Bosszantó. Akár jó is lehetne, ha sikerülne dönteni a Bizottság-Ápolók meg a Korai Öröm-Másfél jelleg között. Az elsőhöz nincs elég őrület (a mímelés nem hiteles), a másodikhoz nincs elég kraut-rock a zenében és felesleges a hülyéskedés. Ha lesz következő anyag mindenképp meghallgatom. Még ígyis ez a legizgalmasabb az elmúlt időszakból, itthonról. Csak nehogy az új ricsárdgír legyen belőle.
Mi a gond a Ricsárdgír-el? :D Amúgy meglepődtem magamon hogy teljesen értettem mire gondolsz pedig az említett zenekarokból csak a Másfelet ismerem. Én még nem hallgattam végig így nem alkotok véleményt.
@@minidreschi2 A ricsárdgír ugyanarra játszik mint ez a Giliszta zenekar. Arra, hogy az új közönség nem ismeri a magyar underground aranykorszakát (77-85). Eljátszák ugyanazt amit hallgattak, csak kiherélve, tét nélkül. Egyszerű példa: a.e. Bizottság - "Mindez én vagyok" vs ricsárdgír - "az én dalom". A nagy előd verejtékének lenyalásával próbáltak meg nagyobbat köpni. A Giliszta annyival rosszabb a ricsárdgírnél hogy az ellenkultúra két lehetséges csúcspontjának akarja eladni magát egyszerre. Egyfelől a Bizottság féle avantgard-dadaista katasztrófa zenének, másfelől a Korai Öröm féle világzenének. Nos, ajánlom hogy hallgassd meg az "Amikor pedig kígyókkal" -t a Bizottságtól vagy a Bizottság szentendrei pincés felvételeit (A Bizottság Afrikában). feLugossy Laca egy kibaszott állat, nem ilyen tejbepapi szövegei vannak, a jelenléte meg ólomsűrűségű. Nem csak levisz a valóságról, az szét is csúszik körülötted. Laca elsőre vicces, de többszöri meghallgatásra komollyá válik. Azt hiszem ez adja meg valódi értékét. A vicces zene nem jó zene. Ha elsőre még nevetsz is, sokadjára biztosan nem fogsz, már csak a humor alaptörvénye miatt sem. Így az ember elveszíti az érdeklődését. Laca - és a Bizottság úgy egyébként - azért megkerülhetetlen, mert a kezdeti humorforrást sikerül meghaladni. Az abszurd komollyá válik. Ugyanaz a dolog két arcélt mutat. Az útjuk elején járókat és az útjuk közepén járókat is megtalálja. A Korai Öröm (1995, 1996 a két legjobb lemez) világzenéje egy másik lehetséges legszélső pontja az ellenkultúrális törekvésnek. A Korai a Másfél és a VHK ennek az útnak a három egymástól merőben eltérő csúcsa itthon. Ők persze le se tagadhatnák hogy a német pszihedelikus zenekaroktól merítettek a 70-es évek elejéről, csak hát ők tovább vittek valamit, nem pózerkedtek vele. A német kraut-rock nagyjai a Popol Vuh, a Neu!, vagy az Ash Ra Tempel. Valószínűleg a Giliszta zenekar nem tudja ők kicsodák, ha mégis a jelek szerint nem értik. Részemről megelőlegezett bizalom volt esetükben velük példálózni. Belátom, lehet csak Szabó Gábor béna jazz-éig jutottak. A kraut-rock szöges ellentéte a Bizottságnak. Itt nincs dadaista megőrülés, itt nyugalom van és zenei extázis. Improvizációk és/vagy repetitív ráfeszülések váltakozása indít el benned valami hatalmasat. Na már most; ezt a két világot nem lehet vegyíteni. Amennyiben mégis megpróbálod, az azt bizonyítja hogy egyiket sem érted. Külön mindkettő lehet jó, egyben kioltják egymást. Remélem hogy idővel sikerül dönteni, ezért is írtam; mert mondom, a zenében lennének jó pillanatok. Csak hát a rendszerszintű következetlenség betesz az összképnek... Egyébként vannak sokkal rosszabb zenekarok a Gilisztánál, olyanok mint a Tortuga, az AWS az Elefánt meg énnemtudommégmennyi. Eszembe nem jutna oda írni, mert a helyükön vannak. Itt azzal van probléma hogy valaki egyszerre jelentkezett be két olyan pozícióra melyek egyikére sem méltó, nem hogy mindkettőre.
