, amikor egy téma kapcsán az az ellenérv, hogy "te nem tudhatod, mert nem is szültél/csináltad/voltál/ismered/bármi".
Jó ilyen okos fiatalokat nézni és hallgatni!
Most értem a végére. Nagyon jó lett. Nem baj, hogy hosszú. Remélem sikerül tartani magad az ígéretedhez, ha majd lesznek gyerekeid. Nekem sikerült. (Igaz még van előttünk jópár év, de hiszem, hogy nem lesz változás ebben az ügyben.)
Mikor kicsi voltam, anyàm mindig a kezemet fogta, hogy el ne fussak egy rossz pillanatban, amivel nincs is probléma. Viszont megszorította, mikor talàlkoztunk valakivel, hogy köszönjek. Olyan leszidàst és ràngatàst kaptam mindig, ha nem köszöntem, hogy - felnőtt fejjel raktam össze - egy idő utàn annyira szorongtam, hogy ha utcàra mentünk, àllandóan pisilnem kellett (nem kellett, de annyira szorongtam, hogy végül minden egyes boltban vagy ahol tudtam, ki kellett mennem, mert annyira szorongtam). Most, ahogy így visszagondolok rà, még mindig szorítàsban van minden izmom. Akkor is ràngatott és szorított, ha pl. maszatos lett a szàm, vagy gyűrődés volt valamimen, mert "hogy nézel ki". Mert "mit fognak szólni az emberek, hàt szégyent hozol ràm"!!!
Nem voltam jó matekból. Ezt gyerekkoromban nem diszkalkuliànak hívtàk, hanem egyszerűen csak "hülye" voltàl és megkaptad rà az egyest.
3 alkalommal kaptam pofont, mikor elhallgattam a matek egyeseket. Alapvetően nem voltam rossz tanuló, meg nem volt rossz magatartàsom. 3 diplomàm van, tehàt tanulni tudok, nem vagyok hülye.
Kérdés az, hogy az első egyest miért hallgattam el? Vlszeg volt màr előtte is tapasztalatom arról, hogy anyàm mit fog szólni... Vagy esetleg tenni. Lehet, hogy a ràngatàsoktól féltem, és màr beivódott.
Miutàn az első egyesért megkaptam az első pofont, anyàm megmondta, hogy "ezt nem azért kaptad, mert egyes lett, hanem mert hazudtàl". És utàna a többinél is elmondta ugyanezt. Felnőtt fejjel viszont tudom, hogy ezek a pofonok a félelem miatt voltak. Elhallgattam vagy azért, mert féltem a ràngatàstól, a szidàstól, hogy bàrmit megtehetnek velem, vagy azért mert szégyelltem az egyest, mert amúgy is próbàltam mindig a legjobb formàmat hozni, de màr a hàrmasokat is nehezen vallottam be, mert anyàm a tesómhoz hasonlított, aki csupa ötös, és "nem lesz belőlem senki, csak egy utcaseprő, vagy az sem", és màr a hàrmasért is folyamatosan meg voltam szégyenítve, meg én voltam a csalàd fekete bàrànya, aki nem szín ötös (apàm, tesóm anyàm elit gimibe jàrtak).
A tovàbbi matek egyeseken làttam, hogy anyàm még mindig megütne, de màr nem teheti... hiszen megtanultam, hogy megmondom az egyest. Volt helyette màs oka rà.
Példàul emlékszem, hogy egy reggel meséltem volna valamit miközben reggeliztem, de egyszer csak megakadtam, nem jutott eszembe egy szó. Anyàm odajött a mosogatótól, és adott egy qrva nagy pofont, és aztàn deklaràlta, hogy "ezt azért kaptad, hogy màskor jobban figyelj a mondandódra". Hiàba mondtam utàna, hogy "csak elfelejtettem egy szót", a vàlasz az volt, hogy "màr tudod, hogy legközelebb jobban figyelsz!"
Semmit nem tanultam meg belőle, viszont annyira szorongtam minden felelésnél, hogy semmi nem jut eszembe, hogy tényleg nem jutott. Akkor meg màr a rossz jegyek miatt szorongtam...
Évekig nem mertem színpadra àllni, pl. kötelező karàcsonyi ünnepségen, mert mi lesz, ha besülök. Emlékszem, könyörögtem negyedikben, hogy nekem egy szót se osszanak. Végül én lettem a kislàny, aki csak ült a padlàson.
Anyàm azóta megöregedett, és nehezen jutnak eszébe a szavak. Nekem pedig minden ilyen alkalommal, mikor megakad, eszembe jut a pofon, amit azért kaptam, mert nekem sem jutott eszembe akkoriban, hogy "ostya"... Nem, nem bocsàtottam meg, és nem, nem felejtek!!!
A mai napig azt hiszi, hogy megigazgathat, hozzàm érhet, ha a ruhàmon szösz van, ha kilóg egy varràsszàl, ha valahol kicsit rojtos vagy gyűrött valami. Én viszont eléggé hevesen eltolom a kezét, és jelzem, hogy "NEM!!!" Ha nem ért belőle, akkor erősebben nyúlok oda. Felnőttként élek azzal, hogy elutasítom, mert megtehetem. Nem ràngathat meg többé!
Lelkileg az viselt meg még ennél is jobban, mikor azt mondta, mikor àlltam a tükörnél, hogy "te egy disznó vagy", utalva arra, hogy van a hasamon egy kis hàj. Akkor màr tini voltam, vlmennyire rendbe raktam, hogy ez nem rólam szól, hanem inkàbb róla, arról, hogy ő milyen ember, felnőttként meg màr végképp, de megbocsàtani soha nem fogom.
Engem megcsípett ha nem ùgy viselkedtem ahogy neki tetszet vagy vèlhetően màsoknak.Ők jobban betegek, rosszabb volt mint nekünk most.Mi tudunk fejlődni szerencsère.Ajànlom Dr Maróthi Emese videóit.Senkit nem hallottam mèg ilyen èrthetően beszélni arròl mi minek a következmènye vagy oka.Mièrt lettünk ilyenek vagy olyanok.😊
@@gyongyiszeverenyi7980 engem nem érdekelnek az okok. Megkeserítette az életem. Elfogadom, túlléptem rajta, igyekszem olyan tàvol lenni tőle, amennyire csak lehet.
@@xdxdxdxd4575igazad van.
Anyád egy faszadék aki egy korhazban fog szarrárohadni mert a személyzet majd nem fog hozzányulni.
Talán mert utalni fogjak mint a szart, mert olyan lesz a stilusa talán azert mert elhizik mint egy geci disznó és nem tudjak mozgatni.
Enyém is hasonlo féreggeci volt.🎉
Soha nem lesz neki bocsánat!
Anyád olyan korba született, mikor ez természetes, sőt elvárt nevelési forma volt, sőt gondolom őt is úgy nevelték, más minta nem is lehetett előtte, mint pl. már ma.Nekem is ilyenek voltak a szüleim, de felnőttként jöttem rá, hogy ők is el lettek cseszve.
Atis, sose sajnáld, hogy hosszú a videó. :D Úgy gondolom a megértéshez és megértetéshez szükségesek a bővebb tartalmak. S igaz ez mindenre. Pszichológiai dolgoktól a technológiai dolgokig. Köszönjük a munkádat! Fontos témákat dolgozol fel és csak örülök, ha több emberhez eljutnak mindezek. ^^
Köszönöm ezt a videót Attis. 30 èves vagyok, ès a gyerekkorom hagyjuk. Viszont felnyitottad a szemem ezzel a videóval. Köszönöm
Aki a videó megtekintése után is a fizikai bántalmazás mellett érvel az gondolkozzon el az életén. Bár sejthetem hogy az ilyen kommentelők bele se néznek a videóba, pedig érdemes lenne. Köszönjük a videót❤
Sziasztok én úgy gondolom, hogy ha az embernek megvan a kellő intelligenciája az embernek akkor tud úgy gyereket nevelni bántalmazás nélkül és ezt függetlenül attól, hogy valakit gyerekkorában így nevelték e vagy sem. Ha pedig nem alkalmas erre a szülő, hogy a megfelelő eszközöket használja akkor nem kellene gyereket vállalni.
Az a baj, hogy a szülő maga is be van vonódva érzelmileg elég rendesen, ilyen formán az intelligencia fontos tényező, de nem kizárólagos. Illetve ott vannak a nehezítő körülmények. Például gyerek nélkül, kipihenve nehezen értelmezhető, de mondjuk egy súlyosabb alváshiánnyal már annál inkább, hogy ott vannak a hozott minták a tudatalattinkban, zsigeri szinten és minél jobban sérülnek az alapszükségleteid, annál nehezebb elkerülni, hogy automatikus zsigeri válasz érkezzen az intelligensen mérlegelt helyett. Szóval igen, biztos, hogy sokat ér, de nem ilyen egyszerű. Ha soha senki nem hibázhatna csak azért, mert az agyával fel tudja fogni és az érdeklődése is megvan, hogy mit nem kellene, akkor nem nagyon kellene senkinek gyereket vállalnia.
Én is olyan családból jövök, ahol a testi lelki fenyítés nem csak ok volt, hanem bevett része a nevelésnek. Nem csak csínyek miatt, egy 3as a suliban már elég volt rá. Nem csak egy-egy pofon szinten.
