Én azt utálom ,amikor a szereplők az egész könyvben hisztiznek, és nem tesznek az érdekében semmit, hogy javítsanak a helyzetükön! Azt meg különösen gyűlölöm, amikor a főszereplő csajszi hetenként váltogatja a fiúkat, és utána két héten keresztül sír, ha már az egyikkel volt már olyanja is. Édesistenem... Azt sem szeretem, amikor a kamaszlányok, vagy a tizenhat éven felüli lányok, mindig azt hangoztatják, hogy igen is nekem van igazam! És nem a Marikának! (Random) Holott, a Marikának lesz igaza, és ő ezért képes felhúzni magát. Meg engem is! Azt sem szeretem még, amikor a pasi konkrétan túlimádja magát. Jó, van, aki humorral fűszerezi meg, és az olyankor vicces is szokott lenni, de aki már belenyomja az arcodba, hogy: ÉN IGENIS EGY HELYES PASI VAGYOK DRÁGASÁG! - Akkor itt szoktam félbehagyni a könyvet, vagy átlapozni. És azt is kifejezetten tudom utálni, amikor oldalakon keresztül semmi nem történik, és a nyolcszáz oldalas könyvben a tíz oldal volt érdekes, a többi meg unalmas. És azt sem szeretem, amikor az író, túl komplikálja a művét. Telepakolja értelmetlen szavakkal, értelmetlen szövegekkel stb. És amit a legjobban utálok, amikor a történet gyönyörű, igényes... De a borító az meg csúnya. 🤣🤣🤣
Nekem valójában három dolog tudja kiverni a biztosítékot. A sóhajtozás, a szöszmögés oldalakon keresztül, ami után majd történik egy apró cselekmény (pl a karakter előrelépett egyet :'D valós.) ééés a harmadik, ami miatt nagyonnemszeretném, ha nekem esnének. Szóval amikor így megy a sztori, fantasy ráadásul, hatalmasnagy csatajelenet előtt vagyunk, tengeri csata ráadásul, és akkor két karakter így egymás felé fordul teljesen random módon és azt mondja a másiknak: Meleg vagyok. Amaz felé fordul: Én is. Fejezet vége. Eltelt háromszáz oldal abból a könyvből, és most a következő kötetnek a háromnegyedénél járok, de ezeket a karaktereket nem láttam viszont. Én nem szeretem ezeket a nofuckingreason beleerőltetett dolgokat, amikor semmi tétje, akkor látom, a sorozat hatodik (!!!) kötetében két mondat erejéig a karaktert, de nekem ilyeneket kell olvasnom, ahelyett hogy az izgalmas csatajelenetet adná elém.
Hát a feleslegesen behozott karakter dolgot meg tudom érteni. Így amit leírtak, csak időhúzásnak, vagy "sokk-értél" miatti szálnak tűnik. Én is azt szeretem, ha valami nem véletlenszerűen van benne a könyvekben, hanem később még célja is lesz, nem csak random bedobjuk, hogy legyen, mert kell. :)
@@polimatilda Pontosan, random bedob egy meleg karaktert meg egy tőle független másik meleg karakterpárt, ezek megértik, hogy milyen jó is ez, nekünk meg jön a kicsit sem burkolt üzenet, hogy el kéne fogadni az ilyen embereket. :D Én elfogadom. De ezt a pofámba tolást nem :D Ha nincs célja, még csak fel sem tűnik többször, akkor annyira fölösleges és erőltetett, szájbarágós, fogadjmárel érzésű, hogy azt én nem bírom.
Mostanában viszonylag sok Star Wars könyvet olvastam, a Disney előtti időkből is, meg a mostaniak közül is. Sokféle szerző, sokféle hang. Ami ezekben általában ki tud ábrándítani, az a túl hosszúra nyújtott akciójelenetek sora, amik alatt a történet szempontjából nem sokminden történik. De olvastam pár nagyonjót, a Phasmát például jószívvel ajánlom :)
Én most fejeztem be az Ezüsthídat. Tetszett, viszont az első részéhez(Enigma) képest nagyon durvára sikerült. Tényleg jó volt, viszont én nem szeretem ha egy könyv egyik része "lágy" aztán a következő részben meg minden vér és pschiopaták rohangálnak fel-alá. Persze szeretem a horrort csak mikor egy kisebb(pl.11-12 éves) gyerek olvassa az első kötetet aztán meg a második meg teljesen más hangulatú és ilyesztőbb vagy lelkileg nehezebb befogadni. Sajnálatos módon ez a könyv is ilyen volt, de nekem tetszett. Remélem érthetően mondtam.
