Kezdjük azzal, hogy nem kellene osztályozni az iskolában. Az a tapasztalatom, hogy az osztályozás minősíti a gyerekeket ami súlyos hatással van a személyiség fejlődésére és erre nem gondol senki. Meghatározza a gyerek magáról alkotott képét ami egy idő után identitása is lesz. Tehát ha rossz osztályzatokat kap a gyerek el is fogja hinni magáról, hogy ő nem jó és csak annyira képes és azzá is válik, elhiszi amit mások, a felnőttek mondanak róla (hisz a gyerekek gyerekként még hisznek a felnőtteknek, a felnőttekben. Bár ne tennék!). Történet mesélés kellene lennie az iskolának. Mindent el lehet mondani a tananyagot is de ne kérjék számon. Halljanak róla a gyerekek de ne magolni tanítsák meg őket hanem következtetéseket levonni. És nincs rossz következtetés csak egyedi gondolkodás és megoldás. Biztatás és önbizalom építés, elfogadás, szeretet, közösségi gondolkodás, jótékonyság, személyes morális fejlődés.
A gimnáziumban egyszer buktam meg pótvizsgára,később 5 tantárgyas bukással évet ismételtem. Édesanyám 37 évesen elhunyt,volt rengeteg döccenő. Sokat tettem az iskolai kudarcaimért,ugyanakkor sok tanárom alkalmatlan volt(szerintem)a tanításra. Aztán megráztam magam,önmagam magabiztos támaszaként középiskolai tanár lettem,a kudarcaimból “erős várat”építettem.
Számomra a legfontosabb kijelentés: a tanulás erőteljes érzelemi és kognitív fejlődés. Valamint: a tanulási élmények sokfélesége azt jelenti, hogy bizonyos tevékenységek különböző tanulókat érnek el, és abban azok jól érzik magukat, illetve ezt az iskolai környezet is tolerálja.
Egy mondatban: az iskola egy szekta, ez vonatkozik az egyetemekre is. Amint változtatni akarsz, akár kívülről, akár belülről akkor felnégyelnek, szép középkori szokás szerint.
Így van! Szekta, tele egy csomó felesleges rituáléval, aminek semmi értelme, de senki nem akarja elengedni őket (pl. ünneplőben évnyitón/évzárón kiájulunk, pedig senki nem örül neki, hogy kezdődik a suli)
@@boborjanpandacsoki5239 de, ki lehet nyugodtan, mert az iskola egy adott oktatáspolitika leképződése, azt meg a mindenkori politikai elit határozza meg. Vannak nagyon ritka kivételek, de az iskolák túlnyomó többsége teljesen értelmetlenül működtetett láger.
A gyerek szamara az iskola egyreszt az a hely ahol meg kell tanulni azt a tananyagpt, amivel felnottkent boldpgilhat, masreszt az iskola a csaladon kivuli "tarsadalom" megnyilvanulasa, ahol napi szinten tanulnia kell, hogy hogyan tud benne letezni, ervenyesulni. Mindkettp lenyeges tanulasi folyamat lenne a kiegyensulyozott felnotte valas folyamataban. Az oktatasi rendszer Mo.on mindig a poroszos oktatasi rendszert reszesitette elonybe. Ebben a rendszerbena hangsuly a nagy mennyisegu tananyag minel hatekonyabb megtanitasan es szamonkeresen van, a tanarnak ez a feladata es mivel ezt nagy letszamu osztalyban, megszabott idokeretben vegzi, nincs ido egyenekre, az atlagtol elterore figyelni, arra reflektalni, ezert az elvaras szempotjabol atlagtol kulonbozo gyerekek vesztesei lehetnek ennek az oktatasi redszernek a tanzlas sikeressege szempontjabol, ha a csaladi hatterbol ezt nem ellensulyozza a szulo. A masodik teruleten, amit a gyerek az iskolaban tanul ( hogyan mukodik a kozosseg, a tarsadalom es en hogy tudok benne letezni) a gyerek megtanulja a tanar; a tekintely, a feljebbvali hatalom tiszteletet, egymas kozott pedig interakcioban maguk alakitjak, tanuljak a kozoseg, a tarsadalom mukodeset. Ebben szerintem nagyon keves iranymutatast, oktatast kapnak, foleg a szerencsetol es a kozosseg osszeteteletol fugg, hogy a gyerek megussza e psziches serules nelkul. Nagyon egyet kell ertenem ugyanakkor azzal amit a riportalany mondott, hogy az iskola az maga a tarsadalom, a gyerekeknek olyan az iskolaban, amilyen a felnottek tarsadalma.
érdekes, én alíg vártam a reggelt, h. iskolába menjek. Vajon miért a legsérültebb gyerekekből lesznek felnőtt korukra gyerek-szakértők, oktatáskutatók..?!
