Milyen akadályai vannak az autizmus diagnózis megszerzésének? (miért valid öndiagnosztizálni)

แชร์
ฝัง
  • เผยแพร่เมื่อ 5 ก.พ. 2025
  • Aki azt hiszi besétálhat valahova úgy, hogy "szép jónapot, egy autizmus diagnózist szeretnék kérni... és akkor már rakjunk mellé egy kis ADHD-t is" az nem járt még magyar pszichiátrián.
    Arról beszélek milyen gátak vannak a hazai autizmus diagnózis előtt amiért valaki, aki megfelel a kritériumoknak mégsem kap papírt az állapotáról.
    Bónusz: milyen pozitívumai vannak az öndiagnózisnak?
    Van ezzel kapcsolatban egy tévhit, hogy aki autizmusra gyanakszik az kitöltött egy 10 kérdéses kvízt és megnézett erről egy tiktokot, miközben sokan évekig dossziékba rendezzük az egész életünket hogy egy kis elismerésért megküzdjünk a magyar egészségüggyel (egy ideális esetben CSAK 2-3 éves várólista végén).
    (visszajött az áram)

ความคิดเห็น • 11

  • @tkasa1459
    @tkasa1459 19 วันที่ผ่านมา +1

    Remélem, visszajön az áramod👍

  • @RicsiFarkas9
    @RicsiFarkas9 19 วันที่ผ่านมา +1

    Köszönöm. Ez sokat segített ❤

  • @florafomotor9286
    @florafomotor9286 19 วันที่ผ่านมา +1

    Köszönöm 🙏

  • @laszlo.david.farkas
    @laszlo.david.farkas 19 วันที่ผ่านมา +1

    Nálam a volt háziorvos (akit lecseréltem végül) azt találta ki, hogy nem vagyok autista, hanem csak eljátszottam azt az Autizmus Alapítványnál, hogy autista vagyok. Ez mondjuk azért hülyeség, mert nálam olyan tanulási probléma van, hogy az iskolai tananyagokat sem tudom megfelelően megjegyezni (nincs szakmám, nincs érettségim). Ja meg végül kitalálta, hogy minden autista autistának születik: végül a legfelsőbb bíróság megállapította azt, hogy nem autistának születtem, hanem a 6 hetes koromban történt baleset miatt lettem autista. Amikor pedig elmondtam neki, hogy a baleset is okozhatta azt, hogy autista vagyok, akkor azzal jött, hogy a szakemberek tévednek, merthogy minden autista autistának születik. (Amikor az okozhatta szöveget mondtam, akkor még nem döntött a bíróság arról, hogy miért vagyok autista.) A miért vagyok autista pedig azért volt fontos, mert a magyar állam elvette 2014-ben a kártérítési pénzem 2/3 részét azért, mert autista vagyok. Amikor még nem tudta a magyar állam, hogy autista vagyok, akkor 100%-os munkaképesség csökkenést ismert el 6 hetes koromtól kezdődően agykárosodás miatt. Nálam 25 évesen derült ki az, hogy autista vagyok: pontosabban Asperger-szindrómás vagyok. Amikor pedig megtudta a magyar állam az Asperger-szindróma diagnózist, akkor kitalálta, hogy a baleset csak 40%-os munkaképesség csökkenést okozott, merthogy 60%-os munkaképesség csökkenésem volt a baleset előtt. Az elsőfokú bíróság pedig kitalálta, hogy agykárosodottan születtem és így nem kell az elvett kártérítést visszaadni, a másodfokú bíróság pedig megállapította azt, hogy nem agykárosodottan születtem, de ezt nem fogadta el a magyar állam és végül ezért ment a Kúria elé a magyar állam elleni kártérítési per. Amúgy a perben nem az autizmusért kértem pénzt, hanem az autizmus nélkül meglévő agykárosodás miatt fizetett kártérítési pénzt kértem vissza: gyerekkorom óta kell a magyar államnak kártérítést fizetnie életem végéig a magyar államnak dolgozó rendőr alezredes által elkövetett bűncselekmény miatt. Nálam az autizmushoz kapcsolódó dolgokra az orvosok azt tudták mondani a szüleimnek, hogy a baleset miatt olyan a viselkedésem, amilyen: tök sok dokumentumom van gyerekkoromtól kezdve és az alapján már a magyar állam tudta, hogy milyen gondjaim vannak, de ők sem tippeltek autizmusra, pedig ovis koromban már volt kártérítési perem és akkor volt már igazságügyi orvosszakértői vizsgálatom.