Szuper lett!Én olvastam az éhezők viadalát, kicsit fura hogy jelen időben írja le, de az első tetszett. A másodiknál rezgett a léc, nem volt a kedvencem, a harmadik meg egy kicsit finoman fogalmazva is egy borzalom volt. Egy helyen megállt a cselekmény, és csak döcögősen gördült tovább, nem volt már meg a lendület.
Köszi! Örülök, hogy, tetszett! 😊 Az éhezők viadala nekem nagyon nem jött be, pedig rövid idő alatt olvastam végig az összeset, bár valószínűleg azért, mert megvettem az egészet és nem volt más, amit olvashatták volna. 😅
Most olvasok egy eeeelég hosszú könyvet és már kezdek megőrülni hogy annyira elhuzzák a végét mert egyépként krimi könyv és én nagyjábol már a háromnegyede elött rájöttem hogy ki az akit keresnek de ők még mindig hülye apróságokat kutatnak ... ettől mindig megőrülök .😡😂
Első nézésre azt hittem, hogy én írtam... De hát most láttam először ezt a videót! Hát ez meg hogy lehet?! ... Aztán láttam meg a plusz "r" betűt (meg nekem van profilképem). :)
Ifjabb koromban eléggé faltam a kis szerelmes füzeteket. Aztán - valószínűleg a múló évek miatt is - egyszercsak elkezdett elegem lenni. Mert mi van majdnem mindegyikben? A férfi és a nő találkoznak. Valami miatt rögtön meggyűlölik egymást, aztán az egyikük ráébred, hogy dehát ő annyira szerelmes a gyűlölete tárgyába! Kb. minden átmenet nélkül, csakis a testiségre építve. Általában a férfi erőszakosan leteperi a nőt, minimum elkeni a sminkjét egy durva csókkal, majd közli vele, hogy a nő mindig is erre vágyott. A nő meg rájön, hogy jé, tényleg (rettentő életszerű, hogy egy nő erőszakra vágyik), de azért még gyűlölködnek egy sort, és az utolsó három oldalon kiderül minden félreértés, ellenük szőtt intrika és ők boldogan élnek, amíg meg nem halnak - ahogy az utóhang tájékoztatja az olvasót. Persze, azért vannak gyöngyszemek (így fedeztem fel Debbie Macombert), de a többség ilyen. És még nem tudtam eldönteni, hogy az eredeti regény nyelvezete egyszerű és igénytelen, vagy a fordítóé (angolul még nem olvastam, szerintem nem is fogok). Ha már szerelmi szál, és még romantikus is, akkor Jane Eyre. :) Ott sem angyal és kezesbárány elegye a férfi főhős, de Jane ezt professzionálisan kezeli - főleg, miután elmúltak a valódi akadályok. Vagy a Büszkeség és balítélet. Ott meg ugye, rendszeresen találkoznak, és a szemük sarkából is figyelik a másikat, bőven van lehetőségük megismerni egymást. Az egyéb "kategóriákban": a hosszú, leíró részeket - és a csatajeleneteket - én sem szeretem többnyire. De ha egyébként szeretem az adott könyvet, és többször is olvasom, akkor úgyis tudom, hogy hol ugorhatok az olvasással néhány oldalacskát. :) Jaj, közben - a hozzászólásokat olvasgatva - eszembe jutott még valami: ez is romantikus regény - pontosabban több ugyanattől az írónőtől -, de most nem a romantikus szál a lényeg, hanem a hitvány szereplők tetteinek és jellemének "jóramagyarázása". Pl. 20. század eleji történet (a Titanic elsüllyedésével indul): a fiatal lány feleségül megy egy kedves férfiúhoz. Időközben kiderül, hogy a férfiú meleg. Egy olyan korban, amikor ezt sokkal jobban elítélik, mint ma. De ugyanúgy elitélik a válást is. A lány - illetve fiatalasszony meg akarja kímélni a párját a kirekesztéstől, felajánlja, hogy éljenek látszatházasságban, a férfi szerelme meg mint unokatesó (ha jól emlékszem) ott élhet velük. A férfi ezt nem fogadja el, bemártja a lányt - kohol egy válóokot -, és elválik tőle, majd megszökik a szerelmével. A lány meg ott marad a válása miatt elítélve a környezete által. Mi következik ezután: az írónő próbálja védeni az ex-férjet, hogy hát milyen nehéz dolga van neki, és