beszélgessünk a baba kérdés(ek)ről
ฝัง
- เผยแพร่เมื่อ 30 ก.ย. 2020
- Köszönöm, hogy itt vagy. Ha tetszik, iratkozz fel és nyomj rá a csengőre, hogy ne maradj le az új videóimról! :)
Endometriózis videóim:
• endometriózis
• endometriózis - orvos ...
• az endometriózis lelki...
• ilyen volt az endometr...
Endometriózis Magyarország alapítvány: endometriozismagyarorszag.hu/
Mikor jön a baba? - Párnacsata podcast epizód: anchor.fm/parnacsata/episodes...
Patreon: / heyheyjulie
▼▽▼
Új videó minden vasárnap♡
Itt is megtalálsz:
Instagram: / heyheyjulie
Twitter: / heyjulieblog
Facebook: / heyjulieblog
Pinterest: / heyjuliex
Zene: epidemicsound - แนวปฏิบัติและการใช้ชีวิต
En nagyon hosszu ideig leginkabb irigy voltam a korulottem levo kismamakra es anyukakra. Ra se tudtam nezni a gyerekekre.. Most 34 eves vagyok, pszichologushoz jarok es sok-sok ev utan (10) eljutottam arra a szintre, hogy bar nagyon szeretnek gyereket, de elvezni is akarom az addig elvezeto utat az eletemben. Jelenleg tok jol vagyok, de egy biztos, feladni sosem fogom! :)
🤍
Hasonlóan éreztem magam én is Nikoletta Pap. Nyugi ettől még jó ember vagy.
Soha ne add fel .. kívánom nektek hogy sikerüljön mindenkinek az amit szeretne
A témának a közelében sem vagyok de bennem rengeteg tehetetlen düh van a témával kapcsolatban.
Több közeli barátom is hasonló helyzetben van, mint ti.
Évekig foglalkoztam gyerekotthonban élő gyerekekkel, akiknek éppen szülőre lett volna szükségük.
A két ellentétet szívfacsaró volt látni.
Az igazságérzetemet teljesen hazavágja a helyzet. Nagyon hálás vagyok azért, hogy őszintén beszéltél egy ennyire fájdalmasan nehéz témáról! ❤️
Ez a videó azon kevés youtube tartalmak közé tartozik, amit mindenféle áttekerés, gyorsítás, mást-böngészés nélkül néztem végig, és remélem minél több ember értő fülekkel hallgatja ezeket a mondatokat tőled. Nagyon bátor vagy hogy megosztottad a világgal ezt a személyes problémádat, és amellett nagyon okos és tiszteletreméltó is, hogy ezt nem egy kiborulás-videó formájában fogalmaztad meg egy sírós clickbait képpel, hanem egy intelligens és tudatosan felépített videót készítettél. Kitartást és sok-sok-sok lelki erőt kívánok nektek!
picikét más szituban vagyok, mint te...
nyíltan vállalom, hogy tudatosan gyermektelen nő vagyok.
én is rettenetesen unom már a sok ilyen vagy olyan hangvételű jól célzott kérdést, megjegyzést, finom/durva beszólást, kéretlen tanácsadást...eleinte persze nekem is rosszul estek, már tényleg szimplán csak unom őket, belefáradtam szerintem.
elég bántó szitu, hogy rengetegen még mindig képtelenek felfogni, hogy nem mindenkinek az élete vágya, hogy szüljön és anyuka legyen.
félre ne értsd! semmi problémám azzal, ha valaki pöttömöt szeretne, ő dolga és kívánom, hogy teljesüljön ez a vágya DE azt is fogadjuk el, ha valaki nem szeretne bevállalni egy -vagy több- gyerkőcöt.
Csatlakozom..
@@Liv.Erpool sajnos elég sokan járunk vagy egyik, vagy másik oldalon de hasonló cipőben :(
Ezt csak itthagyom csatlakozásul: "Az érzés, mikor szüleid hál' az égnek (és érzelmi érettségüknek, igazi támogatásuknak) békén hagynak, de a SZOMSZÉDOD, akivel beszéltél életedben 5x elkezd piszkálni a gyerekvállalással."
Azért is nagyon káros ez, mert lehet magadtól rátérnél az igen vagy a nem útra, de a társadalmi nyomás, 'mindenttudó megmondom a tutit', 'ahogy én élek úgy kell mindenkinek, mert én szartam a világ hegyeit' alakok miatt lehet egyszerűen a saját érzéseid se hallod és terelődsz egy olyan útra, amit aztán lehet bánni fogsz.
Igen, rengeteg a tapintatlan ember, főleg az olyan, aki csak azért kérdez, hogy kérdezzen, nem azért mert valóban érdekled és számítasz neki.
Szomszéd, munkatárs stb ilyenek okoskodásáira nem szabad adni.
Ha csak fele annyi időt szentelnének a saját dolgaikra...
Én erre azt szoktam mondani, hogy undorító dolog bárkinek is a méhében turkálni. Amíg nem volt aktuális a babatéma nálunk, és jöttek ezek a kérdések, azt éreztem, hogy meg vagyok erőszakolva és azért kellene szülnöm, mert a szülők/ nagyszülők/ kollégák/ szomszédok ezt várják el ...
Nekem,nem lehet gyermekem,születési-rendelenesség,miatt! 😢😢
De van,4 unokaócsém,és 1 unokahúgom,igaz,Ők a testvéreim gyermekei,mindig is úgy segítettem,támogattam,Őket,mitha nekem is lett volna,saját,gyermekem!😃❤❤❤❤❤Ne adjátok fel soha!
Barátként mindig lefagyva érzem magam amikor a környezetemben valakivel hasonló történik (és sajnos egyre több és több lánynál alakul ki ilyen betegség), nehéz bármit is mondani erre, én nem is gondoltam volna hogy ezek a mondatok ilyen rosszul eshetnek. Ilyenkor azonnali ösztön hogy segíteni akarunk, de sajnos ez nem ilyen egyszerű. Köszönöm hogy megcsináltad ezt a videot.
Eddig is a leghitelesebb és legértékesebb tartalomkészítőnek tartottalak, de ezután a videó után ez méginkább így van! Nagyon örülök, hogy ilyen fontos témákkal is foglalkozol, teljesen lemezteleníted a lelkedet nekünk. Kívánom, hogy sikerüljön, amire vágysz!
Kedves Julcsi ❤️ nagyon értékes, értelmes ember vagy, nagyon szeretem a videoidat. Ez most felhozott bennem néhány régi rossz emléket. Pl. amikor a sikertelen lombik után pár nappal még totál fel voltam puffadva, és gratuláltak a babához... Na akkor sírva otthagytam az illetőt. Azóta mi örökbefogadtuk a kislányunkat, és ennél csodásabb dolog nem történhetett volna velünk. Szorítok értetek 💞
Nagyon, NAGYON köszönöm Neked ezt a videót (is), elképesztően fontos és hiánypótló!
Kedves Julcsi! Köszönjük, hogy annak ellenére hogy nem könnyű, beszélsz a témáról.💕 Reméljük minél több embert sikerül érzékenyíteni és ezáltal hátha az érintett pároknak könnyebb lesz picit. Számomra az egész gyerek kérdés az egyik legintimebb téma, ami csak létezik. Annyira de annyira nem tartozik a páron kívül másra, hogy mindig megdöbbenek kicsit mikor valaki ilyesmiről kérdezőskodik. (Nyilván ha ezt közeli barát vagy családtag teszi, az tök más és teljesen oke tud lenni, és az is ha valaki önszántából beszél róla:)
Van nem egy barátnőm(om) ,akik szintén hasonló cipőben jártak... de én sose firtattam(mert nem akartam bántó,tolakodó lenni pont ezért mert hátha)... de egyszer kifakadt belőlük, hogy igen ez a probléma! Én semmit nem tettem csak hallgattam végig csendben, mondja csak ami a csővön kifér. Én mindössze annyit mondtam a végén : Én itt leszek! Bármit dönts, én meghallgatlak ott leszek melleted! +egy nagy ölelés amibe beletettem a szívem minden melegét!
Ezt az ölelést Neked is küldöm Julcsi!
