- "Szeretném leszögezni, hogy az idézetemet kiragadták a kontextusból!" - "Tehát nem szárad rengeteg vér a kezén?" - "...dehogynem, de ez most mellékes!"
Szia Ákos, én is szeretem a töris/kultúrás könyveket (másfajtát nem is nagyon olvasok). Én speciál a skandináv mitológiáról és a bushido-ról szoktam olvasgatni mostanában. Mellesleg én szívesen megnézem a kisebb csapot lemészárlását is :)
Na, a skandináv mitológiáról semmilyen anyagom nincs, és annyit is tudok róla körülbelül. :D Mijamoto Muszasi "Az öt elem könyve"-t viszont elolvastam, talán újra is kéne olvasnom belátható időn belül. A kisebb csapatoknál jellemzően azt szoktam megpróbálni, hogy csak az "eltiprás"-részről szerepeljen egy-két perc; megkísérlek majd egy egészséges kompromisszumot hozni össze a manuál/autokalk között, de a hangsúly az előbbin fog maradni, azt hiszem.
@@AkosJaccik Hát ha szeretnéd tágítani a tudásodat az északi vagy a keleti kultúrákban akkor a skandinav-mitologia pont hu (nem tudom hogy a youtube hogy tolerálja a linkeket) weblapon egész jól levannak írva a dolgok magyarul, angolul illetve németül saga könyvek olvasását javaslom, keleti kúltúrából mint magyarul mint angolul a hagakure-t javaslom yamamoto cunetomo-tól ahol valós szájhagyomány útján terjedő történetek és az egyik klán történetei alapján mutatja be az író a régi szamurájok eszméit a bushidót az akkorra már hanyatló imperialista japánnak (gondolom a háború művészetét már biztos olvastad szóval azt nem is ajánlom). De egyébként imádok minden kultúráról olvasni, a legutóbb az indoszkítákról olvastam akik a hinduizmus alapját tették le (valószínűleg, bár sok az ismeretlen), de a római/latin kúltúrárol is sokat olvastam és mindig a rome totalwar jutott eszembe közben {biztos túl sok gameplay videót néztem róla ;) }, de az abszolút kedvenceim a szamurájok és a vikingek.
Ákos ebben az időben (rise of the republic) az íj és nyíl mennyire voltak elterjedtek és a ókör maradék részében és azt is, hogy kétkezes kardok, harci fejszék, alabárdok és egyéb ilyen kétkezes fegyverek és egy vagy kettő kezes buzogányok sima és láncos voltak e az ókorban? (am ezt kB 3 videóval előbb akartam kérdezni 😋)
Az egyenes válasz az, hogy nem tudom. Ami homályos elképzeléseim és fél-megalapozatlan sejtéseim vannak a korról a forrásaim alapján, az az, hogy hasonlóan a hellén városállamokhoz, az íj egyszerű botíj lehetett a térségben és nem lehetett számottevő impaktja. Ezt valószínűsítem az ábrázolások, említések relatív hiányából (a leletek hiányát természetesen nem húzhatom rá erre, hiszen nyilván egy bronzsisak sokkal-sokkal inkább elő fog kerülni mint egy konzerválódott íj) illetve a csatározások lefolyását firtató feltételezésekből. Talán egy fél fokkal több esélye van a parittyának, mint könnyebben elkészíthető és hordható fegyvernek, amit maga az alapvetően kézitusára rágyógyult gyalogos is magánál tarthatott. Kétkezes kardokról, alabárdokról a térségben nem tudok, ennek egyrészt oka lehetett a fémek viszonylagos magas árszintje is, de oka lehetett az is, hogy a fémipar az akkori szintjén nem tudta rendesen megszabadítani az alapanyagot a szennyezőktől. Talán a legtöbb, amit tehettek, hogy többször hajtogatva átkovácsolták a darabot, így a salak nagyrészét kitakarítva, de a kén, foszfor stb. tartalom ettől még jórészt maradt olyan, amilyen, tehát a legnagyobb figyelem mellett is necces volt olyan fegyvert előállítani, amit nem lehetett csomóra kötni, vagy fordítva, nem tört ketté, mint az üveg mondjuk egy szar helyen lévő szennyeződés vagy hibahely miatt. Törésmechanikáról ugyan csak annyit tanítottak nekem, hogy "van ilyen is", de azt józan paraszti ésszel is könnyű belátni, hogy minél hosszabb/nagyobb egy fegyver, ha szar vasból/acélból