Oszi bölcs, és top 10-es spontán gyönyörű, bevilágítós mondatai vannak. Legyen szíves, írjon könyvet bármiről, hadd bombázzam vele karácsonykor a környzetemet!
42 éves vagyok. Soha nem kaptam dícséretet a szüleimtől. Ami jó volt, az természetes. Ami kevésbé, azt büntették. Nem fizikailag, hanem lelkileg. Azóta voltam két háborúban, írtam négy könyvet, és nem beszélek velük...
Általános iskolában egyszer indultam rajzversenyen. Két rajzot készítettem, egy tájképet, és két ökölvívó küzdelmét. Hogy a zsűri lássa, tudok perpektívában rajzolni, illetve az anatómia, a mozgás ábrázolása is megy. Akkor már évek óta tanultam rajzolni, jól is ment. Ennek ellenére még csak díjazott sem lettem. Egy olyan rajz nyert, amelyen a feladatokhoz kapott színes ceruzakészlet dobozának hátulján látható macit másolták le, lufikkal. Reklamáltam, megmutattam a dobozt, nem történt semmi. Soha többé nem indultam semmilyen iskolai versenyen. Ez az élményem a díjazásról.
Engem egyszer kizártak. Asztalitenisz diákolimpiát nyertem a kerületünkben. Amíg az utolsó pontot be nem gyűjtöttem, senkit a világon nem zavart az ütőm milyensége, nyilván ellenőrizték is, mielőtt az egész verseny elkezdődött. Már a kezemben volt az oklevél, érem, fityfasz, amikor odalépett a kerületi bogármester és közölte, hogy nyugodtan vonuljak el onnan, mert kizártak szabálytalan ütő miatt. Mint később kiderült, az unokájának kellett az ösztöndíjhoz egy megnyert kerületi diákolimpia forduló. Meglett neki, mert a másodikat is kizárták hasonlóan szar indokkal. Ja, azt tudni kell, hogy akkoriban igazolt pingpongos voltam, olyan ütőm volt, amit az olimpián is használtak. A másodiknak is, őt is erre hivatkozva zárták ki. Soha többet nem mentem se diákolimpiára, se edzésre. Az ütőmet már hazafele menet ketté törtem és kidobtam. Ezért otthon még jól le is baszarintottak, de soha többet nem erőltették ezeket a versenyeket, addig meg mindegyiken ott voltam, mindegy, hogy atlétika, csapat- vagy egyéni sportág volt. Rohadjon meg az összes ilyen paraszt, aki képes ilyen sebet okozni egy gyereken. Soha, de soha nem tudnék senkivel ilyet csinálni…
@@esztereszterke3376 kijózanító volt, az biztos. Egyből megtanultam, hogy az urambátyám viszonynál nincs fontosabb és erősebb. Nos, ez az azóta eltelt 30 év alatt sem változott.
@@Disturbing.noises ez annyira gusztustalan, és sajnos nem egyedi. Tanulnak gyermeklélektant, pedagógiát, amivel visszaélnek. Nyilvánvaló, hogy az ilyen „nevelők/edzők” is úgy jutottak be a felsőfokú intézménybe, hogy mások rovására, alanyi jogon intézte apuci, anyuci, nagyi és tsai. Szívfacsaró és hányingerkeltő. Az ostoba gőgösök azt sem tudják, hogy a saját kis protekciósuk önértékelését is lekaszabolták, vagy más esetben megalapozzák a nullára épített hatalmas egót. 😢
Utolsó évem volt a középiskolába, s mint minden évben, megrendezték(tanár) a "ki-mit tud" versenyt. Meg volt adva egy téma, s írni lehetett róla bármilyen műfajban(vers, próza stb..). Írtam egy tragikomédiás verset, de a lényeg az, hogy egy tanár is részt vett rajta(ilyen soha nem fordult elő), aki gitározni is tudott. Természetesen ő nyerte meg(már másnap el is gitározta saját dalával az iskolában). Utólag tudtam meg, hogy az volt az utolsó éve, hogy tanított ott, s ezért neki adták a díjat. Nagyot csalódtam.
30:52 Végre Puzsér Róbert kimondta! Fájdalmat okoz és örömet szerez. Amikor még nagyon nem olyan volt az oktatás mint mostanában, akkor egy ilyenért megrendszabályozták a gyereket a nyelvtan órán. Aki egy klasszikus irodalmi műben, vagy akár egy újságcikkben talál arra példát a honfoglalástól kb. az 1990 előtti időkig hogy ezt összekeverik, az megérdemel egy tábla csokit.
