Rossz interjú?? Hogy lehetne rossz interjú, amikor igazán megismerheted Kiss Tibi gondolkodását, véleményét? Szerintem ez az egyik legjobb interjú! Köszönöm, hogy elkészült. :)
Hát ez nem egy mainstream riport! Hála égnek :) végre valami életszagú! Vannak hibái, de ez ad egy kellemes bájt az egésznek. És hát na: szerintem Tibi is egyszerűen bájos
Az egész interjú zseniális, (és ez egyébként csak Tibin múlott, neki köszönhető) mert néhol a kérdező fél vagy nyers volt, vagy csak szakmaiatlan, viszont, ahogy mondta is Tibi: alapból szeret emberekkel beszélgetni. Ez segített! "Átvette", ha úgy tetszik és szépen kibontotta a kérdéseket, ez csak is a Ő érdeme, mert "olyan, amilyen, ... (sétál a Hold a házetetőn, zsinóron húzza maga után a szívem..." ) Kétség kívül jó ember, aki szimplán csak harcban áll magával, de ez a Földi életünk része azt gondolom. AZ EGYIK LEGJOBBRA SIKERÜLT BESZÉLGETÉS! Sok erőt adtál már a művészeteiden keresztül, de ez a non plus ultra(való): 13:22 - 14:59 maximálisan egyetértek. KÖSZÖNÖM!✌💜
Én eljutottam odáig, hogy a művészet művelése és értése „haszontalan”. Hihetetlen energiákat, érzeteket, időket és életeket emészt föl - a semmiért. Gyakorlati tanácsot nem ad; eljuttat ugyan valameddig a világ értésében, majd tökéletesen magamra hagy. Tehát bizonyos szempontból a művészet is kikerül a mi fogalmainkkal megfogalmazható világ öleléséből. Művészettel foglalkozni és érteni, egymással szinkronban megélt szenvedés és gyönyör. Talán nagyobbrészt fájdalmas gyönyör, ezért lehetetlen megszabadulni tőle. Dimenziót váltani segít, létélményeket mutat. Olyan ez, mint a kábítószer, rákap az ember, a saját démonjává teszi a művészet szeretetét. Soha többet nem lehet szabadulni tőle. Persze, itt nem a top 10-es művészeti listára gondolok. A szépség élménye kevés, nem juttat el oda, ahova a fájdalommal megélt szépség képes. - Attól függ, hogy honnan nézzük. És attól függ, hogy mit nevez szépnek, mert időnként az ember előtt felvillan egy darázs vagy egy fűszál szépsége is. Ami a szép láttán elragad bennünket, elfoghat egy egészen kicsi apróságnak, például egy vonal ívének a látványától. Én már idős vagyok, és egyre kevesebbet tudok. Amit azelőtt még nyugodtan kimondtam, most már nehezen mondom ki, mert egy állítással egy időben más ellentétes állításokra is gondolok. Megtanultam - és ez az öregség nagy áldása, hogy az ember megtanulja -, hogy nem egyértelmű az igazság. A dolgokhoz sokfelől lehet közelíteni, s minden közelítésnek van érvényessége. Ami még nagyobb öröm az öregségben, hogy az ember már nem érzi azt a kötelezettséget, amit fiatal korában érzett, nevezetesen, hogy egyértelműen fogalmazza meg a világot.
Lehet, hogy a boldogság követelménye és a kreativitás - legalábbis azon a síkon, ahol a kreativitás az etikum megjelenítése: tehát a művészet és a gondolkodás egy bizonyos formájának a síkján - nem fér össze. A boldogan élt élet egyszerű élet: következésképpen néma. Az ember - szemben például az énekesmadárral - leginkább csak a bajairól szól. A gondolkodás az ember jajkiáltása; gondolkodni az életről annyi, mint kétségbe vonni az életet; saját éltető elemét pedig csak az vonja kétségbe, akit ez az elem fullaszt, vagy valamiképp természetellenesen közlekedik benne.
Kiss Tibi egy érzékeny művész, őszinte szeretetre méltó ember.
Rossz interjú?? Hogy lehetne rossz interjú, amikor igazán megismerheted Kiss Tibi gondolkodását, véleményét? Szerintem ez az egyik legjobb interjú! Köszönöm, hogy elkészült. :)
Őszinte TIBI. A kérdések nem igazán, vártam mikor durransz. Köszönöm Tibi.
Tibi egy különleges ember! Sajnálom, hogy a Quimby frontembereként már nem működik. Vannak hibái, de kinek nincs.Köszi a riportot!
Zseniális volt, köszönöm! " 2 hónapja hallottam! Tuti és őszinte!
🤣 “hát mi vagyok én, tudós?”👌 Nagyon nagy!!!
Köszi Attila. Mérges vagyok magamra, mert nem néztem jobban bele. Ez az interjú, már rég óta érdekelne. Mentem,ezt is holnap végig hallgatom.
