7-8 éves korom körül már annyira izgatott a talány, hogy mi történik velünk a halál után, a kíváncsiság olyan erejűvé nőtt, szinte feszített belülről, hogy időnként, amikor egy teherautó vagy egy busz robogott felém, felötlött bennem a gondolat, mely szerint egy lépés választ(hat) el a választól, a járdáról lelépve a pillanat tört része alatt enyém lehet a tudás. A belátás, hogy nem feltétlenül halállal végződik ez a történet, valamint a tény, hogy idővel mindenki-nyilván én is-meghal, és a tudás birtokába jut, meggyőzött arról, hogy nem szükséges a tettek mezejére lépnem. A halál mérhetetlen kíváncsisággal tölt el a mai napig, de a mérleg egyensúlyban van, mivel az élet ugyanezt a kíváncsiságot generálja bennem a kezdetektől
Utálom ezeket a kommenteket, de kérlek még egyszer legalább az életben hívjátok el Dinnyés Gerit egy adásra, óriási forma az a pali, szerintem sokan szerették azokat az adásokat amikben szerepelt
Oszkár kijelölni zarándokút, és árasztani filozófia. Mit neki Robi, vagy FAM, simán elvisz egy ilyen témát. Mondjuk Ábris majd kisegíti. Gergely hozza a szokásos kőtábláit és papiruszait. Izgatottan várjuk.
Az utolsó pillanatban nem az nyilall bele az emberbe, hogy húúúha elmulasztottam valamit, hanem az, hogy húúúha mennyire gyáva voltam hogy azzal foglalkoztam, hogy ha meghalok akkor ne legyen bennem olyan érzés hogy elmulasztottam valamit...és emiatt a félelem miatt nem mertem élni. Amint kihuny a fény, érdektelen és értelmetlen lesz minden amit magunk után hagyunk...minden amiért megfeszülve kepesztettünk vagy minden amiért halál nyugodtan éltünk, egyformán értékét veszti.
Nekem már most, az életemben értelmét vesztette. Erre ezen a nyáron kellett rádöbbennem, hosszú és mások számára unalmas sztori. Viszont legalább volt módom hosszan töprengeni a halálról és megnyugodni a gondolattól, hogy egyszer majd nem leszek , és ez a világon semmit sem jelent majd. Egyedül a lányomnak lesz majd igazán mély veszteség, de szoktatom a gondolathoz, hogy utánam is lesz élete, felnőtt már. Szóval ha most, gépelés közben hirtelen meghalnék, én már elengedtem mindent az égvilágon, ami ide kötne, legalábbis úgy gondolom.
@@verai.9260Ennek így is kell lennie. És ezzel dolga lenne minden szülőnek. Megtanítani a gyerekének, hogy a halál természetes része az életnek, megtanulni nem hiányozni egy felnőtt életéből, megértetni, hogy a lényegi rész tovább lett adva, a többi meg hadd menjen, a pihenés szükségszerű jutalom egy teljes élet után, és nem tragédia.
Az élet kisze-kusza,qrwa kemény. Kellemes és átláthatatlan. Tanulok amíg megengedhetek magamnak. Ezzel próbálom elérni a célomat. A halálom előtt azt mondhassam. Megérte
Hidd el, sokan a haláltól is. Ha csak a fájdalom lenne a gond, mindenki tartana magánál egy nagy löket inzulint, ami kirepít egy kómával a létezésből és kész.
ha Robi Lorenso Lamas-ként térne vissza, legyen már egy hogyan űzzük ki a karácsonyi bejgli szellemét magunkból műsor, mert monndjuk rámférne, köööszi és BUÉK
Szerintem a boldogság - szenvedés nem egy pólusú, hanem kettő. Ezt azért mondom, mert megfigyelhető, hogy például a hő esetén, amely egypólusú, annak pozitív léte aktivitást igényel, míg a hideg passzivitást. Még a gravitáció esetén is szükséges a tömeg jelenléte, annak hiánya okozza, hogy nincs ha nincs gravitáció. Azonban valaki lehet boldog akkor is mert cselekszik (életfeltételek megteremtése), és akkor is, ha nem (pihenés, meditáció). Hasonlóképpen szenvedhetünk mert cselekszünk (szenvedés okozás akár magunknak is) és akkor is mert nem (éhezés, fagyhalál). Tehát mindkét pólus lehet aktivitás és passzivitás eredménye. De mivel mindkét irányba elmozdulhatunk aktívan, ezért a boldogság - szenvedés két pólusú kell, hogy legyen.
Én meg senkit sem hallottam arról panaszkodni, hogy szarul érezte magát a születése előtt... Akkor minek aggódni azon, hogy mi lesz a halál után, amikor visszatérünk abba az állapotba ami a születés előtt volt 😉
Sok Mesterem volt életem során és mindig csak egy dolog érdekelt igazán vele kapcsolatban. Úgy látom, hogy ő boldog? (amit én akkor és ott boldognak tartottam) Elégedettnek látom az életével? Amennyiben erre a válasz igen volt, akkor Mester lett és nem "csak" Tanító. Szerintem kellenek a Mesterek, akiket nem szabad összekeverni a Tanítóval, főleg nem a kistérségi megmondókkal. Előbbi kettő fontos, de csak a Mester jól tudja, hogy valaminek az odaadása okozza az igazi, hosszantartó örömöt. Odaadása önzetlenül, hiszen kapta a tudást valahonnan önzetlenül. Hálát érez és vágyat, hogy más is érezhesse azt a jót ami benne van, ezért adni vágyik. A benne lévő jó a szeretet, amit odaadva a másikban is szeretetet okoz. Jó esetben így megy ez tovább. Vannak szerencsések akik több területen is Mesterként tudnak funkcionálni napjaik többségében. Én speciel annak is örülök, hogy Tanító vagyok aki néha mesterkedik jobb napjain..:) Minden nap egy területen vagyok Mester és ebből fakad minden más szeretetteli belőlem. A forrás az apaságom. Ezt ajánlom és kívánom nektek is. Nem, nem tudhatod mit ad. Akkor sem, ha olvastál róla sokat.:) Egy Mester 21 éves koromban elmondta nekem, hogy szerinte bölcs vagyok, muszáj volt annak lennem, de hiányzik a gyerek az életemből. Csodálkoztam, csak 12 évvel később értettem meg miért mondta. Ő már látott, a kis geci..:D Tudta, hogy