Érdekes amiről meséltél. Az családomban az a jellemző hogy mindent közösen teremtenek elő a dédszülöktől napjainkig. Én és a férjem mindent közösen, a nulláról kezdve értünk el. Mindkettőnknek saját bankszámlaszáma van amire érkezik a fizetés, minden költséget közösen állunk, meg szoktuk beszélni egy nagyobb kiadásnál annak a kifizetését, és a megtakarítást is közösen gyűjtjük. Nagyobb kiadású dolgot egyikünk se venne a másikkal való egyeztetés nélkül. Amikor ismerkedtünk a férjemmel, nekem az volt a legfontosabb, hogy milyen ember és hogy majd nagyon nagyon szeressen engem. A szüleink nem tudtak bennünket támogatni anyagilag ezért mindent amit az évek alatt elértünk, azt közös munkával, közös erőfeszítéssel értük el. És a kezdet kezdetén ez volt a legtermészetesebb hogy ennek így kell lennie. Most is 12 év házasság után minden reggel úgy megy el a férjem dolgozni, hogy megpuszilgatja az arcomat mikor még alszom, és megölel mikor hazaér. Az ebből fakadó boldogság érzést nem lehet pénzben mérni, sem megvenni. Az összes ismerősömnél, családtagomnál hasonló értékrend van. Számomra elképzelhetetlen lenne, hogy kizsákmányoljam a férjemet és ne becsüljem meg a munkáját azzal, hogy semmilye sem lehet.
Ezt nagyon szépen megírtad.Ugyanis egy talpra esett nő nincs ráutalva arra hogy a férjét kihasználja, vagy netán zsarolja és lenézze, beossza a pénzét.Ezt a gyenge nők csinálják csak.
Anyukàmèknàl is ìgy volt Magyarorszàgon...biztonsàgban voltunk mi gyerekek is mert anyu jòl osztotta be a pènzūket..volt uj hàzunk ,ètelūnk ès pènzūnk is..apunak ez termèszetes volt..ma 83 èvesek ,soha sem jutott eszūkbe ,hogy elvàljanak..
Szerintem mindenki keressem meg magának! Ha közös életet terveznek, akkor meg megbeszélik, ő dolguk, de tisztelje mind2 a másik munkáját! 💝 Ne szerződés legyen, hanem szövetség egy párkapcsolat!
Érdekes volt olvasni a kommenteket.Én dolgoztam mikor megismerkedtem a férjemmel,de míg jártunk soha nem turkáltunk egymás pénztárcájában.Nem tudtam mennyit keres, ha szórakozni mentünk vagy más közös program adódott, akkor mindig ő fizetett.Mikor megszületett az első gyerekünk, kaptam a GYES-t, családi pótlékot, ezeket úgy költhettem ahogy akartam, ezek a saját bevételeim voltak.A férjem a keresetét a terhesség alatt kezdte teljesen rám bízni, szinte úgy ahogy a koreai minta,minden fillért leadott, pedig soha nem kértem.Egész életében nem volt pénztárcája, ha kellett valamit kifizetnie, szólt hogy mennyi kell, és már adtam is.Hozzáteszem nem rendelkeztünk bankkártyával, és szerencsére semmilyen hitelt sem kellett soha felvennünk, mire bevállaltuk a második gyerekünket 25 éves voltam, és a saját lakásunkba vihettem haza.Viszont....mikor lejárt a GYES és újra munkába kellett volna járnom, egyszerűen megtiltotta.30 évig voltunk házasok, a haláláig, de ez örök vita maradt köztünk.Mivel leadta az összes keresetét, ami szerencsére elég volt hogy szépen eltartsa a családot,jogosultnak érezte magát arra, hogy úgy rendezze az otthoni dolgokat ahogy neki kényelmes.Gyakorlatilag napi 24h-ben legyen ezért a feleség elérhető minden módon.Mivel a saját keresetem teljesen megszűnt, az élet minden területén rá voltam utalva, és nagyon téved ha valaki azt hiszi hogy ha a nő kezeli a kasszát, az egyenlő a hatalommal.Bármit amit megkívánt vagy megtetszett neki , megvette és kész...csak annyi hogy nem a tárcájából vette elő hanem én adtam a kezébe.Nem tudtam neki megmagyarázni például, hogy hiába mondja hogy vegyek amit csak akarok, nálam van a pénz, arra a pénzre nem tudtam úgy tekinteni hogy esetleg ha olyanom van, elkölthetném nem fontos dolgokra.Azt a pénzt nem én kerestem, nem éreztem úgy a magaménak mintha megdolgoztam volna érte, ami gyakorlatilag nem fedi a valóságot, hiszen vezettem a háztartást, gondoskodtam a családról, de mégis...Gondolom ez nagy különbség a koreai nők és köztünk, ők természetesnek veszik ezt, és minden fenntartás nélkül vásárolgatnak, mert arra nevelték őket hogy ez jár nekik, míg a hozzám hasonló cipőben járó nők ezt úgy élik meg , hogy megfosztották őket egy bizonyos fajta szabadságtól.Gondolom páran furának tarthatják, hogy mi baja ennek a nőnek, a pénz az pénz, akárki keresi, de biztos akad olyan is aki megérti.Mindenesetre sokan, sokféleképpen kezeljük ezeket a dolgokat földrajzi, társadalmi , kulturális helyzettől függetlenül.
Nagyon köszönjük a videót, igazán informatív, és érdekes! Az is jelentősen hozzáad az értékéhez, ahogyan fogalmazol, és mesélsz, nagyon jó a stílus! További sikereket kívánok! 🙂
Én Ázsiai arab országban élek félig. Itt is van házassági szerződés. Bár a férj dolga mindent biztosítani a feleségnek. Viszont válás során a feleség csak azt viszi ami házasság előtt is tulajdonában volt. Illetve, amit a szerződés ír. Házasságkötésnél van jegy ajándék. Itt bármit lehet kérni akár házat is. Persze itt is sok egyéb dolog számít. Egyébként, ha a nő dolgozik is az csak az ő pénze. Nem lehet kötelezni be adja a közösbe. Ja és itt nem a szülő támogatja a gyerekét ahogy tudja. A gyerek amint dolgozik az anyjának küldi haza a pénzt. Sokan már gyerekként iskola mellett is dolgoznak. Élete végéig kötelessége ez amellett, hogy eltartja a feleségét és gyerekeit. Emiatt általában egy házban él az egész család! Aki teheti emeletes külön bejáratú házban, de mégis egy helyen...Nagyon érdekes a kultúrák közti különbség ebben is.
Én erre csak azt tudom mondani nagyon szerencsés nők a Dél- Koreaiak! És ezek szerint pozitivan hozzá járultak ők is a nemzetük gyors fejlődéséhez. Mert ha őszinték vagyunk, talán ők akiknél a leg látványosabb a változás pár évtized alatt. Azt nem mondom, hogy ennek nincs semmi hátránya de ez azért el gondolkodtató. Köszönöm a videóidat mert nagyon lényegre törőek 👍🫰
Azért ott sem minden nő háztartásbeli. Manapság sokan dolgoznak is, legalább részmunkaidőben. Plusz, rengeteg a válás is, aminél nem szerencsés, ha a nőnek nincs munkája. Tehát a videó részben igaz, de nem mindenben.
Oké akkor beszéljünk arról, hogy ott milyen magas a szexuális visszaélések száma? A törvény is inkább a férfiak oldalára áll, ha nem vagy koreai még jobban. Nem mondom, hogy egy külföldinek nincs ott joga, de másabb a helyzet.
Én a szüleim példáját tudom hozni, már mindketten nyugdíjasok, tehát ők idősebb magyar generáció. Mindketten tanárként doloztak, egyikük általános iskolában a másikuk középiskolában. Mivel a fizetésük nagyjából egyforma volt, ami itthon sajnos nem túl sokat jelent, így nekik mindent közösen kellett összerakni. Mondhatni anyura sokkal több munka hárult, mert ugyanúgy leadta az óráit, hazahozta a munkát (dolgoztokat, osztályfőnöki teendőket stb.) és mellette főzött, háztartást látott el és gondoskodott rólunk mikor még gyerekek voltunk. Apám mondjuk ki ez utóbbiban kevésbé vett részt, ilyen intenzitással. Ennek az is oka volt, hogy mérnöktanárként szinte állandóan új dolgokat kellett tanulnia és tanítania. (Ezt egyébként később én is megtapasztaltam.) Folyton a dolgozószobájában volt. Anyagilag tehát nagyjából egyformán adtak a közös kasszába és együtt döntöttek a nagyobb kiadásokról. A hétköznapiakról nem, ott mindenki megvette, amire szükség volt. Már a nagyszüleimnél is hasonló működött, mindegyik nagyszülő fizetésért dolgozott. A dédszüleimnél valóban még élt az a szokás, hogy a dédpapa dolgozott és a dédmama meg otthon volt háztartásbeliként. De itt nem volt kötelessége leadni a pénzt a férjnek, hanem amennyit gondolt, vagy amennyiben megegyeztek. A dédmama egy egészen nagy családra főzött, látta el őket napi szinten, amibe nem csak a gyerekeik hanem a kiterjedt rokonság is beletartozott és ott az élelmiszerre kellett a pénz. Máskor viszont volt, hogy együtt jártak el kereskedni, és járták az országot, meg dolgoztak a földön szóval alapvetően őket tekintve sem volt fura, hogy a nő dolgozik csak maximum nem fizetésért. Szóval érthető. hogy nem hatott meg a videó, mert nálunk szerintem ez a normális. Persze bizonyára itthon is lehetnek kivételek, de nem ez a nagy többség. Előző munkahelyemen komplett családok (apa, anya, nagykorú gyerekeik) vagy házaspárok dolgoztak. A mostaniban is akad ilyen. Magyarországon én azt látom, hogy a nőkre több teher jut, amint családot vállal, mert nemcsak hogy a munkáját, de a családjával kapcsolatos teendőket is nagyobb részben neki kell ellátnia. Az itthon szerintem elvárás, hogy amíg nincs gyereke tartsa fenn magát, ha párja van akkor is legyen munkája és ugyanúgy majd míg gyereket szül és a gyerek bölcsődébe vagy óvodába nem kerül addig nem dolgozik (kiesik a munkaerő piacról) és aztán meg a legtöbb esetben vissza kell térnie vagy abba a munkába vagy hasonlóba. Ha esetleg a párja jobban keres, akkor olyat is tudok, aki akkor tudott karrierváltást eszközölni (pl.: saját vállalkozást beindítani). Akiket én ismerek ott szerintem alap, hogy a nő is dolgozik.
Ez nagyon érdekes video volt. Leírom én a jelenlegi párommal hogyan csináljuk. Megállapodtunk es létrehoztunk egy boríték rendszert. Ezekbe minden hónapban fix összeget beteszünk. Van a havi csekkek boríték, háztartási holmikra, a nyaraló hitelére stb. es egy autó boríték is. Van amibe 1-2000 Ft megy csak havonta /fő, van amibe jóval több. Ezen kívül külön kezeljük a pénzünket, mindenki azt vesz, amint akar es úgy spórol, ahogy szeretne. Ha adódik valami nagyobb kiadás, pl elromlik a laptop, akkor külön megbeszéljük, hogy közösen vagy hogyan vegyünk újat. Az ex-férjnél másként volt, ott közös volt a számla es előbb a lakáshitel, élelmiszer, csekkek kifizetődtek es aztán mindenki vett magának amit akart, vagy ami belefért. De én el nem tudnám képzelni, hogy a párom/ férjem fizetését is én kezeljem 😀
A pénz beosztása az egy művészet még akkor is ha milliók jönnek be havonta. A közös értékrend, közös célok nagyon fontosak és nem jó ha ezen a téren két teljesen ellentétes ember kerül össze. Aki két kézzel szórja a pénzt és nem érdekli csak a most az soha nem fogja megérteni azt aki nem szereti szórni és gondol a jövőre is. Sok vita, veszekedés és válás születik az anyagiak miatt és ezért nagyon fontos mindjárt az elején tisztázni, hogy ki legyen a pénzügyminiszter.
@@juditszakacs943 ezért működik már 10 éve ez a boríték dolog jól nálunk, mert mindent jól és összhangban meg tudunk beszélni. A jó kommunikáció nagyon fontos, hogy tényleg mindet meg tudjon beszélni az ember a másikkal.
Anyám 40 éve a koreai modell egy egyedül álló változatát követi😅 Szegény faterom... Jók és érdekesek a videók, a tartalmak, és magával ragad ahogyan beszélsz.
Nagyon erdekes ezt nem is tudtam, pedig voltam en is Koreaban es sok filmet nezek. Sokat hallottam a ferfiak elvarasairol, meg az agresszivitasrol meg a sok norol aki inkabb egyedul el. Ez az aspektus teljesen uj, vegre megertem a ferfiak nezopontjat is. Tenyleg szuper video! // Nalunk kozos kassza honapvegen atrakjuk a maradekot van, mindkettonknek van kartyaja hozza - utazasok/rezsi stb megy onnan, ha a megtakaritasunk ott meghalad egy merteket akkor atrakjuk a megtakaritasi szamlara, onnan csak ritkan nagy beruhazashoz veszunk ki penzt.
Sziasztok! Nőként is kellemetlen volt hallani a koreai helyzetet ezen témában. Az jutott eszembe: nem érzem a kiegyensúlyozottságot és ez roppant kellemetlen érzéssel tölt el ez. A férfiaknak szegényeknek pedig rejtegetniük kell apró dolgokat, amikre vágynak, még ha az egy pár ezer ft-os dolog is. Frusztráló, még így külső szemmel is. Nem tudnám elviselni, hogy pl ne vegyek meg egy alapanyagot a hobbimhoz vagy egy szép üvegpoharat, csakmert az "asszony spórol". Jómagam úgy vagyok az anyagiakkal, hogy megdolgozom magam érte, mástól nem várok el semmit. Párkapcsolaton belül is jobban szeretem, ha mindenki a maga pénztárcáját fogja és osztja be. Annyi, hogy pl közös dolgokat együtt megbeszéltük és fizettük felesben. Volt egy kivétel, ahol exem fizetett többet, ám az ő külön feltétele volt, mivel pár nullával többet keresett, mint akkoriban én. Így fizetésünkhöz mérten osztoztunk közös költségeinken, kiadásainkon. Rólam tudja mindenki, aki ismer, hogy nem hat meg a pénz. Ez a tény az előbb említett exemet nagyon meglepte. Ugyanis amikor anyagiakat kezdett el kotyogni randin, elcsitítottam és mondtam: Nem tartunk ott, hogy ezzel foglalkozzunk. Élvezzük az ismerkedést inkább. Neki fura volt, ahogy ő fogalmazott "túl tökéletes minden" és furcsállotta, félelmében pedig kilépett a kapcsolatból... (Igaz lehet a múltja miatt, mert mai napig vannak benne blokkok, önmagával szemben is. Pl hogy ő nem szerethető stb... butus, ez van. Pedig vele egy nagyon kellemes természetes balansz volt - sose éreztem olyat és azóta sem. Ez a természetes balansz pedig engem is egy amolyan "túl szép, hogy igaz legyen" állapotba tett, de engem megnyugtatott.) Az egyenlőség híve vagyok, s az adok-kapok elv alap nálam. Ember pedig ember - nekem mindegy ki milyen családból származik vagy milyen pozícióban van... emberként bánok mindnekivel, amíg a másik fél is normális. Volt munkahelyeimen se tudták egyesek mindezt hova tenni fejben. S amikor feletteseimmel vagy főnökökkel, tulajokkal simán beszélgettem ezt a problémás, rosszindulatúak "se** nyalásnak" nevezték. Holott mai napig vannak felettesek, akikkel jóban vagyok, mert megtetszett a személyiségük és sok közös témáink vannak. Másik exem messze lakott, Balaton parton leltünk egymásra. Két hetente tudtunk találkozni. Neki volt autója és elutazgatott hozzám. Megkérdeztem mennyi volt az út, amint kimondta vettem elő annak a felét és adtam oda neki. Nem akarta elfogadni, én meg érveltem s úgy zártam: vedd úgy, hogy félúton találkoztunk volna és ígyis-úgyis ki kellett volna fizetnem a magam részét. :) Idővel rájöttünk nem nagyon passzolunk, így külön utakra mentünk. A személyiség és az alkotás, kreativitás az, ami nagyon meg tud fogni. Aki pedig hozzám hasonló alkotó lélek ott nem lesz gond az anyagiakkal sem. Szeretem a számomra érdekes személyeket fellelni. Mindegy, hogy ismerős, barát vagy netán párjelölt lesz belőle. Nekem szívem dobban, ha valaki megtetszik és ahogy kibontakozik egy olyan személyiség, amely imponál. Még lelkesebbé válok, ha minimum 1-2 művészeti ágon vagy alkotói szakmában dolgozik vagy minimum ért hozzá (akár hobbiként is) és alkot. Sok embert ismerek, de még nem találkoztam azzal a személlyel, akivel együtt élhetném az életem. Alkotva, akár közös projektekkel és kellemes hobbikkal kitöltve, esti lazító fürdőzésekkel stb. Egy kedves idősebb barátom jegyezte meg anno: "... akármiről és akárkiről is beszélsz, mindig szerepel az alkotás valamilyen formában." - Igen, mert nekem mindennapjaim része és imádom. Meg írni is imádok, mint látszik. Bocsi a hosszú komment miatt. Remélem jól vagytok és sok-sok boldogságot kívánok! Kellemes további szép napot! ^^
@@hajnas6 Legyen szíves ne csak olvasni, hanem szöveget értelmezni is. Teljes mértékben nem értette meg a kommentemet. Ne feledje: a videó témájáról beszélek első sorban, majd veszem hozzá az általam is normális balanszt a kapcsolatban, ahol nincsenek titkok, sőt, kommunikáció alap. Megjegyzem, ehhez szükséges alap az is, hogy tudjon értelmezni szöveget. Részben ezért is nehéz a párkeresés, mert szeretnék olyan személlyel élni, aki érti is mit mondok/írok. Amennyiben ilyen szinten nem tetszik tudni értelmezni szöveget, inkább ne írjon és járassa le önmagát. Tessék többet gyakorolni a szövegértést.
