Radnóti Miklós - Nem tudhatom...

แชร์
ฝัง

ความคิดเห็น • 15

  • @istvanneszokol916
    @istvanneszokol916 25 วันที่ผ่านมา

    A lehető legszebb vers. Érettségi tételként ezt huztam ki aminek nagyon örültem. Ez volt a vágyam és sikerült.❤😂

  • @laszlonenagy9304
    @laszlonenagy9304 3 หลายเดือนก่อน +2

    Kedvenc versem és színészem köszönöm szépen.

  • @laszlolakatos929
    @laszlolakatos929 ปีที่แล้ว +6

    Gáti Oszkár lenyűgözően profi!

  • @user-bi2sd2gj7t
    @user-bi2sd2gj7t 7 หลายเดือนก่อน +5

    Ez az egyik legszebb magyar vers, az egyik legkiválóbb előadóművésztől !

  • @jonnekascsehszlovakok
    @jonnekascsehszlovakok 3 หลายเดือนก่อน +2

    Még rengeteg ilyet kérünk!

  • @mihalytoth-bosits9639
    @mihalytoth-bosits9639 2 ปีที่แล้ว +5

    Kedvenc szinkron színészem, ez is nagyon jó, köszönöm!

  • @erikacsanyi5222
    @erikacsanyi5222 4 หลายเดือนก่อน +1

    Gyönyörű volt!

  • @tapaiferenc577
    @tapaiferenc577 2 หลายเดือนก่อน

    Nem tudhata !

  • @tomimi22
    @tomimi22 2 ปีที่แล้ว +3

    Egyik kedvenc versem. Köszönöm! :)

  • @sandornekerekes2121
    @sandornekerekes2121 ปีที่แล้ว +1

    Egyik kedvenc versem ☺

  • @laszlojoni2623
    @laszlojoni2623 ปีที่แล้ว +1

    👌🇭🇺

  • @tapaiferenc577
    @tapaiferenc577 6 หลายเดือนก่อน

    Miért van hogy nem lehet az hogy van így?

  • @tapaiferenc577
    @tapaiferenc577 ปีที่แล้ว

    Ezt nemet nyelvre ,miert nem irtak le! Miert nem tudjak?

  • @Pimre69
    @Pimre69 5 หลายเดือนก่อน +1

    Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
    nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
    kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
    Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
    s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
    Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
    egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
    tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
    s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
    a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
    Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
    s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
    annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
    de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
    az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
    míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
    erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
    a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
    s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,
    az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
    piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
    s a gyárak udvarában komondor hempereg;
    és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
    a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
    s az iskolába menvén, a járda peremén,
    hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
    ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
    nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.
    Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
    s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
    de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
    és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
    világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
    míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
    s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.
    Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.