sosem lesz számomra senki olyan fontos, mint ÉN, csak a gyerek fog megtanítani igazán arra, hogy szolgáló vagyok. Az apaságba bevonódás fürdetéssel, kakatörléssel, órákig tartó altatásokkal, nem alvással, depresszív sávban csúszkáló asszonnyal megtanított arra amire más nem tudott. Hiába a könyvek, beszélgetések, képzések. Tapasztalati úton elsajátítva annak a tudása, értése, érzése, hogy felelős vagy valakiért, minden olvasni és írni valóban tudó embert ráébreszt arra, hogy csak a szeretet a fontos. Ezt kell kiterjeszteni ahogy erősödünk az otthoni körben. Először anyósra, aztán kollégára, aztán a kutyájára és így tovább. A lentiekben érezhető lesz meddig jutottam ezzel, hiszen nektek a szeretetből belőlem igen kevés jut. Majd igyekszem..:) Annál inkább kedvelem a műsoraitokat. Szórakoztat és gyakran tanulok ugyanis. Mindkettőt szeretek. Sehova nem vezet, hogy a haverokkal összeülve egymás önigazolásait támasszátok alá és kifogásokat kerestek a világ milyensége okán. Kifogás, hogy másfélszobábagyereket? Kifogás, hogy jövőrelőléptetnek. Kifogás, hogy ebbeazországba?oktatássincsSE. Kifogás, hogy túlnépesedés, meg Trump, meg M7-es is televan nyáronBlaton. Viktor 10milliókérmegyIndiába GYÓGYUJLNI a PénzembŐŐŐŐ! Kifogás, hogy családazcsalád, vagy mégsenem, ha buzusvagy názi. Khmm.. Azé nem csinálsz gyereket, mert gecire önző vagy! Kevesebb időd és pénzed maradna Netflixre, meg Tenerifére. Szégyen! Még egy zaba az étteremben? Még egy baszás valakivel aki Eszti, vagy Valéria? Dagadt vagy és kifogást keresel, amit persze megtalálsz, pedig 20 percet kéne naponta mozognod és nem megenni 10kor a kocsonyába mártott csülköt székelykáposztával. Értitek.. Ábris elmondja, aztán persze korrigál, hogy mi a dolga az értelmiségnek. Vagy mi lenne..:) Hát szívecskéim, annyit nem ért meg az iskolázott publikum, hogy nem sétálunk nyuszimotorral a futóúton és egy rendelőben 3 széken nem leülök és kettőn a kabátot tárolom... Pont onnan ered a baj, hogy az értelmiség nem tud viselkedni mára. Megy a köldöknézés és a kesergés, pedig nem mutat példát. Kedves értelmiség nem tud viselkedni a belváros kultúrszalonjaiban sem, hiszen nem tud úgy létezni, hogy másokat ne zavarjon. Forgatod a szemed? Nem óbégatsz az ablak alatt? Nem spanglizol az orra alá? Nem káromkodsz, mint a kocsis, ha van gyerek a közelben, ha nincs? Azt bezzeg elvárod, hogy ne basszon szájba a cigány. Azt is, hogy ne legyen büdös a trolin. Kivéve, ha te pisáltad össze..:D Rohadt nagy mák, hogy proli vagyok, aki polgár igyekszik lenni, értelmiségi semmiképpen. Az értelmiségi az úriember kérem... Most spec a Surányi ugrott be. Sok totál másféle szereplőt említhettem volna, de legutóbb őt hallgattam Pogival. Ott egy úriember beszélgetett egy nagyon képzett és okos prolival.
Jo volt, de ezeknel a temaknal mindig eszembe jut Eckhart Tolle es a Most Hatalma ill az Uj Fold c konyve, amelyekben ezekre a kerdesekere sztem sokkal frappansabb es koherensebb valaszokat ad. Neha kapargatjatok azt, amirol o ir, de nagyon kivancsi volnek, ha egyszer elolvasnatok es megbeszelnetek azt, amit o gondol es fejteget ezekrol a kerdesekrol.
A halál gondolata feldolgozhatatlan ameddig éhezed az életet. És születni valószínűleg a legtöbben úgy születnek, hogy éhezik. Mindenki nagyon révbe akar érni, mindenki nagyon meg akar valósulni, és be akar teljesülni. Ha a számodra érdekesnek, vonzónak talált dolgokat elégszer, elegendő intenzitással (mindkettő csupán szubjektív) átélhetted, elkezdhet nem lenni annyira visszariasztó, hogy egyszer véget érhet. De ahhoz kell a megéltség, kell a kiéltség. És nagyon sok ember tud nagyon hosszú évtizedekig ragadni be szenvedéssel teli helyzetekbe, ami nem fog segíteni. Van akinek a gyerekkora, van akinek egy rossz kapcsolat vagy egy betegség, simán csak az eredeti vagy az új családja, világvégéig lehetne sorolni. (Ha egyáltalán nem a fogantatásnál lettél mindjárt rosszul huzalozva.) Én kifejezetten kevésnek tartanám azoknak az embereknek a számát, akik úgy halhatnak meg, hogy faltam eleget, nevettem eleget, táncoltam eleget, szerettem eleget, alkottam eleget, gyönyörködtem eleget, felfedeztem eleget, tulajdonképp az élet egy kicsit mintha amúgy is kezdett volna már redundánsan hatni, az meg csak még - még akart adni, de én már éreztem azt, élveztem azt, szerettem azt, olyan ismerős volt már minden, adja mostmár másnak, azoknak akik abból még nem kaptak, engem meg mostmár adjon oda a sírnak. Ez csak kevesek sorsa szerintem. A legtöbben vergődnek, kapkodnak, szenvednek, kínlódnak, és messze megvalósulatlanul vannak végül a gödörbe lökve. (Majdnem mindegy hogy 18 vagy 81 évesen, ha végül beteljesületlen az az élet. A 81 éves akkor csak hosszabban vergődött.) Attól olyan tragikus a halál. Beteljesületlen életeket kaszál el az élet. Az olyan ember egyetlen dologban találhat menedéket, a halál elkerülhetetlenségében. Hogy ugyan neki nem sikerült megértenie, hogy akkor neki miért kellett megszületnie, minek kellett mindezen keresztülmennie, mi célja lehetett az életnek vele, mert azt az egyet mostmár biztosan tudja, hogy az a cél nem ő volt. De végül nem csak a selejtet, de a beteljesültet is levágja az élet. Nem érti minek kellett annyinak a rajthoz állnia ha csak egy ér majd a célba, de végül mindenki megy a levesbe. Legfeljebb a megvalósultnak az élet nem fájt annyira.
