nagyon faj a szivem, amikor ezt a verset elöször hallottam, kisgyermek voltam es mint negyedmagyar, nagyon sirtunk. Soha nem gondoltam volna, hogy ez az en sorsom is lesz, több, mint negyven eve
Márai igazíbbnak tűnik nekem. A magyar nyelv pátosza (mint például Szakácsi előadásában) nem jellemző az angol nyelvre, az angol művek érzelmi tartalma sokkal viszafogottabb a magyarokéhoz képest, a legtöbb esetben. Márai hangjában, stílusában ott az amerikai "matter-of-factness", egy fajta gépiesség ami nagyon talál a vers tartalmával. Példaképp: "Hát így, keep smiling!" (egy üres, felszínes kifejezés) ebben a felvételben 3:49 vs Szakácsi th-cam.com/video/6KMaqY3NUZ0/w-d-xo.html
Hihetetlen, hogy valaki, aki ilyen zseniálisat ír, ennyire ne tudja előadni a saját versét úgy, hogy átjöjjön belőle a mondanivaló... Szakácsi előadása sokkal inkább átadja azt, amiről szól.
A Szakácsi előadása nyomába sem érhet Márai előadásmódjának... Szakácsinak sem érzelmi, sem gondolatbeli tapasztalata nincs az emigrációról és a külhonban élő magyarok lelkivilágáról, vagy az 50-es évek Rákosi diktatúrájáról... Ebben a műben az a valóság és a sokkoló, hogy akinek menni kellett, mert élni akart, annak csak az marad ami a fejében és a szívében volt... Lehetett az ember előtte akárki, ott ahová csöppent alkalmazkodni kellett... Nem csak olvasni ajánlott Márai sorai között, de hallgatni szinte kötelező... Az angol szavak kiejtése, az életérzés és a töltet ami bennük van... Bárki aki a helyébe lenne, ott és akkor, így adná vissza a nagy magyar külhoni magyarságot és annak megélését, a nagy elődök nyelvemlékeit és műveiket... A bennük való végső kapaszkodást, ami horgonyként húz az óhazához, süllyedjen akármilyen mélyre a totális diktatúrában, úgy az 50-es években, mint lassan napjaink az Orbán rendszer kiépítése alatt... ;)
Ez a Weöres Sándori effektus. Aki a világ legritmikusabban zengő verseit költötte, nos, Weöres Sanyi bácsi azt sem tudta előadni, hogy hol van az írásban a pont és a vessző, vagyis a hangsúly. Ez azért van, mert a szerző - legyen az író vagy költő - csendben dolgozik, csendben ír, írja azt, ami a lelkében van.
@@g3_z4_k3k_0_1 A színészi mesterség nem abból áll, hogy megtanulnak szépen beszélni, ez legfeljebb egy ripacs szintje. Egy valódi színész teljes egészében átlényegül, a megformált személyiséggé válik néhány percre és órára, és ugyanazt érzi, ugyanolyan intenzitással vagy még nagyobbal, mint az alakja, jelen esetben a vers szerzője. Ez emberfeletti feladat, a színészek közül se tudja mindenki. Szakácsi speciel tudta, a versmondása önmagában is remekmű. Ezért nem is tud minden színész minden feladatot ilyen szinten ellátni, tehát megválogatják a szerepeiket. Mondom, ezen a szinten. Szakácsi átérzi és magáénak érzi az említett történelmi korszakokat, s nagyon is hitelesen adja elő. Bárki átérezheti és értheti a múltat, akiben elegendő az empátia. Hiszen akkor is emberek csinálták a történelmet, ugyanúgy, jó és rossz szándékkal és cselekedetekkel egyaránt.
I can post here a raw translation if you want but keep in mind: Hungarian poems are especially famous for being 'untranslatable' and this one is implying on many other Hungarian artists, poets, writers and their works and is relying heavily on Hungarian history, so you'll probably won't understand some parts of it, if you lack this knowledge.
Orulok, hogy a kolto hangjat hallhatom.
Reménytelenség, por és hamu
békés pihenést a művésznek.❤
Óh, mennyi keserű igazság rejlik e sorok között..., és aktuálisabb mint valaha! 😪
Gyönyörűen szomorú és igaz!
Ezt Kassán hallgattam, a szülőházában. A víz kivert közben.
nagyon faj a szivem, amikor ezt a verset elöször hallottam, kisgyermek voltam es mint negyedmagyar, nagyon sirtunk. Soha nem gondoltam volna, hogy ez az en sorsom is lesz, több, mint negyven eve
konservativ99 :-(
Honnan vagy?
Az õrõk nyugtalan,utazó Márai hangja hitelesiti a vers tartamát.
Dõbbenetes és szivszoritó
Élmény volt saját hangján hallani ezt az emigrációban megírt ,lelkéből fakadó drámai hangú versét.
