Mese, nem igaz, hogy ez a magyar tette, de erre fogták! Szóval, ………. volt, de sok sok baksis kifizetése után rafogta az igazmodó redva, mocsok …………, hogy magyar volt! Nem!!! Igen, valóban ott élt, de biz más templomocskaba jart a redva és ráadásul nem magyar volt! Mar itt is hazudik a redva, rohadek vak-itán!! Amikor Janos Pált megtamadták, akkor is vacilláltak, hogy magyart mondanak a hírekbe, és a médiaban! De valaki hamarabb elmondta, hogy ki volt az igazi tettes, repült is a vak-itánból, porzott a feneke!!Bizony! Redva mocskok!!
Micsoda mocsok pápa, vérgőztől bűzlött az összes, mind gyermekek megrontója, nem egy eredeti könyvben lehet olvasni, úgy használtak a pápák, bíborosok érsekek a kispapokat, szerzeteseket, mint asszonyt, azaz volt akit halalra b…tak! Pfujj, tetves, mocskok!!! Szent Peti teónon!? Krisztusanak elég volt egy szamárhát! Csöpögő nyállal harcolt ezek szerint a hatalomért, sz..t a kereszténysegre mind! Gyilkoltak, öltek a hatalomért! Ezért kellett az Egy-ház, semmi másra, meg a hőn ahított trón! Rohadjon ki a lelke mindnek!! Fricink is azért került ide, mert imadta a zsenge hnagyon zsenge) hátsó fertályt! Pfujj!!!!
Szent Péter soha nem lépett Európa földjére, nem járt Rómában. Rómában nem az ő sírja van. A Római Katolikus Egyház nem Jézus egyháza, Jézusnak nincs köze ehhez a szervezethez.
A baldahin a kigyo szinboluma, a csontváz furcsa oda nem illõ. Az obélisque ugyan az mint Párizsban Washingtonban Egyiptomból valo és pogány vallási szimboluma.
Jézus soha nem akart templomokat főleg nem bazilikát! " Úgy imádkozz, hogy imád ......maradjon!" És most pedig olyan időszakba léptünk, hogy lassan újra baj lesz ha Jézust hiszed!!
Kifejtem, hogy miért tartom vitathatónak az állítást, hogy az ősegyházak mind egyenrangúak voltak 1054-ig, és hogy Róma csupán ekkor kezdett volna felemelkedni a többi egyház fölé. 1. Az apostoli eredet és Róma különleges szerepe: Már a korai egyházban is világos jelek vannak arra, hogy Róma mindig is különleges státuszt élvezett. Ennek alapja az, hogy Róma püspöke Péter és Pál apostolokra vezette vissza a székhelyének alapítását. Az apostoli hagyomány szerint Péter különleges szerepe (Mt 16,18-19: "Te Péter vagy, és én erre a sziklára építem egyházamat") nem csak szimbolikus volt, hanem tényleges vezető szerepet adott neki az egyház egységének fenntartásában. A korai egyházatyák, mint például Szent Irenaeus (Kr. u. 180 körül), egyértelműen hangsúlyozzák, hogy a római egyház a többi egyház felett álló autoritással bír, amikor az apostoli hagyományok őrzéséről van szó. 2. A római egyház vezető szerepe a zsinatokon: A korai egyetemes zsinatok (pl. Niceai Zsinat 325-ben, Konstantinápolyi Zsinat 381-ben) mindegyikén Róma különleges státuszt élvezett, és a pápák részt vettek a zsinatok döntéseiben. Például a Chalcedoni Zsinaton (451) kimondták: "Péter szólt Leó által", utalva ezzel arra, hogy a római pápa szava különleges súllyal bír. Bár Konstantinápoly, Alexandria, Antiochia és Jeruzsálem is jelentős központok voltak, a zsinatokon mindig is Róma véleménye volt a meghatározó, különösen hitbeli kérdésekben. 3. Az 1054-es nagy egyházszakadás okai: Az 1054-es egyházszakadás (schizma) valóban fontos fordulópont volt a keleti és nyugati egyházak közötti kapcsolatban, de ez nem azt jelenti, hogy addig a két oldal teljesen egyenrangú volt. Róma már a kezdetektől vezető szerepet játszott a kereszténységben, és a keleti egyházak is elismerték Róma primátusát, csak később, főként politikai és kulturális különbségek miatt kezdtek eltávolodni egymástól. A szakadás mögött sokkal összetettebb történelmi, teológiai és politikai tényezők álltak, és nem egyszerűen Róma „kiválása” a többi egyház közül. 