Sztem attól, hogy fájni fog. Különben ha 1nél több agysejtje van vkinek, akkor jobban fél attól, hogy roncsként épp elmével kell hosszú éveket végigszenvednie, mire végre eljön a halál
@toumetha nos, akkor a haldoklástól félek, de nem a haláltól. És milyen érdekes a világ... épp ma gondolkodtam azon, hogy mennyi ember "fosik" ettől. Lásd COVID. Nem hiszem el, h mindenkinek olyan jó az életminősége, hogy a halál ennyire fenyegető lenne vagy az, h a halál után a semmi jön. Ezek az emberek még nem gondoltak bele, hogy hány ember halt meg úgy, hogy senki se emlékszik rájuk és eljutnak az élet értelme kérdésig. A kérdésig, hogy mi értelme van annak amit csinálnak. És akkor jön a felismerés, h semmi és jön a nihilizmus, a Tao vagy az, hogy minden erejükkel el akarnak érni valamit a hátralevő időben. Itt ismét kinyílik a kérdés, amit már a szárnyas fejvadász (1982) is boncolgatott: emberibb az embernél. Emberibb a pozitív- vagy a negatív tulajdonságaiban? És felveti a kérdést, h mindazok akik már jártak a túloldalon mit hoztak magukkal? A sötétséget (én) vagy a fényt és szeretetet. Szintén fontos kérdés, hogy baj vagy nem baj az, ha valaki /nem/ fél\szorong? Miért nem lesz vki öngyilkos, ha már ennyire nem érdekli a lét és nem lét? - na kiváncsi vagyok, h hozzá tudsz tenni vagy wl tudsz venni a gondolataimból
Azért a nemlét nem olyan ijesztő elgondolás. El sem tudjuk képzelni milyen lehet, de akkor meg inkább megint csak az ismeretlentől félünk. Asszem én másodsorban leginkább attól szoktam félni az életben is meg a halállal kapcsolatban is. Tudod, ilyenek, hogy hogyan illik viselkedni közben. :D Mi van ha még ezt is le tudom baszni úgy igazán és megsértem a túlvilági nagy törvényeket, aminek következtében ártatlan csillagbálnák pusztulnak el valahol a téridő messzeségében, aminek következtében a jelenkor élői szörnyűséges kínok közt szenvednek majd és minden ház falára az én nevem kerül fel azzal a szöveggel, hogy "miatta van az egész". De ezek csak az ártalmatlanabb szorongásaimhoz kapcsolódó képek, a félelmem az, hogy van olyan rossz, amit el sem tudok képzelni. Na nem a halál maga a rossz, hanem amit én teszek tök véletlenül utána. Elsősorban azonban, mint földi élőlény, én sokkal inkább attól tartok, hogy mi lesz itt azokkal, akiknek az életminősége az én életbenmaradásomon múlik. Pl. a coviddal kapcsolatban is csak ez volt a magamra vonatkozó félelmem, de még mindig jobb eshetőségnek láttam (és látom), ha egy pusztító járvány során csak én halálozok el. Csak úgy meghalni viszont felelőtlenség és nem mellesleg mélységes illetlenség lenne részemről. Nemlétezni szerintem inkább jutalom mint szörnyűség. A nagyon bénákat folyton visszaküldik. Én tudom, hogy mindig elrontok valahol valamit. Még csak nem is az egészet. Meg valahol tudom is előre, hogy mit, és nem tudom nem elkövetni újra és újra. Alig várom, hogy egyszer jól végezzem be ezt az életet.
@@JusztinaLBerta érdekes felvetések. 😊 Szerintem a legtöbb a saját bizonytalanságod által generált. Hidd el a halálodban nem lehetsz önző, az csak rólad kell szóljon, úgy ahogy azt már előre eltervezted. Ne érvénytelenítsd magad. Sem az életedben, sem a halálodban. A kilépés és a belépés is egyaránt fontos. Nem csak az itt eltöltött idő. Sőt megsúgok egy nagy titkot. Mindegyikőnk elcsesz nagyon sok dolgot. Mondjuk úgy hogy többször rontjuk el a dolgokat, amikkel próbálkozunk mint nem. 🤣 Ez a tanulási folyamat része. Én el sem tudok képzelni rosszabb dolgot a semminél. Hogy meghalsz és nincs utána semmi. Nekem ez a legijesztőbb. Érvényteleníti a létezésem. Szerencsére eléggé biztos vagyok benne, hogy van valami. Sőt meg merem kockáztatni hogy elég határozott elképzelésem van arról hogy kb mi is van utána. 😁 Nem hiszek a rosszban, a gonoszban. Nem hiszek a mennyben és pokolban. Nem hiszek a büntetésben. Halálunk után a lelkünk egy olyan helyen pihen meg, ami maga a nyugalom és a béke. A tanulás és az ismeretek összegzésének helye. Egy olyan hely amire mindig is vagyakozunk visszatérni, de ha igazán tudnánk róla, akkor sosem akarnánk nem hamar visszatérni megint. Túl kényelmes és biztonságos. 😊
Ambris teljesen vakon van..hagy fejtsem ki: látható hogy megszülettek az első gondolatai a fejében a világról, de nagyon önleleplező hogy ezek a gondolatok teljesen éretlenek amikor a világmindenségre vonatkoztatva adja elő ezeket. Érződik hogy saját gondolatait nagyon mélynek érzi miközben külső szemlélőnek teljesen világos hogy a felszínt kapargatja. Természetesen ez is relatív, mert ha egy átlag megafonoshoz hasonlítjuk akkor Ambris is tekinthető magas kultúra képviselőjének. Látszik hogy elindult egy szellemi fejlődésen, de ha ez nem fog tovább fejlődni csak egy "baloldali Hont András lesz belőle". Gondolataiból kiérződik ez a romantikus felfogás, hogy a világ megváltható, megváltoztatható. Legszerencsésebb esetben is csak értelmezhető, de már az is különlegesnek számít ha az ember meg tudja figyelni azt ami körülötte van. A jelenség amit Ambris produkált olyannyira triggerelő volt, hogy a másik két személy mondanivalójára nem is tudtam koncentrálni. Ambris politikai újságírása csak azért hat újszerűen magyaroszágon mert senki nem fogalmaz meg hasonló gondolatokat, viszont cikkeinek tartalma véleményem szerint sokkal inkább csak külföldi cikkek magyarra fordításából áll mintsem saját gondolataiból. Persze ez annak nem feltűnő aki csak magyar hírekből tájékozódik és ezért hat neki újszerűen. A végére már csak a hipotézisem maradt. Szerintem nem mást láthatunk itt, mint a kontraszelekciót Nagyon valószínűnek tartom hogy Ambris műsorban szereplése nem a gondolatainak köszönhető hanem sokkal inkább a baráti/családi kapcsolatainak. Ez persze elismerhetetlen és részemről bizonyíthatatlan. Ez tényleg csak a megérzésem a látottak alapján.
