Hát nem semmi meg kell hagyni.A Balatonkeresztúri híres kempig ami 1985-ben még javában működött akkor nyaraltam ott utoljára...Nagyon jó volt.igaz akkor már az utca másik oldalán levő táborhelyhez volt kötve,mert onnan jártunk át a látható épületbe diszkózni esténként...A bemutatott zuhanyzók mögötti nagy zöld szakaszopn pedig kempingoázis volt sok sok sátorral...1983-ban a miénkkel is...:) Namármost az élet drága dolog és ahogy elnéztem azt a nemlétező lépcsőt elég veszélyes volt rajta felmenni...ezt talán nem lett volna muszáj...Amúgy nem táncterem volt a felső emelet,mert ki táncolt volna fent arra a zenére ami lent van?...:D Szóval jónéhány korabeli számítógépecske volt ott azon tanultam meg egy kicsit rajzolgatni 1986 és kinyomtatni...mindennap volt egy kis számtech oktatás...a maga nemében...egy kis rajzolóprogram volt...leginkább a Paint-hez tudnám hasonlítani...de igenám...egy bizonyos programsorral lehetett csak előhívni azt a programot nem úgy ám mint mostanába hogy megvan az exe és akkor enter...:D A pingpongasztal volt az egyik sporteszköz,de volt ott lengőteke is,egész nap ott lógtam mert imádtam vele játszani...aztán tovább a tó felé haladva...volt egy baromi nagy stég...mittomén hány napozóhellyel. Az akkori időket jól tükrözi hogy akkor a legnagyobb sláger a Scotch - Delirio mind című szám volt.Valaki hallgatta a stégen ezt a számot nekem meg eleve tetszett...nem tom hányszor tekertettem vissza vele a kazettát hogy újra hallgassam...(Persze a mai napig is megvan csak már nem kazettán... de itt a youtube-on is,rá lehet keresni...) Szintén jól tükrözi az akkori időket hogy nem villogó volt a viharjelző hanem rakétákat lőttek fel...a zöld a viharmentes (nem is tudom miért volt..:D) a sárga az első-, és a piros a másodfokú viharjelzés volt...ott a stég mellett meg volt egy hosszú pózna viharjelző kis műanyag-alkalmatossággal és hogy jó lehessen látni messziről is ,piros volt.Ha lent volt a pózna alján (illetve mellette a kötélen amin mozgott) akkor minden oké,középen elsőfokú és a legtetején pedig másodfokú viharjelzés... Az egész körbe volt véve gyönyörű fenyőkkel...azt az illatot ami fogadott amikor először odaértem soha nem felejtem el....:))) Tavaly nyáron én is benéztem ide az épületbe,hát ...nem voltam sokáig mert már közeledett a napnyugta...a sötét és az egyedüllét nálam nem jó párosítás...bár nálam volt a walkman (telefonról ugye manapság csak még mindig így hívom) és hallgattam is de nem volt elég...ott túl egyedül éreztem magam...éreztem azt az elhagyatottságot,a nemtörődömséget,és az idő vasfogát is...tisztára mint a langolierek c. filmben...mintha nem is ebben a dimenzióban lettem volna... Az egész ahol voltatok egy beléptetős és névreszólós kemping volt még a szocialista időkben...csak az mehetett be oda akinek a neve rajta volt a nyaralók listáján,a személyi igazolványt is oda kellett leadni azt hiszem...érdekes...zöldségesre nem emlékszem...de arra igen hogy minden este 7-kor körbejárta a sátrakat a kukoricás frissen kifőtt termékkel 10 ft-tal darabját kínálta...hát nem volt eset hogy kihagytam volna...utána meg jött az esti fagyizás a PINGVIN fagyizóban...Aki ismeri a környéket vagy volt itt az tudja hogy az hol van. Hát sajnálom hogy így néz ki és hagyták hogy ilyen legyen,nem szabadott volna ennek megtörténnie...