4. Pápai primátus a korai egyházatyák szerint: Szent Ciprián (Kr. u. 250 körül), a karthágói püspök, például egyértelműen kijelenti, hogy Róma az "egység forrása", és hogy az egyház központja Péter székhelyén nyugszik. Szent Ambrus és Szent Ágoston szintén egyértelműen kiálltak Róma vezető szerepe mellett, és ezt nem kérdőjelezte meg a keleti egyház sem. Még a keleti egyházatyák, mint például Szent Athanáz és Szent Bazil, is többször Rómához fordultak, amikor teológiai viták során egységre és támogatásra volt szükségük. 5. A Konstantinápolyi patriarchátus felemelkedése: Fontos megjegyezni, hogy a konstantinápolyi patriarchátus csak később, a politikai körülmények miatt próbált egyenlő státuszt követelni Rómával. Konstantinápoly püspöke csak azután emelkedett jelentőségre, hogy a város a Római Birodalom keleti fővárosává vált. Ezt a politikai tényezőt is figyelembe kell venni, amikor a kelet-nyugat viszonyt vizsgáljuk. Összegzés: Tehát, bár az 1054-es szakadás jelentős esemény volt, nem mondható, hogy addig Róma és a többi központ egyenrangú lett volna. Róma apostoli alapítása, Péter primátusa és a korai egyházatyák tanítása mind arra utalnak, hogy Rómának mindig is különleges szerepe volt a keresztény egyház vezetésében. A szakadás tehát nem Róma „felemelkedését” jelenti, hanem egy hosszú folyamat része volt, amely már az első évszázadokban megmutatkozott.
@@XyzWse001 A Római biborosnak tárgyalásra volt felhatalmazása nem pedig kiközötisitésre,Leó Pápa már 3hónapja halott volt. A cölibátus teljesen idegen az Isteni teremtésben,a Bibliában.
@@Baltelei Köszönöm a válaszod, és örömmel tisztázom a felvetett kérdéseket. Elsőként a pápai kiközösítés és a cölibátus témakörére reagálok, mivel mindkettő összetett és jelentős kérdés az egyháztörténet és a teológia terén. 1. A pápai kiközösítés kérdése: Az 1054-es nagy egyházszakadás (schizma) valóban egy bonyolult történelmi folyamat volt, és igazad van abban, hogy IX. Leó pápa már három hónappal azelőtt meghalt, hogy a szakadás hivatalosan bekövetkezett volna. Azonban fontos megérteni, hogy a pápa megbízottai (legátusai), élükön Humbert bíborossal, a pápa nevében és megbízásából cselekedtek. Amikor 1054-ben a konstantinápolyi Hagia Sophiában letették a kiközösítési okiratot (bulla), Humbert még mindig IX. Leó felhatalmazásából járt el, annak ellenére, hogy a pápa már elhunyt. Az 1054-es esemény tehát hivatalosan a Római Egyház képviseletében történt. Fontos azt is megjegyezni, hogy a szakadás nem csak egyetlen eseményen alapult, hanem hosszú politikai és kulturális feszültségek eredménye volt a nyugati és keleti egyház között. Bár az 1054-es exkommunikáció fontos szimbólum volt, a valós elidegenedés már korábban elkezdődött, és a következő évszázadok során vált véglegessé. 