Csoda vagy! ❤️
Úgy örülok, hogy egyre több ember mer erről (is) beszélni, hogy végre ne legyen tabu téma, az, ami olyan sok párt érint :)
Az én szememben mindenki hős, aki ennyit küzd egy gyermekért. Nagyon sok ölelést küldök és kitartást kívánok, mert ennek a vágynak a beteljesülése tényleg az egyik legnagyobb boldogság az életben ❤️
Szívből köszönöm ezt a videót! ❤️ 🙏 Kívánom Nektek a legjobbakat!
Ez a videó pont jókor jött, pont ilyen helyzetben vagyok. Köszönöm! 💕
Kedves Julcsi!
Két éve vagyok "csendes" követőd. Kedvelem, hogy bármely témáról is készítesz videót, azt hitelesen, kedvesen és igényesen teszed. Nem szoktam kommentelni, de ez a téma érintettségem miatt szíven ütött, ezért szeretném megosztani Veled a történetemet. Kilenc évvel ezelőtt, fiatalon házasodtunk össze a férjemmel, családjainktól távol kezdtük el a közös életünket: új város, új munkahely, ismeretlen emberek stb. Boldog, de iszonyú stresszes időszak volt.
Korán eldöntöttük, hogy szeretnénk gyermeket. Két éven keresztül vártuk... vártuk, de nem jött. Minden egyes hónapban összetörtem, lelkileg és fizikailag is (rettentő erős menstruációs görcsökkel). Magamat hibáztattam, a férjem pedig saját magát. Körülöttünk mindenki babázott, a család pedig folyton puhatolózott, mikor jön már az unoka... Borzasztó érzés volt, hogy mi minden tőlünk telhetőt megtettünk: életmódot váltottunk, otthagytam a munkahelyemet, kapaszkodókat kerestem, ahogy te is mondtad, gyógyteák, étrendkiegészítők, termékenységnövelő torna, az összes fellelhető irodalom, ami azt boncolgatja milyen lelki okai vannak a meddőségnek.
Aztán eljött az a pillanat, amikor úgy éreztük elég... Fiatalok vagyunk, élvezni szeretnénk az életet, ha baba nélkül, akkor úgy... Persze a reményt sosem adtuk fel, csak a fókuszt helyeztük át. A mai napig nem tudom mi volt az az apró valami, ami változott, de megtörtént a csoda.
Idén tavasszal felmerült bennünk a kistesó gondolata. Őrlődtünk rajta, szerettünk volna, a kisfiunk is, de féltünk kitenni magunkat annak az idegőrlő időszaknak, amin átmentünk anno. Ráadásul, itt ez a járványos nyavalya, gyermekünk ősszel kezdi az iskolát stb., ismét egy stresszes időszak jön. Úgy voltunk vele, hogy mire másodjára is megtörténhet a csoda (évek múlva) remélhetőleg rendeződnek a dolgok. Igen ám, de a kistesó nem váratott sokáig magára...
Ezt az egészet azért írtam le, hogy mindenkit arra biztassak, sose adja fel. Sosem lehet tudni, hogy mikor történik meg az az apró pici változás, amire nincs hatásunk. Pontosan úgy, ahogy megfogalmaztad, Julcsi! Nincs olyan, hogy ideális idő a babavállalásra. Megtörténik, akkor amikor.
Hálás vagyok Neked, Julcsi, hogy elkészítetted ezt a videót, bárcsak 7 évvel ezelőtt is létezett volna. :)
Kedves Julcsi! Nagyon bàtor vagy, hogy elkészìtetted ezt a videòt! Köszönet érte! Egy nagy, támogatò ölelést küldök az éteren keresztül. 🤗
Azok a kérdések, amiket említettél nekem személy szerint nem estek rosszul. Valószínűleg szerencsém volt, és soha nem rossz pillanatban kaptam meg őket. Viszont, ami rosszul esett, az az volt, amikor abbamaradtak a kérdések. Volt egy pillanat, amikor úgy tűnt eldöntötte a környezetünk, hogy nekünk már nem fog összejönni, vagy csak már ők érezték kínosnak a kérdéseiket. Ekkor kezdtem el azt érezni, hogy hiányoznak a kérdések, mert az rosszabb, hogy azt érzem, hogy már senki sem hisz benne. Persze ebben sem volt rossz szándék senki részéről, sőt a jó szándék vezérelte őket, de ez is tud rosszul elsülni. Végül egyébként nem lett igazuk, hormonkezelés, egy átmulatott éjszaka a karantén alatt és most már Picurka itt mocorog a pocakomban. Szerintem is nagy klisé az engedd el, ne görcsölj rá, de mégis ez jött be. Nekem is nehéz elfogadni, mivel olyan szkeptikus voltam, hisz hát hogyan is tudnád elengedni?! Rengeteget dolgoztunk a férjemmel tavasszal, semmi időnk nem volt a gyerek témán agyalni. Aztán jött az a buli és olyanok lettünk mint két tini. :) Ennek ellenére én nem javaslom senkinek, hogy engedje el. Majd mind rájövünk, hogy nekünk mi az utunk.
Köszönöm szépen, hogy megosztottad ezt velünk, nagyon örülök nektek!! ❤️
Drága Julcsi!
Köszönöm ezt a videót. 🙏🏽
Julcsi, annyira jó, hogy beszélsz ilyen témákról! Mert igen is, a mai világban sajnos ez nagyon aktuális. Hasonló cipőben járunk mi is a párommal. Előttem még hátra van egy kivizsgálás, de sajnos mi már tudjuk, hogy segítség nélkül nem lehet gyermekünk. Nehéz ezt elfogadni, amikor a hozzád közel állókat látod, ahogy szülők lesznek. Sokszor ennyi év után is nehezen viselem, hogy nálunk ez nem így lesz... De azért erőt ad, akárcsak a Te videód, akárcsak a hasonló "cipőben" járó ismerőseim segítsége, története. Köszönöm, hogy megosztottad mindannyiunk gondolatait! ♡
Szia Julcsi! 🤍Nagyon megérintett ez a videó! Kívánom hogy minden úgy alakuljon, ahogyan azt szeretnétek! 💕
Köszönöm ezt a videót, remélem minél több emberhez eljut!
Szia! Én még nem jutottam el sajnos alapos kivizsgálásra, de szerintem valószínüleg én is endometriózissal küzdök, és az ilyen jellegű videóid sokat segítenek.
Szívből kívánom, hogy sikerüljön! 💕
Eszti
Drága Julcsi! Sok erőt kívánok Neked és Dávidnak!❤️❤️
Annyira jó, hogy ebben az országban, ahol még annyira sok mindent kell tanulnunk az empátiáról és az elfogadásról, van egy Julcsink ❤❤❤ Köszönjük ❤
Köszönöm ezt a videót, most már két gyermekes anyukaként mondhatom! Szükség van rád! Kívánom hogy az àlmotok, vàgyatok teljesüljön!
Köszönöm ezt a videót. Sokat tanultam belőle.
Hiánypótló videó és pont Neked kellett ezt megcsinálni, hisz olyan türelemmel és szeretettel beszélsz erről a témáról is. Köszönöm.