Èn viszont pont ettől a " felesben " meg az èn rèszem kifizetèsètől szoktam hátast dobni 😅màr bocsi .Milyen pàrkapcsolat ez ? Akkor ennyiből èljen mindenki külön 😏nekem ez a szerèny vèlemènyem .Èn most gyesen vagyok de amikor dolgoztam sem Volt ez tèma ki mit fizet .Nèha èn fizettem , máskor a pàrom .Miòta együttèlünk sincs enyèm + te pènzed .Bàrmikor vehetek bàrmit normàlis keretek között az " ő " pènzèből mivel most jelenleg ő a családfenntartò .De amit èn kapok pènzt abbòl is szoktam költeni/ vagy ő is ha ùgy Van. Nincs enyèm meg tied + felesben fizetèsek .Ezt kèt èrett gondolkodásù ember eltudja dönteni .A házasságiszerződèsről ugyanez a vèlemènyem...ha csak nem milliárdos valaki .El sem kezdődik a házassàg de màr arra gondolok , hogy kisemiz a màsik. Nem tudom mennyi szeretet lehet ezekben a kapcsolatokban. Semmi bizalom a màsik felè ha esetleg " vàlásra ' kerül a sor .
Olyan jo a kamera mozgas , hogy lassan mozgatod , zsenialis . Minden videod nagyon erdekes , hallatlanul . Orulok , hogy elem jott a videod , en mar itt maradok am . Köszönöm.
Szia! Érdekes volt ezt hallani. És kérésednek eleget téve, bemutatom a mi kapcsolatunkat pénzügyi szinten. Még a gyerekek előtt, barát, barátnő viszonyban eldöntöttük, hogy megmarad mindenki külön bankszámlája. Ez a házasság után is megmaradt. Mikor jöttek a gyerekek én kiestem a jól keresők köréből, így a férjem kezdett nagyobb százalékban fizetni. Sajnos a munkába visszatérés után újra kellett/kell a karieremet építeni. Nem keresek úgy, mint előtte. Családban különcnek számítunk a külön bankszámlával, de nem piszkálnak miatta, mi így szeretjük. A kiadások számláit gyűjtjük és általában 3-4 hetente megnézzük ,ki mennyit költött a családra és kifizetjük a másik félnek, ha tartozás van. De mivel a férjem magasabb fizetéssel rendelkezik, így ő önként bevállalt nagyobb terheket (pl az autó szervizelése, rezsi fizetése). Viszont egyikünk sem adja oda a másiknak a fizetését, mindenki szabadon rendelkezik vele. Ha tud, akkor spórol belőle. Mi így vagyunk, lehet nem ez az átlagos magyar példa :).
Na ez már nem jó kedves Zsuzsa! Túl liberális, túl megengedő és a férfiak lelki világát abszolut nem ismerő asszonyka vagy. Ugyanis nem kell ennyire megbízni abban a hím egyedben, mert még képes és visszaél ezzel a fene nagy bizalommal. Na nem most, majd esetleg 7, 8 év múlva amikor kezd az a tűz parázslani és majd jól jön őkelmének az a " szabad felhasználású bankszámla. Onnan majd okosan gazdálkodva elviszi a fiatal csajszit wellnesszre, vagy ne adj isten kis aranyos ajándékokkal kényezteti a friss ropogós husikat. Higgyen nekem , mert öreg róka vagyok már.!
@@Zaffriel Nem bántottál meg😊. Bizalmatlanságról szerintem nincs szó, talán az elején, mikor fiatalon összeálltunk. Viszont bármikor odaadjuk a másiknak a kártyát. De igazad van, hogy a függetlenség ott van a levegőben. Mert semmi sem biztos, csak a változás. Lehet emiatt vagyunk együtt, szabad akaratunkból, nem pedig a körülményektől 19 éve. Nem mondom, hogy ez a legjobb, vagy az egyetlen út😂, nekünk jól működik. Azért is írtam az elején, hogy nem biztos, hogy mi lennénk a legjobb példa, csak bemutattam, hogy ilyen is lehet.
Ez szerintem így normális, két kereső ember két külön kassza, ha az egyiknek segítség kell akkor a másik ott lesz és segít de egyik fél sem lesz kiszolgáltatott a másiknak 😊
Nos, én 17 éve vagyok házas(nem csak én, a férjem is:-D)és volt házassági szerződésünk.Anyósom ragaszkodott hozzá,mivel a férjem jól keresett és volt már lakása meg mindenféle extra mellé. Én meg azt mondtam,hogy rendben én ki nem forgatom a "vagyonából". Azóta már közös házunk van, amit együtt törlesztettünk,két autó amit együtt vettünk, amiket meg még a szerződésbe beleírtunk már rég nincs meg.Arról mondjuk nem volt szó a szerződésben,hogy ki kezeli a családi kasszát vagy ilyesmi, inkább az ingó és ingatlan vagyonról. A pénzügyeket meg felesbe kezeljük azóta is. Ő még mindig jobban keres és jobban is fogja a pénzt,de külön kasszánk van, és néha egymást segítjük ki(kinek jár le egy megtakarítása, vagy van épp szabad mozgó tőkéje amikor valami nagyobb dolgot tervezünk).Már nincs jelentősége annak a szerződésnek, de akkor még volt.
Szia! Szerintem mindenki úgy csinálja, ahogy neki jó. Mi voltunk/vagyunk a sánc mindkét oldalán. A nagyszüleimnél a papa adott kosztpénzt a mamának. Ő kezelte a pénzt. Ha a mama valami pluszt szeretett volna, elkapott egy csirkét, vagy felkapott néhány zöldséget, és letagadta a mindent is. Tyúkot megette a gólya, már a múlt héten megfőztük, stb... A szüleimnél anyu a mindenes, de nagyon durván, úgy mint itt hallható. Pedig apa kőműves volt, jól keresett, de nagyon. Mi mikor összekerültünk kicsit követtük a mintát. Közös bankszámla, én intéztem mindent. A párom belföldi kamionos volt, én tanár. A gyerekek, a háztartás, meg mindent is én intéztem. Én többet voltam otthon. Aztán jött a csavar... A párom raktáros lett, a kamionról leszállt. Semmit nem tudott a pénzkezelésről, viszont az élet úgy hozta (beteg lettem, féltem, hogy mi lesz itt ha meghalok) átadtam a mindent is. A számla az övé, de az én fizetésem is oda megy. Applikációk, befizetések, bevásárlások, mindent intéz. Nagyon jól csinálja. Még én is meglepődtem, hogy jobban mint én. Ha kell valami szólok, semmit nem tagad meg tőlem. Együtt nagybeevásárlunk hetente és havonta ami kell. Ha el kell szaladni valamiért hét közben vagy együtt, vagy ő hazafelé megveszi. Nem tudom, ki, hogy van vele, de én élvezem a tekinteteket, mikor ő fizet a boltokban, s pl női ruhákért kicsengeti a lóvét, a hölgyek meg igen furcsán néznek. "Na a kitartott rongy"-gondolhatják. Pedig ahonnan fizet, abban az én pénzem is benne van, mégis érzem a tekinteteket. Ebből arra következtetek, hogy azért többségében itthon is a nők kezelik a pénztárcát. Nem ragaszkodásból, legtöbben muszájból. Én rettenetesen élvezem, hogy nekem ezeken már nem kell agyalni. Agyal Ő. És olyan mint a Te párod. Matekol, de tetszik neki, élvezi, ért is hozzá. Nem szórja el, nem issza el, és nem kurvázza el. Persze kérdés, ha a pasi olyan, akkor nem szabad neki odaadni, mert abból gáz lesz. De ez egy nőnél is igaz. 150. cipő már nem szükséges ugye, és egyáltalán nem biztos, hogy jól csinálja. A közös számla az alap szerintem is egy házasságban (de ezek mi vagyunk) és az kezelje, aki a rátermettebb, és ne az elvárások miatt egyik vagy másik.
Ez mind igaz és elvezetes csak éppen a baratnom férje lebetegedett és átkellett vennie az egesz penzugyi dolgokat sok mindenrol nem tudott és egesz kemény melo most mindent igazgatni beleertve kölcsönöket is szoval jó az ha ketten eggyutt mindent mindenrol tudva tisztelettel
Nálunk változó a helyzet mert férjem szabadúszó, fix bevételem nekem van. Az én bankszámlám a központ, a bevételeket ott gyűjtjük, onnan fizetünk mindent, de mindketten tudunk költeni róla saját kártyával. Szűkösebb hónapokban nem marad semmi amit "magunkra" költhetnénk. Kényelmesebb hónapokban viszont az extra bevételt eltapsolja gépekre a vállalkozáshoz, vagy nekem vesz drága cuccokat amikre semmi szükségem. Szóval meg tudom érteni ha egy szigorú nő kezeli egyedül a pénzügyeket 😄😄😄
Nyugtassa meg a barátját, a fenti házassági rabszolgaság itt is megtalálható...mint egy rémálomban az Ön által felsoroltak, ami Dél Koreában megtörténtek. A férj korán elment az élők sorából, a nő polipként csavarodott a prédájára amíg élt. Csak a férj keresett, nem is rosszul...a saját számláját nem ismerte, még a kártyájának a pin kódját sem. Minden vagyontárgy a felesége nevén volt, azzal a férj nem rendelkezhetett. A költőpénzt az asszony adta neki. Az asszony a férjének a testvérének az esküvőjére sem engedte el, közölte vele ha mégis megteszi, akkor amikor a lagziból vissza megy, akkor már csak az ajtó előtt találja az összekészített böröndjeit, mehet oda ahová akar....( csoda, hogy fiatalon meghalt?) ...itt még nincs vége a történetnek...a férj unokaöccse ugyanebbe a helyzetbe került...most Ő szenved ugyanígy hasonló tulajdonságú "választott" felesége miatt...
Azt tudtam, hogy Koreában a nők kezelik a pénzt, de nem azt, hogy ilyen szinten. Ez meglepett, és egy kicsit sokkolt. Szeritem itthon elképzelhetetlen, hogy a férfi önként adja oda a feleségnek a teljes fizetését. Imádom a videóidat. Érthetően fogalmazol, és kellemes hangod van.
Én ilyenről Magyarországon hallottam. Sőt, ismerősöm is van, aki még nem is a párjának, hanem az őt felnevelő nagymamájának adja le papírral együtt a fizetését forintra pontosan és alig kap valamennyi kis zsebpénzt belőle. Pedig a fiatalember már 34 éves. Szerintem ez végtelenül szomorú és szörnyen felháborító. Nem is tudnék így élni. Én a saját pénzemet sem adom ki a kezemből, így nem tudnám elvárni a páromtól sem, hogy ilyet tegyen.
Ez tényleg nagyon érdekes. Bár annyira nem ismerem a koreai társadalmat, de arról hallottam már, hogy Japánban is inkább a nők kezelik/kezelték a pénzügyeket, de hogy itt ilyen szélsőségesen viszonyuljanak ehhez, ez tényleg megdöbbentő. Ezzel a gyakorlattal konkrétan abban az előítéletben tartják a férfiakat, hogy inkompetensek a pénzügyek kezeléséhez és meg sem adják a lehetőséget, hogy megtanulják vagy gyakorolják azt. Meg a nők felé is inkább tiszteletlen érzést kelt bennem, hogy nekik meg csak ennyi a fontos, legyen pénz és kész. Szóval szerintem mindkét nemre rossz fényt vet ez a gyakorlat. Nálunk közös kassza van, minden nagyobb kiadást megbeszélünk amellett, hogy vannak amiket nem is kell, szabadon megvehetjük, mert bízunk a másik értékítéletében, hogy valóban szükséges-e. Emellett vezetjük is a kiadást, és értékelni szoktuk időközönként, hogy milyen kiadást kellene visszafogni. De mindketten azon vagyunk, hogy keressük a pénzt, és egyértelműen nem ez adja az értékünket a másik számára.
Van egy olyan , hogy a nők vezetik a háztartást, gyerek nevelést , stb .ehez pénz kell , de nem hiszem , hogy törvény kötelezi a férfiakat , hogy leadjanak minden pénzt. Azért marad nekik is valami .
Én rengeteget olvastam és régebbi filmekben is előfordult, hogy bizony a férj a fizetési elszámoló cédulájával együtt oda kellett adja a pénzt az asszonynak. Ez persze még akkor volt, amikor az asszony "nem dolgozott"... ezt magyarrra fordítva úgy kell érteni, hogy a világon mindent neki kellett csinálnia, ahogy te is ezt mondod a videón. Ebben a felállásban viszont az asszonynak volt egy háztartási könyve, amiben filllérre minden kiadás és bevétel megvolt. Tehát végül is valahogy megoldották. - Más. Az én házasságom úgy zajlott, hogy én azt hittem, nagyon szeretjük egymást, bár néha a leendő férjem is ezt mondta. Viszont egyikünket sem tanította be senki a pénz megfelelő elosztására, mi hova menjen. A férjem annyit nem konyított a pénzhez, számlákhoz, egyebekhez, hogy saját rendes állásom mellett ezt is nekem kellett csinálni. Úgy kezdtük hogy volt egy közös doboz, abba tettük a fizetésünket mindketten. Elsején, illetve későbbiekben 5-én volt fizetésnap. És csak arra eszméltem, hogy például 15-én egy kanyi peták nincs. Kérdezem a férjem: hol a pénz? nekem kell bevásárolnom, csekkeket befizetnem stb. Azt mondja: hát nekem is kell ennem napközben. Mert azt nem vezettem be, hogy reggel 5-kor felkelek és egész napra való kaját készítek - hiszen mondom, én is dolgoztam, méghozzá több pénzért, mint a férjem. És túlórákat kellett vállalnom, nem is egyet, mert a férjem szinte az egész fizuját eldohányozta és elitta a kocsmában. Na most, amikor nem találtam pénzt a dobozban, attól fogva borítékokat írtam: patika, kaja, gáz, villany stb. és nagy nehezen így vergődtünk - de még így is én a saját túlóráimból kellett kifizessem a szövetkezeti lakásra a beugrót, nekem kellett új tévét, ezt-azt vennem, mert őszerinte nem kellenek ezek a dolgok, jók a régiek. És: minek a gyereknek új cipő, tavaly vettünk... hogy félévente kinőtte, az őt nem érdekelte. A vége az lett,, hogy a borítékos elosztás végül bevált, de még egyszer leírom, a lakást, új bútorokat, tévét, magnót, rádiót ezután is nekem kellett megvennem, sőt vízvezetékszerrelőt fizetnem. Mert ő "ért hozzá" címen egy gumicsövet illesztett a vécétartályhoz - egy-két óráig bírta a rettenetes nyomást, aztán újra elöntötte a lakást a víz. És még ő sértődött meg, amikor a saját pénzemből kifizettem a szerelőt. Remélem, valaki okosodik ebből - a lényeg az, hogy mi semmiféle háztartási dologról nem tudtunk semmit megbeszélni. Én megkerestem, ő elitta... És mégis kibírtam húsz évet mellette, csakis a gyerekek kedvéért.
Agyon kellett volna ütni, nem kibírni, de legalább megnevelni, a cigaretta, pia, egészségtelen, felesleges méreg, a család elől viszi el a pénzt, rombolja az egészséget. Nem szabadott volna hagyni.
Nálunk (magyar) úgy van a pénzügy, hogy mindkettőnknek van a keresete külön bankszámlán. De minden pénzt "közös" ként kezelünk. Tehát ha kell adok a férjemnek, ha nekem kell fizetek a bankátyájával. A rezsit fizetjük egyedül csak a férjem számlájáról, de azért, mert visszatérítés jár utána. Egyedül a nagyobb kiadásokat szoktuk megbeszélni akkor is ha magunkra pl. hobbi költenénk, hogy ne az legyen, hogy valami váratlan közbejön ne akkor döbbenjünk rá, hogy az a pénz nincs a kasszába. Nekünk ez működik.
Semmi más nem kell ide, csak a koreai férfiakat, le kell ültetni egy asztalhoz a Székely férfiakkal! Gyorsan, gyökeres változáson mennének keresztűl! ( Szó szerint, gyökeres) Remek amyag volt, gratula! 😉🪓💀👍
Szerintem ez nagyon párkapcsolatfüggő. Az sosem egészséges, ha az egyik fél valamiben totálisan ki van szolgáltatva a másiknak, viszont azt sem szabad elfelejteni, hogy mi nők vagyunk képesek csak szülni, és ha egy pár szeretne gyerekeket, akkor a várandósság és a kisgyermekkor idejére kiesünk a piacról, hátrányba kerülve ezzel a férfi kollégákkal szemben, meg aztán a későbbiekben is hátrányból indulva a munkaerőpiacon, mert egy kisgyermekes anyuka "megbízhatatlan". A gyerek beteg lesz, a háztartás is úszik, nem lehet annyit túlóráztatni, stb stb... Ha a gyerekek után a pasi lelép, még ha utalja is a gyerektartást, az asszony hogy fog még duplán dolgozni is a háztartás, a leckék meg az egyebek mellett? A nők ki vannak szolgáltatva a férfiaknak, így a férfiak is kicsit ki lehetnek a nőknek. Azt is jogosnak tartom, hogy egy nő nem egy csóri férfihoz akar hozzámenni, hanem olyanhoz, aki fog tudni gondoskodni a családjáról. Itt most nem arra célzok, hogy a férfi 2 házzal meg 3 autóval lépjen be egy kapcsolatba, de legyen meg benne az a potenciál, az a munkabírás, ami garancia lehet arra, hogy jó életet tud majd biztosítani a feleségének és a gyerekeiknek. Illetve a nők még mindig hátrányban indulnak a férfiakkal szemben az előléptetések és fizetésemelések terén is. Mi a férjemmel még annó úgy kezdtük, hogy én diákmunkán voltam, ő meg minimálbéren, hozott vagyonunk kb 0. Közösen építgettük azt a vagyont meg adósságot is amink most van, és éppen ma vettük meg az első közös ingatlanunkat. De úton vannak a gyerekeink, így most hosszú ideig bizony ő lesz a kizárólagos családfenntartó, mert csak ő tud az lenni.
