Gratulálok a sorozat ezen epizódjához is Tamás!!!!!!:) Szuper a téma a 2 gitárost illetően nagyon exkluzív. A történet is nagyon különleges. Nagyon jó, hogy az igazi 'beat' korszakból sikerült Rezeli Istvánt belehelyezni a sorozatba. Nagyon fontos látni, nem csak zenében vagy gitározásban , a különböző korok jellemzőit, hogy lássuk, ebben a tükörben is, a "honnan-hová" vezető utat stb. Mint gyakorló muzsikus, tapasztalatból szeretnék reagálni a digitális vs. erősíítő kérdéshez. A kérdés nagyban függ attól, hogy ki "honnan jön", mit szokott meg stb. (ez ilyenformán az életkorral is összefügg) Alapvetően az 'old school' képviselője vagyok, azaz én még kazettás magnóróll szedegettem az első témákat, illetve, amikor már aktívan zenekarban zenéltem a szocializmusból éppen kitámolygó kis országunkban, akkor egy évtizedekig tartó sound keresési/megtalálási folyamat kezdődött és része volt a gitározásnak a gitározni tanulásnak. Én még voltam akkoriban abban a bizonyos Hobo klubban hosszú hajjal, kockás ingben, vagy az Old Man"s-ben, ahol a fejembe/fülembe ivódott pl. Tibusz hatalmas Marshall cuccának, vagy éppen a Mesa+Marshall kombinációjának orbitálisan arcleszakító és elementáris ereje. Nekem ez a puszta "erő" is részét képezte a fejemben a megszólalásnak, az akkor hallott gitározás profizmusán túl. Tehát évtizedekig alapnak számított, hogy "alap" kell, és csöves legyen és lengjen az a gatyaszár rendesen a bulik alatt. Pár éve elkezdtem szemezgetni a modellezős cuccokkal, mert volt néhány szituáció, ahol full 'silent stage' volt a kívánalom. Lett is ilyen motyesz és első körben szenvedtem is rendesen, Nem lebegett a gatyaszár és elkövettem azt a hibát, hogy a fejletépős, erősítőből kiáradó hangot kerestem ezekben a motyókban. Majd nem olyan régen rájöttem, hogy ha ilyen motyón játszik az ember, kicsit át kell állítani a fejünkben a gondolkodást..Mivel az, már a processzált, kevert , azaz már a zenekari mixbe illő PA-ra szabott gitárhangot tolja, ne keressük benne azt, az érzést ami direktben kijön a gitárhangszóróból. Ma már eljutott ez a technológia olyan szintre, hogy simán mindent tud nagyon jó minőségben. Én is beleástam magam (csak módjával) és lett egy 'B' felszerelésem, amit rádióba,, színházba vagy ilyen helyekre viszek, ahol "ampless" az elvárás. Iszonyat gyorsan lehet vele dolgozni. Ezt is meg kellett tanulni. Beálláskor nem kell vacakolni, úgy szól, ahogy otthon a szobában vagy próbateremben vagy a konyhában krumplipucolás közben.. Nincs olyan szitu, hogy pl. a delay kispedálba menő patch-kábel jack dugója kontaktos lesz, de ezt persze nem tudod egyből, és a kezdés előtt 10 perccel térdelve hasalva keresed a hibát mert NEM SZÓL a motyó. No, de emellett, ha tehetem, (hál' istennek van rá alkalmam), jön a a koncertekre a lumbágó kreátor, csomagtartó gyilkos csöves motyó a kisvasutas pedálboard-dal. És leng a gatyaszár, ahol van rá lehetőség. Ráadásul imádom a csöves erősítők sajátos szagát, ahogy izzanak a csövek és a kisvasút variálását stb. Tehát, manapság a közönség már meg nem mondja, hogy melyik szól. Viszonr a csöves és analóg motyón való játék, már csak a magam/magunk szórakoztatásáról, cuccfetisizmusáról szól. :). És az olyan jó..... :)
ปีที่แล้ว +2
Szia Norbi, a legtökéletesebb összefoglalását írtad meg ennek a témakörnek, ráadásul a tőled megszokott szenzációs stílusban (ami a videós történetedben is megmutatkozott). A "lumbágó kreátor" kifejezés pedig a létező legjobb együttesnév is lehetne:)) Pontosan így keresgéltem annak idején a "miért nem szól" hamlet-i kérdésre a választ én is a régi együttesünk bemutatkozó koncertjén, ráadásul ott nem is kezdés előtt 10 perccel, hanem a szünet utáni első szám kezdése után 2 perccel (akkor lépett volna be a gitár:) A megfejtés csak utólag volt egyértelmű: az énekesünk a bakancsával rálépett egy kábelvégre, pont a jack csatlakozás pontján. Ott és akkor nem volt természetes a mosolyom (de pontosabb lenne azt írnom, hogy egyáltalán nem is mosolyogtam). Nagyon jó, hogy mindkét felszerelés-típushoz van egy bármikor bevethető saját eszközparkod, a modern kori profi zenészekhez méltó módon. Köszönöm, hogy ilyen jól leírtad ezeket a dolgokat, és annak is örülök, hogy István történetét is említetted, szerintem is nagyon fontos megőrizni ezeket a zenei történeteket, sokat lehet tanulni belőlük. További rockban gazdag novembert kívánok! \m/
@ Igen :) a hasalós póz 2 perccel a nagy pillanat előtt, megnevettetett rendesen. Elnézést, hogy ilyen hosszan taglaltam a kérdést, csak pl. nekem ez az erősítő/modelling téma nagyon foglalkoztatott és komolyabb dilemmát okoz ma is. Próbálok nem 'boomer'-ként hozzáállni a dologhoz, de ugyanakkor valahol hangsúlyozni szeretném a régi korok cuccainak létjogosultságát is, mindamellet, hogy tudjuk a modern kor vívmányai mennyivel könnyítik megk az életünket stb. A "lumbágó kreátor"-t át fogom gondolni :)
ปีที่แล้ว +2
@@norbertbereczky517 Szerintem a leírásoddal nagyon sok gitárosnak segítettél, akik most kezdik a lehetőségeiket felmérni, és szeretnének megbízható és egyben ütős hangzást kialakítani a játékukhoz. Úgyhogy éljenek a hagyományos csöves cuccok is és a modern eszközök is, és a lényeg, hogy mindkettőből a lehető legjobb zene jöjjön ki nagy hangerővel (de még a hallásra nem veszélyes mértékben:)
Eddig leginkább digitális cuccokat használtam. Előnye, hogy sok beállítási lehetőség lehet bennük (pl bármilyen IR beimportálása), fejhallgatóval is lehet játszani (+ bármilyen zenére játszani vagy metronómra). Hátrányai többek között, hogy a hangzás nem mindig az igazi, sokszor kész szenvedés megtalálni a jó beállításokat, késleltetés. Továbbá ha rosszul írták meg a szoftvert/drivert, akkor tud szép kis kékhalálokat generálni. Én egy POD HD500X-el szenvedtem sokáig, sokszor dobott kékhalált a gépem, vagy szimplán újraindúlt az effekt beállítás közben. Aztán szétszedtem, és kicseréltem benne a felpúposodott kondikat. Eddig jónak tűnik, egy kis zajt/sisterékelést leszámítva.
ปีที่แล้ว
Én is elsősorban az általad írt előnyök miatt szeretem nagyon a digitális eszközöket. Sokszor játszom fejhallgatóval a zeneírás során, és nekem teljes élményt ad a hangzás így is. Annak idején (bő tíz évvel ezelőtt) egy POD HD500 volt nálam kölcsön pár hétig, egész jó hangzások voltak benne (és szerencsém volt, megúsztam a szoftveres problémákat is). Ezen a régi felvételen minden gitársáv a POD HD500-al készült: soundcloud.com/jonastamas-hangmester/pod-hd500-sz-l-120813
Köszönöm Tamás ezt az adást, nem ismertem ezeket a gitárosokat, de a Pagan's Mind kitörölhetetlen lett azóta a lejátszási listámról! Irtózatosan jó gitáros, az Intermission riffjét megpróbáltam megtanulni kisebb nagyobb sikerrel😅
11 หลายเดือนก่อน +1
Ennek nagyon örülök, ezzel elértem a célt ezzel az adással! :) Az Intermission riff szenzációs, és ugyanebben a dalban a tapping szóló is az.
