Én a karakterekkel kapcsolatban a jellemfejlődés ívéről hallanék szívesen tanácsokat, hogy hogyan lehet realisztikusan ábrázolni a személyiség alakulását. Ezenkívül sci-fi/fantasy rajongóként nagyon örülnék egy, világépítésről és annak lépéseiről szóló videónak. Nagyon hasznosak a videóid, sokat segítettél! :)
Szia, lesz világépítés hamarosan (és a scifire fogok koncentrálni;). A karakterekről meg sokat, sokat fogok még beszélni. (a következő videó karakteres - még mindig csak kívülről kapargatjuk, de jön a többi is!)
Például ha van több gyerekkori élményem, történetem ami külön - külön szórakoztató lehet, de összefűzve nem érzek benne ívet, hogyan oldjam meg. Általában " bandás" bunyós, de legtöbbször tréfás végkifejletű történeteket ezek. Aztán felnőtünk és ezzel végeszakadt az ilyen kalandoknak . Illetve, hogy mikor milyen személyben érdemes írni? Ha ez egy olyan regény lenne, ami a jelent folyton összehasonlítaná a múltal.
Ha megengeded itt válaszolok: Hogy milyen személyben írsz, az attól függ, mit érzel kényelmesnek:) Amúgy abból, amit elmondtál SZERINTEM az E1 vagy a közeli E3 tűnik a legtermészetesebbnek, személyes élmények, személyes hangvétel. A közeli E3 talán azért, mert akkor könnyen, természetesen lehet több szereplővel dolgozni. A külön kis történetek: tegnap éjjel bevillant, hogy nem olyan régen olvastam egy bétázandó novellát/kisregényt, ahol külön kis történetekből állt össze az egész. Bár mindegyik kis történetnek volt saját eleje, vége, tanulsága, rá volt fűzve egy nagy kerettörténetre. Ahogy te is felvetetted, talán a felnőtté válás lehetne a nagy összetartó erő? Úgy sorolni őket, hogy a tanulságok előre vigyék a szereplőket a nagy cél felé vezető úton? (és hát a történetek ismerete nélkül mondom, hogy talán így bele lehet illeszteni a jelent, mintegy megmutatva, hogy az a történetszilánk éppen mi használhatót tanított, amit a jelenben alkalmazunk? úgymint JELEN-probléma-így kell megoldani-hogy is tanultam én meg ezt-MÚLT történet. De ez csak egy erős tipp. Inkább csak gondolatébresztő.) Természetesen létezik olyan is, hogy nincs kerettörténet, vagy csak valami nagyon laza. Egyiknek eszembe jutott, hogy pl. a kínai tanmesék szoktak ilyesmik lenni: kis rövidek, egymás után, de van kerete, pl Li-Chi apát megosztja a tudását a tanítványaival. Ez nem regény jellegű. Vagy pl James Herriot történetei: mindegyik egy-egy kis életkép (és annyi a keret, hogy a kezdő állatorvos végül beilleszkedik a vidéki közösségbe). De ezt sem neveznéd regénynek. Összefoglalva: ha szórakoztató regényben gondolkodsz, akkor kell egy végső cél, valami, amit a szereplőid (vagy a főszereplő) el akarnak érni és a sztorikat kellene úgy összeilleszteni, hogy ezt a célt szolgálják. Az életből vett történetek nagyon jók, hitelességet adnak, de az élet nem regény, mert mindig folytatódik, a mi feladatunk, hogy kerek egésszé formáljuk. :)
Köszönöm! Én is a felnőttéválás lépéseinek bemutatására gondoltam és ahhoz valóban jobb a regény. Kérted, hogy javasoljunk témát a videóidhoz. Ha egy kicsit részletesebben kifejtenéd , példákkal bemutatva (ahogy szoktad), mikor hányadik személyben érdemes írni. Összevetve - hozzáértő által - könnyebb érzékelni.
Zsuzsannának minden videóját megnéztem(és várom a többit is), hiszen könnyedén, jól szorakozva, megtanulok belőle írni.
