Rövid saját történet: járok egy fotókurzusra. Egyik nap az volt a feladat hogy idegeneket szólítsunk le az utcán és megkérjük őket hogy pózoljanak nekünk egy képre. Átlagos srácként egy óra keresés és rengeteg sikertelen felkérés után 2 képpel tértem vissza szomorkodva az órára. Bezzeg a csoport legszebb csaja.... vagy 30 idegen pózolt neki, szinte bárki akit megkért. Kacagva mondta hogy nem is tudja elképzelni mi a kihívás ebben a feladatban, neki mindenki megállt mosolyogva egy képre... Ez is jól mutatja hogy sajnos a társadalom mennyire értékeli a szépséget és ezáltal milyen előnyökhöz juthat valaki. Könnyű mondani hogy "csak menj oda a csajhoz s szólítsd meg" de sajnos ez csak azok számára tűnik ilyen egyszerűnek akik annyi pozitív visszajelzést kapnak nap mint nap egy mosoly vagy kedves szó formájában a társadalomtól csak mert szépek, hogy egyáltalán nem tudják magukat beleképzelni mondjuk egy introvertebb srác helyzetébe..
Ez a műsor évek óta ad. Értéket. Skàlàkat nyit meg a végső szélsőségek közt. Emberien. Ahogy mindig is kellett volna. Nyit, zàr. Ott és azt amit kell. Pontosan megy àt a tű fokàn, meg nem akad. Innen többet tanultam, mint otthon és az iskolàkban.
A semmiből nem lesz semmi . Ez a pénzre,életvitelre,kapcsolatokra is értelmezhető.Mindenért tenni kell,hogy jobbà tegyük. Én ràm màr mondtàk ,hogy kegyetlen vagyok ,a célom vele legtöbbször,hogy lépjen le az ember,vagy tudja a hatàrait velem szemben .Sokszor pofàra estem,mert nem a szintemen próbàlkoztam,és szeretem volna megfelelni ,de nem adtam fel. Most ott tartok ,hogy legfontosabb a nyugalmam,a békém és csak olyan embereket fogadok el és cselekedeteket hajtok végre ,ami nekem jó. Kevesebb az időm màr a haszontalan dolgokra és a màsiktól való folyamatos függőségre. A lehetőségek nem mindig a legjobb időben jönnek,ezért is maradunk le dolgokról,de ezt el kell fogadni.
Nagyon szép kép és talán a legjobb önfelemelő tanács Robitól - a lelki hullámzás és kilengés enyhítése. A szélsőségek megfogása. Csak annyira esik be a hullám amennyire fel is tört korábban. Sokszor elmélkedem, hogy ezek az öndiagnosztizált bipolaritás mennyire megelőzhető vagy kezelhető ezzel az önuralommal, illetve valaki tehet-e róla ha nincs önuralma? Köszi nektek!
Hetvenöt éves nő vagyok. Ha ilyenek a nők ( egymással, a férfiakkal) mint amilyennek bemutatták én nem ebben a világban éltem és élek. Nem is akarnék nő lenni. Örömmel éltem, (élek) meg mások sikerét, örömét. Persze vannak esetek amikor nem dob fel a helyzet, de ennyi. Nincs negatív érzés, indulat. Ha igaz ahogyan bemutatták a nőket, nagyon nehéz a mai életkezdőknek.
Én is ötvenes vagyok, és konkrétan ismerek ilyen nőt. Nagyon kifinomultan csinálja, (de ha a pasas nem veszi a lapot akkor olykor igen direkten), és egész életében ezeken az általa gerjesztett hullámokon viteti magát, mint egy profi szörfös. Alapműködés bizonyos embereknél. Még ha egyszer-egyszer nagyon mellényúl, akkor sem tanul belőle, maximum újabb “gazdatestet” keres, ahol majd ügyesebb lesz. Amikor az igazán. nagy zsákmányra megy, akkor “nem kér semmit, mert mindent akar”. És viszi is. Ennél a nőnél ez nem is direkt “rosszaság”, tudatos-tanult működés, hanem zsigeri túlélőösztön, alapbeállítás. Engem mélyen irritál az ilyesmi, mert nőként pontosan látom, ami történik, de a férfiak nagyjából vakok erre a fajta manipulációra.