@ Ahhoz még egy kicsit több gyakorlás és kitartás szükséges 😃
11 หลายเดือนก่อน +1
@@nacibg1 Egy kitűnő gitáros barátom, Miki pár évvel ezelőtt eljátszotta, de mondta ő is, hogy nem volt egy egyszerű történet :) th-cam.com/video/f9twyL_BBi8/w-d-xo.html
Videóimnál vonalból gitározom digitális cuccokkal, élőben haverral gitározva hagyományos erősítőkön is szoktunk. Mind a két megoldást szeretem, de amikor egy hagyományos erősítőből, pontosabban gitár-hangszóróból jön az analóg hang és az meglobogtatja a gatyád szárát is, nos ezt az érzést én még vonalból gitározáskor nem tapasztaltam. A két ismeretlen gitáros bemutatásánál azt hittem én leszek az egyik. Jó, ez csak vicc volt :D
ปีที่แล้ว +2
Igen, a hagyományos erősítőknek ez az extra előnye, hogy szinte a levegőt is átalakítják rock életérzésre, ahogy dől belőlük a hang. :) Előfordulhat, hogy benne leszel az adásban, mert csak annyit kell tenned, hogy a szolomania.com/tortenetem oldalon leírt módon elmesélsz videón egy zenei történetet nekünk. Kíváncsi lennék a legjobb történetedre! ;)
Én meg bízom benne, hogy Tamás legközelebb az én egyik szólómat elemzi ki. Ajánlom figyelmébe a Game Over, Eternity, Asteroida, Dracula on the Demeter szólóit. :)
Szia Tamás! Jelenleg már 7 éve csak a digitális cuccokat használom. Mondani se kell, hogy sokoldalúan használható minden környezetben. A csőves cuccokat is szeretem, de azok nehezek nagyok ebből eredendően nehéz szállítani, kényesek plusz pedálok se ártanak hozzá, a digitálisban ez mind megvan egyben, és hangilag se rosszabb bárki bármit mond. Sokan a szemükkel hallanak, ha nem látják akkor nem mondják meg, hogy csőves vagy digitális cucc szól. Egyszer csináltam egy elvakult csőpárti ismerősömmel egy tesztet, 5 lehetőségből 2 csőves hangzás volt, amit el is talált csak épp arra mondta azt hogy digitális az biztos! 😂 Amúgy meg úgy gondolom, hogy minden kornak megvoltak a jellegzetes eszközei, Hendrix, Clapton vagy Blackmore is azért használt Marshallt 4X12 ládákkal mert akkoriban az számított a csúcsának, ami manapság is fantasztikus, de a technika túllépett ezeken az eszközökön. Manapság a digitális korszakot éljük.
ปีที่แล้ว +1
Szia Sanyi! Nagyon jó szempontokat írtál, és hasonló megfontolások alapján használom én is inkább a digitális eszközöket (persze ez változhat majd az adott zenei szituációtól függően). A "csöves vs. digitális" vaktesztekről én is ehhez hasonló eredményeket hallottam, sőt olvastam teljesen más témában egy olyat, hogy egy Coca-Cola rajongó bekötött szemmel nem találta el, hogy mikor iszik Pepsit és mikor Coca-Colát.
Ez nagyon jó kérdés. Az én tapasztalatom az, hogy egy 4x12 es láda előtt egy jó csöves erősítő hangja az egy mindent átütő élmény (viszont csak jól feltekerve). A digitális cucc, pedig nem fogja ezt visszaadni, tulajdonképpen ezt nem is lehet összehasonlítani, mert ez utóbbi egy mikrofon által rögzitett hangot utánoz. (mostmár hihetetlenül jól). Egy jó digitális cucc hangját úgy lehet elképzelni, mint egy kikevert hangot hallgatni a szinpad előtt, ami szintén brutális tud lenni. Jó ha van mindkettő, mert akkor az ember azt veszi elő amihez kedve van.
ปีที่แล้ว +1
Tetszik nagyon az összehasonlításod és levezetésed. A hangzások egyre közelítenek, de a kétféle élmény nagyon eltérő, ahogy megtapasztaljuk játék közben (vagy akár hallgatóként). Azok a jó kis 80-as évekbeli hangzások (akár európai hard rock esetén, pl. Europe, akár az amerikai nyugati parti bandák esetén) nem hasonlíthatók semmi máshoz.
Abszolút favorit a fickó nálam. (Pete Lesperance) Tehetsége a megboldogult Eddie Van Halenéhez hasonló talán még nagyobb mértékben mert irgalmatlan zeneszerző egyébként.
ปีที่แล้ว +1
@@floyd-boy7469 Igen, és még instrumentális balladában is nagyot alkotott a Mandy című számával.
Üdvözlöm Tamás hát fel kel kötnöm a gatyamadzagot ha erre a szintre szeretnék jutni Nagyon kemény és nagyon jó Technika vannak benne mindig Is mondtam hogy a külföldi Rock blues vagy bármilyen zenei Stílus jobbak nagyon Zsír volt a mai adás🤘🙏
ปีที่แล้ว +3
Nagyon köszönöm, és ezek a gitárosok annyira inspirálóan játszanak, hogy szinte már attól jobban gitározunk, ha nézzük a játékukat. :) \m/
Nekem az a gyanúm, hogy bár az analóg dolgokat nem lehet tökélesen utánozni digitálisan, már eljutottunk arra a szintre, hogy a legtöbben nem tudják megkülönböztetni a hallottakat. De teljesen megértem, hogy sokan ragaszkodnak a hagyományos cuccaikhoz / megoldásokhoz. Nekem a szoftveres megoldással a legnagyobb bajom még mindig a késés, a digitális modellezőmmel meg hogy utólag nem tudok már semmit csinálni a felvételével...(másik erősítő modell kipróbálása utólag, kevesebb reverb vagy delay...)
ปีที่แล้ว
A szoftveres késést szerintem meg tudjuk oldani a DAW beállításaival. A Cubase-ben például "Latency Compensation"-nek hívják ezt a beállítást, és milliszekundumban megadva tudod megadni, hogy mennyivel tegye hamarabbra a felvételkor a jelet. (Ha már élő játék közben is van egy kis késés, az kevésbé jó, de ekkor a hangkártya beállítások segíthetnek.)
@ igen, ezt ismerem, de mintha nem segítene nálam. Most már inkább kikapcsoltam, és kézzel állítom utána. Valamit lehet, hogy én nem érzékelek jól. :)
ปีที่แล้ว
@@stikyo Emlékszem, hogy én is küzdöttem ezzel régebben, és addig állítgattam a Cubase "Device" menüjének paramétereit, amíg végül a felvétel mindig késés nélkül került oda a sávra.
