Kedves Sámuel! Nagyon köszönöm az értékes prédikációidat, igazán átformálóak, mindig nyitott szívvel hallgatlak. 27:55-nél a szombattal kapcsolatos idézett ige megragadta a figyelmem: „Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában. Melyek csak árnyékai a következendő dolgoknak, de a valóság a Krisztusé.” (Kol. 2,16-17) „A zsidók vallásos ünnepei hét olyan napot különítettek el éves körforgásukban, amit megkülönböztetett módon kellett megszentelni, a hét hetedik napjának szombatjához hasonlóan. A megünneplés módja miatt ceremoniális szombatnak is szoktuk nevezni ezeket az ünnepnapokat, mivel ugyanazokat az előírásokat adta Isten ezekre az ünnepekre vonatkozóan is, mint a Tízparancsolat szombatjával kapcsolatban. Vagyis szent gyülekezés napjaként kellett elkülöníteni a többi naptól, és semmilyen munkát sem végezhettek ezeken a napokon. Amikor Pál apostol a kolossébeliekhez írott levelében arról beszél, hogy senki ne ítéljen meg benneteket a “szombat dolgában”, - az eredetiben a “szombatok” szó szerepel -, akkor nem a hetedik nap szombatjáról beszél, hanem a vallási ünnepeikkel kapcsolatos szombatok-ról. Ezeket a ceremoniális szombatok-at tehát ugyanolyan nyugalomnapként kellett megtartani, mint a Tízparancsolat szombat-ját, függetlenül attól, hogy a hét melyik napjára esett. Jézus halála ezeket a ceremoniális szombatok-at érvénytelenítette, és nem a Tízparancsolat szombat-ját. Mivel az igazi áldozat a Golgota keresztjén be lett mutatva, ezért nincs szükség tovább az előképekre és árnyékszolgálatokra, ebből adódóan az azokat szabályozó ceremoniális törvényekre sincs szükség többé. Pál világossá teszi, hogy a ceremóniális ünnepekkel kapcsolatos napokat már nem kell megtartani, hiszen azok a Krisztusban beteljesedő valóssággal érvényüket veszítették: “…eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, a mely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára;… Melyek csak árnyékai a következendő dolgoknak, de a valóság a Krisztusé.” (Kol. 2,14. 17.). Ezért a pogányokból megtértek ezt már nem is vették át a hitéleti szokásaik közé, a zsidókból megtértek között viszont még voltak olyanok, akik továbbra is megkülönböztették a többi napoktól, és ragaszkodtak ezeknek a napoknak a megszenteléséhez. Ehhez kapcsolódtak még azok a nemzeti emlékünnepek, amiket esetenként böjti napokként különítettek el a többi napoktól. Ilyen böjti emlékünnep volt minden évben az Eszter királyné idejében történt szabadulás eseményére emlékeztető ünnepnap is. Természetesen a pogányok közül megtértek ezeket az emlékünnepeket sem akarták átvenni a zsidó hagyományokból. Mindezek együttesen képezték azt a feszültséget, ami abból fakadt, hogy az egyik keresztény még ügyelt ezekre a napokra, a míg a másik nem, az egyik nem evett ezen a napon, mert éppen böjttel ünnepelt, míg a másik nem ügyelt a napra, ezért ő ugyanúgy evett, mint máskor.” És ennek hátterén, ami csak nekem is most lett világos.:-) “Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot egyformának tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve. A ki ügyel a napra, az Úrért ügyel: és a ki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel. A ki eszik, az Úrért eszik, mert hálákat ád az Istennek: és a ki nem eszik, az Úrért nem eszik, és hálákat ád az Istennek.” (Róm. 14,5-6.). Az itt felvetett vita az Isten számára elkülönített és megkülönböztetett napokra való figyelés vagy éppen figyelmen kívül hagyása körül, nem a heti nyugalomnappal volt kapcsolatban, hiszen ebben az időben még szó sem volt vasárnap-ünneplésről. Ekkor még minden keresztény a Tízparancsolatban adott szombatot tartotta nyugalomnapként, ebben semmilyen véleménykülönbség sem volt közöttük, tökéletesen egyetértettek. „ Szeretettel: egy kedves, „finom-magból való” szombatos testvérnő :-)
Kedves evetke, hálásan köszönöm az irasodat! Én ezt vhogy nem is vettem észre, ezért vmi hasonlót magam is írtam. De ha megláttam volna a te beirasodat, én azzal megelegedtem volna mert kiváló bizonyságtevés. Üdvözlettel Judit
KÖsszönöm szépen .nincsenek szavaim...kösszönöm szépen
Kedves Sámuel! Nagyon köszönöm az értékes prédikációidat, igazán átformálóak, mindig
nyitott szívvel hallgatlak.