@@hexenwings9232 Szia, a Giliszta egyik tagja vagyok, és örülök hogy foglalkoztat a zenénk. Elég izgalmas hipotéziseket állítottál fel velünk kapcsolatban, és néhány dologban szerintem igazad van. Például szeretem a Korai Örömöt, a Bizottság meg kifejezetten meghatározó volt, és kicsit miatta is akartam megalapítani ezt a zenekart, mert ahogy a felvételeiket hallgattam nagyon sajnáltam, hogy én már nem élhetem át azokat a koncertélményeket amiket az ő koncertjeiken és házibulijaikban nagyszüleim és szüleim átéltek. Inspirált az az energia ami belőlük áradt. Viszont ugyanúgy inspirált a (halál;orgazmus) furcsa őrülete, és mondjuk Gazsi Rap Show őszintesége is. Nyilván soha nem akarnám egy az egybe lekopizni egyiket sem és nem is tehetném hiszen egy tőlük független különálló entitás vagyok, ahogy a zenekar többi három tagja is, mindenki más könyveket olvasott, mindenki más zenéket hallgat és mindenki más családban nőtt fel. Nekem a magyar rap a szívem csücske, odavagyok a szellemes szójátékokért, az egyszerű 4/4-es lüktetésekért és a maggyar nyelv ritmusáért. Feri számomra egy sokkal mágikusabb figura, amikor megismertem akkor folyamatosan furcsa brazil zenéket hallgatott és ő mutatta meg nekem például a CAN-t (abban is igazad van, hogy én a kraut rockból csak ezt az egy bandát ismerem). Nagyon tisztelem benne, hogy sokkal absztraktabb szövegeket ír mint én, hogy nem kell mindent egyértelműen elmegyarázzon, sajnos bennem (valszeg a hip-hop miatt) van egy ilyen erős késztetés a szájbarágásra. Levi rengeteg metált hallgat. Ő nekem olyan ember aki ha belevág valamibe akkor elmegy a falig. Szerintem talán ő a legvirtuózabb zenész a bandából, hiszen rengeteget gyakorol, de jellemző momentuma az is hogy nem fest túl régóta, viszont annyira uralja a kezét, hogy fotórealisztikusságig is végig tudja vinni a képeit ha akarja, és ezzel sok képzőművész ismerősöm elismerését kivívta. Nem ismerek Dávidnál részletesebb zenei lexikont. Amikor mutatok neki egy dalt amit most találtam és tetszett, ő általában mutat három másik előadót akik szintén olyasmi zenét csinálnak. Ha dzsemmelünk egy királyat és utána arról dumálunk, hogy akkor ezt építsük be valamelyik dalba, akkor ő gyakran lombozza le a kedélyeinket azzal, hogy mutat egy-két dalt ahol ugyanezt a témát már elsütötték harminc éve. Rengeteg magyar klasszikust hallgat, de pont ott tértünk el egymástól, hogy én inkább a Kontrol csoportot, Cseh Tamást meg Bizottságot hallgattam, ő inkább Omegát meg LGT-t (meg ezernyi mást). A lényeg, hogy nem keresünk semmijen piaci rést, nincs tudatosan bepozícionált stílusunk, hanem négy különbőző zeneiségből érkező ember vagyunk egy demokratikusan működő bandában, és imádunk együtt muzsikálni. Az biztos, hogy még sokféle zenét fogunk csinálni, folyamatosan változunk, alakulunk, új ötletek jönnek, régik mennek, majd régi ötletek jönnek és az újak mennek vagy maradnak, vagy lefeleződnek és hatványozódnak, szervesülnek, satöbbi. Nem célunk egy zenekart sem föltámasztani, mert azt sajnos nem is tehetnénk meg (pedig sok akad ami megérdemelné), egyszerűen csak összerakunk valamit ami eddig nem volt (még ha sokan hasonlónak is találják mindenféle zenékhez), és ez jó érzés. És én pont szeretem a zenénkben ezeket a világok közti vegyítéseket amiről beszéltél (függetlenül attól, hogy műkedik-e mindenkinek), de nem csak két világ van a képletben. :)
Bosszantó. Akár jó is lehetne, ha sikerülne dönteni a Bizottság-Ápolók meg a Korai Öröm-Másfél jelleg között. Az elsőhöz nincs elég őrület (a mímelés nem hiteles), a másodikhoz nincs elég kraut-rock a zenében és felesleges a hülyéskedés. Ha lesz következő anyag mindenképp meghallgatom. Még ígyis ez a legizgalmasabb az elmúlt időszakból, itthonról. Csak nehogy az új ricsárdgír legyen belőle.