Senki nem születik érdemekel,vagy érdekkel! Ezeket egyesek kiharcolják,vannak akik megveszik! Gyereként egy nem túl átlagos családban, két dolgot tanúltam meg. Tisztesség és becsület! És ez sok más aspektust változtat meg az életben! Tisztességes légy mindenkivel,és ne hazudj,valamint légy tekintettel mindenkire!! Légy becsületes , mondj igazat és ha kell tagadd a hazugot!! Egyszerű recept, de nehéz asszimilálni a jelenlegi közegben! Nincs rá igény!!Nincs rá elég figyelem,és ez szomorú! Ha lenne gyerekem,valószínűleg ezt adnám tovább!! Pedig már 39 éve is késő volt!!
Részvételi trófea: Munkahelyen ezt hívják jelenléti bónusznak, ami azért jár, mert megjelensz a munkahelyen késés és hosszabb betegszabadság nélkül. Érdekes még, amikor az első szülött van folyton példaként kezelve, holott nem is szolgált rá, csak annyi történt vele, hogy elsőként született. Nekem, mint elsőszülöttnek volt ehhez szerencsém. Anyám mindig idősebbnek állított be, mint ami voltam és bármi olyat csináltam, ami neki nem tetszett, ezzel próbált visszafogni: "Hogy fogsz így példát mutatni a testvéreidnek?!"
A munkahelyi bónuszt el tudod költeni, de a trófeát nem tudod eladni. Anyukád pedig nem tudta (vagy akarta tudomásul venni), hogy neki kéne példát mutatnia.
22:46 és pont így nem értik (nem akarják?) érteni az inflációt sem. Nyáron voltam diákmunkán, igaz, heti 20 órában, amiért nettó 104 ezret kaptam. A baj az volt, hogy amíg más pl könyvtárban ült egész nap, addig én a focipályán robotoltam szó szerint, a gondnok és még a 3 takarító helyett is, volt, hogy több pályát kellett körbe gazolnom 40 fokban, darazsak közt, amitől napszúrást is kaptam, AZTÁN elkezdik otthon, hogy "hát én 20 óráért fele ennyit kaptam" Igen, csak az a pénz 3x többet ért. Folyton azt osztják, hogy "a mai generációk nem akarnak dolgozni" és nem értik meg, hogy mi azt nem akarjuk, hogy harmad annyiért dolgozzunk és sose engedhessünk meg magunknak még egy lakást se. Arról már nem is beszélve, hogy a legtöbb munkahelyen csodálkoznak, hogy 20 évesen nincs 10 évnyi tapasztalatod. A barátnőm egyetemet vált, de a kiesett évben dolgozni akart. 8 helyre adta be a jelentkezését, egy ember vette fel a cukrászdába takarítónak, majd 2 nap után elbocsátották, mert jöttek a betanított munkások. Régen pánikrohamai voltak, kb fél éve volt az utolsó, és emiatt még egy recepcióra sem vették fel. Ennyit arról, hogy a fiatalok "nem hajlandóak" dolgozni.
"Mert azt mondtam" = " ma már 53szor elmagyaráztam az okát 10 különböző érvet felsorakoztatva, ahogy az elmúlt másfél év minden napján is, most már legyen elég, nincs időm/kedvem/lehetőségem 54szer is elismételni"
Nekem anno azt mondták, ugyse megyek el dolgozni sehova. Elmentem, napszámba, mert csak az volt a 16 órás vendéglátás helyett. 49 kilósan dinnyeföldre. 2 porckorongsérv lett az eredménye 1 hónap alatt. Apám sose fogadta el, hogy ha nem bsztat, akk nem csinálok ekkora fszságot -8mai napig azt mondja, én akartam dolgozni menni, nem fogadja el, h neki akartam bizonyítani)
Még felnőtt korban is vissza jelzésekre reagál a legtöbb ember. A nagypapám mondta nekem kiskoromban, ha nem kapsz visszajelzest saját magadról, olyan érzés mint ha nem is léteznél a világban. Az internet is erről szól, azért mutogatja meg az életét nagyon sok ember mint a TH-cam n mint az Instán hogy kapjanak visszajelzést saját magukról, gondolom a családban ezt nem osztogatták vagy nem törődtek velük. Ha egy gyerekre nem figyelnek oda a szülei, elkezd saját magáról majd vadidegenektől véleményt kapni az eredményeirol, vagy ő saját maga ki is, és hogyan is várják el tőle hogy viselkedjenek. Nagyon sok gyerek, vagy felnőtt is azért viselkedik provokatívan, vagy másképpen hogy vegyék észre hogy ő van. Vagy vannak olyan emberek akik főleg nőkben, az elfogadtattásuk a csendes gondoskodásuk, a környezetükről és környezetükben élőkről. Mert ez az elvárás a kislányoktól, hogy majd felnőtt korukra önfeláldozókká váljanak, a férjüknek, a gyereküknek a családjuknak. Igazából mindenki egy hamis infót kap külvilágtól saját magáról, mert mindenki saját magát a legjobban ismeri meg, a külvilág csak azt amit elvárnak az embertől hogy legyen. Nagyon sokan ezért keserednek el, mert valójában egyáltalán nem érdeklik más embereket hogy milyen is egy ember igazából. Az érdekli őket mit tudnak abból az emberből kihozni vagy rákenyszeriteni közös akarattal erővel hogy milyen é is váljon, amiből ők többnek erezhetik magukat vagy amitől ők megmondta hogy az az ember olyan, és saját magának hazudott csak.