hogy el kell nézni neki, hogy így viselkedett a feleségével, aki védeni akarta őt. Másik regény: Az özvegy apa hosszú gyászévek után - miközben felnevelte kislányát is - rátalál szerelmére. A kedves gyermek mindent elkövet, hogy elmarja apja mellől a nőt - nem ő az első, akit elüldöz az áldott gyermek (aki időközben felnőtt hölggyé cseperedett, és udvarlója is van). A regény vége felé a mostoha (aki amúgy nagyon is édes) idő előtt szülni kezd, és az őt gyűlölő lány szálítja őt kórházba. Ezzel el is van neki intézve az a pár gyűlölködős év. Vagy: két vak ember egymásba szeret. Az egyiküket megműtik, és lát... Pont azt, aki azért hagyja el a társát, mert nem tud együtt élni egy vak emberrel. De őt kell megértenünk, hogy milyen nehéz a helyzete, és hogy szenved Ha ezek nem lennének, a történetek önmagukban nekem nagyon tetszenek. :) Ó, és még egy: amikor utólag belemagyaráznak a történetbe dolgokat... naná, hogy a HP-sorozatra gondolok. :)
E/3. személy (Ezt igazából nem utálom, de jobban szeretek E/1. személyben olvasni könyveket,mert ugy szerintem jobban megismerhetjük a lány/fiú érzéseit,belsőjét.
Szia Matilda! Szoktál bétázással is foglalkozni? :) Tetszenek a meglátásaid és a jelenleg íródó regényem, azt hiszem minden kritériumnak megfelel (vagyis egyik felsorolt klisé sem jelenik meg benne). Ezeket én magam sem szeretem a regényekben, ezért a sajátomban próbálom kerülni. Többek között azért, mert olyan témában íródik (poszt-apokaliptikus/steampunk egy kis cyberpunk beütéssel) amit manapság kapnak fel a regényírók és filmgyártók is, mégis egyedit szeretnék alkotni. Egy kis kedvcsinálónak (rövid leírást) betekintést itt találsz a regényemről: www.patreon.com/goldenrevolution Ha esetleg felkeltette az érdeklődésed vagy akadna rá némi időd elolvasni és véleményezni, azért nagyon hálás lennék, ugyanis adok a véleményedre (visszamutatva, hogy tetszenek a meglátásaid)!! Szép napot! :)
@@m3rc3b0ss8 Nem reklám célzattal tettem ki, de valóban annak is megfelelne. Nem hinném, hogy rajta kéne felmásznom, ha ez lenne a célom, lenne más publikált író, akinek ismertebb a neve. Mint elsőre is írtam: tetszenek a meglátásai és kíváncsi lennék a véleményére és elnézést kérek hogy patreonos linket adtam meg, egyszerűbbnek tűnt, mint a többi lehetőség a bemutatásra.
@@janosdemeter9183 Akkor elkérjük az e-mail címét szimplán vagy megadjuk a sajátunkat, esetleg megnézzük van-e Facebook vagy bármilyen oldala, esetleg megkérdezzük, hogy hol lehet fellelni őt, és privátban folytatjuk le a dolgot. Nem leokítás, de ennek így rettenetesen reklám szaga van, és nem sokan szeretik az önpromózást másnál, nagyon pofátlan dolog. Az ilyet privátban, vannak lehetséges útjai, módjai ennek, ez hogy más íróhoz oda kommentelsz, az a te művedet fogja lehúzni teljesen és téged a leendő olvasók szemében. Sokan nem csípik az önpromót más írók oldalán, azt sugallja kétségbeesett vagy az írásod kapcsán, és máson akarsz felmászni, mert magadtól nem vagy képes a reklám marketingedet felépíteni, na meg a másik író erőfeszítésein felmászni nagyon szemtelen dolog. Igen, a link volt a teteje a dolognak a legjobban. Na meg gondolj bele esetleg Matilda helyzetébe. Elég becsületsértő tud lenni, mert nem épp az jön le a kommentedből, hogy a véleményével te egyetértesz, az csak körítés, a hangsúlyt a kommentben inkább az önpromó kapja, mint sem az, amiről szólt a videó vagy hogy olyan nagyon a nézetei érdekelnének. Nem vagyok Ő, nem vagyok a helyében, de biztos vagyok abban, hogy máshogy, alázatosabb hangnemben és nem tolva egyből arcba a művedet, biztos jobban esne/esett volna neki a dolog, mint sem így.
