วีดีโอ

Masterpiece

How am i only finding this now

!!!

Ott voltam, elementális volt!! Remélem jönnek még és Gira nem megy nyugdíjba. Sztem a hangosítás szar volt, az intenzívebb részeknél egybefolyt minden. Otthon inkább a melodikusabb albumokat hallgatom ( de azért a zúzósat is néha) de azt kell mondjam koncerten az a személyes karizma csak úgy árad a Girából. Koncerten a VHK hoz tudom hasonlítani az élményt.

Wowowow an unreleased gem from Daphni

Do you have the SoundCloud link

i wonder where the vocals are sampled from. sounds like adele

Szenzációs monológ!

best part of his set

Hogy ez mekkora egy állatság…😂😊jobban jártunk volna,ha Tarr Béla inkább elmegy szart fürészelni…

🔥

11 éve egy rejtély számomra, a Sátántangó után miért kellett még ezt a filmet is leforgatni. Mit mond, vagy mit tud ez a film, amit a Sátántangó nem mondott, vagy nem tudott?

Ez a pilisszentiványi hitgyülis tót bunkó Kormos a randa hangjával jól nyomja....

A színész Kormos Mihály. Miért kellett a hangját mással helyettesíteni? Egész egyszerűen levágták a Kormos Mihály hangsávját és Kovács Lajos hangját vágták alá... Miért?

marhaság...

zsidókról beszél Nietzsche...

Nekem ez meg a londoni férfi nem tetszik. Satantango meg werkmeilster plusz karhozat. Ez a csúcs

A legjobb, ami történhetett Karsznahorkai Lászlóval, az Tarr Béla, s a legjobb, ami történhetett Tarr Bélával, az Krasznahorkai László.

Az üzenet lényegét tekintve megegyezik Hamvas "a járvány úgy kezdődött" írásával. Nincs is ezzel baj- remek feldolgozás! - és Vig...

Ugyan már, marhaság!

Gigászi!!! Olyan értékű ez a párbeszéd, ami valójában monológ, mint a Hetedik c. filmben John Doe (Kevin Spacey) értekezése a világ romlottságáról, a szándékosan elferdített nézetekről, alapjában véve fogalmakról, a bűnről-bűnhődésről...- mikor viszik utolsó két tettének színhelyére, melyek az Irigység és a Harag! Minden elismerésem Tarr Bélának!

Amit az ember elrejteni akar, bármilyen nemes célból, az az istent egyből érdekelni kezdi. És bőszen is akár, de előkeríti.

Ahhoz, hogy ezt a monológot - de egyébként az egész filmet - valaki pontosan megértse, nem kis intelligencia és ismeret szükségeltetik. (Ezt csak azért írtam le, mert eddig több mint 6280 megtekintés volt, de "tetszik" csak 101! ) Ez az évszázad "szólója"!

Friedrich Nietzsche philosophy, Speech is amazing I love Hungary language, my Magyar-TURK brothers ,

