ฝัง
- เผยแพร่เมื่อ 7 ก.พ. 2025
- #kétvonalasles MAC Szülőakadémia Marton Tibor
Ezúttal egy olyan témát vettünk elő, amiről már rengeteg #Kislesben is beszélgettünk. A Szülők szerepe az utánpótlásban. Beszélgetőtársunk Marton Tibor a MAC által elindított interaktív előadássorozat egyik szervezője.
Természetesen az utánpótlás kapcsán nem csak a szülők. Az edzők, az edzőképzés, a kiválasztás, maga az utánpótlás rendszere, az akadémiák és a kis klubok szerepe is szóba kerül sok más téma mellett. Igyekeztünk rengeteg kérdést felvetni, olyanokat is, amiknek a megválaszolására nem ez a megfelelő fórum és persze nem is találtuk meg a megoldásokat, de talán elindulhat egy olyan fejlődés a hazai jégkorong utánpótlásában, aminek egy szelete lehet ez a szülőképzés.
Mindenesetre az biztos, hogy egy izgalmas és sokszínű beszélgetés kerekedett.
Jó szórakozást!
#kisles #hockey #kétvonalasles #podcast #beszélgetés #mac #szülővagyok #hoki #magyarhoki #utánpótlás #képzés
Én nagyon kíváncsi lennék egy érintett szülő véleményére, és álláspontjára.
Köszönet mindenkinek, hogy végre ebben az eddig hanyagolt témában mocorogtok!
Ahogy én látom: (vitaképes és szeretném, ha vitáznánk is)
A szülők integrálása idehaza a jégkorong-sport egészébe eleddig megoldatlan volt, megoldatlan, ahogy én látom. Pedig, az első évtized, amit a játékos az utánpótlásban tölt, meghatározó szereplői. A háromszög legerősebb sarka. Alapkérdés, hogy a "szülő" milyen "minőségű". A magyar jégkorong egyik legfontosabb közeltávoli feladata egy stabil A-szint eléréséhez szükséges, megfelelő számú és megfelelő "minőségű", (megfelelő kultúrájú) szülői közeg megteremtése. Meglátásom szerint, ez a rész a magyar utánpótlásból, összehasonlítva skandináv, kanadai, orosz utánpótlással, hiányzik.
Korábban írtam, nem ismétlem, hogy pl. skandináviában mekkora szerepe van a szülőnek a klub üzemeltetésében. VALAMINT, a gyerekek képzésében. Általános tendencia, hogy arrafelé a szülők átlagos tudása a jégkorongról sokkal nagyobb. Értve ezalatt a játékot magát, a képzés sajátosságait, egy karrier esélyeit, egy klub üzemeltetését, a normáliis, emberi viselkedés alapjait, stb. Bármit. Mindezt azért, mert nagyon sok szülő maga is kiváló játékos volt, komoly szinten játszott korábban. Van 40 év előnyük. Pár jégkorongos generációval beljebb vannak és a rendszer mindig figyelt rá, hogy legyen szülői utánpótlás, hiszen az utánpótlásból, felnőtt játékosból egyszer szülő lesz és a rendszernek szüksége van továbbra is rájuk, ezúttal, mint szülő. Ezen idehaza dolgozni kell.
Másik, hogy én egy szót emelnék ki, ami szerintem a legfontosabb egy jégkorongos szülőnek: TÜRELEM.
Ha már külföld: korábban leírtam már tapasztalatunkat, nem ismétlem. Amit megint kiemelnék: nincs általános szabály. Egyéni utak vannak. Egyéni megoldásokkal. Ami tanácsként adható: 1. ne égess fel magad mögött mindent, mert te kimész. Mindig tudd, honnan jöttél. Hidd el, lehet, hogy nagyon hamar szükséged lesz megint a hazai közegre. 2. A garancia szót töröld ki a szótáradból. 3. Legyen eladható lakásod, vagy arany étkészleted. 4. Ne add fel a sokadik nehézség után sem. 5. Higgy abban, hogy amit csinálsz, jó. 6. Ne csak jégkorong szempontból gondolkodj. 7. Minél lejjebbi csapatba sikerült gyökeret verned, annál inkább ne jégkorong szempontból gondolkodj. 8. Valódi esélyed akkor van bármire, ha topcsapatban van stabil helyed és ott vagy húzóember. 9. MINDIG vannak kivételek. 10. Mikor itthon vagy, ne helyezd magad a másik ember fölé. Sem emberileg, sem sportolóilag/szülőileg. 11. Ne szépíts. Realista legyél és azt a képet is közvetítsd. 12. Élvezd. Sokat fizettél érte. Emberileg, családilag, anyagilag.
Folyt köv.
Milyen korban mennyit edzeni, multisport kérdés:
csak ismételni tudom magam. Korábban már írtam róla. Visszakereshető.
finn példa: jokerit (ezt ismerem, de más finn csapatok is így működnek)
gyerekek 3-5 évesen kezdik. Szüleikkel együtt korizgatnak, segítők vannak fenn, csoportokra bomlanak, azután szép lassan eltűnnek a szülők a jégről, csak a segítők maradnak. Jéghez szoktatás, alap orientáció, stb., kb, mint itthon. Amint lehet, megy a kézbe a bot, megy rá a korong, labda, karika, gyűrű, stb. AZONNAL, amint lehet elkezdik orientálni a párharc irányába őket, mekkora buli, hogy egymásnak lehet menni, hogy nagyot esnek és nem fáj, őszintén szólva, furcsa látvány, de már az első pillanattól kezdve, amint technikailag képesek rá, azonnal veszik elő a fizikai kontaktot, elkezdik hozzászoktatni őket rá. A párharcok megvívása, párharc nyitás, ütközés megszokása már ebben a korban elkezdődik.