Felnőtt koromban az egyik nagy félelmem volt, hogy majd ha lesz gyerekem, nehogy ezt a mintát vigyem tovább. Jelentem 6 éves, és nem használunk fizikai erőszakot semmilyen szinten. Sőt, próbálunk amennyire lehet pozitív nevelést alkalmazni, de néha ez nem sikerül, néha be kell állítani a sarokba, mert sajna néha baromi eszköztelenek vagyunk.
De nagyon jó gyerek, még önvédelemből sem hajlandó verekedni az oviban pl. Szóval megéri, persze csak ha az ember egy őszinte, szeretetteljes légkört akar a családjában.
@@gabor6259 ez az ő döntése. Inkább elfut. Ami egyébként a felnőtt életben is sokkal okosabb stratégia, mint leállni verekedni. De csak hogy tiszta legyen: én is azt mondtam neki, hogy megvédheti magát, de ezt ő nagyon határozottan elutasítja, nem akar mást bántani.
Köszönöm ezt a videót! Nagyon foglalkoztatott mostanában ez a téma. Engem soha nem bántották testileg, viszont annál többet kiabáltak velem, rosszallóan, lealacsonyítóan beszéltek velem/rólam. Engem ez nagyon kicsinált lelkileg. Nincs önbizalmam, kevés az önmagamba vetett hitem, néha egy darab sz*rnak érzem magam (bocsi), mert úgy érzem, hogy ezt akarták velem elhitetni. (és ez nagyon bosszant) Ma már teljesen másképp tekintek a gyermekvállalásra is.. Örülnék egy hasonló videónak a lelki bántalmazásról is, kíváncsi vagyok a véleményedre!
Nagyon szomorú, hogy ez még kérdés 2023-ban.
Szia Attis!
Nagyon szerettem a felvilágosítást ebben a témában kapcsolatban, és szerintem egy hasonló videó a szülők a gyermek mentális bántalmazásról is jó lenne
Engem viszonylag gyakran pofoztak gyerekként (csak tenyérrel, sosem fájt egy percnél tovább), és meggyőződésem, hogy ez óriási mértékben hozzájárult ahhoz, hogy sohasem alakult ki bizalom köztem és a szüleim közt. Az egész gimit végighazudtam, sosem mondtam el, hol vagyok és mit csinálok valójában, mert úgy éreztem, hogy "semmi közük hozzá." Utólag azért ebbe elég durva belegondolni. A saját gyerekemmel olyan kapcsolatot szeretnék majd, amelyben bízik bennem, számíthat rám és biztoságban érzi magát velem.
Nehéz lesz. Lehetséges, hogy makd valami rejtélyes oknál fogva az ön gyermeke is pont annyira lesz őszinte önnel, mint amennyire ön volt a szüleivel.
Ez majd kiderül persze - csak nagyon ritka h9gy a bántalmazott nem bántalmaz a későbbiekben.
Így apaságra felkészülve nagyon nagyon hasznos volt nekem ❤❤ köszönöm❤😘
Szia Attis!
Ha megengedsz egy kritikát, szuper lenne, ha ehhez hasonló videóknál esetleg néhány konkrét alternatívát is tudnál felsorolni, mert így (jelen videónál maradva) csak azt hallottuk (amiben valószínűleg a legtöbben egyet is értünk), hogy a testi fenyítés egy rossz módszer, viszont, akiknél esetleg ténylegesen a eszközökből való kifogyás áll fenn, azok csak azt hallották, hogy hogyan ne, azt viszont nem, hogy milyen erőszakmentes nevelési eszközt alkalmazhatnak még, amiről esetleg nem tudtak/nem hallottak.
Köszönöm ezt a videót nagyon mélyreható és alapos. Nagyon tetszett.
Szerintem az a legnagyobb gond az egész témával, hogy az emberek sarkosan, végletekben képesek csak gondolkodni. Van a mindent megengedő liberális nevelés (ami amúgy nem létező fogalom, körülbelül a laissez faire stílusnak felel meg) és van az atyai pofon szintű, ami pedig az autokratikusnak felel meg, ha szakszót keresünk rá.
Miért csak az van a fejekben, hogy vagy nem nevelem és mindent ráhagyok vagy ha odáig fajul a dolog, akkor felpofozom? Van arany középút. Lehet a gyermek integritását, személyét úgy tiszteletben tartani, az érzéseit elismerni, az életkori sajátosságait ismerni, figyelembe venni és ezért nem büntetni, hogy közben megvannak a jól körülhatárolt vonalak, hogy kinek mi a szerepe a családon belül. Ez lenne a demokratikus nevelési stílus. Egyszerű példa, hogy én döntöm el, hogy hova megyünk nyaralni, nagyjából mit fogunk csinálni, de egy adott helyzeten belül kaphat döntési jogot korának megfelelően. (Ez is kell, különben nem tanulja meg a döntések következményeit és az önismeret is csorbul.) Másik példa, hogy ha kiborul az áruházban, hogy neki MOST kell az a kifli, akkor képes vagyok felnőtt fejjel felfogni, hogy a sírás valójában nem a kifliről szól, valószínűleg fáradt, túltelítődött, akármi, meghallgatom a sírást, ha kéri, segítek megnyugodni, legközelebb máshogy alakítom, de attól még nem eheti meg a bolt közepén a kiflit.
Baromi nehéz, nagyon melós, nagyon sok önismeret és önkontroll kell hozzá és folyamatos, minőségi jelenlét (szerintem ez a legnehezebb benne, több napon át tartó 3-4 óra alvás után például meglepően nehéz nem üvölteni). De ha az ember időnként hibázik is, azért meg lehet csinálni.
Kérdés, hogy a szülők mekkora része fogja fel, hogy amit vállalt, mekkora munka és mennyi energia, ha jól akarja csinálni...
Zseniális videó lett, szerintem eddig ez a legátfogóbban kidolgozott videód tökéletes érvekkel és példákkal, egyenes ok-okozati összefüggésekkel, hiteles megélt egyéni véleményekkel, társadalmi előrevetítéssel... Bárcsak minden szülő és érintett ember látná! Le a kalappal Attis, gratulálok!
Minden szavaddal egyetértek. A gyereket is embernek kell tekinteni, nem pedig egy eszköznek. Sem fizikai, sem lelki bántás nem lehet megengedett senkivel szemben. És büntetni az élet tud a legjobban, mi maximum figyelmeztethetjük a tettei lehetséges következményeire, de maga kell megtapasztalnia azokat.
Köszönöm a videót Atis! 🦋
Nagyon erős volt ez a videó! Hálás vagyok ezért a részletes összefoglalóért! Két kislányom van és eddig azt gondoltam, hogy igenis belefér a szülői eszköztárba a fizikai fájdalmat nem okozó “nyakleves” amikor már minden egyéb eszköz kudarcot vallott. De ez a video nem csak elgondolkodtatott, hanem egyenesen megrémisztett, hogy milyen karokat okozhat… Egy építő kritika: ne becsüld alá egy a határait kereső óvodás képességét a szülői önkontrol próbára tételében… noha dühből sosem “járt el a kezem” de hihetetlen nehéz túllátni a saját tehetetlenségeden egy ismétlődően kudarcba fulladt rutin feladatnál, és bízni benne, hogy ha 100x ugyan megrágta a fogkefét és lenyelte a fogkrémet, de 101. alkalommal hátha gördülékenyen megy az alváshoz készülés 😊 Remélem neked is hamarosan lesz alkalmad átélni ezeket az édes gyötrelmeket, amit a gyerekek okoznak 😊
Minden elmúlik egyszer csak vàrni kell ès figyelni.Pelenkàs sem maradt mèg egy gyerek sem😊Mindig jusson eszetekbe
Nem mindegy miért kapja azt a pofont az a gyerek és mennyi idősen.Kicsi korban egy hiszti leállítása nem okoz traumát a gyereknek,és elgondolkodik rajta, idősebb, iskolás korban semmiségekért agyba főbe verni, hurkásra verni valakit megint más, vannak fokozatok. Sokan összemossák a kósza kis figyelmeztető pofont a veréssel.
Csak annyit mondok, hogy köszönöm ezt a témát, és viszem tovább a videót.
Nagyon jo video, annyival egeszitenem ki, hogy konkretan szexualis problemakat is okoznak ezek az elmenyek, csak ezekrol nagyon nehezen beszelnek az emberek. Nem "csak" parkapcsolati, onbizalmi, munkahelyi, stb. lelki problemakat.
Nem áll fel tőle vagy nem szereti ha egy férfi magához ér?
Eddig ezzel a két fajta betegségtől szenvedő emberrel találkoztam életem során.
Örülök ennek a videónak, mert nálam éppen témába vág és elgondolkodtatott. Két gyerekem van 3 év és 10 hónaposak. Az életeim, imádom őket❤ sajnos azonban előfordult mióta kistesó van ( ugye akkor lett a nagyobb 2 éves) és el is kezdett a nagyobb gyerekem dacolni, hogy bizony kikapott párszor, mert annyira elszállt az agyam. Pedig egyébként értelmes, érzelmileg intelligens embernek tartom magam, sőt imádom a pszichológiát és az egyéb ilyen témákat, magam is sokat olvasgattam már róla. Imádom a videóidat is Atis, mert mintha a szívemhez szólnának sokszor. Ehhez a videóhoz viszont nekem is lenne pár hozzá szólásom, ami egyéni vélemények tudható be.