2. A cölibátus kérdése: A cölibátus valóban olyan kérdés, amely gyakran vita tárgyát képezi, különösen a katolikus és protestáns teológiai vitákban. A cölibátus (a papi nőtlenség) azonban nem idegen az isteni teremtéstől vagy a Bibliától, ahogyan azt sokan feltételezik. a) Bibliai alapok: A Bibliában maga Jézus és Szent Pál is példát ad a cölibátusra, és mindketten elismerik a szűzi élet értékét. Jézus a Máté 19:12-ben azt mondja: "Mert vannak heréltek, akik anyjuk méhétől születtek így, és vannak heréltek, akiket az emberek heréltek meg, és vannak heréltek, akik magukat herélték meg a mennyek országáért. Aki el tudja fogadni, fogadja el." Szent Pál pedig az 1 Korinthus 7:7-8-ban kifejezetten ajánlja a nőtlenséget: "Szeretném ugyanis, ha minden ember olyan lenne, mint én; de mindenkinek saját kegyelmi ajándéka van Istentől, egyiknek ilyen, másiknak olyan. Az egyedülállóknak és az özvegyeknek azt mondom: jó nekik, ha úgy maradnak, mint én." Pál tehát elismeri a cölibátust, mint egy különleges hivatást, amely lehetővé teszi, hogy valaki teljesen Istennek szentelje az életét. b) Az egyházi gyakorlat: A cölibátus nem univerzális elvárás volt az egyház kezdetén, de fokozatosan vált általánossá a nyugati egyházban a 4. századtól kezdve. A cölibátus bevezetése nem az isteni teremtés elleni dolog, hanem egy olyan szabadon választott életforma, amely segíti a papokat, hogy teljes mértékben Isten szolgálatára és az egyházra összpontosíthassanak. A keleti egyházakban a házas papok hagyománya megmaradt, de a püspökök és szerzetesek számára a cölibátus továbbra is elvárt. 3. A cölibátus teológiai értéke: A cölibátus célja nem az isteni teremtés tagadása, hanem a papi hivatás különleges feladatának való teljes odaadás. Az egyház hagyománya szerint a cölibátus lehetővé teszi, hogy a papok lelkileg szabadabban szolgálják Isten népét, mivel nem kötelezi őket a család iránti felelősség. Emellett Jézus és Pál példája is azt mutatja, hogy az Istennek való teljes odaadás gyakran szűzi életet követel meg. Összegzés: Összességében tehát a pápai kiközösítés és a cölibátus kérdése körüli viták gyakran félreértésekre alapulnak. A pápai hatalom már a korai egyházban is jelentős volt, és a cölibátus pedig bibliai alapokon nyugszik, amely az egyház fejlődése során alakult ki. A történelmi és teológiai háttér megértése segíthet tisztázni ezeket a kérdéseket.
หลายเดือนก่อน +1
most is ott van a kupola tengelye alatt a - 2. szinten
Jaj kedves, nehéz lehet úgy dolgozni, hogy folyamatosan szédülsz, szerintem le kellene számolnod és odaengedni olyat, aki hasznot is tud hajtani a munkájával.
@@nandorszalai4225miért, te hiszel ezeknek a redváknak!? Nem! Ha valóban szent petya volt, sza…t a hatalomra, a trónra! Ezek direkt ennyi baromsagot terjesztenek, a sok hülye meg elhiszi, hiszen “pap monttaaaa”, ja, ezek gyilkoltak le a vilagon a legtobb embert! Nincs a földnek olyan negyzetcentimétere, amely ne tocsogott volna a vértől redva tetveknek köszönhetően!!! A mai ember hülyébb és sötétebb, mint az allítólagos sötét középkori kiszolgáltatott emberek!!
![กี่หมื่นฟ้า | Your Sky Series EP.1 [1/4]](http://i.ytimg.com/vi/vLGjxFL6U_I/mqdefault.jpg)
Csodálatosan gyönyörű ❤
Ez az egèsz A pápák ès püspökök hiuságat tükrözi.
Tényleg undorító ,ez a pazarlása a pápáknak.
Ès a mérhetetlen kabzsiságát a jólét iránt,de semmi köze a lelkükben az igazi teremtő ISTENHEZ,ha nem a SÁTÁNI Egyház Kővetői mind!!!!😎😎😎👹👹👹👹
Mese, nem igaz, hogy ez a magyar tette, de erre fogták! Szóval, ………. volt, de sok sok baksis kifizetése után rafogta az igazmodó redva, mocsok …………, hogy magyar volt! Nem!!! Igen, valóban ott élt, de biz más templomocskaba jart a redva és ráadásul nem magyar volt! Mar itt is hazudik a redva, rohadek vak-itán!! Amikor Janos Pált megtamadták, akkor is vacilláltak, hogy magyart mondanak a hírekbe, és a médiaban! De valaki hamarabb elmondta, hogy ki volt az igazi tettes, repült is a vak-itánból, porzott a feneke!!Bizony! Redva mocskok!!