Szerintem itthon ez nagyon családfüggő és sokszor függ attól is, hogy az adott személy a párkapcsolatban és előtte mennyire önellátó jellem. Szüleim a 40es években születtek. Gyerekkori betegeskedésem miatt apám volt a pénzkereső a családban, egy részét hazaadta. Mivel kisiparos volt, neki a vállalkozásához szükséges volt folyamatosan saját tőkének is lennie. Abból a korosztályból származó ismerősöknél rokonoknál változó volt vagy hazaadták a keresetüket vagy nem, általában azok adták haza, akiknek a feleségeik nem dolgoztak. Sok ismerősöm van az 50es és 70es években szülttek közül apám munkája miatt. Soknak van problémája az alkohollal, de a többségük elvált és a többségben a feleség kapta meg a gyerekek nevelésének a jogát, még akkor is mikor a nő csalta meg a férjét, nem egy ilyen eset van az ismerősi körömben. Sokan hátrahagyták a saját nevükön lévő lakásokat a gyerekek miatt és az exük él benne sokszor más férfiakkal, míg ők albérletben élnek. Nekem ez már túl megy az elfogadás határán. A 80 as években születtem. Az ismerőseim nagyrésze vagy elvált, vagy sosem házasodtak össze. Van ahol van gyerek van ahol nincs. Sok ismerősöm van ahol külön van a számlavezetés, megegyezés alapján döntik el ki mit fizet, ha valami olyan kiadás merül fel akkor összedobják a pénzt hozzá. Van olyan ismerősöm, hogy ötlete nincs a családi kasszáról, mindent a felesége intéz, de van olyan is, ahol a nő hónap végén a párjától kér kölcsönt, mert nem tudja beosztani a pénzt, miközben haver még emellett is tud megtakarítani és a csaj többet keres nála. Próbálok nem általánosítani, nem egyszerű. Vannak akik azért csinálnak gyereket, hogy azzal tartsák sakban a párjukat.(Ezeknél vagy a lány az ismerősöm vagy a pasi). Nekem a németben tapasztalt ismerősi model tetszik. Mindenki kezeli a saját vagyonát emellet van egy közös bankszámla, amit ketten tartanak fenn, azt a közös életükre használják fel. A sajátjukkal mindketten maguk rendelkeznek. Számomra ez jelenti az egyenjoguságot. Eszembe nem jutna a pénzügyem vezetését kiadni a kezemből, nem várom el majd a páromtól sem ha lesz, max ha nem megy neki, és segítséget kér miatta, majd adok tanácsot neki, de számomra az az övé az ő döntése. Azt is el tudom képzelni, hogy belefutok egy pézügyi területbe, amiről kiderül, hogy jobban ért hozzá, mint én, akkor majd én kérek tanácsot tőle, de ragaszkodni fogok az önrendelkezéshez. Ráadásul ha a párkapcsolat nem működik, könnyebb szétválni, ha nem minden közös. Sok ismerősöm nem tud egészséges párkapcsolatot kiépíteni, mert abban nőtt fel, hogy a szüleik társasmagányban éltek egymás mellett, de a szocializmusban nem illett elválni és csak emiatt maradtak együtt, ők meg többre vágynak de nem tudják hogyan érjék el. Vannak olyan női ismerősei, is, hogy elvárják, hogy a pasi mindent fizessen nekik, a sajátjukat meg nem hajlandó a párjukra áldozni, mert az az övék és megdöbbenésemre van párkapcsolatuk. Amiről általában csak azok tudnak akik túl vannak a családban egy szülöi temetésen. A bank amint megtudja hogy valaki meghal a bankszámlákat zárolják a hagyatéki tárgyalásig, függetlenül attól, hogy kinek a nevén van még a bankszámla. Anyum meghalt, apummal közös számlájukat zárolták, pénz mehetett rá, de róla nem lehetett pénzt levenni, a temetés nem olcsó dolog. Még szerencse hogy anyum halála előtt költöztem haza pár hónappal, így be tudtam segíteni pénzügyileg is, mert apum nem fért hozzá a saját nyugdíjához. Holtak pénzéről gondoskodik a rendszer az élők éhen is halhatnak tőlük, őket nem érdekli, addig is tudnak belőle hasznot termelni. Számomra ez nem bizalmi kérdés, ha eljutok oda, hogy hosszabb távra tudok tervezni valakivel, akkor szerződést kötök. Így ha nem jön össze egyszerűbben szétválhatunk. Ha valamelyikünkkel történik valami, akkor nem a bank fog határozni az életben maradt életben maradásáról. Szerődés nélkül ha jól tudom, házasságban egy év után kell osztozkodni a tulajdonon, a bizonyított együttélési kapcsolatban meg 5 év után, itthon. Így hírtelen ennyi jutott eszembe.
Olvasgattam a kommenteket, és egy gondolat fölmerült bennem. Az életünket azzal kötjük össze akit szeretünk, és akit halálunkig magunk mellett szeretnénk tudni, és akivel családot alapítanánk. Női szemmel ilyenkor fölmerült bennem olyan csacska gondolat, hogy szeretnék főzni rá, hogy amikor hazaér munkából egy vacsora mellett beszéljük meg kinek milyen napja volt, hogy én készíthessek neki másnapra ebédet, hogy saját kezűleg vasaljam ki az éleket az ingéből, mert még a ruháinak pakolgatásával is közel érzi magához az ember. És fura, de ezek a dolgok örömet is okoztak. És tudjátok miért? Mert a férjemtől ugyan ezt kapom vissza, mert az ő szeretete is gondoskodó. Nem vagyunk jómódúak, a kassza is közös amit javarészt én kezelek, és hatalmas boldogság ha sikerül úgy kihozni a hónapot, hogy mindenre jutott amire kellett. Ha látom, hogy valami gond lesz csak szólnom kell, és a férjem extra melóval feltölti a hiányokat. Nem agyalunk rajta nyaraláskor ki mit fizet, összespóroljuk előre, hogy menni tudjunk egyátalán. Nekem vagy neki nincs semmije. Nekünk van. De nálunk ez működik. Bááár van egy pár ezres havi puffer hülyeségekre, ha valamelyikünkön kitörne a különcködhetnék. Amúgy minden költést megbeszélünk, pontosabban bejelentjük mire van szükség amit a másik nyugtáz, bár én megvétóztam egy oszlopos fúrót az évek során, de én sem kaptam meg a bambusz szőnyeget 😅
Igen ez igy van. Éltem Koreában, nekem a pénz és a társadalmi megitélés nehezen ment. Férjemmel egy közkorházban dolgoztunk. Sok embert szokást ismertünk meg. Szép baratságos ország. Sok Magyar lány keresi Koreában a párját. Vonzóak a Koreai fiúk, vagy is az Ázsia férfiak. Én maradok az én férjemnél, egy Ázsiai férfiért sem cserélném el. Alacsonyak, eláll a fülük, nem olyan sármosak, szépek mint amilyenek a Koreai filmelben vannak. Nincs arc szörzetük ami van olyan mint egy elkopott súroló kefe. Nem véletlen hivják őket "virág fiúknak". Szerintem az Európai férfiak hozzájuk képest szebbak. Lázsd az Olasz férfiakat. Továbbá borzalmas ahogyan agyon vannak plasztikázva föleg a nök Koreában. Szinte egyformák a nők. Oriási szem, hófehér arc, mig mi Europaiak szeretünk barnulni.
Én szüleimnél bevett volt édesapám leadta a fizetést, sőt a fizetése édesanyám számlájára is érkezett akár. Amikor pedig anyám otthagyta apám, szimplán több havi fizetésével ledobbantott..Szóval :D Nálunk is ez a koreais példa volt kb. Egyik esete ennek, édesapám szerette a Tankcsapdát régen és szeretett volna koncertre menni. Hiába kereste meg árát simán, nem engedte el anyukám :) Szerintem tarthatatlan és nekem eszembe nem jutna párom pénzéhez nyúlni.... :D
Sziasztok, ezek érdekes dolgok. A mi házasságunkban ez egyáltalán nem így működik. A férjem 30 én 28 éves vagyok.Van egy kis társadalmi különbség köztünk, nulláról indultunk a gimnázium óta, ma épülőben van a házunk. Minden közös tulajdon, a pénzt is közösen kezeljük, de csak nagy kiadásokat egyeztetünk előre.Van két gyerekünk, ők azt fognak tanulni amit szeretnének majd. Szívesen mesélnék, de túl hosszú lenne mindenre kitérni itt. 😊
Mi 10 éve vagyunk házasok, nulláról kezdtük. Az összeköltözésünktől közös számlánk van és 2 kártya hozzá. Nekünk ez bevált. Szerződésünk nincs, nem is ismerek olyat akinek van. Ami nállatok van durván hangzik elsőre, de megértem a történelmi okait is.
13:20 létezik itt is, apámat és nagyapámat konkrétan így vámolta nagyanyám, anyai ágon is ez volt. A mai időkben nincs kultúrája, a pénz kezelésnek itthon ennyi változott. Férfi ként is azt kell mondjam a koreai jobb rendszer, van olyan ismerősöm aki azért fizet havi 300ezret iphone törlesztőre, hogy a telefonok eladásából tudja fedezni a hitelét. Mellette 700-1Mill forintot keres értékesítőként, amit elsején megkap és 15.-re kölcsön kér mert elfogy.
Nálunk pontosan ugyanígy van. Minden pénzt a feleségem kezel. Ő dönti el, mennyi zsebpénzt ad. Bár az is igaz, hogy mindent megvesz nekem is amire szükségem lenne. Ha pl. megkívánok egy kis édesség vagy netán egy sört ,vesz nekem . De ettől függetlenül nem tartom jó rendszernek ezt. Sokszor volt már miatta vitánk. Mára azonban már beletörődtem.
Ezen annyira nem lepődtem meg. Én 57 éves vagyok, néhai szüleim 1931 és 1933 születtek. Teljesen Magyarországon nőttem fel, magyar szülők gyermekeként. Ha nemis ilyen durván, de én is ezt tapasztaltam otthon. Édesapám anno fizetésnapon bérszalaggal együtt tette le a fizetését az asztalra. Ebből édesanyám adta neki a közösen kialkudott zsebpénzt. Ebből volt neki extra sőr (nem ivott sokat, csakha mégis...), vagy minden egyéb. Természetesen a vagyon közös volt, és az életük nem a pénz körül forgott. Édesanyám amennyit az egészsége engedte dolgozott. Az a pénz is az ő álltal kezelt, de szigorúan közös kasszába került. Én soha nem tudtam ezzel azonosulni, ez a szokás a mi családunkban szüleim halálával ez is kihalt..
32 éve házasok vagyunk,együtt indultunk a nulláról,fizut elején kp ban kaptuk,de közös volt,aztán mikor bankszámlánk lett,elég volt egy közös,2 kártyával,azóta is így van.Nincs zsebpénz,mindenki annyit költ,amennyit akar,persze ez azonos értékrenddel működik.
Nekem ez egyáltalán nem idegen és az ismerettségi köröm sem lepődne meg azon, hogy vannak ilyen házasságok. Nem tudom a kommentelők és a videókészítő az ország melyik részéről származnak, valószínűleg Budapest és attól nyugatabbra. Hajdú Bihar megyében még mindig rengetegen élnek így. Mindkét nagyszüleim így éltek, pedig teljesen más anyagi hátterük volt. A nagymamáknál volt az összes bejött pénz és egyik nagymamám nagyon szigorúan úgymond zsebpénzt adott papának a papa fizetéséből. Mindenről el kellett számolni. Szüleimnél pedig apámnál volt minden pénz. És ahogy írtam, ismerőseim is ismerik ezt, nem egy barátnőmnek voltak ilyenek a szülei/nagyszülei. Ha ismerkedünk, akkor is szülők kérdése: mit dolgoznak a szülei? Semmi meglepő nincs ebben sem. Persze mi már máshogy élünk, én legalábbis párommal. De nem egy barátnőm nézi azt, hogy a fiú, akivel kavar, mit dolgozik, van e már lakása/kocsija, mennyi kb a fizetése...
Én általában magamra költöttem. Aztán ahogy lett párom, rá is. Talán most inkább rá költők mint magamra. Nincs sok pénzünk, ebből gazdálkodunk. Ha neki is jön be, ő is beszáll. Nálunk van egyfajta összetartás, meg szeretem is őt. De általában én jobban is meg tudom fogni a pénzt, de néha ő is ad ötleteket. Főleg ha olyan helyzet adódik, hogy alig van pénz, amiről mindig szólok neki. A pénz használata és kezelése mögött mindig van felelősség, mégis ezt nem is akarják figyelemmel venni. És egyébként ostoba elvárás, hogy sokáig dolgozzunk, nem ezért élünk. Ezért az a nő, aki arra alapoz, hogy majd a férje nyugdíjig dolgozik vagy tovább is, hülye. Inkább legyen saját föld terület vagy legyen egy vállalkozás, amiben nem szakad bele senki. Meg szerintem minden félnek jó ha van zsebpénze. Ha ki lehet gazdálkodni és nem minden az alapvető kaja szükségletre megy.
mivel én is ezt láttam,még saját bankszámlám sincs.apai és anyai nagyanyám volt a kasszás. szüleim közül anyám,1985-óta meg a feleségem.a házassági szerződést a kölcsönös bizalmatlanságban látom. négy felnőtt gyerekem van,de soha nem is kérdeztem őket,hogy ki a pénztáros.minek dugipénz,ha közösen határozunk nagy értékű dolgokban,kicsi meg a feleségem dolga. oké van itthon pénz,ha unokázni megy egy hétre-de csak azért,hogy megvegyem az ennivalónak való alapanyagokat.nálunk is szerintem azért lett így,mert 12-14 óráztam 30napból -30-at 19 évig. ha ma maszekolok vagy eladok valamit,adom neki a pénzt.házunktól 120 méterre van a kocsma,de összesen 2x voltam benn.azóta nem szerencsejátékozom ,mióta a kollektív totón 13+1 lett volna,ha megteszem. a hobbymhoz viszont minden megvan- mindig ,ha kell pénzben.. ti mennyit vitáztok és veszekedtek? az egyik gyerekem,egyik hétvégén itt volt ,mert a két gyerek miatt nem tudott a második szakdolgozatára koncentrálni otthon. mondja - ne fogjátok előttem vissza magatokat,nyugodtan veszekedhettek előttem! megkérdeztem tőle - míg el nem költöztél láttál minket veszekedni vagy vitázni?? mondta - nem. -látod nem változott azóta sem semmi,nincs miért . azért fogadtunk hűséget jóban-rosszban,hogy kitartsunk egymás mellett akkor is ha nehezen megy a szekér és ha nem bízunk egymásban - a fene megette azt a kapcsolatot!
Mielőtt összeházasodtunk a férjemmel a nővérem minden áron rá akart beszélni a házassági szerződésre. SEMMILYEN komoly értékű dolog nem volt a birtokunkban. 2 dolog van amin nem vagyok hajlandó osztozkodni. A szemüvegem (van sajátja) és az inzulinpumpám.
Csak nézek jobbra-balra, mik mennek odakint 😂 olvastam a koreai népről dolgokat, tetszenek is a fiaik közül néhányan (egyikükért oda meg vissza vagyok jelenleg is😳), jelenleg éppen spórolok hogy elutazhassak 2 hétre jövőre, de ezen a videón és tartalmán most majdnem dobtam egy hátast, pedig a népet (valamennyire) ismerve nem kellett volna meglepnie 😂 btw kár hogy ritkán posztolsz, szívesen hallgatlak/nézlek/olvaslak (IG) 😊
Itt ausztriában az az általános (de nem mindenkinél persze) szokás párok között, hogy mindenkinek van egy külön számlája és a közös kiadásokra is van egy. Mindenki elutalja a maga részét a közösbe a többi pedig marad a sajátja. Persze a régebbi generációknak közös a számlája de mindenkinek van hozzá bankkártyája és akkor vesz le pénzt amikor kell neki, de a nagyobb kiadásokat meg szokták beszélni.
Szeretném megjegyezni, hogy idehaza is nagyon sok helyen így működik ám ... sőt más országokban is (akár Amerikában is) ... De persze van sok más modell is.
A nagyszüleimnél is így ment. Nagyapám még a mellékes jövedelmét is leadta, vagy már még mielőtt eladta az általa font kerítést például, már nagyanyám megmondta mire lesz költve. Szóval szerintem ez nem ismeretlen itthon sem.
Nagyon furcsa mi 16 éve vagyunk együtt. Még jogosítványa sem volt, én erőltettem, hogy tanuljon meg vezetni. Az én kis férjem egy kicsit teszetosza. Mindig lökdösni kell. Én meg egy kicsit akaratosabb vagyok, de soha nem döntök semmiben egyedül. Nekem ez annyira furcsa, hogy titkolózni kell a feleség előtt. Nekem mindig elmondja a párom, hogy mit szeretne. Nálunk én vagyok, aki hirtelen felindulásból megyek vásárolni, míg a férjem mindent megrág, ezerszer utána néz. A háztartás vezetésébe nem szól bele. Mert nem tud főzni, nem tudja melyik a jó tisztitószer stb...