Én sokáig voltam olyan élethelyzetben ami nem ért semmit, de belevetettem magam az ismeretlenbe, mert nem akartam, hogy visszanézve azt kérdeztem volna, hogy - mi lett volna, ha. Aztán nagyon szívtam, mert kikerültem a komfortzónámból és szörnyű évek vannak mögöttem, de már nincs megállás, remélem egyben maradok
Ennek valóban van értelme, de ha az élet a halállal véget érne, akkor miféle kényszer szoríthatna minket morális értékek korlátai közé, miért is ne szabadulhatna el mindenkiben az ösztön és a pillanat hajszolása? Ez a legfontosabb kérdés, amit föl kell tegyünk.
Volt egy barátnőm. Eljegyeztem. Olyan szép és modell alkat. 180 centiméter magas. 4 évig voltunk együtt. Imádtuk egymást. Nyaralások meg minden őrültség. Egyik pillanatról a másikra szakított velem. Nem bízom a nőkben
A szerencsétlenséggel együttélni, a mi lett volna ha, nem segít. Ha hiszel abban, hogy ez sorsszerű, pláne ha nem tehettél róla, ha hiszel abban, hogy nem egyszer élsz, ha hiszel a lélek halhatatlanságában, na az átsegíthet. Szerintem.
Mindig van egy bokor a szemben lévő domboldalon, így mindig van hová elbújni a világ elől... - Legrosszabb esetben is ez az, ami életben tud tartani. Van akkora ez a világ, hogy én eltűnjek benne.
Az upekkha úgy tudom, hogy nem érzelmi tompítás. Stabilitását nem a mozdulatlanság, hanem pont, hogy az elme könnyed és megállás nélküli mozgása adja. Mivel az elme nem ragaszkodik vagy rögzül semmin túlságosan, mindent könnyen elenged, így nem alakul ki szorongás. De ettől az érzelmeket ugyanúgy érezni lehet, csak azokat nem ismétli meg magának az elme újra és újra. A fájdalmat érezni, de az nem okoz szenvedést.
Ebben a világban soha, semmit nem ér ha magadért élsz, teszel. Lehet hogy nem juttat el sehova, de az is benne van hogy még lejjebb kerülsz. Ha másokra figyelsz, azok a tettek mindig gyümölcsöt hoznak, mert ha nem is tudtál a másiknak segíteni, magadat már építetted vele. A kényszer pedig, hogy a lehetőségeket kiaknázd nincs rajtad.
Nekem a tetoválás a karóra meg az összes többi ékszer, meg szirszar. Az ember elmúlik, mint minden. Minek? Ezektől sem fogunk örökké élni. A pénztől sem. Semmitől
Nem mindegy, hogy uralnak, rángatnak az érzéseid, vagy végre uralod az érzéseidet. Mikor ezt eléred, sokan érzéketlennek látnak, pedig csak erősebb leszel, és döntést hozhatsz, hogy naponta, MÉGIS a szeretet mellett teszed le a voksodat... (egy volt szocmunkás)
Robi legtöbb véleménye gyakorlatilag a progresszív liberalizmussal ellentétes: normatív, konzervatív, hagyományos, értékelvű. Biztos nehéz lehet ezt összeegyeztetni magában - már, ha felismerné ezt a tényt - azzal az ellentmondással,h politikai, ideológiai világa a liberális létrontáson alapul.
Rövid saját történet: járok egy fotókurzusra. Egyik nap az volt a feladat hogy idegeneket szólítsunk le az utcán és megkérjük őket hogy pózoljanak nekünk egy képre. Átlagos srácként egy óra keresés és rengeteg sikertelen felkérés után 2 képpel tértem vissza szomorkodva az órára. Bezzeg a csoport legszebb csaja.... vagy 30 idegen pózolt neki, szinte bárki akit megkért. Kacagva mondta hogy nem is tudja elképzelni mi a kihívás ebben a feladatban, neki mindenki megállt mosolyogva egy képre... Ez is jól mutatja hogy sajnos a társadalom mennyire értékeli a szépséget és ezáltal milyen előnyökhöz juthat valaki. Könnyű mondani hogy "csak menj oda a csajhoz s szólítsd meg" de sajnos ez csak azok számára tűnik ilyen egyszerűnek akik annyi pozitív visszajelzést kapnak nap mint nap egy mosoly vagy kedves szó formájában a társadalomtól csak mert szépek, hogy egyáltalán nem tudják magukat beleképzelni mondjuk egy introvertebb srác helyzetébe..