    • @limbolaz
      @limbolaz  18 วันที่ผ่านมา

      mindentől függetlenül jesszusom... nagyon zavar ez az egész hogy fogytámot meg bármilyen más támogatást ilyen nehéz kiküzdeni

    • @laszlo.david.farkas
      @laszlo.david.farkas 17 วันที่ผ่านมา

      @@limbolaz Nekem 18 éves koromban probléma nélkül megadták a rokkantsági járadékot, a magasabb összegű családi pótlékot is könnyen megadták (ezt már gyerekként is kaptam). Amikor kiderült, hogy autista vagyok, akkor gond nélkül megadták a fogyatékossági támogatást. Annyi volt, hogy a magasabb összegű családi pótlékról le kellett mondanom, mert nem kaphat valaki egyszerre fogyatékossági támogatást és magasabb összegű családi pótlékot, de szerintem a fogyatékossági támogatás jobb mint a magasabb összegű családi pótlék. Elvileg akinek megvan az, hogy mennyire autista, az könnyen meg tudja kapni a fogyatékossági támogatást: annyi kell ehhez, hogy középsúlyos vagy súlyos autizmus spektrum zavar legyen a papírra írva az autizmus súlyosságánál. Ha valaki Asperger-szindrómás, az nem jelenti azt, hogy biztosan enyhe autizmus spektrum zavarú, mert én először középsúlyos autizmus spektrum zavar besorolást kaptam és utána jött a súlyos autizmus spektrumzavar besorolás. Szerintem azoknál okoz gondot a különféle dolog megkapása, akiknél nincs a papírra leírva az autizmus spektrumzavar súlyossága: nekem minden papíron rajta van és ezért be sem kellett mennem megnézetni az orvosszakértőkkel a fogyatékossági támogatásnál, hogy autista vagyok-e és hogy mennyire vagyok autista. A rokkantsági járadéknál beraktam az orvosszakértőknek a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága döntését 18 évesen és akkor így egyből látták, hogy mi van és így 18 évesen egyből megkaptam azt, hogy 100%-os munkaképesség csökkenésem van. Ennél annyi volt a feltétel, hogy 25 éves kor előtt kell 100%-os munkaképesség csökkenést szerezni, de nekem ez már 6 hetesen sikerült. (Ez a legfelsőbb bírósági döntés még 1 éves korom előtt megtörtént, mert már csecsemőkoromban volt bírósági perem: ekkor már tudták, hogy agykárosodott vagyok és az leszek életem végéig.)

  • @Moony-orionstars
    @Moony-orionstars 19 วันที่ผ่านมา

    Köszönöm a videót!
    Évek óta gondolkozom azon, hogy autista vagyok. A családban többen is diagnosztizálva vannak autizmussal illetve ADHD-val, viszont nekem mindig azt mondták, hogy nincs szükségem diagnózisra/szakemberre, mert én könnyű eset vagyok/ jó gyerek voltam, közben egész életemben azon gondolkoztam, hogy miért vagyok más és mi a baj velem? Nemrég elkezdtem zajszűrő fejhallgatót hordani, amikor már nem bírtam a hangokat, aztán elkezdtem nézni a videóidat és rájöttem, hogy nem kell megvárnom amíg nem bírom tovább (és ez sok más dologgal is így van). Nagyon sokat segítenek a videóid, és egy nap szeretnék eljutni oda, hogy diagnosztizáltassam magam, de ahhoz még nem állok készen lelkileg. Még egyszer köszönöm, youre my favorite youtube autism guy

    • @limbolaz
      @limbolaz  18 วันที่ผ่านมา +1

      nagyon jó hallani hogy elkezdted felmérni a határaidat!! illetve mostantól certified autism guy vagyok, köszönöm💖 nagyon megtisztelő