Kívánom Nektek a legjobbakat! 🙂
Meg csak a féléig néztem, de mintha minden szavát én mondanám 😴, mindjárt könnyezem ❤️köszönjük ❤️
Annyira hálás vagyok ezért a videóért. Csodás volt, ahogy mindig. Annyira hihetetlen, hogy ennyi ember előtt mersz és tudsz így beszélni erről. Igazi példakép vagy számomra. Én is szeretnék anya lenni, de még a másik fél sincs meg hozzá, mégis nehéz azt látnom a környezetemben, hogy a koromheliek babáznak. El sem tudom képzelni milyen lehet ez nektek, de őszintén remélem, hogy mihamarabb megadatik nektek a baba, mert mindketten csodásak vagytok. Üde színfoltok vagytok a youtubeon és máshol is, tabu témákkal foglalkoztok, inspirálók vagytok vadidegenek számára, ezért gondolom, hogy csodás szülők lesztek, amikor (és nem ha) odaértek. Kitartást nektek és nagy ölelést. 😊
A legjobbakat kívánom Nektek!❤️
Julcsi! Hihetetlen erőre vall az, hogy ilyen bátran beszélsz erről! Minél nehezebb az út, annál szebb lesz ha megvalósul! Sok erőt és kitartást kívánok nektek, ne adjátok fel! Csodálatos szülők lesztek!!! ♥️✨
Igazán csodás személyiség vagy Julcsi, és kívánom, hogy minnél előbb szülők lehessetek ♥️
Olyan témát boncolgatsz, amiről beszélni kell, mert az utóbbi időben - főként a közösségi háló okozta nyilvánosság miatt - az az érzésem, hogy az emberek már mindent tudni akarnak mindenkiről. Véleményem szerint van amit illik megkérdezni és van amit nem. A családtervezés pedig nem az a kategória amit illik megkérdezni. Az csak 2 személyre tartozik, senki másra. Épp ezért nem teljesen értek egyet Veled, akkor amikor alternatívákat javasolsz :) ettől függetlenül sokat adtál nekem és most is csak azt tudom elmondani:. remélem sokáig maradsz a youtube platformon :) ez a videód is összeszedett, választékos volt, jó téged hallgatni :)
Kedves Julcsi, ez egy nagyon megható, bátor, őszinte, szóval egyszóval csodálatos video volt, nagyon sok erőt kívánok Nektek Dáviddal! 🙏
Már féltem, hogy a kedvencem, a "ne görcsölj rá" kimarad :D
Hasonló cipőben járok, így örülök, hogy megtalált ez a videó. Minden gondolatom ott volt benne...
Köszönöm, sok erőt ad, hogy látom, nem vagyok egyedül
Mi azon szerencsések közé tartozunk akiknek szó szerint azonnal össze jött a baba. Még tiniként elterveztük hogy ha valamiért nem lehetne, akkor örökbe fogadnánk. Ezért valahogy én sose izgultam amiatt hogy sikerülni fog-e, pedig hármat szeretnénk.
Sajnálom, hogy nektek ez ennyire nehéz. Annyi rossz embernek lehet gyereke, olyanoknak is akiknek láthatóan csak teher. Sose fogom megérteni a világ effajta igazságtalanságát.
Rengeteg erőt és kitartást kívánok nektek.
A videó nagy részével egyetértek, sok olyan kérdés van, ami rosszul tud esni és alapvetően nem létszükség megkérdezni. Viszont: szerintem az a rész, hogy "eszetekbe jutott e már" stb, azt nem kellene felvenni. Nem feltétlenül kiváncsiságból kérdez valaki, hanem kommunikációt kezdeményez, információt gyűjt és tovább ad. Lehet, hogy valaki valóban nem tud egy opcióról, vagy pont a kérdező kap így felvilágosítást. Nem csak utánaolvással/youtube videókkal lehet szerintem informálódni. Így nekem kicsit úgy jön át, hogy igazából ne is beszélgessünk erről, miközben pont az lenne a lényeg, hogy de, beszélgessünk róla, ahogyan azt említetted is. :)
Szívemből szóltál ❣️köszönöm
Szia örülök hogy megtalaltalak több veteles és sikertelen lombik után se adjuk fel a férjemmel ☺️ ☺️ ☺️ ☺️
Köszönöm ❤
Kívánok nektek sok erőt és kitartást Julcsi. Nálunk ugyan rövidebb ideig tartott ez az időszak (másfél év) amíg hasonló cipőben jártunk, de még emlékszem rá milyen érzésekkel töltöttek el a hasonló kérdések. Köszi, hogy készítettél erről egy videót, nagyon fontos téma. 💕
Hú, Julcsi! Sokszor eszembe jut az a podcast... ❤️ Nem is tudtam rá reagálni akkor, de tényleg sokat gondolok rátok! Nagyon fontos szempontokat említettél most! Közben egy nagyon kedves barátnőm járt a fejemben, és biztosan sokat fognak segíteni a gondolataid a vele való kommunikációmban. Köszönöm, hogy szóba hoztad a "hálásnak lenni az anyaságért" témát is. 'At the end of the day' tényleg értelmet nyer minden éjszakázás, dackorszak és hálát adok, hogy megadatott... Nagyon különleges ember vagy és sok csoda vár még rátok, ebben biztos vagyok! 💕
Köszönöm! 🙏
Azt hiszem ezt a videót megosztom a barát és család tagok között. Nagyon jó volt ezt a videót végig hallgatni. Nekem másfél éve volt egy vetélésem ami abszolút tabú téma a mi közösségünkben azért el is jártam pshiologushoz hogy valakivel beszélhessek róla. Azóta is próbálkozunk... és igen a ne görcsölj rá kivitelezhetetlen ilyen helyzetekben.
Bár én még nem vagyok abban a helyzetben, hogy céltudatosan tervezzük a babát, de mint leendő óvónéni természetesen nagyon szeretnék. Sok olyan nálam idősebb lány van körülöttem, akik közel a 30-hoz sem szeretnének még anyukák lenni, és szomorúan hallom, hogy ezt a környezetük mennyire nem tartja tiszteletben. Ez ugyan pontosan az ellenkező szituáció, mint a tiétek, de szerintem fontos tudatni az emberekkel, hogy a vicceskedő beszólások és már már számonkérések (!) mennyire nem valóak egy ilyen témához (se).
Szerettem ezt a videót is, még úgy is hogy nem vagyok közvetlenül érintett a témában, csak közvetetten. Köszönjük neked ezt a videót is! ❤️✨
Drága Julcsi! 💗👩💗 Szívből szurkolok, és a legeslegjobbat kívánom nektek!!!! ❤👍🙂 Nagy Puszi! 😙💋
/Klaudi/ 👋👩
Kedves Julcsi! Súlyos endometriózisban szenvedek. Évek gyötrelme, műtét, elvesztettem egy petefészkem. Nem biztatott senki. Végtelenül szerencsés vagyok, és itt szuszog a kislányom a karomban. Szívből kívánom, hogy ez a csoda Veletek is megtörténjen! De bárhogy legyen is, boldogok legyetek!
Nagyon drukkolok!
Én nem babára várok ugyan, hanem arra, hogy sikerüljön elhelyezkednem a szakmámban (egy éve várok), de pontosan átérzem mennyire stresszes, és lelkileg megterhelő ez az időszak. Engem is folyton kérdezgetnek "nah, sikerült már? nah, van már munka?" 🤦 A társadalmunk folyamatosan rohan...de hova?! Ami nekem segít az a meditáció, és a spirituális válasz terápia. Azt hiszem a belső hang mindig megsúgja mit kell tennünk vágyaink eléréséhez.
Ördög Nóri interjúját láttam ebben a témában, szerintem nagyon hasznos volt 🙂
Sok sikert kívánok Nektek! Azt mondják mindenre meg kell érni, így kitartást! 🙏
Legszivesebben be linkelnèm az öszes tapló ismerősömnek akik bombáznak az ostoba kèrdèseikkel🙂
Köszönöm a csodás videót❤️
Én is ugyan ezeket a lérdéseket kapom rendszeresen, és elég kínos tud lenni. Egy éve veszitettem el a 18 hetes magzatomat, egy nagyon nehéz időszak volt nekem és a páromnak. de probálunk mindig pozitívan hozzá állni, nem adjuk fel. Nagyon nagy erővel tölt fel , mikor nézem a videóidat, akkoriban is sokat néztem őket, és most is. Valahogy erőt tudok meríteni belőled, hogy ne adjam fel. Szuper vagy :)
Ölelünk Kinga!
Hiánypótló videó, köszönöm ♥️ Én már szülőként néztem, de nagyon fontosnak tartom az érzékenyítést sok témában. A mi szüleink generációjától manapság mást nem lehet hallani, mint h a mai gyerekek mennyire neveletlenek, rájuk van hagyva minden stb... Én ezt másként gondolom. Igen, sokkal liberálisabbak a ma élő 30-40 évesek (egy generáció vagyunk) és úgy gondolom, hogy majd 20-30 év múlva lesz ennek pozitív eredménye. Pl a téma kapcsán is. Én is kaptam "jóindulatú" tanácsokat, megjegyzéseket a szüleim korosztályától... Reményeim szerint mire a mi gyerekeink lesznek ebben a korban sokkal elfogadóbbak és nyitottabbak lesznek a világ és a többi ember felé!!! Én többek között ezért is néztem meg ezt a videót és tájékozódom több témában, nem érintettként is fontosnak tartom, hogy példát mutassak a gyerekeimnek, a környezetemben élőknek!!! És nagyon büszke leszek a gyerekeimre, ha ilyen videósokat fognak nézni :) Sőt, az orruk alá fogom dugni :) Julcsi és Dávid, nagyon sok sikert Nektek, ismeretlenül is tiszta szívből szurkolok Nektek!!!!!!