1:28 Ez nem "felelősségteljes hozzáállás", hanem kényszerbetegség. Nem csak Koreában kellett a férfinak leadnia a teljes keresetét a feleségének. Amikor apám hazahozta a fizetését, anyám első dolga volt, hogy azonnal elvette tőle. Aztán apámmnak a legapróbb dolog vételéhez is könyörögnie kellett, hogy egy kis pénzt kapjon rá, pedig a saját fizetése volt. A valóságban mindenhol máshol is, Magyarországon is, minden nő gazadag férfit akar. Akárki akármit kamuzik, ha hosszabb távon sem néz ki pénz, a nő nagyon gyorsan kidob.
Nem tudom az én környezetemben nem volt soha tabu téma a pénz, bár nem beszéltünk sokat róla. De én nem ismerek olyan párt, akik ne közöskasszán lettek volna, vagy bármi hierarchia lett volna. Nálam is ezért, és ha valami nekem jár az a páromnak is, és fordítva is. Valamint miután egybe költözünk, minden pénz közös. Közösen beszéljük meg mennyi van, mire kell, mire megy stb. Ha pedig nem jön össze a közös élet, akkor minden közösen megszerzett vagyont annak megfelelően osztunk el. Nyilván ez utóbbira (válás) láttam már, és hallottam sok negatív példát, néha a nő javára, vagy pont ellentétesen. Szerintem legalább is mind a kettő eset létezik Magyarországon. Hogy a férj nevére írattak mindent, és nincs munkája és a nő (gyakran gyerekkel) emiatt válik kiszolgáltatottá, vagy pont a volt férjet forgatják ki a vagyonából, mert mindenbe belevitte a felesége nevét. De talán Magyarországra összességében jellemzőbb az, hogy a nők a kiszolgáltatottabbak a kapcsolatokban anyagilag, főleg ha anyává, háztartásivá válnak. De szerintem ez javult bőven. Valamint ha Magyarországon azért megkérdezed mi a fontos a kapcsolatban, a legtöbben a szerelmet, meg a hűséget stb. érzelmi dolgokat fognak mondani. Kevesebben a pénzt, az anyagiakat. Én legalábbis így tapasztaltam.
Csak olyan párokat ismerek a közvetlen környezetemben, ahol közös pénzügykezelés van, legtöbb esetben közös bankszámlával. Szerintem itthon inkább a nőkre jellemző( legalább is a negyven feletti generációra), hogy kicsit "kozmetikázzák" bizonyos vásárlásaik, leginkább ruhák árát. Nekem az első házasságomban a gyerekek születéséig több volt a fizezésem és a végzettségem is jóval magasabb volt. Mindenki beadta a közösbe havonta a rezsi felét, kaját együtt vettük meg, a többi pénzzel mindenki maga rendelkezett. A gyerekek születése után közös kasszánk lett külön bankszámlával. Második férjemmel nincs közös gyerekünk, de a bankszámlánk elejétől kezdve közös. 3 éve nem dolgozom a karantén és egy betegség miatt és folyamatos lelkifurdalásban élek, hogy nem igazán járulok hozzá a kasszához. Minden pénzügyet a férjem kezel, mert engem nem érdekel. Mondjuk ő meg utálja a bankolást, szívesen rám hagyná. Ha vesz valamit mindig megkérdezi, jogy nem baj-e. Az első férjem mindent csak utólag jelentett be, még a nagyon drága dolgokról sem szólt.
Kedves Szilvi! Szerintem, ha szükség van a megélhetéshez mind a két fél munkájára, akkor az a helyes, tisztességes, ha közösen, megbeszélve fizetitek a kiadásokat. Ha mind a ketten becsületesen dolgoztok, azt nem szabad a másik szemére vetni, ha ugyan annyi munka mellett, esetleg többet keres az egyik fél mint a másik. Sokan esnek ebbe a hibába. Össze kell dobni a pénzt a közösbe és értelmesen költekezni, ettől függetlenül, jó ha van mind két félnek némi saját zsebpénze, a barátod is költi amire akarja, te meg ahogy látom a második szerelmedre, a kávézókra költöd egy részét. Remélem sikerül úgy élnetek, hogy erre a kellemes kikapcsolódásra mindig gond nélkül jusson. Így sok szép hely, sok finom süti, kávé, sok szép élmény gyűlhet össze.
A nagyszüleimnél is így működött, a nagyapàmnak ez volt a természetes. A szüleimnél édesapám volt a pénzügyminiszter. Szerintem ez néhány évtizede mindenhol így működött, ma már a fiatalok többsége külön számlán van.
A nyugati kultúrában viszont simán kisemmizik a nőt a férjek, ha úgy akarják. Erre éppen a házassági szerződés ad alkalmat. A nő felneveli a gyerekeket, majd kidobják egy fiatalabb nőért,. Szóval jobb lenne a koreai módszer.
Ez Kínában jelentős részben így van, ha nem is ennyire drasztikusan. Azért tudom mert a párom Kínából származik, de itt él Magyarországon. Ott még a lánykérésnél a legtöbb esetben vinni kell pénzt az örömapának. Ezt a pénzt amúgy bőséges vissza kapják majd a pár. A mid van azt nagyon brutális tolják ott is, mutatott videók ott a társ keresésnél le volt írva mit dolgozik, mennyit keres és mi van neki... A női oldalnak is le kell írni, nem csak a férfinak. Durva így európai szemmel. Persze ott is változik minden, főleg ahol külföldi egyetem tanult vagy tanuló fiatalabb generáció esetén. Kb 30 év körüli generáci azt már kicsit másképp látja ezeket a dolgokat. Viszont 35-40+ teljesen így van. Itthon inkább a közös számla a jellemzőbb, de az inkább 45+ felett volt. Majd a házasságit szerződést megkérdezem :) ott van e ilyen, de szerintem nincs.
Szöulban van, Songpa-gu kerületben. Abban nem vagyok biztos, hogy az egyetemi negyedben volt-e. A neve Well House. Wellhouse_official néven megtalálod Instagramon.
Férjem nem volt, csak élettársaim. A közös költséget elosztottuk, felváltva vásároltunk, csak aki többet keresett, többet dobott be mondjuk a nyaralásba, hogy jobb helyre vagy több időre menjünk, ahogy ő szerette volna. Még csak azt se kérdeztük meg, a másiknak mennyi van a számláján, csak kb tudtuk, ki mennyit keres. Ha megszorultunk, megbeszéltük, hogy mondjuk olcsóbb kajákat főzünk, vagy ritkábban megyünk színházba, vagy nem két hétre, csak egyre megyünk nyaralni. Amikor ez elmult, visszaállt a dolog. Ha ott voltak az élettársam gyerekei is, a családi nyaralóba mentünk csak hosszabb időre, és ő fizette a kaját. Főzni meg ketten főztünk, csak akkor nem kettőre, hanem ötre.
Érdekes a sztori de nagyon más kultúra. Most látlak titeket elöször és furi volt h a téma amiről beszélsz meg a videó képi témája totál nincs összhangban Másról beszélsz mint amiröl a képanyag szól. Érdekes😂
Két szenvedélyem van. A kultúrális különbségek, és a Szöulban mászkálás, összevontam a kettőt. Instagramon már két éve mesélek az életemről kajás fotók alatt😆 Azt ületettem át videó formába. Úgy igazán nem gondolkodtam rajta, csak úgy lett.
ez a leadom a fizetésemet a feleségemnek ez egyáltalán nem fura Magyarországon sem,az én férjem is leadja fizetését mindig le is adta és nem adtam neki soha zsebpénzt mert ha kell akkor belenyúl a péztárcába és kiveszi szerintem a fiatalok gondolják máskéép itt
Nálunk anno az volt a szokás hogy hó elején közösbe tettünk pl 150ezret aztán amíg az el nem fogyott addíg abból ment a költés. Ilyet hogy én a pénzemet odaadjam teljesen valaki másnak,ez kizárt.
Nekünk külön bankszámlánk van, és van egy olyan része, ami összekapcsolja a kettőt. Azt mindketten látjuk, mindkettőnknek van hozzá bankkártyája, és arra megy az a havi összeg, amit a mindennapi életre szánunk. A családi pótlék minden hónapban nálam marad egy mellékszámlán, ahol a gyerekünk taníttatására gyűjtjük. Amúgy mindenki a saját pénzével rendelkezik. Szerintem egyáltalán nincs az rendben, ha az egyik fél ilyen jellegű hatalmat gyakorol a másik felett, ez csak hazugságokat, és hasonlókat szül, ami nem jó alap egy házassághoz.
Belenéztem a videóba és furcsa, hogy a magyar videó készítője hangzik idegenül nem pedig a koreai háztartás. Nem is tudtam, hogy az házasságom ennyire "nem magyaros". Nekünk közös bankszámlánk van. A penz a családé nem az enyém és az övé. Ha egymástól gyugott szokásaink lennének nem is élnénk együtt.
48 éves vagyok ..... A büdös életben soha nem adtam, meg nem is fogom leadni a fizetésem semmilyen nőnek. Sok kapcsolat csak azért működik mert papa mindent lead. "De adok neki rendszeresen zsebbpénzt" ........ Felnőtt embernek zsebbpénzt adni???? pofám leszakadna ha így élnék egy nő mellett.
Szia, én csak a mi, a férjem és az én példáját tudom mondani: a hiteleket a férjem fizeti, a rezsiköltségek + bevásárlás az én reszortom. Mivel Magyarországról van szó, és egyikünknek sincs ismertsége se NER-nél, sem a fityesznél, nem keresünk túl jól, de minden anyagi döntést megbeszélünk. Közösen. Ez a kulcs szó. :)
Ezek szerint Dél-Koreában kell egy magányos nőnek keresnie a boldogságát, ha nem anyagiakra, hanem élete párjára, kölcsönös megbecsülésre, tiszteletre, szeretetre, szerelemre vágyik. Az igazságtalanság és az elnyomás nem emberi társadalomba való.
A hagyomány nem az, hogy mindent lemásolunk és megtartunk. Az életmód megváltozásához kell igazítani a hagyományt. Csak egy célja van: az élet szolgálata, az utódok felnevelése, a család. Sajnos a szülők mérik az embert a vagyona szerint.
Ha ilyen felfogás lenne nálunk, h a ház a nőé még ha a férfi is vette meg vagy közösen.. Rengeteg hajléktalan férfi lenne... így is sokat kisemmiznek a házasság végén... És ismerve a mai pénzéhes nőket nagyon borzalmas világ lenne...
Szerintem férfinak és nőnek is dolgozni kell közösen fizetni én szeretnék magamnak koreai vagy kinai vagy japán férjt de nem pénzük miatt hanem azért mert szeretem őt vele akkarom le élni életemet szomorú ha nő vagy akkàr egy férfi csak pénzért szeret valakit szeritem midegy hogy te szüleid vagy te mit dolgozol vagy szegény vagy középréteg vagy gazdag vagy van hàzad van pénzed szeritem atól neked nics pézed vagy hàzad még ember vagy szeretni kell egymàst koreában nőknek ezkel férfi pénze és háza az akkor megmutatja milyen szomorú egy tàrsadalom milyenek nők pézhéhesek szeretem koràt egyszer nekem is lesz talàn koreai férjem akkor bisztos nàlunk nem így lesz hàzasàgi szerződés papír és szeritem nem fontos hàzasok vagytok van gyerekek is együtt élitek le életet meghal egyik fél sajnos akkor ügyis te kapsz mindent hàzasàgszerződést azok írnak akik nem biznak màsik ba❤
Nálunk úgy volt, hogy anyám kidolgozta a lelkét, gyakorlatilag egyedül tartotta fent az egész családot,az apám, aztán a nevelőapám meg csak ivott,követelőzött,verekedett. Ugyanez a helyzet a két nővérem esetében. Talán nem csoda, hogy hatalmas ívben kerültem a magyar férfiak " udvarlását".
Ahol a pénz ott a hatalom. Így már érthető miért nem akarnak házasodni a férfiak… Ez amúgy egy globális probléma. A nők mindenhol profitálnak a férfiakból. Már amelyik férfiből lehet. 40 éves vagyok, de ha van valami amit jól csináltak, akkor az az, hogy soha nem házasodtam meg, és soha nem is fogok… Nem szeretnék hajléktalan lenni…
Na akkor neked egy hatvanas tűzről pattant csajszi való aki már 1 héttel a lagzi után rádiratja a rózsadombi kecót, a bankszámláját kedves cirógatás közepette a szőrös melkasodra helyezi - bimbikém ez a tied ! Ja hát annak is meg van ám az ára , ha valaki menekül a hajléktalanság réme elől 🤣🤣🤣 / csak hülyéskedtem / Pá
@@juditszakacs943 Nem szőrös a mellkasom. Lehet, hogy az a baj... 😂 Amúgy nem vagyok az a típus aki egy nősül profitál, de azt sem engedem, hogy rajtam élősködjenek. Szeretem az a egészségesebb párkapcsolat, mikor mind a két félnek van bevétele, és a kiadásokat együtt finanszírozzák fele-fele alapon. Ha már folyamatosan az egyenjogúságról beszélnek, amivel én egyetértek. -Amúgy azt vettem észre, ha egy nő nem tud egy férfiből valamilyen szinten hasznod húzni, akkor a nő számára. a férfi nem érdekes. Ennek biztosan vannak evolúciós oka, viszont rengeteget változik a világ. Lásd mesterséges intelligencia, chatGPT és társai.
@@sandorbito82 Sok ilyen nő van az tuti. Csakhogy én azt figyeltem meg, hogy a szép, dögös csajokra egy darabik a pasik sem sajnálják ám a lóvét. A férfi ékszere a nő - ha hallottad ezt a mondást. A férfi híuságból aggat mindent az ilyen szuper nőkre mondván - irigykedjenek csak a többi hímek ! Aki nagyon fél attól, hogy kihasználják az végül öregségére egyedül marad és ez a legszomorúbb dolog a világon. Majd rájössz úgy 30 év múlva.
@@juditszakacs943 Fordítva is igaz. Aki nagyon fél az egyedül léttől, az előbb-utóbb belekergeti magát egy rossz kapcsolatba. Aztán persze áldozati pózol, hogy kihasználták, miközben ő maga kereste a bajt, azzal hogy nem válogatta meg a társaságát.
Nálunk is ugyanígy van. Én kezelem az összes bevételt. Mivel mindent én intézek, ezért így a praktikus. Egyébként a Férjem az első randinkon oda adta az összes pénzét. Neki ez a természetes, és ez így van már 14 éve. 😃
Nem úgy mint nálunk, nagyon sok asszonnyal beszéltem akiknek fogalmuk sincs mennyi a férjük, vagy élettársuk keresete, valamennyit ad a férfi a többihez az asszonynak semmi köze.
A régi időkben, főleg falun Magyarországon is ez volt. Szinte ugyanígy nézett ki sok helyen a dolog. Vérmérséklet kérdése is sok esetben. Ezt hívják papucsférjnek.
Attól függ, mennyi a család jövedelme! Mert ha keveset keres a férj, plusz ha lövése sincs mi mennyibe kerül, akkor érdekesen alakulhat a dolog. Szerintem mindenki csinálja úgy, ahogy neki jó.
![CAMPปลิ้น | รวม Highlight 2024! PART [1/2]](http://i.ytimg.com/vi/6hnvNnvYloU/mqdefault.jpg)
![[Live สด] การออกรางวัลสลากกินแบ่งรัฐบาล งวดวันที่ 16 ธันวาคม 2567](http://i.ytimg.com/vi/dNTiBBthKgQ/mqdefault.jpg)
Érdekes amiről meséltél. Az családomban az a jellemző hogy mindent közösen teremtenek elő a dédszülöktől napjainkig. Én és a férjem mindent közösen, a nulláról kezdve értünk el. Mindkettőnknek saját bankszámlaszáma van amire érkezik a fizetés, minden költséget közösen állunk, meg szoktuk beszélni egy nagyobb kiadásnál annak a kifizetését, és a megtakarítást is közösen gyűjtjük. Nagyobb kiadású dolgot egyikünk se venne a másikkal való egyeztetés nélkül. Amikor ismerkedtünk a férjemmel, nekem az volt a legfontosabb, hogy milyen ember és hogy majd nagyon nagyon szeressen engem. A szüleink nem tudtak bennünket támogatni anyagilag ezért mindent amit az évek alatt elértünk, azt közös munkával, közös erőfeszítéssel értük el. És a kezdet kezdetén ez volt a legtermészetesebb hogy ennek így kell lennie. Most is 12 év házasság után minden reggel úgy megy el a férjem dolgozni, hogy megpuszilgatja az arcomat mikor még alszom, és megölel mikor hazaér. Az ebből fakadó boldogság érzést nem lehet pénzben mérni, sem megvenni. Az összes ismerősömnél, családtagomnál hasonló értékrend van. Számomra elképzelhetetlen lenne, hogy kizsákmányoljam a férjemet és ne becsüljem meg a munkáját azzal, hogy semmilye sem lehet.
Ezt nagyon szépen megírtad.Ugyanis egy talpra esett nő nincs ráutalva arra hogy a férjét kihasználja, vagy netán zsarolja és lenézze, beossza a pénzét.Ezt a gyenge nők csinálják csak.
Anyukàmèknàl is ìgy volt Magyarorszàgon...biztonsàgban voltunk mi gyerekek is mert anyu jòl osztotta be a pènzūket..volt uj hàzunk ,ètelūnk ès pènzūnk is..apunak ez termèszetes volt..ma 83 èvesek ,soha sem jutott eszūkbe ,hogy elvàljanak..
Nálunk is így van.❤
Te március 7-én születtél?
Nálunk is így volt.
Szerintem mindenki keressem meg magának! Ha közös életet terveznek, akkor meg megbeszélik, ő dolguk, de tisztelje mind2 a másik munkáját! 💝 Ne szerződés legyen, hanem szövetség egy párkapcsolat!