Egyáltalán nem vagyok büszke arra, hogy kikapott a gyerekem tőlem, de azért tudni illik nem sokszor fordult elő és mindig sokkal rosszabbul érintett engem, mint őt. Először is azért mert rögtön feleszméltem, hogy nem vele van a baj, hanem én vagyok feszült és rögtön elmagyaráztam neki, miért történt mindez ( a kezére ütöttem, de már a szájára is kapott egy kétszer, mert eszméletlenül tud kiabálni)... De mondom, nekem biztosan százszor rosszabb volt mint neki és ennek ellenére imádjuk egymást...😊 És persze igyekszem jó anya lenni, bár nem tudom lehetséges-e egyáltalán annak lenni?! De amikor atom feszült az ember, ahogy a videóban is elhangzik, és ott a gyerek akinek ki van éleződve az "anya állati mérges, tegyünk még rá egy lapáttal" detektor, akkor bizony állati nehéz megállni, hogy le ne szidd vagy ki ne kapjon. Rengetegszer fogom vissza magam, mikor állati fusztált vagyok két gyerekkel, milliószor több, mint amennyiszer ki kapott valaha is. De félre értés ne essék, ez csak a sötét oldal, a napos oldala a gyerek nevelésnek, vagy hát az életünknek ennél ezerszer nagyobb! De itt ez most nem erről van szó ugye .. viszont, ahogy gondolkodtam, gondolkoztam mit írjak ide kommentbe, amíg takarítottam, megfogalmazodott bennem, hogy tényleg, mikor kikapott, extrém fusztált voltam. Elismerem és mint mondtam fel is ismertem ezt minden alkalommal és tettem ellene.. és úgy gondolom, hogy inkább ezt kellene egy ilyen videóban hangoztatni! :) Ne érts félre, imádlak Atis, szuper vagy, de itt ott a videó kicsit még nekem is bicska nyitogató lett, pedig imádlak !! 😄 De az tény és való, hogy akkor tudja meg az ember amikor saját gyereke és van minden áldott napot vele tölt, nincs szünet, nincs pihi, nincsen meglógás a gyerek elől. Úgy gondolom az esetek többségében ezt egy férfi nem is tapasztalja meg, mert ugye általában a nők vannak otthon a gyerekekkel és ők is sokszor nem csak 1-2 évig, mint én, hanem már 3 éve vagyok itthon, mert a gyereker eddig még nem vették fel oviba. De ezt csak azért mondom, hogy szemléletessem, már 1000 napja együtt vagyok a gyerekemmel és bizony akármennyire is szeretem, néha azért nehéz nekem is helytállni. Ezen kívül a férfiak véleménye a gyereknevelésben, hát hogyis mondjam néha tényleg... Na... Olyan mint mikor a férfi gyerekorvos mondta meg nekem, hogyan szoptassak. Hát persze azt mondja nekem amit tanult, hallott, de na, az én életem, én tudom milyen a gyerekem, stb, meg na cici, tejcsi, ilyenek, a férfinek nem hiszem, hogy ebbe sok a tapasztalata😅.Viszont lehet mutatni az utat az tény és tanácsot adni.. de ez a videó ici picit számomra olyan lelkiismeret furdalást keltő és szájba rágós, szerintem kellett volna bele kicsit több," hogyan ismerd fel", " hogyan tudsz tenni ellene", "persze megértem, ha fáradt vagy és fusztált, de ezt kérlek próbáld meg felismerni és tegyél inkább ellene" " vegyél inkább egy mély levegőt" " harapj a kezedbe " "vonulj el és ordíts a párnádba inkább" " vegyél egy boxzsákot" " fuss egyet vagy kondizz este, mikor már alszanak" "nem baj hogy te is néha fáradt vagy, jól csinálod, nyugi, ez most csak átmeneti, hidd el jobb lesz!" Én ilyenkor különönben, ha fusztált vagyok és időben észre veszem, hátra hagyok minden tenni valót és fogom a gyerekeket elmegyek sétálni velük (mert engem a mozgás, sport és friss levegő nyugtat meg), hogy ők is jól érezzék magukat és játszok velük és jól vagyunk, utána pedig mindig jó hangulatban ér véget a nap, sosem a negatív dolgok a mérvadóak.
Ja és visszatérve arra hogy testvérek, hátazért mikor kettő ilyen kisgyereked van és el akarod érni, hogy a nagyobb ne nyúzza meg a kissebbet, azért ott már felkell kötni a gatyaszárat nevelés szempontjából, mire te magad és a gyerekek is bele jöttök és kiismeritek magatokat. Mert ott már nem elég csak a jutalmazás meg a szép szó, ha helyzet van... Mindig jutalmazom a gyerekem ha ügyes, tanítom, hogyan legyen jó nagytesó, de egyszerűen ennél sokkal nehezebb az egész... Nekem is van testvérem és sztorim is hozzá.
Szerintem az egyetlen alkalom, amikor úgy igazán emberesen le lettem szidva és ki kaptam, talán egy másik alkalmat leszámítva, amire emlékszem. Bizony majdnem belehalt a tesóm aki szinten két évvel fiatalabb mint én egy jó kis gyermekkori akciónkba, amit nekem köszönhetően és az akkori hülye fejemnek, nem mondtunk el otthon. És mégcsak nem is azért kaptam ki amit csináltunk, hanem azért mert annyira hülye voltam, hogy rávettem a tesóm ne mondjuk el! És milyen jó, hogy leszidtak mint a szart és kikaptam! A büdös életbe mégcsak el se felejtem és nem azt hogy elvertek, hanem, hogy basszus, ilyet nem csinálunk! Mély nyomot hagyott bennem, a verés a szégyen és ja egy sima kis beszélgetés lett volna a következménye vagy entyem pentyem, talán fel sem fogtam volna a súlyát! Így viszont lehet ettől is lettem az aki vagyok! Lehet Atis, hogy Te is attól vagy aki vagy ma, mert úgy bánt veled az édesapád ahogy .. de ha más nem, legalább arra jó volt, hogy te ne legyél ilyen! A rossz példa is jó példa és lehet hogy ezt te sem gyerekkoromban értetted meg, hanem inkább felnőtt életedre van hatással. Lehet néha egy ilyesfajta nevelés inkább a felnőtt elérte hat ki és bizony később pozitív hatásai lesznek mégha nem is jó élmény. Lehet Hogy néha egy igenis oda illő "atyai pofon" arra aki leszel később, mert noha mi szülők is azt akarjuk, hogy szeressenek a gyerekek minket és jó legyen a kapcsolatunk, de nem igazán csak ez számít. Hanem, hogy a gyerek megtalálja a helyét a világban és éljen, hogy tudjon élni és feltalálni magát! Persze nem vagyok oda a gyerek nevelésnek ezért a formájáért és mérhetetlenül szégyellem magam miatta, de ha picit jobban bele gondolunk, csak manapság tudjuk megengedni azt a luxust, hogy így neveljük a gyerekeket, de évezredek alatt kialakult nevelési úgymond ösztönönt irtózatosan nehéz eltüntetni... Mert régen nem létezett annyi jólét, biztonság és szeretet mint ma, hanem bizony az embernek jobban kellett félni a haláltól, mint egy két szülői veréstől. Az éhség, a háborúk, mind mind osztályrészül szolgáltak, meg kellett tanulnia az embernek életben maradni és kétlem, hogy a szépszó elég lett volna, de ma már sokat fejlődtünk, valószínűleg ezért is élünk most ilyen világot, ami már nem csak a szenvedés és túlélésről szól. Annyi biztos, hogy egyet értek azzal, hogy nem érdemes a gyereket bántani, hiszen ne féljen a szülőtől, viszont néha egy két emlékezetes "kikapás " szerintem építő lehet az emberre nézve, hiszen szenvedni is meg kell tanulni, az élet nem fenékig tejfel. Viszont a jó dolgok legyenek túlsúlyban. Én is kikaptam gyerekként (legalábbis anyám ezt mondja, mert a nyomatékosabbakon kívül nemigen emlékszem rá)) mégsem tudnék jobb anyát elképzelni... Szerintem még órákig tudnám fejtegeti a témát, lehet kicsit össze szedettebben is, de egyelőre elég ennyi.
Valamit még kifejtettem, amit utólag teszek hozzá.. az ember bizony haragos lény és néha ez átmegy agresszióba, amit elnyomni teljes mértékben szerintem nem tesz jót. Sokszor ez testi bántalmazásba megy át és ez a gyerek bántalmazás is egy nagyon látványos formája... Szörnyű dolog és meg kell tanítani magunkat és a gyereket is, hogy ez nem megoldás, viszont teljesen elnyomni az érzelmeket sem gondolom, hogy bárkinek is jót tenne.. sokkal jobban megnyugszik az ember, ha kiadja magából a stresszt, tehát valahogy biztosan lehetne ezt tovább fejleszteni, hogy ne a gyerekem legyen kitöltve a méreg, hanem egyéb dolgokon, pl amiket fent is írtam és ezt a gyereknek is megtanítani, hogyan kezelje a haragját. Így biztosan egy kiegyensúlyozottabb és érzelmileg intelligensebb közösséget lehetne létrehozni a világunkban.
