Az a problèma, ha valaki kicsit másabb, mint a többsèg, arra rásütik, hogy szemèlyisègzavaros. Vannak, akik tènyleg azok, de nem mindenki az, aki különc. Mièrt kellene mindenkinek olyannak lennie, mint amit a jelenlegi társadalom elvár. Pedig, nem minden jó amit elvár. Nèha úgy èrzem mindenből betegsèget csinálnak, ès mindennek nevet adnak.
Kedves Zita, fontos a probléma amit felvet, hadd tegyek ehhez hozzá valamit, szakmabeliként: kétségtelen, hogy vannak egy adott társadalomban bizonyos normatív elvárások, viselkedési szabályok. Ezek azért fontosak, hogy legyen egy közös alap, ami mentén képesek vagyunk együttműködni, kommunikálni,stb. Nagy fokú egyéni különbségek, variációk mutatkoznak a tekintetben, hogy az egyén hogyan viszonyul ezekhez a normákhoz, mennyiben azonosul velük, milyen mértékben fogadta el vagy alkalmazkodott hozzájuk. Ezeket a különbségeket alapvetően nem tartjuk patológiásnak, miért tennénk? mindannyian mások vagyunk. A határvonal kóros és normál variációk között valahol ott húzódik, hogy 1. milyen mértékű szenvedést, problémát okoz az egyénnek vagy környezetének 2. Milyen mértékű funkciózavarokkal jár együtt - a kettő nyilván összefügg. Tehát a segítő szakmáknak nem az lenne a célja, hogy bárkire "ráhúzza" a patológia bélyegét, hanem, hogy azonosítsa forrását és megoldásokat kínáljon a szenvedő egyénnek vagy környezetének.
@@balinttakacs4529 Kedves Bálint! Jelen társadalmunk normatív elvárása erőltetett deviáns viselkedés, melyet normává akarnak tenni a világ vezetői, de a többség ebből nem kérne! A "szakma" miért nem emeli fel szavát a vezetőinkkel szemben, hiszen ők betegek, rengeteg machiavellikus, pszichopatikus jegyekkel? Miért nem elemzi ezeket a közembereket, megtehetné?!
Az a problèma, ha valaki kicsit másabb, mint a többsèg, arra rásütik, hogy szemèlyisègzavaros. Vannak, akik tènyleg azok, de nem mindenki az, aki különc. Mièrt kellene mindenkinek olyannak lennie, mint amit a jelenlegi társadalom elvár. Pedig, nem minden jó amit elvár. Nèha úgy èrzem mindenből betegsèget csinálnak, ès mindennek nevet adnak.
Kedves Zita, fontos a probléma amit felvet, hadd tegyek ehhez hozzá valamit, szakmabeliként: kétségtelen, hogy vannak egy adott társadalomban bizonyos normatív elvárások, viselkedési szabályok. Ezek azért fontosak, hogy legyen egy közös alap, ami mentén képesek vagyunk együttműködni, kommunikálni,stb. Nagy fokú egyéni különbségek, variációk mutatkoznak a tekintetben, hogy az egyén hogyan viszonyul ezekhez a normákhoz, mennyiben azonosul velük, milyen mértékben fogadta el vagy alkalmazkodott hozzájuk. Ezeket a különbségeket alapvetően nem tartjuk patológiásnak, miért tennénk? mindannyian mások vagyunk. A határvonal kóros és normál variációk között valahol ott húzódik, hogy 1. milyen mértékű szenvedést, problémát okoz az egyénnek vagy környezetének 2. Milyen mértékű funkciózavarokkal jár együtt - a kettő nyilván összefügg. Tehát a segítő szakmáknak nem az lenne a célja, hogy bárkire "ráhúzza" a patológia bélyegét, hanem, hogy azonosítsa forrását és megoldásokat kínáljon a szenvedő egyénnek vagy környezetének.
@@balinttakacs4529 Kedves Bálint! Jelen társadalmunk normatív elvárása erőltetett deviáns viselkedés, melyet normává akarnak tenni a világ vezetői, de a többség ebből nem kérne! A "szakma" miért nem emeli fel szavát a vezetőinkkel szemben, hiszen ők betegek, rengeteg machiavellikus, pszichopatikus jegyekkel? Miért nem elemzi ezeket a közembereket, megtehetné?!
Gratulalok !
Köszönöm
Irritálóan rossz a hangfelvétel.
Különben 👍és köszönöm!
Köszönöm a professzor Úrnak az előadást. Akinek nem tetszik, nézze inkább Szabó Pétert, vagy a csodálatos gömbvillámkergető, ufókutató Egely Györgyöt😉
Ö