💜💜💜💜💜💜
Szia Julcsi! Ez egy nagyon nehéz téma, és nagyon köszönöm, hogy beszéltél róla. Mi még "csak" 1 éve próbálkozunk, közben volt egy méhen kívüli terhességem, ami miatt a jobb petevezetékem el kellett távolítani, így "50%-ra csökkent" az esélyünk. Borzasztóan nehéz időszak van a hátam mögött, de én azt mondom, hogy bízni kell és pozitívnak maradni. Remélem mindketten megéljük majd az anyaság szépségeit. Kitartást kívánok neked és minden sorstársunknak. Szeretettel ölellek!
Gratulálok az őszinte és segítő szándékú videóhoz! Leírom a saját tapasztalatomat, mert engem is rendszeresen bombáznak a "Mikor jön a baba?" vagy az ennél is felháborítóbb "Hogy áll a babaprojekt?" tartalmú kérdéssel. Bárki, bármilyen formában kérdez rá erre az intim témára, három szót szoktam mondani: "A gyermekvállalás magánügy." Ha az illető megkérdezi ugyanazt még egyszer más megfogalmazásban, vagy a válaszomat figyelmen kívül hagyva további kérdéseket tesz fel, akkor kétszer vagy háromszor, vagy ahányszor kell, elmondom: "A gyermekvállalás magánügy." Véleményem szerint ez a közeli rokonokra és barátokra is vonatkozik, legalábbis az én esetemben a hozzám legközelebb álló családtagok és barátnők soha nem kérdezték rá erre a témára, mert a kíváncsiságuknál nagyobb volt az irántam érzett szeretetük és tiszteletük. Hozzáteszem, ez kölcsönös. Sőt, én akkor is tiszteletben tartom mások magánügyeit, ha ők nem így viselkednek velem. A világon senki és semmi nem tökéletes vagy maradéktalanul szabályos, mindenkinek az életében vannak eltérések a többségi társadalomtól. Éppen ezért soha nem kérdeztem meg senkitől, hogy "Levizsgáztál már? Kaptál állást? Vettél lakást? Van párod? Mikor fogsz megházasodni? Mikor jön a baba?", mert nem szeretnék senkinek a lelkébe gázolni. Azt szoktam megkérdezni, "Hogy vagy?" Ha valaki beszélni szeretne bármilyen problémájáról, akkor megteszi, ha nem, akkor csak annyit válaszol, "Köszönöm, egész jól.", és olyan témára tereli a szót, amiről szívesen mesél és amit megosztana velem. Egyébként szerintem bármilyen illetlen kérdésre egy lehetséges válasz lehet, hogy "Ez magánügy."
Istenem, annyi igazságot mondtàl, hogy hihetetlen! Én is ezzel küzdök...de még magamnak sem tudtam ilyen jól megfogalmazni. Receptre kéne felírni ezt a videót mindenkinek! Tapintatot tanulni, fontos tananyag! Eszembe jutott még egy dolog, mikor valaki (szülő)azt mondja, hogy : Te ezt vagy azt (semmit kb.) nem tudhatod, mert nincs gyereked....tehát semmiről sem alkothatsz semmilyen, még tapintatos vèleményt sem, ami gyerekekkel kapcsolatos....
Csak annyit mondok, hogy nagyon sokat segítenek nekem a videóid. 😘🙏
Annyira szeretlek Julcsi ezekért a videóidért, és nagyon szurkolok nektek!
Nagyon örülök, és köszönöm, hogy erről a témáról is beszélsz, Julcsi! ❤️
A környezetemben szerencsére sosem tett fel így kérdéseket senki.
Viszont az nagyon fájt, amikor a PCOS-es diagnózisommal elmentem a háziorvosomhoz, aki közölte, hogy "Ó, hát akkor maga meddő, legalább nem kell szülnie."
Istenem. Nem értem, hogy az emberek mit gondolnak, amikor idegeneknek ilyeneket mondanak. Nagyon sajnálom.❤️
Erkölcsileg egyértelműen, de ráadásul még szakmailag is teljesen helytelen. PCOS mellett is teherbe lehet esni. Hihetetlen hogy milyen emberek vannak.
Nekem azt mondta egy (nő) nőgyógyász: “örüljek neki, hogy így alakult, legalább nem kell védekeznem a párommal”
Azóta terhes vagyok, de ez évekig egy hatalmas bélyeg volt... nem pedig öröm, hogy spórolhatunk az óvszeren ...
Szia Julcsi,
Nagyon együtt érzek Veled! Mi is hasonló cipőben járunk, bár mi “csak” másfél éve “próbálkozunk”...
Minden hónapban egy kicsit belehalok, és ezt csak az érti, aki átélte már. Nem kell görcsösen akarni, anélkül is tud fájni.
Én nagyon Veletek vagyok és a legjobbakat kívánom Nektek!
Köszönöm, hogy elkészítetted ezt a videót, hiánypótló! Sajnos a társadalomnak nagy szüksége van az érzékenyítésre...
Szia Julcsi! Nagyon megérintett ez a videó! ❤ Kitartást, szeretetet és önbizalmat kívánok nektek! 💟💟💟 Gondolni fogok rátok így ismeretlenül is, küldöm a pozitív energiát és sok naaagy virtuális ölelést! 🤗🤗🤗
Én a másik oldal vagyok aki a béna kérdéseket szokta feltenni és ezentúl jobban odafigyelek ezekre a dolgokra! Köszönöm, hogy megosztottad... kell erről beszélni! Védelmünkre akartam írni valamit, de nincs amit... igazad van és ha jobban belegondolok és igazán őszinte akarok lenni (márpedig most már az leszek)... azért mondunk, kérdezünk ilyeneket, hogy saját magunkat fényezzük.... Sajnos én is estem már ebbe a csapdába. Bocsánat!
Az Erő legyen veletek! 😊😍😘
Remélem össze jön baba, mert látszik hogy vágysz rá és meg is érdemled te is és mindenki aki ilyen helyzetben van. ❣️😘
Nagyon szépen összeszedett videó. Megnézném a "Hozz világra még egy Magyart" kampányt és társaikat letrehozókkal is....
Hasonló cipőben járunk, eddig jóval kevesebb idővel a hátunk mögött. Az abszolút kedvencem a "ne görcsölj rá". :D Duplájára emelkedik tőle a vérnyomásom. :D A körülmények miatt (endometriózis) a környezetemben lévők közül nálam jobban senki nem lehet tisztában a lehetőségeimmel, én pedig teljesen megbékéltem minden forgatókönyvvel. Úgyhogy a "ne görcsölj rá"tól elpattan egy ér az agyamban. :D De sajnos nagyon messze vagyunk még tapintatosság terén attól a szinttől, ahol már nincsenek ezek a kérdések.
Drága Julcsi! Csak ma akadtam rád a TH-cam-on, de borzasztó hálás vagyok a sorsnak, hogy az utamba sodort 💜 Mi több, mint 10 éve járunk ezen a rögös és sokszor nehéz, nagyon nehéz úton... Igyekszem pozitívan hozzáállni a mai napig! Minden szavaddal egyet értek! 💜💜 Csodálatos ember vagy! Köszönöm! 💜
Szia Julcsi ! Règota követlek nekùnk is n4 évre szūlettek inszeminàciovala fiuk. Nagyon szèpen megfogalmazod h mit nem kellene kérdezni egy pàrtol akik èvek ota egyūtt vannak ès nincs gyerekūk. Tölūnk nagyon sokszor megkèrdeztèk h nem szeretnénk gyereket vagy h gyerek kell nem a pénzt hajtani... ezek nagyon fàjo dolgok.... kivánok erőt kitartàst ès a legjobbakat!!!❤❤❤
Kitartást mindenkinek!❤
Csoda vagy ❤️ de tényleg.