Fikázni könnyű, alkotni nehéz. ;)
@@ervinmonori7314 azért nem csak fikázás volt
Mi a gond a Ricsárdgír-el? :D
Amúgy meglepődtem magamon hogy teljesen értettem mire gondolsz pedig az említett zenekarokból csak a Másfelet ismerem.
Én még nem hallgattam végig így nem alkotok véleményt.
@@minidreschi2 A ricsárdgír ugyanarra játszik mint ez a Giliszta zenekar. Arra, hogy az új közönség nem ismeri a magyar underground aranykorszakát (77-85). Eljátszák ugyanazt amit hallgattak, csak kiherélve, tét nélkül. Egyszerű példa: a.e. Bizottság - "Mindez én vagyok" vs ricsárdgír - "az én dalom". A nagy előd verejtékének lenyalásával próbáltak meg nagyobbat köpni. A Giliszta annyival rosszabb a ricsárdgírnél hogy az ellenkultúra két lehetséges csúcspontjának akarja eladni magát egyszerre. Egyfelől a Bizottság féle avantgard-dadaista katasztrófa zenének, másfelől a Korai Öröm féle világzenének. Nos, ajánlom hogy hallgassd meg az "Amikor pedig kígyókkal" -t a Bizottságtól vagy a Bizottság szentendrei pincés felvételeit (A Bizottság Afrikában). feLugossy Laca egy kibaszott állat, nem ilyen tejbepapi szövegei vannak, a jelenléte meg ólomsűrűségű. Nem csak levisz a valóságról, az szét is csúszik körülötted. Laca elsőre vicces, de többszöri meghallgatásra komollyá válik. Azt hiszem ez adja meg valódi értékét. A vicces zene nem jó zene. Ha elsőre még nevetsz is, sokadjára biztosan nem fogsz, már csak a humor alaptörvénye miatt sem. Így az ember elveszíti az érdeklődését. Laca - és a Bizottság úgy egyébként - azért megkerülhetetlen, mert a kezdeti humorforrást sikerül meghaladni. Az abszurd komollyá válik. Ugyanaz a dolog két arcélt mutat. Az útjuk elején járókat és az útjuk közepén járókat is megtalálja.
A Korai Öröm (1995, 1996 a két legjobb lemez) világzenéje egy másik lehetséges legszélső pontja az ellenkultúrális törekvésnek. A Korai a Másfél és a VHK ennek az útnak a három egymástól merőben eltérő csúcsa itthon. Ők persze le se tagadhatnák hogy a német pszihedelikus zenekaroktól merítettek a 70-es évek elejéről, csak hát ők tovább vittek valamit, nem pózerkedtek vele. A német kraut-rock nagyjai a Popol Vuh, a Neu!, vagy az Ash Ra Tempel. Valószínűleg a Giliszta zenekar nem tudja ők kicsodák, ha mégis a jelek szerint nem értik. Részemről megelőlegezett bizalom volt esetükben velük példálózni. Belátom, lehet csak Szabó Gábor béna jazz-éig jutottak. A kraut-rock szöges ellentéte a Bizottságnak. Itt nincs dadaista megőrülés, itt nyugalom van és zenei extázis. Improvizációk és/vagy repetitív ráfeszülések váltakozása indít el benned valami hatalmasat. Na már most; ezt a két világot nem lehet vegyíteni. Amennyiben mégis megpróbálod, az azt bizonyítja hogy egyiket sem érted. Külön mindkettő lehet jó, egyben kioltják egymást. Remélem hogy idővel sikerül dönteni, ezért is írtam; mert mondom, a zenében lennének jó pillanatok. Csak hát a rendszerszintű következetlenség betesz az összképnek...
Egyébként vannak sokkal rosszabb zenekarok a Gilisztánál, olyanok mint a Tortuga, az AWS az Elefánt meg énnemtudommégmennyi. Eszembe nem jutna oda írni, mert a helyükön vannak. Itt azzal van probléma hogy valaki egyszerre jelentkezett be két olyan pozícióra melyek egyikére sem méltó, nem hogy mindkettőre.