Ki az aki nem szereti a répát? 😀Nálunk a szüleim vették a répát és a karalábét és úgy ettük otthon a tévé előtt mint a nyulak. Én most is csemegének veszem, megeszek pár darabot minden nap. 🙂
Alaósoknak tartok sport-tematikus tesi órát.. Maga a terem egy emeleti részen van.. De míg lent vagyunk és sorakozó van kapnak 3 masodpercet, hogy teli torokból üvöltsenek.. de fent kuss van. Ezt igy lebeszéltem velük.. Működik :D Másik: Mikor kicsik voltunk tesómmal ilyen 5-6 évesek, még mamámeknál laktunk. A bejárat a hátso kertre nézett. És mikor vihar volt, dörgött villámlott, öreganyám odaültetett minket és mondta, hogy azért villog mert fentről nézik érett e már a kukorica.. a dörgésre pedig, hogy szinten fent boroshordókat gurítanak. Mama rettegett a vihartól, de igy elerte, hogy mi ne feljünk töle :)
Na ez a répa dolog ismerős. Mondták hogy egyek és fütyülni fogok majd tőle. Kerestem egyet vagy kértem nyersen megettem egyet és nem tudtam fütyülni. Erre mamámék azt mondták jaj kisfiam abból sokat kell enni nem egyet. Na mondom kapjátok be. Emlékszem a meglepődöttségre hogy nyersen betoltam a répát és várták a reakciómat. Láttam hogy kamuznak. Utána soha többé nem vettem őket komolyan és az meg nem tetszett. Így jártatok. Jól tettem :D A kamu dumára és folytonos hazudoozós emberekre azóta is allergiás vagyok. Én meg csak azért sem akartam ilyen ember lenni. Én az őszinte igaz mondás útját járom. Mondanom sem jkell rengetegen nem tudnak mit kezdeni az őszinteséggel. Mintha egy becsukott szemű embernek világítanék a szemébe, és bassza neki a fény. Sajnálom. A fény jó dolog pedig. Jobb élvezni a fényt és színeket mint behunyni a szemeket.
Csúnya rajzhoz. Az érdemtelen dicséret is tud ártani, mert a gyerek nem hülye, látja hogy mások mit csinálnak, s érzi hogy hazudnak neki, mégha szeretetből is teszik azt. Azt mondják kutatások, hogy a motivációt úgy tudod fenntartani, ha nem a gyereket dicséred, hanem a cselekvést és a belefektetett munkát. Nem "ügyes vagy", hanem "ügyesen rajzolsz" vagy még jobb "rengeteg munkád van benne és ez latszik hogy alapos rajz. Szép lett, nekem nagyon tetszik" stb. Ha a gyerek kap egy címkét hogy ez alapjan ő "ügyes" vagy "okos" akkor nem fog merni nehezebb feladatot is vállalni, hiszen kiderülhet hogy nem "ügyes" vagy nem "okos". Ha a cselekvés van dicsérve és értékelve akkor nem kell félnie, hogy ügyetlen vagy buta lesz ha kudarcot vall.
Én azon filóztam régebben, hogy ez vice-versa is igaz: Hogy a cselekedet a rossz. Nem az ember. Vagyis valami ilyesmi. Szóval ugyan azzal a szöveggel, amit a dicsérettel teszel, csak a rossz dolgokra. Nem "te rossz vagy fiam", hanem "az, amit ilyenkor teszel, az fájdalmat okoz és fájdalmat okozni nem jó dolog. Kérlek ne tegyél ilyet, mert az emberek nem igazán szeretik azokat, akik fájdalmat okoznak." Ezt gondolom erről, ilyesmit gondolok erről a dologról.
@@kissbela7409ez pontosan így van, csak talán kicsit elterjedtebb, vagy magától értetődőbb mint a dicséret esetében. Olyan jó lenne ha nem mondana senki olyat gyerekre - de tán felnőttre sem - hogy "rossz vagy", hanem a cselekedetet ítélné el, amit csinált
A nevelés azt jelenti, hogy igyekszem levagdosni a gyerek vadhajtásait. A bántalmazás azt, hogy pont leszarom, ha közben lelkileg megnyomorodik a gyerek. El kéne magyarázni, hogy mit és hogyan kellene jobban csinálnia a gyereknek, megkérni, hogy próbálja meg még egyszer lerajzolni azt a virágot, de úgy, hogy a szirmok kábé egyformák legyenek. Csak hát ez időigényes. Ordibálni is az, de az legalább nagyon jó feszültségoldó tevékenység. A gyerek meg majd felneveli saját magát 30 évesen. Ha akarja.
