Kharagoz - BÚS VIHAROK

แชร์
ฝัง
  • เผยแพร่เมื่อ 16 ก.ย. 2024
  • Szöveg: Kharagoz
    Felvétel/Mix/Master: Pribelszki Norbert
    Klip: Matuz Ádám
    Booking: Sarca Arnold
    A dal 06.06-én éjféltől minden zenei streaming platformon elérhetővé válik.
    Kharagoz
    Instagram: www.instagram.....
    Facebook: www.facebook.c....
    A videóklipet Matuz Ádám készítette
    www.instagram....
    A zenét felvette Pribelszki Norbert
    www.instagram....
    Zenét kiadta a SARCA Média
    www.sarcamedia.hu
    Booking/Management
    SARCA Média
    +36 50 107 4555
    Sarca Arnold
    Spotify: open.spotify.c....
    Apple Music: / artist .
    Dalszöveg:
    Éjjel mondom, hogy nincs szükségem rád már.
    Az, amim most van, többet ér a vágynál.
    Súgd meg, mondjad, mi a lényeg!
    Üresek a szavak, nincs egy igaz érved.
    Éjjel hallom, hogy dübörög a gondom.
    Csattog a padlón a lánc, ahogy húzom.
    Érzem, hogy gátol engem egy ponton.
    Én már nem látom szépnek.
    Én akarom ezt tisztán látni.
    Tudom, hogy nekem ez fog majd fájni.
    Leszakad a lépcső, felesleges várni.
    Hidegen hagy engem a tetejére állni.
    Megragad a szándék a szóban.
    Ő az, aki hátat fordít a porban.
    De ki vagyok én, hogy ezt megmondjam?
    Bús viharok, én szóltam.
    Nem értem a hangját, mégis én rám várt.
    Nem látom arcát, béreli a pálmát.
    Fejére helyezi hamis koronáját,
    Mégis én látom az ő rabigáját.
    Én majd nyomom, úgy ahogyan érzem.
    Magasan a mérce, de tudom, hova léptem.
    Nem tehetek róla, mert én ezt nagyon élem.
    Megigéz az éjben egy ismeretlen halk szó.
    Eljuttatja fülembe, hogy nyitva van az ajtó.
    Akárhova lépek, engem beborít az erdő.
    A másik oldalról érzem, egyre hidegebb a szellő.
    Én akarom ezt tisztán látni.
    Tudom, hogy nekem ez fog majd fájni.
    Leszakad a lépcső, felesleges várni.
    Hidegen hagy engem a tetejére állni.
    Megragad a szándék a szóban.
    Ő az, aki hátat fordít a porban.
    De ki vagyok én, hogy ezt megmondjam?
    Bús viharok, én szóltam.
    Nem értem a hangját, mégis rám várt.
    Nem látom arcát, béreli a pálmát.
    Fejére helyezi hamis koronáját,
    Mégis én látom az ő rabigáját.
    Néha szerettem, néha gyűlöltem,
    Egyre jobban én elfelejtem.
    Mindenhonnan szét húz a mélység,
    Foszlányokban mutatja maga mosolyát.

ความคิดเห็น • 61