ŐSEINK ÚTJÁN BARÁTI KÖR ESTÉK
Molnár V. József magyar néplélekkutató az EMBERÉLET SZENTSÉGÉT bemutató előadássorozata a Várban, a Korona Cukrászdában.
Az est háziasszony: Hárs Klári
„ Az anyát szülés után 7-14 napig a boldog-asszonyágyába fektették. Az idősebb asszonyok lelkére kötötték: „megböcsüld fiam azt a szülő ágyat, mert az olyan mintha csak a Boldogságos Szűz Mária ágyába feküdnél!“
Az ágyat a keresztanya, a parasztbába vagy más hozzáértő öregasszony készítette el, s tartotta rendben a fekvés egész időszaka alatt. A gonoszt tartották vele távol, a szemreverést, az igézést akadályozták meg.
Piros kendőt kötöttek az ágy előtti szúnyoghálóra, fokhagymát és sót, meg halyagmogyoróból készült holtszemet tettek a sátorlepedő sarkaiba, kést a párna alá, fejszét, sarlót ütöttek a földbe az ágylábak mellé; de ott szerepelt mellettük az olvasó, a kereszt, a tömjén és a szenteltvíz is. Az ágyat nem volt jó a mestergerenda hosszába, s lábbal az ajtónak állítani, mert az a koporsó helye.
Arccal az ablak felé feküdt az asszony. Az ágyba lépés kisebb ceremóniával, a nő Szülőboldogasszonyhoz folyamodásával és a bába áldásával történt. A szülés után a bába ezt szokta kérdezni az anyától: „huvá mégy? Válasz: a Boldogasszony ágyába! Erre : „segítsön az Isten!“ Ezt háromszor ismételték. Ettől fogva a gyermekágyasnak nem volt szabad mezítláb járnia, nehogy rontásba lépjen. Oda volt készítve a papucs, a „Boldogasszony papucsa“. Szülés és keresztelés között régebben szenteltgyertya világított éjjel a házban, a szobában, ahol az asszony magzatával feküdt, úgy vélték, hogy amíg nem volt templomban, a nevéről szólítva kihívhatják a gonoszok, és belefojthatják a kútba...“