🧡
Részben át tudom érezni ezt a helyzetet... Tini korom óta azt hallgatom, hogy nem lehet majd gyerekem, (és ezt a legbunkóbb módon közölték női orvosok)... évekig nem is próbálkoztunk babával emiatt...már elhittem, hogy gyereket sem akarok, és csak jöttek ezek a kérdések, és csak sírtam mikor azt mondták, hogy ennyi idősen és házason már kellene az a gyerek ... közben tudtam, hogy mi az orvosi diagnózis ...
Részben pedig nem tudom átérezni azt, amin átmegy az, aki évekig próbálkozik, mert mikor úgy döntöttünk, hogy mi teljesek vagyunk, és család vagyunk ketten is, akkor úgy voltunk vele, hogy lehet próbálkozni, nem lesz már akkora trauma, ha nem lesz baba, és hát azt mondták, hogy nem is lehet, akkor minek védekezni?! ... és közben azonnal összejött...
Szóval csak azt tudom átérezni, hogy milyen mikor ezeket a kérdéseket felteszik, te meg azt érzed, hogy sz@r vagy mint nő, mert minden orvos ezt hajtotta neked, hogy te sose leszel anya... pedig mindenki azt nyomja körülötted, hogy ez lehet csak egy nő kiteljesedésének a kulcsa ... :(
Pont emiatt akarom én is, hogy ne legyen ez tabu téma, és tudjunk erről beszélni, bármikor, bárkivel. Mert ezek a kérdések akkoris gázok (szerintem) ha lehet gyereked, vagy sokkal később akarsz csak gyereket, vagy soha nem akarsz gyereket. Ezt kettő embernek kell eldöntenie.
Ja a másik: borzalmasan kiakaszt, amikor azt mondja valaki, hogy “megszületett a babánk, egy család lettünk”... hát én család vagyok a férjemmel, amióta mellettem van, ezen egy gyermek nem változtat, maximum más színt hoz ebbe a családi létbe. És ez a kijelentés kifejezetten sértő, ha egy házaspárnak nem lehet gyermeke/ nem akar... ők bizony egy új családot alapítottak, amikor összeházasodtak!
Annyira sajnálok minden nőt, akinek nem jön össze a baba, akármilyen ok miatt. El sem tudnám képzelni, hogy velem ilyen legyen. Múlt héten született az első gyermekem és olyan hálával vagyok Isten felé, hogy nekem semmi ilyen problémám nincs és szívem szakad meg azokért, akiknek nem sikerült és bárcsak segíthetnék rajtuk. Egy közeli ismerősömön keresztül látom, milyen szörnyű ez az egész. Kitartást mindenkinek, aki ilyen cipőben jár, adja meg nektek Isten a gyermekáldást!
Én megköszönöm neked ezt a kommentet! Mert számomra nagyon fájó, amikor azt látom, hogy megszületik a baba és nem hallom, hogy hálásak érte. Cserébe hallgatom, hogy ez se jó meg az is baj. Pláne, ha utána kb el is felejtik, hogy mennyire más cipőben vagyok és kb bármit megtennék érte, hogy én is felkelhessek éjszaka 100szor. Minden jót nektek! 🙂
Köszönöm a kedves kommented!
❤️❤️❤️❤️❤️
Egy valóban üde színfolt vagy nem csak a TH-cam-on, de a világban is. Számomra mindig megnyugtató ha nagy ritkán találkozom hozzád hasonló tiszta és igaz emberrel...arra emlékeztetsz hogy nincs még minden veszve.. Ó és Boldog Szülinapot :)
Drága Julcsi! Nagyon össze szorult a szívem most. Nem tudtam sajnos hogy ilyen nehézségekkel küzdötök . Nagyon szeretlek titeket és nagyon sok erőt kívánok például ahhoz is hogy az ilyen kérdéseket le tudd birkózni ! Sajnos messze vagyok de lélekben veletek vagyok és tényleg tiszta szívemből kívánom hogy egyszer majd pici lábak topogását hallhasd magad körül. Te igazán megérdemled hogy ezen a téren is boldog légy mert egy csodálatos ember vagy! Sokszor csak azért nem zuhanok mély depresszióba mert a te videóid tartják bennem a lelket és a te pozitivitásod ad erőt! Így most én szeretnék erőt küldeni és tudatni ha bármiben tudok segítek!❤
Szerintem aki szerint mindenkinek kell gyerek, az igazából pont arra a picire nem gondol. Nem hiszem, hogy működne a “majd ha a karodba veszed...” elv. Bele sem akarok gondolni milyen lehet úgy felnőni, hogy azt érzed csak kényszer vagy.
Szóval sok erőt és türelmet ehhez a témához minden nőnek, aki akar gyereket és annak is aki nem.
Mióta meghallgattam a podcast epizódot nagyon sokszor eszembe juttok, sokat gondolok rátok és tiszta szívemből kívánom hogy összejöjjön nektek! Sajnos okosat nem tudok írni/mondani, ezért itt hagyok egy ilyet: ❤️ Ja és a Kirk-ös poénnál, mielőtt mondtad volna mosolyogtam magamban, hogy mint Kirk 😄
Két szó: Köszönöm Julcsi!
Sok gondolatot elindított bennem a videó. Kettőt leírok.
A "mikorra tervezitek a babát?" kérdés mögött sokszor tapasztalok egy általános termékenység-tudat hiányosságot is. Mintha sokan nem is tudnák, hogy az év nem mind a 365 napja alatt lehet valaki terhes. Mintha ez egy gép lenne amibe bedobjuk a pénzt aztan 9 hónap múlva jön a baba. Azt tapasztalom hogy nagy általánosságban nincs helyrerakva hogy a női termékenység pontosan hogyan is néz ki. Úgy gondolom a fiatal kamasz években már bőven lehetne erről lányok és fiúk (!) körében felelősséggel beszélni.
A másik gondolatom. Lehet bármilyen személyes téma egy barati / ismerősi beszélgetés során, azt gondolom az értő figyelem, az hogy meghallgatom és őszintén figyelek a másikra, minden tanácsnál vagy szónál többet ér. A legtöbb nehéz témánál, alig van szükség ennél többre. Persze nem így vagyunk tanítva és néha a legjobb indulattal is szeretnénk vmi segitséget adni, de az ilyen életbevagó helyzetekben (pl ha vkinek hosszú ideje nem lehet minden igyekezete ellenére gyereke) a legtöbb amit adhatok, hogy meghallgatom és visszajelzek neki az érzéseire reagalva. Mert nem kell hogy ugyanaz legyen a témánk, elég ha megértem mit érez.
A Bibliában több ilyen történet van, mint a tied is. "Kérjetek és adatik". Fordulj Istenhez bizalommal, imátkozz hozzá és meg fog hallgatni, én erre bíztatlak. Én is imátkozni fogok azokért a nőkért, akiknek ez a vágyuk, de eddig még nem teljesült.
Sajnos nálunk különböző okok miatt későn jött el a gyermekvállalás ideje. Aztán 1,5 év végtelennek tűnő próbálkozás (addig is éveken át örökös kérdezősködés, indiszkrét kérdések) után beteljesülni látszott az álmom, sikerült! (37 és fél évesen) De jött a rémálom, a 10. héten elveszítettük Őt... Angyalka lett egy másik világban. Most borzasztóan nehéz, de próbálunk előre nézni. Viszont az elvesztés fájdalma nem múlik.... Néha olyan iszonyatosan belémhasít most is (fél éve történt), hogy szabályosan a bőrömön érzem a fájdalmat.. Ketyeg a biológiai órám, a negatív élmény valószínűleg már örökké bennem él, de akkor is: menni kell tovább és bízni!
Nagyon-nagyon köszönöm Neked ezt a videót! Annyira a szívemből szóltál, de én nem tudtam volna ennyire tökéletesen összefoglalni.Szívből kívánom Nektek a legjobbakat! 🤍
Nyíltan beszélni egy ilyen kényes témáról igazán nagy dolog. Látszik rajtad hogy mennyire fájó pont ez neked, gondolom nem könnyű erről beszélni, pláne videót készíteni a nagy világnak... Szóval csak azt akarom mondani hogy igazán bátor vagy és fantasztikus ember, szívből kívánom nektek hogy valóra váljanak a terveitek.