Micsoda mocsok pápa, vérgőztől bűzlött az összes, mind gyermekek megrontója, nem egy eredeti könyvben lehet olvasni, úgy használtak a pápák, bíborosok érsekek a kispapokat, szerzeteseket, mint asszonyt, azaz volt akit halalra b…tak! Pfujj, tetves, mocskok!!!
Szent Peti teónon!? Krisztusanak elég volt egy szamárhát! Csöpögő nyállal harcolt ezek szerint a hatalomért, sz..t a kereszténysegre mind! Gyilkoltak, öltek a hatalomért! Ezért kellett az Egy-ház, semmi másra, meg a hőn ahított trón! Rohadjon ki a lelke mindnek!! Fricink is azért került ide, mert imadta a zsenge hnagyon zsenge) hátsó fertályt! Pfujj!!!!
Aljasságát, vérgőzös hataloméhségét!!
Szent Péter soha nem lépett Európa földjére, nem járt Rómában. Rómában nem az ő sírja van. A Római Katolikus Egyház nem Jézus egyháza, Jézusnak nincs köze ehhez a szervezethez.
10:06 után: "Longin íját, amivel eltalálta Krisztus bordáját..." Az olasz műsor fordítója nem normális...
A baldahin a kigyo szinboluma, a csontváz furcsa oda nem illõ. Az obélisque ugyan az mint Párizsban Washingtonban Egyiptomból valo és pogány vallási szimboluma.
Nekem is elálna a lélegzetem a nagy szomorúságtól valyon ezt akarta a Megváltó
Isten soha nem kivánta
Jézus soha nem akart templomokat főleg nem bazilikát! " Úgy imádkozz, hogy imád ......maradjon!" És most pedig olyan időszakba léptünk, hogy lassan újra baj lesz ha Jézust hiszed!!
Az Ősegyházak 5 központtal 1054-ig egyenrangúak voltak,ekkor Róma kivált s aztán a Többi keresztény egyház főlé probált emelkedni.
Kifejtem, hogy miért tartom vitathatónak az állítást, hogy az ősegyházak mind egyenrangúak voltak 1054-ig, és hogy Róma csupán ekkor kezdett volna felemelkedni a többi egyház fölé.
1. Az apostoli eredet és Róma különleges szerepe:
Már a korai egyházban is világos jelek vannak arra, hogy Róma mindig is különleges státuszt élvezett. Ennek alapja az, hogy Róma püspöke Péter és Pál apostolokra vezette vissza a székhelyének alapítását. Az apostoli hagyomány szerint Péter különleges szerepe (Mt 16,18-19: "Te Péter vagy, és én erre a sziklára építem egyházamat") nem csak szimbolikus volt, hanem tényleges vezető szerepet adott neki az egyház egységének fenntartásában. A korai egyházatyák, mint például Szent Irenaeus (Kr. u. 180 körül), egyértelműen hangsúlyozzák, hogy a római egyház a többi egyház felett álló autoritással bír, amikor az apostoli hagyományok őrzéséről van szó.
2. A római egyház vezető szerepe a zsinatokon:
A korai egyetemes zsinatok (pl. Niceai Zsinat 325-ben, Konstantinápolyi Zsinat 381-ben) mindegyikén Róma különleges státuszt élvezett, és a pápák részt vettek a zsinatok döntéseiben. Például a Chalcedoni Zsinaton (451) kimondták: "Péter szólt Leó által", utalva ezzel arra, hogy a római pápa szava különleges súllyal bír. Bár Konstantinápoly, Alexandria, Antiochia és Jeruzsálem is jelentős központok voltak, a zsinatokon mindig is Róma véleménye volt a meghatározó, különösen hitbeli kérdésekben.