Mért, mért! Mert minden tönkrement és minden lealjasodott, azért, de azt is mondhatnám magának, hogy mindent tönkretettek, és mindent lealjasítottak, mert itt nem valami istenítélet forog fenn úgynevezett ártatlan emberi segédlettel, tudja, hanem éppenséggel pont fordítva van a dolog, mert itt az embernek a saját ítéletéről van szó, még pedig a saját ítéletéről saját maga fölött, amiben persze a Jóisten is rendesen benne van, hogy azt ne mondjam, közreműködik, és amiben közreműködik, az meg persze a legordenárébb teremtés, amit maga csak el bír képzelni, mert megrontották a földet, tudja, de hát mindegy, mit mondok, mert mindent megrontottak, amit megszereztek, és mivel egy sunyi, egy alattomos, egy aljas harcban mindent megszereztek, meg is rontottak mindent, mert ezek amihez hozzáértek, márpedig hozzáértek mindenhez, azt megrontották, és így ment ez a teljes győzelemig, megszerezni és megrontani, megrontani és megszerezni, így ment ez az egész a diadalmas végig, de mondhatom másképp is, ha akarja, mert hozzáérni, ezzel megrontani, és így megszerezni, vagy hozzáérni, megszerezni, és így megrontani, ez ment, és ki tudja, hány száz éven át, néha suttyomba, néha durván, néha finoman, néha brutálisan, de ment, évszázadokon keresztül csak ment és ment, persze mindig csak egyféle módon, ahogy a patkány mar a lesből, mert ehhez a tökéletes győzelemhez kellett még persze az is, hogy az ellenfél, azaz minden, ami kiváló, nagyszerű és valahogy …tudja, nemes, az, hogy így fejezzem ki a dolgot, eleve ne bocsátkozzon semmiféle harcba, ahhoz kellett, tudja, hogy ne legyen eleve semmiféle küzdelem, csak az egyik félnek a hirtelen eltűnése, még pedig a kiválóaknak, a nagyszerűeknek, a … nemeseknek az eltűnése, sőt van aztán a legsúlyosabb kimenetel, ezt nem tudjuk, ott a teljes és tökéletes kipusztulás, amiről halvány dunsztja sincs az embernek, hogy miért történt, és hogy úgy egyáltalán, miért történhetett, mert az van, hogy mára ezek a lesből marással győztes győztesek uralják a földet, nincs egyetlen icike-picike odu sem, ahová el lehetne dugni előlük valamit, mert minden az övék, tudja, övék az, ami megszerezhető, de az övék az is, amiről azt gondoljuk, na, azt aztán el nem érik, de el, mert övék az ég is ma már, meg az összes álom, övék a pillanat, a természet, a csend, nem sorolom, még a halhatatlanság is az övék, tehát minden, hogy így fejezzem ki magának a dolgot, minden, és örökre, elveszett. Nem? Én nem őrültem meg, de annyira tisztán látok, hogy már olyan, mintha megőrültem volna, meg aztán ráadásul, tudja, az agyamat a fejemben, én valahogy így mondanám magának a dolgot, azóta, hogy már nem vagyok postamester, és ezt az egészet látom, szíjak tartják a helyén, képletesen, persze, csak képletesen, és mivel annyira világosan látom ezt az egészet, hogy állandóan azt érzem, hogy ezek a szíjak akármelyik pillanatban elszakadhatnak, ezért alig mozdítom meg a fejemet, csak tartom, lehetőleg egy moccanás nélkül, ezt a fejet, nyilván maga is látja, hogy milyen mereven, hát, ezért, tudja, de különben ez egyáltalán nem fontos … mert ami itt fontos, az az, hogy hova is tűnhettek innét azok a kiválóak ,azok a nagyszerűek, azok a … nemesek, amiről én persze személy szerint nem tudok az ég adta világon semmit, honnan is tudhatnék, mert egyrészt mi vagyok én, egy volt postamester, jelenleg lócsiszár, márpedig egy volt postamester, aki jelenleg lócsiszár, miért tudna erről bármit is, másrészt viszont egy volt postamesternek és jelenlegi lócsiszárnak is lehetnek azért még gondolatai, és ezért gondolhatja, hogy ez az egész itten ábszolúte érthetetlen, vagyis egyáltalában nem lehet megérteni, ahogy mindig, ha valami teljes egészében érthetetlen, legfeljebb kínjában találgat az ember, ahogy én is itt a szomszédban, ahogy nézem, mi folyik odakint, nézem szemben, a távolban az országutat meg a maga házát, és olvasgatom a távírón a híreket, és gondolkozom, és csak találgatok, tudja, de semmire nem jutok, mert bármerre indulok is el, már úgy értse, képzeletben csak, képzeletben, akkor mindig ugyanoda lyukadok ki, lapos elképzelések és lapos magyarázatok, néha azt hiszem, jófelé tartok, de a vége mindig lapos, néha úgy érzem, na, most jó irányba megyek, de végül ez is csak lapos meg lapos, mert ez az eltűnés vagy kipusztulás, hogy nevezzem, olyan titokzatos valami, amit én mint volt postamester és jelenlegi lócsiszár felfogni se vagyok képes, mert csak annyi biztos, hogy itt az egész, érti, az egész emberi történelem egyik legnagyobb horderejű rejtélyéről van szó, nehéz szó: horderő, ért engem, a