Aki már játszott már bármilyen full elekroncsöves toronyon az nagyjából tudja a választ !😊 Viszont a Rock n Rollban előnye a digitálisnak hogy nem kell plusz kamion a turnéra, könnyebbek a beálasok a memorizálhazó rendszer miatt, kevesebb ember kell pakolni....költséghatékony... VISZONT: A konzervatív rockerek számára a füllmonitoros rendszer megöli a csodálatos erősítővel felpakolt színpadképet. A drága jegyek ellenére az első sorban állókat megfosztja a dühöngő Marshall ládák vérpezsdítő hangjától és ennek élményétől. Nagy mértékű zenei katarzistól tudja megszabadítani az arra éjhes rajongót !!! A digitális gitároombók nagy része , több hangszerek megszólalása esetén elveszik a ködben, zsizsivé válik! Így én azt gondolom hogy próbára , ballagási ajándéknak nagyszerű lehet egy digitális modellező cucc, de Motörhead koncertre Lemmy mögé semmi esetre sem pakolnám fel még 100év múlva sem Murder One helyett !!! Mert ez esetben Lemmy ha még élne , valószínűleg inkább Nintendózni haza menne😂😂😮 !! (persze stúdióban meg azt kell választani ami jól szól és jól halad vele a munka)
ปีที่แล้ว +2
Ezek nagyon jó megfontolások, amiket írtál! Emlékszem, az első Malmsteen koncerten, ami még a régi Petőfi Csarnokban volt, mennyire ütős volt a Marshall-okkal telepakolt színpad, a hangzásról nem is beszélve. És az is igaz, hogy bizonyos stílusokhoz ez a hagyományos világ passzol. Fontos szempont a hatékonyság is, örülök hogy ezt is említetted. Stúdiózásnál sokszor győz a digitális eszköz, mert bekapcsolod és mindig adja a beállított hangzást, és adott esetben az utólagos reamping lehetőséget is.
@ Köszönöm Tamás erősen megegyező véleményed ! Nálam ( nálunk) ez annyira fontos hogy nem vagyok hajlandó fizetni olyan koncertért ,amint az érzékelem hogy tőlem akarnak takarékossági szempontokból (még akkor is ha , ezen része az adott zenészek zenei komfortja miatt van )'audio- vizualis élményeket elvenni , bár mekkora sztár csapatról van szó. Zenészek , rajongók véleménye megegyezik baráti körömben ! És innen is szeretnék üzenni azoknak a főképp befutott rock n roll zenekaroknak hogy akik esetleges pragmatikus vagy kényszer okokból abszolút a digitális pályára kezdenek átálni , hogy csináljanak néha -néha HAGYOMÁNYOS FEJ+LÁDA bulikat , legalább club szinten ! Higgyék el,van olyan rajongó tábor aki konzervatív ezen a területen és valószínűleg az is marad !
ปีที่แล้ว +1
@@crowngarden2909 Az biztos, hogy a rock n roll ettől (is) rock n roll, hogy a nagy cuccokat megdörrentik. Egyébként 2010 körül nagyon sok együttes átállt teljesen Axe FX II-re, de pár évvel később sokan visszaálltak a hagyományos erősítőkhöz, mert azt érezték, hogy a játékérzet is más lett, számukra is és a közönség számára is. Úgyhogy mindkét trend egyszerre van jelen, sokan kipróbálják az új dolgokat (felvételekhez én is digitálist használok), és aztán a turnékon már ott vannak a fejek és ládák. :)
Hja, arra a koncertre végül érdemes volt várni mert a seggfej gyerekkori példaképem beült 2 tányér babgulyást enni. (Malmsteen) Viszont olyant adtak Doogie White énekessel, hogy az állam leesett. Máig őrzöm a dedikált pólóm és CD - m tőle..
ปีที่แล้ว
@@floyd-boy7469 Az biztos, hogy ilyen sokat sosem kellett várnom koncert elkezdésére:) És utána a guitar tech működésével sem volt elégedett és egy Fender Strat repült a színpad padlójára...
Ha ismered Tamás az Enigmatic Calling lemezt tudod, hogy arról kellett volna szólót bemutatni Viggo - tól... :)
ปีที่แล้ว +2
Az a kedvenc lemezem tőlük:) Sőt, a "The Celestine Prophecy" számukból játszottunk is egy részletet az egyik gitár workshop-on Kiss Ármin dobossal a Mezzofortéban.
Számomra a hagyományos erősítős út van kijelölve. A gitározást egy koncertélmény hatására kezdtem, ahol erősítő szólt, annál is inkább, mivel a plugin akkor még nem volt feltalálva. Azon az estén a gitározás fogalma ilyen alakot öltött a tudatomban, és ez szerintem már nem is fog megváltozni. Nem zárkózom el a szoftveres megoldásoktól sem, mert már készülök a zeneírás tanfolyam következő beiratkozására :) Volt egyébként modellezős ketyerém is, sőt, most is egy analóg modellezésű (jelentsen ez bármit is) félvezető erősítőm van - amit soha nem veszek ki a brit hi-gain állásából. És itt el is érkeztünk ahhoz, hogy kit mi inspirál: akit az, hogy sokféle hangzás a rendelkezésére áll, annak a modellezés az útja. Akit az, hogy csak 1-2 féle hang van, az viszont olyan, az a hagyományos erősítőt fogja választani. És még egy nagyon fontos érvem van a hagyom erősítők mellett: a modellezős technológiának szüksége van a hagyományos erősítőkre, fordítva viszont ez nem igaz. A Marshall soha nem fogja utánozni az xy szoftver hangját, de minden modellezős rendszerben van JCM800. A gitárzenének, de különösen a rocknak szüksége van arra, hogy időnként új erősítők jelenjenek meg, a gitárosok pedig "belakják" őket, feszegessék a határaikat, és új hangzásokat alkossanak. A modellezés csak ezeket tudja leutánozni, de ennek soha nem megy elébe.
ปีที่แล้ว
Nagyon tetszik ez a szempontod, hogy az erősítők mutatják meg az új utakat, hangzásokat, és a digitális világ utólag ehhez igazodik, ez tényleg így van. Egyébként én is úgy vagyok vele, hogy néhány hangzás teljesen elegendő, mert utána már a zeneírással szeretek foglalkozni, nem a szoftverek állítgatásával. (Bár a jövő heti adásban pont lesz egy-két kísérleti gitárhangzás a Guitar Rig 5-ből.) Érdekelne, hogy kiknek a koncertje volt az az első koncertélményed, aminek hatására gitározni kezdtél?
Kispál és a borz, Sopron, 1999. Egy egészen kicsi, kb. 100 ember befogadására alkalmas ivó volt, kb. 200-an voltunk. Osztálykuránduláson jártunk arra, két kispálozásban járatos csinos hölgy vitt el a szombat esti ivászatról. Azt mondták, biztos tetszeni fog, pedig előtte annyira ismertem a zenekart, hogy Ha az életben. Sem előtte, sem utána nem tapasztaltam olyat, hogy zenekar és közönség ennyire egy oszthatatlan egészet alkotott volna. Onnantól nekem a koncert fogalma a klubkoncerttel vált egyenlővé. Amikor zenekarban játszottam, akkor sem akartam annál többet. Valószínűleg, hogy az utolsó zenével kapcsolatos gondolatom ez a koncert lesz.
ปีที่แล้ว
@@tamastoth3579 Ez már leírva is nagyon tetszik, akkoriban a csúcson voltak Lovasiék, és a táboruk is nagyon jó arcokból állt. A többi leírt tényező is mind hozzájárulhatott, hogy felejthetetlen koncertélmény legyen:) És milyen jó, hogy az aktív gitározást is elhozta ez a koncert.
ปีที่แล้ว +3
Heti kérdés: A hagyományos erősítőket választanád inkább, vagy a digitális modellezős eszközöket és szoftvereket? Szerinted mik az előnyei és a hátrányai az egyik és a másik kategóriának? Írd meg a véleményedet/tapasztalataidat kommentben!