Miről beszéljek legközelebb?:) Van egy karakteres a tarsolyban, de utána?
Én a karakterekkel kapcsolatban a jellemfejlődés ívéről hallanék szívesen tanácsokat, hogy hogyan lehet realisztikusan ábrázolni a személyiség alakulását. Ezenkívül sci-fi/fantasy rajongóként nagyon örülnék egy, világépítésről és annak lépéseiről szóló videónak.
Nagyon hasznosak a videóid, sokat segítettél! :)
Szia, lesz világépítés hamarosan (és a scifire fogok koncentrálni;). A karakterekről meg sokat, sokat fogok még beszélni. (a következő videó karakteres - még mindig csak kívülről kapargatjuk, de jön a többi is!)
Magamban, még mindig
Például ha van több gyerekkori élményem, történetem ami külön - külön szórakoztató lehet, de összefűzve nem érzek benne ívet, hogyan oldjam meg. Általában " bandás" bunyós, de legtöbbször tréfás végkifejletű történeteket ezek. Aztán felnőtünk és ezzel végeszakadt az ilyen kalandoknak . Illetve, hogy mikor milyen személyben érdemes írni? Ha ez egy olyan regény lenne, ami a jelent folyton összehasonlítaná a múltal.
Ha megengeded itt válaszolok:
Hogy milyen személyben írsz, az attól függ, mit érzel kényelmesnek:) Amúgy abból, amit elmondtál SZERINTEM az E1 vagy a közeli E3 tűnik a legtermészetesebbnek, személyes élmények, személyes hangvétel. A közeli E3 talán azért, mert akkor könnyen, természetesen lehet több szereplővel dolgozni.
A külön kis történetek: tegnap éjjel bevillant, hogy nem olyan régen olvastam egy bétázandó novellát/kisregényt, ahol külön kis történetekből állt össze az egész. Bár mindegyik kis történetnek volt saját eleje, vége, tanulsága, rá volt fűzve egy nagy kerettörténetre. Ahogy te is felvetetted, talán a felnőtté válás lehetne a nagy összetartó erő? Úgy sorolni őket, hogy a tanulságok előre vigyék a szereplőket a nagy cél felé vezető úton? (és hát a történetek ismerete nélkül mondom, hogy talán így bele lehet illeszteni a jelent, mintegy megmutatva, hogy az a történetszilánk éppen mi használhatót tanított, amit a jelenben alkalmazunk? úgymint JELEN-probléma-így kell megoldani-hogy is tanultam én meg ezt-MÚLT történet. De ez csak egy erős tipp. Inkább csak gondolatébresztő.)
Természetesen létezik olyan is, hogy nincs kerettörténet, vagy csak valami nagyon laza. Egyiknek eszembe jutott, hogy pl. a kínai tanmesék szoktak ilyesmik lenni: kis rövidek, egymás után, de van kerete, pl Li-Chi apát megosztja a tudását a tanítványaival. Ez nem regény jellegű. Vagy pl James Herriot történetei: mindegyik egy-egy kis életkép (és annyi a keret, hogy a kezdő állatorvos végül beilleszkedik a vidéki közösségbe). De ezt sem neveznéd regénynek.
Összefoglalva: ha szórakoztató regényben gondolkodsz, akkor kell egy végső cél, valami, amit a szereplőid (vagy a főszereplő) el akarnak érni és a sztorikat kellene úgy összeilleszteni, hogy ezt a célt szolgálják. Az életből vett történetek nagyon jók, hitelességet adnak, de az élet nem regény, mert mindig folytatódik, a mi feladatunk, hogy kerek egésszé formáljuk. :)
Köszönöm! Én is a felnőttéválás lépéseinek bemutatására gondoltam és ahhoz valóban jobb a regény. Kérted, hogy javasoljunk témát a videóidhoz. Ha egy kicsit részletesebben kifejtenéd , példákkal bemutatva (ahogy szoktad), mikor hányadik személyben érdemes írni. Összevetve - hozzáértő által - könnyebb érzékelni.
:) ok, arra én is készültem, mert az nekem is nagy mumusom:)