Az én szüleimnek nem szokványos dumái voltak, apu: "Olyan hülye vagy mint az anyád" Anyám: "Olyan szemét vagy mint az apád" Jó műsor téma pl a bántalmazó szülő( k)
Ez a mindent elmagyarázok apróra a gyereknek pont nem jó megközelítés szerintem. Nem kell őket hülyének nézni, de súlyos hiba tudatos felnőttként is kezelni, hogy azért nem vezetheted az autót, Petike, mert ez illegális, nincs jogositványod, és eleve ki sem látsz a kormány mögül, na de most már tudod a tényeket, így biztosan jó döntéseket hozol innentől. A zseniális Vekerdy Tamás mondta, hogy nem csak lehet, hanem kell is, hogy ilyenkor az legyen a magyarázat, hogy “mert azt mondtam”. Ki is fejti, hogy miért, de hosszú lenne az most kommentnek. Keressetek rá, érdekes gondolatokat mond.
Ha a videó végén a Puzsér szövegére reagálsz, akkor tévedésben vagy. A 'mert csak' marhára nem az ilyen kiváncsiskodó kérdésekre adott válasz. Hanem pl hogy 'anyu, miért nem tarthatom meg a szülinapomat, már meghivtam az osztálytársaimat'. Tényleg igy volt. Vekerdy Tamás munkásságát sokra becsülöm. Nehéz elképzelnem, hogy amiről Puzsér beszélt, vagy amiről én irtam, azt ő helyeselte volna. Nem arról van szó, hogy felnőttként kéne kezelni a gyerekeket, hanem hogy emberi lényként. Ez lenne a cél, tudod?
Nemtom. Nàlunk a húslevesbe a fehérrépa, karalàbé és a zeller is finom és ehető, nem fàs vagy öreg. Mondjuk ettől függetlenül se eszik meg a gyerekeim csak a sàrgarépàt xD
Abban szerintem nincs igaza Robinak, hogy a gyerek “ ocsmány” rajzát is dicsérnie kellene a szülőnek. Téves a következtetése. Ebben Oszinak adok igazat. De nyilván gyereke is válogassa!
"Én felakasztom magam, öngyilkos leszek" "minek is szültelek, k. nagy hiba volt" " Én szartalak ki téged" " őrült vagy, te beteg vagy, biztos hogy a zárt osztalyon fogsz kikötni később" Anyám, kicsi korom óta.
Mikor valaki ilyet ír, az illetőnek ugy akarom eltörni mind a négy végtagját, hogy sohabtöbbet ne tudja azokat rendesen használni.. Nyilvan nem teszek ilyet mert ennél.jobb ember vagyok.. de képzeld el.azt a merhetetlen pánikszerű agressziót amit átelek ilyenkor.. Nem mindenkit lehet pofonnal "nevelni".. meg milyen is az a pofon? Mennyi az a pofon? Mi tarsul ahhoz a pofonhoz?! Gondolkozz mielőtt baromsagokat beszélsz. A magyar tarsadalom részben ezen felfogas miatt beteg és van tele elfojtott erőszakkal amit a simulós "szépbeszel" kultura miatt a sajat gyengébb családtagjaon fog levezetni, tovabb örökitve az eröszak körét. Vagy csatornazza be szelsöseges politikai és tarsadalmi eszmékbe.. Van az a pillanat mikor egy jelzes értékű nem erös pofon szülseges, de ezzel sem lehet nevelni, max a fogadó felet visszarantani a valóságba..
Oszi bölcs, és top 10-es spontán gyönyörű, bevilágítós mondatai vannak. Legyen szíves, írjon könyvet bármiről, hadd bombázzam vele karácsonykor a környzetemet!
42 éves vagyok. Soha nem kaptam dícséretet a szüleimtől. Ami jó volt, az természetes. Ami kevésbé, azt büntették. Nem fizikailag, hanem lelkileg. Azóta voltam két háborúban, írtam négy könyvet, és nem beszélek velük...
Jó volt ezt újrahallgatni.
Most, hogy nincs végefőcím zene, valaki legalább beordíthatná, hogy már rég vége van! :)
Általános iskolában egyszer indultam rajzversenyen. Két rajzot készítettem, egy tájképet, és két ökölvívó küzdelmét. Hogy a zsűri lássa, tudok perpektívában rajzolni, illetve az anatómia, a mozgás ábrázolása is megy. Akkor már évek óta tanultam rajzolni, jól is ment. Ennek ellenére még csak díjazott sem lettem. Egy olyan rajz nyert, amelyen a feladatokhoz kapott színes ceruzakészlet dobozának hátulján látható macit másolták le, lufikkal. Reklamáltam, megmutattam a dobozt, nem történt semmi. Soha többé nem indultam semmilyen iskolai versenyen. Ez az élményem a díjazásról.