Szia Tamás! A valódi analóg erősítőket hangzásban nehéz utolérni, de fejlődik a digitális modellezés. Élőben már a Metallica is évek óta Axe FX-et használ előfoknak és már csak a végfok csöves. Élőben és demora digitális, stúdiófelvételre, ahol van idő szöszölni több erősítő hangzását blendelni, oda viszont tessék az analóg erősítőt bevinni. Nem leszek népszerű, de a digitális modellező megoldás a játékban is nagyon sok zajt elfed, ami analógon kijön. Ettől egy jó gitáros nem lesz rosszabb analogon nem fog hirtelen piszkossá válni a játéka, de érdemes mindkét technológiával játszani, hogy éles maradjon az ember :))) /Szabi/
ปีที่แล้ว +2
@@szabolcsbalog3857 Szia Szabi! Nagyon jó, hogy leírtad a tapasztalataidat, és az is kitűnő gondolat, hogy mindkét technológiával érdemes folyamatosan játszani, hogy a játék még stabilabb legyen. Ez hasonló ahhoz a folyamathoz, hogy ha sokféle gitáron játszunk (Les Paul, Strat, Flying V, Tele, aktív pickupos metál Jackson, stb), akkor az összes gitártípuson egyre stabilabb és üzembiztosabb lesz a játékunk. Rock üdvözlet ezúton is!:)
Lehet, hogy nem ismeretlen, de én nemrég fedeztem fel: Igor Paspalj. Van egy d-moll improvizációja ami rendkivül tetszett, de a többi szerzeménye is kiváló.
ปีที่แล้ว +3
Igen, Igor Paspalj egyszerre tudja a brutál technikát és az érzelmes és dallamos játékot, ez egy ritka kombináció. És ráadásul segítőkész és jó fej, beszéltem vele régebben.
Én is láttam tőle 1-2 videót, és hihetetlen brutál sebesség / technika van!! Talán kicsit néha túl sok is, volt amikor azt éreztem, hogy túlzásba esik. Ezt most néztem meg: Igor Paspalj - Ballad Improvisation (Elevated Jam Tracks) És a volume swell-nél dobtam egy hátast. 1:58 :D Persze előtte is már a földön felüdtem embriópózban. Durva..
ปีที่แล้ว +1
@@stikyo Nem könnyű a technikát visszafogni, ez olyan lehet, mint egy 600 lóerős Lamborghini-vel 50-es sebességgel menni a belvárosban. :) (Annak idején az első 2 lemezem környékén nálam is néha önállósította magát a technika, és száguldozni kezdett, persze Igor jóval gyorsabb:)
@ pontosan. Már régóta tudom, hogy a hasonlatokban erős vagy, ez most sem volt másképp! És igen, a régebbi lemezeden gyakran megszaladt a kezed, néztem is, hogy nem-e véletlenül YM albumot indítottam :)
ปีที่แล้ว
@@stikyo Azért Yngwie egy Forma 1-es autóként száguldana el az én Golf GTI-m mellett :)
2:20 - egyenes Petrucci phrasing. Már egyedinek nem mondanám. (Csak találomra belehallgattam) :)
ปีที่แล้ว +1
Igen, egy dúr add4 akkord felbontása, és amúgy könnyen lehet, hogy sok Dream Theater-t hallgatott Jorn, mert kb. egy generációval későbbi prog együttes a Pagan's Mind, megkerülhetetlen volt a 90-es években a DT :)
Szia Tamás.Aszt Szeretnem kerdezni tőled hogy mijen Hangokatkel kiveni a Skálabol ha egy sórvègi lezárast akarok csinálni, ès ehez mijen szekvencia gyakorlatokat kel Gyakorolni?😏😏😂🎸
ปีที่แล้ว +1
A sorvégi lezárásoknál a legfontosabb, hogy hova vezetnek, azaz az utolsó hangot kell leginkább kinézni. Ez sokszor olyan hang, ami közel van a következő zenei sort kezdő hanghoz. Ha például tudom, hogy egy E hanggal indul a riff, akkor az előtte levő sorvégi lezárást D vagy F# hanggal lehet jól befejezni, és onnan közel van már az új ütem legelső E hangja. (Sőt, a Modális Skálák Titka tanfolyamon a 3. modulban van egy Sorvégi Fríg technika, amikor egy sima moll riff végére hozunk be fríg hatást.) A szekvenciák sokfélék lehetnek, Malmsteen például szereti a "4 hang lefelé, majd 3 hangot visszalépni, és onnan újra 4 hang lefelé" szabályt: például E harmonikus mollal C H A G - H A G F# - A G F# E - G F# E D# ---->E. A lényeg, hogy feszes ritmus és egyértelmű irány legyen. A prog metálban pedig érdemes kilépni a hangnemből a sorok végénél, és ott is a legutolsó hang számít a legjobban, mert ott lépünk vissza az eredeti hangnembe.
Megnéztem a teljes "Steve Vai e Patrick Souza" videót, én azon nevettem hogy amikor Souza lesétált a színpadról, Vai csak annyi mondott a közönség felé hogy "my son" :D
ปีที่แล้ว +1
:D Gondolom a brazil srácnak azóta is minden nap eszébe jut ez a pillanat. :)
EDDIE VAN HALEN... STEVE VAI... YNGWIE MALMSTEEN... RORY GALLAGHER... JOE SATRIANI ...RITCHIE BLACKMORE.. JIMMY PAGE ..KENNY WAYNE ... STEVIE RAY VAUGHAN ..TONY LOMMI ...JOE BONAMASSA.......POPA CHUBBY.....STB th-cam.com/video/54QsO6Bnnbk/w-d-xo.html 🤘🤘🤘
ปีที่แล้ว +1
Szinte mindegyikük nagy kedvencem, viszont Popa Chubby-t nem ismertem eddig, köszönöm az ajánlást! Belenéztem a videóba és szenzációs:)
Aszt az alapót amire jácod Pete nek a rffjèt nem tudnád elküldeni nekem?
ปีที่แล้ว +1
Az eredeti számra játszottam rá a riffet, mert a zenei alap nincs meg nekem sem. Ha TH-cam-on beírod hogy Harem Scarem: Empty Promises, akkor a dal rögtön ezzel a riffel kezdődik majd.
Ezek is jó gitárosok, de ha lehet, én beraknék egy harmadik nevet is: Frank Rohles Németországból, aki egy valóságos multi-gitáros, tehát mindent tud. Érdekesség, hogy Frank 2004-ben a We Will Rock You musical zenekarában volt a fő gitáros.
ปีที่แล้ว +1
Minden ajánlásnak örülünk, mert gazdagítja az inspiráció forrását. Meg is kerestem Frank csatornáját, és tényleg szuper, ahogy játszik, nagyon könnyed és mégis energikus a játéka. Ezt a videóját néztem meg most: th-cam.com/video/VtTZUleFC74/w-d-xo.html
@ Akkor lehet egy ajánlásom? Gustavo Guerra, Brazil gitáros. Sajnos csak egy saját albuma van, de szerintem az nagyon jó! Egyébként van saját csatornája is, ahol oktat. Nagyon tetszenek azok a gitárosok, akik nem öncélúan játszanak! Szerintem Ő is ilyen. th-cam.com/video/rXPRcJTGnm0/w-d-xo.htmlsi=h_L1rWn4PZlG0cOo Köszönjük a sok értékes videót!
ปีที่แล้ว +2
@@marcilesko1058 Szia Marci, köszönöm szépen én is! Gustavo Guerra játékát én is mindenkinek csak ajánlani tudom. A videóival akkor találkoztam, amikor voltak a Guitar Idol versenyek, és az egyikre én is neveztem (még szinte pályakezdő gitárosként, 2009 körül), és Gustavo is indult ezeken. Ha jól emlékszem, ő be is jutott a londoni élő döntőbe (én az utolsó előtti körig jutottam, de akkor az is sok motivációt adott).