Szia. Én most 3 hete vettem egy könyvet mert hogy nagyon sokan ajánlották " A Szél Neve " De az a bökkenö vele hogy nem is arról van szó benne amiröl szolnia kellene. Egy nagy harcos felemekedését kéne bemutatnia de idáig 400 oladlbol csak hisztizik hogy mijen sanyaru élete van. és 800 oldalas a könyv de még mindig sehol se az a karakter akiröl szolni kéne a történetbe. Nagy csalodás volt.
Uhh, arról a könyvről én is sokat hallottam, mondjuk még nem néztem utána. De ha akármelyik könyvben csak hisztizik egy karakter több száz oldalon keresztül, az tényleg eléggé el tudja venni az ember kedvét. :/
@@polimatilda Azért nem feltétlenül adnék egyetlen ilyen véleményre :) Rengeteg dolog történik abban a könyvben, és igazából fogalmam sincs, hogy miért jött le az, hogy egy nagy harcos felemelkedéséről szól. Egyébként is sorozat, szóval ha a mondjuk 3000 oldalból (nem lehet tudni, mennyi lesz a harmadik könyv, ha lesz egyáltalán) az első 200 a főhős gyerekkoráról szól, ami nagyban megalapozza az életét, az szerintem megengedhető. Másrészt én úgy gondolom, hogy aki szerint az hisztizés, az vagy nem olvasott figyelmesen, vagy érzelmileg éretlen, de annak valóban nem való ez a könyv, mert ez nem egy roadmovie fantasy, hanem egy okosan felépített, szépen megírt, érzelemgazdag könyv, fantasy környezetbe helyezve.
@@exy13 Nem is mondtam egy szóval sem, hogy akkor engem ez a könyv nem is érdekel, főleg mert konkrétan fogalmam sincs miről szól, vagy merre hány méter. :) Ami meg a "hisztit" illeti, szerintem ez is olvasótól függ, hogy valakinek milyen mértéktől számít valami hisztinek, vagy sem. Csak általánosságban írtam, hogy a hiszti az elég elkedvtelenítő. Olvastam már olyan könyvet, amiben szerintem hisztizett egy karakter, más szerint egyáltalán nem, és olvastam olyat is, amiben mások szerint hisztizett egy karakter, szerintem meg nem. Szóval ez is egy elég szubjektív dolog. :) De nem, nem mondtam le egyáltalán erről a könyvről, de a közeljövőben úgy sem fogom olvasni, vagy utánanézni. :)
Nem vágom a "mostani könyveket". Ezek alap olvasói kritériumok, szóval nem értem miért süllyed lejebb a szint. Aki kajak írni akar, meg azt akarja, hogy jó legyen, az utána néz annak, mik a kritériumok, vagy nyelje be, hogy sokan fogják fújolni. Mondjuk én "modern" könyvet nem is olvasok, főleg, hogy sz*xxel raknak tele mindent, az meg van ingyen neten, ha azt akarok nézni. Ahogy sűllyednek az értékek, az erkölcsök, úgy az írók tucatjai (tisztelet a kivételnek). Vannak nagyon jó írók még, az tény, de a többlet süllyed lefele a kritériumok teljesítésében, pedig ezek nagyon alapvető dolgok, amiket felsoroltál. Nem lenne nehéz betartani őket, ahhoz hogy tényleg jó legyen egy könyv. Nálam a történet teljes elfordítása és az eröltetett, full bonyolúlt, túlspilázott szakszavak használata, meg az erőltetett sz*x vagy erőltetett óriás monológok verik ki a biztosítékot. Legyen mellék szál, de ne az kerüljön a fő köztpontba, vagy legyen megmagyarázva miért az lett a központ; legyen szerelem, de az egy magán dolog, hagyjuk meg a karaktereknek is az intimitást.
Én azt utálom ,amikor a szereplők az egész könyvben hisztiznek, és nem tesznek az érdekében semmit, hogy javítsanak a helyzetükön!
Azt meg különösen gyűlölöm, amikor a főszereplő csajszi hetenként váltogatja a fiúkat, és utána két héten keresztül sír, ha már az egyikkel volt már olyanja is. Édesistenem...