Engem egyszer kizártak. Asztalitenisz diákolimpiát nyertem a kerületünkben. Amíg az utolsó pontot be nem gyűjtöttem, senkit a világon nem zavart az ütőm milyensége, nyilván ellenőrizték is, mielőtt az egész verseny elkezdődött. Már a kezemben volt az oklevél, érem, fityfasz, amikor odalépett a kerületi bogármester és közölte, hogy nyugodtan vonuljak el onnan, mert kizártak szabálytalan ütő miatt. Mint később kiderült, az unokájának kellett az ösztöndíjhoz egy megnyert kerületi diákolimpia forduló. Meglett neki, mert a másodikat is kizárták hasonlóan szar indokkal. Ja, azt tudni kell, hogy akkoriban igazolt pingpongos voltam, olyan ütőm volt, amit az olimpián is használtak. A másodiknak is, őt is erre hivatkozva zárták ki. Soha többet nem mentem se diákolimpiára, se edzésre. Az ütőmet már hazafele menet ketté törtem és kidobtam. Ezért otthon még jól le is baszarintottak, de soha többet nem erőltették ezeket a versenyeket, addig meg mindegyiken ott voltam, mindegy, hogy atlétika, csapat- vagy egyéni sportág volt. Rohadjon meg az összes ilyen paraszt, aki képes ilyen sebet okozni egy gyereken. Soha, de soha nem tudnék senkivel ilyet csinálni…
A rajz és pinpongversenyt is szar lehetett így átélni. 😢 Sajnálom
@@esztereszterke3376 kijózanító volt, az biztos. Egyből megtanultam, hogy az urambátyám viszonynál nincs fontosabb és erősebb. Nos, ez az azóta eltelt 30 év alatt sem változott.
@@Disturbing.noises ez annyira gusztustalan, és sajnos nem egyedi. Tanulnak gyermeklélektant, pedagógiát, amivel visszaélnek. Nyilvánvaló, hogy az ilyen „nevelők/edzők” is úgy jutottak be a felsőfokú intézménybe, hogy mások rovására, alanyi jogon intézte apuci, anyuci, nagyi és tsai. Szívfacsaró és hányingerkeltő. Az ostoba gőgösök azt sem tudják, hogy a saját kis protekciósuk önértékelését is lekaszabolták, vagy más esetben megalapozzák a nullára épített hatalmas egót. 😢
Utolsó évem volt a középiskolába, s mint minden évben, megrendezték(tanár) a "ki-mit tud" versenyt. Meg volt adva egy téma, s írni lehetett róla bármilyen műfajban(vers, próza stb..).
Írtam egy tragikomédiás verset, de a lényeg az, hogy egy tanár is részt vett rajta(ilyen soha nem fordult elő), aki gitározni is tudott. Természetesen ő nyerte meg(már másnap el is gitározta saját dalával az iskolában).
Utólag tudtam meg, hogy az volt az utolsó éve, hogy tanított ott, s ezért neki adták a díjat. Nagyot csalódtam.
30:52 Végre Puzsér Róbert kimondta! Fájdalmat okoz és örömet szerez. Amikor még nagyon nem olyan volt az oktatás mint mostanában, akkor egy ilyenért megrendszabályozták a gyereket a nyelvtan órán. Aki egy klasszikus irodalmi műben, vagy akár egy újságcikkben talál arra példát a honfoglalástól kb. az 1990 előtti időkig hogy ezt összekeverik, az megérdemel egy tábla csokit.
Remélem meg is verték a büdös kölköket, ha összekeverték!!44!!444
Nagyon ironikus, hogy Robi kijavítja Oszit, amikor ő olyanokat mond, szabadjon meg azonosulható.
@@gabor6259 Ez most jogos volt és sajnos aktuális a probléma.
Vagy egy K Endrét 🙃
Senki nem születik érdemekel,vagy érdekkel!
Ezeket egyesek kiharcolják,vannak akik megveszik!
Gyereként egy nem túl átlagos családban, két dolgot tanúltam meg.
Tisztesség és becsület!
És ez sok más aspektust változtat meg az életben!
Tisztességes légy mindenkivel,és ne hazudj,valamint légy tekintettel mindenkire!!
Légy becsületes , mondj igazat és ha kell tagadd a hazugot!!
Egyszerű recept, de nehéz asszimilálni a jelenlegi közegben!
Nincs rá igény!!Nincs rá elég figyelem,és ez szomorú!
Ha lenne gyerekem,valószínűleg ezt adnám tovább!!
Pedig már 39 éve is késő volt!!