►Töltsd le az 5 elméleti kérdést és trükköt: szolomania.com/5kerdes
►Az 5 elméleti témáról szóló videó: th-cam.com/video/ZWz3bPF_8XI/w-d-xo.html
Gratulálok a sorozat ezen epizódjához is Tamás!!!!!!:) Szuper a téma a 2 gitárost illetően nagyon exkluzív. A történet is nagyon különleges. Nagyon jó, hogy az igazi 'beat' korszakból sikerült Rezeli Istvánt belehelyezni a sorozatba. Nagyon fontos látni, nem csak zenében vagy gitározásban , a különböző korok jellemzőit, hogy lássuk, ebben a tükörben is, a "honnan-hová" vezető utat stb. Mint gyakorló muzsikus, tapasztalatból szeretnék reagálni a digitális vs. erősíítő kérdéshez. A kérdés nagyban függ attól, hogy ki "honnan jön", mit szokott meg stb. (ez ilyenformán az életkorral is összefügg) Alapvetően az 'old school' képviselője vagyok, azaz én még kazettás magnóróll szedegettem az első témákat, illetve, amikor már aktívan zenekarban zenéltem a szocializmusból éppen kitámolygó kis országunkban, akkor egy évtizedekig tartó sound keresési/megtalálási folyamat kezdődött és része volt a gitározásnak a gitározni tanulásnak. Én még voltam akkoriban abban a bizonyos Hobo klubban hosszú hajjal, kockás ingben, vagy az Old Man"s-ben, ahol a fejembe/fülembe ivódott pl. Tibusz hatalmas Marshall cuccának, vagy éppen a Mesa+Marshall kombinációjának orbitálisan arcleszakító és elementáris ereje. Nekem ez a puszta "erő" is részét képezte a fejemben a megszólalásnak, az akkor hallott gitározás profizmusán túl. Tehát évtizedekig alapnak számított, hogy "alap" kell, és csöves legyen és lengjen az a gatyaszár rendesen a bulik alatt. Pár éve elkezdtem szemezgetni a modellezős cuccokkal, mert volt néhány szituáció, ahol full 'silent stage' volt a kívánalom. Lett is ilyen motyesz és első körben szenvedtem is rendesen, Nem lebegett a gatyaszár és elkövettem azt a hibát, hogy a fejletépős, erősítőből kiáradó hangot kerestem ezekben a motyókban. Majd nem olyan régen rájöttem, hogy ha ilyen motyón játszik az ember, kicsit át kell állítani a fejünkben a gondolkodást..Mivel az, már a processzált, kevert , azaz már a zenekari mixbe illő PA-ra szabott gitárhangot tolja, ne keressük benne azt, az érzést ami direktben kijön a gitárhangszóróból. Ma már eljutott ez a technológia olyan szintre, hogy simán mindent tud nagyon jó minőségben. Én is beleástam magam (csak módjával) és lett egy 'B' felszerelésem, amit rádióba,, színházba vagy ilyen helyekre viszek, ahol "ampless" az elvárás. Iszonyat gyorsan lehet vele dolgozni. Ezt is meg kellett tanulni. Beálláskor nem kell vacakolni, úgy szól, ahogy otthon a szobában vagy próbateremben vagy a konyhában krumplipucolás közben.. Nincs olyan szitu, hogy pl. a delay kispedálba menő patch-kábel jack dugója kontaktos lesz, de ezt persze nem tudod egyből, és a kezdés előtt 10 perccel térdelve hasalva keresed a hibát mert NEM SZÓL a motyó. No, de emellett, ha tehetem, (hál' istennek van rá alkalmam), jön a a koncertekre a lumbágó kreátor, csomagtartó gyilkos csöves motyó a kisvasutas pedálboard-dal. És leng a gatyaszár, ahol van rá lehetőség. Ráadásul imádom a csöves erősítők sajátos szagát, ahogy izzanak a csövek és a kisvasút variálását stb. Tehát, manapság a közönség már meg nem mondja, hogy melyik szól. Viszonr a csöves és analóg motyón való játék, már csak a magam/magunk szórakoztatásáról, cuccfetisizmusáról szól. :). És az olyan jó..... :)
Szia Norbi, a legtökéletesebb összefoglalását írtad meg ennek a témakörnek, ráadásul a tőled megszokott szenzációs stílusban (ami a videós történetedben is megmutatkozott). A "lumbágó kreátor" kifejezés pedig a létező legjobb együttesnév is lehetne:)) Pontosan így keresgéltem annak idején a "miért nem szól" hamlet-i kérdésre a választ én is a régi együttesünk bemutatkozó koncertjén, ráadásul ott nem is kezdés előtt 10 perccel, hanem a szünet utáni első szám kezdése után 2 perccel (akkor lépett volna be a gitár:) A megfejtés csak utólag volt egyértelmű: az énekesünk a bakancsával rálépett egy kábelvégre, pont a jack csatlakozás pontján. Ott és akkor nem volt természetes a mosolyom (de pontosabb lenne azt írnom, hogy egyáltalán nem is mosolyogtam).
Nagyon jó, hogy mindkét felszerelés-típushoz van egy bármikor bevethető saját eszközparkod, a modern kori profi zenészekhez méltó módon.
Köszönöm, hogy ilyen jól leírtad ezeket a dolgokat, és annak is örülök, hogy István történetét is említetted, szerintem is nagyon fontos megőrizni ezeket a zenei történeteket, sokat lehet tanulni belőlük. További rockban gazdag novembert kívánok! \m/
@ Igen :) a hasalós póz 2 perccel a nagy pillanat előtt, megnevettetett rendesen. Elnézést, hogy ilyen hosszan taglaltam a kérdést, csak pl. nekem ez az erősítő/modelling téma nagyon foglalkoztatott és komolyabb dilemmát okoz ma is. Próbálok nem 'boomer'-ként hozzáállni a dologhoz, de ugyanakkor valahol hangsúlyozni szeretném a régi korok cuccainak létjogosultságát is, mindamellet, hogy tudjuk a modern kor vívmányai mennyivel könnyítik megk az életünket stb. A "lumbágó kreátor"-t át fogom gondolni :)
@@norbertbereczky517 Szerintem a leírásoddal nagyon sok gitárosnak segítettél, akik most kezdik a lehetőségeiket felmérni, és szeretnének megbízható és egyben ütős hangzást kialakítani a játékukhoz. Úgyhogy éljenek a hagyományos csöves cuccok is és a modern eszközök is, és a lényeg, hogy mindkettőből a lehető legjobb zene jöjjön ki nagy hangerővel (de még a hallásra nem veszélyes mértékben:)
Eddig leginkább digitális cuccokat használtam. Előnye, hogy sok beállítási lehetőség lehet bennük (pl bármilyen IR beimportálása), fejhallgatóval is lehet játszani (+ bármilyen zenére játszani vagy metronómra). Hátrányai többek között, hogy a hangzás nem mindig az igazi, sokszor kész szenvedés megtalálni a jó beállításokat, késleltetés. Továbbá ha rosszul írták meg a szoftvert/drivert, akkor tud szép kis kékhalálokat generálni.
Én egy POD HD500X-el szenvedtem sokáig, sokszor dobott kékhalált a gépem, vagy szimplán újraindúlt az effekt beállítás közben. Aztán szétszedtem, és kicseréltem benne a felpúposodott kondikat. Eddig jónak tűnik, egy kis zajt/sisterékelést leszámítva.
Én is elsősorban az általad írt előnyök miatt szeretem nagyon a digitális eszközöket. Sokszor játszom fejhallgatóval a zeneírás során, és nekem teljes élményt ad a hangzás így is.
Annak idején (bő tíz évvel ezelőtt) egy POD HD500 volt nálam kölcsön pár hétig, egész jó hangzások voltak benne (és szerencsém volt, megúsztam a szoftveres problémákat is). Ezen a régi felvételen minden gitársáv a POD HD500-al készült: soundcloud.com/jonastamas-hangmester/pod-hd500-sz-l-120813
Köszönöm Tamás ezt az adást, nem ismertem ezeket a gitárosokat, de a Pagan's Mind kitörölhetetlen lett azóta a lejátszási listámról! Irtózatosan jó gitáros, az Intermission riffjét megpróbáltam megtanulni kisebb nagyobb sikerrel😅
Ennek nagyon örülök, ezzel elértem a célt ezzel az adással! :) Az Intermission riff szenzációs, és ugyanebben a dalban a tapping szóló is az.