Gábor Vajda Mi is sokat nyaraltunk ott! A 80-as évek elején az út túloldalán, az épületekben voltunk családostól, aztán 85-86 körül párszor a sátras kemping részen, mint számítógépes nyári táborban. Igen, mi is a tetőtérben ismerkedtünk talán a commodore 16, 64 gépekkel? Eredetileg a pécsi Uránbánya Üdülője, kempingje volt, aztán a privatizációk során ez is a Laterum cégcsoporthoz került, aztán nem tudom, mikor, miért pusztult így el. Bár, a 2000-es évek elejétől minden régi stílusú kemping leépült a Balaton körül. Az utolsó táborozás után 13-14 évvel aztán ettől a helytől 20 km-re kezdtem dolgozni, és itt is települtem le.
Kamaszkorom nyaralóhelye. 1979-tol 10 éven át minden nyáron itt kempingeztunk a családommal. A kemping es az út masik oldalán levő üdülő (ha meg áll) az egykori Mecseki Ercbanyaszati Vállalathoz tartozott. Az étterem akkor meg kultúrházkent szolgált. Nem emlekszem mi volt az emeleten, de arra igen hogy a most hiányzó lépcső fokain ülltem a haverokkal. A pingpongasztal körül is sokat játszottunk. Es ez az a hely ahol életemben először csokoloztam... 1983-ban. :)
A Mecseki Ércbányászati Vállalat Pécs, tulajdonában volt a Balatonmáriai Camping és Üdülő. / Az Uránbányászatról beszélünk. / A vállalat bányaüzemeit 1990-ben számolták fel.
Hát nem semmi meg kell hagyni.A Balatonkeresztúri híres kempig ami 1985-ben még javában működött akkor nyaraltam ott utoljára...Nagyon jó volt.igaz akkor már az utca másik oldalán levő táborhelyhez volt kötve,mert onnan jártunk át a látható épületbe diszkózni esténként...A bemutatott zuhanyzók mögötti nagy zöld szakaszopn pedig kempingoázis volt sok sok sátorral...1983-ban a miénkkel is...:)
Namármost az élet drága dolog és ahogy elnéztem azt a nemlétező lépcsőt elég veszélyes volt rajta felmenni...ezt talán nem lett volna muszáj...Amúgy nem táncterem volt a felső emelet,mert ki táncolt volna fent arra a zenére ami lent van?...:D Szóval jónéhány korabeli számítógépecske volt ott azon tanultam meg egy kicsit rajzolgatni 1986 és kinyomtatni...mindennap volt egy kis számtech oktatás...a maga nemében...egy kis rajzolóprogram volt...leginkább a Paint-hez tudnám hasonlítani...de igenám...egy bizonyos programsorral lehetett csak előhívni azt a programot nem úgy ám mint mostanába hogy megvan az exe és akkor enter...:D
A pingpongasztal volt az egyik sporteszköz,de volt ott lengőteke is,egész nap ott lógtam mert imádtam vele játszani...aztán tovább a tó felé haladva...volt egy baromi nagy stég...mittomén hány napozóhellyel. Az akkori időket jól tükrözi hogy akkor a legnagyobb sláger a Scotch - Delirio mind című szám volt.Valaki hallgatta a stégen ezt a számot nekem meg eleve tetszett...nem tom hányszor tekertettem vissza vele a kazettát hogy újra hallgassam...(Persze a mai napig is megvan csak már nem kazettán... de itt a youtube-on is,rá lehet keresni...) Szintén jól tükrözi az akkori időket hogy nem villogó volt a viharjelző hanem rakétákat lőttek fel...a zöld a viharmentes (nem is tudom miért volt..:D) a sárga az első-, és a piros a másodfokú viharjelzés volt...ott a stég mellett meg volt egy hosszú pózna viharjelző kis műanyag-alkalmatossággal és hogy jó lehessen látni messziről is ,piros volt.Ha lent volt a pózna alján (illetve mellette a kötélen amin mozgott) akkor minden oké,középen elsőfokú és a legtetején pedig másodfokú viharjelzés...