Kisiskolas korban kis letszamu osztalyokban, kevesebb befogadni valo tananyag, tobb fantaziat, ugyesseget igenylo kozossegi foglalkozas, mese- es gyerekregeny-felolvasas a tanito kozremukodesevel. Kisiskolas korban szerintem eleg ha a gyerekek jol megtanulnak szamolni, irni olvasni, es ismerkednek a korulottuk levo termeszeti, varosi kornyezettel es ekozben lehetne idejuk a felnott odafigyelesevel olyan kozosseget epiteni , aminek hosszabb tavon is lehetne megtarto, tamogato szerepe a gyerek eleteben. Az iskolai kozosseg igy talan nem a versenyrol szolna mar kis gyerek korban is. A komolyabb tanulas a felso tagozatban kezdodhetne, de ez se passziv befogadasra, hanem aktiv reszvetelre alapuljon. Lehetnenek projektek, amikre a gyerekek keszulhetnek, es eloadhatnak - esetleg tobben egyutt. Azutan a kozepiskolaban a fo irany a differencialodas lehetne tovabbra is a gyerekek aktiv reszvetele mellett, de itt mar jo lenne ha a kulonbozo kepessegu es erdeklodesu gyerekek szerint diferencialodhatna az oktatas, a felveheto tantargyak. Ha a gyereket nem terhelik tul a tananyaggal mar kis gyerek korban, hanem felkeltik az erdeklodeset a vilag dolgai irant, akkor talan peldaul nem utalja meg az olvasast es magatol akarja majd felfedezni a konyveket es arra is rajon, ha a lehetosegeket es nem csak a kotelezettsegeket ismertetik meg vele, hogy mi erdekli es mit szeretne az eletebol kihozni. Tehat gyerek- kozpontu oktatas volna jo es nem tananyag-kozpontu.
az iskolaszék intézménye lehetne az a fórum, ahol a szülők, tanítók, tanárok és a fenntartó megbeszélhetnék a problémákat és kidolgoznák a megoldásokat (sajnos az iskolaszék jogosítványait 1990-hez képest nagyon visszanyeste a hatalom)
radó Péter LIKE!!!
Kezdjük azzal, hogy nem kellene osztályozni az iskolában. Az a tapasztalatom, hogy az osztályozás minősíti a gyerekeket ami súlyos hatással van a személyiség fejlődésére és erre nem gondol senki. Meghatározza a gyerek magáról alkotott képét ami egy idő után identitása is lesz. Tehát ha rossz osztályzatokat kap a gyerek el is fogja hinni magáról, hogy ő nem jó és csak annyira képes és azzá is válik, elhiszi amit mások, a felnőttek mondanak róla (hisz a gyerekek gyerekként még hisznek a felnőtteknek, a felnőttekben. Bár ne tennék!). Történet mesélés kellene lennie az iskolának. Mindent el lehet mondani a tananyagot is de ne kérjék számon. Halljanak róla a gyerekek de ne magolni tanítsák meg őket hanem következtetéseket levonni. És nincs rossz következtetés csak egyedi gondolkodás és megoldás. Biztatás és önbizalom építés, elfogadás, szeretet, közösségi gondolkodás, jótékonyság, személyes morális fejlődés.
A gimnáziumban egyszer buktam meg pótvizsgára,később 5 tantárgyas bukással évet ismételtem. Édesanyám 37 évesen elhunyt,volt rengeteg döccenő. Sokat tettem az iskolai kudarcaimért,ugyanakkor sok tanárom alkalmatlan volt(szerintem)a tanításra. Aztán megráztam magam,önmagam magabiztos támaszaként középiskolai tanár lettem,a kudarcaimból “erős várat”építettem.
Számomra a legfontosabb kijelentés: a tanulás erőteljes érzelemi és kognitív fejlődés. Valamint: a tanulási élmények sokfélesége azt jelenti, hogy bizonyos tevékenységek különböző tanulókat érnek el, és abban azok jól érzik magukat, illetve ezt az iskolai környezet is tolerálja.
Egy mondatban: az iskola egy szekta, ez vonatkozik az egyetemekre is. Amint változtatni akarsz, akár kívülről, akár belülről akkor felnégyelnek, szép középkori szokás szerint.
Így van! Szekta, tele egy csomó felesleges rituáléval, aminek semmi értelme, de senki nem akarja elengedni őket (pl. ünneplőben évnyitón/évzárón kiájulunk, pedig senki nem örül neki, hogy kezdődik a suli)
@@theSupercasa mármint hogy kéne kinézni? Mondjuk mint egy őrült?
Vannak jó és rossz iskolák. Jó és rossz társadalmak. Nem lehet egyértelműen kijelenteni ezeket a dolgokat.
@@boborjanpandacsoki5239 de, ki lehet nyugodtan, mert az iskola egy adott oktatáspolitika leképződése, azt meg a mindenkori politikai elit határozza meg. Vannak nagyon ritka kivételek, de az iskolák túlnyomó többsége teljesen értelmetlenül működtetett láger.