@ Ahhoz még egy kicsit több gyakorlás és kitartás szükséges 😃
@@nacibg1 Egy kitűnő gitáros barátom, Miki pár évvel ezelőtt eljátszotta, de mondta ő is, hogy nem volt egy egyszerű történet :) th-cam.com/video/f9twyL_BBi8/w-d-xo.html
@ tényleg kitűnő gitáros! Nagyon tetszik ebben a szólóban az összetettsége és a ritmus váltakozása, nagyon eltalált téma!
@@nacibg1 Igen, a ritmus és az adagolás az egyik kulcs itt is (Jorn Viggo Lofstad esetén amúgy a ritmus mindig extra erős és egyedi).
Videóimnál vonalból gitározom digitális cuccokkal, élőben haverral gitározva hagyományos erősítőkön is szoktunk. Mind a két megoldást szeretem, de amikor egy hagyományos erősítőből, pontosabban gitár-hangszóróból jön az analóg hang és az meglobogtatja a gatyád szárát is, nos ezt az érzést én még vonalból gitározáskor nem tapasztaltam. A két ismeretlen gitáros bemutatásánál azt hittem én leszek az egyik. Jó, ez csak vicc volt :D
Igen, a hagyományos erősítőknek ez az extra előnye, hogy szinte a levegőt is átalakítják rock életérzésre, ahogy dől belőlük a hang. :)
Előfordulhat, hogy benne leszel az adásban, mert csak annyit kell tenned, hogy a szolomania.com/tortenetem oldalon leírt módon elmesélsz videón egy zenei történetet nekünk. Kíváncsi lennék a legjobb történetedre! ;)
Én meg bízom benne, hogy Tamás legközelebb az én egyik szólómat elemzi ki. Ajánlom figyelmébe a Game Over, Eternity, Asteroida, Dracula on the Demeter szólóit. :)
@@floyd-boy7469 ;-)
Szia Tamás!
Jelenleg már 7 éve csak a digitális cuccokat használom. Mondani se kell, hogy sokoldalúan használható minden környezetben.
A csőves cuccokat is szeretem, de azok nehezek nagyok ebből eredendően nehéz szállítani, kényesek plusz pedálok se ártanak hozzá, a digitálisban ez mind megvan egyben, és hangilag se rosszabb bárki bármit mond. Sokan a szemükkel hallanak, ha nem látják akkor nem mondják meg, hogy csőves vagy digitális cucc szól.
Egyszer csináltam egy elvakult csőpárti ismerősömmel egy tesztet, 5 lehetőségből 2 csőves hangzás volt, amit el is talált csak épp arra mondta azt hogy digitális az biztos! 😂
Amúgy meg úgy gondolom, hogy minden kornak megvoltak a jellegzetes eszközei, Hendrix, Clapton vagy Blackmore is azért használt Marshallt 4X12 ládákkal mert akkoriban az számított a csúcsának, ami manapság is fantasztikus, de a technika túllépett ezeken az eszközökön. Manapság a digitális korszakot éljük.
Szia Sanyi! Nagyon jó szempontokat írtál, és hasonló megfontolások alapján használom én is inkább a digitális eszközöket (persze ez változhat majd az adott zenei szituációtól függően).
A "csöves vs. digitális" vaktesztekről én is ehhez hasonló eredményeket hallottam, sőt olvastam teljesen más témában egy olyat, hogy egy Coca-Cola rajongó bekötött szemmel nem találta el, hogy mikor iszik Pepsit és mikor Coca-Colát.
Ez nagyon jó kérdés. Az én tapasztalatom az, hogy egy 4x12 es láda előtt egy jó csöves erősítő hangja az egy mindent átütő élmény (viszont csak jól feltekerve). A digitális cucc, pedig nem fogja ezt visszaadni, tulajdonképpen ezt nem is lehet összehasonlítani, mert ez utóbbi egy mikrofon által rögzitett hangot utánoz. (mostmár hihetetlenül jól). Egy jó digitális cucc hangját úgy lehet elképzelni, mint egy kikevert hangot hallgatni a szinpad előtt, ami szintén brutális tud lenni. Jó ha van mindkettő, mert akkor az ember azt veszi elő amihez kedve van.
Tetszik nagyon az összehasonlításod és levezetésed. A hangzások egyre közelítenek, de a kétféle élmény nagyon eltérő, ahogy megtapasztaljuk játék közben (vagy akár hallgatóként). Azok a jó kis 80-as évekbeli hangzások (akár európai hard rock esetén, pl. Europe, akár az amerikai nyugati parti bandák esetén) nem hasonlíthatók semmi máshoz.
Pete Lesperance. Yeah ! Nekem is nagy kedvencem!!!!
Ezt örömmel hallom, Pete tényleg szenzációs!
Abszolút favorit a fickó nálam. (Pete Lesperance) Tehetsége a megboldogult Eddie Van Halenéhez hasonló talán még nagyobb mértékben mert irgalmatlan zeneszerző egyébként.
@@floyd-boy7469 Igen, és még instrumentális balladában is nagyot alkotott a Mandy című számával.
Üdvözlöm Tamás hát fel kel kötnöm a gatyamadzagot
ha erre a szintre szeretnék jutni
Nagyon kemény és nagyon jó
Technika vannak benne mindig
Is mondtam hogy a külföldi
Rock blues vagy bármilyen zenei Stílus jobbak nagyon
Zsír volt a mai adás🤘🙏
Nagyon köszönöm, és ezek a gitárosok annyira inspirálóan játszanak, hogy szinte már attól jobban gitározunk, ha nézzük a játékukat. :) \m/
Nekem az a gyanúm, hogy bár az analóg dolgokat nem lehet tökélesen utánozni digitálisan, már eljutottunk arra a szintre, hogy a legtöbben nem tudják megkülönböztetni a hallottakat. De teljesen megértem, hogy sokan ragaszkodnak a hagyományos cuccaikhoz / megoldásokhoz. Nekem a szoftveres megoldással a legnagyobb bajom még mindig a késés, a digitális modellezőmmel meg hogy utólag nem tudok már semmit csinálni a felvételével...(másik erősítő modell kipróbálása utólag, kevesebb reverb vagy delay...)
A szoftveres késést szerintem meg tudjuk oldani a DAW beállításaival. A Cubase-ben például "Latency Compensation"-nek hívják ezt a beállítást, és milliszekundumban megadva tudod megadni, hogy mennyivel tegye hamarabbra a felvételkor a jelet. (Ha már élő játék közben is van egy kis késés, az kevésbé jó, de ekkor a hangkártya beállítások segíthetnek.)
@ igen, ezt ismerem, de mintha nem segítene nálam. Most már inkább kikapcsoltam, és kézzel állítom utána. Valamit lehet, hogy én nem érzékelek jól. :)
@@stikyo Emlékszem, hogy én is küzdöttem ezzel régebben, és addig állítgattam a Cubase "Device" menüjének paramétereit, amíg végül a felvétel mindig késés nélkül került oda a sávra.
Köszi, megnézem ezt a menüt tüzetesebben!@
Aki már játszott már bármilyen full elekroncsöves toronyon az nagyjából tudja a választ !😊 Viszont a Rock n Rollban előnye a digitálisnak hogy nem kell plusz kamion a turnéra, könnyebbek a beálasok a memorizálhazó rendszer miatt, kevesebb ember kell pakolni....költséghatékony...
VISZONT: A konzervatív rockerek számára a füllmonitoros rendszer megöli a csodálatos erősítővel felpakolt színpadképet. A drága jegyek ellenére az első sorban állókat megfosztja a dühöngő Marshall ládák vérpezsdítő hangjától és ennek élményétől. Nagy mértékű zenei katarzistól tudja megszabadítani az arra éjhes rajongót !!! A digitális gitároombók nagy része , több hangszerek megszólalása esetén elveszik a ködben, zsizsivé válik! Így én azt gondolom hogy próbára , ballagási ajándéknak nagyszerű lehet egy digitális modellező cucc, de Motörhead koncertre Lemmy mögé semmi esetre sem pakolnám fel még 100év múlva sem Murder One helyett !!! Mert ez esetben Lemmy ha még élne , valószínűleg inkább Nintendózni haza menne😂😂😮 !!
