Jakab-Kiss Viktória: Apám kék szemében ( rap stílusban, női vokállal)

Apám kék szemében látom magamat.
Könnyesre gyászolja az a múltamat,
de engem hidegen érint az elmúlás,
mert az új világ küszöbén elnyel a sodrás.
Utam végeláthatatlan ösvényként tágul,
s elveszek benne, miközben az ajtó zárul.
Mögöttem, ahogy kocsonyásra dermed a pillanat.
miközben apám boncolgatja a mulandóságomat.
Nincs helye pedig a sírásnak, most örömünnep van,
a halandóság felett az újszülött remény halhatatlan.
Kitárom szabad lelkem, nem béklyózza már azt lánc,
a végtelen ígéretében megköttetik az igazi románc.
Én és ő, közben a messzibe kering a bagófüst.
Abban látom, hogy múlik a magányom, de apám küzd.
Társas társtalanság, ám világít az égő cigarettavég,
olyan perc ez neki, miben nincsen már reménység.
Pedig ott vagyok, átélném, ünnepelném az újat,
de ő akkor és ott, a múlt egy percében bentragadt.
Kék szemében tükröződik az imbolygó füstfelhő.
Könnyei annak árnyékában számomra megöröklődő.
Kinek él most jobban a vágya az élni akarásra?
Annak talán, akinek a múltja már nem a társa,
és nem szédíti el a visszajáró fájdalom,
hiszen tudja, hogy működik az égi oltalom.
Apám felemel egy borosüveget,
apám már nem is látja bennem a kincset?
Kiáltanék, de mély kómában fekszem.
Ez az a csend, amiben lefegyverkezem.
Nyugovóra tér örök vándor lelkem,
Érzem, ahogy piheg a lényemben.
De van egy halk echo; s az megszólít,
ez a hang az, mi újra előre lódít,
s láng gyúl kihűlt szívemben.
Visszatáncol hozzám, amit elengedtem.
Apám kék szemében látom magamat.
Könnyesre gyászolja az a múltamat,
de engem hidegen érint az elmúlás,
mert az új világ küszöbén elnyel a sodrás...
Saját versem Suno Ai által megzenésítve.