Illetve szeretném megköszönni az őszinteségedet a nèzeteiddel (nem csupán a gyerek témára gondolok) kapcsolatban, sok embernek adsz információt és virtuálisan lelki támogatást.. Több ilyen emberre lenne szüksége a világnak
Nagyon-nagyon hálás vagyok ezért az őszinte videót 😪🙏🏼
Julie 😔😪 sajnos együtt érezve " tudom hogy miről beszélsz "
4 éve próbálkozunk... 😔🤱🏽
Annyira hálás vagyok érted , hogy vagy nekünk 🌸🙏🏼 , hálás vagyok hogy eröl beszélsz... nagyon nehéz de neked sikerült... és hálás vagyok 😪🙏🏼 mert bocsánat de kicsit úgy érzem " nem vagyok egyedül " ....
Őszintén teljes tiszta szívvel kívánom boldogságotok 🌷💕
Köszönönjük
Nagyon koszonom ezt a videot Julcsi, nagyon bologattam azokon amit mondtal es orulok hogy ezek talan igy jobban berogzulnek az emberekben, talan azokban is akik ezen sosem mentek keresztul. A Parnacsata resz utan a Facebook csoportban mar leirtam hogy nekem mit jelentett az a tortenet es hogy en hogyan vagyok erintett, csak egy kiegeszitest akartam ideirni, nem is feltetlenul neked hanem azoknak akik olvassak a kommenteket: a “terhes vagy?” kerdes a felsoroltakon kivul meg akkor is problemas ha “eltalatad” es tenyleg terhes az illeto. Lehetnek megerzeseid, es otthon elmondhatod a parodnak negyszemkozt v mittudomen ha annyira kattogsz h “hu sztem XY terhes”, de konyorgom ne kerdezd meg XY-tol. Ha terhes is, majd elmondja ha akarja, nem tudhatod h pl volt-e elozo vetelese ami miatt felve jelenti be vagy egeszen egyszeruen meg nem all keszen, te meg belekenyszerited h vagy hazudjon vagy elmondjon egy olyat amire meg nem all keszen. Szoval lehet latod a hasat vagy hogy nem iszik alkoholt pedig szokott stb, tartsd meg magadnak, nem jar erte semmilyen dij ha kitalalod es tenyleg terhes, sot, valoszinuleg rossz erzessel fog az illeto rad gondolni - bocs ha ez igy nyers, de igy van, es tenyleg azert mondom mert ennek a kerdesnek ugy altalanossagban ki kene halnia (kiveve ha mondjuk egy orvos megkerdezi mielott megrontgenezne :D) szoval csak szerettem volna ezt a perspektivat is hozaadni azokhoz amiket Julcsi emlitett
Teljesen igazad van, köszönöm a kiegészítést! ❤️
❤️
Olyan nagyon érdekes, amit mondtál Julcsi azzal kapcsolatban, hogy mi az ami segítő és támogató akkor, ha valaki ilyen nehézségekkel küzd.
Én magam olyan típusú ember vagyok, hogy ha valakinek úgy érzem, segítségre van szüksége,
akkor próbálok olyan dolgokat és tanácsokat adni neki, amivel én magam úgy érzem, hogy igazán segítettem.
Ha mást nem tudok tenni, akkor megölelem (ha nem olyan típus, akkor nyilván nem, akkor csak szeretném megölelni) az illetőt,
de mindig kevésnek éreztem, ha csak annyit tudok mondani, hogy "együtt érzek", "szurkolok" stb., hiába érzem és gondolom ezt komolyan.
Mindig úgy éreztem, hogy akit vigasztalni szeretnék, az biztos azt gondolná, hogy "hát köszi, ezzel tele van a padlás".
Köszönöm, hogy elmondtad, hogy van, amikor pont ez az, amivel segíthetek valakin! Oda fogok figyelni, hogy előbb megtudjam, kinek milyen típusú a lélekbuborékja :)
Nagyon szurkolok nektek és ha olyan típus vagy ( :) ), akkor küldök egy szívmelengető ölelést neked Julcsi és Dávidnak is!
Amikor végighallgattam azt a bizonyos podcastet csak arra tudtam gondolni, hogy úr isten végre valaki hangosan kimondta amit gondolok és érzek. Szerintem sok nő örül most, köztük én is, hogy hangot adsz a néma kiáltásainknak. Szeretünk Julcsi.
Szia Julcsi! Annyi érzés gyűlt össze bennem a videdód után, annyi gondolat, nem is tudom szavakba foglalni igazán.. Ezért csak annyit szeretnék mondani : VÉGTELENÜL TISZTELLEK, hogy megosztottad ezt velünk.
Sok erőt és szeretet küldök nektek virtuálisan, veletek vagyunk. ❤️
En 15 ev sikertelen probalkozas utan 37 evesen estem spontan teherbe.Orvostol,orvosig jartam mind azt mondta minden ok,csak miomaim vannak,az egyik azt tanacsolta mutessem ki,a masik hogy ne tegyem,vegul miomakkal a mehemben,egy petevezetovel Isteni csodakent sikerult a kisangyal.
En is megkaptam anno,hogy miert nincs,stb de en nyiltan elmagyaraztam mi a gond.Megertettek,sot meg ok szegyelltek el magukat,hogy bunkok voltak.A miomak miatt mindig ugy neztem ki,mint egy 4 honapos terhes,folyton azt kerdeztek terhes vagyok-e,na ez szarul esett de igazabol az emberek tudatlansagbol kerdeznek,nem rosszindulatbol.
Amit nem szerettem,amikor gyerekes ismerosok mondtak,jaj ne akard megtudni milyen nehez a gyerekkel,orulj hogy nincs.....na ez elszomorit,meg az is,amikor olyannak van,aki rosszul neveli a gyereket,vagy alkesz,stb...vagy aki fial,mint a hazinyul esz nelkul,a semmire...de persze,ez nem baj,az baj ha esetleg valaki ugy dont,hogy nem akar,egybol furan neznek....nem is ertem..
Szoval azt akartam mondani hogy sokszor a nyiltsag segit,es ha elfogadod az allapotod es nyiltan beszelsz rola.Nincs ezen mit szegyellni,de a test csodas gepezet,tudja mit miert tesz.En is voltam lent,depis,borzalmas volt,de rajottem,egy eletem van,es azert is boldog leszek.Kitartast mindenkinek, ott a feny az alagut vegen.❤❤❤
Nekem sincs gyerekem és sajnos párkapcsolatom sem. Nagyon rossz érzés, mikor a gyerekes ismerőseim megjegyzik, hogy milyen jó nekem, mert zavartalanul pihenhetek, nem kell takarítani a család után meg tanulni a gyerekkel, így van időm olvasni, meg filmet nézni. Mit lehet erre mondani? Csak mosolygok és bólogatok, ne fogom megbeszélni életem problémáit egy ilyen érzéketlen bunkóval.
Hidd el, ha azt mondanád, hogy nem akarsz gyereket, és neked így a jó, így teljes az élet, akkor meg vérhabot hányva adnák elő, hogy a gyereknél nincs jobb, az az élet értelme, stb... Az ilyenek abból élnek, hogy folyamatosan vagy hencegnek, vagy mártírkodnak! 🙄
Nekem ez a videó azért tetszett, mert mindaz, amit elmondtál ezzel kapcsolatban, nagyon igaz lehet más helyzetekre is. Mármint hogy ez az érzékenyítés annyira fontos, annyi de annyi területen. Szóval, hogy megkérdezzük, hogyan tudunk segíteni ahelyett, hogy rátoljuk magunkat a másikra. Hogy ne bagatellizáljunk el egy problémát azzal, hogy jaj, ne görcsölj rá. Vagy pl. a párkeresésnél is igaz az, hogy jaj biztos megtalálod az igazit, meg jaj ő is 40 évesen megtalálta majd te is meg fogod, ezek ugyanúgy nem segítenek, vagy karriernél sem, ahogy te is mondtad. Szóval kábé érzelmi intelligencia kérdése, és mikor a videódat hallgattam, rengeteg helyzet eszembe jutott a saját életemből annak ellenére, hogy nincs párom és más élethelyzetekben vagyok. És olyan menő, hogy tudsz beszélni erről. Biztos, hogy nehéz. Nekem nagyon nehéz a saját problémáimról beszélnem és felvállalnom, de remélem, hogy nekem is sikerülni fog egyszer.