En is jot kivanok nagyon sok jot es szepet es igaz szerelmet gyonyoru a video
Érdekes volt olvasni a kommenteket.Én dolgoztam mikor megismerkedtem a férjemmel,de míg jártunk soha nem turkáltunk egymás pénztárcájában.Nem tudtam mennyit keres, ha szórakozni mentünk vagy más közös program adódott, akkor mindig ő fizetett.Mikor megszületett az első gyerekünk, kaptam a GYES-t, családi pótlékot, ezeket úgy költhettem ahogy akartam, ezek a saját bevételeim voltak.A férjem a keresetét a terhesség alatt kezdte teljesen rám bízni, szinte úgy ahogy a koreai minta,minden fillért leadott, pedig soha nem kértem.Egész életében nem volt pénztárcája, ha kellett valamit kifizetnie, szólt hogy mennyi kell, és már adtam is.Hozzáteszem nem rendelkeztünk bankkártyával, és szerencsére semmilyen hitelt sem kellett soha felvennünk, mire bevállaltuk a második gyerekünket 25 éves voltam, és a saját lakásunkba vihettem haza.Viszont....mikor lejárt a GYES és újra munkába kellett volna járnom, egyszerűen megtiltotta.30 évig voltunk házasok, a haláláig, de ez örök vita maradt köztünk.Mivel leadta az összes keresetét, ami szerencsére elég volt hogy szépen eltartsa a családot,jogosultnak érezte magát arra, hogy úgy rendezze az otthoni dolgokat ahogy neki kényelmes.Gyakorlatilag napi 24h-ben legyen ezért a feleség elérhető minden módon.Mivel a saját keresetem teljesen megszűnt, az élet minden területén rá voltam utalva, és nagyon téved ha valaki azt hiszi hogy ha a nő kezeli a kasszát, az egyenlő a hatalommal.Bármit amit megkívánt vagy megtetszett neki , megvette és kész...csak annyi hogy nem a tárcájából vette elő hanem én adtam a kezébe.Nem tudtam neki megmagyarázni például, hogy hiába mondja hogy vegyek amit csak akarok, nálam van a pénz, arra a pénzre nem tudtam úgy tekinteni hogy esetleg ha olyanom van, elkölthetném nem fontos dolgokra.Azt a pénzt nem én kerestem, nem éreztem úgy a magaménak mintha megdolgoztam volna érte, ami gyakorlatilag nem fedi a valóságot, hiszen vezettem a háztartást, gondoskodtam a családról, de mégis...Gondolom ez nagy különbség a koreai nők és köztünk, ők természetesnek veszik ezt, és minden fenntartás nélkül vásárolgatnak, mert arra nevelték őket hogy ez jár nekik, míg a hozzám hasonló cipőben járó nők ezt úgy élik meg , hogy megfosztották őket egy bizonyos fajta szabadságtól.Gondolom páran furának tarthatják, hogy mi baja ennek a nőnek, a pénz az pénz, akárki keresi, de biztos akad olyan is aki megérti.Mindenesetre sokan, sokféleképpen kezeljük ezeket a dolgokat földrajzi, társadalmi , kulturális helyzettől függetlenül.
Nagyon köszönjük a videót, igazán informatív, és érdekes! Az is jelentősen hozzáad az értékéhez, ahogyan fogalmazol, és mesélsz, nagyon jó a stílus!
További sikereket kívánok!
🙂
Én Ázsiai arab országban élek félig. Itt is van házassági szerződés. Bár a férj dolga mindent biztosítani a feleségnek. Viszont válás során a feleség csak azt viszi ami házasság előtt is tulajdonában volt. Illetve, amit a szerződés ír. Házasságkötésnél van jegy ajándék. Itt bármit lehet kérni akár házat is. Persze itt is sok egyéb dolog számít. Egyébként, ha a nő dolgozik is az csak az ő pénze. Nem lehet kötelezni be adja a közösbe. Ja és itt nem a szülő támogatja a gyerekét ahogy tudja. A gyerek amint dolgozik az anyjának küldi haza a pénzt. Sokan már gyerekként iskola mellett is dolgoznak. Élete végéig kötelessége ez amellett, hogy eltartja a feleségét és gyerekeit. Emiatt általában egy házban él az egész család! Aki teheti emeletes külön bejáratú házban, de mégis egy helyen...Nagyon érdekes a kultúrák közti különbség ebben is.
Az nem saját pénz 💸 hanem közös mert férj és feleség vagyunk!😊
Én erre csak azt tudom mondani nagyon szerencsés nők a Dél- Koreaiak!
És ezek szerint pozitivan hozzá járultak ők is a nemzetük gyors fejlődéséhez. Mert ha őszinték vagyunk, talán ők akiknél a leg látványosabb a változás pár évtized alatt. Azt nem mondom, hogy ennek nincs semmi hátránya de ez azért el gondolkodtató.
Köszönöm a videóidat mert nagyon lényegre törőek 👍🫰
Azért ott sem minden nő háztartásbeli. Manapság sokan dolgoznak is, legalább részmunkaidőben. Plusz, rengeteg a válás is, aminél nem szerencsés, ha a nőnek nincs munkája. Tehát a videó részben igaz, de nem mindenben.
Oké akkor beszéljünk arról, hogy ott milyen magas a szexuális visszaélések száma? A törvény is inkább a férfiak oldalára áll, ha nem vagy koreai még jobban. Nem mondom, hogy egy külföldinek nincs ott joga, de másabb a helyzet.
Én a szüleim példáját tudom hozni, már mindketten nyugdíjasok, tehát ők idősebb magyar generáció. Mindketten tanárként doloztak, egyikük általános iskolában a másikuk középiskolában. Mivel a fizetésük nagyjából egyforma volt, ami itthon sajnos nem túl sokat jelent, így nekik mindent közösen kellett összerakni. Mondhatni anyura sokkal több munka hárult, mert ugyanúgy leadta az óráit, hazahozta a munkát (dolgoztokat, osztályfőnöki teendőket stb.) és mellette főzött, háztartást látott el és gondoskodott rólunk mikor még gyerekek voltunk. Apám mondjuk ki ez utóbbiban kevésbé vett részt, ilyen intenzitással. Ennek az is oka volt, hogy mérnöktanárként szinte állandóan új dolgokat kellett tanulnia és tanítania. (Ezt egyébként később én is megtapasztaltam.) Folyton a dolgozószobájában volt. Anyagilag tehát nagyjából egyformán adtak a közös kasszába és együtt döntöttek a nagyobb kiadásokról. A hétköznapiakról nem, ott mindenki megvette, amire szükség volt. Már a nagyszüleimnél is hasonló működött, mindegyik nagyszülő fizetésért dolgozott.
A dédszüleimnél valóban még élt az a szokás, hogy a dédpapa dolgozott és a dédmama meg otthon volt háztartásbeliként. De itt nem volt kötelessége leadni a pénzt a férjnek, hanem amennyit gondolt, vagy amennyiben megegyeztek. A dédmama egy egészen nagy családra főzött, látta el őket napi szinten, amibe nem csak a gyerekeik hanem a kiterjedt rokonság is beletartozott és ott az élelmiszerre kellett a pénz. Máskor viszont volt, hogy együtt jártak el kereskedni, és járták az országot, meg dolgoztak a földön szóval alapvetően őket tekintve sem volt fura, hogy a nő dolgozik csak maximum nem fizetésért. Szóval érthető. hogy nem hatott meg a videó, mert nálunk szerintem ez a normális. Persze bizonyára itthon is lehetnek kivételek, de nem ez a nagy többség.
Előző munkahelyemen komplett családok (apa, anya, nagykorú gyerekeik) vagy házaspárok dolgoztak. A mostaniban is akad ilyen.
Magyarországon én azt látom, hogy a nőkre több teher jut, amint családot vállal, mert nemcsak hogy a munkáját, de a családjával kapcsolatos teendőket is nagyobb részben neki kell ellátnia. Az itthon szerintem elvárás, hogy amíg nincs gyereke tartsa fenn magát, ha párja van akkor is legyen munkája és ugyanúgy majd míg gyereket szül és a gyerek bölcsődébe vagy óvodába nem kerül addig nem dolgozik (kiesik a munkaerő piacról) és aztán meg a legtöbb esetben vissza kell térnie vagy abba a munkába vagy hasonlóba. Ha esetleg a párja jobban keres, akkor olyat is tudok, aki akkor tudott karrierváltást eszközölni (pl.: saját vállalkozást beindítani). Akiket én ismerek ott szerintem alap, hogy a nő is dolgozik.
Ez nagyon érdekes video volt.
Leírom én a jelenlegi párommal hogyan csináljuk. Megállapodtunk es létrehoztunk egy boríték rendszert. Ezekbe minden hónapban fix összeget beteszünk. Van a havi csekkek boríték, háztartási holmikra, a nyaraló hitelére stb. es egy autó boríték is. Van amibe 1-2000 Ft megy csak havonta /fő, van amibe jóval több. Ezen kívül külön kezeljük a pénzünket, mindenki azt vesz, amint akar es úgy spórol, ahogy szeretne. Ha adódik valami nagyobb kiadás, pl elromlik a laptop, akkor külön megbeszéljük, hogy közösen vagy hogyan vegyünk újat.
Az ex-férjnél másként volt, ott közös volt a számla es előbb a lakáshitel, élelmiszer, csekkek kifizetődtek es aztán mindenki vett magának amit akart, vagy ami belefért.
De én el nem tudnám képzelni, hogy a párom/ férjem fizetését is én kezeljem 😀
A pénz beosztása az egy művészet még akkor is ha milliók jönnek be havonta.
A közös értékrend, közös célok nagyon fontosak és nem jó ha ezen a téren két teljesen ellentétes ember kerül össze. Aki két kézzel szórja a pénzt és nem érdekli csak a most az soha nem fogja megérteni azt aki nem szereti szórni és
gondol a jövőre is. Sok vita, veszekedés és válás születik az anyagiak miatt és ezért nagyon fontos mindjárt az elején tisztázni, hogy ki legyen a pénzügyminiszter.
@@juditszakacs943 ezért működik már 10 éve ez a boríték dolog jól nálunk, mert mindent jól és összhangban meg tudunk beszélni. A jó kommunikáció nagyon fontos, hogy tényleg mindet meg tudjon beszélni az ember a másikkal.
Anyám 40 éve a koreai modell egy egyedül álló változatát követi😅
Szegény faterom...
Jók és érdekesek a videók, a tartalmak, és magával ragad ahogyan beszélsz.
Nagyon erdekes ezt nem is tudtam, pedig voltam en is Koreaban es sok filmet nezek. Sokat hallottam a ferfiak elvarasairol, meg az agresszivitasrol meg a sok norol aki inkabb egyedul el. Ez az aspektus teljesen uj, vegre megertem a ferfiak nezopontjat is. Tenyleg szuper video! // Nalunk kozos kassza honapvegen atrakjuk a maradekot van, mindkettonknek van kartyaja hozza - utazasok/rezsi stb megy onnan, ha a megtakaritasunk ott meghalad egy merteket akkor atrakjuk a megtakaritasi szamlara, onnan csak ritkan nagy beruhazashoz veszunk ki penzt.
Szia. - Most találtam meg a csatornádat. - Feliratkoztam.
DURVA! - Ez nagyon kemény.
Sziasztok!
Nőként is kellemetlen volt hallani a koreai helyzetet ezen témában. Az jutott eszembe:
nem érzem a kiegyensúlyozottságot és ez roppant kellemetlen érzéssel tölt el ez. A férfiaknak szegényeknek pedig rejtegetniük kell apró dolgokat, amikre vágynak, még ha az egy pár ezer ft-os dolog is. Frusztráló, még így külső szemmel is. Nem tudnám elviselni, hogy pl ne vegyek meg egy alapanyagot a hobbimhoz vagy egy szép üvegpoharat, csakmert az "asszony spórol".
Jómagam úgy vagyok az anyagiakkal, hogy megdolgozom magam érte, mástól nem várok el semmit. Párkapcsolaton belül is jobban szeretem, ha mindenki a maga pénztárcáját fogja és osztja be. Annyi, hogy pl közös dolgokat együtt megbeszéltük és fizettük felesben. Volt egy kivétel, ahol exem fizetett többet, ám az ő külön feltétele volt, mivel pár nullával többet keresett, mint akkoriban én. Így fizetésünkhöz mérten osztoztunk közös költségeinken, kiadásainkon.
Rólam tudja mindenki, aki ismer, hogy nem hat meg a pénz. Ez a tény az előbb említett exemet nagyon meglepte. Ugyanis amikor anyagiakat kezdett el kotyogni randin, elcsitítottam és mondtam: Nem tartunk ott, hogy ezzel foglalkozzunk. Élvezzük az ismerkedést inkább.
Neki fura volt, ahogy ő fogalmazott "túl tökéletes minden" és furcsállotta, félelmében pedig kilépett a kapcsolatból... (Igaz lehet a múltja miatt, mert mai napig vannak benne blokkok, önmagával szemben is. Pl hogy ő nem szerethető stb... butus, ez van. Pedig vele egy nagyon kellemes természetes balansz volt - sose éreztem olyat és azóta sem. Ez a természetes balansz pedig engem is egy amolyan "túl szép, hogy igaz legyen" állapotba tett, de engem megnyugtatott.)
Az egyenlőség híve vagyok, s az adok-kapok elv alap nálam. Ember pedig ember - nekem mindegy ki milyen családból származik vagy milyen pozícióban van... emberként bánok mindnekivel, amíg a másik fél is normális.
Volt munkahelyeimen se tudták egyesek mindezt hova tenni fejben. S amikor feletteseimmel vagy főnökökkel, tulajokkal simán beszélgettem ezt a problémás, rosszindulatúak "se** nyalásnak" nevezték. Holott mai napig vannak felettesek, akikkel jóban vagyok, mert megtetszett a személyiségük és sok közös témáink vannak.
Másik exem messze lakott, Balaton parton leltünk egymásra. Két hetente tudtunk találkozni. Neki volt autója és elutazgatott hozzám. Megkérdeztem mennyi volt az út, amint kimondta vettem elő annak a felét és adtam oda neki. Nem akarta elfogadni, én meg érveltem s úgy zártam: vedd úgy, hogy félúton találkoztunk volna és ígyis-úgyis ki kellett volna fizetnem a magam részét. :)
Idővel rájöttünk nem nagyon passzolunk, így külön utakra mentünk.
A személyiség és az alkotás, kreativitás az, ami nagyon meg tud fogni. Aki pedig hozzám hasonló alkotó lélek ott nem lesz gond az anyagiakkal sem.
Szeretem a számomra érdekes személyeket fellelni. Mindegy, hogy ismerős, barát vagy netán párjelölt lesz belőle.
Nekem szívem dobban, ha valaki megtetszik és ahogy kibontakozik egy olyan személyiség, amely imponál. Még lelkesebbé válok, ha minimum 1-2 művészeti ágon vagy alkotói szakmában dolgozik vagy minimum ért hozzá (akár hobbiként is) és alkot.
Sok embert ismerek, de még nem találkoztam azzal a személlyel, akivel együtt élhetném az életem. Alkotva, akár közös projektekkel és kellemes hobbikkal kitöltve, esti lazító fürdőzésekkel stb.
Egy kedves idősebb barátom jegyezte meg anno: "... akármiről és akárkiről is beszélsz, mindig szerepel az alkotás valamilyen formában." - Igen, mert nekem mindennapjaim része és imádom.
Meg írni is imádok, mint látszik. Bocsi a hosszú komment miatt.
Remélem jól vagytok és sok-sok boldogságot kívánok!
Kellemes további szép napot! ^^
EGY NORMÁLIS KAPCSOLATBAN SEMMIT NEM KELL"REJTEGETNI" megveszik azt is amit a férfi szeretne.SAJNÁLOM hogy rossz élményeid vannak.
@@hajnas6 Legyen szíves ne csak olvasni, hanem szöveget értelmezni is. Teljes mértékben nem értette meg a kommentemet.
Ne feledje: a videó témájáról beszélek első sorban, majd veszem hozzá az általam is normális balanszt a kapcsolatban, ahol nincsenek titkok, sőt, kommunikáció alap.
Megjegyzem, ehhez szükséges alap az is, hogy tudjon értelmezni szöveget.
Részben ezért is nehéz a párkeresés, mert szeretnék olyan személlyel élni, aki érti is mit mondok/írok.
Amennyiben ilyen szinten nem tetszik tudni értelmezni szöveget, inkább ne írjon és járassa le önmagát.
Tessék többet gyakorolni a szövegértést.
Èn viszont pont ettől a " felesben " meg az èn rèszem kifizetèsètől szoktam hátast dobni 😅màr bocsi .Milyen pàrkapcsolat ez ? Akkor ennyiből èljen mindenki külön 😏nekem ez a szerèny vèlemènyem .Èn most gyesen vagyok de amikor dolgoztam sem Volt ez tèma ki mit fizet .Nèha èn fizettem , máskor a pàrom .Miòta együttèlünk sincs enyèm + te pènzed .Bàrmikor vehetek bàrmit normàlis keretek között az " ő " pènzèből mivel most jelenleg ő a családfenntartò .De amit èn kapok pènzt abbòl is szoktam költeni/ vagy ő is ha ùgy Van. Nincs enyèm meg tied + felesben fizetèsek .Ezt kèt èrett gondolkodásù ember eltudja dönteni .A házasságiszerződèsről ugyanez a vèlemènyem...ha csak nem milliárdos valaki .El sem kezdődik a házassàg de màr arra gondolok , hogy kisemiz a màsik. Nem tudom mennyi szeretet lehet ezekben a kapcsolatokban. Semmi bizalom a màsik felè ha esetleg " vàlásra ' kerül a sor .
Olyan jo a kamera mozgas , hogy lassan mozgatod , zsenialis .
Minden videod nagyon erdekes , hallatlanul .