Hát ez nem egy mainstream riport! Hála égnek :) végre valami életszagú! Vannak hibái, de ez ad egy kellemes bájt az egésznek. És hát na: szerintem Tibi is egyszerűen bájos
Imádom Tibi gondolkodását.. De a riporter iszonyat buta.
Tibi mennyivel előrébb jár.. :)
Szuper,őszinte beszélgetés. Nagyon jó!!!
Az egész interjú zseniális, (és ez egyébként csak Tibin múlott, neki köszönhető) mert néhol a kérdező fél vagy nyers volt, vagy csak szakmaiatlan, viszont, ahogy mondta is Tibi: alapból szeret emberekkel beszélgetni. Ez segített! "Átvette", ha úgy tetszik és szépen kibontotta a kérdéseket, ez csak is a Ő érdeme, mert "olyan, amilyen, ... (sétál a Hold a házetetőn, zsinóron húzza maga után a szívem..." ) Kétség kívül jó ember, aki szimplán csak harcban áll magával, de ez a Földi életünk része azt gondolom. AZ EGYIK LEGJOBBRA SIKERÜLT BESZÉLGETÉS! Sok erőt adtál már a művészeteiden keresztül, de ez a non plus ultra(való): 13:22 - 14:59 maximálisan egyetértek. KÖSZÖNÖM!✌💜
2 hete hallottam, köszi.
💚Igazi élmény volt💚
Nagyon jo interju.
Én eljutottam odáig, hogy a művészet művelése és értése „haszontalan”. Hihetetlen energiákat, érzeteket, időket és életeket emészt föl - a semmiért. Gyakorlati tanácsot nem ad; eljuttat ugyan valameddig a világ értésében, majd tökéletesen magamra hagy. Tehát bizonyos szempontból a művészet is kikerül a mi fogalmainkkal megfogalmazható világ öleléséből. Művészettel foglalkozni és érteni, egymással szinkronban megélt szenvedés és gyönyör. Talán nagyobbrészt fájdalmas gyönyör, ezért lehetetlen megszabadulni tőle. Dimenziót váltani segít, létélményeket mutat. Olyan ez, mint a kábítószer, rákap az ember, a saját démonjává teszi a művészet szeretetét. Soha többet nem lehet szabadulni tőle. Persze, itt nem a top 10-es művészeti listára gondolok. A szépség élménye kevés, nem juttat el oda, ahova a fájdalommal megélt szépség képes.
- Attól függ, hogy honnan nézzük. És attól függ, hogy mit nevez szépnek, mert időnként az ember előtt felvillan egy darázs vagy egy fűszál szépsége is. Ami a szép láttán elragad bennünket, elfoghat egy egészen kicsi apróságnak, például egy vonal ívének a látványától. Én már idős vagyok, és egyre kevesebbet tudok. Amit azelőtt még nyugodtan kimondtam, most már nehezen mondom ki, mert egy állítással egy időben más ellentétes állításokra is gondolok. Megtanultam - és ez az öregség nagy áldása, hogy az ember megtanulja -, hogy nem egyértelmű az igazság. A dolgokhoz sokfelől lehet közelíteni, s minden közelítésnek van érvényessége. Ami még nagyobb öröm az öregségben, hogy az ember már nem érzi azt a kötelezettséget, amit fiatal korában érzett, nevezetesen, hogy egyértelműen fogalmazza meg a világot.
a riporter nem volt a "helyzet magaslatán"....
nem, nem. pedig Tibi olyan alaknak tunik akivel tok jo es elvezetes lehet interjut kesziteni.
Eszméletlen kérdések, Te is mondtad türelem! Részedről megvan.
"Mi a művèszet haszna?" Ekkora otromba kerdes a tehetsegtelen kerdezőtől.
"Miért jó az ihlet?" ....jajjj
Tibi On, Riporter Off
A próbatétel megvolt -védve vagy!
En bírom, de Valami nagyon nagy probléma van a Tibinel . Valami valahol elkattant
Művészember...
@@andreamarcso2783 Drogos visszaeső .
:D
Tibi, igyá kevesebbet, jobban leszel szarul, csak nekünk kell majd szarabb zenét hallgatni...én is így.. te is úgy..aztán hátha majd...
kilóg a kapa a riporter szájából
Ez mit jelent, hogy kilóg a kapa?"... borzaszto buta kèrdező hapsi.. "mi a művèszet haszna", pld. Ilyeta hogy lehet kerdezni?
Lehet, hogy a boldogság követelménye és a kreativitás - legalábbis azon a síkon, ahol a kreativitás az etikum megjelenítése: tehát a művészet és a gondolkodás egy bizonyos formájának a síkján - nem fér össze. A boldogan élt élet egyszerű élet: következésképpen néma. Az ember - szemben például az énekesmadárral - leginkább csak a bajairól szól. A gondolkodás az ember jajkiáltása; gondolkodni az életről annyi, mint kétségbe vonni az életet; saját éltető elemét pedig csak az vonja kétségbe, akit ez az elem fullaszt, vagy valamiképp természetellenesen közlekedik benne.