nemesség fel- és aztán meg eltűnése ebben a történelemben, mert annyit, legalább annyit azért mondhatok, hogy a történelem, amit egyszerűen úgy képzeljen el, mint, hogy mondjam, utcai harcok végtelen egy sorozatát, sőt úgy lássa maga előtt ezt a történelmet, mint egyetlen végtelen egy hosszú utcai harcot, hogy ez a történelem tehát, figyeli, mit gondolok, ugye, nem egyenlő, semmiféleképpen nem egyenlő a teljes emberi …, most megint egy nehéz szó: univerzummal. Ott van mindjárt, példának okáért a közönséges ember, ért engem, aki miközben mászik-kúszik előre abban a bizonyos utcai harcban a következő meg a következő meg a következő fedezékig, annak van egy, legalább egy olyan, hogy mondjam, vonása, amelyikre nem terjed ki a történelemnek a hatálya, és tudja, mi az?, az árnyéka, az, az árnyéka, tudja, és ezért ez az árnyék, így mondom magának: túllóg az utcai harcok végtelen egy bonyolult rendszerén, túllóg tehát a történelmen, mert gondolja csak meg, bele lehet például lőni ebbe az árnyékba?! - nem lehet!, ugye?, ezt az árnyékot nem fogja a golyó, nem fogja, és kész, ennyi bőven elég, az ember árnyéka nem része a történelem végtelen egy bonyolult rendszerének, kész!, sűrűre fogva ennyi, ezen nincs mit tovább részletezni, nem kell a rizsa, nem kell bizonygatni a dolgot, így van, ennyit akarok mondani, és ezzel az egész le van zárva. Hát, nem? Csak annyit mondok magának, két szó: ész és megvilágosodás, na, itt kell legyen, ami a mai állapotokhoz, énszerintem legalábbis, elvezetett. Mert azért még belegondolni is abba, mi megy itt ki tudja hány száz év óta, ahogy ez az ész, fokról-fokra, és irgalmatlanul, lenyúzott a világról mindent, azaz ahogy könyörtelenül megnyúzta az egész világot, és egyszer csak ott volt egy megnyúzott világ az ész elképzelhetetlen csodáival az egyik oldalon, ért engem, és a megvilágosodás gyilkos pusztításaival a másikon, mert ha elképesztő teljesítményt mondunk az egyik oldalon, akkor még teljesebb joggal mondhatunk gyilkos pusztítást a másikon, nem?, hiszen a vihar, tudja, az ész felől, tényleg elsöpört mindent, amin ez a világ addig nyugodott, egész egyszerűen úgy képzelje el, hogy lerombolta a világnak az alapzatát, fundamentum, tudja, még pedig úgy, hogy azt mondta: ez az alapzat nincs, és nem is volt soha, és nem is fog feltámadni sem, egyszer majd, valamikor, a távoli jövőben. Ért engem. A veszteség, szomszéd, csak annyit mondok, rendkívüli volt. Minden nemes, kiváló és nagyszerű csak állt ott, hogy így fejezzem ki magamat megint, csak állt ezen a ponton, és meg kellett értse, és bele kellett törődjön, hogy egy: se isten, se istenek, és ezt nekik, a kiválóaknak, a nagyszerűeknek és a nemeseknek, rögtön az elején meg kellett érteni, és bele kellett törődni, csak hát ők persze képtelenek voltak, egyszerűen nem bírták megérteni a dolgot, elhinni elhitték, tudomásul venni tudomásul vették, de nem értették, csak álltak ott, értetlenül és bele nem törődve, míg végül valami, az a vihar az ész felől, meg nem világosította őket, érti, s akkor már egy csapásra megértették, hogy se isten, se istenek, akkor már egy csapásra felfogták, hogy se jó, se rossz, akkor már megértették és felfogták, hogy ha így áll a dolog, akkor bizony nincsenek ők sem! Szerintem ez lehetett az a pillanat, amikor megkezdődött az eltűnésük, énszerintem ez lehetett, amitől fogva azt mondhatjuk, hogy lassan kihúnytak, elhamvadtak, kihúnytak és elhamvadtak, mint a tűz, amit csak úgy magára hagyott valaki a réten, és ebből én magam itt a szomszédban azt gondolhatom, hogy talán nem is valami folyamatos fel- meg eltűnésről van szó, hanem csak egyszeri fel- meg eltűnésről, de hát persze ki tudhatja ezt biztosan, én nem, de azt viszont a lehető legbiztosabban tudom, hogy is folyt le itt a ma urainak ez az ugyanilyen lassú, de annál szívósabb hatalomátvétele, mert így ment ez, míg az egyik lassan kihúnyt és elhamvadott, addig a másik erőre kapott, és minden fölött uralkodni kezdett. Míg az egyik fokozatosan haladt az eltűnése felé, addig a másik fokról-fokra közeledett a teljes győzelemig. Az egyik folyamatosan vesztett, a másik folyamatosan győzött, vesztés és győzelem, vesztés és győzelem, így mentek itt a dolgok, és ilymódon jött be aztán a nyomtalan eltűnés egyrészről, a visszataszító trónfoglalás másrészről, és nekem, tudja, egy nap egyszeriben rá kellett jönnöm, mint ahogy rá is jöttem, hogy tévedtem, nagyon nagyot tévedtem, amikor azt hittem, hogy a földön tényleg nem volt és nem is lehet semmiféle fordulat, mivel ez a fordulat, és ezt most már maga is tudja, valóban bekövetkezett.

