Ha férfi szerző mert volna ilyet írni, kiátkozta volna a szakma, ez a problémám a beszélgetés egészével is, a kiváló tehetségű kiritkus hölgyek nem lépnek túl a szerző nemi szerepén, azt védelmezve teszik megjegyzéseiket. Erről is érdemes lett volna beszélni, a Kemény név mint brand kanonizálásának kényszeréről, illetve arról, hogy a kritika által reprezentált érdemek a kötetben tetten érhetők-e, megélhetők-e a befogadók elfogultsága, politikussága nélkül is.
az úr idősebb mint a hölgyek, tudja, hogy a mellébeszélésnek is vannak határai. A modern irodalommal az a baj, hogy a 80-90%-a szó szerint szóra se érdemes. Az idézetek alapján ez a könyv is ilyen. Erre ilyen vadul elemezni, meg elmagyarázni...
Én azt hiszem, a kritikát önálló alkotó műfajnak tekinthetjük, az önkifejezés egy formájának, ami ha kellően stílusos, tartalmas, lényeglátóan szigorú, nem elrejti, hanem felvállalja a kritikus értékrendjét, világlátását, már szinte mindegy is, hogy mennyire látja helyesen az elemzett művet, mert önmagában értékké válik. Ilyenkor a kritika által felvetett gondolatokat a műtől függetlenül is tovább lehet gondolni.
a Prae egyszerűen csak öntörvényű? bácsikák, nem hallottak már ölég széptörténetféleségességeket, megfelelően lezáratottan? már itt érzem a hulló-fogukat a mandulám mögött.
Nos, ez nagyon gáz! Egyébként felelős szerkesztő van: Sárközy Bence. Ő a felelős szerkesztője a 2666-nak, aminek (de mynek?) a szerkesztője Greskovits (Demynek?) Endre. Egyébként Sárközy a Súlyszivárványnak is a felelős kiadója (!), ami a Magvetőnél jelent meg. Rendes gyerek lehet ez a Sárközy: ahol tud, szerkeszt. @@Zselésszaloncukor
Nem olvastam ezt a könyvet, de Margócsy István szavai és a felolvasott részletek alapján úgy tűnik, a rengeteg megidézett szerző ellenére itt egy teljesen hagyományos vallomásos művel van dolgunk. Csak amíg mondjuk Ady vagy Petőfi vallomásos szövegei el tudják hitetni, hogy az azokban megjelenített személyiség és az élményanyag valóban különleges és egyedi, és érdemes a figyelmünkre, addig itt nincs ilyen tartalom. A szerző eldicsekszik a műveltségével, de nem lép dialógusba azokkal a szövegekkel, amikről beszél, inkább csak felsorolja, mi mindent olvasott meg látott, és ráadásul unja is az egészet.
![[FINALE] 💸ที่แท้พ่อเป็นผู้ถือหุ้นบริษัทพันล้าน เขากลับใจตอนนี้ก็สายไปแล้ว🙇🏻♂️#ละครคุณธรรม #short](http://i.ytimg.com/vi/yFwgjTFISUI/mqdefault.jpg)
![[UNCUT] เก็บ "สจ.โต้ง" เอี่ยวมาเฟีย รู้ตัวคนบงการ ก่อนสั่งลั่นไก I คนดังนั่งเคลียร์ I 13 ธ.ค.67](http://i.ytimg.com/vi/o-J_p62D40w/mqdefault.jpg)
"hoch értelmiségi gőg" köszönöm, hogy ilyen frappánsan megfogalmazta az én gondolatomat is :)
Kemény Lili könyvét magam egy „körúton belüli”, bennfentes, monologikus giccsnek tartom. (Kardos András, Litera)
Ha férfi szerző mert volna ilyet írni, kiátkozta volna a szakma, ez a problémám a beszélgetés egészével is, a kiváló tehetségű kiritkus hölgyek nem lépnek túl a szerző nemi szerepén, azt védelmezve teszik megjegyzéseiket. Erről is érdemes lett volna beszélni, a Kemény név mint brand kanonizálásának kényszeréről, illetve arról, hogy a kritika által reprezentált érdemek a kötetben tetten érhetők-e, megélhetők-e a befogadók elfogultsága, politikussága nélkül is.
az úr idősebb mint a hölgyek, tudja, hogy a mellébeszélésnek is vannak határai. A modern irodalommal az a baj, hogy a 80-90%-a szó szerint szóra se érdemes. Az idézetek alapján ez a könyv is ilyen. Erre ilyen vadul elemezni, meg elmagyarázni...
Én azt hiszem, a kritikát önálló alkotó műfajnak tekinthetjük, az önkifejezés egy formájának, ami ha kellően stílusos, tartalmas, lényeglátóan szigorú, nem elrejti, hanem felvállalja a kritikus értékrendjét, világlátását, már szinte mindegy is, hogy mennyire látja helyesen az elemzett művet, mert önmagában értékké válik. Ilyenkor a kritika által felvetett gondolatokat a műtől függetlenül is tovább lehet gondolni.
hóhértelmiség
a Prae egyszerűen csak öntörvényű? bácsikák, nem hallottak már ölég széptörténetféleségességeket, megfelelően lezáratottan? már itt érzem a hulló-fogukat a mandulám mögött.
A Lili meg a Sipos Balázs egyszer lassítva nézték végig a Sátántangót.
Azért a Végtelen tréfa műfordításáért megemelem a kalapom mindkettőjük előtt!
Azért a műfordításért, amit még a szerkesztője sem vállalt fel névvel, mert annyira gyatra lett? 😮 @@BrianBrainwashed
Az én példányomat Demynek Endre szerkesztette, az olvasószerkesztője pedig Török Tünde volt. 😊 @@Zselésszaloncukor
@@BrianBrainwashedA Demynek Endre egy álnév. "De minek Endre" :)
Nos, ez nagyon gáz! Egyébként felelős szerkesztő van: Sárközy Bence. Ő a felelős szerkesztője a 2666-nak, aminek (de mynek?) a szerkesztője Greskovits (Demynek?) Endre.
Egyébként Sárközy a Súlyszivárványnak is a felelős kiadója (!), ami a Magvetőnél jelent meg.
Rendes gyerek lehet ez a Sárközy: ahol tud, szerkeszt.
@@Zselésszaloncukor
Nem olvastam ezt a könyvet, de Margócsy István szavai és a felolvasott részletek alapján úgy tűnik, a rengeteg megidézett szerző ellenére itt egy teljesen hagyományos vallomásos művel van dolgunk. Csak amíg mondjuk Ady vagy Petőfi vallomásos szövegei el tudják hitetni, hogy az azokban megjelenített személyiség és az élményanyag valóban különleges és egyedi, és érdemes a figyelmünkre, addig itt nincs ilyen tartalom. A szerző eldicsekszik a műveltségével, de nem lép dialógusba azokkal a szövegekkel, amikről beszél, inkább csak felsorolja, mi mindent olvasott meg látott, és ráadásul unja is az egészet.
Flaubert...té nélkül ejtjük
Kivéve: Flaubert-puska.
Továbbá: Güstaf ;) mint valami török
@@veramayer8567 Ez övön aluli volt! 😂
Magyah phózát olvasni máh hég óta hettenetes időpocsékolás, annál csak az ihodalomtudósok intehphetációja hettenetesebb.
Miért nem lepődtem meg, hogy a két hölgynek tetszett...
Nem tudom, miért gondolta, csak a pontadásig hallgatta a beszélgetést?
Miért nem?
miért nem lepődtem meg, hogy a bácsinak nem.