Jakab-Kiss Viktória: A szívemben élt egy világ...

Hinni nehéz, ha elszállnak a szavak,
ha csak az én szívem őrizte őket igazinak.
Meseszerűen átélt, végül magányos percek.
Hittem töretlen, de ti könnyen feledtek...
Ígéretesnek tűnő kapcsolatok,
az út végén mégis egyedül ballagok.
Színesre festett világ; csak én láttam bele,
hogy ezeknek a színeknek tényleg van ereje.
Fekete-fehér most a lét, nincs más opció.
Ki ma barát volt, holnap betolakodó
a szívembe. Ha fény is, a sötétje lennék.
Nem tudom hinni, hogy másképp is lehet még.
Ígéretesnek tűnő kapcsolatok,
az út végén mégis egyedül ballagok.
Színesre festett világ; csak én láttam bele,
hogy ezeknek a színeknek tényleg van ereje.
A szívemben élt egy világ; lemondtam róla rég.
de lelkemben a fény még tartaléklángon ég.
Hinni akarom, hogy van, aki még tényleg jó maradt,
aki a lelkembe lát, és nem a kirakat felé bólogat.
Ígéretesnek tűnő kapcsolatok,
az út végén mégis egyedül ballagok.
Színesre festett világ; csak én láttam bele,
hogy ezeknek a színeknek tényleg van ereje.
A szívemben élt ez a világ; lemondtam róla rég.
de lelkemben a fény még tartaléklángon ég.
Hinni akarom, hogy van, aki még tényleg jó maradt,
aki a lelkembe lát, és nem a kirakat felé bólogat.
Aki előtt a lényeg rejtve nem marad,
mert látni akar, hogy én is láthassak.
Hogy én is láthassak..
Saját versem Suno Ai által megzenésítve.