Részvételi trófea:
Munkahelyen ezt hívják jelenléti bónusznak, ami azért jár, mert megjelensz a munkahelyen késés és hosszabb betegszabadság nélkül.
Érdekes még, amikor az első szülött van folyton példaként kezelve, holott nem is szolgált rá, csak annyi történt vele, hogy elsőként született.
Nekem, mint elsőszülöttnek volt ehhez szerencsém. Anyám mindig idősebbnek állított be, mint ami voltam és bármi olyat csináltam, ami neki nem tetszett, ezzel próbált visszafogni: "Hogy fogsz így példát mutatni a testvéreidnek?!"
A munkahelyi bónuszt el tudod költeni, de a trófeát nem tudod eladni.
Anyukád pedig nem tudta (vagy akarta tudomásul venni), hogy neki kéne példát mutatnia.
- Anyuuuu! Boldog vagyok!
- Hadd el fiam, elmúlik!
22:46 és pont így nem értik (nem akarják?) érteni az inflációt sem. Nyáron voltam diákmunkán, igaz, heti 20 órában, amiért nettó 104 ezret kaptam.
A baj az volt, hogy amíg más pl könyvtárban ült egész nap, addig én a focipályán robotoltam szó szerint, a gondnok és még a 3 takarító helyett is, volt, hogy több pályát kellett körbe gazolnom 40 fokban, darazsak közt, amitől napszúrást is kaptam, AZTÁN elkezdik otthon, hogy "hát én 20 óráért fele ennyit kaptam"
Igen, csak az a pénz 3x többet ért. Folyton azt osztják, hogy "a mai generációk nem akarnak dolgozni" és nem értik meg, hogy mi azt nem akarjuk, hogy harmad annyiért dolgozzunk és sose engedhessünk meg magunknak még egy lakást se.
Arról már nem is beszélve, hogy a legtöbb munkahelyen csodálkoznak, hogy 20 évesen nincs 10 évnyi tapasztalatod.
A barátnőm egyetemet vált, de a kiesett évben dolgozni akart. 8 helyre adta be a jelentkezését, egy ember vette fel a cukrászdába takarítónak, majd 2 nap után elbocsátották, mert jöttek a betanított munkások. Régen pánikrohamai voltak, kb fél éve volt az utolsó, és emiatt még egy recepcióra sem vették fel. Ennyit arról, hogy a fiatalok "nem hajlandóak" dolgozni.
Ultima ratio: Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek.
"MERT AZT MONDTAM ÉS KÉSZ."
"NEHOGY MÁR NEKED LEGYEN IGAZAD!"
33:40
Gyerek: Apa, nézd, mit rajzoltam!
Robi: Elismerem, fiam!
:D
"Mert azt mondtam" = " ma már 53szor elmagyaráztam az okát 10 különböző érvet felsorakoztatva, ahogy az elmúlt másfél év minden napján is, most már legyen elég, nincs időm/kedvem/lehetőségem 54szer is elismételni"
Hát az átlagos szúlőnél nem ez a trend.
Nekem anno azt mondták, ugyse megyek el dolgozni sehova. Elmentem, napszámba, mert csak az volt a 16 órás vendéglátás helyett. 49 kilósan dinnyeföldre. 2 porckorongsérv lett az eredménye 1 hónap alatt. Apám sose fogadta el, hogy ha nem bsztat, akk nem csinálok ekkora fszságot -8mai napig azt mondja, én akartam dolgozni menni, nem fogadja el, h neki akartam bizonyítani)
Eszter, amikor én mentem a gyulai strandra, reggel 7től este 11ig kellett nyomni, 5 napig bírtam. Na ehelyett volt a napszám.
Még felnőtt korban is vissza jelzésekre reagál a legtöbb ember. A nagypapám mondta nekem kiskoromban, ha nem kapsz visszajelzest saját magadról, olyan érzés mint ha nem is léteznél a világban. Az internet is erről szól, azért mutogatja meg az életét nagyon sok ember mint a TH-cam n mint az Instán hogy kapjanak visszajelzést saját magukról, gondolom a családban ezt nem osztogatták vagy nem törődtek velük. Ha egy gyerekre nem figyelnek oda a szülei, elkezd saját magáról majd vadidegenektől véleményt kapni az eredményeirol, vagy ő saját maga ki is, és hogyan is várják el tőle hogy viselkedjenek. Nagyon sok gyerek, vagy felnőtt is azért viselkedik provokatívan, vagy másképpen hogy vegyék észre hogy ő van. Vagy vannak olyan emberek akik főleg nőkben, az elfogadtattásuk a csendes gondoskodásuk, a környezetükről és környezetükben élőkről. Mert ez az elvárás a kislányoktól, hogy majd felnőtt korukra önfeláldozókká váljanak, a férjüknek, a gyereküknek a családjuknak. Igazából mindenki egy hamis infót kap külvilágtól saját magáról, mert mindenki saját magát a legjobban ismeri meg, a külvilág csak azt amit elvárnak az embertől hogy legyen. Nagyon sokan ezért keserednek el, mert valójában egyáltalán nem érdeklik más embereket hogy milyen is egy ember igazából. Az érdekli őket mit tudnak abból az emberből kihozni vagy rákenyszeriteni közös akarattal erővel hogy milyen é is váljon, amiből ők többnek erezhetik magukat vagy amitől ők megmondta hogy az az ember olyan, és saját magának hazudott csak.