van, annál valószínűbb, hogy baj lesz, hiszen nagyobb térfogatra statisztikailag több hiba eshet, vagy mondjuk egy hosszabb kard olyan nyomatéki behatást kap, ami a károsodásával jár, holott ugyanabban a szituációban egy rövidebb kard esetleg megúszná. Ez is természetesen egy spekuláció a részemről, de lehetett egy ok az akár sok közül. A buzogányokról dettó rohadt keveset tudok, ami rémlik róluk (...aztán vagy tévedek, vagy sem), hogy jóval kevésbé voltak elterjedtek itt nyugaton, mint mondjuk az ember gondolná teszem azt, filmek nyomán. A közel-keleten és a steppe-n valóban használatban voltak jellemzően félkezes formában, de láncon megkockáztatom, hogy jóformán sosem. Ami úgy-ahogy hasonló lehet ehhez, az a cséphadaró, de az kétkezes és gyalogos harcászatban használta a középkor, így kevésbé önveszélyes (ill. ez is kérdéses, hogy mennyire is volt elterjedt valódi csatatéren; vívókönyv mindenesetre foglalkozik vele, talán Talhoffer, ha jól emlékszem). Bunkók teljesen biztosan szerepet kaphattak, de úgy tűnik, ha valaki meg tudta fizetni a fémet, akkor inkább szúrt vele, semmint ütött. Még az sincs kizárva, hogy ennek többek közt az is oka lehetett, hogy egy zúzott seb, törött csont akkoriban is úgy-ahogy begyógyulhatott, de egy szúrt seb akkor is könnyen életveszélyes volt és ma is életveszélyes lehet, nem beszélve esetlegesen arról a pszichikai oldalról, hogy az átlyuggatott, vérző emberek nem segítik elő a haveri harci morált. Ezzel szemben a keleti relatív elterjedtség mivel magyarázható? Jó kérdés. Talán a lóháton használattal van összefüggésben, talán a fegyver anyagigényével, talán kulturális okai is vannak - nem tudom. De valószínűleg nem is szerencsés a végtelenségig egyszerűsíteni a kérdést.
"Akkor embereket kezdünk el megölni. Ez általában, úgy vettem észre, hogy a problémáink zömét megoldja."
Ákos
- "Szeretném leszögezni, hogy az idézetemet kiragadták a kontextusból!"
- "Tehát nem szárad rengeteg vér a kezén?"
- "...dehogynem, de ez most mellékes!"
Nagyon jó ez a sorozat! Grat!
Igazán köszönöm!
Szia Ákos, én is szeretem a töris/kultúrás könyveket (másfajtát nem is nagyon olvasok). Én speciál a skandináv mitológiáról és a bushido-ról szoktam olvasgatni mostanában. Mellesleg én szívesen megnézem a kisebb csapot lemészárlását is :)
Na, a skandináv mitológiáról semmilyen anyagom nincs, és annyit is tudok róla körülbelül. :D Mijamoto Muszasi "Az öt elem könyve"-t viszont elolvastam, talán újra is kéne olvasnom belátható időn belül.
A kisebb csapatoknál jellemzően azt szoktam megpróbálni, hogy csak az "eltiprás"-részről szerepeljen egy-két perc; megkísérlek majd egy egészséges kompromisszumot hozni össze a manuál/autokalk között, de a hangsúly az előbbin fog maradni, azt hiszem.
@@AkosJaccik Hát ha szeretnéd tágítani a tudásodat az északi vagy a keleti kultúrákban akkor a skandinav-mitologia pont hu (nem tudom hogy a youtube hogy tolerálja a linkeket) weblapon egész jól levannak írva a dolgok magyarul, angolul illetve németül saga könyvek olvasását javaslom, keleti kúltúrából mint magyarul mint angolul a hagakure-t javaslom yamamoto cunetomo-tól ahol valós szájhagyomány útján terjedő történetek és az egyik klán történetei alapján mutatja be az író a régi szamurájok eszméit a bushidót az akkorra már hanyatló imperialista japánnak (gondolom a háború művészetét már biztos olvastad szóval azt nem is ajánlom). De egyébként imádok minden kultúráról olvasni, a legutóbb az indoszkítákról olvastam akik a hinduizmus alapját tették le (valószínűleg, bár sok az ismeretlen), de a római/latin kúltúrárol is sokat olvastam és mindig a rome totalwar jutott eszembe közben {biztos túl sok gameplay videót néztem róla ;) }, de az abszolút kedvenceim a szamurájok és a vikingek.