Orulok , hogy elem jott a videod , en mar itt maradok am .
Köszönöm.
Nagyon érdekes videó volt, köszi! 🙂👍
Szia! Érdekes volt ezt hallani. És kérésednek eleget téve, bemutatom a mi kapcsolatunkat pénzügyi szinten. Még a gyerekek előtt, barát, barátnő viszonyban eldöntöttük, hogy megmarad mindenki külön bankszámlája. Ez a házasság után is megmaradt. Mikor jöttek a gyerekek én kiestem a jól keresők köréből, így a férjem kezdett nagyobb százalékban fizetni. Sajnos a munkába visszatérés után újra kellett/kell a karieremet építeni. Nem keresek úgy, mint előtte. Családban különcnek számítunk a külön bankszámlával, de nem piszkálnak miatta, mi így szeretjük. A kiadások számláit gyűjtjük és általában 3-4 hetente megnézzük ,ki mennyit költött a családra és kifizetjük a másik félnek, ha tartozás van. De mivel a férjem magasabb fizetéssel rendelkezik, így ő önként bevállalt nagyobb terheket (pl az autó szervizelése, rezsi fizetése). Viszont egyikünk sem adja oda a másiknak a fizetését, mindenki szabadon rendelkezik vele. Ha tud, akkor spórol belőle. Mi így vagyunk, lehet nem ez az átlagos magyar példa :).
Na ez már nem jó kedves Zsuzsa!
Túl liberális, túl megengedő és a férfiak lelki világát abszolut nem ismerő asszonyka vagy.
Ugyanis nem kell ennyire megbízni abban a hím egyedben, mert még képes és visszaél ezzel a fene nagy bizalommal. Na nem most, majd esetleg 7, 8 év múlva amikor kezd az a tűz parázslani és majd jól jön őkelmének az a " szabad felhasználású bankszámla. Onnan majd okosan gazdálkodva elviszi a fiatal csajszit wellnesszre, vagy ne adj isten kis aranyos ajándékokkal kényezteti a friss ropogós husikat. Higgyen nekem , mert öreg róka vagyok már.!
@@Zaffriel Nem bántottál meg😊. Bizalmatlanságról szerintem nincs szó, talán az elején, mikor fiatalon összeálltunk. Viszont bármikor odaadjuk a másiknak a kártyát. De igazad van, hogy a függetlenség ott van a levegőben. Mert semmi sem biztos, csak a változás. Lehet emiatt vagyunk együtt, szabad akaratunkból, nem pedig a körülményektől 19 éve. Nem mondom, hogy ez a legjobb, vagy az egyetlen út😂, nekünk jól működik. Azért is írtam az elején, hogy nem biztos, hogy mi lennénk a legjobb példa, csak bemutattam, hogy ilyen is lehet.
Ez szerintem így normális, két kereső ember két külön kassza, ha az egyiknek segítség kell akkor a másik ott lesz és segít de egyik fél sem lesz kiszolgáltatott a másiknak 😊
Nos, én 17 éve vagyok házas(nem csak én, a férjem is:-D)és volt házassági szerződésünk.Anyósom ragaszkodott hozzá,mivel a férjem jól keresett és volt már lakása meg mindenféle extra mellé. Én meg azt mondtam,hogy rendben én ki nem forgatom a "vagyonából". Azóta már közös házunk van, amit együtt törlesztettünk,két autó amit együtt vettünk, amiket meg még a szerződésbe beleírtunk már rég nincs meg.Arról mondjuk nem volt szó a szerződésben,hogy ki kezeli a családi kasszát vagy ilyesmi, inkább az ingó és ingatlan vagyonról. A pénzügyeket meg felesbe kezeljük azóta is. Ő még mindig jobban keres és jobban is fogja a pénzt,de külön kasszánk van, és néha egymást segítjük ki(kinek jár le egy megtakarítása, vagy van épp szabad mozgó tőkéje amikor valami nagyobb dolgot tervezünk).Már nincs jelentősége annak a szerződésnek, de akkor még volt.
És ez így van jól.
Szia! Szerintem mindenki úgy csinálja, ahogy neki jó. Mi voltunk/vagyunk a sánc mindkét oldalán. A nagyszüleimnél a papa adott kosztpénzt a mamának. Ő kezelte a pénzt. Ha a mama valami pluszt szeretett volna, elkapott egy csirkét, vagy felkapott néhány zöldséget, és letagadta a mindent is. Tyúkot megette a gólya, már a múlt héten megfőztük, stb... A szüleimnél anyu a mindenes, de nagyon durván, úgy mint itt hallható. Pedig apa kőműves volt, jól keresett, de nagyon. Mi mikor összekerültünk kicsit követtük a mintát. Közös bankszámla, én intéztem mindent. A párom belföldi kamionos volt, én tanár. A gyerekek, a háztartás, meg mindent is én intéztem. Én többet voltam otthon. Aztán jött a csavar... A párom raktáros lett, a kamionról leszállt. Semmit nem tudott a pénzkezelésről, viszont az élet úgy hozta (beteg lettem, féltem, hogy mi lesz itt ha meghalok) átadtam a mindent is. A számla az övé, de az én fizetésem is oda megy. Applikációk, befizetések, bevásárlások, mindent intéz. Nagyon jól csinálja. Még én is meglepődtem, hogy jobban mint én. Ha kell valami szólok, semmit nem tagad meg tőlem. Együtt nagybeevásárlunk hetente és havonta ami kell. Ha el kell szaladni valamiért hét közben vagy együtt, vagy ő hazafelé megveszi. Nem tudom, ki, hogy van vele, de én élvezem a tekinteteket, mikor ő fizet a boltokban, s pl női ruhákért kicsengeti a lóvét, a hölgyek meg igen furcsán néznek. "Na a kitartott rongy"-gondolhatják. Pedig ahonnan fizet, abban az én pénzem is benne van, mégis érzem a tekinteteket. Ebből arra következtetek, hogy azért többségében itthon is a nők kezelik a pénztárcát. Nem ragaszkodásból, legtöbben muszájból. Én rettenetesen élvezem, hogy nekem ezeken már nem kell agyalni. Agyal Ő. És olyan mint a Te párod. Matekol, de tetszik neki, élvezi, ért is hozzá. Nem szórja el, nem issza el, és nem kurvázza el. Persze kérdés, ha a pasi olyan, akkor nem szabad neki odaadni, mert abból gáz lesz. De ez egy nőnél is igaz. 150. cipő már nem szükséges ugye, és egyáltalán nem biztos, hogy jól csinálja. A közös számla az alap szerintem is egy házasságban (de ezek mi vagyunk) és az kezelje, aki a rátermettebb, és ne az elvárások miatt egyik vagy másik.
Ez mind igaz és elvezetes csak éppen a baratnom férje lebetegedett és átkellett vennie az egesz penzugyi dolgokat sok mindenrol nem tudott és egesz kemény melo most mindent igazgatni beleertve kölcsönöket is szoval jó az ha ketten eggyutt mindent mindenrol tudva tisztelettel
Nálunk változó a helyzet mert férjem szabadúszó, fix bevételem nekem van. Az én bankszámlám a központ, a bevételeket ott gyűjtjük, onnan fizetünk mindent, de mindketten tudunk költeni róla saját kártyával. Szűkösebb hónapokban nem marad semmi amit "magunkra" költhetnénk. Kényelmesebb hónapokban viszont az extra bevételt eltapsolja gépekre a vállalkozáshoz, vagy nekem vesz drága cuccokat amikre semmi szükségem. Szóval meg tudom érteni ha egy szigorú nő kezeli egyedül a pénzügyeket 😄😄😄
Nyugtassa meg a barátját, a fenti házassági rabszolgaság itt is megtalálható...mint egy rémálomban az Ön által felsoroltak, ami Dél Koreában megtörténtek. A férj korán elment az élők sorából, a nő polipként csavarodott a prédájára amíg élt. Csak a férj keresett, nem is rosszul...a saját számláját nem ismerte, még a kártyájának a pin kódját sem. Minden vagyontárgy a felesége nevén volt, azzal a férj nem rendelkezhetett. A költőpénzt az asszony adta neki. Az asszony a férjének a testvérének az esküvőjére sem engedte el, közölte vele ha mégis megteszi, akkor amikor a lagziból vissza megy, akkor már csak az ajtó előtt találja az összekészített böröndjeit, mehet oda ahová akar....( csoda, hogy fiatalon meghalt?) ...itt még nincs vége a történetnek...a férj unokaöccse ugyanebbe a helyzetbe került...most Ő szenved ugyanígy hasonló tulajdonságú "választott" felesége miatt...
Azt tudtam, hogy Koreában a nők kezelik a pénzt, de nem azt, hogy ilyen szinten. Ez meglepett, és egy kicsit sokkolt. Szeritem itthon elképzelhetetlen, hogy a férfi önként adja oda a feleségnek a teljes fizetését.
Imádom a videóidat. Érthetően fogalmazol, és kellemes hangod van.
Én ilyenről Magyarországon hallottam. Sőt, ismerősöm is van, aki még nem is a párjának, hanem az őt felnevelő nagymamájának adja le papírral együtt a fizetését forintra pontosan és alig kap valamennyi kis zsebpénzt belőle. Pedig a fiatalember már 34 éves. Szerintem ez végtelenül szomorú és szörnyen felháborító. Nem is tudnék így élni. Én a saját pénzemet sem adom ki a kezemből, így nem tudnám elvárni a páromtól sem, hogy ilyet tegyen.
nem tudni mivel tartja sakkban a nagymama a fiatalembert. Ideje lenne felnôni a párjának is.
Ez tényleg nagyon érdekes. Bár annyira nem ismerem a koreai társadalmat, de arról hallottam már, hogy Japánban is inkább a nők kezelik/kezelték a pénzügyeket, de hogy itt ilyen szélsőségesen viszonyuljanak ehhez, ez tényleg megdöbbentő. Ezzel a gyakorlattal konkrétan abban az előítéletben tartják a férfiakat, hogy inkompetensek a pénzügyek kezeléséhez és meg sem adják a lehetőséget, hogy megtanulják vagy gyakorolják azt. Meg a nők felé is inkább tiszteletlen érzést kelt bennem, hogy nekik meg csak ennyi a fontos, legyen pénz és kész. Szóval szerintem mindkét nemre rossz fényt vet ez a gyakorlat.
Nálunk közös kassza van, minden nagyobb kiadást megbeszélünk amellett, hogy vannak amiket nem is kell, szabadon megvehetjük, mert bízunk a másik értékítéletében, hogy valóban szükséges-e. Emellett vezetjük is a kiadást, és értékelni szoktuk időközönként, hogy milyen kiadást kellene visszafogni. De mindketten azon vagyunk, hogy keressük a pénzt, és egyértelműen nem ez adja az értékünket a másik számára.
Van egy olyan , hogy a nők vezetik a háztartást, gyerek nevelést , stb .ehez pénz kell , de nem hiszem , hogy törvény kötelezi a férfiakat , hogy leadjanak minden pénzt. Azért marad nekik is valami .
Mikor házas voltam, mutattam a csövesnek az üres pénztárcám és mondtam neki, hogy a házas élet sem jobb 😂
Én rengeteget olvastam és régebbi filmekben is előfordult, hogy bizony a férj a fizetési elszámoló cédulájával együtt oda kellett adja a pénzt az asszonynak. Ez persze még akkor volt, amikor az asszony "nem dolgozott"... ezt magyarrra fordítva úgy kell érteni, hogy a világon mindent neki kellett csinálnia, ahogy te is ezt mondod a videón. Ebben a felállásban viszont az asszonynak volt egy háztartási könyve, amiben filllérre minden kiadás és bevétel megvolt. Tehát végül is valahogy megoldották. - Más. Az én házasságom úgy zajlott, hogy én azt hittem, nagyon szeretjük egymást, bár néha a leendő férjem is ezt mondta. Viszont egyikünket sem tanította be senki a pénz megfelelő elosztására, mi hova menjen. A férjem annyit nem konyított a pénzhez, számlákhoz, egyebekhez, hogy saját rendes állásom mellett ezt is nekem kellett csinálni. Úgy kezdtük hogy volt egy közös doboz, abba tettük a fizetésünket mindketten. Elsején, illetve későbbiekben 5-én volt fizetésnap. És csak arra eszméltem, hogy például 15-én egy kanyi peták nincs. Kérdezem a férjem: hol a pénz? nekem kell bevásárolnom, csekkeket befizetnem stb. Azt mondja: hát nekem is kell ennem napközben. Mert azt nem vezettem be, hogy reggel 5-kor felkelek és egész napra való kaját készítek - hiszen mondom, én is dolgoztam, méghozzá több pénzért, mint a férjem. És túlórákat kellett vállalnom, nem is egyet, mert a férjem szinte az egész fizuját eldohányozta és elitta a kocsmában. Na most, amikor nem találtam pénzt a dobozban, attól fogva borítékokat írtam: patika, kaja, gáz, villany stb. és nagy nehezen így vergődtünk - de még így is én a saját túlóráimból kellett kifizessem a szövetkezeti lakásra a beugrót, nekem kellett új tévét, ezt-azt vennem, mert őszerinte nem kellenek ezek a dolgok, jók a régiek. És: minek a gyereknek új cipő, tavaly vettünk... hogy félévente kinőtte, az őt nem érdekelte. A vége az lett,, hogy a borítékos elosztás végül bevált, de még egyszer leírom, a lakást, új bútorokat, tévét, magnót, rádiót ezután is nekem kellett megvennem, sőt vízvezetékszerrelőt fizetnem. Mert ő "ért hozzá" címen egy gumicsövet illesztett a vécétartályhoz - egy-két óráig bírta a rettenetes nyomást, aztán újra elöntötte a lakást a víz. És még ő sértődött meg, amikor a saját pénzemből kifizettem a szerelőt. Remélem, valaki okosodik ebből - a lényeg az, hogy mi semmiféle háztartási dologról nem tudtunk semmit megbeszélni. Én megkerestem, ő elitta... És mégis kibírtam húsz évet mellette, csakis a gyerekek kedvéért.
Agyon kellett volna ütni, nem kibírni, de legalább megnevelni, a cigaretta, pia, egészségtelen, felesleges méreg, a család elől viszi el a pénzt, rombolja az egészséget. Nem szabadott volna hagyni.
Megnevelni? Egy szenvedély beteget? Hajrá!@@peltarlendori7027
Nálunk (magyar) úgy van a pénzügy, hogy mindkettőnknek van a keresete külön bankszámlán. De minden pénzt "közös" ként kezelünk. Tehát ha kell adok a férjemnek, ha nekem kell fizetek a bankátyájával. A rezsit fizetjük egyedül csak a férjem számlájáról, de azért, mert visszatérítés jár utána.
Egyedül a nagyobb kiadásokat szoktuk megbeszélni akkor is ha magunkra pl. hobbi költenénk, hogy ne az legyen, hogy valami váratlan közbejön ne akkor döbbenjünk rá, hogy az a pénz nincs a kasszába.
Nekünk ez működik.
Semmi más nem kell ide, csak a koreai férfiakat, le kell ültetni egy asztalhoz a Székely férfiakkal!
Gyorsan, gyökeres változáson mennének keresztűl!
( Szó szerint, gyökeres)
Remek amyag volt, gratula!
😉🪓💀👍
Meg a nem székelyekkel is! 😊
Wow 😮 Nálunk szerintem kb. iszákoséknál van/volt így. Durva, hogy náluk társadalmilag így volt.
Szerintem ez nagyon párkapcsolatfüggő. Az sosem egészséges, ha az egyik fél valamiben totálisan ki van szolgáltatva a másiknak, viszont azt sem szabad elfelejteni, hogy mi nők vagyunk képesek csak szülni, és ha egy pár szeretne gyerekeket, akkor a várandósság és a kisgyermekkor idejére kiesünk a piacról, hátrányba kerülve ezzel a férfi kollégákkal szemben, meg aztán a későbbiekben is hátrányból indulva a munkaerőpiacon, mert egy kisgyermekes anyuka "megbízhatatlan". A gyerek beteg lesz, a háztartás is úszik, nem lehet annyit túlóráztatni, stb stb... Ha a gyerekek után a pasi lelép, még ha utalja is a gyerektartást, az asszony hogy fog még duplán dolgozni is a háztartás, a leckék meg az egyebek mellett? A nők ki vannak szolgáltatva a férfiaknak, így a férfiak is kicsit ki lehetnek a nőknek. Azt is jogosnak tartom, hogy egy nő nem egy csóri férfihoz akar hozzámenni, hanem olyanhoz, aki fog tudni gondoskodni a családjáról. Itt most nem arra célzok, hogy a férfi 2 házzal meg 3 autóval lépjen be egy kapcsolatba, de legyen meg benne az a potenciál, az a munkabírás, ami garancia lehet arra, hogy jó életet tud majd biztosítani a feleségének és a gyerekeiknek.
Illetve a nők még mindig hátrányban indulnak a férfiakkal szemben az előléptetések és fizetésemelések terén is.
Mi a férjemmel még annó úgy kezdtük, hogy én diákmunkán voltam, ő meg minimálbéren, hozott vagyonunk kb 0. Közösen építgettük azt a vagyont meg adósságot is amink most van, és éppen ma vettük meg az első közös ingatlanunkat. De úton vannak a gyerekeink, így most hosszú ideig bizony ő lesz a kizárólagos családfenntartó, mert csak ő tud az lenni.