(persze stúdióban meg azt kell választani ami jól szól és jól halad vele a munka)
Ezek nagyon jó megfontolások, amiket írtál! Emlékszem, az első Malmsteen koncerten, ami még a régi Petőfi Csarnokban volt, mennyire ütős volt a Marshall-okkal telepakolt színpad, a hangzásról nem is beszélve. És az is igaz, hogy bizonyos stílusokhoz ez a hagyományos világ passzol.
Fontos szempont a hatékonyság is, örülök hogy ezt is említetted. Stúdiózásnál sokszor győz a digitális eszköz, mert bekapcsolod és mindig adja a beállított hangzást, és adott esetben az utólagos reamping lehetőséget is.
@ Köszönöm Tamás erősen megegyező véleményed ! Nálam ( nálunk) ez annyira fontos hogy nem vagyok hajlandó fizetni olyan koncertért ,amint az érzékelem hogy tőlem akarnak takarékossági szempontokból (még akkor is ha , ezen része az adott zenészek zenei komfortja miatt van )'audio- vizualis élményeket elvenni , bár mekkora sztár csapatról van szó. Zenészek , rajongók véleménye megegyezik baráti körömben ! És innen is szeretnék üzenni azoknak a főképp befutott rock n roll zenekaroknak hogy akik esetleges pragmatikus vagy kényszer okokból abszolút a digitális pályára kezdenek átálni , hogy csináljanak néha -néha HAGYOMÁNYOS FEJ+LÁDA bulikat , legalább club szinten ! Higgyék el,van olyan rajongó tábor aki konzervatív ezen a területen és valószínűleg az is marad !
@@crowngarden2909 Az biztos, hogy a rock n roll ettől (is) rock n roll, hogy a nagy cuccokat megdörrentik. Egyébként 2010 körül nagyon sok együttes átállt teljesen Axe FX II-re, de pár évvel később sokan visszaálltak a hagyományos erősítőkhöz, mert azt érezték, hogy a játékérzet is más lett, számukra is és a közönség számára is. Úgyhogy mindkét trend egyszerre van jelen, sokan kipróbálják az új dolgokat (felvételekhez én is digitálist használok), és aztán a turnékon már ott vannak a fejek és ládák. :)
Hja, arra a koncertre végül érdemes volt várni mert a seggfej gyerekkori példaképem beült 2 tányér babgulyást enni. (Malmsteen) Viszont olyant adtak Doogie White énekessel, hogy az állam leesett. Máig őrzöm a dedikált pólóm és CD - m tőle..
@@floyd-boy7469 Az biztos, hogy ilyen sokat sosem kellett várnom koncert elkezdésére:) És utána a guitar tech működésével sem volt elégedett és egy Fender Strat repült a színpad padlójára...
Ha ismered Tamás az Enigmatic Calling lemezt tudod, hogy arról kellett volna szólót bemutatni Viggo - tól... :)
Az a kedvenc lemezem tőlük:) Sőt, a "The Celestine Prophecy" számukból játszottunk is egy részletet az egyik gitár workshop-on Kiss Ármin dobossal a Mezzofortéban.
Számomra a hagyományos erősítős út van kijelölve. A gitározást egy koncertélmény hatására kezdtem, ahol erősítő szólt, annál is inkább, mivel a plugin akkor még nem volt feltalálva. Azon az estén a gitározás fogalma ilyen alakot öltött a tudatomban, és ez szerintem már nem is fog megváltozni. Nem zárkózom el a szoftveres megoldásoktól sem, mert már készülök a zeneírás tanfolyam következő beiratkozására :) Volt egyébként modellezős ketyerém is, sőt, most is egy analóg modellezésű (jelentsen ez bármit is) félvezető erősítőm van - amit soha nem veszek ki a brit hi-gain állásából. És itt el is érkeztünk ahhoz, hogy kit mi inspirál: akit az, hogy sokféle hangzás a rendelkezésére áll, annak a modellezés az útja. Akit az, hogy csak 1-2 féle hang van, az viszont olyan, az a hagyományos erősítőt fogja választani.
És még egy nagyon fontos érvem van a hagyom erősítők mellett: a modellezős technológiának szüksége van a hagyományos erősítőkre, fordítva viszont ez nem igaz. A Marshall soha nem fogja utánozni az xy szoftver hangját, de minden modellezős rendszerben van JCM800. A gitárzenének, de különösen a rocknak szüksége van arra, hogy időnként új erősítők jelenjenek meg, a gitárosok pedig "belakják" őket, feszegessék a határaikat, és új hangzásokat alkossanak. A modellezés csak ezeket tudja leutánozni, de ennek soha nem megy elébe.
Nagyon tetszik ez a szempontod, hogy az erősítők mutatják meg az új utakat, hangzásokat, és a digitális világ utólag ehhez igazodik, ez tényleg így van. Egyébként én is úgy vagyok vele, hogy néhány hangzás teljesen elegendő, mert utána már a zeneírással szeretek foglalkozni, nem a szoftverek állítgatásával. (Bár a jövő heti adásban pont lesz egy-két kísérleti gitárhangzás a Guitar Rig 5-ből.)
Érdekelne, hogy kiknek a koncertje volt az az első koncertélményed, aminek hatására gitározni kezdtél?
Kispál és a borz, Sopron, 1999.
Egy egészen kicsi, kb. 100 ember befogadására alkalmas ivó volt, kb. 200-an voltunk. Osztálykuránduláson jártunk arra, két kispálozásban járatos csinos hölgy vitt el a szombat esti ivászatról. Azt mondták, biztos tetszeni fog, pedig előtte annyira ismertem a zenekart, hogy Ha az életben.
Sem előtte, sem utána nem tapasztaltam olyat, hogy zenekar és közönség ennyire egy oszthatatlan egészet alkotott volna. Onnantól nekem a koncert fogalma a klubkoncerttel vált egyenlővé. Amikor zenekarban játszottam, akkor sem akartam annál többet. Valószínűleg, hogy az utolsó zenével kapcsolatos gondolatom ez a koncert lesz.
@@tamastoth3579 Ez már leírva is nagyon tetszik, akkoriban a csúcson voltak Lovasiék, és a táboruk is nagyon jó arcokból állt. A többi leírt tényező is mind hozzájárulhatott, hogy felejthetetlen koncertélmény legyen:) És milyen jó, hogy az aktív gitározást is elhozta ez a koncert.
Heti kérdés: A hagyományos erősítőket választanád inkább, vagy a digitális modellezős eszközöket és szoftvereket? Szerinted mik az előnyei és a hátrányai az egyik és a másik kategóriának? Írd meg a véleményedet/tapasztalataidat kommentben!
Szia Tamás! A valódi analóg erősítőket hangzásban nehéz utolérni, de fejlődik a digitális modellezés. Élőben már a Metallica is évek óta Axe FX-et használ előfoknak és már csak a végfok csöves.
Élőben és demora digitális, stúdiófelvételre, ahol van idő szöszölni több erősítő hangzását blendelni, oda viszont tessék az analóg erősítőt bevinni.
