Kedves Gerda! Nem feltétlenül szükséges a sok pénz a spirituális fejlődéshez és tudás szerzéshez. Lehet autodidakta módon is tanulni, fejlődni pedig úgyis csak a tapasztalatok által lehet. Én is szegény voltam mindig, mégis volt lehetőségem tanulni, fejlődni, mert erős volt a motivációm, rászántam minden szabadidőm, és az élet mindig adott lehetőséget. A spiritualitás elsősorban azért van, hogy mi magunk fejlődjünk, és bölcsebben szeretetteljesebben tudjunk élni, és nem azért, hogy abból éljünk meg. Az hogy mostanában egy olyan szakmának tekintik, amiből könnyen nagyon jól meg lehet élni, - ez egy végzetes tévedés, és óriási árat kell majd ezért utólag fizetni, úgy mint aki könnyelműen eladósítja magát a bankoknál. Csak ezzel nem egy, hanem sok életre teszi tönkre a sorsát a meggondolatlan és tudatlan ember sajnos. A mai társadalmi trendek nagy ember tömegeket vezetnek félre és visznek bele a szakadékba. Az ilyen szolgáltatást végző szakiknak nincs is valós spirituális fejlettségből adódó tiszta tudása, csak gyorstalpalón szerzett bizonyítványai. Több kárt csinálnak, mintha nem segítenének. Szóval sose bánd, ha valamilyen spiri szolgáltatást nem tudsz megfizetni, jobb is😀. Persze az ember a tudását megoszthatja másokkal, ha szükségesnek látja éppen egy helyzetben ( nem szeretem a "segités" kifejezést használni, mert olyan alá-fölé rendelő ), bár nagyon meg kell nézni kinek milyen helyzetben és milyen módon, mert könnyen visszájára fordulhat a jó szándék. Nem mindenki elég érett ahhoz, hogy segítséget jól tudjon hasznosítani. Ez egy nagy emberismeretet, élettapasztalatot és komoly felelősségérzetet igénylő dolog. Én nem mondom, hogy nem fogadhatunk el érte néha pénzt, bár nagyon meg kell fontolni : kitől ? milyen helyzetben ? és mennyit? Az időnket lehet forintosítani, de reálisan kell kalkulálni nem elszálltan, ahogy azt ma sokan teszik. Az "ellenerők" manapság az emberi tudatlan kapzsiságon találnak leginkább fogást!
Egyet értek pont ez volt az én fejembe is már egy jó ideje❤
Kedves Gerda!
Nem feltétlenül szükséges a sok pénz a spirituális fejlődéshez és tudás szerzéshez. Lehet autodidakta módon is tanulni, fejlődni pedig úgyis csak a tapasztalatok által lehet. Én is szegény voltam mindig, mégis volt lehetőségem tanulni, fejlődni, mert erős volt a motivációm, rászántam minden szabadidőm, és az élet mindig adott lehetőséget.
A spiritualitás elsősorban azért van, hogy mi magunk fejlődjünk, és bölcsebben szeretetteljesebben tudjunk élni, és nem azért, hogy abból éljünk meg. Az hogy mostanában egy olyan szakmának tekintik, amiből könnyen nagyon jól meg lehet élni, - ez egy végzetes tévedés, és óriási árat kell majd ezért utólag fizetni, úgy mint aki könnyelműen eladósítja magát a bankoknál. Csak ezzel nem egy, hanem sok életre teszi tönkre a sorsát a meggondolatlan és tudatlan ember sajnos. A mai társadalmi trendek nagy ember tömegeket vezetnek félre és visznek bele a szakadékba. Az ilyen szolgáltatást végző szakiknak nincs is valós spirituális fejlettségből adódó tiszta tudása, csak gyorstalpalón szerzett bizonyítványai. Több kárt csinálnak, mintha nem segítenének.
Szóval sose bánd, ha valamilyen spiri szolgáltatást nem tudsz megfizetni, jobb is😀.
Persze az ember a tudását megoszthatja másokkal, ha szükségesnek látja éppen egy helyzetben ( nem szeretem a "segités" kifejezést használni, mert olyan alá-fölé rendelő ), bár nagyon meg kell nézni kinek milyen helyzetben és milyen módon, mert könnyen visszájára fordulhat a jó szándék. Nem mindenki elég érett ahhoz, hogy segítséget jól tudjon hasznosítani. Ez egy nagy emberismeretet, élettapasztalatot és komoly felelősségérzetet igénylő dolog. Én nem mondom, hogy nem fogadhatunk el érte néha pénzt, bár nagyon meg kell fontolni : kitől ? milyen helyzetben ? és mennyit?
Az időnket lehet forintosítani, de reálisan kell kalkulálni nem elszálltan, ahogy azt ma sokan teszik. Az "ellenerők" manapság az emberi tudatlan kapzsiságon találnak leginkább fogást!