Azt sem szeretem, amikor a kamaszlányok, vagy a tizenhat éven felüli lányok, mindig azt hangoztatják, hogy igen is nekem van igazam! És nem a Marikának! (Random) Holott, a Marikának lesz igaza, és ő ezért képes felhúzni magát. Meg engem is!
Azt sem szeretem még, amikor a pasi konkrétan túlimádja magát. Jó, van, aki humorral fűszerezi meg, és az olyankor vicces is szokott lenni, de aki már belenyomja az arcodba, hogy: ÉN IGENIS EGY HELYES PASI VAGYOK DRÁGASÁG! - Akkor itt szoktam félbehagyni a könyvet, vagy átlapozni.
És azt is kifejezetten tudom utálni, amikor oldalakon keresztül semmi nem történik, és a nyolcszáz oldalas könyvben a tíz oldal volt érdekes, a többi meg unalmas.
És azt sem szeretem, amikor az író, túl komplikálja a művét. Telepakolja értelmetlen szavakkal, értelmetlen szövegekkel stb.
És amit a legjobban utálok, amikor a történet gyönyörű, igényes... De a borító az meg csúnya. 🤣🤣🤣
Nekem valójában három dolog tudja kiverni a biztosítékot. A sóhajtozás, a szöszmögés oldalakon keresztül, ami után majd történik egy apró cselekmény (pl a karakter előrelépett egyet :'D valós.) ééés a harmadik, ami miatt nagyonnemszeretném, ha nekem esnének. Szóval amikor így megy a sztori, fantasy ráadásul, hatalmasnagy csatajelenet előtt vagyunk, tengeri csata ráadásul, és akkor két karakter így egymás felé fordul teljesen random módon és azt mondja a másiknak: Meleg vagyok.
Amaz felé fordul: Én is.
Fejezet vége.
Eltelt háromszáz oldal abból a könyvből, és most a következő kötetnek a háromnegyedénél járok, de ezeket a karaktereket nem láttam viszont. Én nem szeretem ezeket a nofuckingreason beleerőltetett dolgokat, amikor semmi tétje, akkor látom, a sorozat hatodik (!!!) kötetében két mondat erejéig a karaktert, de nekem ilyeneket kell olvasnom, ahelyett hogy az izgalmas csatajelenetet adná elém.
Hát a feleslegesen behozott karakter dolgot meg tudom érteni. Így amit leírtak, csak időhúzásnak, vagy "sokk-értél" miatti szálnak tűnik. Én is azt szeretem, ha valami nem véletlenszerűen van benne a könyvekben, hanem később még célja is lesz, nem csak random bedobjuk, hogy legyen, mert kell. :)
@@polimatilda Pontosan, random bedob egy meleg karaktert meg egy tőle független másik meleg karakterpárt, ezek megértik, hogy milyen jó is ez, nekünk meg jön a kicsit sem burkolt üzenet, hogy el kéne fogadni az ilyen embereket. :D
Én elfogadom. De ezt a pofámba tolást nem :D Ha nincs célja, még csak fel sem tűnik többször, akkor annyira fölösleges és erőltetett, szájbarágós, fogadjmárel érzésű, hogy azt én nem bírom.
Szuper videó lett :)
Mostanában viszonylag sok Star Wars könyvet olvastam, a Disney előtti időkből is, meg a mostaniak közül is. Sokféle szerző, sokféle hang. Ami ezekben általában ki tud ábrándítani, az a túl hosszúra nyújtott akciójelenetek sora, amik alatt a történet szempontjából nem sokminden történik. De olvastam pár nagyonjót, a Phasmát például jószívvel ajánlom :)
Én most fejeztem be az Ezüsthídat. Tetszett, viszont az első részéhez(Enigma) képest nagyon durvára sikerült. Tényleg jó volt, viszont én nem szeretem ha egy könyv egyik része "lágy" aztán a következő részben meg minden vér és pschiopaták rohangálnak fel-alá. Persze szeretem a horrort csak mikor egy kisebb(pl.11-12 éves) gyerek olvassa az első kötetet aztán meg a második meg teljesen más hangulatú és ilyesztőbb vagy lelkileg nehezebb befogadni.
Sajnálatos módon ez a könyv is ilyen volt, de nekem tetszett.
Remélem érthetően mondtam.