@@hexenwings9232 Szia, a Giliszta egyik tagja vagyok, és örülök hogy foglalkoztat a zenénk. Elég izgalmas hipotéziseket állítottál fel velünk kapcsolatban, és néhány dologban szerintem igazad van.
Például szeretem a Korai Örömöt, a Bizottság meg kifejezetten meghatározó volt, és kicsit miatta is akartam megalapítani ezt a zenekart, mert ahogy a felvételeiket hallgattam nagyon sajnáltam, hogy én már nem élhetem át azokat a koncertélményeket amiket az ő koncertjeiken és házibulijaikban nagyszüleim és szüleim átéltek. Inspirált az az energia ami belőlük áradt. Viszont ugyanúgy inspirált a (halál;orgazmus) furcsa őrülete, és mondjuk Gazsi Rap Show őszintesége is.
Nyilván soha nem akarnám egy az egybe lekopizni egyiket sem és nem is tehetném hiszen egy tőlük független különálló entitás vagyok, ahogy a zenekar többi három tagja is, mindenki más könyveket olvasott, mindenki más zenéket hallgat és mindenki más családban nőtt fel.
Nekem a magyar rap a szívem csücske, odavagyok a szellemes szójátékokért, az egyszerű 4/4-es lüktetésekért és a maggyar nyelv ritmusáért.
Feri számomra egy sokkal mágikusabb figura, amikor megismertem akkor folyamatosan furcsa brazil zenéket hallgatott és ő mutatta meg nekem például a CAN-t (abban is igazad van, hogy én a kraut rockból csak ezt az egy bandát ismerem). Nagyon tisztelem benne, hogy sokkal absztraktabb szövegeket ír mint én, hogy nem kell mindent egyértelműen elmegyarázzon, sajnos bennem (valszeg a hip-hop miatt) van egy ilyen erős késztetés a szájbarágásra.
Levi rengeteg metált hallgat. Ő nekem olyan ember aki ha belevág valamibe akkor elmegy a falig. Szerintem talán ő a legvirtuózabb zenész a bandából, hiszen rengeteget gyakorol, de jellemző momentuma az is hogy nem fest túl régóta, viszont annyira uralja a kezét, hogy fotórealisztikusságig is végig tudja vinni a képeit ha akarja, és ezzel sok képzőművész ismerősöm elismerését kivívta.
Nem ismerek Dávidnál részletesebb zenei lexikont. Amikor mutatok neki egy dalt amit most találtam és tetszett, ő általában mutat három másik előadót akik szintén olyasmi zenét csinálnak. Ha dzsemmelünk egy királyat és utána arról dumálunk, hogy akkor ezt építsük be valamelyik dalba, akkor ő gyakran lombozza le a kedélyeinket azzal, hogy mutat egy-két dalt ahol ugyanezt a témát már elsütötték harminc éve. Rengeteg magyar klasszikust hallgat, de pont ott tértünk el egymástól, hogy én inkább a Kontrol csoportot, Cseh Tamást meg Bizottságot hallgattam, ő inkább Omegát meg LGT-t (meg ezernyi mást).
A lényeg, hogy nem keresünk semmijen piaci rést, nincs tudatosan bepozícionált stílusunk, hanem négy különbőző zeneiségből érkező ember vagyunk egy demokratikusan működő bandában, és imádunk együtt muzsikálni. Az biztos, hogy még sokféle zenét fogunk csinálni, folyamatosan változunk, alakulunk, új ötletek jönnek, régik mennek, majd régi ötletek jönnek és az újak mennek vagy maradnak, vagy lefeleződnek és hatványozódnak, szervesülnek, satöbbi. Nem célunk egy zenekart sem föltámasztani, mert azt sajnos nem is tehetnénk meg (pedig sok akad ami megérdemelné), egyszerűen csak összerakunk valamit ami eddig nem volt (még ha sokan hasonlónak is találják mindenféle zenékhez), és ez jó érzés. És én pont szeretem a zenénkben ezeket a világok közti vegyítéseket amiről beszéltél (függetlenül attól, hogy műkedik-e mindenkinek), de nem csak két világ van a képletben. :)
hatalmas lett ez az album, imádom. durva hogy már egy éves
🔥🔥🔥