Jakab-Kiss Viktória: Villanásnyi idő

Lassan lejt előttem a kép,
Ahogy a tűz bennünk ég.
A karjaidban tartasz, s én felnevetek.
Bolond a világom, hogy már Érted felelek.
Nem lehet, hogy kívánjalak,
Csak álmomban akarhatlak.
S mint egy villanásnyi idő ez az álom.
Egyre gyakrabban vágyom,
Hogy magával rántson.
Barna szemeid most is hívnak,
Ettől a tudattól új világok nyílnak.
Elnyelnek engem, ahogy elveszek benned,
Egymásba olvadunk, az idő is megszűnhet.
Nem lehet, hogy kívánjalak,
Csak álmomban akarhatlak.
S mint egy villanásnyi idő ez az álom.
Egyre gyakrabban vágyom,
Hogy magával rántson.
Nem lehet, hogy kívánjalak,
Csak álmomban akarhatlak.
S mint egy villanásnyi idő ez az álom.
Egyre gyakrabban vágyom,
Hogy magával rántson.
Csak egy villanásnyi idő ez az álom.
De egyre gyakrabban vágyom,
Hogy magával rántson.
Saját versem Suno Ai által megzenésítve.