Ki az aki nem szereti a répát? 😀Nálunk a szüleim vették a répát és a karalábét és úgy ettük otthon a tévé előtt mint a nyulak. Én most is csemegének veszem, megeszek pár darabot minden nap. 🙂
12:00 Azért répa volt, mert az volt a levesbe, amit félretoltak evés közbe. 😉
Alaósoknak tartok sport-tematikus tesi órát..
Maga a terem egy emeleti részen van..
De míg lent vagyunk és sorakozó van kapnak 3 masodpercet, hogy teli torokból üvöltsenek.. de fent kuss van. Ezt igy lebeszéltem velük..
Működik :D
Másik:
Mikor kicsik voltunk tesómmal ilyen 5-6 évesek, még mamámeknál laktunk. A bejárat a hátso kertre nézett. És mikor vihar volt, dörgött villámlott, öreganyám odaültetett minket és mondta, hogy azért villog mert fentről nézik érett e már a kukorica.. a dörgésre pedig, hogy szinten fent boroshordókat gurítanak.
Mama rettegett a vihartól, de igy elerte, hogy mi ne feljünk töle :)
Ez egy legit izé😂😂
Na ez a répa dolog ismerős. Mondták hogy egyek és fütyülni fogok majd tőle. Kerestem egyet vagy kértem nyersen megettem egyet és nem tudtam fütyülni. Erre mamámék azt mondták jaj kisfiam abból sokat kell enni nem egyet. Na mondom kapjátok be.
Emlékszem a meglepődöttségre hogy nyersen betoltam a répát és várták a reakciómat. Láttam hogy kamuznak.
Utána soha többé nem vettem őket komolyan és az meg nem tetszett. Így jártatok. Jól tettem :D
A kamu dumára és folytonos hazudoozós emberekre azóta is allergiás vagyok. Én meg csak azért sem akartam ilyen ember lenni. Én az őszinte igaz mondás útját járom. Mondanom sem jkell rengetegen nem tudnak mit kezdeni az őszinteséggel.
Mintha egy becsukott szemű embernek világítanék a szemébe, és bassza neki a fény. Sajnálom.
A fény jó dolog pedig. Jobb élvezni a fényt és színeket mint behunyni a szemeket.
Mindig ez lesz egy olyan világban, ahol a kegyes hazugságot jobban értékelik az emberek, mint a nyílt, igaz beszédet.
Csúnya rajzhoz. Az érdemtelen dicséret is tud ártani, mert a gyerek nem hülye, látja hogy mások mit csinálnak, s érzi hogy hazudnak neki, mégha szeretetből is teszik azt. Azt mondják kutatások, hogy a motivációt úgy tudod fenntartani, ha nem a gyereket dicséred, hanem a cselekvést és a belefektetett munkát. Nem "ügyes vagy", hanem "ügyesen rajzolsz" vagy még jobb "rengeteg munkád van benne és ez latszik hogy alapos rajz. Szép lett, nekem nagyon tetszik" stb. Ha a gyerek kap egy címkét hogy ez alapjan ő "ügyes" vagy "okos" akkor nem fog merni nehezebb feladatot is vállalni, hiszen kiderülhet hogy nem "ügyes" vagy nem "okos". Ha a cselekvés van dicsérve és értékelve akkor nem kell félnie, hogy ügyetlen vagy buta lesz ha kudarcot vall.
Én azon filóztam régebben, hogy ez vice-versa is igaz:
Hogy a cselekedet a rossz.
Nem az ember.
Vagyis valami ilyesmi.
Szóval ugyan azzal a szöveggel, amit a dicsérettel teszel, csak a rossz dolgokra.
Nem "te rossz vagy fiam", hanem "az, amit ilyenkor teszel, az fájdalmat okoz és fájdalmat okozni nem jó dolog. Kérlek ne tegyél ilyet, mert az emberek nem igazán szeretik azokat, akik fájdalmat okoznak."
Ezt gondolom erről, ilyesmit gondolok erről a dologról.
@@kissbela7409ez pontosan így van, csak talán kicsit elterjedtebb, vagy magától értetődőbb mint a dicséret esetében. Olyan jó lenne ha nem mondana senki olyat gyerekre - de tán felnőttre sem - hogy "rossz vagy", hanem a cselekedetet ítélné el, amit csinált
A nevelés azt jelenti, hogy igyekszem levagdosni a gyerek vadhajtásait. A bántalmazás azt, hogy pont leszarom, ha közben lelkileg megnyomorodik a gyerek.