Szia🙂, amikor láttam a videót nagyjából pont az jutott eszembe, hogy most már a szülőnek semmit nem szabad és mindenért őket hibáztatják már. Tökéletes hétköznapi példa, amikor felszáll a buszra az anyuka a gyermekével, aki nem hajlandó leülni, futkarozik és visít, és látom ahogy a szülő mindent megtesz, hogy megzabolazza a gyermeket, szép szavak, ígéretek, de a gyereket pont nem érdekli. Megértem ésszel, amit Atis a videóban mond, de nem tér ki a használható eszközökre (megjegyzem, kellene egy ilyen jellegű felkészítő tanfolyam leendő szülők számára), és én aki nemsokára odakerulök, hogy kisbabám legyen ettől a videótól méginkább felfogtam, hogy ez mekkora feladat és felelősség, hogy minden tettnek vagy mondatnak lelki következményei lehetnek. Mert szerintem, aki nem borul ki néha és csap egyet a gyerekre, vagy nem nyomja a kezébe a tabletet, hogy lekosse és ne kelljen vele foglalkoznia, az valami ufo emberfeletti türelemmel. Ami sajnos belőlem hiányzik. Így csak gratulálni tudok neked, hogy ilyen önreflexióval végzed a szülői feladataidat.
"És milyen jó, hogy leszidtak mint a szart és kikaptam! A büdös életbe mégcsak el se felejtem és nem azt hogy elvertek, hanem, hogy basszus, ilyet nem csinálunk! Mély nyomot hagyott bennem, a verés a szégyen és ja egy sima kis beszélgetés lett volna a következménye vagy entyem pentyem, talán fel sem fogtam volna a súlyát!" VÉGRE... VALAKI... KIMONDJA... köszönöm 🙏🙏🙏 életet menthet, hogy ha a gyerek tiszteli a szüleit...
@@KB-qp7gk mert ki a szülő hogy tiszteletet èrdemel?Mutasson pèldàt, ha tiszteli a gyerek tiszteli ha nem nem magànak köszönheti a szülő.Erőszakkal akar tiszteletet magának? Nagyon mèrges tudok lenni ès nem is èrtem.Mièrt akart gyereket?Milyen kapcsolat az ami fèlelmen alapul.Szeretnèl ilyen kapcsolatot akàrmilyen felàllàsban?Nem èrtem😮Felelőssèget kell vàllalnia egy felnőttnek a tetteièrt a gyerek nem èrett mèg rà.Mindenkinek vagy egy szintje amin tùl nem lát? Ez olyan szülő nekem mint aki azt mondja:"Vedd be a mèrget mert szeretlek"
A gyerek meg elhiszi mert minden elhisznek, az anyukàm,apukàm csak jòt akarhat nekem nem bàntana szándèkosan /ìgy gondolkodnak a gyerekek.
Ès mègis, a szülők csak a sajàt maguk èrdekeit nèzik.
Könnyű legyen bànni a gyerekkel az a cèl.
Olyan k hosszú lett a kommentje önnek, hogy el sem hiszem hogy 2 gyerek mellett ezt volt ideje leírni!
Amúgy egész korrekt volt az eleje.
A féefi résszel nem értek egyet - ne abból induljon ki hogy a legtöbb férfi menekül otthonról a munkába - nézzen már meg egy olyant is mint én aki 3 éve home office-ban van a feleségével és a 2 éves ikergyermekeivel! 😂 nem minden férfi menekül. 😊
Először is: Attis! Legyen videó az első 6 év meghatározó szerepéről, mert szerintem nagyon összefügg ezzel a témával!
Másodszor egy ölelés mindenkinek, akit bántották és ez traumatizálta, aki meg még ezek után is azt gondolja, hogy ezt megérdemelte, az meg védekezzen 🙌✌️ Azt ha nem húz gumit, majd én rácsapkodok a kezére meg kap tockost, azt majd abból tanul ugye 🥴
Kövezzetek meg, de ha egy gyereket feltétel nélkül szeretnek és csecsemő korától mindent megadnak neki, és a szülő jól reagál a szükségleteire akkor a gyermek is így áll hozzá, és nem "húzza ki a gyufát" folyamatosan, nemde? Meg néha újra kéne definiálni, azt hogy mi a rossz viselkedés, biztos, hogy akkora baj amit csinál az a gyermek? vagy mondjuk példamutatás, nekem az a szülő amelyik a gyerek előtt mondjuk dohányzik nekem ne cibálja meg mert a gyerek is majd ezt teszi 🙄
Olvassatok, hallgassatok Orvos Tóth Noémit 🙌
Az én lányomnak még jó pár év kell, hogy kiderüljön, működött-e a dolog. Működik-e a szeretet, az odafigyelés.
Ameddig tudattalanul tengtem legtem, én is volt hogy a munkába lévő férjemet felhívtam, hogy nem bírom a gyereket, le csapnék neki, egyszerűen annyira ki voltam fáradva, nem volt semmi segítségem...és akkor még hol van a kamaszkor te jó ég...😅 De még a gondolatot is bánom, bármi változtatható, manapság amiatt is bűntudatom van, ha azt mondom neki hogy légyszives ne sírj... Mindig gondolj bele! Neked ez segítene?ha én sírok és szomorú vagyok és férjem mondjuk azt mondja ne sírj, ne hisztizz, akkor nem hogy jobban sírok még meg is utálom 😅 naugye?
igy van 🥰
"Kövezzetek meg, de ha egy gyereket feltétel nélkül szeretnek és csecsemő korától mindent megadnak neki, és a szülő jól reagál a szükségleteire akkor a gyermek is így áll hozzá, és nem "húzza ki a gyufát" folyamatosan, nemde?"
Nevezz tudatlannak de... nem? semmi nem garantálja? A szülő lehet a legnagyobb hatás / biztos pont az életében de kb szoros 2. a listán a saját független élete amikor a szülő dolgozik/nem elérhető épp... akkor nem te neveled hanem az élet (==környezete).
Meg mindenki látott már gyereket minden előjel nélkül hisztizni vagy rosszat tenni (és komoly dologra gondolj pl másikat megüti), na itt legyél szülő a talpadon, mert mondjuk te mindent jól csináltál csak épp olyan kort él. Szóval tisztelet a szülőknek is akik eszköztelenül is képesek valamit kihozni ebből amit nevelésnek hívunk (és nem a fizikai fenyítés nem az)
Szia Atis. Nekem gyerekem nincs, de van helyette 4 unokatesóm, akikre gyakran vigyázok így sajnos a múltban én is kezet emeltem rájuk, ami már bánok. Nemrég vezettem be egy olyan rendszert magamnak, hogy inkább nem ütöm meg őket, hanem sarokba állítom őket, vagy megpróbálom megbeszélni a nagyobbakkal a dolgot hogy miért nem jó amit csináltak. Ez is simán működik.
Üdvözletem Attis, ez egy nagyon szép kezdeményezés. Gondolom sok a dolgod, de egy úgymond folyamatos sorozatként jó lenne foglalkozni ezzel a témával esetleg más TH-camrekkel együttműködve
. Sok emberen segíthetne.✌️
Megmondom őszintén,nagyon sokáig egyet értettem azzal,hogy ha kijár az atyai pofon,azt meg kéne kapja a gyerek. A véleményem akkor változott meg gyökeresen,amikor játékboltban kezdtem dolgozni,és mindennapi interakcióba kerültem szülőkkel és gyerekekkel. Nem bucira verni kell a gyereket,meg leordítani a fejét,mert az nem vezet sehová. Mondom ezt úgy,hogy sokszor már én gondoltam rá hogy olyat lekeverek a taknyos kölkeinek ,hogy a játékospolc adja a másikal. Viszont tapasztaltam,mit tesz a gyerekkel,ha figyelve van rá,normálisan kommunikál vele a szülő,egészséges határokat állít fel. Mai napig élénken él bennem a kislány,aki az apukájával körbejárt nálunk.Beszélgettek,ha kérdezett valamit a kislány,az apuka válaszolt neki,látszott,hogy náluk ez a megszokott.Érződött,hogy nem csak a társadalmi kvóta az a kislány.És láss csodát,nem hisztizett,nem ment át visító hiénába hogy "Demostazonnalakarom!" ,nem verte magát a földhöz,nem rendetlenkedett......
Egy szónak is száz a vége,én azt vallom,a verés nem célravezető (bár teszem hozzá,azért mi is kikaptunk annó a fakanállal,és a mai napig azt mondom,jogos volt) ,én sokkal inkább úgy vélem,ha egyenrangúként kezeli az ember a gyerekét,megmutatja neki hogy vannak határok,amiket azért nem szabad / illik átlépni,és megvan egészséges szülő-gyerek kapcsolat,ott nem lesz gond és nem lesz szükség testi fenyítésre sem.