Utolsó perc mindent visz! ❤️ amúgy kicsit megvilágosodtam a műsor alatt! A Stifler mamája jókat mondott!
😂😂
Stifler mamája😂 Amúgy nem kicsit jó nő😁
Ez a műsor évek óta ad. Értéket. Skàlàkat nyit meg a végső szélsőségek közt. Emberien. Ahogy mindig is kellett volna.
Nyit, zàr. Ott és azt amit kell. Pontosan megy àt a tű fokàn, meg nem akad.
Innen többet tanultam, mint otthon és az iskolàkban.
Nagyon tetszett Robitól az "igaz ember" téma feszegetése
Köszönöm !A
z eddigi legmélyebb témakifejtés az idén.
Értékes beszélgetés. Köszönöm! ❤
A semmiből nem lesz semmi . Ez a pénzre,életvitelre,kapcsolatokra is értelmezhető.Mindenért tenni kell,hogy jobbà tegyük. Én ràm màr mondtàk ,hogy kegyetlen vagyok ,a célom vele legtöbbször,hogy lépjen le az ember,vagy tudja a hatàrait velem szemben .Sokszor pofàra estem,mert nem a szintemen próbàlkoztam,és szeretem volna megfelelni ,de nem adtam fel. Most ott tartok ,hogy legfontosabb a nyugalmam,a békém és csak olyan embereket fogadok el és cselekedeteket hajtok végre ,ami nekem jó. Kevesebb az időm màr a haszontalan dolgokra és a màsiktól való folyamatos függőségre. A lehetőségek nem mindig a legjobb időben jönnek,ezért is maradunk le dolgokról,de ezt el kell fogadni.
35:46 A buddhizmus esetén a szemlélődő meditáció valami ilyesmiről szól!
"Az igaz ember pedig hitből él."
11:39 …az aranyásók módszereiről. Tanulságos! 🫣
Nagyon szép kép és talán a legjobb önfelemelő tanács Robitól - a lelki hullámzás és kilengés enyhítése. A szélsőségek megfogása. Csak annyira esik be a hullám amennyire fel is tört korábban.
Sokszor elmélkedem, hogy ezek az öndiagnosztizált bipolaritás mennyire megelőzhető vagy kezelhető ezzel az önuralommal, illetve valaki tehet-e róla ha nincs önuralma?
Köszi nektek!
Hetvenöt éves nő vagyok. Ha ilyenek a nők ( egymással, a férfiakkal) mint amilyennek bemutatták én nem ebben a világban éltem és élek. Nem is akarnék nő lenni. Örömmel éltem, (élek) meg mások sikerét, örömét. Persze vannak esetek amikor nem dob fel a helyzet, de ennyi. Nincs negatív érzés, indulat. Ha igaz ahogyan bemutatták a nőket, nagyon nehéz a mai életkezdőknek.
Ötvenesként én sem érzem magam hasonlónak a bemutatottakhoz
@@kormostunde Lehet ma ez a menő. Sosem voltam, remélem nem is leszek! (76) Nagyon jl érzem magam így!
Én is ötvenes vagyok, és konkrétan ismerek ilyen nőt. Nagyon kifinomultan csinálja, (de ha a pasas nem veszi a lapot akkor olykor igen direkten), és egész életében ezeken az általa gerjesztett hullámokon viteti magát, mint egy profi szörfös. Alapműködés bizonyos embereknél. Még ha egyszer-egyszer nagyon mellényúl, akkor sem tanul belőle, maximum újabb “gazdatestet” keres, ahol majd ügyesebb lesz. Amikor az igazán. nagy zsákmányra megy, akkor “nem kér semmit, mert mindent akar”. És viszi is. Ennél a nőnél ez nem is direkt “rosszaság”, tudatos-tanult működés, hanem zsigeri túlélőösztön, alapbeállítás.
Engem mélyen irritál az ilyesmi, mert nőként pontosan látom, ami történik, de a férfiak nagyjából vakok erre a fajta manipulációra.
Én sokáig voltam olyan élethelyzetben ami nem ért semmit, de belevetettem magam az ismeretlenbe, mert nem akartam, hogy visszanézve azt kérdeztem volna, hogy - mi lett volna, ha. Aztán nagyon szívtam, mert kikerültem a komfortzónámból és szörnyű évek vannak mögöttem, de már nincs megállás, remélem egyben maradok
Akkor jobb lett volna bennemaradni?