A -bal- szerencsémnek köszönhetően egy helyen szebesültem azzal, hogy létezik, egy AtvSpirit nevű tévécsatorna. A TV műsorában a csatorna saját magát pronótáló részben mutatta be két zászlóshajóját, sztárját és reklámozta azok, illetve az azokról szóló könyveit. A két sztár könyv nem volt más mint egy Sas Józsiról szóló könvy és Puzsér könyve, mindkettő a tévé kiadásában. Azért ez kemény, hogy Puzsér Sas Józsi szintre jutott.
Helyesen élni szerintem nem vallásosan is a tízparancsolat betartása lenne mind a 8,x milliard embernek! Akkor a ne ölj az állatokra is érvényes lenne...a kapitalizmus bedőlne azonnal...nem lenne ipari gyilkolás...a bolygó szárazföldi része pont bőséges takarmányt és munkát biztosítana 24milliárd embernek is!...
Ez egy naív hülyeség úgy ahogy van. Semmi sem úgy zajlana ahogy azt te elképzeled. Egyébként a tízparancsolat nem tiltja az állatok leölését. Az nem fáj a lelkednek amikor a legyet vagy a szúnyogot lecsapod? :)
Abris, protestans etika miatt vettetek a torit a francia forradalomtol, akkor is, ha ugy erzekelted, hogy wokok miatt van. :) Semmikeppen sem Marx miatt, viszont az ertelmisegi agyas mondas biztos neki sem tetszene!
Ennyire tévúton lenne a buddhizmus? Csak létszomj van. A nem létezés szomja is a létszomjból fakad, a jó lét hiányából. Az érzékek szomja is létszomj. Én három elkerülhetetlen szenvedésről tudok: betegség, öregedés, halál. Minden más szenvedés meg abból fakad, hogy ezeket próbáljuk elkerülni. Nem olyan bonyolult dolog ez, hogy a Szélsőközép bölcsészkara kelljen hozzá. Új parancsolatot adok néktek, nevezzük Vonnegut első törvényének: Úgy is megdöglesz, ne bonyolítsd túl...
Vonnegut inkább azt mondja, hogy a halál csak egy aktuális állapot, valahol, valamikor az a halott él. És ha ötdimenziós lényként gondolkodsz, te is belátod, hogy ez bizony így van. 3 elkerülhetetlen szenvedés? Az öregséget tök jól el lehet kerülni egy korai halállal, a betegséget meg egy szándékos halállal. A halál meg egyáltalán nem biztos, hogy szenvedés. Akkor már inkább a születéssel járó szenvedés elkerülhetetlenebb. Az első levegővétel, na az durva.
@@Mr1421china Nem vagyok sem elég öreg, sem elég beteg ahhoz, hogy ebben alkalmam legyen tévedni. És pl. 3452-ben, egyáltalán nem vagyok életben. Szóval...
Én nem félek a haláltól. Attól inkább félek, hogy nem emberhez méltó módon tudom leélni az életem, hiába teszek meg mindent. Dolgozok/ adózok. Mégis van egy olyan sanda gyanúm, hogy nekem nem adatott meg egy szép öregkor.
Ha a "megteszek mindent" nálad a "dolgozom/adózom", akkor tényleg nem lesz szép öregkorod, de életed sem. Ez nem a "minden", ettől csak eszel és csekket fizetsz be. Ez nem, Élet. Az Élet a szívközpontú belső munkával és annak megélésével kezdődik. Ha csak a munkára vetítjük ezt ki: azt a hivatást végzed, amire hivatott vagy? Amit szenvedélyesen szeretsz cinálni? Amiben kiteljesedsz? Önálló vagy? Ha igen, az már nem "munka". Na itt kezdődik...és millió módon folytatódik. Ha így élsz, akkor megadatik a szép Élet és a szép Öreg Kor. Jó utat!
Mikrofonnal valamit kezdjenek kérem mert zavaró a kuttyogása, egyébként meg köszönöm az adást!
7-8 éves korom körül már annyira izgatott a talány, hogy mi történik velünk a halál után, a kíváncsiság olyan erejűvé nőtt, szinte feszített belülről, hogy időnként, amikor egy teherautó vagy egy busz robogott felém, felötlött bennem a gondolat, mely szerint egy lépés választ(hat) el a választól, a járdáról lelépve a pillanat tört része alatt enyém lehet a tudás. A belátás, hogy nem feltétlenül halállal végződik ez a történet, valamint a tény, hogy idővel mindenki-nyilván én is-meghal, és a tudás birtokába jut, meggyőzött arról, hogy nem szükséges a tettek mezejére lépnem. A halál mérhetetlen kíváncsisággal tölt el a mai napig, de a mérleg egyensúlyban van, mivel az élet ugyanezt a kíváncsiságot generálja bennem a kezdetektől
Nagyon jó beszélgetés, örülök hogy rákattintottam
Utálom ezeket a kommenteket, de kérlek még egyszer legalább az életben hívjátok el Dinnyés Gerit egy adásra, óriási forma az a pali, szerintem sokan szerették azokat az adásokat amikben szerepelt
Nekem nincs külön Dinnyés Önki Spotifiy playlistem, amit időről-időre elindítok. Nyáris sincs.
Lélekemelő beszélgetés volt! Köszönöm! ❤
"Felkészültem a halálra, felkészültem a halálra, az életre nem készített senki!!!" Annyira jó, hogy mindenre van egy Akela idézet!
Oszkár kijelölni zarándokút, és árasztani filozófia. Mit neki Robi, vagy FAM, simán elvisz egy ilyen témát. Mondjuk Ábris majd kisegíti.
Gergely hozza a szokásos kőtábláit és papiruszait.
Izgatottan várjuk.
CSUNDERLIK PÉTER NEM LESZ TÖBBET?
Lehetne..
Létezés vagy nem létezés?