@dmass1981 a szakképzés bújtatott munkanélküliség,de a gimnáziumok jelentős része még jó hely. Általános szintén necces.
Az iskola MEGFELENI tanít, az élethez viszont ennél sokkal több kell (legkevésbé megfelelés).
A pedagógusképzés alapvető hibája,higy arra épít, hogy a tanuló motivált.
A gyerek szamara az iskola egyreszt az a hely ahol meg kell tanulni azt a tananyagpt, amivel felnottkent boldpgilhat, masreszt az iskola a csaladon kivuli "tarsadalom" megnyilvanulasa, ahol napi szinten tanulnia kell, hogy hogyan tud benne letezni, ervenyesulni. Mindkettp lenyeges tanulasi folyamat lenne a kiegyensulyozott felnotte valas folyamataban. Az oktatasi rendszer Mo.on mindig a poroszos oktatasi rendszert reszesitette elonybe. Ebben a rendszerbena hangsuly a nagy mennyisegu tananyag minel hatekonyabb megtanitasan es szamonkeresen van, a tanarnak ez a feladata es mivel ezt nagy letszamu osztalyban, megszabott idokeretben vegzi, nincs ido egyenekre, az atlagtol elterore figyelni, arra reflektalni, ezert az elvaras szempotjabol atlagtol kulonbozo gyerekek vesztesei lehetnek ennek az oktatasi redszernek a tanzlas sikeressege szempontjabol, ha a csaladi hatterbol ezt nem ellensulyozza a szulo. A masodik teruleten, amit a gyerek az iskolaban tanul ( hogyan mukodik a kozosseg, a tarsadalom es en hogy tudok benne letezni) a gyerek megtanulja a tanar; a tekintely, a feljebbvali hatalom tiszteletet, egymas kozott pedig interakcioban maguk alakitjak, tanuljak a kozoseg, a tarsadalom mukodeset. Ebben szerintem nagyon keves iranymutatast, oktatast kapnak, foleg a szerencsetol es a kozosseg osszeteteletol fugg, hogy a gyerek megussza e psziches serules nelkul. Nagyon egyet kell ertenem ugyanakkor azzal amit a riportalany mondott, hogy az iskola az maga a tarsadalom, a gyerekeknek olyan az iskolaban, amilyen a felnottek tarsadalma.
érdekes, én alíg vártam a reggelt, h. iskolába menjek. Vajon miért a legsérültebb gyerekekből lesznek felnőtt korukra gyerek-szakértők, oktatáskutatók..?!
Milyennek kéne lenni?
Kisiskolas korban kis letszamu osztalyokban, kevesebb befogadni valo tananyag, tobb fantaziat, ugyesseget igenylo kozossegi foglalkozas, mese- es gyerekregeny-felolvasas a tanito kozremukodesevel. Kisiskolas korban szerintem eleg ha a gyerekek jol megtanulnak szamolni, irni olvasni, es ismerkednek a korulottuk levo termeszeti, varosi kornyezettel es ekozben lehetne idejuk a felnott odafigyelesevel olyan kozosseget epiteni , aminek hosszabb tavon is lehetne megtarto, tamogato szerepe a gyerek eleteben. Az iskolai kozosseg igy talan nem a versenyrol szolna mar kis gyerek korban is. A komolyabb tanulas a felso tagozatban kezdodhetne, de ez se passziv befogadasra, hanem aktiv reszvetelre alapuljon. Lehetnenek projektek, amikre a gyerekek keszulhetnek, es eloadhatnak - esetleg tobben egyutt. Azutan a kozepiskolaban a fo irany a differencialodas lehetne tovabbra is a gyerekek aktiv reszvetele mellett, de itt mar jo lenne ha a kulonbozo kepessegu es erdeklodesu gyerekek szerint diferencialodhatna az oktatas, a felveheto tantargyak. Ha a gyereket nem terhelik tul a tananyaggal mar kis gyerek korban, hanem felkeltik az erdeklodeset a vilag dolgai irant, akkor talan peldaul nem utalja meg az olvasast es magatol akarja majd felfedezni a konyveket es arra is rajon, ha a lehetosegeket es nem csak a kotelezettsegeket ismertetik meg vele, hogy mi erdekli es mit szeretne az eletebol kihozni. Tehat gyerek- kozpontu oktatas volna jo es nem tananyag-kozpontu.
Mindig van vmi hülye új ötletekkel ès megsértődik nem kisérletezhet több százezer gyerekkel
az iskolaszék intézménye lehetne az a fórum, ahol a szülők, tanítók, tanárok és a fenntartó megbeszélhetnék a problémákat és kidolgoznák a megoldásokat (sajnos az iskolaszék jogosítványait 1990-hez képest nagyon visszanyeste a hatalom)
Nem értek egyet.