@@Pepe8696 Összességében nem
Egy dolgot megértettem ebben az életben, a jövő nemzedékének mindet átadni mielőtt megdöglünk. Ennyi az élet értelme
Ennek valóban van értelme, de ha az élet a halállal véget érne, akkor miféle kényszer szoríthatna minket morális értékek korlátai közé, miért is ne szabadulhatna el mindenkiben az ösztön és a pillanat hajszolása? Ez a legfontosabb kérdés, amit föl kell tegyünk.
Volt egy barátnőm. Eljegyeztem. Olyan szép és modell alkat. 180 centiméter magas. 4 évig voltunk együtt. Imádtuk egymást. Nyaralások meg minden őrültség. Egyik pillanatról a másikra szakított velem. Nem bízom a nőkben
El sem mondta miért?
@ miért hagy el egy férfit egy nő.. másik férfi miatt. Nem kellett elmondani semmit. Éreztem
A szerencsétlenséggel együttélni, a mi lett volna ha, nem segít. Ha hiszel abban, hogy ez sorsszerű, pláne ha nem tehettél róla, ha hiszel abban, hogy nem egyszer élsz, ha hiszel a lélek halhatatlanságában, na az átsegíthet. Szerintem.
Mindig van egy bokor a szemben lévő domboldalon, így mindig van hová elbújni a világ elől... - Legrosszabb esetben is ez az, ami életben tud tartani. Van akkora ez a világ, hogy én eltűnjek benne.
Az upekkha úgy tudom, hogy nem érzelmi tompítás. Stabilitását nem a mozdulatlanság, hanem pont, hogy az elme könnyed és megállás nélküli mozgása adja. Mivel az elme nem ragaszkodik vagy rögzül semmin túlságosan, mindent könnyen elenged, így nem alakul ki szorongás. De ettől az érzelmeket ugyanúgy érezni lehet, csak azokat nem ismétli meg magának az elme újra és újra. A fájdalmat érezni, de az nem okoz szenvedést.
Egyedül lenni nem más, mint fél-elem! Hagyd, hogy bénuljon néha az ész: öleljen, emeljen a szerelem, csak akkor leszel erős és egész.
Wha
💚💚💚
Ebben a világban soha, semmit nem ér ha magadért élsz, teszel. Lehet hogy nem juttat el sehova, de az is benne van hogy még lejjebb kerülsz. Ha másokra figyelsz, azok a tettek mindig gyümölcsöt hoznak, mert ha nem is tudtál a másiknak segíteni, magadat már építetted vele. A kényszer pedig, hogy a lehetőségeket kiaknázd nincs rajtad.
Nekem a tetoválás a karóra meg az összes többi ékszer, meg szirszar. Az ember elmúlik, mint minden. Minek? Ezektől sem fogunk örökké élni. A pénztől sem. Semmitől
Villanófény-emlék
😂😂kell a lajk mikori adás 😂
Eszti megtört/megtért. Rájött, hogy fölösleges tovább titkolózni? :D
Horatio lesz az ebben az esetben.
Nem mindegy, hogy uralnak, rángatnak az érzéseid, vagy végre uralod az érzéseidet. Mikor ezt eléred, sokan érzéketlennek látnak, pedig csak erősebb leszel, és döntést hozhatsz, hogy naponta, MÉGIS a szeretet mellett teszed le a voksodat... (egy volt szocmunkás)
Ez most ismétlés, vagy időutaztam? 😅
Megbanas kerdesben nekem minding a determinacio dilemmaja merul fel.
Jessica Rabbit
Az én Mondatom: Minden azért van,hogy neked jò legyen
Robi legtöbb véleménye gyakorlatilag a progresszív liberalizmussal ellentétes: normatív, konzervatív, hagyományos, értékelvű. Biztos nehéz lehet ezt összeegyeztetni magában - már, ha felismerné ezt a tényt - azzal az ellentmondással,h politikai, ideológiai világa a liberális létrontáson alapul.
Ne itt bégess
Majd kelleni fogsz mikor elszakad a cérna és a tömeg elindul orbánváltásra nagy hirtelen
Ágyutölteleknek hogy védd a vezéredet