Épp a napokban merült fel bennem is ez a kérdés!....
ez olyan gyereles baszki.
Az utolsó pillanatban nem az nyilall bele az emberbe, hogy húúúha elmulasztottam valamit, hanem az, hogy húúúha mennyire gyáva voltam hogy azzal foglalkoztam, hogy ha meghalok akkor ne legyen bennem olyan érzés hogy elmulasztottam valamit...és emiatt a félelem miatt nem mertem élni. Amint kihuny a fény, érdektelen és értelmetlen lesz minden amit magunk után hagyunk...minden amiért megfeszülve kepesztettünk vagy minden amiért halál nyugodtan éltünk, egyformán értékét veszti.
Nekem már most, az életemben értelmét vesztette. Erre ezen a nyáron kellett rádöbbennem, hosszú és mások számára unalmas sztori. Viszont legalább volt módom hosszan töprengeni a halálról és megnyugodni a gondolattól, hogy egyszer majd nem leszek , és ez a világon semmit sem jelent majd. Egyedül a lányomnak lesz majd igazán mély veszteség, de szoktatom a gondolathoz, hogy utánam is lesz élete, felnőtt már. Szóval ha most, gépelés közben hirtelen meghalnék, én már elengedtem mindent az égvilágon, ami ide kötne, legalábbis úgy gondolom.
@@verai.9260Ennek így is kell lennie. És ezzel dolga lenne minden szülőnek. Megtanítani a gyerekének, hogy a halál természetes része az életnek, megtanulni nem hiányozni egy felnőtt életéből, megértetni, hogy a lényegi rész tovább lett adva, a többi meg hadd menjen, a pihenés szükségszerű jutalom egy teljes élet után, és nem tragédia.
Ez jó volt srácok👌🏼❤
Az élet olyan nemi úton terjedő betegség, amelynek a halálozási aránya 100%. ❤️
Ebbe a 100%-ba már Jézus Krisztus is bele van számolva?
@zajzzzz ő is meghalt.
Béndek Ábris és Nagy Gergő 🎉 igazán lehengerlő páros!
24:05 Próbálom nézni, de az a Furby a polcon folyamatosan ítélkezik felettem😭
Furby a polcon: 👁️👄👁️
Az élet kisze-kusza,qrwa kemény.
Kellemes és átláthatatlan.
Tanulok amíg megengedhetek magamnak.
Ezzel próbálom elérni a célomat.
A halálom előtt azt mondhassam.
Megérte
Nem a haláltól fél az ember, hanem az odáig vezető úttól.
Hidd el, sokan a haláltól is. Ha csak a fájdalom lenne a gond, mindenki tartana magánál egy nagy löket inzulint, ami kirepít egy kómával a létezésből és kész.
Ez egyáltalán nincs így, egy zuhanó gépen senki nem fog a zuhanástól félni, sokkal inkább a földetéréstől
Az ismeretlentől...az ismeretlenbe fejest ugrani csak hittel lehet.
ha Robi Lorenso Lamas-ként térne vissza, legyen már egy hogyan űzzük ki a karácsonyi bejgli szellemét magunkból műsor, mert monndjuk rámférne, köööszi és BUÉK
Szerintem a boldogság - szenvedés nem egy pólusú, hanem kettő. Ezt azért mondom, mert megfigyelhető, hogy például a hő esetén, amely egypólusú, annak pozitív léte aktivitást igényel, míg a hideg passzivitást. Még a gravitáció esetén is szükséges a tömeg jelenléte, annak hiánya okozza, hogy nincs ha nincs gravitáció. Azonban valaki lehet boldog akkor is mert cselekszik (életfeltételek megteremtése), és akkor is, ha nem (pihenés, meditáció). Hasonlóképpen szenvedhetünk mert cselekszünk (szenvedés okozás akár magunknak is) és akkor is mert nem (éhezés, fagyhalál). Tehát mindkét pólus lehet aktivitás és passzivitás eredménye. De mivel mindkét irányba elmozdulhatunk aktívan, ezért a boldogság - szenvedés két pólusú kell, hogy legyen.
Pozitív szál lenni az idő szövetében..
A témáról Brooklyn legmérgesebb embere című film jut eszembe. Robin Williams utolsó filmje.
Én meg senkit sem hallottam arról panaszkodni, hogy szarul érezte magát a születése előtt... Akkor minek aggódni azon, hogy mi lesz a halál után, amikor visszatérünk abba az állapotba ami a születés előtt volt 😉
Ugye, azzal a kotonfejű fehér izével nem akarjátok megpocsékoltatni Furbyt? Amúgy köszönöm az adást, érdekes volt!
Tetszett!
Na ezt józanul is meghallgatom.
nagyon jó, amit a “hajtásról, kaparásról, előrejutásról” mondtatok: azaz hogy az egész csak egy átverés
Peak műsorvezető válogatás
Nem tudod mi lesz miután feldobod a talpad? Miért nem kérdezed meg attól, aki már volt odaát?
Sok Mesterem volt életem során és mindig csak egy dolog érdekelt igazán vele kapcsolatban. Úgy látom, hogy ő boldog? (amit én akkor és ott boldognak tartottam) Elégedettnek látom az életével?
Amennyiben erre a válasz igen volt, akkor Mester lett és nem "csak" Tanító. Szerintem kellenek a Mesterek, akiket nem szabad összekeverni a Tanítóval, főleg nem a kistérségi megmondókkal.
Előbbi kettő fontos, de csak a Mester jól tudja, hogy valaminek az odaadása okozza az igazi, hosszantartó örömöt. Odaadása önzetlenül, hiszen kapta a tudást valahonnan önzetlenül. Hálát érez és vágyat, hogy más is érezhesse azt a jót ami benne van, ezért adni vágyik. A benne lévő jó a szeretet, amit odaadva a másikban is szeretetet okoz. Jó esetben így megy ez tovább.