Szép szokás, ... matriarchális rendszer
Szerintem itthon ez nagyon családfüggő és sokszor függ attól is, hogy az adott személy a párkapcsolatban és előtte mennyire önellátó jellem. Szüleim a 40es években születtek. Gyerekkori betegeskedésem miatt apám volt a pénzkereső a családban, egy részét hazaadta. Mivel kisiparos volt, neki a vállalkozásához szükséges volt folyamatosan saját tőkének is lennie. Abból a korosztályból származó ismerősöknél rokonoknál változó volt vagy hazaadták a keresetüket vagy nem, általában azok adták haza, akiknek a feleségeik nem dolgoztak. Sok ismerősöm van az 50es és 70es években szülttek közül apám munkája miatt. Soknak van problémája az alkohollal, de a többségük elvált és a többségben a feleség kapta meg a gyerekek nevelésének a jogát, még akkor is mikor a nő csalta meg a férjét, nem egy ilyen eset van az ismerősi körömben. Sokan hátrahagyták a saját nevükön lévő lakásokat a gyerekek miatt és az exük él benne sokszor más férfiakkal, míg ők albérletben élnek. Nekem ez már túl megy az elfogadás határán.
A 80 as években születtem. Az ismerőseim nagyrésze vagy elvált, vagy sosem házasodtak össze. Van ahol van gyerek van ahol nincs. Sok ismerősöm van ahol külön van a számlavezetés, megegyezés alapján döntik el ki mit fizet, ha valami olyan kiadás merül fel akkor összedobják a pénzt hozzá. Van olyan ismerősöm, hogy ötlete nincs a családi kasszáról, mindent a felesége intéz, de van olyan is, ahol a nő hónap végén a párjától kér kölcsönt, mert nem tudja beosztani a pénzt, miközben haver még emellett is tud megtakarítani és a csaj többet keres nála. Próbálok nem általánosítani, nem egyszerű. Vannak akik azért csinálnak gyereket, hogy azzal tartsák sakban a párjukat.(Ezeknél vagy a lány az ismerősöm vagy a pasi).
Nekem a németben tapasztalt ismerősi model tetszik. Mindenki kezeli a saját vagyonát emellet van egy közös bankszámla, amit ketten tartanak fenn, azt a közös életükre használják fel. A sajátjukkal mindketten maguk rendelkeznek. Számomra ez jelenti az egyenjoguságot. Eszembe nem jutna a pénzügyem vezetését kiadni a kezemből, nem várom el majd a páromtól sem ha lesz, max ha nem megy neki, és segítséget kér miatta, majd adok tanácsot neki, de számomra az az övé az ő döntése. Azt is el tudom képzelni, hogy belefutok egy pézügyi területbe, amiről kiderül, hogy jobban ért hozzá, mint én, akkor majd én kérek tanácsot tőle, de ragaszkodni fogok az önrendelkezéshez. Ráadásul ha a párkapcsolat nem működik, könnyebb szétválni, ha nem minden közös. Sok ismerősöm nem tud egészséges párkapcsolatot kiépíteni, mert abban nőtt fel, hogy a szüleik társasmagányban éltek egymás mellett, de a szocializmusban nem illett elválni és csak emiatt maradtak együtt, ők meg többre vágynak de nem tudják hogyan érjék el. Vannak olyan női ismerősei, is, hogy elvárják, hogy a pasi mindent fizessen nekik, a sajátjukat meg nem hajlandó a párjukra áldozni, mert az az övék és megdöbbenésemre van párkapcsolatuk.
Amiről általában csak azok tudnak akik túl vannak a családban egy szülöi temetésen. A bank amint megtudja hogy valaki meghal a bankszámlákat zárolják a hagyatéki tárgyalásig, függetlenül attól, hogy kinek a nevén van még a bankszámla. Anyum meghalt, apummal közös számlájukat zárolták, pénz mehetett rá, de róla nem lehetett pénzt levenni, a temetés nem olcsó dolog. Még szerencse hogy anyum halála előtt költöztem haza pár hónappal, így be tudtam segíteni pénzügyileg is, mert apum nem fért hozzá a saját nyugdíjához. Holtak pénzéről gondoskodik a rendszer az élők éhen is halhatnak tőlük, őket nem érdekli, addig is tudnak belőle hasznot termelni.
Számomra ez nem bizalmi kérdés, ha eljutok oda, hogy hosszabb távra tudok tervezni valakivel, akkor szerződést kötök. Így ha nem jön össze egyszerűbben szétválhatunk. Ha valamelyikünkkel történik valami, akkor nem a bank fog határozni az életben maradt életben maradásáról. Szerődés nélkül ha jól tudom, házasságban egy év után kell osztozkodni a tulajdonon, a bizonyított együttélési kapcsolatban meg 5 év után, itthon. Így hírtelen ennyi jutott eszembe.
Olvasgattam a kommenteket, és egy gondolat fölmerült bennem. Az életünket azzal kötjük össze akit szeretünk, és akit halálunkig magunk mellett szeretnénk tudni, és akivel családot alapítanánk. Női szemmel ilyenkor fölmerült bennem olyan csacska gondolat, hogy szeretnék főzni rá, hogy amikor hazaér munkából egy vacsora mellett beszéljük meg kinek milyen napja volt, hogy én készíthessek neki másnapra ebédet, hogy saját kezűleg vasaljam ki az éleket az ingéből, mert még a ruháinak pakolgatásával is közel érzi magához az ember. És fura, de ezek a dolgok örömet is okoztak. És tudjátok miért? Mert a férjemtől ugyan ezt kapom vissza, mert az ő szeretete is gondoskodó.
Nem vagyunk jómódúak, a kassza is közös amit javarészt én kezelek, és hatalmas boldogság ha sikerül úgy kihozni a hónapot, hogy mindenre jutott amire kellett. Ha látom, hogy valami gond lesz csak szólnom kell, és a férjem extra melóval feltölti a hiányokat. Nem agyalunk rajta nyaraláskor ki mit fizet, összespóroljuk előre, hogy menni tudjunk egyátalán. Nekem vagy neki nincs semmije. Nekünk van.
De nálunk ez működik. Bááár van egy pár ezres havi puffer hülyeségekre, ha valamelyikünkön kitörne a különcködhetnék. Amúgy minden költést megbeszélünk, pontosabban bejelentjük mire van szükség amit a másik nyugtáz, bár én megvétóztam egy oszlopos fúrót az évek során, de én sem kaptam meg a bambusz szőnyeget 😅
Ez mind nagyon szèp, de ha a férj nem olyan, hogy visszaadja ezeket bármilyen formàba is, akkor ez egy rabszolgasors. És àltalában ez szokott lenni.
Igen ez igy van. Éltem Koreában, nekem a pénz és a társadalmi megitélés nehezen ment. Férjemmel egy közkorházban dolgoztunk. Sok embert szokást ismertünk meg. Szép baratságos ország. Sok Magyar lány keresi Koreában a párját. Vonzóak a Koreai fiúk, vagy is az Ázsia férfiak. Én maradok az én férjemnél, egy Ázsiai férfiért sem cserélném el. Alacsonyak, eláll a fülük, nem olyan sármosak, szépek mint amilyenek a Koreai filmelben vannak. Nincs arc szörzetük ami van olyan mint egy elkopott súroló kefe. Nem véletlen hivják őket "virág fiúknak". Szerintem az Európai férfiak hozzájuk képest szebbak. Lázsd az Olasz férfiakat. Továbbá borzalmas ahogyan agyon vannak plasztikázva föleg a nök Koreában. Szinte egyformák a nők. Oriási szem, hófehér arc, mig mi Europaiak szeretünk barnulni.
Én szüleimnél bevett volt édesapám leadta a fizetést, sőt a fizetése édesanyám számlájára is érkezett akár.
Amikor pedig anyám otthagyta apám, szimplán több havi fizetésével ledobbantott..Szóval :D
Nálunk is ez a koreais példa volt kb.
Egyik esete ennek, édesapám szerette a Tankcsapdát régen és szeretett volna koncertre menni. Hiába kereste meg árát simán, nem engedte el anyukám :)
Szerintem tarthatatlan és nekem eszembe nem jutna párom pénzéhez nyúlni.... :D
Sziasztok, ezek érdekes dolgok. A mi házasságunkban ez egyáltalán nem így működik. A férjem 30 én 28 éves vagyok.Van egy kis társadalmi különbség köztünk, nulláról indultunk a gimnázium óta, ma épülőben van a házunk. Minden közös tulajdon, a pénzt is közösen kezeljük, de csak nagy kiadásokat egyeztetünk előre.Van két gyerekünk, ők azt fognak tanulni amit szeretnének majd. Szívesen mesélnék, de túl hosszú lenne mindenre kitérni itt. 😊
Mi 10 éve vagyunk házasok, nulláról kezdtük. Az összeköltözésünktől közös számlánk van és 2 kártya hozzá. Nekünk ez bevált. Szerződésünk nincs, nem is ismerek olyat akinek van. Ami nállatok van durván hangzik elsőre, de megértem a történelmi okait is.
13:20 létezik itt is, apámat és nagyapámat konkrétan így vámolta nagyanyám, anyai ágon is ez volt. A mai időkben nincs kultúrája, a pénz kezelésnek itthon ennyi változott. Férfi ként is azt kell mondjam a koreai jobb rendszer, van olyan ismerősöm aki azért fizet havi 300ezret iphone törlesztőre, hogy a telefonok eladásából tudja fedezni a hitelét. Mellette 700-1Mill forintot keres értékesítőként, amit elsején megkap és 15.-re kölcsön kér mert elfogy.
Megy a nyálas hollywoodi filmekből tanult szöveg a kommentekben rendesen. Ezek dilisek, csoda, hogy hajlandóak nősülni.
Nálunk pontosan ugyanígy van. Minden pénzt a feleségem kezel.
Ő dönti el, mennyi zsebpénzt ad.
Bár az is igaz, hogy mindent megvesz nekem is amire szükségem lenne. Ha pl. megkívánok egy kis édesség vagy netán egy sört ,vesz nekem . De ettől függetlenül nem tartom jó rendszernek ezt. Sokszor volt már miatta vitánk. Mára azonban már beletörődtem.
👍👍👍👍👍👍👍👍👍
Ezen annyira nem lepődtem meg. Én 57 éves vagyok, néhai szüleim 1931 és 1933 születtek. Teljesen Magyarországon nőttem fel, magyar szülők gyermekeként. Ha nemis ilyen durván, de én is ezt tapasztaltam otthon. Édesapám anno fizetésnapon bérszalaggal együtt tette le a fizetését az asztalra. Ebből édesanyám adta neki a közösen kialkudott zsebpénzt. Ebből volt neki extra sőr (nem ivott sokat, csakha mégis...), vagy minden egyéb. Természetesen a vagyon közös volt, és az életük nem a pénz körül forgott. Édesanyám amennyit az egészsége engedte dolgozott. Az a pénz is az ő álltal kezelt, de szigorúan közös kasszába került. Én soha nem tudtam ezzel azonosulni, ez a szokás a mi családunkban szüleim halálával ez is kihalt..
32 éve házasok vagyunk,együtt indultunk a nulláról,fizut elején kp ban kaptuk,de közös volt,aztán mikor bankszámlánk lett,elég volt egy közös,2 kártyával,azóta is így van.Nincs zsebpénz,mindenki annyit költ,amennyit akar,persze ez azonos értékrenddel működik.
Nekem ez egyáltalán nem idegen és az ismerettségi köröm sem lepődne meg azon, hogy vannak ilyen házasságok. Nem tudom a kommentelők és a videókészítő az ország melyik részéről származnak, valószínűleg Budapest és attól nyugatabbra. Hajdú Bihar megyében még mindig rengetegen élnek így. Mindkét nagyszüleim így éltek, pedig teljesen más anyagi hátterük volt. A nagymamáknál volt az összes bejött pénz és egyik nagymamám nagyon szigorúan úgymond zsebpénzt adott papának a papa fizetéséből. Mindenről el kellett számolni. Szüleimnél pedig apámnál volt minden pénz.
És ahogy írtam, ismerőseim is ismerik ezt, nem egy barátnőmnek voltak ilyenek a szülei/nagyszülei. Ha ismerkedünk, akkor is szülők kérdése: mit dolgoznak a szülei? Semmi meglepő nincs ebben sem. Persze mi már máshogy élünk, én legalábbis párommal. De nem egy barátnőm nézi azt, hogy a fiú, akivel kavar, mit dolgozik, van e már lakása/kocsija, mennyi kb a fizetése...
Én általában magamra költöttem. Aztán ahogy lett párom, rá is. Talán most inkább rá költők mint magamra. Nincs sok pénzünk, ebből gazdálkodunk. Ha neki is jön be, ő is beszáll.
Nálunk van egyfajta összetartás, meg szeretem is őt. De általában én jobban is meg tudom fogni a pénzt, de néha ő is ad ötleteket. Főleg ha olyan helyzet adódik, hogy alig van pénz, amiről mindig szólok neki.
A pénz használata és kezelése mögött mindig van felelősség, mégis ezt nem is akarják figyelemmel venni. És egyébként ostoba elvárás, hogy sokáig dolgozzunk, nem ezért élünk. Ezért az a nő, aki arra alapoz, hogy majd a férje nyugdíjig dolgozik vagy tovább is, hülye. Inkább legyen saját föld terület vagy legyen egy vállalkozás, amiben nem szakad bele senki.
Meg szerintem minden félnek jó ha van zsebpénze. Ha ki lehet gazdálkodni és nem minden az alapvető kaja szükségletre megy.
mivel én is ezt láttam,még saját bankszámlám sincs.apai és anyai nagyanyám volt a kasszás. szüleim közül anyám,1985-óta meg a feleségem.a házassági szerződést a kölcsönös bizalmatlanságban látom. négy felnőtt gyerekem van,de soha nem is kérdeztem őket,hogy ki a pénztáros.minek dugipénz,ha közösen határozunk nagy értékű dolgokban,kicsi meg a feleségem dolga. oké van itthon pénz,ha unokázni megy egy hétre-de csak azért,hogy megvegyem az ennivalónak való alapanyagokat.nálunk is szerintem azért lett így,mert 12-14 óráztam 30napból -30-at 19 évig. ha ma maszekolok vagy eladok valamit,adom neki a pénzt.házunktól 120 méterre van a kocsma,de összesen 2x voltam benn.azóta nem szerencsejátékozom ,mióta a kollektív totón 13+1 lett volna,ha megteszem. a hobbymhoz viszont minden megvan- mindig ,ha kell pénzben.. ti mennyit vitáztok és veszekedtek? az egyik gyerekem,egyik hétvégén itt volt ,mert a két gyerek miatt nem tudott a második szakdolgozatára koncentrálni otthon. mondja - ne fogjátok előttem vissza magatokat,nyugodtan veszekedhettek előttem! megkérdeztem tőle - míg el nem költöztél láttál minket veszekedni vagy vitázni?? mondta - nem. -látod nem változott azóta sem semmi,nincs miért . azért fogadtunk hűséget jóban-rosszban,hogy kitartsunk egymás mellett akkor is ha nehezen megy a szekér és ha nem bízunk egymásban - a fene megette azt a kapcsolatot!
Mielőtt összeházasodtunk a férjemmel a nővérem minden áron rá akart beszélni a házassági szerződésre. SEMMILYEN komoly értékű dolog nem volt a birtokunkban. 2 dolog van amin nem vagyok hajlandó osztozkodni. A szemüvegem (van sajátja) és az inzulinpumpám.
😝😘
Akkor nem lesz feleségem 😂
Szerencsére attól még meg tudom dugni a csajom 😊
Csak nézek jobbra-balra, mik mennek odakint 😂 olvastam a koreai népről dolgokat, tetszenek is a fiaik közül néhányan (egyikükért oda meg vissza vagyok jelenleg is😳), jelenleg éppen spórolok hogy elutazhassak 2 hétre jövőre, de ezen a videón és tartalmán most majdnem dobtam egy hátast, pedig a népet (valamennyire) ismerve nem kellett volna meglepnie 😂 btw kár hogy ritkán posztolsz, szívesen hallgatlak/nézlek/olvaslak (IG) 😊
Itt ausztriában az az általános (de nem mindenkinél persze) szokás párok között, hogy mindenkinek van egy külön számlája és a közös kiadásokra is van egy. Mindenki elutalja a maga részét a közösbe a többi pedig marad a sajátja. Persze a régebbi generációknak közös a számlája de mindenkinek van hozzá bankkártyája és akkor vesz le pénzt amikor kell neki, de a nagyobb kiadásokat meg szokták beszélni.
Ott akarok férjhez menni!!! 😆
😂😂😂
Én is 😂
Szeretném megjegyezni, hogy idehaza is nagyon sok helyen így működik ám ... sőt más országokban is (akár Amerikában is) ...
De persze van sok más modell is.
A nagyszüleimnél is így ment. Nagyapám még a mellékes jövedelmét is leadta, vagy már még mielőtt eladta az általa font kerítést például, már nagyanyám megmondta mire lesz költve. Szóval szerintem ez nem ismeretlen itthon sem.
Nagyon furcsa mi 16 éve vagyunk együtt. Még jogosítványa sem volt, én erőltettem, hogy tanuljon meg vezetni. Az én kis férjem egy kicsit teszetosza. Mindig lökdösni kell. Én meg egy kicsit akaratosabb vagyok, de soha nem döntök semmiben egyedül. Nekem ez annyira furcsa, hogy titkolózni kell a feleség előtt. Nekem mindig elmondja a párom, hogy mit szeretne. Nálunk én vagyok, aki hirtelen felindulásból megyek vásárolni, míg a férjem mindent megrág, ezerszer utána néz. A háztartás vezetésébe nem szól bele. Mert nem tud főzni, nem tudja melyik a jó tisztitószer stb...
Számomra ebben a koreai rendszerben az a furcsa, mintha partnerviszony soha nem létezne. Valakinek a másik fölött kell lennie.
1:28 Ez nem "felelősségteljes hozzáállás", hanem kényszerbetegség.
Nem csak Koreában kellett a férfinak leadnia a teljes keresetét a feleségének. Amikor apám hazahozta a fizetését, anyám első dolga volt, hogy azonnal elvette tőle. Aztán apámmnak a legapróbb dolog vételéhez is könyörögnie kellett, hogy egy kis pénzt kapjon rá, pedig a saját fizetése volt.