Szuper lett!Én olvastam az éhezők viadalát, kicsit fura hogy jelen időben írja le, de az első tetszett. A másodiknál rezgett a léc, nem volt a kedvencem, a harmadik meg egy kicsit finoman fogalmazva is egy borzalom volt. Egy helyen megállt a cselekmény, és csak döcögősen gördült tovább, nem volt már meg a lendület.
Köszi! Örülök, hogy, tetszett! 😊 Az éhezők viadala nekem nagyon nem jött be, pedig rövid idő alatt olvastam végig az összeset, bár valószínűleg azért, mert megvettem az egészet és nem volt más, amit olvashatták volna. 😅
Hát szívesen írnék veled közösen egy könyvet :-)
Most olvasok egy eeeelég hosszú könyvet és már kezdek megőrülni hogy annyira elhuzzák a végét mert egyépként krimi könyv és én nagyjábol már a háromnegyede elött rájöttem hogy ki az akit keresnek de ők még mindig hülye apróságokat kutatnak ... ettől mindig megőrülök .😡😂
Na igen, az elég idegtépő tud lenni...
Első nézésre azt hittem, hogy én írtam... De hát most láttam először ezt a videót! Hát ez meg hogy lehet?! ... Aztán láttam meg a plusz "r" betűt (meg nekem van profilképem). :)
Ifjabb koromban eléggé faltam a kis szerelmes füzeteket. Aztán - valószínűleg a múló évek miatt is - egyszercsak elkezdett elegem lenni. Mert mi van majdnem mindegyikben?
A férfi és a nő találkoznak. Valami miatt rögtön meggyűlölik egymást, aztán az egyikük ráébred, hogy dehát ő annyira szerelmes a gyűlölete tárgyába! Kb. minden átmenet nélkül, csakis a testiségre építve.
Általában a férfi erőszakosan leteperi a nőt, minimum elkeni a sminkjét egy durva csókkal, majd közli vele, hogy a nő mindig is erre vágyott. A nő meg rájön, hogy jé, tényleg (rettentő életszerű, hogy egy nő erőszakra vágyik), de azért még gyűlölködnek egy sort, és az utolsó három oldalon kiderül minden félreértés, ellenük szőtt intrika és ők boldogan élnek, amíg meg nem halnak - ahogy az utóhang tájékoztatja az olvasót.
Persze, azért vannak gyöngyszemek (így fedeztem fel Debbie Macombert), de a többség ilyen. És még nem tudtam eldönteni, hogy az eredeti regény nyelvezete egyszerű és igénytelen, vagy a fordítóé (angolul még nem olvastam, szerintem nem is fogok).
Ha már szerelmi szál, és még romantikus is, akkor Jane Eyre. :) Ott sem angyal és kezesbárány elegye a férfi főhős, de Jane ezt professzionálisan kezeli - főleg, miután elmúltak a valódi akadályok. Vagy a Büszkeség és balítélet. Ott meg ugye, rendszeresen találkoznak, és a szemük sarkából is figyelik a másikat, bőven van lehetőségük megismerni egymást.
Az egyéb "kategóriákban": a hosszú, leíró részeket - és a csatajeleneteket - én sem szeretem többnyire. De ha egyébként szeretem az adott könyvet, és többször is olvasom, akkor úgyis tudom, hogy hol ugorhatok az olvasással néhány oldalacskát. :)
Jaj, közben - a hozzászólásokat olvasgatva - eszembe jutott még valami: ez is romantikus regény - pontosabban több ugyanattől az írónőtől -, de most nem a romantikus szál a lényeg, hanem a hitvány szereplők tetteinek és jellemének "jóramagyarázása".
Pl. 20. század eleji történet (a Titanic elsüllyedésével indul): a fiatal lány feleségül megy egy kedves férfiúhoz. Időközben kiderül, hogy a férfiú meleg. Egy olyan korban, amikor ezt sokkal jobban elítélik, mint ma. De ugyanúgy elitélik a válást is. A lány - illetve fiatalasszony meg akarja kímélni a párját a kirekesztéstől, felajánlja, hogy éljenek látszatházasságban, a férfi szerelme meg mint unokatesó (ha jól emlékszem) ott élhet velük. A férfi ezt nem fogadja el, bemártja a lányt - kohol egy válóokot -, és elválik tőle, majd megszökik a szerelmével. A lány meg ott marad a válása miatt elítélve a környezete által. Mi következik ezután: az írónő próbálja védeni az ex-férjet, hogy hát milyen nehéz dolga van neki, és hogy el kell nézni neki, hogy így viselkedett a feleségével, aki védeni akarta őt.