„- Mert minden tönkre ment, minden lealjasodott, de mondhatom magának azt is, hogy mindent tönkretettek, és mindent lealjasítottak. Mert itt nem valami Isteni ítélet forog fenn, az úgy nevezett, ártatlan emberi segédlettel, éppen hogy pont fordított a dolog. Az embernek a saját ítéletéről van szó. Mégpedig a saját ítéletéről és pedig saját maga felett. Amiben persze a Jóisten rendesen benne van. Hogy azt ne mondjam közreműködik…, és amiben közreműködik…, nos, hát a legordenárébb teremtés amit maga csak el tud képzelni. Megrontották a földet…, tudja? Hiába mondok magának bármit, mert mindent megrontottak, amit megszereztek, márpedig egy aljas sunyi alattomos harcban mindent megszereztek, mindent meg is rontottak, amihez ezek hozzájutottak azt megrontották. Márpedig mindenhez hozzájutottak. Így ment ez a teljes győzelemig, a teljes diadalmas végig. Megszerezni, megrontani - megrontani, megszerezni. De mondhatom magának másképp is ha akarja. Vagy hozzáérni megrontani és úgy szerezni meg, vagy hozzáérni megszerezni és így rontani meg. Ez ment évszázadokon át, ment, ment és ment, csak ez ment. Néha suttyomban, néha durván, néha finoman, néha brutálisan ment, ment, csak ment. De mindig csak egyféleképpen, ahogy a patkány mar a lesből, mert tudja ehhez a tökéletes győzelemhez kellett az is, hogy az ellenfél, hogy mondjam magának…, tehát minden ami kiváló, nagyszerű, valahol… nemes, érti, ne bocsátkozzon eleve semmiféle harcba, ne legyen semmiféle küzdelem, csak az egyik félnek a hirtelen eltűnése. Márpedig a kiválóaknak a nagyszerűeknek a nemeseknek az eltűnése, hogy mára ezek a lesből marással győztesek uralják a földet és nincs egy icike-picike odú sem ahová el lehetne előlük valamit dugni, mert minden az övék ami megszerezhető. Övék az is amiről azt gondoljuk, talán nem érik el, de elérik…, övék ma már az ég…, övék az összes álom…, övék a pillanat, a természet a végtelen csend…, de még a halhatatlanság is az övék. Érti? - Minden, minden örökre elveszett… s az a sok nemes kiváló és nagyszerű, csak állt ott, hogy így fejezzem ki magam, csak állt ezen a ponton és meg kellett, hogy értse és bele kellett hogy törődjön, egy se Isten, se Istenek és ezek a kiválóak, nagyszerűek, és nemesek, már rögtön az elején meg kellett, hogy értsék és bele kellet, hogy törődjenek…, persze képtelenek voltak erre… egyszerűen nem értették a dolgot. Elhinni elhitték, tudomásul venni, tudomásul vették, de nem értették… csak álltak ott értetlenül - bele nem törődve. Tudja még valami… az a vihar az ész felől meg nem világosította őket, akkor viszont már egy csapásra rájöttek, hogy se Isten, se Istenek, akkor már egy csapásra fölfogták, hogy se jó se rossz, akkor már megértették, és fölfogták, ha mind ez így van, akkor talán nincsenek már ők sem. Tudja szerintem ez lehetett az a pillanat amikor azt mondhatjuk, hogy kihunytak, elhamvadtak…., kihunytak és elhamvadtak, mint a tűz amit csak úgy magára hagyott valaki a réten. Az egyik folyamatosan vesztett, a másik folyamatosan győzött, veszteség, győzelem.. veszteség győzelem…. s nekem egy nap itt a szomszédban rá kellett arra jönnöm, rá is jöttem… tévedtem…., szomszéd, óriásit tévedtem, mikor arra gondoltam, hogy itt a földön valóban nem volt és nem is lehetett, semmiféle fordulat, mert higgye el én már tudom, ez a fordulat valóban bekövetkezett.”

Zseniális

Moderat - Milk (Live Version)

Official Video: th-cam.com/video/nEAToDqkHsE/w-d-xo.html