Nekem is megvan ez a könyv :)
Megkérték az árát! :D
@@AkosJaccik Megvan egy ideje, viszont karácsonyra kaptam, szóval nem tudom akkor ilyen áron mozgott... :D
Jó ez a sorozat nem hagyhatod abba mert NEM! :)
Meghajlok a körbenforgó érvelés előtt! :D
Ákos ebben az időben (rise of the republic) az íj és nyíl mennyire voltak elterjedtek és a ókör maradék részében és azt is, hogy kétkezes kardok, harci fejszék, alabárdok és egyéb ilyen kétkezes fegyverek és egy vagy kettő kezes buzogányok sima és láncos voltak e az ókorban? (am ezt kB 3 videóval előbb akartam kérdezni 😋)
Az egyenes válasz az, hogy nem tudom. Ami homályos elképzeléseim és fél-megalapozatlan sejtéseim vannak a korról a forrásaim alapján, az az, hogy hasonlóan a hellén városállamokhoz, az íj egyszerű botíj lehetett a térségben és nem lehetett számottevő impaktja. Ezt valószínűsítem az ábrázolások, említések relatív hiányából (a leletek hiányát természetesen nem húzhatom rá erre, hiszen nyilván egy bronzsisak sokkal-sokkal inkább elő fog kerülni mint egy konzerválódott íj) illetve a csatározások lefolyását firtató feltételezésekből. Talán egy fél fokkal több esélye van a parittyának, mint könnyebben elkészíthető és hordható fegyvernek, amit maga az alapvetően kézitusára rágyógyult gyalogos is magánál tarthatott.
Kétkezes kardokról, alabárdokról a térségben nem tudok, ennek egyrészt oka lehetett a fémek viszonylagos magas árszintje is, de oka lehetett az is, hogy a fémipar az akkori szintjén nem tudta rendesen megszabadítani az alapanyagot a szennyezőktől. Talán a legtöbb, amit tehettek, hogy többször hajtogatva átkovácsolták a darabot, így a salak nagyrészét kitakarítva, de a kén, foszfor stb. tartalom ettől még jórészt maradt olyan, amilyen, tehát a legnagyobb figyelem mellett is necces volt olyan fegyvert előállítani, amit nem lehetett csomóra kötni, vagy fordítva, nem tört ketté, mint az üveg mondjuk egy szar helyen lévő szennyeződés vagy hibahely miatt. Törésmechanikáról ugyan csak annyit tanítottak nekem, hogy "van ilyen is", de azt józan paraszti ésszel is könnyű belátni, hogy minél hosszabb/nagyobb egy fegyver, ha szar vasból/acélból van, annál valószínűbb, hogy baj lesz, hiszen nagyobb térfogatra statisztikailag több hiba eshet, vagy mondjuk egy hosszabb kard olyan nyomatéki behatást kap, ami a károsodásával jár, holott ugyanabban a szituációban egy rövidebb kard esetleg megúszná. Ez is természetesen egy spekuláció a részemről, de lehetett egy ok az akár sok közül.
A buzogányokról dettó rohadt keveset tudok, ami rémlik róluk (...aztán vagy tévedek, vagy sem), hogy jóval kevésbé voltak elterjedtek itt nyugaton, mint mondjuk az ember gondolná teszem azt, filmek nyomán. A közel-keleten és a steppe-n valóban használatban voltak jellemzően félkezes formában, de láncon megkockáztatom, hogy jóformán sosem. Ami úgy-ahogy hasonló lehet ehhez, az a cséphadaró, de az kétkezes és gyalogos harcászatban használta a középkor, így kevésbé önveszélyes (ill. ez is kérdéses, hogy mennyire is volt elterjedt valódi csatatéren; vívókönyv mindenesetre foglalkozik vele, talán Talhoffer, ha jól emlékszem). Bunkók teljesen biztosan szerepet kaphattak, de úgy tűnik, ha valaki meg tudta fizetni a fémet, akkor inkább szúrt vele, semmint ütött. Még az sincs kizárva, hogy ennek többek közt az is oka lehetett, hogy egy zúzott seb, törött csont akkoriban is úgy-ahogy begyógyulhatott, de egy szúrt seb akkor is könnyen életveszélyes volt és ma is életveszélyes lehet, nem beszélve esetlegesen arról a pszichikai oldalról, hogy az átlyuggatott, vérző emberek nem segítik elő a haveri harci morált. Ezzel szemben a keleti relatív elterjedtség mivel magyarázható? Jó kérdés. Talán a lóháton használattal van összefüggésben, talán a fegyver anyagigényével, talán kulturális okai is vannak - nem tudom. De valószínűleg nem is szerencsés a végtelenségig egyszerűsíteni a kérdést.