27:55-nél a szombattal kapcsolatos idézett ige megragadta a
figyelmem: „Senki azért titeket meg
ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat
dolgában. Melyek csak árnyékai a következendő dolgoknak, de a valóság a
Krisztusé.” (Kol.
2,16-17) „A zsidók vallásos ünnepei hét olyan napot különítettek el éves
körforgásukban, amit megkülönböztetett módon kellett megszentelni, a hét
hetedik napjának szombatjához hasonlóan. A megünneplés módja miatt ceremoniális
szombatnak is szoktuk nevezni ezeket az ünnepnapokat, mivel ugyanazokat az
előírásokat adta Isten ezekre az ünnepekre vonatkozóan is, mint a
Tízparancsolat szombatjával kapcsolatban. Vagyis szent gyülekezés napjaként
kellett elkülöníteni a többi naptól, és semmilyen munkát sem végezhettek ezeken
a napokon. Amikor Pál apostol a kolossébeliekhez írott levelében arról beszél,
hogy senki ne ítéljen meg benneteket a “szombat dolgában”, - az
eredetiben a “szombatok” szó szerepel -, akkor nem a hetedik nap
szombatjáról beszél, hanem a vallási ünnepeikkel kapcsolatos szombatok-ról.
Ezeket a ceremoniális szombatok-at tehát ugyanolyan nyugalomnapként
kellett megtartani, mint a Tízparancsolat szombat-ját, függetlenül
attól, hogy a hét melyik napjára esett. Jézus halála ezeket a ceremoniális szombatok-at
érvénytelenítette, és nem a Tízparancsolat szombat-ját. Mivel az igazi
áldozat a Golgota keresztjén be lett mutatva, ezért nincs szükség tovább az
előképekre és árnyékszolgálatokra, ebből adódóan az azokat szabályozó
ceremoniális törvényekre sincs szükség többé.
Pál világossá teszi, hogy a ceremóniális ünnepekkel kapcsolatos napokat
már nem kell megtartani, hiszen azok a Krisztusban beteljesedő valóssággal
érvényüket veszítették: “…eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló
kézírást, a mely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén
azt a keresztfára;… Melyek csak árnyékai a következendő dolgoknak, de a valóság
a Krisztusé.” (Kol. 2,14.
17.). Ezért a pogányokból megtértek ezt már nem is vették át a hitéleti
szokásaik közé, a zsidókból megtértek között viszont még voltak olyanok, akik
továbbra is megkülönböztették a többi napoktól, és ragaszkodtak ezeknek a
napoknak a megszenteléséhez. Ehhez kapcsolódtak még azok a nemzeti
emlékünnepek, amiket esetenként böjti napokként különítettek el a többi
napoktól. Ilyen böjti emlékünnep volt minden évben az Eszter királyné idejében
történt szabadulás eseményére emlékeztető ünnepnap is. Természetesen a pogányok
közül megtértek ezeket az emlékünnepeket sem akarták átvenni a zsidó
hagyományokból. Mindezek együttesen képezték azt a feszültséget, ami abból
fakadt, hogy az egyik keresztény még ügyelt ezekre a napokra, a míg a másik
nem, az egyik nem evett ezen a napon, mert éppen böjttel ünnepelt, míg a másik
nem ügyelt a napra, ezért ő ugyanúgy evett, mint máskor.”
És ennek hátterén, ami csak nekem is most lett világos.:-) “Emez az egyik napot különbnek tartja a
másiknál: amaz pedig minden napot egyformának tart. Ki-ki a maga értelme
felől legyen meggyőződve. A ki ügyel a napra, az Úrért ügyel: és a ki nem ügyel
a napra, az Úrért nem ügyel. A ki eszik, az Úrért eszik, mert hálákat ád az
Istennek: és a ki nem eszik, az Úrért nem eszik, és hálákat ád az Istennek.”
(Róm. 14,5-6.). Az itt felvetett vita az
Isten számára elkülönített és megkülönböztetett napokra való figyelés vagy
éppen figyelmen kívül hagyása körül, nem
a heti nyugalomnappal volt kapcsolatban, hiszen ebben az időben még szó sem
volt vasárnap-ünneplésről. Ekkor még minden keresztény a Tízparancsolatban
adott szombatot tartotta nyugalomnapként, ebben semmilyen véleménykülönbség sem
volt közöttük, tökéletesen egyetértettek. „
Szeretettel: egy kedves, „finom-magból való” szombatos testvérnő :-)
Kedves evetke, hálásan köszönöm az irasodat! Én ezt vhogy nem is vettem észre, ezért vmi hasonlót magam is írtam. De ha megláttam volna a te beirasodat, én azzal megelegedtem volna mert kiváló bizonyságtevés.
Üdvözlettel Judit