A legszebb magyar vers!
Nekem nagyon tetszik!
Márai igazíbbnak tűnik nekem. A magyar nyelv pátosza (mint például Szakácsi előadásában) nem jellemző az angol nyelvre, az angol művek érzelmi tartalma sokkal viszafogottabb a magyarokéhoz képest, a legtöbb esetben. Márai hangjában, stílusában ott az amerikai "matter-of-factness", egy fajta gépiesség ami nagyon talál a vers tartalmával.
Példaképp: "Hát így, keep smiling!" (egy üres, felszínes kifejezés) ebben a felvételben 3:49 vs Szakácsi th-cam.com/video/6KMaqY3NUZ0/w-d-xo.html
Döbbenetes, megrázó és igaz.!!!🙏💞
Nagyon szeretem!
Óriási!
......., ha van ki eltemet....
Bence HUN és aki eltemet, az érzi-e a veszteséget, amit azén "elmenetelem" okoz?
zseniális
Különös, a folyton szerelmes Máraitól, saját hangján hallani ezt a verset. Mezei Mária, Tolnay Klári vajon hallotta-e ezt a verset...
Kassán meglátogattam a szobrát.
2020 magyar emelt gang
TÁVOKTATÁS BE LIKE
Nagyon szép vers
Lol
Hihetetlen, hogy valaki, aki ilyen zseniálisat ír, ennyire ne tudja előadni a saját versét úgy, hogy átjöjjön belőle a mondanivaló... Szakácsi előadása sokkal inkább átadja azt, amiről szól.
Oké, én ezt elfogadom, de ez így akkor sem több, mint felolvasás, és a mondanivalót igazán az értő, gyakorlott előadással lehet igazán átadni.
A Szakácsi előadása nyomába sem érhet Márai előadásmódjának... Szakácsinak sem érzelmi, sem gondolatbeli tapasztalata nincs az emigrációról és a külhonban élő magyarok lelkivilágáról, vagy az 50-es évek Rákosi diktatúrájáról... Ebben a műben az a valóság és a sokkoló, hogy akinek menni kellett, mert élni akart, annak csak az marad ami a fejében és a szívében volt... Lehetett az ember előtte akárki, ott ahová csöppent alkalmazkodni kellett... Nem csak olvasni ajánlott Márai sorai között, de hallgatni szinte kötelező... Az angol szavak kiejtése, az életérzés és a töltet ami bennük van... Bárki aki a helyébe lenne, ott és akkor, így adná vissza a nagy magyar külhoni magyarságot és annak megélését, a nagy elődök nyelvemlékeit és műveiket... A bennük való végső kapaszkodást, ami horgonyként húz az óhazához, süllyedjen akármilyen mélyre a totális diktatúrában, úgy az 50-es években, mint lassan napjaink az Orbán rendszer kiépítése alatt... ;)
Ez a Weöres Sándori effektus. Aki a világ legritmikusabban zengő verseit költötte, nos, Weöres Sanyi bácsi azt sem tudta előadni, hogy hol van az írásban a pont és a vessző, vagyis a hangsúly. Ez azért van, mert a szerző - legyen az író vagy költő - csendben dolgozik, csendben ír, írja azt, ami a lelkében van.
@@g3_z4_k3k_0_1 A színészi mesterség nem abból áll, hogy megtanulnak szépen beszélni, ez legfeljebb egy ripacs szintje. Egy valódi színész teljes egészében átlényegül, a megformált személyiséggé válik néhány percre és órára, és ugyanazt érzi, ugyanolyan intenzitással vagy még nagyobbal, mint az alakja, jelen esetben a vers szerzője. Ez emberfeletti feladat, a színészek közül se tudja mindenki. Szakácsi speciel tudta, a versmondása önmagában is remekmű. Ezért nem is tud minden színész minden feladatot ilyen szinten ellátni, tehát megválogatják a szerepeiket. Mondom, ezen a szinten. Szakácsi átérzi és magáénak érzi az említett történelmi korszakokat, s nagyon is hitelesen adja elő. Bárki átérezheti és értheti a múltat, akiben elegendő az empátia. Hiszen akkor is emberek csinálták a történelmet, ugyanúgy, jó és rossz szándékkal és cselekedetekkel egyaránt.
Tévedel...
Márai Sándor írta és ez elég!
A legjobb magyar író. Őszinte és nem megalkuvó
English subtitles would be nice.
I can post here a raw translation if you want but keep in mind: Hungarian poems are especially famous for being 'untranslatable' and this one is implying on many other Hungarian artists, poets, writers and their works and is relying heavily on Hungarian history, so you'll probably won't understand some parts of it, if you lack this knowledge.
Uramisten! Döbbenetes erejű!