Másik regény: Az özvegy apa hosszú gyászévek után - miközben felnevelte kislányát is - rátalál szerelmére. A kedves gyermek mindent elkövet, hogy elmarja apja mellől a nőt - nem ő az első, akit elüldöz az áldott gyermek (aki időközben felnőtt hölggyé cseperedett, és udvarlója is van). A regény vége felé a mostoha (aki amúgy nagyon is édes) idő előtt szülni kezd, és az őt gyűlölő lány szálítja őt kórházba. Ezzel el is van neki intézve az a pár gyűlölködős év.
Vagy: két vak ember egymásba szeret. Az egyiküket megműtik, és lát... Pont azt, aki azért hagyja el a társát, mert nem tud együtt élni egy vak emberrel. De őt kell megértenünk, hogy milyen nehéz a helyzete, és hogy szenved
Ha ezek nem lennének, a történetek önmagukban nekem nagyon tetszenek. :)
Ó, és még egy: amikor utólag belemagyaráznak a történetbe dolgokat... naná, hogy a HP-sorozatra gondolok. :)
E/3. személy (Ezt igazából nem utálom, de jobban szeretek E/1. személyben olvasni könyveket,mert ugy szerintem jobban megismerhetjük a lány/fiú érzéseit,belsőjét.
Én igazából nem tudom melyiket szeretem jobban. 😅 Mindkettőnek megvannak a maga előnyei és hátrányai.
Szia Matilda! Szoktál bétázással is foglalkozni? :) Tetszenek a meglátásaid és a jelenleg íródó regényem, azt hiszem minden kritériumnak megfelel (vagyis egyik felsorolt klisé sem jelenik meg benne). Ezeket én magam sem szeretem a regényekben, ezért a sajátomban próbálom kerülni. Többek között azért, mert olyan témában íródik (poszt-apokaliptikus/steampunk egy kis cyberpunk beütéssel) amit manapság kapnak fel a regényírók és filmgyártók is, mégis egyedit szeretnék alkotni. Egy kis kedvcsinálónak (rövid leírást) betekintést itt találsz a regényemről: www.patreon.com/goldenrevolution Ha esetleg felkeltette az érdeklődésed vagy akadna rá némi időd elolvasni és véleményezni, azért nagyon hálás lennék, ugyanis adok a véleményedre (visszamutatva, hogy tetszenek a meglátásaid)!! Szép napot! :)
Kicsit sem reklám szagú, ne haragudj meg...
@@m3rc3b0ss8 Mindenki próbálja reklámozni a saját alkotásait. Ebben semmi meglepő nincs. 😉
@@janosdemeter9183 Aha de marhára nem egy másik írónak meg másik írón keresztül. Nem szokás más sikerén felmászni 😒
@@m3rc3b0ss8 Nem reklám célzattal tettem ki, de valóban annak is megfelelne. Nem hinném, hogy rajta kéne felmásznom, ha ez lenne a célom, lenne más publikált író, akinek ismertebb a neve. Mint elsőre is írtam: tetszenek a meglátásai és kíváncsi lennék a véleményére és elnézést kérek hogy patreonos linket adtam meg, egyszerűbbnek tűnt, mint a többi lehetőség a bemutatásra.
@@janosdemeter9183 Akkor elkérjük az e-mail címét szimplán vagy megadjuk a sajátunkat, esetleg megnézzük van-e Facebook vagy bármilyen oldala, esetleg megkérdezzük, hogy hol lehet fellelni őt, és privátban folytatjuk le a dolgot. Nem leokítás, de ennek így rettenetesen reklám szaga van, és nem sokan szeretik az önpromózást másnál, nagyon pofátlan dolog. Az ilyet privátban, vannak lehetséges útjai, módjai ennek, ez hogy más íróhoz oda kommentelsz, az a te művedet fogja lehúzni teljesen és téged a leendő olvasók szemében. Sokan nem csípik az önpromót más írók oldalán, azt sugallja kétségbeesett vagy az írásod kapcsán, és máson akarsz felmászni, mert magadtól nem vagy képes a reklám marketingedet felépíteni, na meg a másik író erőfeszítésein felmászni nagyon szemtelen dolog.