Vannak szerencsések akik több területen is Mesterként tudnak funkcionálni napjaik többségében. Én speciel annak is örülök, hogy Tanító vagyok aki néha mesterkedik jobb napjain..:)
Minden nap egy területen vagyok Mester és ebből fakad minden más szeretetteli belőlem. A forrás az apaságom. Ezt ajánlom és kívánom nektek is. Nem, nem tudhatod mit ad. Akkor sem, ha olvastál róla sokat.:)
Egy Mester 21 éves koromban elmondta nekem, hogy szerinte bölcs vagyok, muszáj volt annak lennem, de hiányzik a gyerek az életemből. Csodálkoztam, csak 12 évvel később értettem meg miért mondta. Ő már látott, a kis geci..:D Tudta, hogy sosem lesz számomra senki olyan fontos, mint ÉN, csak a gyerek fog megtanítani igazán arra, hogy szolgáló vagyok. Az apaságba bevonódás fürdetéssel, kakatörléssel, órákig tartó altatásokkal, nem alvással, depresszív sávban csúszkáló asszonnyal megtanított arra amire más nem tudott. Hiába a könyvek, beszélgetések, képzések. Tapasztalati úton elsajátítva annak a tudása, értése, érzése, hogy felelős vagy valakiért, minden olvasni és írni valóban tudó embert ráébreszt arra, hogy csak a szeretet a fontos. Ezt kell kiterjeszteni ahogy erősödünk az otthoni körben. Először anyósra, aztán kollégára, aztán a kutyájára és így tovább. A lentiekben érezhető lesz meddig jutottam ezzel, hiszen nektek a szeretetből belőlem igen kevés jut. Majd igyekszem..:) Annál inkább kedvelem a műsoraitokat. Szórakoztat és gyakran tanulok ugyanis. Mindkettőt szeretek.
Sehova nem vezet, hogy a haverokkal összeülve egymás önigazolásait támasszátok alá és kifogásokat kerestek a világ milyensége okán. Kifogás, hogy másfélszobábagyereket? Kifogás, hogy jövőrelőléptetnek. Kifogás, hogy ebbeazországba?oktatássincsSE. Kifogás, hogy túlnépesedés, meg Trump, meg M7-es is televan nyáronBlaton. Viktor 10milliókérmegyIndiába GYÓGYUJLNI a PénzembŐŐŐŐ! Kifogás, hogy családazcsalád, vagy mégsenem, ha buzusvagy názi.
Khmm..
Azé nem csinálsz gyereket, mert gecire önző vagy! Kevesebb időd és pénzed maradna Netflixre, meg Tenerifére. Szégyen! Még egy zaba az étteremben? Még egy baszás valakivel aki Eszti, vagy Valéria? Dagadt vagy és kifogást keresel, amit persze megtalálsz, pedig 20 percet kéne naponta mozognod és nem megenni 10kor a kocsonyába mártott csülköt székelykáposztával. Értitek..
Ábris elmondja, aztán persze korrigál, hogy mi a dolga az értelmiségnek. Vagy mi lenne..:) Hát szívecskéim, annyit nem ért meg az iskolázott publikum, hogy nem sétálunk nyuszimotorral a futóúton és egy rendelőben 3 széken nem leülök és kettőn a kabátot tárolom... Pont onnan ered a baj, hogy az értelmiség nem tud viselkedni mára. Megy a köldöknézés és a kesergés, pedig nem mutat példát. Kedves értelmiség nem tud viselkedni a belváros kultúrszalonjaiban sem, hiszen nem tud úgy létezni, hogy másokat ne zavarjon. Forgatod a szemed? Nem óbégatsz az ablak alatt? Nem spanglizol az orra alá? Nem káromkodsz, mint a kocsis, ha van gyerek a közelben, ha nincs? Azt bezzeg elvárod, hogy ne basszon szájba a cigány. Azt is, hogy ne legyen büdös a trolin. Kivéve, ha te pisáltad össze..:D
Rohadt nagy mák, hogy proli vagyok, aki polgár igyekszik lenni, értelmiségi semmiképpen. Az értelmiségi az úriember kérem... Most spec a Surányi ugrott be. Sok totál másféle szereplőt említhettem volna, de legutóbb őt hallgattam Pogival. Ott egy úriember beszélgetett egy nagyon képzett és okos prolival.
Jo volt, de ezeknel a temaknal mindig eszembe jut Eckhart Tolle es a Most Hatalma ill az Uj Fold c konyve, amelyekben ezekre a kerdesekere sztem sokkal frappansabb es koherensebb valaszokat ad. Neha kapargatjatok azt, amirol o ir, de nagyon kivancsi volnek, ha egyszer elolvasnatok es megbeszelnetek azt, amit o gondol es fejteget ezekrol a kerdesekrol.
A halál gondolata feldolgozhatatlan
ameddig éhezed az életet.
És születni valószínűleg a legtöbben úgy születnek,
hogy éhezik.
Mindenki nagyon révbe akar érni,
mindenki nagyon meg akar valósulni,
és be akar teljesülni.
Ha a számodra érdekesnek, vonzónak talált dolgokat
elégszer, elegendő intenzitással (mindkettő csupán szubjektív) átélhetted,
elkezdhet nem lenni annyira visszariasztó,
hogy egyszer véget érhet.
De ahhoz kell a megéltség, kell a kiéltség.
És nagyon sok ember tud nagyon hosszú évtizedekig ragadni be
szenvedéssel teli helyzetekbe, ami nem fog segíteni.
Van akinek a gyerekkora, van akinek egy rossz kapcsolat vagy egy betegség,
simán csak az eredeti vagy az új családja, világvégéig lehetne sorolni.
(Ha egyáltalán nem a fogantatásnál lettél mindjárt rosszul huzalozva.)
Én kifejezetten kevésnek tartanám azoknak az embereknek a számát,
akik úgy halhatnak meg,
hogy faltam eleget, nevettem eleget, táncoltam eleget, szerettem eleget,
alkottam eleget, gyönyörködtem eleget, felfedeztem eleget,
tulajdonképp az élet egy kicsit mintha amúgy is kezdett volna már redundánsan hatni,
az meg csak még - még akart adni,
de én már éreztem azt, élveztem azt, szerettem azt,
olyan ismerős volt már minden,
adja mostmár másnak, azoknak akik abból még nem kaptak,
engem meg mostmár adjon oda a sírnak.
Ez csak kevesek sorsa szerintem.
A legtöbben vergődnek, kapkodnak, szenvednek, kínlódnak,
és messze megvalósulatlanul vannak végül a gödörbe lökve.
(Majdnem mindegy hogy 18 vagy 81 évesen,
ha végül beteljesületlen az az élet.
A 81 éves akkor csak hosszabban vergődött.)
Attól olyan tragikus a halál.
Beteljesületlen életeket kaszál el az élet.
Az olyan ember egyetlen dologban találhat menedéket,
a halál elkerülhetetlenségében.