A valóságban mindenhol máshol is, Magyarországon is, minden nő gazadag férfit akar. Akárki akármit kamuzik, ha hosszabb távon sem néz ki pénz, a nő nagyon gyorsan kidob.
Szia lesz majd olyan video amiben el
Mondod miért kell katonaságba vonulniuk a dél koreaiak nak ?
Jelenleg is hidegháború van köztük és Észak-Korea között. De külön videót egyenlőre nem tervezek róla.
Azért mert csak fegyverszünetet kötöttek Észak-Koreával az 50-es években, tehát hivatalosan a háború nem zárult még le!
KB 7 évig leadtam a fizetésem, nem cedulaval, és után szetosztottuk a feladatot, fizetés aranyosan. 44 év után is így van, semmi gond
Nem tudom az én környezetemben nem volt soha tabu téma a pénz, bár nem beszéltünk sokat róla. De én nem ismerek olyan párt, akik ne közöskasszán lettek volna, vagy bármi hierarchia lett volna. Nálam is ezért, és ha valami nekem jár az a páromnak is, és fordítva is. Valamint miután egybe költözünk, minden pénz közös. Közösen beszéljük meg mennyi van, mire kell, mire megy stb. Ha pedig nem jön össze a közös élet, akkor minden közösen megszerzett vagyont annak megfelelően osztunk el. Nyilván ez utóbbira (válás) láttam már, és hallottam sok negatív példát, néha a nő javára, vagy pont ellentétesen. Szerintem legalább is mind a kettő eset létezik Magyarországon. Hogy a férj nevére írattak mindent, és nincs munkája és a nő (gyakran gyerekkel) emiatt válik kiszolgáltatottá, vagy pont a volt férjet forgatják ki a vagyonából, mert mindenbe belevitte a felesége nevét. De talán Magyarországra összességében jellemzőbb az, hogy a nők a kiszolgáltatottabbak a kapcsolatokban anyagilag, főleg ha anyává, háztartásivá válnak. De szerintem ez javult bőven.
Valamint ha Magyarországon azért megkérdezed mi a fontos a kapcsolatban, a legtöbben a szerelmet, meg a hűséget stb. érzelmi dolgokat fognak mondani. Kevesebben a pénzt, az anyagiakat. Én legalábbis így tapasztaltam.
Csak olyan párokat ismerek a közvetlen környezetemben, ahol közös pénzügykezelés van, legtöbb esetben közös bankszámlával. Szerintem itthon inkább a nőkre jellemző( legalább is a negyven feletti generációra), hogy kicsit "kozmetikázzák" bizonyos vásárlásaik, leginkább ruhák árát. Nekem az első házasságomban a gyerekek születéséig több volt a fizezésem és a végzettségem is jóval magasabb volt. Mindenki beadta a közösbe havonta a rezsi felét, kaját együtt vettük meg, a többi pénzzel mindenki maga rendelkezett. A gyerekek születése után közös kasszánk lett külön bankszámlával. Második férjemmel nincs közös gyerekünk, de a bankszámlánk elejétől kezdve közös. 3 éve nem dolgozom a karantén és egy betegség miatt és folyamatos lelkifurdalásban élek, hogy nem igazán járulok hozzá a kasszához. Minden pénzügyet a férjem kezel, mert engem nem érdekel. Mondjuk ő meg utálja a bankolást, szívesen rám hagyná. Ha vesz valamit mindig megkérdezi, jogy nem baj-e. Az első férjem mindent csak utólag jelentett be, még a nagyon drága dolgokról sem szólt.
👍👍👍
Az a pasi aki külön bankszámlát forszíroz az már gyanús.
Kedves Szilvi! Szerintem, ha szükség van a megélhetéshez mind a két fél munkájára, akkor az a helyes, tisztességes, ha közösen, megbeszélve fizetitek a kiadásokat. Ha mind a ketten becsületesen dolgoztok, azt nem szabad a másik szemére vetni, ha ugyan annyi munka mellett, esetleg többet keres az egyik fél mint a másik. Sokan esnek ebbe a hibába. Össze kell dobni a pénzt a közösbe és értelmesen költekezni, ettől függetlenül, jó ha van mind két félnek némi saját zsebpénze, a barátod is költi amire akarja, te meg ahogy látom a második szerelmedre, a kávézókra költöd egy részét.
Remélem sikerül úgy élnetek, hogy erre a kellemes kikapcsolódásra mindig gond nélkül jusson.
Így sok szép hely, sok finom süti, kávé, sok szép élmény gyűlhet össze.
A nagyszüleimnél is így működött, a nagyapàmnak ez volt a természetes. A szüleimnél édesapám volt a pénzügyminiszter. Szerintem ez néhány évtizede mindenhol így működött, ma már a fiatalok többsége külön számlán van.
A nyugati kultúrában viszont simán kisemmizik a nőt a férjek, ha úgy akarják. Erre éppen a házassági szerződés ad alkalmat. A nő felneveli a gyerekeket, majd kidobják egy fiatalabb nőért,. Szóval jobb lenne a koreai módszer.
Nem minden esetben ezt még hozzá akartam fűzni.😊
Ez Kínában jelentős részben így van, ha nem is ennyire drasztikusan. Azért tudom mert a párom Kínából származik, de itt él Magyarországon. Ott még a lánykérésnél a legtöbb esetben vinni kell pénzt az örömapának. Ezt a pénzt amúgy bőséges vissza kapják majd a pár. A mid van azt nagyon brutális tolják ott is, mutatott videók ott a társ keresésnél le volt írva mit dolgozik, mennyit keres és mi van neki... A női oldalnak is le kell írni, nem csak a férfinak. Durva így európai szemmel. Persze ott is változik minden, főleg ahol külföldi egyetem tanult vagy tanuló fiatalabb generáció esetén. Kb 30 év körüli generáci azt már kicsit másképp látja ezeket a dolgokat. Viszont 35-40+ teljesen így van. Itthon inkább a közös számla a jellemzőbb, de az inkább 45+ felett volt. Majd a házasságit szerződést megkérdezem :) ott van e ilyen, de szerintem nincs.
Gusztustalan egy kultúra.
Ez a cukrászda Szöulban van az egyetemi negyedben?
Szöulban van, Songpa-gu kerületben. Abban nem vagyok biztos, hogy az egyetemi negyedben volt-e. A neve Well House. Wellhouse_official néven megtalálod Instagramon.
@@koreaiszamuzetes8032 jártam ott, ismerősnek tűnt, azért kérdeztem. Köszi szépen a választ!
Számomra nincs undorítóbb lény mint az aranyásó, legyen az férfi vagy nő egy párkapcsolatban !
Milyen rokoni kapcsolatban vagy Dr. Hossó Andreával ?
Még sosem hallottam róla.
@@koreaiszamuzetes8032 Hallgasd meg ! (hosszasan) Pls!
Férjem nem volt, csak élettársaim. A közös költséget elosztottuk, felváltva vásároltunk, csak aki többet keresett, többet dobott be mondjuk a nyaralásba, hogy jobb helyre vagy több időre menjünk, ahogy ő szerette volna. Még csak azt se kérdeztük meg, a másiknak mennyi van a számláján, csak kb tudtuk, ki mennyit keres. Ha megszorultunk, megbeszéltük, hogy mondjuk olcsóbb kajákat főzünk, vagy ritkábban megyünk színházba, vagy nem két hétre, csak egyre megyünk nyaralni. Amikor ez elmult, visszaállt a dolog. Ha ott voltak az élettársam gyerekei is, a családi nyaralóba mentünk csak hosszabb időre, és ő fizette a kaját. Főzni meg ketten főztünk, csak akkor nem kettőre, hanem ötre.
Érdekes a sztori de nagyon más kultúra.
Most látlak titeket elöször és furi volt h a téma amiről beszélsz meg a videó képi témája totál nincs összhangban
Másról beszélsz mint amiröl a képanyag szól.
Érdekes😂
Két szenvedélyem van. A kultúrális különbségek, és a Szöulban mászkálás, összevontam a kettőt.
Instagramon már két éve mesélek az életemről kajás fotók alatt😆 Azt ületettem át videó formába. Úgy igazán nem gondolkodtam rajta, csak úgy lett.
ez a leadom a fizetésemet a feleségemnek ez egyáltalán nem fura Magyarországon sem,az én férjem is leadja fizetését mindig le is adta és nem adtam neki soha zsebpénzt mert ha kell akkor belenyúl a péztárcába és kiveszi szerintem a fiatalok gondolják máskéép itt
Nálunk anno az volt a szokás hogy hó elején közösbe tettünk pl 150ezret aztán amíg az el nem fogyott addíg abból ment a költés. Ilyet hogy én a pénzemet odaadjam teljesen valaki másnak,ez kizárt.
Nekünk külön bankszámlánk van, és van egy olyan része, ami összekapcsolja a kettőt. Azt mindketten látjuk, mindkettőnknek van hozzá bankkártyája, és arra megy az a havi összeg, amit a mindennapi életre szánunk. A családi pótlék minden hónapban nálam marad egy mellékszámlán, ahol a gyerekünk taníttatására gyűjtjük. Amúgy mindenki a saját pénzével rendelkezik. Szerintem egyáltalán nincs az rendben, ha az egyik fél ilyen jellegű hatalmat gyakorol a másik felett, ez csak hazugságokat, és hasonlókat szül, ami nem jó alap egy házassághoz.
Belenéztem a videóba és furcsa, hogy a magyar videó készítője hangzik idegenül nem pedig a koreai háztartás. Nem is tudtam, hogy az házasságom ennyire "nem magyaros". Nekünk közös bankszámlánk van. A penz a családé nem az enyém és az övé. Ha egymástól gyugott szokásaink lennének nem is élnénk együtt.
48 éves vagyok ..... A büdös életben soha nem adtam, meg nem is fogom leadni a fizetésem semmilyen nőnek. Sok kapcsolat csak azért működik mert papa mindent lead. "De adok neki rendszeresen zsebbpénzt" ........ Felnőtt embernek zsebbpénzt adni???? pofám leszakadna ha így élnék egy nő mellett.
Szia, én csak a mi, a férjem és az én példáját tudom mondani: a hiteleket a férjem fizeti, a rezsiköltségek + bevásárlás az én reszortom. Mivel Magyarországról van szó, és egyikünknek sincs ismertsége se NER-nél, sem a fityesznél, nem keresünk túl jól, de minden anyagi döntést megbeszélünk. Közösen. Ez a kulcs szó. :)
😮😮😮
Ezek szerint Dél-Koreában kell egy magányos nőnek keresnie a boldogságát, ha nem anyagiakra, hanem élete párjára, kölcsönös megbecsülésre, tiszteletre, szeretetre, szerelemre vágyik. Az igazságtalanság és az elnyomás nem emberi társadalomba való.
😅úgy kell nekik haggyák
A hagyomány nem az, hogy mindent lemásolunk és megtartunk. Az életmód megváltozásához kell igazítani a hagyományt. Csak egy célja van: az élet szolgálata, az utódok felnevelése, a család. Sajnos a szülők mérik az embert a vagyona szerint.
Aztán a nők vannak a legjobban megsértődve, ha a pasi nem akar házasodni. 😂😂😂
Ha ilyen felfogás lenne nálunk, h a ház a nőé még ha a férfi is vette meg vagy közösen.. Rengeteg hajléktalan férfi lenne... így is sokat kisemmiznek a házasság végén... És ismerve a mai pénzéhes nőket nagyon borzalmas világ lenne...
Münchenben a vietnami koléganöm a német férjétöl aki a BMW be osztályvezetö ugyanezt csinálja csak cigipénzt kap a srác 😂
Na az igen 😂
Hát én ezt nem néztem volna ki Koreából,legalábbis ezen a téren biztos ,hogy nem.
MICSODA BAROMSÁG! Minden normális házasság igy működik!!Ahol igazi korrekt felek kötik össze az életüket.! NEM CSALÓK
Hát azért nem tom... én nem könyörögnék a saját pénzemért.. amit én kerestem meg, h jóasszony adjál már erre meg arra. Ez nem így működik te barom
Ha hiszed ha nem ez Magyarországon is így van feleség kezeli a pénzt de itt is változás van
Erdekes volt nézni. A pénz mondig ütközőpontja a nyugodt életnek.
De azt a pénzt amiért én küzdöttem meg nekem abból ne adjon senki alamizsnát.
Szerintem férfinak és nőnek is dolgozni kell közösen fizetni én szeretnék magamnak koreai vagy kinai vagy japán férjt de nem pénzük miatt hanem azért mert szeretem őt vele akkarom le élni életemet szomorú ha nő vagy akkàr egy férfi csak pénzért szeret valakit szeritem midegy hogy te szüleid vagy te mit dolgozol vagy szegény vagy középréteg vagy gazdag vagy van hàzad van pénzed szeritem atól neked nics pézed vagy hàzad még ember vagy szeretni kell egymàst koreában nőknek ezkel férfi pénze és háza az akkor megmutatja milyen szomorú egy tàrsadalom milyenek nők pézhéhesek szeretem koràt egyszer nekem is lesz talàn koreai férjem akkor bisztos nàlunk nem így lesz hàzasàgi szerződés papír és szeritem nem fontos hàzasok vagytok van gyerekek is együtt élitek le életet meghal egyik fél sajnos akkor ügyis te kapsz mindent hàzasàgszerződést azok írnak akik nem biznak màsik ba❤
Magyarországon is így volt régebben.
Ohje,maradok a hazassagiszerzödesnel es a külön kaszzanal. 😅
Nálunk úgy volt, hogy anyám kidolgozta a lelkét, gyakorlatilag egyedül tartotta fent az egész családot,az apám, aztán a nevelőapám meg csak ivott,követelőzött,verekedett.
Ugyanez a helyzet a két nővérem esetében.
Talán nem csoda, hogy hatalmas ívben kerültem a magyar férfiak " udvarlását".
Ahol a pénz ott a hatalom. Így már érthető miért nem akarnak házasodni a férfiak… Ez amúgy egy globális probléma. A nők mindenhol profitálnak a férfiakból. Már amelyik férfiből lehet. 40 éves vagyok, de ha van valami amit jól csináltak, akkor az az, hogy soha nem házasodtam meg, és soha nem is fogok… Nem szeretnék hajléktalan lenni…
Na akkor neked egy hatvanas tűzről pattant csajszi való aki már 1 héttel a lagzi után rádiratja a rózsadombi kecót, a bankszámláját kedves cirógatás közepette a szőrös melkasodra helyezi
- bimbikém ez a tied !
Ja hát annak is meg van ám az ára , ha valaki menekül a hajléktalanság réme elől 🤣🤣🤣 / csak hülyéskedtem / Pá
@@juditszakacs943 Nem szőrös a mellkasom. Lehet, hogy az a baj... 😂 Amúgy nem vagyok az a típus aki egy nősül profitál, de azt sem engedem, hogy rajtam élősködjenek. Szeretem az a egészségesebb párkapcsolat, mikor mind a két félnek van bevétele, és a kiadásokat együtt finanszírozzák fele-fele alapon. Ha már folyamatosan az egyenjogúságról beszélnek, amivel én egyetértek. -Amúgy azt vettem észre, ha egy nő nem tud egy férfiből valamilyen szinten hasznod húzni, akkor a nő számára. a férfi nem érdekes. Ennek biztosan vannak evolúciós oka, viszont rengeteget változik a világ. Lásd mesterséges intelligencia, chatGPT és társai.
@@sandorbito82 Sok ilyen nő van az tuti. Csakhogy én azt figyeltem meg, hogy a szép, dögös csajokra egy darabik a pasik sem sajnálják ám a lóvét.
A férfi ékszere a nő - ha hallottad ezt a mondást.
A férfi híuságból aggat mindent az ilyen szuper nőkre mondván
- irigykedjenek csak a többi hímek !
Aki nagyon fél attól, hogy kihasználják az végül öregségére egyedül marad és ez a legszomorúbb dolog a világon. Majd rájössz úgy 30 év múlva.
@@juditszakacs943 Fordítva is igaz. Aki nagyon fél az egyedül léttől, az előbb-utóbb belekergeti magát egy rossz kapcsolatba. Aztán persze áldozati pózol, hogy kihasználták, miközben ő maga kereste a bajt, azzal hogy nem válogatta meg a társaságát.
Az miért pozitív, hogy a fiatalok már nem ilyenek??
🎉Mi ez a süti
Koreában vajszeletnek hívják, és rengeteg különféle ízesítése van.
Nálunk is ugyanígy van. Én kezelem az összes bevételt. Mivel mindent én intézek, ezért így a praktikus.
Egyébként a Férjem az első randinkon oda adta az összes pénzét. Neki ez a természetes, és ez így van már 14 éve. 😃
egyszer nem adnád oda ...ott is hagynád azonnal :) a férjed meg egy madár
@@IsiFazekas Érdekes megállapítás..., mindenki magából indul ki!!! 🙃🙃🙃
@@erikavarga9742 az a férfi aki felnőtt ember léttére zsebbpénzt kap a saját fizetéséből ..... csak egy szánalmas bírka
Nem úgy mint nálunk, nagyon sok asszonnyal beszéltem akiknek fogalmuk sincs mennyi a férjük, vagy élettársuk keresete, valamennyit ad a férfi a többihez az asszonynak semmi köze.
A régi időkben, főleg falun Magyarországon is ez volt. Szinte ugyanígy nézett ki sok helyen a dolog. Vérmérséklet kérdése is sok esetben. Ezt hívják papucsférjnek.
Attól függ, mennyi a család jövedelme! Mert ha keveset keres a férj, plusz ha lövése sincs mi mennyibe kerül, akkor érdekesen alakulhat a dolog. Szerintem mindenki csinálja úgy, ahogy neki jó.
Jo nagy soher palid van .