Szia Attis! Szuper video lett, gratulálok! Gentle/montessori parentingrol is lehetne ilyen?😊
Én gyerekkoromban talán háromszor - négyszer kaphattam. Felnőtt fejjel úgy érzem az összes alkalommal megérdemeltem. Tényleg nagyon idióta voltam azelőtt mielőtt kaptam. Nem buta, nem hülye, idióta. Abban a pillanatban persze rosszul esett, de már röviddel utána is felfogtam hogy valóban hülyeséget csináltam. Sosem kaptam akkorát hogy ne múlt volna el fél nap alatt fizikailag, csak épp akkorát hogy megálljak és elgondolkozzak. Előtte szavakkal is próbálkoztak, de akkor nem fogtam fel másképpen. Nem érzem hogy rosszul tették volna ezt. Ezen felül szerettek és ezt is kimutatták, ebből jóval többet kaptam :)
Mi talalkoztunk olyan szülőkkel akik teljesen felvállalták, és már majdnem előttünk verte meg a lányt, valami apróság miatt. :\ Még mondták is hogy fakanállal szokták(!) verni őket. 😢 Én nagyon kiakadtam, de többet nem találkoztunk. :\ Mindenki tudja hogy ez van, kívülről persze mutatják, hogy ők a minta család.Olyanokkal barátok akik ihyan így verik, de közben elkényeztetik a gyereket csokitól kezdve drága cuccokon át, utazásig. Kb ami kiesik a száján, de ha nem úgy viselkedik ahogy szerintük oké, akkor meg jön a pofon. Idősebb korukra vállalták a gyerekeket. A fakanalaséknál ikerlányok, de kb mindig csak az egyik kap. :( Szerintem ezzel azt fogják megtanulni, hogy olyan kapcsolatot keressenek ahol verik őket tovább, de cserébe megkapnak mindent. Ha meg az ellenkezője történik, akkor a büdös életbe nem látják őket. Remélem utóbbi. :(
Az, hogy miért nem jelentjük fel, arra az volt a válasz, hogy azért mert nem tudjuk hogy kell van e kompetenciánk vagy sem? Jogunk van beleszólni más család életébe? :( Hozzáteszem nem otthon élünk, de ők is magyarok. :(
Köszönöm a videót! Kérem szépen, hogy a rejtett bántalmazásról is készítsen videót.
Szia!
Nálunk szinte alap a gyerek bántalmazása a családban sajnos...nem hiszem hogy tudnék olyan rokont mondani aki legalább egyszer ne lett volna megverve... Ha szóba hozom hogy szerintem ez helytelen, úgy néznek rám mint a véres rongyra, megemelik a hangjukat (éreztetve a dominanciát), sőt még meg is sértődnek, hogy nem értek velük egyet. Mindig csak a sablon szöveget nyomják: " Egy két pofonba még nem halt bele senki se, semmi baja nem lesz annak a gyereknek ha tudja hol a helye." Sokszor megkapom, hogy én túl "tudományosan" szeretném nevelni a gyermekemet, csak azért mert tájékozódom a témában. 😅
Pár éve elkezdtem foglalkozni magammal, jártam pszichológushoz, próbálok minnél több önismereti könyvet olvasni, tanultam fejlődés lélektant és minimális pszichológiát. Szeretném meg törni ezt a "családi szokást" és nagyon nagyon remélem, hogy szépen lassan mások is majd erre az útra lépnek. 😊
Köszönöm, hogy említetted a videóban a saját tapasztalatodat is, nem lehetett könnyű.
Imádom a videóidat, csak így tovább! ❤
Ez egy rendkívüli videó. Nagyon szépen felépített videó és végtelenül informatív. Már csak azt hiányoltam a videóban, hogy nem mondtál alternatívát. Tudom, hogy minden gyerek más, de azért tippeket adhattál volna egyes helyzetekhez (hiszti a bolt közepén, visszabeszélés, csúnya beszéd stb...) mert ha el is gondolkodik a konzervatív apuka/anyuka vagy akár gyerek akkor is vissza fog térni az "egyszerű, de nagyszerű" módszerhez és így több olyan gyerek lesz aki agresszív, függő lesz és még sorolhatnám
A személyes tapasztalat fontossága: persze, tanulhat az ember ezt-azt, de van amit nem lehet tankönyvből megtanulni, hanem csinálni kell. A hegesztés sem azért pikkelyes, mert le van írva, hanem oda állsz és csinálod, addig amíg nem olyan lesz, mert ha nem olyan az nem jó. Egy ételnek sem tudod megmondani az ízét ha soha nem etted még, mert elolvastad a szakácskönyvben hogyan készül. Meg kell főznöd, vagy meg kell (valaki más főztjét) kóstolnod, hogy hitelesen nyilatkozhass az ízéről.Szóval ne haragudj, de ez a suliban tanultam, ez a gyakorlatban semmit nem ér. A liberális nevelés, összefüggésben azzal az elképesztő emberi (bocsánat, de jobb szó nem jut eszembe) hülyeséggel, hogy kitalálnak valamit amivel érzékenyíteni próbálnak, de aztán túltolják (annak a következményeivel nem számolva!!!). Egészséges mértékig soha semmit nem csinálnak, ez a baj. A liberális nevelés ma ott tart, hogy a szülő nem nevelheti a gyereket, azt kell csinálnia amit a gyerek mond (miközben minden felelősség az övé, gyakorlatilag egy szolga), csak szállást biztosíthat neki, elláthatja étellel-itallal, fürdési lehetőség biztosítása és a ruháztatás. Viszont a szülő dolga (és nem az oktatási intézményeké!!), hogy a gyerekből tisztességes, dolgos, becsületes, a társadalom számára értékes embert neveljen. Ez pedig ilyen (jelenleg érvényben lévő) idióta korlátozások között nem megy. Jelenleg azt tanulják meg, hogy bármit megtehetnek következmények nélkül. Max egy 1,5 órás lelkifröccs lehet a következmény (de ugyebár azt sem köteles végig hallgatni, mert az korlátozás lenne), ez pedig a későbbiekre nézve borzasztó következményekkel jár, az ellentmondásról nem is beszélve, hiszen én nem büntetem meg, megszokja, nagyobb lesz, elkövet valamit (mert megszokta, hogy nincs retorzió), és megbüntetik állami szinten.Ez egy nem gyenge oximoron, hozzászoktatjuk valamihez, aztán elvesszük, ez nem sok logikát mutat. Már gyerekkorban meg kell tanulni, hogy semmi nincs következmények nélkül. Ezzel nem azt mondom, hogy rendszeresen terrorban és fenyegetésben kell élnie az életét (nem kell félreérteni, belemagyarázni dolgokat), de igenis van olyan pont amikor az 1(!!!) atyai pofon szükségessé válik. Az ősember is párszor megégette magát, mire rájött, hogy nem nyúlunk a tűzbe. A tapasztalat alapján tanulta meg. Aki ellene van, én megértem, de azért azon el kéne akkor gondolkozni, hogy érdekes módon a békét is fegyveresen, erőszakkal teremtik meg, vajon miért?! Az ilyen témákban túl sok az ellentmondás. Ezért mindenki nevelje gyermekét saját belátása szerint úgy, hogy ne a félelem legyen a központja, de mindenki tudja, hol a helye, és meddig mehet el.
Szerintem az a legnagyobb gond az egész témával, hogy az emberek pont ilyen sarkosan, végletekben képesek csak gondolkodni. Van a mindent megengedő liberális nevelés (ami amúgy nem létező fogalom, körülbelül a laissez faire stílusnak felel meg) és van az atyai pofon szintű, ami pedig az autokratikusnak felel meg, ha szakszót keresünk rá.
Miért csak az van a fejekben, hogy vagy nem nevelem és mindent ráhagyok vagy ha odáig fajul a dolog, akkor felpofozom? Van arany középút. Lehet a gyermek integritását, személyét úgy tiszteletben tartani, az érzéseit elismerni, az életkori sajátosságait ismerni, figyelembe venni és ezért nem büntetni, hogy közben megvannak a jól körülhatárolt vonalak, hogy kinek mi a szerepe a családon belül. Ez lenne a demokratikus nevelési stílus. Egyszerű példa, hogy én döntöm el, hogy hova megyünk nyaralni, nagyjából mit fogunk csinálni, de egy adott helyzeten belül kaphat döntési jogot korának megfelelően. (Ez is kell, különben nem tanulja meg a döntések következményeit és az önismeret is csorbul.) Másik példa, hogy ha kiborul az áruházban, hogy neki MOST kell az a kifli, akkor képes vagyok felnőtt fejjel felfogni, hogy a sírás valójában nem a kifliről szól, valószínűleg fáradt, túltelítődött, akármi, meghallgatom a sírást, ha kéri, segítek megnyugodni, legközelebb máshogy alakítom, de attól még nem eheti meg a bolt közepén a kiflit.
Baromi nehéz, nagyon melós, nagyon sok önismeret és önkontroll kell hozzá és folyamatos, minőségi jelenlét (szerintem ez a legnehezebb benne, több napon át tartó 3-4 óra alvás után például meglepően nehéz nem üvölteni). De meg lehet csinálni. Tanultam ugyan én is bőven a gyerekekről és pszichológiáról, de ez utóbbi már tapasztalat, ráadásul egy nehezített terepen, szenzorosan érintett gyerekkel.
@@nagyeszter92 szerintem nem sarkos. Nézzük a tegnapi napot. Nekem 5 fiam van. Az egyik fogyatékkal élő, egy Sni-s van köztük. A fogyatékkal élő fiamat (aki iskola mellett dolgozni is jár) betámadta egy korabeli. Kötekedett vele, és leköpte. Ha gyerekkorában a kellő időben meg kapta volna azt az atyait, akkor az én fiam ezt nem éli át. Tehát ez egy prevenciós megoldás lett volna. Ha ne adja az ég tovább megy az a hülye gyerek, és még valami sérülést is okoz, vagy esetleg nagyobb bajt, az mennyire segített vona az én fiamon, hogy utólag elbeszélgetnek vele, hogy ilyet nem szabad?!