Az egész körbe volt véve gyönyörű fenyőkkel...azt az illatot ami fogadott amikor először odaértem soha nem felejtem el....:)))
Tavaly nyáron én is benéztem ide az épületbe,hát ...nem voltam sokáig mert már közeledett a napnyugta...a sötét és az egyedüllét nálam nem jó párosítás...bár nálam volt a walkman (telefonról ugye manapság csak még mindig így hívom) és hallgattam is de nem volt elég...ott túl egyedül éreztem magam...éreztem azt az elhagyatottságot,a nemtörődömséget,és az idő vasfogát is...tisztára mint a langolierek c. filmben...mintha nem is ebben a dimenzióban lettem volna...
Az egész ahol voltatok egy beléptetős és névreszólós kemping volt még a szocialista időkben...csak az mehetett be oda akinek a neve rajta volt a nyaralók listáján,a személyi igazolványt is oda kellett leadni azt hiszem...érdekes...zöldségesre nem emlékszem...de arra igen hogy minden este 7-kor körbejárta a sátrakat a kukoricás frissen kifőtt termékkel 10 ft-tal darabját kínálta...hát nem volt eset hogy kihagytam volna...utána meg jött az esti fagyizás a PINGVIN fagyizóban...Aki ismeri a környéket vagy volt itt az tudja hogy az hol van.
Hát sajnálom hogy így néz ki és hagyták hogy ilyen legyen,nem szabadott volna ennek megtörténnie...
Gábor Vajda Mi is sokat nyaraltunk ott! A 80-as évek elején az út túloldalán, az épületekben voltunk családostól, aztán 85-86 körül párszor a sátras kemping részen, mint számítógépes nyári táborban. Igen, mi is a tetőtérben ismerkedtünk talán a commodore 16, 64 gépekkel? Eredetileg a pécsi Uránbánya Üdülője, kempingje volt, aztán a privatizációk során ez is a Laterum cégcsoporthoz került, aztán nem tudom, mikor, miért pusztult így el. Bár, a 2000-es évek elejétől minden régi stílusú kemping leépült a Balaton körül. Az utolsó táborozás után 13-14 évvel aztán ettől a helytől 20 km-re kezdtem dolgozni, és itt is települtem le.
Kamaszkorom nyaralóhelye. 1979-tol 10 éven át minden nyáron itt kempingeztunk a családommal. A kemping es az út masik oldalán levő üdülő (ha meg áll) az egykori Mecseki Ercbanyaszati Vállalathoz tartozott. Az étterem akkor meg kultúrházkent szolgált. Nem emlekszem mi volt az emeleten, de arra igen hogy a most hiányzó lépcső fokain ülltem a haverokkal. A pingpongasztal körül is sokat játszottunk. Es ez az a hely ahol életemben először csokoloztam... 1983-ban. :)
A Mecseki Ércbányászati Vállalat Pécs, tulajdonában volt a Balatonmáriai Camping és Üdülő. / Az Uránbányászatról beszélünk. /
A vállalat bányaüzemeit 1990-ben számolták fel.
Nem tudom milyen minosegu kameraval veszitek, de az osszes epiozod amit lattam toletek,. ilyen homalyos, fako minosegu lett.
Egy pontos cimet lehet kérni?
ez hány éves lehet?
vajon; magántulajdon volt?--akkor mi lett a tulajdonossal? ha állami--akkor gazdag ország vagyunk, hogy csak hagyjuk elkallodni
Túráitok során kóborkutyák, akár darázsfészek utatokat állja?Hajléktalanokról nem is beszélve...
Nem lehet túl rég kipakolva, szerintem még 10 éve sem, merta festése és a kialakítás elég korszerű.
Az nem Őskü?
De az az Ösküi kerek templom
jó lehet ingyen szállásnak.
A falon egy elfuserált máris szomszég XD
Kár érte..
Itt egy külcs :O :D
- Mi a F@szt csináljak én ezzel? o.O :D