Hogy ugyan neki nem sikerült megértenie,
hogy akkor neki miért kellett megszületnie,
minek kellett mindezen keresztülmennie,
mi célja lehetett az életnek vele,
mert azt az egyet mostmár biztosan tudja,
hogy az a cél nem ő volt.
De végül nem csak a selejtet,
de a beteljesültet is levágja az élet.
Nem érti minek kellett annyinak a rajthoz állnia
ha csak egy ér majd a célba,
de végül mindenki megy a levesbe.
Legfeljebb a megvalósultnak
az élet nem fájt annyira.
hol van a Robi :( ?
Jó a fiatalokat hallani.. még 30 év a világvégéig.
Nem hiszem hogy a haláltól félünk. Inkább a nemléttől.
Sztem attól, hogy fájni fog. Különben ha 1nél több agysejtje van vkinek, akkor jobban fél attól, hogy roncsként épp elmével kell hosszú éveket végigszenvednie, mire végre eljön a halál
@leoblento6 az a haldoklás. A halál csak egy pillanat. De szerintem a legtöbben attól szoronganak, hogy nincs semmi azután.
@toumetha nos, akkor a haldoklástól félek, de nem a haláltól. És milyen érdekes a világ... épp ma gondolkodtam azon, hogy mennyi ember "fosik" ettől. Lásd COVID. Nem hiszem el, h mindenkinek olyan jó az életminősége, hogy a halál ennyire fenyegető lenne vagy az, h a halál után a semmi jön. Ezek az emberek még nem gondoltak bele, hogy hány ember halt meg úgy, hogy senki se emlékszik rájuk és eljutnak az élet értelme kérdésig. A kérdésig, hogy mi értelme van annak amit csinálnak. És akkor jön a felismerés, h semmi és jön a nihilizmus, a Tao vagy az, hogy minden erejükkel el akarnak érni valamit a hátralevő időben.
Itt ismét kinyílik a kérdés, amit már a szárnyas fejvadász (1982) is boncolgatott: emberibb az embernél. Emberibb a pozitív- vagy a negatív tulajdonságaiban?
És felveti a kérdést, h mindazok akik már jártak a túloldalon mit hoztak magukkal? A sötétséget (én) vagy a fényt és szeretetet. Szintén fontos kérdés, hogy baj vagy nem baj az, ha valaki /nem/ fél\szorong? Miért nem lesz vki öngyilkos, ha már ennyire nem érdekli a lét és nem lét? - na kiváncsi vagyok, h hozzá tudsz tenni vagy wl tudsz venni a gondolataimból
Azért a nemlét nem olyan ijesztő elgondolás. El sem tudjuk képzelni milyen lehet, de akkor meg inkább megint csak az ismeretlentől félünk.
Asszem én másodsorban leginkább attól szoktam félni az életben is meg a halállal kapcsolatban is. Tudod, ilyenek, hogy hogyan illik viselkedni közben. :D Mi van ha még ezt is le tudom baszni úgy igazán és megsértem a túlvilági nagy törvényeket, aminek következtében ártatlan csillagbálnák pusztulnak el valahol a téridő messzeségében, aminek következtében a jelenkor élői szörnyűséges kínok közt szenvednek majd és minden ház falára az én nevem kerül fel azzal a szöveggel, hogy "miatta van az egész". De ezek csak az ártalmatlanabb szorongásaimhoz kapcsolódó képek, a félelmem az, hogy van olyan rossz, amit el sem tudok képzelni. Na nem a halál maga a rossz, hanem amit én teszek tök véletlenül utána.
Elsősorban azonban, mint földi élőlény, én sokkal inkább attól tartok, hogy mi lesz itt azokkal, akiknek az életminősége az én életbenmaradásomon múlik. Pl. a coviddal kapcsolatban is csak ez volt a magamra vonatkozó félelmem, de még mindig jobb eshetőségnek láttam (és látom), ha egy pusztító járvány során csak én halálozok el. Csak úgy meghalni viszont felelőtlenség és nem mellesleg mélységes illetlenség lenne részemről.
Nemlétezni szerintem inkább jutalom mint szörnyűség. A nagyon bénákat folyton visszaküldik. Én tudom, hogy mindig elrontok valahol valamit. Még csak nem is az egészet. Meg valahol tudom is előre, hogy mit, és nem tudom nem elkövetni újra és újra. Alig várom, hogy egyszer jól végezzem be ezt az életet.
@@JusztinaLBerta érdekes felvetések. 😊 Szerintem a legtöbb a saját bizonytalanságod által generált. Hidd el a halálodban nem lehetsz önző, az csak rólad kell szóljon, úgy ahogy azt már előre eltervezted. Ne érvénytelenítsd magad. Sem az életedben, sem a halálodban. A kilépés és a belépés is egyaránt fontos. Nem csak az itt eltöltött idő. Sőt megsúgok egy nagy titkot. Mindegyikőnk elcsesz nagyon sok dolgot. Mondjuk úgy hogy többször rontjuk el a dolgokat, amikkel próbálkozunk mint nem. 🤣 Ez a tanulási folyamat része.
Én el sem tudok képzelni rosszabb dolgot a semminél. Hogy meghalsz és nincs utána semmi. Nekem ez a legijesztőbb. Érvényteleníti a létezésem. Szerencsére eléggé biztos vagyok benne, hogy van valami. Sőt meg merem kockáztatni hogy elég határozott elképzelésem van arról hogy kb mi is van utána. 😁
Nem hiszek a rosszban, a gonoszban. Nem hiszek a mennyben és pokolban. Nem hiszek a büntetésben. Halálunk után a lelkünk egy olyan helyen pihen meg, ami maga a nyugalom és a béke. A tanulás és az ismeretek összegzésének helye. Egy olyan hely amire mindig is vagyakozunk visszatérni, de ha igazán tudnánk róla, akkor sosem akarnánk nem hamar visszatérni megint. Túl kényelmes és biztonságos. 😊
Ambris teljesen vakon van..hagy fejtsem ki: látható hogy megszülettek az első gondolatai a fejében a világról, de nagyon önleleplező hogy ezek a gondolatok teljesen éretlenek amikor a világmindenségre vonatkoztatva adja elő ezeket. Érződik hogy saját gondolatait nagyon mélynek érzi miközben külső szemlélőnek teljesen világos hogy a felszínt kapargatja. Természetesen ez is relatív, mert ha egy átlag megafonoshoz hasonlítjuk akkor Ambris is tekinthető magas kultúra képviselőjének. Látszik hogy elindult egy szellemi fejlődésen, de ha ez nem fog tovább fejlődni csak egy "baloldali Hont András lesz belőle". Gondolataiból kiérződik ez a romantikus felfogás, hogy a világ megváltható, megváltoztatható. Legszerencsésebb esetben is csak értelmezhető, de már az is különlegesnek számít ha az ember meg tudja figyelni azt ami körülötte van. A jelenség amit Ambris produkált olyannyira triggerelő volt, hogy a másik két személy mondanivalójára nem is tudtam koncentrálni. Ambris politikai újságírása csak azért hat újszerűen magyaroszágon mert senki nem fogalmaz meg hasonló gondolatokat, viszont cikkeinek tartalma véleményem szerint sokkal inkább csak külföldi cikkek magyarra fordításából áll mintsem saját gondolataiból. Persze ez annak nem feltűnő aki csak magyar hírekből tájékozódik és ezért hat neki újszerűen. A végére már csak a hipotézisem maradt. Szerintem nem mást láthatunk itt, mint a kontraszelekciót Nagyon valószínűnek tartom hogy Ambris műsorban szereplése nem a gondolatainak köszönhető hanem sokkal inkább a baráti/családi kapcsolatainak. Ez persze elismerhetetlen és részemről bizonyíthatatlan. Ez tényleg csak a megérzésem a látottak alapján.