Figyelembe kell venni a körülményeket, és jelenleg a világ a következetlenség felé halad. Értelemszerű, hogy nem mindenre az atyai a megoldás (hiszen vannak olyan körülmények, amik ezt befolyásolják, de ezek száma elenyésző, speciális esetek, mentális, és egészségügyi állapot, önvédelem, stb) , de van amire az kell. Nézd meg, a világ tekintély elvű. Ha nem tanulja meg, a hierarchikus rendszert, és, hogy abban nem tehet meg akármit, sosem fog boldogulni, mert mindenhonnan kirúgják majd, ha visszadumál a főnöknek, stb. Ami a fiammal történt tegnap, még csak nem is egy ritka eset. Ezek napi szinten többször is megtörténnek....
@@nagyeszter92 az áruházban kiboruló gyerek is, igazából egy rossz stratégia eredménye. Ha egy jó stratégiát használ az ember, és következetesen tartja, akkor ez nem fordul elő. Az ő fejükkel kéne gondolni, és akkor nincs gond. Minden ember magából indul ki, a gyereknevelésnél is, és ez problémás. Persze, mivel tökéletes nevelési stratégia nincs, így ennek is vannak rossz hozadékai, de hatványozottan kevesebb, mint a többinek (főleg azoknak, amiket gyermektelen "szakértők" kreáltak).. 😁 Az atyai pofont felcimkézni nem éri meg, de ha akarod akkor nézd meg a világot milyen elven működik.... Ez áll a legközelebb hozzá. Tehát hamarabb belerázódik a világba. Mögöttem is van tapasztalat bőven. 😉
Mutass pèldát olyan lesz mint te.Nem kell ahhoz megverni vagy "jò időben pofon"😅Sajàt tapasztalat. Nem bìztok a sajàt pèldàtokban?Hogy rà hagyd az időre?
@@gyongyiszeverenyi7980 ez nem mindig, és nem minden gyereknél működik. A gyerek nem felnőtt, nem minden érvelés,vagy példa hat rájuk. Én pl egyedül neveltem a fiam csecsemő korától, mellette meló, háztartás,stb, mégsem csinál meg alapvető dolgokat pedig volt példa előtte. Kamasz, és nem úgy működik, mint én. Az időre hagyni nem feltétlen jó megoldás, mert vannak olyan dolgok amiknek visszafordíthatatlan következményei vannak, és nem hagyom, hogy ezek megtörténjenek. A verést nem támogatom, viszont az atyai pofon egy nehéz terep, ugyanis az a gond vele, hogy a megfelelő időben kell "elengedni" (pont azért, hogy ne rendszer legyen, hanem érezze a kivételes helyzet súlyát). 5 gyerekem van, és nincs köztük 2 egyforma (személyiségre, mentalitásra) tudom miről beszélek..🙃
❤ Tudom, hogy így is elég hosszú lett a videó, és örülök, hogy a verbális erőszak is említétve volt, de jó lett volna, ha sikerül jobban kihangsúlyozni, hogy milyen ártalmas lehet a szavakkal való bántás (is) 😔 Gyerekként én úgy voltam vele, hogy inkább pofoznának fel, csak ne kiabáljanak velem, és úgy láttam többen fogalmaztak meg hasonló élményt/véleményt.
Pont azért kezdtem el nézni, mert láttam milyen hosszú, csak utána láttam a témát. 😊
Apukám egyszer ököllel vert meg a radiátorhoz húzódtam közben. Úgy megijedtem és annyira fájt, hogy bepisiltem, pedig már kis kamasz voltam.
Azóta is gondom van a pisiléssel. Nem szeretem, "piszkosnak" érzem magam. Emiatt kevés folyadékot is iszom. Pedig ez már több, mint 35 éves történet.
Kiváló videó! A “Szuperdada visszatér” sorozat óta tudom, hogy a pofon NEM a nevelés eszköze, hanem az erőszak része.
❤ Nagyon fontos téma! Jól felépítetted a videót.
Szia Attis!
Egyáltalán nem baj, hogy hosszú lett, sőt, kifejezetten kellett ez a hossz.
Eddig se gondoltam, hogy jó a testi fenyítés, én is megalázva éreztem magam és sírógörccsel küzdöttem és megfogadtam hogy ha lesz gyerekem nem így csinálom. A videód miatt rájöttem, hogy sok rossz ami bennem van, az ilyenekből adódott. Hátha így el tudok indulni a javulás útján. Látom magamon, hogy az én szüleim viselkedésében és a férjem szülei viselkedésében mi volt a negatív, káros hatás, és majd ha odáig jutunk, igyekszem én is és ő is ezeket megváltoztatni, hogy a mi gyerekeink ne legyenek ilyen sérültek mint mi.
Köszönöm a sok hasznos információt, és szívesen várunk a helyes fegyelmezési módokról is ilyen színvonalas videót!
Egyik legjobb videód szerintem. Örülnék ha mind ilyen hosszabbak lennének
Nagyon jó videó lett és a hossza miatt egy cseppet se aggódj szerintem.
Egy kérdés / kérés: a pszichikai, verbális fenyítésről/terrorról is tudnál csinálni videót ? Mindkettő nagyon rossz, az egyik ezért a másik azért.
Fantasztikusan kiemelted a libsi szélsőség hárányait is, valamint az erőszakos nevelést is. Nagyon jó videó lett!
Szia Atti. Gratulalok. Az egyik legfontosabb topic tarsadalmi szinten.
Habár tudom, hogy nem helyes, ennek ellenére többször estem/esem ebbe a hibába. Kiabálás , fenékre/arcra ütés.
Minden nappal azt érzem, hogy egyre jobban leküzdöm ezt az énemet. És tényleg! Az eszköztelenség miatt csinálom 😔 De tisztában vagyok vele, hogy milyen következményei lehetnek, pont ezért igyekszem teljesen felhagyni vele!
A 2,5 éves fiam már így is tart tőlem , és nyilván Apa a kedvenc. Ő nem lép fel agresszívan.
De köszönöm a videót! Egyike leszek azoknak, akik megváltoznak ! Mert eddig is ezen voltam, de ez most nagyot segített!
Köszi Atis🙏
Persze vártam hogy jön majd pár tipp, hogy akkor hogyan is kellene ezt helyesen csinálni , na de ez van 😅😆
@@hannaszlavich6867 Mondjuk nem itt kéne tippeket várni arra, hogy hogyan ne verd a 2,5 fél éves gyereked , hanem mondjuk felkereshetnél szakembereket akik ezzel foglalkoznak, de a fiad se ártana elvinni gyermekpszichológushoz.
Igaz! Itt csak kioktatást kaphat az ember 😉
(A tökéletes emberektől a komment szekcióban)
Kérlek további véleményeidtől kímélj meg, köszi !
Mivel jóval gyermekem születése előtt is ezt vallottam és hangoztattam, úgy gondolom most is hitelesenek számít, hiszen közben a 2000-ben született fiamra egyetlen egyszer sem emeltem meg a kezem és másnak sem hagytam a családból - pedig volt ellen vélemény bőven, főleg a születése előtt az általad is említett "majd megtudod..." és társai gúnyos, fölényes és lekezelő beszólások álzal. Nem kell túlragozni, túlmagyarázni, mert aki nem érti az nem is fogja, aki megérti az pedig ennyiből is azonosulni tud vele. A VERÉS A PEDAGÓGIA CSŐDJE. A verést nem a gyerek viselkedése generálja, hanem a szülőben keletkezett tehetetlenség egy adott szituációban, melyet képtelen kezelni akár rátermettség akár szellemi képességek hiányában. Nagyjából ezt az elvet vallottam a honvédségnél is, ahol a verés alteregója az eltávozás kisebb-nagyobb megvonása volt. 4 év hivatásos állományom alatt soha nem nyúltam ehhez az eszközhöz és tudatosan. Mindig megtaláltam azt a fegyelmező eszközt, mely helyzetre és személyre szabottan működött. Mivel légvédelemnél teljesítettem szolgálatot, nem fél évente, hanem 3 havonta vonult be új állomány és szerelt le az idejét letöltött, így kb 600 ember ment át a közvetelen "kezeim között" és sosem volt olyan, hogy valakitől megvontam volna az eltávozásának lehetőségét. Pedig volt pár kolléga, akik egyenesen rosszallották liberális nézeteimet és nem akarták megérteni, miért nem játszom ki a tuti Joker lapot, akár minden "kártyapartiban" - pont mint a család a miért nem hasítok le egy sajtos-tejfölöst... összegezve: A VERÉS A PEDAGÓGIA CSŐDJE...
Bizonyos szint alatt nem èrtik meg az emberek.
Nagyon hasznos és informatív lett a videó!
Valóban hasznos volt és tanulságos. attis, ha nem történt volna meg veled az ami, akkor nem születik meg ez a videó.
Mintha a Magyarországi közössége beszélni inkábbközöm...
Rengeteg gyereket látok, szenved minden félétől, és menekülnek az internetbe vagy a drogba és stb.
Mi lenne ha jövőbben, ilyen videók is meg jelenének NEVELÉSI STRATÉGIÁK vagy HOGYAN NEVELJÜNK JÓ EMBERT. nevelési eszköz ? problémás/beteg gyerek? csonka család? baleset? szülőn kívül álló tényezők ?