3. Az 1054-es nagy egyházszakadás okai:
Az 1054-es egyházszakadás (schizma) valóban fontos fordulópont volt a keleti és nyugati egyházak közötti kapcsolatban, de ez nem azt jelenti, hogy addig a két oldal teljesen egyenrangú volt. Róma már a kezdetektől vezető szerepet játszott a kereszténységben, és a keleti egyházak is elismerték Róma primátusát, csak később, főként politikai és kulturális különbségek miatt kezdtek eltávolodni egymástól. A szakadás mögött sokkal összetettebb történelmi, teológiai és politikai tényezők álltak, és nem egyszerűen Róma „kiválása” a többi egyház közül.
4. Pápai primátus a korai egyházatyák szerint:
Szent Ciprián (Kr. u. 250 körül), a karthágói püspök, például egyértelműen kijelenti, hogy Róma az "egység forrása", és hogy az egyház központja Péter székhelyén nyugszik. Szent Ambrus és Szent Ágoston szintén egyértelműen kiálltak Róma vezető szerepe mellett, és ezt nem kérdőjelezte meg a keleti egyház sem. Még a keleti egyházatyák, mint például Szent Athanáz és Szent Bazil, is többször Rómához fordultak, amikor teológiai viták során egységre és támogatásra volt szükségük.
5. A Konstantinápolyi patriarchátus felemelkedése:
Fontos megjegyezni, hogy a konstantinápolyi patriarchátus csak később, a politikai körülmények miatt próbált egyenlő státuszt követelni Rómával. Konstantinápoly püspöke csak azután emelkedett jelentőségre, hogy a város a Római Birodalom keleti fővárosává vált. Ezt a politikai tényezőt is figyelembe kell venni, amikor a kelet-nyugat viszonyt vizsgáljuk.
Összegzés:
Tehát, bár az 1054-es szakadás jelentős esemény volt, nem mondható, hogy addig Róma és a többi központ egyenrangú lett volna. Róma apostoli alapítása, Péter primátusa és a korai egyházatyák tanítása mind arra utalnak, hogy Rómának mindig is különleges szerepe volt a keresztény egyház vezetésében. A szakadás tehát nem Róma „felemelkedését” jelenti, hanem egy hosszú folyamat része volt, amely már az első évszázadokban megmutatkozott.
@@XyzWse001 A Római biborosnak tárgyalásra volt felhatalmazása nem pedig kiközötisitésre,Leó Pápa már 3hónapja halott volt. A cölibátus teljesen idegen az Isteni teremtésben,a Bibliában.
@@Baltelei Köszönöm a válaszod, és örömmel tisztázom a felvetett kérdéseket. Elsőként a pápai kiközösítés és a cölibátus témakörére reagálok, mivel mindkettő összetett és jelentős kérdés az egyháztörténet és a teológia terén.
1. A pápai kiközösítés kérdése:
Az 1054-es nagy egyházszakadás (schizma) valóban egy bonyolult történelmi folyamat volt, és igazad van abban, hogy IX. Leó pápa már három hónappal azelőtt meghalt, hogy a szakadás hivatalosan bekövetkezett volna. Azonban fontos megérteni, hogy a pápa megbízottai (legátusai), élükön Humbert bíborossal, a pápa nevében és megbízásából cselekedtek. Amikor 1054-ben a konstantinápolyi Hagia Sophiában letették a kiközösítési okiratot (bulla), Humbert még mindig IX. Leó felhatalmazásából járt el, annak ellenére, hogy a pápa már elhunyt. Az 1054-es esemény tehát hivatalosan a Római Egyház képviseletében történt.
Fontos azt is megjegyezni, hogy a szakadás nem csak egyetlen eseményen alapult, hanem hosszú politikai és kulturális feszültségek eredménye volt a nyugati és keleti egyház között. Bár az 1054-es exkommunikáció fontos szimbólum volt, a valós elidegenedés már korábban elkezdődött, és a következő évszázadok során vált véglegessé.