És a végén valahová eljutottál?
Az Ötödik Pecsét jutott eszembe.
Akkor talán nem hal meg?
A -bal- szerencsémnek köszönhetően egy helyen szebesültem azzal, hogy létezik, egy AtvSpirit nevű tévécsatorna. A TV műsorában a csatorna saját magát pronótáló részben mutatta be két zászlóshajóját, sztárját és reklámozta azok, illetve az azokról szóló könyveit. A két sztár könyv nem volt más mint egy Sas Józsiról szóló könvy és Puzsér könyve, mindkettő a tévé kiadásában. Azért ez kemény, hogy Puzsér Sas Józsi szintre jutott.
Csak azért, mert egy csatorna promózza őket, még nem jelenti, hogy közük is lenne egymáshoz
Legalább nem Sas Tamás.
🎉
Mi volt, mi volt, Mi lesz, mi lesz?
Jaj-jaj-jaj.
Na így kell nem élni.
Helyesen élni szerintem nem vallásosan is a tízparancsolat betartása lenne mind a 8,x milliard embernek!
Akkor a ne ölj az állatokra is érvényes lenne...a kapitalizmus bedőlne azonnal...nem lenne ipari gyilkolás...a bolygó szárazföldi része pont bőséges takarmányt és munkát biztosítana 24milliárd embernek is!...
Ez egy naív hülyeség úgy ahogy van. Semmi sem úgy zajlana ahogy azt te elképzeled. Egyébként a tízparancsolat nem tiltja az állatok leölését. Az nem fáj a lelkednek amikor a legyet vagy a szúnyogot lecsapod? :)
Abris, protestans etika miatt vettetek a torit a francia forradalomtol, akkor is, ha ugy erzekelted, hogy wokok miatt van. :) Semmikeppen sem Marx miatt, viszont az ertelmisegi agyas mondas biztos neki sem tetszene!
Mi van már ez új esztendőben? A Megbeszéljükben nincs Bolgár úr, az Önkényesben nincs Puzsér úr...
Persze, mert 6 kamu diploma vs 1 rendes diploma. 🤣 jk, de szerintem nem kifejezetten számít a diplomák száma ebben az esetben
HOMOSZKÁR
Ennyire tévúton lenne a buddhizmus? Csak létszomj van. A nem létezés szomja is a létszomjból fakad, a jó lét hiányából. Az érzékek szomja is létszomj. Én három elkerülhetetlen szenvedésről tudok: betegség, öregedés, halál. Minden más szenvedés meg abból fakad, hogy ezeket próbáljuk elkerülni. Nem olyan bonyolult dolog ez, hogy a Szélsőközép bölcsészkara kelljen hozzá. Új parancsolatot adok néktek, nevezzük Vonnegut első törvényének: Úgy is megdöglesz, ne bonyolítsd túl...
Vonnegut inkább azt mondja, hogy a halál csak egy aktuális állapot, valahol, valamikor az a halott él. És ha ötdimenziós lényként gondolkodsz, te is belátod, hogy ez bizony így van.
3 elkerülhetetlen szenvedés? Az öregséget tök jól el lehet kerülni egy korai halállal, a betegséget meg egy szándékos halállal. A halál meg egyáltalán nem biztos, hogy szenvedés. Akkor már inkább a születéssel járó szenvedés elkerülhetetlenebb. Az első levegővétel, na az durva.
@JusztinaLBerta onnan tudod, hogy tévedsz, hogy még életben vagy...
@@Mr1421china Nem vagyok sem elég öreg, sem elég beteg ahhoz, hogy ebben alkalmam legyen tévedni.
És pl. 3452-ben, egyáltalán nem vagyok életben. Szóval...
Nem szeretek ezen gondolkodni, ti meg nem tudtok újat mondani a témában. Beszélgessetek inkább az ufókról.😂
MIKROFON!!!
🤍🤍🤍
Én nem félek a haláltól.
Attól inkább félek, hogy nem emberhez méltó módon tudom leélni az életem, hiába teszek meg mindent.
Dolgozok/ adózok.
Mégis van egy olyan sanda gyanúm, hogy nekem nem adatott meg egy szép öregkor.
Ha a "megteszek mindent" nálad a "dolgozom/adózom", akkor tényleg nem lesz szép öregkorod, de életed sem. Ez nem a "minden", ettől csak eszel és csekket fizetsz be. Ez nem, Élet. Az Élet a szívközpontú belső munkával és annak megélésével kezdődik. Ha csak a munkára vetítjük ezt ki: azt a hivatást végzed, amire hivatott vagy? Amit szenvedélyesen szeretsz cinálni? Amiben kiteljesedsz? Önálló vagy? Ha igen, az már nem "munka". Na itt kezdődik...és millió módon folytatódik. Ha így élsz, akkor megadatik a szép Élet és a szép Öreg Kor. Jó utat!
@@slowlifeineurope Mi van, ha nincs semmi, amit szenvedélyesen szeret csinálni?
Dislike-ot adtam először, aztán láttam hogy nincs Puzsér, és like-ra váltottam👍😉
Köszönjük Puzserfobias
Sekélyes hozzáállás. Na nem az hogy nem szereted a Robit.