Mivel nem nagyon, nézzek tanulom magam csatornát, még hiteleseb lenne nekem ide tévedőnek ha néha pszichológusokkal készítenél videót, szakmai tekintélyek, tudom nehéz de könnyebb a gyerek neveléstől, de leg jobb az lenne ha szülő vizsga lenne és kiszürnék aki még nem áll készen a szülőségre .
Nekem most pont az jutott eszembe,hogy mikor gyerek voltam engem is megrugdosott apám és megvert...
Ezt teljesen mostanáig elfojtottam magamban de most elmondtam.
Apám nem rossz ember...
De régen mindíg ivott...
És az a hejzet hogy egyszer részegen jött haza munkából...
Nem volt akkora brutális(Úgy értem nem szenvedtem el ojan sérülést ami
maradandó lett volna)
Ez engem is ugyan arra ösztönöz mint téged.
És arra hogy ne aggyam fel és hogy
lelkileg is és testileg is edzem magam...
Nagyon jó volt a tapasztalatodat hallani,jó érzés hogy nem csak én vagyok egyedűl😁
Nagyon jò videó.Teljesen egyetèrtek mindennel amit mondasz.❤
igen, ezer évekre visszamenőleg így neveltek mindenkit, köztük minket is, azt ember lett belőlünk, saját talpán megálló, talpraesett ember, nem boka nadrágos ecsetfejű akármi, mert se nem nő se nem férfi, valami akármi...erről ennyit...👋
Köszönöm Atis! 👏👏👏
Köszönöm!
Köszönöm! ^^
Szia Attis!
Számomra nagyon tanulságos volt a videó.
Van két kislányom, egy 7 és egy 2,5 éves. A 7 éves mindig is egy nagyon szófogadó gyerek volt kicsinek, sosem bántottam, viszont mostanában sokat kezd feleselni meg semmibe venni. Én egy időben gondoltam arra hogy született a kicsi és ezzel csak magára tereli a figyelmet (lehet így is van), de ahogy beszéltünk vele nem állítja ezt. Szóval ez még nagy gond nálunk ezért előfordult nálam is, hogy kapott egy anyai pofont mert hiába szóltam 100-adjára is, nem reagált. Viszont én mindig megbánom és később bocsánatot kérek, mert nagyon sírni szokott és látom mennyire rosszul érinti. Pedig nem akarom bántani csak a kicsi elég eleven, illetve a munkám nagyon stresszes néha (mint bárkinek) és gyorsan eldurran az agyam. Magamról tudom hogy egyáltalán nem tudtam kezelni a stresszt, olyannyira hogy már törtem össze is dolgokat. De tisztázom a dolgokat nem szoktam bántani őket, ez nagyon nagyon ritkán fordult elő, sőt törekszem más eszközökre, mert én észrevettem hogy semmi értelme. Ezzel a videóval teljes mértékben rámutattál, hogy jól gondolom, nincs értelme még annak sem ha 1-2 pofont kap a gyerek mert nagyon de nagyon rosszul élik meg. A stresszt most már igyekszem kezelni, találtam rá egy jó sportot :) Így azt vettem észre a lányom újabb és újabb furcsa viselkedéseit könnyebben kezelem. :) Nem szoktam sosem kommentelni, de most úgy éreztem ezt megírom, mert nem láttam ilyesmi kommentet (az összesen nem olvastam, szóval lehet van). Az biztos ahogy idősödik az ember úgy fogy a türelme is és ezt bizony bekell látni, mert ha nem akkor nagyon elszabadul.
Köszönöm ha elolvasod :))
Szia, Attis
Ismét egy nagyon érdekes és informatív videó ☺️
Nekem nagyon tetszik, hogy minden hasonló témához ilyen objektíven tudsz nyúlni és előadni, ahogy én látom, soha nem esel szélsőségekbe. Illetve nekem még az is kifejezetten tetszett, hogy ezúttal ilyen hosszú, ugyanis én nagyon szeretem hallgatni a videóidat rajzolás közben 😁
Bátor kiállás. Köszi Isti!
Nem értek egyet mindenben, de fontos témát dolgoztál fel igényesen.
Nálam is rengeteg káros következménye lett annak hogy gyerekként vertek, ezért kifejezetten örülök neki hogy elkészült ez a videó.
Folytatásnak viszont kéne egy a testi fenyítés helyett alkalmazandó eszközökről is, mert sokan nem tudják/tudjuk hogy mégis akkor mi mást lehet alkalmazni?
Uhhh nagyon jó téma!!!
Teljesen egyet értek!
Egyik jó eszköz lehet szerintem a gyerekek megfenyítésére az, ha megvonják tőlük egy időre azt, amit nagyon szeretnek. Lehet az akár egy kedvenc elfoglaltság megvonása, vagy kedvenc étel, édesség, vagy játék megvonása egy időre.
@@editfarkas4915 mert ez nem fenyítés és nem traumatizál? ez teljesen ugyan olyan bántalmazás., lelki terror...
@@MrSperseus nem, az nem lelki terror, ha kis időre megvonják a gyermekektől azt, amit szeretnek!
A lelki terror az (amiben nekem vastagon részem volt gyerekként), amikor lelkileg bántalmazzák, az örökös negatív (destruktív = romboló) kritikával, és rendszeresen leordítják a fejét a gyereknek.
Na, az már tényleg durva lelki terrornak nevezhető!
Szó ne érje a ház elejét, végighallgattam a videót. Minimális ellenvéleménnyel jöttem, mert a kommentszekcióban nem nagyon láttam ilyet. Nyilván nehéz meggyőzni ebben a kérdésben a másikat, hiszen nem gondolnám, hogy van a témában igazság. Először is a gyerekeket a felnőttekhez hasonlítják a tanulmányok (miniatűr felnőttek csak érzékenyebbek), igaz. De azt már nem veszik hozzá, hogy kiforrott személyiségük van. Ami egynél működik a másiknál nem. Egyet következmények nélkül megüthetsz, a másikat ha csak megfenyegeted vele is traumatizálsz.
Túl éles volt a váltás a két nevelési stílus között. Véleményem szerint ez (is) eredményezte a mostani problémát, amit lehet takargatni, de nem érdemes. Tiszteletlen, neveletlen, önmagukra és másokra veszélyes gyerekek tömkelege. Kihagyják ám a tanulmányokból, hogy azokban az országokban ahol csak annyi szabályozás van, hogy nem alkalmazhatsz fizikai és mentális bántalmazást a gyerekeken ott bizony előfordulnak vicces esetek. Például Svédországban volt egy ominózus történet amikor is az óvodában egy kisfiú megfojtott egy másikat, az óvónő pedig végignézte, hiszen jogilag nem léphetett fel ellene. Ha hirtelen tiltunk meg addig alkalmazott sémákat, akkor adni kell másik módszert helyette, különben eluralkodik a káosz!
Foglalkoztam gyerekekkel életem során és amit én észrevettem az az volt, hogy akit valóban következetesen neveltek ott nem volt szükség különösebb szankcionálásra, ellenben ahol félrementek a dolgok ott minél inkább elharapózott a helyzet annál drasztikusabb módszerekkel lehetett "visszahozni" a gyereket.
A bántalmazást miért említik egy lapon állandóan a pofonnal vagy azzal, hogy fizikailag hozzányúlsz a gyerekhez? Teljesen más a kettő. Annak valóban semmi értelme, hogy hazahoz egy 1-est és durr a pofon. Valóban azt tanulja meg, hogy ha nem akar kikapni, akkor ne legyen őszinte vagy rettegjen a következményektől. De van ám egy szép mondás: Inkább a gyerek sírjon ma, mint a szülő a gyerek temetésén. Ha a gyerek sokadjára tépi ki magát a kezedből és szalad az autók felé (hisz nincs félelemérzetük), hiába téped a szádat, hogy baj lesz. Hiába állítod sarokba a hulláját... bizony van az a szituáció amikor inkább csattanjon, mint semmit ne csináljon a szülő, mert jajj trauma. A trauma egyfajta gát is. A szülőnek pedig kutya kötelessége gátakat állítani a gyerekben. Pl nem dobjuk el a csokis papírt az utcán. Ezt viszonylag egyszerű, hiszen akkor kéred, mikor a gyerek értelmileg megérett a feladatra. Azonban egy csomó olyan szituációval találkozunk, amire a gyerek agya egyszerűen még nem érett meg. Nem azt állítom, hogy traumatizálni kell, de van az a szituáció, amikor talán nem kéne véres szemmel nézni, ha a szülők csattintanak egyet a gyereken. Nem kell az se (sőt törekedni kell rá!), hogy fájjon neki, zökkentse ki az adott lelkiállapotából vagy az adott szituációból. Ha a gyerek annyira hisztizik, hogy már lilul, mert nem kap levegőt, akkor én igenis nyakon öntöm azzal a hideg vízzel. Ha pedig a döbbenettől végre vesz levegőt akkor meg tudjuk beszélni mi történt...
Az atyai pofon nem nevelési eszköz kellene, hogy legyen, hanem szituáció függően tűzoltás. Ha valaki pofonnal neveli a gyereket az valóban régen rossz. Kizökkentésnek viszont zseniális, mert nem megalázod, nem bántalmazod hanem átirányítod a figyelmét.