Nem leszek népszerű, de a digitális modellező megoldás a játékban is nagyon sok zajt elfed, ami analógon kijön. Ettől egy jó gitáros nem lesz rosszabb analogon nem fog hirtelen piszkossá válni a játéka, de érdemes mindkét technológiával játszani, hogy éles maradjon az ember :)))
/Szabi/
@@szabolcsbalog3857 Szia Szabi! Nagyon jó, hogy leírtad a tapasztalataidat, és az is kitűnő gondolat, hogy mindkét technológiával érdemes folyamatosan játszani, hogy a játék még stabilabb legyen. Ez hasonló ahhoz a folyamathoz, hogy ha sokféle gitáron játszunk (Les Paul, Strat, Flying V, Tele, aktív pickupos metál Jackson, stb), akkor az összes gitártípuson egyre stabilabb és üzembiztosabb lesz a játékunk. Rock üdvözlet ezúton is!:)
Lehet, hogy nem ismeretlen, de én nemrég fedeztem fel: Igor Paspalj. Van egy d-moll improvizációja ami rendkivül tetszett, de a többi szerzeménye is kiváló.
Igen, Igor Paspalj egyszerre tudja a brutál technikát és az érzelmes és dallamos játékot, ez egy ritka kombináció. És ráadásul segítőkész és jó fej, beszéltem vele régebben.
Én is láttam tőle 1-2 videót, és hihetetlen brutál sebesség / technika van!! Talán kicsit néha túl sok is, volt amikor azt éreztem, hogy túlzásba esik. Ezt most néztem meg:
Igor Paspalj - Ballad Improvisation (Elevated Jam Tracks)
És a volume swell-nél dobtam egy hátast. 1:58 :D
Persze előtte is már a földön felüdtem embriópózban. Durva..
@@stikyo Nem könnyű a technikát visszafogni, ez olyan lehet, mint egy 600 lóerős Lamborghini-vel 50-es sebességgel menni a belvárosban. :) (Annak idején az első 2 lemezem környékén nálam is néha önállósította magát a technika, és száguldozni kezdett, persze Igor jóval gyorsabb:)
@ pontosan. Már régóta tudom, hogy a hasonlatokban erős vagy, ez most sem volt másképp! És igen, a régebbi lemezeden gyakran megszaladt a kezed, néztem is, hogy nem-e véletlenül YM albumot indítottam :)
@@stikyo Azért Yngwie egy Forma 1-es autóként száguldana el az én Golf GTI-m mellett :)
Szia Tamás nekem egyik Erősitők se nincsenek nem tudok választ adni. De a masodik Gitáros joban tecik Pete Lesperanse De amugy mind a kető kitünő🎸
Örülök, hogy tetszett Pete játéka, szerintem is szenzációs:)🎸
2:20 - egyenes Petrucci phrasing. Már egyedinek nem mondanám. (Csak találomra belehallgattam) :)
Igen, egy dúr add4 akkord felbontása, és amúgy könnyen lehet, hogy sok Dream Theater-t hallgatott Jorn, mert kb. egy generációval későbbi prog együttes a Pagan's Mind, megkerülhetetlen volt a 90-es években a DT :)
Szia Tamás.Aszt Szeretnem kerdezni tőled hogy mijen Hangokatkel kiveni a Skálabol ha egy sórvègi lezárast akarok csinálni, ès ehez mijen szekvencia gyakorlatokat kel Gyakorolni?😏😏😂🎸
A sorvégi lezárásoknál a legfontosabb, hogy hova vezetnek, azaz az utolsó hangot kell leginkább kinézni. Ez sokszor olyan hang, ami közel van a következő zenei sort kezdő hanghoz. Ha például tudom, hogy egy E hanggal indul a riff, akkor az előtte levő sorvégi lezárást D vagy F# hanggal lehet jól befejezni, és onnan közel van már az új ütem legelső E hangja. (Sőt, a Modális Skálák Titka tanfolyamon a 3. modulban van egy Sorvégi Fríg technika, amikor egy sima moll riff végére hozunk be fríg hatást.)
A szekvenciák sokfélék lehetnek, Malmsteen például szereti a "4 hang lefelé, majd 3 hangot visszalépni, és onnan újra 4 hang lefelé" szabályt: például E harmonikus mollal C H A G - H A G F# - A G F# E - G F# E D# ---->E. A lényeg, hogy feszes ritmus és egyértelmű irány legyen.
A prog metálban pedig érdemes kilépni a hangnemből a sorok végénél, és ott is a legutolsó hang számít a legjobban, mert ott lépünk vissza az eredeti hangnembe.
@ Szia Tamás . Kőszőnőm Szèpen❤️🎸
🎸🎶🎵
Szia Tamás maris kiprobáltam és nagyon jó, meg kipróbáltam az A spanyol friget is meg a fèl szükitetet is kőszőnőm🎸
Nagyon jó, örülök hogy kipróbáltad és bevált! 🎼🎵🎶
Megnéztem a teljes "Steve Vai e Patrick Souza" videót, én azon nevettem hogy amikor Souza lesétált a színpadról, Vai csak annyi mondott a közönség felé hogy "my son" :D
:D Gondolom a brazil srácnak azóta is minden nap eszébe jut ez a pillanat. :)
EDDIE VAN HALEN... STEVE VAI... YNGWIE MALMSTEEN... RORY GALLAGHER... JOE SATRIANI ...RITCHIE BLACKMORE.. JIMMY PAGE ..KENNY WAYNE ... STEVIE RAY VAUGHAN ..TONY LOMMI ...JOE BONAMASSA.......POPA CHUBBY.....STB th-cam.com/video/54QsO6Bnnbk/w-d-xo.html 🤘🤘🤘
Szinte mindegyikük nagy kedvencem, viszont Popa Chubby-t nem ismertem eddig, köszönöm az ajánlást! Belenéztem a videóba és szenzációs:)
Mondjuk ezt a vén csókát is csipem nagyon!!!Kicsit Hendrix-re hajaz de nagyon ott van!!!th-cam.com/video/6Do97Iah1v4/w-d-xo.html@
Robin Trower nagyon jó :)
Aszt az alapót amire jácod Pete nek a rffjèt nem tudnád elküldeni nekem?
Az eredeti számra játszottam rá a riffet, mert a zenei alap nincs meg nekem sem. Ha TH-cam-on beírod hogy Harem Scarem: Empty Promises, akkor a dal rögtön ezzel a riffel kezdődik majd.
@ ok kősz😂🎸
Szerintem előtte figyelmesen hallgassa meg a teljes Mood Swings lemezt! (Harem Scarem)
Így van, a teljes lemez a dallamos rock stílus egyik kiemelkedő alkotása.
@ Szia Tamás és Floyd. Megfogóm halgatni mert nagyon tecik ez a riff👍❤️🎸Kőszi a Segitsèget
Ezek is jó gitárosok, de ha lehet, én beraknék egy harmadik nevet is: Frank Rohles Németországból, aki egy valóságos multi-gitáros, tehát mindent tud. Érdekesség, hogy Frank 2004-ben a We Will Rock You musical zenekarában volt a fő gitáros.
Minden ajánlásnak örülünk, mert gazdagítja az inspiráció forrását. Meg is kerestem Frank csatornáját, és tényleg szuper, ahogy játszik, nagyon könnyed és mégis energikus a játéka. Ezt a videóját néztem meg most: th-cam.com/video/VtTZUleFC74/w-d-xo.html
@ Akkor lehet egy ajánlásom? Gustavo Guerra, Brazil gitáros. Sajnos csak egy saját albuma van, de szerintem az nagyon jó! Egyébként van saját csatornája is, ahol oktat. Nagyon tetszenek azok a gitárosok, akik nem öncélúan játszanak! Szerintem Ő is ilyen.
th-cam.com/video/rXPRcJTGnm0/w-d-xo.htmlsi=h_L1rWn4PZlG0cOo
Köszönjük a sok értékes videót!
@@marcilesko1058 Szia Marci, köszönöm szépen én is! Gustavo Guerra játékát én is mindenkinek csak ajánlani tudom. A videóival akkor találkoztam, amikor voltak a Guitar Idol versenyek, és az egyikre én is neveztem (még szinte pályakezdő gitárosként, 2009 körül), és Gustavo is indult ezeken. Ha jól emlékszem, ő be is jutott a londoni élő döntőbe (én az utolsó előtti körig jutottam, de akkor az is sok motivációt adott).