Jó volt az adás. Nyugodtan ki lehet kacsingatni más sportokban is. Szívesen meghalgatom egy Ironmanes versenyzőt vagy triatlonost . Abba benne lenne minden sport amit szeretek 🙂
Srácok! Itt a tavasz, nyakunkon a jó idő! Légyszi - taplalkozas és edzés témában egy-egy adást!!!! Amúgy le a kalappal, jók vagytok 👍
3 ปีที่แล้ว +2
Szóval ha 1000 indulnak egy versenyen az ok, ha meg csak páran az p...méregetés. Legalábbis nekem ez jött le ebből a beszélgetésből. Én szeretek hosszú távokat bringázni. Szeretem feszegetni a határaimat, és csodálni az emberi testet, hogy edzéssel és akaraterővel mire képes. Miért fáj nektek az, hogy valakit az tesz boldoggá, hogy megcsinál 100 IronMan-t? Mennyivel másabb az az ember aki éjjel nappal munkával tölti az életét, és hanyagolja el a családját? Vagy teszem azt ég ki idejekorán? Vagy hal bele, a túlzásba vitt munkába? A dopping pedig véleményem szerint a sport minden területén jelen van, pénztől függetlenül. Csak más motiválja az egyént a használatban. Ahol pénz van ott a teljesítmény kényszer, ahol meg nincs, ott valószínű önértékelési problémák.
Érdekes nagyon, hogy a ultrafutásra ő tükörként tekint, de el sem tudja képzelni, hogy az ironman az nem feltétlen menedzserbetegség és nem csak a teljesítménykényszerről szólhat, hanem az is tükör tud lenni. Ahogy "Az út maga a cél", ott is hétről hétre le lehet győzni magát az embernek és egy olyan kihívás ami bár teljesíthető de nem egy könnyen. A legnagyobb hiba amit el lehet követni, ha tényleg fotelből kikelve fél év alatt akar valaki oda eljutni és nem szán rá mondjuk legalább 2 évet.
Jó volt az adás. Nyugodtan ki lehet kacsingatni más sportokban is. Szívesen meghalgatom egy Ironmanes versenyzőt vagy triatlonost . Abba benne lenne minden sport amit szeretek 🙂
Srácok! Itt a tavasz, nyakunkon a jó idő! Légyszi - taplalkozas és edzés témában egy-egy adást!!!! Amúgy le a kalappal, jók vagytok 👍
Szóval ha 1000 indulnak egy versenyen az ok, ha meg csak páran az p...méregetés. Legalábbis nekem ez jött le ebből a beszélgetésből. Én szeretek hosszú távokat bringázni. Szeretem feszegetni a határaimat, és csodálni az emberi testet, hogy edzéssel és akaraterővel mire képes. Miért fáj nektek az, hogy valakit az tesz boldoggá, hogy megcsinál 100 IronMan-t? Mennyivel másabb az az ember aki éjjel nappal munkával tölti az életét, és hanyagolja el a családját? Vagy teszem azt ég ki idejekorán? Vagy hal bele, a túlzásba vitt munkába?
A dopping pedig véleményem szerint a sport minden területén jelen van, pénztől függetlenül. Csak más motiválja az egyént a használatban. Ahol pénz van ott a teljesítmény kényszer, ahol meg nincs, ott valószínű önértékelési problémák.
Érdekes nagyon, hogy a ultrafutásra ő tükörként tekint, de el sem tudja képzelni, hogy az ironman az nem feltétlen menedzserbetegség és nem csak a teljesítménykényszerről szólhat, hanem az is tükör tud lenni. Ahogy "Az út maga a cél", ott is hétről hétre le lehet győzni magát az embernek és egy olyan kihívás ami bár teljesíthető de nem egy könnyen.
A legnagyobb hiba amit el lehet követni, ha tényleg fotelből kikelve fél év alatt akar valaki oda eljutni és nem szán rá mondjuk legalább 2 évet.
Mi az a manager-betegség?