2. A cölibátus kérdése:
A cölibátus valóban olyan kérdés, amely gyakran vita tárgyát képezi, különösen a katolikus és protestáns teológiai vitákban. A cölibátus (a papi nőtlenség) azonban nem idegen az isteni teremtéstől vagy a Bibliától, ahogyan azt sokan feltételezik.
a) Bibliai alapok:
A Bibliában maga Jézus és Szent Pál is példát ad a cölibátusra, és mindketten elismerik a szűzi élet értékét. Jézus a Máté 19:12-ben azt mondja: "Mert vannak heréltek, akik anyjuk méhétől születtek így, és vannak heréltek, akiket az emberek heréltek meg, és vannak heréltek, akik magukat herélték meg a mennyek országáért. Aki el tudja fogadni, fogadja el."
Szent Pál pedig az 1 Korinthus 7:7-8-ban kifejezetten ajánlja a nőtlenséget: "Szeretném ugyanis, ha minden ember olyan lenne, mint én; de mindenkinek saját kegyelmi ajándéka van Istentől, egyiknek ilyen, másiknak olyan. Az egyedülállóknak és az özvegyeknek azt mondom: jó nekik, ha úgy maradnak, mint én." Pál tehát elismeri a cölibátust, mint egy különleges hivatást, amely lehetővé teszi, hogy valaki teljesen Istennek szentelje az életét.
b) Az egyházi gyakorlat:
A cölibátus nem univerzális elvárás volt az egyház kezdetén, de fokozatosan vált általánossá a nyugati egyházban a 4. századtól kezdve. A cölibátus bevezetése nem az isteni teremtés elleni dolog, hanem egy olyan szabadon választott életforma, amely segíti a papokat, hogy teljes mértékben Isten szolgálatára és az egyházra összpontosíthassanak. A keleti egyházakban a házas papok hagyománya megmaradt, de a püspökök és szerzetesek számára a cölibátus továbbra is elvárt.
3. A cölibátus teológiai értéke:
A cölibátus célja nem az isteni teremtés tagadása, hanem a papi hivatás különleges feladatának való teljes odaadás. Az egyház hagyománya szerint a cölibátus lehetővé teszi, hogy a papok lelkileg szabadabban szolgálják Isten népét, mivel nem kötelezi őket a család iránti felelősség. Emellett Jézus és Pál példája is azt mutatja, hogy az Istennek való teljes odaadás gyakran szűzi életet követel meg.
Összegzés:
Összességében tehát a pápai kiközösítés és a cölibátus kérdése körüli viták gyakran félreértésekre alapulnak. A pápai hatalom már a korai egyházban is jelentős volt, és a cölibátus pedig bibliai alapokon nyugszik, amely az egyház fejlődése során alakult ki. A történelmi és teológiai háttér megértése segíthet tisztázni ezeket a kérdéseket.
most is ott van a kupola tengelye alatt a - 2. szinten
Jaj kedves, nehéz lehet úgy dolgozni, hogy folyamatosan szédülsz, szerintem le kellene számolnod és odaengedni olyat, aki hasznot is tud hajtani a munkájával.
ott van a -2. szintén a kupola tengelye alatt .
Szt Péter nem volt soha pápa. A lista hamisítvány , a Pápa róma püspöke. Péter nem volt Róma püspöke
Persze a magyarok itt is szóbakerülnek 😮
Jézusnak nagyobvolt a birodalma, partusi birodalom
Ennyi felhajtás egy fantasy regény miatt
💩
Szent Péter sosem volt Rómában .
Te allitottal ki nrki utlevelet? 😂😂😂
@@nandorszalai4225miért, te hiszel ezeknek a redváknak!? Nem! Ha valóban szent petya volt, sza…t a hatalomra, a trónra! Ezek direkt ennyi baromsagot terjesztenek, a sok hülye meg elhiszi, hiszen “pap monttaaaa”, ja, ezek gyilkoltak le a vilagon a legtobb embert! Nincs a földnek olyan negyzetcentimétere, amely ne tocsogott volna a vértől redva tetveknek köszönhetően!!!
A mai ember hülyébb és sötétebb, mint az allítólagos sötét középkori kiszolgáltatott emberek!!
Ezt honnan tudod?
@@nandorszalai4225 nem
@@zoltanszo Péter a zsidó rabbi neki volt utlrevele az igazi ak nem volt mivel üldözött volt. Így lett a Jézus vallasbol zsido