Én is kérdeztem már meg mástól, hogy terhes-e (végül az is volt), mert nagyobb volt a hasa, mint korábban, pedig semmi rossz szándék nem volt benne, engem a legkevésbé sem érdekelt volna és pont ugyanolyan értékes ember lett volna a szememben akkor is, ha súlyfelesleg miatt lett volna nagyobb a hasa, de ha valakit ismerek, és évek óta lapos volt a hasa, majd nagyobb lett, akkor ezt így tudom csak megkérdezni, nem?! Mármint, ha arra utal az alkata, hogy terhes. De mindennek ellenére értem, hogy miért lehet ez bántó. Faramuci egy helyzet... neked/nektek pedig minden jót kívánok.
Ez nagyon nagy dolog, hogy erről beszélsz, nagyon sok embert érint az én életemben is és kicsit engem is. Szerencsére azt látom, hogy aki anya akar lenni, az előbb-utóbb valamilyen módon az lesz és persze, akkor már könnyebb visszatekinteni az odáig vezető évekre. De azért éppen benne lenni az kőkemény és általában némaság övezi, a nyilvánosság előtt maximum utólag szokták felvállalni, hogy nem volt egy fáklyás menet. Bár már az is nagyon sok nőnek ad szerintem reményt és valamiféle sisterhood megkönnyebbülést. Szurkolok!
Szia Julcsi kívánom nektek hogy végre sikerüljön a baba . Ne adjátok fel sohasem 💖💎 és azt is kívánom hogy minden álmotok valóra váljon 💖😘💎 Tartsatok ki egymás mellet . Szeresétek egymást és tudom nektek erős a kapcsolatotok mert előző videóban halodtam 💖💖💖 Nagyon szép csodálatos pár vagytok 🤗😘 Julcsi 🤗💖😘sok puszit és ölelést küldök nektek ❤️❤️
Kedves Julcsi! Nem a ti korosztályotok vagyok, nem csak a harmincon vagyok már túl :) Bennem soha nem volt az, hogy mindenáron baba, úgy gondoltam, ha jön jó, ha nem, akkor az is jó, viszont csak ráment erre egy párkapcsolatom, mert nem igazán tűnt úgy - több dolog miatt -, hogy valaha is lesz baba. Aztán a rákövetkezendő szingli éveim alatt én attól kaptam agyérgörcsöt amikor a mélypontjaimon azt kaptam meg, hogy kéne nekem egy gyerek. Sose értettem miért gondolja bárki, hogy egy gyerektől varázscsapásra megoldódik minden problémád és valahogy az sem ment bele a fejekbe, hogy nálam ez nem megy csak úgy. Ezúton üzenem mindenkinek, hogy egy gyerektől nem oldódnak meg a problémáid. Amennyire a videóidból meg lehet ezt állapítani szerintem ti jól csináljátok, építgessétek magatokat külön-külön is, de együtt is, mert lehet, hogy ez közhely, de együtt minden könnyebb, mint egyedül és valóban egy támogató közegben mindent könnyebben meg lehet élni. Nekem végül szerencsésen alakultak a dolgok, kívánom nektek is, hogy minden úgy alakuljon, ahogy szeretnétek, de addig is annyi tennivaló van még :)
Nekem is hasznos volt. Én sosem kérdezek erről, de ha a pár magától kezd beszélni a témáról, hogy eddig nem jött össze, akkor szoktam emlegetni létező negyven körüli barátnőimet, akinek sikerült, ill. nemrég egy 50 éves ismerős esett teherbe orvosi segítséggel. Én ezt mindig bátorításnak szántam, nem tudtam, hogy az illetőnek olyan érzése lesz ettől, mint az állásinterjús példában. De most már ezt is tudom, és nem mondok ilyeneket akkor. Ha az illető magától beszél róla, akkor megemlítek olyan módszereket, amik nekem vagy másoknak működtek (családállítás, pszichodráma, oldások stb.) mert ezek talan kevesbe ismertek es az illető talan nem hallott roluk, vagy ellenérzése van, de ha említem, akkor eldontheti, hogy elmegy-e rá, vagy nem, de legalább hall róla, hogy ilyen is van. De ha nem mondom, akkor meg nem is hall róla talan ... a legutolsó dolog, amit szeretnék, az az, hogy az illető hülyének érezze magát, mint a példádban az áfonya. Csak közben a pszichodráma/családállítás/pszichológus/oldás nem ugyanaz a kategóriájú tanács, mint az, hogy egyél naponta áfonyát. Mindegy, talán jobb nem kérdezni, ha az illető akar róla beszélni, akkor meghallgatni, aztán nem reagálni semmit, csak a támogatásodról biztosítani.
Bárcsak mindenki így gondolkodna mint Te!
Egyáltalán nem ez a téma, mármint nem a várandóssághoz tartozik kifejezetten, de nálam például azzal kapcsolatban kapok ilyen kérdéseket -vagyis kapunk párommal - hogy: Olyan rég együtt vagytok, nem akartok már összeköltözni? Beszéltetek már az összeköltözésről? Szóba került már az esküvő? Ti nem akartok már családot? - Nyilván való, hogy ha valakivel együtt vagyok 8 éve, ezek mind szóba kerültek hiszen nagyjából elkerülhetetlen, és ha valaki ismer minket az tudja is. Tehát ha ezek után sem élünk még együtt stb. az nem azt jelenti, hogy nem akarunk, vagy nem került szóba, meg van rá az okunk. :)Ez is olyan kérdés, hogy nyilván nem leszek mérges, tudom, hogy jóindulatú a kérdés, és nyilván törődik velem, aki ezt kérdezi, de közben néha rosszabb napokon meg úgy érzem, hogy "ha most valaki még egyszer rákérdez, nem tudom mit csinálok." 😀 Lehet hogy ez is ilyen gonoszul hanzgik, mert ők kedvesek, én meg milyen vagyok, hogy nem értékelem, de ez nem erről szól. 🙂
Kedves Julcsi! Én 14 éves korom óta arra készülök, hogy anyuka legyek. 15 évesen jött meg először, későn erőn típus vagyok. Azért fájt, hogy későn jött meg, már akkor arra gondoltam, hogyha nem lehet vérszerinti gyermekem, biztosan örökbe fogadok. Anya leszek, így vagy úgy,de anya leszek :)
Szia Julcsi,
én csak annyit szeretnék mondani, hogy kívánom hogy boldogak legyetek, bármi bárhogy is alakuljon.
Én azért vetettem fel az örökbefogadást mert tudom, hogy vannak akik csak és kizárólag amellett vannak, hogy legyen saját és legyen természetes úton és nyilván ez tök érthető mert az a legszebb út, de én pl aki egy meleg párkapcsolatban élek, eleve meg kellett békélnem a gondolattal, hogy igen, nálunk ez a természetes út nem opció, viszont lássuk meg abban is a szépet, hogy örökbefogadunk vagy másképp kerül az életünkbe egy gyerek mint az a “legszebb” és “legtermészetesebb” módon szokott...és ezt szerettem volna kiemelni, hogy az örökbefogadás mennyire szép dolog, nem pedig még egy kést szúrni abba, akinek ez már a “‘másik opció”, mert pontosan tudom, hogy milyen ez és pontosan tudom, hogy nehéz elfogadni és megbèkélni ezekkel a dolgokkal!
Kedves Julcsi! Az utolsó gondolataiddal a szàmból vetted ki a szót. Nekünk minden megeröltetés nélkül sikerült a baba, sőt, fogamzàsgàtlàs mellett, de iszonyat hàlàs vagyok a sorsnak, hogy nem kellett ezzel a problèmàval soha megküzdenem. Rengeteg erőt és türelmet kívànok, egy napon megtalàljàtok az utat a teljes boldogsàghoz. 🤗 Egyébkénk én mindig is nagyon személyes és érzékeny témànak tartottam a csalàdalapítàst, soha nem kérdezek rà, ha beszélni szeretne róla valaki, ùgyis megteszi.