  • @gabork5055
    @gabork5055 19 วันที่ผ่านมา

    Engem még iskolapszichológusok/tanácsadók akartak diagnosztizálni.
    Gondoltam hagyjanak engem a picsába, így is elég bajom van a bunkó osztálytársaimmal hát még ha elkezdenék ezt ezért próbáltam elkerülni-volt később egy nagyon jófej tanácsadóm iskolán kívül és ez javított a kedvemen de nem biztos hogy hosszú távon segített.
    Ma sem gondolom hogy illene rám egy ilyen diagnózis részben azért mert az iskolapszichológusok nekem akkorikban eléggé úgy tűntek hogy mindenkit ezzel akarnak diagnosztizálni-rögtön azzal jöttek hogy autizmus ami pont az ellentéte ennek a bipoláris diagnosztizálásnak. 😂
    Másrészt sosem voltak meltdownjaim.
    De volt egy nagymamám akit bipolárissal (pontosabban hangulatzavarral/kedélybetegséggel? valamelyik ezek közül) diagnosztizáltak, de szerintem ekkor már demencia is belejátszott ami engem arra a következtetésre juttatott hogy talán skizoaffektív lehetett (szóval itt nem tévedett a diagnózis de hiányos volt szerintem)és egyébként én is kerülöm az embereket, plusz agorafóbiám is volt pár évig amiből kigyógyítottam magam többé-kevésbé.
    ADHD lehetséges, gondolom ezért sokszor hülyének is néztek.
    Volt egy jó barátom az egyik iskolában aki ADHD-s volt, de annak a hiperaktív válfaja.

    • @limbolaz
      @limbolaz  18 วันที่ผ่านมา +1

      Köszi hogy ezt leírtad, érdekes mert nekem iskola staffal épp ellentétes élményeim voltak. Kb könyörögtem hogy mondjanak valamit, pont egy intenzív meltdown után és amikor felvetettem, hogy elég depresszív időszakot élek letámadtak hogy ma már mindenki diagnosztizálja magát az internetről, próbáljak meg jógázni. (a jóga amúgy szuper dolog de akkor pont nem azon a ponton voltam hogy ez segítsen). Környezetemben inkább azt látom hogy ignorálják a problémákat "majd elmúlik" alapon

    • @gabork5055
      @gabork5055 12 วันที่ผ่านมา

      ​@@limbolaz Nekem úgy jött le, hogy ezt az iskolapszichológus is másik személyen keresztül intézte azaz 'havernak haverja azt mondta'-féle történet mert nem barátkoztam ami többféle mentális zavarra levezethető, szóval ez alapján hívtak volna be beszélgetni.
      Annyira nem is érdekelhette hogy én nem mentem és ez a legnagyobb örömömre el is felejtődött.
      De ez már lassan 20 éves történet, akkor ez volt a sláger-ettől függetlenül ha megkérdezted az átlagembert az autizmus szóról a súlyos értelmi fogyatékosság jutott volna eszébe ami persze a mai napig megvan de akkor egy kicsit talán még inkább így volt.
      És persze azóta a szakemberek is változhattak. (márcsak hozzáállásban, a szakpszichológiai sémák sokmindenben nem változtak)
      Lehet persze jobban jártam volna ha nem hagyom figyelmen kívül és megtalálják ha tényleg erről lenne szó-ha nem, de ha ilyen felületesek voltak könnyen meglehet hogy egyébként is félrediagnosztizáltak volna valamivel amivel én sem vagyok előrébb.
      Ma már sokkal többen foglalkoznak vele és többet is tud róla az átlagember ezért nem is annyira 'ciki' szóval nem meglepő a gyakoribb öndiagnosztizálás.
      A második tanácsadóm jobban belement volna ebbe a témába és csak a saját hülyeségemnek köszönhetem hogy elutasítottam mert akkoriban tiszta ideg voltam mindentől és a szabadidőmből vett volna el de lehet hogy nem lett volna hülyeség, talán kevésbé lettem volna stresszes de az ember gondolkozásmódja nem áll át csak úgy egyik napról a másikra.
      Nekem egy depresszív időszakom iskolán kívül 25 évesen volt ami inkább egy érzelmi elsivárosodás (angolul emotional numbing)volt amire az akkori koffeinfüggőségem is rátett de én is nagyjából akkor vagy kicsivel korábban kezdtem el komolyabban foglalkozni a mentális betegségek és zavarok témájával aztán ahogy így mélyebbre ástam lehet hogy azzal is jött ez elő.
      Vagy az agorafóbia feldolgozásával.
      Akkoriban 2 évvel később nagyon mentek játékfórumokon is a mentális problémákkal kapcsolatos témák (talán pont akkor indult be ez igazán)és offtopicban ott is ki lehetett beszélni ilyeneket ami talán stresszoldóbb hatású a tőle szenvedőknek/érintetteknek mint szakemberrel beszélni egy steril környezetben ahol lehet hogy a szakember nekik nem szimpi vagy csak szimplán nem tudnák rávenni magukat hogy elmenjenek.
      Persze nem pótolja, a diagnózist pláne nem de nem is ez a célja.