Nagyon sok szülő jól korizik, jól stickhandlingel, sok terhet levesznek az edzők válláról, vagy hozzátesznek az edzők munkájához. Ez az elem végigkíséri u14ig a képzést. A szülő a gyerek technikai képzésében is rész vesz bizonyos mértékig. A klubnak sokkal több ideje van más területekkel foglalkozni. Kb, mint az iskola idehaza. Leadják az anyagot, gyerek hazamegy az iskolából, tanul, gyakorol, majd visszamegy és számot ad az otthon tanultakról és haladnak tovább az anyaggal. Tehát, az iskola oktat és számonkér, a gyerek meg iskolaidőn kívül is gyakorol, tanul. Ehhez képest, mi idehaza leadjuk az anyagot, majd otthon nem sok minden történik (gyerekek otthon nem edzenek, grundhoki teljesen hiányzik, szakmabeli szülő hiányzik, egyéni képzést drágálják) és a klubok, kényszerűségből, elkezdik gyakorolni edzésidőben a korábban leadott anyagot. Ennek következtében állandósult időzavarban van a magyar képzés. Ráadásul, emiatt sok gyereknél az alapok későn érnek le kézség szintig (vagy pl. korongpasszolás, korongátvétel nagy sebességnél, le se érnek, mert találkozik vele a gyerek eleget), és később jutunk el ahhoz a kérdéshez, hogy a megszerzett, kézségszintre begyakorolt skillekkel (ne feledjük, tágabb értelemben nem csak a kori, lövés, korongkezelés jelenti a skillkészletet) mit kell csinálni a pályán, milyen feladatot kell megoldani a segítségükkel egy adott pillanatban. Erre a területre nem jut épp ezért elég idő. Kevesebb területen jutunk le kézségszint-mélyre a tanulásban, nagynyíl: hibaszázalék kérdése nyomás, sebesség, fáradtság esetén. Alapvetően, mindent ott képeznek, ahol a legolcsóbb és leghatékonyabb.
Pl., igaz, hogy u14ben 3 klubedzés van hetente, meg egy meccs. De a közbülső napokon megy a gyerek egyéni képzésre, iskolakori, plusz suli után órákon át a "grundhoki", hol szülővel, hol egymagukban. Autogén tréning, önálló gyakorlás, vérre menő grundmeccsek. Mindez, jó minőségű, nyitott, bármikor látogatható, kezelt jégfelületeken, akár világítás mellett is. Kb. mint a városligeti jég. Kirakva kapuk, bárki kedvére gyakorolhat bármit.
U13tól a gyerek u16ig már egyre inkább szituációkat tanul, pozíciós gyakorlatai vannak, egyéni taktika, és természetesen, nem győzöm hangsúlyozni, védekezés IS, u15-16ban már posztspecifikusan. Állandó a felmérés, fizikai mérés, ha gond van valamivel, a klub szól és mehetsz egyéni képzésre, vagy ahová akarsz felzárkózni.
Száraz: bizonyos tekintetben egyenrangú, bizonyos tekintetben fontosabb, mint a jég (most a klubedzésről beszélünk). Mivel a gyerek amúgy is rengeteget van jégen privátban, a klubok nagyon nagy hangsúlyt fektetnek a szárazra. Azt mondják, hogy bizonyos szempontból (egy szint felett) a száraz munka minősége határozza meg, hogy kiből mi lesz. A száraz edzés ellógása nem divat. CSAK JÉGEN nem leszel senki.
U16 már előszobája a profi sportolóvá válásnak. Kaja, életmód, iskola, család minden ennek van alárendelve. Taktika jobban előtérben, feladatok, speciális esetek, abszolút, mint a felnőtt jégkorong stb....
U18 keveseknek adatik már meg (a lemorzsolódás óriási). 5 foglalkozási nap van, ebből 4szer reggeli edzés és délutáni edzés. Minden edzés 3 fázisú. Komoly (!) bemelegítés, jég, száraz, majd levezetés, nyújtás. Van, hogy száraz, jég (ilyenkor nincs bemelegítés), utána súlyzós kondi. Szóval, agyon vannak terhelve u18ban. Plusz meccsek, hatalmas utazásokkal.
Aki nem játszik, extra száraz edzés.
Multisport: kis korban természetes, hogy a gyerekek sok mindent csinálnak, mondjuk u11-ig, u12től egyre ritkább, illetve a multisport az iskolára és azokra az időszakokra (pl. nyár) korlátozódik, amikor nincs jégkorongszezon. Az biztos, hogy szezonon kívül az edzők nem szeretik, ha bárki önhatalmúlag jégre megy, vagy edzőtáborba mennek dögivel. Nyilván van, akinek szükséges, van, aki elbírja, de saját szakállra a szülők nem dolgoznak. Egyeztetnek az edzőkkel is.
Olyannal nem találkoztam, hogy u15 környékén valaki más sportot is űzne versenyszerűen, ha komoly szándékai vannak a jégkoronggal. Hobbi szinten, persze, de versenyszerűen kizárt.
Folyt köv.
Ha már változás: olyan jó lenne, ha elszakadnánk a mini, szupermini, ifi, seerdülő, stb. szavak használatától. Azért már felnőtt néhány olyan generáció, aki az u8, u10, u12, stb.-hez van szokva. Sőt, ha most érkezik a jégkoronghoz egy szülő/család, ő is csak ilyennel találkozik, erre az edzők jó része meg jön a "régi" megnevezésekkel.
Szarvinak: th-cam.com/video/sAawALkzSHw/w-d-xo.html
Nekem nem tűnt szándékos gáncsolásnak. Ösztönösen mozgott a láb.