Nekünk szerencsénk volt, csak egy évet kellett várni a babára. Sokan rágták már a mi fülünket is, leginkább a szüleim, de én még velük sem tudtam erről beszélni. Én "elengedtem a dolgot" , mikor kiírtak vizsgálatokra (értsd:másra is tudtam gondolni), és nekünk is akkor sikerült. Szerintem egyébként ebben nincs összefüggés, csak pont így alakult. És a kérdések nem értek ám véget azzal, hogy kismama lettem! Általános kérdés volt, hogy "terveztétek, vagy becsúszott"? Félidősen, mikor már elég kerek pocakom volt, akkor jöttek azzal, hogy "terhes vagy, vagy csak híztál" ? Meg a fárasztók, hogy "jó baba, vagy sokat rúgdos"? Amikor megszületett: "szopik? Van tejed? Nagyon vérzel? Szex nincs, mi? Tesó mikor jön? Még mindig szopik? Milyen lesz a melled?" Stb.. Rengeteg ilyen volt, a legtöbb idegenektől. Sose lesz vége..
Igen, valahogy azt érzem, hogy az idősebb generáció ezekkel a kérdésekkel és a saját tapasztalataik helyességének kihangsúlyozásával próbálják bizonyítani Önmaguknak, hogy az volt a jó ahogy ők csinálták és azt az irányt érdemes csak követni. És nem veszik észre, hogy mennyire tolakódó ahogy nyomást helyeznek ránk, egy teljesen más elvek mentén felnőtt generációra, akik pontosan tudják, hogy minden gyerek, minden család más és nincsenek kőbe vésett szabályok a nevelésben, hanem csak a különböző személyiségek kiismerése általi alkalmazkodás és próbálkozások alakíthatnak ki működő rutinokat, de azok is csak ideig óráig működőképesek. Én sok rokonlátogatásnál menekülök ki levegőzni és kibőgni magam egy-egy kéretlen kioktatásnál, megbélyegzésnél. Azt találtam végül ki, hogy az a legegyszerűbb, ha őszintén megmondom Nekik, hogy "Köszönöm a tanácsot, de majd MI eldöntjük, hogy hogy a jó nekünk és a kicsinek! Bízzák ránk! Köszönjük!" Persze utána megy a szájhúzás, de büszkeséggel tölt el hogy kiálltam magunkért.
Erre 2 dolgot tudok mondani , lelki okok felkeresese es akumpunktura . Mindig van remeny es elkell fogadni minden segitseget! Sok sikert!
Mit értesz ‘erre’ alatt? Ha valakinek termékenységi problémái vannak az csak lelki okok miatt lehet és az akupunktúra hiánya miatt?
@@inzsoljulia ERRE a videora EN 2 dolgot tudok mondani tobb konyv kiolvasasa utan ,minden fejben dol el es mindennek van egy lelki oka (irhatnam hogy szerintem ,de ez igy van) az akupunktura pedig abban segitett az eggyik szulomnek hogy en most ittlehetek es irhatok neked /nektek ,vegigneztem a videot ertelmeztem amit mondtal ,de mivel en csak igy tudok segiteni hat megprobalok ❤️ es barkinek mert azert van a tudas hogy megosszuk egymassal
Kedves Julcsi!
Szuper vagy, hogy erről a témáról ilyen nyiltan beszélsz és sokaknak segítesz ezáltal. Engem ez a dolog pillanatnyilag még nem érint, viszont ugyanezzel a betegséggel élek, szerencsére egész jól megvagyunk, de a későbbiekben könnyen lehet, hogy hasonló helyzetbe kerülök, mint te.
Az emberek sokszor jóindulatból, de megtudnak bántani másokat a kérdéseikkel és tanácsaikkal.
Viszont felhívnám a figyelmet arra, amin szerintem el kell mindenkinek gondolkodnia, hogy lehet, hogy egy tanács, ha épp jókor jön vagy ha rosszkor is, de érdemes elgondolkodni rajta. (itt nem a buta dolgokra gondolok, amikből a videóban is említést tettél)
A környezetemben volt egy barátom, akinek a nővére sokszor elvetélt, majd meglett ennek az oka, és egy másik ismerősöm ugyanezekkel a tünetekkel volt kezelve, és tudtam, hogy senki nem veszi szívesen, ha tanácsokat adnak neki, én meg is értem, de 100%-ig biztos voltam benne, hogy a másik ismerősömnek is az lehet a baja. El is próbáltam mondani neki, nagyon óvatosan, de ő nagyon rosszul reagált.
Majd két évvel később egy másik orvos kiderítette nála, hogy mégis az a baja, amit meséltem. Most az az érzésem van ezzel a dologgal kapcsolatban, hogy ő nagyon megbánta, hogy leharapta a fejemet, mert idén decemberre van kiírva a kisfiúkkal.
Az lenne a kérdésem, hogy ha valaki tanácsot adna, annak ellenére, hogy ha a másik ezt nem szeretné (vagy épp rossz hangulatban van) , milyen módon érdemes megtenni ezt?
Nagyon rosszul éreztem magam a lehurrogás után, de még rosszabbul miután kiderült, hogy az ismerősömnek inzulinrezisztenciája van, és miután ez kezelve lett megmaradt a baba. (az bántott, hogy igazam lett, és még két évig kínozták, mindenféle vizsgálatokkal, pedig én tényleg jót akartam)
Biztosan sok ellenpélda van, meg okoskodás, de talán néha azon is érdemes elgondolkodni, hogy valaki esetleg orvost vált, vagy több helyre elmegy, mert ma Magyarországon főleg vidéken, nem minden orvos eléggé tájékozott, és évek telnek el találgatásokkal.
Csak szerettem volna egy példát felhozni a másik oldaról, hogy ha segítenél, de nem tudod, hogy hogyan érdemes, és közben mindenki rosszul érzi magát.
Mégegyszer köszönöm a videót, egész nap ezen gondolkodtam, hogy ezt a történetet megosszam-e veled/veletek, de talán mindkét félnek tud egy picit segíteni, vagy új gondolatokat ébreszteni.
😊
Drukkolok nektek, minden jót!
Üdv. :Lilla
Szia Lilla!
Köszönöm szépen, hogy ezt elmesélted nekünk. :) Az teljesen biztos, hogy mindenkinek a története más, nem minden tanács rossz és mindkét oldalnak amennyire csak tud, türelmesen és nyitottan kell állnia egy ilyen beszélgetéshez. Attól még, hogy nehéz ezen az egészen keresztül menni, ez nem jogosít fel arra senkit, hogy "leharapja a másik fejét". Én is nyilván alapvetően magamból, a saját történetünkből tudok kiindulni, amiben egyértelműen tudjuk az okát annak, hogy miért vannak nehézségeink. Egy endometriózisosnak hiába tanácsolja azt valaki, hogy ne görcsöljön rá, mert ez nem így működik. Ha viszont nem lehet tudni, hogy mi a probléma, szerintem az más helyzet. Akkor is biztos rossz lehet olyan tanácsokat kapni, amik nem relevánsak, de szerintem meg kell próbálni nyitottnak lenni rájuk, mert lehet, hogy valami tényleg betalál. Én ilyenkor azzal próbálkozom, hogy nem azt mondom a másiknak, hogy "szerintem ez lehet a problémád" hanem, hogy "képzeld ismerek valakit, akinek ez a probléma derült ki és ezek meg ezek a tünetei". Minden kérdésnél, ami a videóban elhangzott pont az a lényeg, hogy hogyan fogalmazza meg/tálalja az ember (és félre ne érts, nem tudom, hogy te hogyan fogalmaztál, elhiszem, hogy tökéletes érzékenységgel tetted) - és persze még akkor is elsülhet rosszul, de az már mindkét és bármelyik fél "hibája" is lehet. Szóval ez nehéz ügy mindkét oldalról, de szerintem sokat segítet, ha nyitottabban beszélünk róla, akár az interneten, akár személyesen. :)
@@inzsoljulia
Szia Julcsi!
Köszönöm a kedves válaszodat! Remélem lesz aki még elolvassa és esetleg egy adott helyzetben segít neki.
😊