Igen, a link volt a teteje a dolognak a legjobban. Na meg gondolj bele esetleg Matilda helyzetébe. Elég becsületsértő tud lenni, mert nem épp az jön le a kommentedből, hogy a véleményével te egyetértesz, az csak körítés, a hangsúlyt a kommentben inkább az önpromó kapja, mint sem az, amiről szólt a videó vagy hogy olyan nagyon a nézetei érdekelnének.
Nem vagyok Ő, nem vagyok a helyében, de biztos vagyok abban, hogy máshogy, alázatosabb hangnemben és nem tolva egyből arcba a művedet, biztos jobban esne/esett volna neki a dolog, mint sem így.
Szia. Én most 3 hete vettem egy könyvet mert hogy nagyon sokan ajánlották " A Szél Neve " De az a bökkenö vele hogy nem is arról van szó benne amiröl szolnia kellene. Egy nagy harcos felemekedését kéne bemutatnia de idáig 400 oladlbol csak hisztizik hogy mijen sanyaru élete van. és 800 oldalas a könyv de még mindig sehol se az a karakter akiröl szolni kéne a történetbe. Nagy csalodás volt.
Uhh, arról a könyvről én is sokat hallottam, mondjuk még nem néztem utána. De ha akármelyik könyvben csak hisztizik egy karakter több száz oldalon keresztül, az tényleg eléggé el tudja venni az ember kedvét. :/
@@polimatilda Azért nem feltétlenül adnék egyetlen ilyen véleményre :) Rengeteg dolog történik abban a könyvben, és igazából fogalmam sincs, hogy miért jött le az, hogy egy nagy harcos felemelkedéséről szól. Egyébként is sorozat, szóval ha a mondjuk 3000 oldalból (nem lehet tudni, mennyi lesz a harmadik könyv, ha lesz egyáltalán) az első 200 a főhős gyerekkoráról szól, ami nagyban megalapozza az életét, az szerintem megengedhető. Másrészt én úgy gondolom, hogy aki szerint az hisztizés, az vagy nem olvasott figyelmesen, vagy érzelmileg éretlen, de annak valóban nem való ez a könyv, mert ez nem egy roadmovie fantasy, hanem egy okosan felépített, szépen megírt, érzelemgazdag könyv, fantasy környezetbe helyezve.
@@exy13 Nem is mondtam egy szóval sem, hogy akkor engem ez a könyv nem is érdekel, főleg mert konkrétan fogalmam sincs miről szól, vagy merre hány méter. :) Ami meg a "hisztit" illeti, szerintem ez is olvasótól függ, hogy valakinek milyen mértéktől számít valami hisztinek, vagy sem. Csak általánosságban írtam, hogy a hiszti az elég elkedvtelenítő. Olvastam már olyan könyvet, amiben szerintem hisztizett egy karakter, más szerint egyáltalán nem, és olvastam olyat is, amiben mások szerint hisztizett egy karakter, szerintem meg nem. Szóval ez is egy elég szubjektív dolog. :)
De nem, nem mondtam le egyáltalán erről a könyvről, de a közeljövőben úgy sem fogom olvasni, vagy utánanézni. :)
Nem vágom a "mostani könyveket". Ezek alap olvasói kritériumok, szóval nem értem miért süllyed lejebb a szint. Aki kajak írni akar, meg azt akarja, hogy jó legyen, az utána néz annak, mik a kritériumok, vagy nyelje be, hogy sokan fogják fújolni. Mondjuk én "modern" könyvet nem is olvasok, főleg, hogy sz*xxel raknak tele mindent, az meg van ingyen neten, ha azt akarok nézni.
Ahogy sűllyednek az értékek, az erkölcsök, úgy az írók tucatjai (tisztelet a kivételnek). Vannak nagyon jó írók még, az tény, de a többlet süllyed lefele a kritériumok teljesítésében, pedig ezek nagyon alapvető dolgok, amiket felsoroltál.
Nem lenne nehéz betartani őket, ahhoz hogy tényleg jó legyen egy könyv.
Nálam a történet teljes elfordítása és az eröltetett, full bonyolúlt, túlspilázott szakszavak használata, meg az erőltetett sz*x vagy erőltetett óriás monológok verik ki a biztosítékot. Legyen mellék szál, de ne az kerüljön a fő köztpontba, vagy legyen megmagyarázva miért az lett a központ; legyen szerelem, de az egy magán dolog, hagyjuk meg a karaktereknek is az intimitást.