El kéne magyarázni, hogy mit és hogyan kellene jobban csinálnia a gyereknek, megkérni, hogy próbálja meg még egyszer lerajzolni azt a virágot, de úgy, hogy a szirmok kábé egyformák legyenek. Csak hát ez időigényes. Ordibálni is az, de az legalább nagyon jó feszültségoldó tevékenység. A gyerek meg majd felneveli saját magát 30 évesen. Ha akarja.
Az én szüleimnek nem szokványos dumái voltak, apu: "Olyan hülye vagy mint az anyád" Anyám: "Olyan szemét vagy mint az apád" Jó műsor téma pl a bántalmazó szülő( k)
"apu nem hall a sötétben" - Vagy ! Apu azért iszik mert te sírsz!
Ez a mindent elmagyarázok apróra a gyereknek pont nem jó megközelítés szerintem. Nem kell őket hülyének nézni, de súlyos hiba tudatos felnőttként is kezelni, hogy azért nem vezetheted az autót, Petike, mert ez illegális, nincs jogositványod, és eleve ki sem látsz a kormány mögül, na de most már tudod a tényeket, így biztosan jó döntéseket hozol innentől. A zseniális Vekerdy Tamás mondta, hogy nem csak lehet, hanem kell is, hogy ilyenkor az legyen a magyarázat, hogy “mert azt mondtam”. Ki is fejti, hogy miért, de hosszú lenne az most kommentnek. Keressetek rá, érdekes gondolatokat mond.
Ha a videó végén a Puzsér szövegére reagálsz, akkor tévedésben vagy. A 'mert csak' marhára nem az ilyen kiváncsiskodó kérdésekre adott válasz. Hanem pl hogy 'anyu, miért nem tarthatom meg a szülinapomat, már meghivtam az osztálytársaimat'. Tényleg igy volt.
Vekerdy Tamás munkásságát sokra becsülöm. Nehéz elképzelnem, hogy amiről Puzsér beszélt, vagy amiről én irtam, azt ő helyeselte volna. Nem arról van szó, hogy felnőttként kéne kezelni a gyerekeket, hanem hogy emberi lényként. Ez lenne a cél, tudod?
Nemtom. Nàlunk a húslevesbe a fehérrépa, karalàbé és a zeller is finom és ehető, nem fàs vagy öreg. Mondjuk ettől függetlenül se eszik meg a gyerekeim csak a sàrgarépàt xD
Szerez.
Abban szerintem nincs igaza Robinak, hogy a gyerek “ ocsmány” rajzát is dicsérnie kellene a szülőnek. Téves a következtetése. Ebben Oszinak adok igazat. De nyilván gyereke is válogassa!
"Miért pont répát?": Halvány emlékem van valamilyen rajzfilmszereplőről, egy szürke-fehér nyúl, aki répát evett és fütyörészett.
"Én felakasztom magam, öngyilkos leszek" "minek is szültelek, k. nagy hiba volt" " Én szartalak ki téged" " őrült vagy, te beteg vagy, biztos hogy a zárt osztalyon fogsz kikötni később"
Anyám, kicsi korom óta.
Az ilyen ótvar szar dumákat majdnem mindig anyák mondják. Ehhez képest az apák/férfiak vannak folyamatosan agressziv állatnak beállitva.
A pofon a legjobb tanítómester mert szavak nélkül tanít.
Jó tanulást kívánok!
Hülye.
@@IstvanAradi-ek8zi ó te kis mazochista állat...azért kívánni már perverz :DDD
Primitív tetvekbél biztos.
Mikor valaki ilyet ír, az illetőnek ugy akarom eltörni mind a négy végtagját, hogy sohabtöbbet ne tudja azokat rendesen használni..
Nyilvan nem teszek ilyet mert ennél.jobb ember vagyok.. de képzeld el.azt a merhetetlen pánikszerű agressziót amit átelek ilyenkor..
Nem mindenkit lehet pofonnal "nevelni".. meg milyen is az a pofon? Mennyi az a pofon? Mi tarsul ahhoz a pofonhoz?!
Gondolkozz mielőtt baromsagokat beszélsz.
A magyar tarsadalom részben ezen felfogas miatt beteg és van tele elfojtott erőszakkal amit a simulós "szépbeszel" kultura miatt a sajat gyengébb családtagjaon fog levezetni, tovabb örökitve az eröszak körét.
Vagy csatornazza be szelsöseges politikai és tarsadalmi eszmékbe..
Van az a pillanat mikor egy jelzes értékű nem erös pofon szülseges, de ezzel sem lehet nevelni, max a fogadó felet visszarantani a valóságba..