A gyereknevelés sokkal komplexebb annál, minthogy "törvényeket" és sémákat dolgozzunk ki rá. Én pl Aspergeres vagyok, aminek egyik nem kis kellemetlenséget okozó melléktünete, hogy nem tudok kontaktust kialakítani az emberekkel. Ha agyon vertek volna kiskoromban se tudtam volna köszönni. Emiatt hál' isten nem is kaptam soha, hiszen nem lett volna értelme, ellenben mélységesen felháborított volna. Azonban azonnal megértettem a jelentőségét, mikor kiszaladtam az útra és kaptam egyet a seggemre. Tudom hogy nem fájt, az élményből az maradt meg, hogy valamit nagyon nem jól csináltam, hiszen nagy a rémület körülöttem. Ez egyébként meg is erősített abban, hogy máskor jobban figyeljek arra, amit a szüleim erélyesen tiltanak. Se előtte se utána nem alkalmaztak még csak hasonlót se, mert elég hamar mutattam komplex gondolkodást, így mindenféle fenyítés nélkül tudtam viselkedni, de ez nem minden gyerekre igaz!
Ha a témában állást kellene foglalnom akkor azt mondanám, hogy fektessen mindenki energiát a gyerekének a megismerésébe. Csak olyan dolgot hagyjon rá, ami hozzátartozik a személyiségéhez. Ha ez nem beilleszthető a társadalmi normákba lassan korrigáljon, ne használjon drasztikus szankcionálást, mert pont fordítva fog működni. Ne mondjon instant nemet egy nevelési módszerre. Ne végletekben gondolkozzon, hanem keresse a mögöttes logikát és használja fel a gyereke személyiségéhez mérten. Ne keverje a gyereket a felnőttel. Ne gondolja senki, hogy mert 100 gyereken működött valami az övén is fog. Lehet, hogy ő alkalmazza rosszul a módszert, lehet, hogy a gyereke nem fogékony rá. Ne féljen cselekedni azonnal, ha érzi, hogy valami nem jó! Nincs olyan, hogy örök harag, ha nem jól reagálta le a szülő a szituációt még mindig el lehet simítani kommunikációval. Annál rosszabb viszont nincs, mint folyamatosan alul maradni a gyerek akaratosságával szemben.
Attól függetlenűl hogy a videó 50 perces lett, egy mondat sem volt benne felesleges. Nagyon hasznos videó, remélem minél többet megnézik. Engem is vertek és nem, nem voltam rossz gyerek és nem , nem beszéltem vissza XD teljesen felesleges és nevetséges okok miatt kaptunk. Általános iskolába én magam is egy nagyon agresszív gyerek lettem, 14-15 voltam amikor már tudtam hogy ez így nem jó. Rengeteg mindenen voltam képes túllépni, mint a depresszió, dühroham, stresszelés, a kritika nem viselése, és a többi az önbizalomhiánnyal is tényleg volt gond, amint elkezdtek verni rá 1 évre már rossz tanuló lettem és ez így is maradt. lelkileg és szóban is levoltunk nyomva, mindig mindennap ahányszor csak lehetett elmondták hogy semmit se érünk hogy döglöttünk volna meg inkább és a többi :,D Zárokózott voltam, már ezzel sincsen gondom. Ez 13 évig ment legalább amikor a nővérem megelégelte és egyszer visszaszólt és kidobtak minket a házból ( életünk legszebb napja volt ) onnantól kezdve a nagymamánknál éltünk és az anime nevelt inkább minket XD akármilyen furán is hangzik. Én magam már kiskoromban is tudtam hogy ez nem jogos, és nagyon ideges is voltam mindig. Amik a mai napig megmaradtak az, az hogy amit elkezdtek sokszor nem tudom befejezni és halogatom mert sose hiszem el magamról hogy valamit véglegesen el tudok érni, valamint a család iránt a kötődés kisebb mint a barátok iránt, van hogy ha érzelmileg akarnak közeledni felém a családtagok akkor a hideg is kiráz. Ezek amik megmaradtak, minden máson túlléptem és hiszem hogy ezeket is kigyomlálom valahogy csak lehet hogy több időbe tellik :DD tényleg túl lehet élni, tényleg ember leszel de ezzel együtt maradnak nyomai is...
Tudnál egy videót készíteni az “ashwagandháról”?🙏
Jó lenne, ha csinálnál egy videót az alternatívákról is. Mert sajnos tényleg nagyon nehéz a szülők dolga és sokszor eszköztelenek, majd ez az egész a tehetetlenség következménye.
víz. Le kell önteni vizzel.
Ha jó szülő vagy hideg vízzel és nem forróval.
A pró szülők vizipisztollyal járnak.
Keressél ès talàlsz.Szerintem ne màstól vàrd hogy megmondja mit csinàlj.Nem ismeri a te gondolatvilàgod senki.Sajàt tapasztalatom.Ha akarsz vàltoztatni keresel.
Szeretet, elfogadás, megértés, gyerekkel töltött sok-sok idő, gyerekkel való beszélgetés, gyerek igényeire való odafigyelés újszülött kortól, kongruens viselkedés, őszinteség, példamutatás. Ezek az alternatívák.
Még meg se néztem a videót, de érzem, hogy ebből "Reagálok a kommentekre" videó lesz.
Nagyon jó ez a videó. Én is ellenzek bármiféle testi, lelki fenyítést.
Nagyon szuper volt ez a videó! Jó lenne valami tanács azoknak, akik nem jól nevelték a gyereküket fizikai, vagy verbális bántalmazást követtek el ellenük. Valami jó tanács, hogy hogyan lehet picit enyhíteni, vagy valamilyen szinten helyre állítani a lelkét a már felnőtt gyereknek.😢 Nagyon jó lett volna megelőzni egy ilyen videót meghallgatni akkor.❤ Köszönöm! Az én szüleim is bántalmazók voltak. A gyerekemmel sokat kiabáltam. Ez nem jó! Éreztem, hogy akkor sem jó, amit csinálok.😔
Teràpia. Én konkrétan csak felnőtt koromra értettem meg, hogy a szorongàsom, és hogy àllandóan pisilnem kellett (csak az inger volt meg, valójàban nem kellett) gyerekkoromban, az a folyamatos kézszorítàs és ràncigàlàs miatt volt. Meg még sokmindenre.
Ja egyetértek! Nekem ugyan szerencsém volt ezen a téren, de én is úgy gondolom, a "kicsi pofozgatás" is növeli az aresszió iránti toleranciát, legjobb esetben is legfeljebb semleges hatása van, de ez ritka!!
Az lenne a kérdésem hogyha tudom hogy valakit vertek és most nem jó az önértékelése , mindent magára vesz hogy ő a hibás, pánik rohamai vannak .
Ebben az esetben hogyan tudok segíteni neki mert nagyon rossz látni ahogy egyre jobban bezárkózik.
A nevelő apám a teljes erőszak elvén működött. Nagyon sokat vert, bántott a hugomat és engem. 18 évesen eljöttem otthonról, a hugom sajna maradt. Meg is lett a böjtje, pár hónapja felakasztotta magát, nem bírta tovább.
Ne bántsátok a gyermekeiteket!
Sziaaztok! Elmondanám én hogyan éltem ezt meg gyerekként és hogyan gondolok rá felnőttként. Anyám sokszor pofozott meg ami neki mindig teljesen elfogadott volt.. Aztán később a bátyám is mikor azt látta hogy anyám is ugyan ezt teszi ha valamivel nem ért egyet amit mondotam. Igen én általában azért kaptam gyerekként a pofont mert elmondatm a saját véleményem és ez nem egyezett az anyáméval/ bátyáméval. Nekem gyerekként sem volt túl jó a kapcsolatom velük és ez a mai napig is tart. Apámat nem ismerem amiért hálás vagyok igazából mert egy nagy tehertől mentett meg vagyis attól hogy foglalkozzak vele. Anyámat elviselem 19 évesen elköltöztem otthonról és rosszul vagyok ha meg kell látogatnom. Muszajból felhívom és úgy teszek mint akivel foglalkoznék de szerintem ő is tudja hogy nem szeretetből teszem. A bátyám azóta is vele lakik... Nekem soka nem egyezett az életszemléletem az övékkel..én mindig mindent ki akartam próbálni, meg akartam tanulni hogy többre vigyem mint ők és 24 évesen már most többet értem el mint ők 55 és 39 évesen amire büszke vagyok. A pofon oka szinte mindig az volt hogy a viselkedésükkel nem egyet értettem pl hogy jó ha cigit vesz ahelyett hogy nekem mint gyerek kereset nélkülinek tudjon biztosítani ételt és akkor durr jött a pofon mert hogy én hogy képzelem hogy ezt merem mondani és bírálom őket. Én soha nem akarok gyereket ezt máe kiskoromban is így volt és ezért is kaptam a pofont. Ma felnőtt nőként ugyan így gondolom és mint akkor 10,15 évesen most is látom az ő hibáikat amik azóta sem javultak csak rosszabbak lettek és csak még jobban megvetem őket mint akkor ezt érték el vele plusz ők a kis világukban mindent rossznak gondolnak ami normális és elfogadják azt ami nem jó.. pl hogy 39 évesen a bátyámat anyám kiszolgálja az jó dolgoh de az hogy 19 évesen elköltöztem az szönyrű és hogy munka mellett tanulok az elfogadhatatlan. :D Összegezve: Nem sikerült a pofonnal "megnevelni" csak még inkább kimondom amit gondolok és úgy élek ahogy nekem jó!🥰
Igazán tanulságos videó lett Atis köszönjük ! :)
A lelki bántalmazás mikor lesz tilos?