DTK: Elviszlek magammal - Hodász András
ฝัง
- เผยแพร่เมื่อ 26 เม.ย. 2022
- Katt a feliratkozáshoz! / @wmnmagazin
WMN Facebook: / wmnmagazin;
WMN nyitóoldala: wmn.hu/
WMN hírlevél: wmn.hu/hirlevel-feliratkozas
Az Elviszlek magammal vendége: Hodász András, római katolikus pap. Katolikus családból származik, szülei és két bátyja mégis meglepődtek, sőt, kicsit kétségbeestek, amikor a magyar-kommunikáció szak elvégzése után úgy döntött, hogy jelentkezik a papi szemináriumba. Viszonylag későn, 33 éves korában szentelték pappá, majd két évig Rómában tanult ösztöndíjjal, és már akkor blogot írt. Később egy katolikus oldalnak írt, majd készített videókat, majd egy barátjával közösen 2018-ban elindította a Papifrankó TH-cam csatornát ( / papifranko , ami az élet "papos" oldalát mutatta be. Az elmúlt években több olyan ügyben állt ki, amiről mást gondol, mint ami a magyar egyház hivatalos álláspontja (szexuális nevelés, LMBTQ-kérdések, politika és vallás viszonya), és nagyon sok támadás érte. Többek között ezért döntött úgy, nem sokkal az Elviszlek magammal interjú forgatás előtt, hogy nem folytatja a Papifrankó videók forgatását. Kiégésről, társadalmi problémákról, pszichológushoz járásról, egyházi kérdésekről mesélt D. Tóth Krisztának, aki pont a pszichológustól vitte az utolsó Papifrankó video forgatására.
Kívülálló ateistaként akár hányszor hallgatom Hodász atyát, az jár a fejembe ha több ilyen pap lenne teljesen másképp nézne sok ember az egyházra.
Gulyás Marcit szívesen látnám a műsorban, szerintem ezzel nem vagyok egyedül. 😊
Nagyon köszönöm mindkettőtöknek!
Lehetne terapeuta is, motivációs tanácsadó vagy eltévedt fiatalokat segítő ember, kedves András!
Oktatási minisztérium... ja, az nincs, mindegy! :D :D
Sok videóját láttam András atyának, annak ellenére, hogy nem vagyok hívő keresztény. Jó néhány dologban nem értek vele egyet, de gyakran néztem meg mit gondol bizonyos témákban! Úgy gondolom, hogy gazdagít minket, ha meghallgatunk olyan nézőpontokat, hitbeli meggyőződéseket, akikkel nem feltétlen értünk egyet. Nekem hiányozni fog az Ő jelenléte, de teljesen megértem és sok erőt kívánok neki a gyógyuláshoz!
Kedves András atya!
Annyira imádom ezt az embert. Egy rendkívül intelligens, jó kiállású, józan gondolkodású, tiszta lelkű, jó humorú, egyenes, gerinces, hiteles EMBER. Szinte minden gondolatával tudok azonosulni, annak ellenére, hogy ateista vagyok. Meggyőződésem, hogy nem kell ahhoz semmilyen vallást gyakorolni, hogy az ember jó legyen. A hívőkben lakozó isten nem más, mint a lelkiismeret. Akinek van lelkiismerete, és hallgat is rá, amikor kell, akkor ott nagy baj nem lehet. A lelkiismeretességből fakad számos erény, a tisztesség, a becsület, az őszinteség, az empátia, a hitelesség, stb. Ha valaki folyamatosan és objektíven vizsgálja önmagát és önmagának a világgal való kapcsolatát, és igyekszik minél közelebb kerülni önmagához, akkor kialakul egy olyan önkontroll, ami idővel természetes lesz, és ha emellé lelkiismeretesség is társul, akkor létrejön az a jó ember, akit a keresztények jó kereszténynek mondanak, én pedig ateistaként szimplán jó embernek. Köszönöm ezt a beszélgetést. Ez messze az egyik legjobb Elviszlek magammal volt. Szívesen hallgattam volna még órákig.
Nagyon nagy tiszteletem Hodász András Atyának !!!! Őbenne a test-lélek-szellem a szeretet jegyében egyensúlyban van! Maga egy Ajándék az emberiségnek !
Minden segítô szakmàkban a kiégés elleni harc tàmogatàsànak sokkal kiemeltebbnek kellene lennie.
Kriszta! Lemaradt Jézus szeme a közös képről, pedig az fontos! Ezt nem nehéz András atya kedves személyisége révén pótolni! Őröm látni mindenkor András atyát és kívánjuk, hogy örömteli, lelkiekben kiegyensúlyozott, békés pásztora legyen fiatal nemzedékeinknek továbbra is! Úgy legyen!!
Sosem hittem, hogy egy pap valaha szimpatikus lehet nekem. Köszönöm a riportot!
Falunkban egy fiatal evangélikus lelkésztől olvastam:
Remek ember,pap és igaz,valós hibákra hívja fel a figyelmet. Nagy kár,hogy megszűnik a papi frankó! Nagyon jó megállapítás,hogy beteg a társadalmunk.
Én egoistaként és nem kicsit naívan abban reménykedem, hogy az alagút végén ott lesz a világosság és Hodász atya is erejét összeszedve, fönixként újjászületve, egyszer , valamilyen formában visszatér. Addig is jó egészséget kívánok neki.
Nagyszerűnek tartom, hogy vàllaltan nemmisérejáróként kíváncsivá tudnak tenni benneteket ezek a csodálatos lelkű papok időről időre. Feri atya, András atya - a sorban remélem a Monserrat bloggal a Jezsuita atyák a következő befutók! ❤️
Bírom ezt az atyát... jófej, szeretetteljes, valós és igaz
Ez egy újabb nagyon fontos breszélgetés volt, köszönjük!
„Az emberek folyton a depresszióról beszélnek. A depresszió és a szomorúság közötti különbség a véletlenekben rejlik. A depresszió során a tested akaratból üzeni azt neked, hogy nem akarok többé ez a személy lenni, nem akarok többé ezen karakter szerint élni, amit teremtettél. Túl sok ez nekem. A „depresszió” szóra úgy gondolj, mint valamiféle „mély pihenőre”. A testednek szüksége van erre a mély pihenésre, hiszen muszáj azt a karaktert játszania, amit teremtettél.” Ezt ugyan Jim Carrey mondta, de akár én is tehettem volna. 5 éves koromban bekeresztelkedtek a szüleim Jehova tanújának. Huszonévre ragadtam be oda. K*rva nehéz volt kijönni belőle, de nem akkor lettem depressziós, hanem amíg a szerepet játszottam a vallásban. Ha nem megy az önazonosság, a saját élet felvállalása, jön az elme megrogyása. Jobbulást...
Hodász András atya, köszönjük, hogy vagy! Mert a megosztott tapasztalataid előre visznek minket is. Véleményem szerint az egyház lehet lomha, hiszen az örökkévalóságban van. Bárcsak felfognám, hogy én is és megélném a jelen pillanatot.