Magyarósi Csaba videójában figyeltem fel a csatornádra. 20 éve fotózom, hivatali stílusban. Aztán 3 éve találkoztam egy fotográfussal és elkezdett mesélni formákról, színekről, térről és kinyílt a tudatom. Jártamba - keltembe, ha látok számomra valami érdekeset előkapom a telefonom és lefotózom -mert az mindig ott van nálam és fel van töltve-. Ezek mennek fel a facebook-ra, szórakoztatásból és a magam szórakoztatására. Igaza van Hegyi Andrásnak , sok fotót kell nézegetni és tanulmányozni , eljárni kiállításokra. Nagyon jó, ha van olyan, aki segít a képek elemzésében , értelmezésében mit, ahogy egy verset elemeznek. A képszerkesztők 2-3 másodperc alatt döntenek egy képről. Iszonyatos mennyiségű képeket néznek át naponta. Szóval azt akarom mondani, hogy jó ez a csatorna eddig sok jó dolgot láttam! Csak így tovább várom a folytatás !!! Ui: Ment a LIKE! Tiszteletből és alázatból.
Kedves Zsolt! Csaba videója kapcsán keveredtem hozzád. Vadászom azokat az embereket ezen a platformon akik tényleges komolysággal képviselnek valamit, ami elcsépelt szóval, jobb híján, értéket képvisel. Értsd jól, csak örömöre szolgált :) Sok sikert kívánok
Hegyi Zsolt épp ezért írtam, van elég instagrammer, nem baj ha nem űzöd illetve... még egy dolog , szerintem teljesen felesleges pixelnáciskodni, persze vannak életheyzetek amikor nem lehet a szakmai dolgokat félretenni, de többnyire az a lényeg hogy a kép (végeredmény) tetszik vagy sem. És nem hibákat kell keresni, mert az feltehetőleg lenne a Mona Lisan is :D közel 20 éve fotózok, és teljesen átalakult a nemzetközi fotós piac is, sokkal kevésbé releváns a minsőég mint az érdekes tartalom.
@@bernadettrivnyak7234 pixelnáciskodni. Mi is az, kedves Bernadett? Értem, hogy neked más a tapasztalatod, el is fogadom, sőt, gondolom dolgoztál is eleget vele, hogy a kutyás dolog befusson. Ezért írtam, hogy gratulálok, sok meló. Az egy másik kérdés - és itt van vitánk, ha ezt nem érted - hogy a másodperc töredéke mekkora valós figyelmet is jelent. Alig valamekkorát. És amikor valaki építi magát, tanul, akkor a legnehezebb kérdés, hogy be szabad-e dőlni az insta vagy face lájkoknak. De kérdezek: a te munkáid közül hány olyan van, ami alatt értelmes kritika alapján értelmes és számodra hasznos beszélgetés indult? Magyarán milyen mértékben tapasztalod azt, hogy ha kiteszel egy képet, arra valós és értékes reakciót kapsz és nem csak szívecskéket, lájkokat, mosolyokat. Ezt azért kérdezem, mert a probléma itt gyökeredzik. Ugyanis - és ez a pixelnáciskodásra is igaz - hogy igen rövid idő alatt, lényegében a semmire szoktak úgymond insta-face "karrierek" épülni, meg akkora arcok, hogy az ajtón nem fér be. Szar képekkel. Vagy semmitmondó képekkel. Olyanokkal, ahol ha felteszed a kérdést, hogy ezt miért készítette el, nincs értelmes válasz. Sok a zaj. Sok a hulladék. Ez tetszik vagy sem, értékválság. Ugyanis onnantól, hogy az insta-sztárok egymást nyalják körbe és hitelesítik, az egész vizuális kultúra lesz szegényebb. Sokkal kevésbé releváns a minőség? Merre? Hol? Kinek? Egyáltalán mit értesz nemzetközi fotós piacon? Mert aukcióra szarral nehezen kerülsz be, mondhatod pixelnáciskodásnak, de ha a kép unalmas, ha ok nélkül van benne hiba, ami nem építi a kompozíciót, akkor az csak egy szar kép marad. (A közel 20 éve fotózok dologra meg annyit, hogy én meg közel 35. De ez, akár 20, akár 35, nem jelent sokat. Vannak 20 éves zsenik, meg 60 éves kutyaütők is.)
Szerintem fontos ilyen nézeteket is átgondolni, és tökéletesen érthető a közlendő, sőt, szerintem azoknak is van benne muníció, akik - mint én - egyébként egész jól elvannak pl. az Instagrammal. Azt gondolom, a sokat hangoztatott tudatosság, a cél, fontos tényező - viszont azt is gondolom, hogy ez platformtól független. Igen, sima felhasználói szempontból valóban pillanatképek, instant benyomások, és nem értékbeli visszajelzések gyűjteménye egy-egy kép, mert eleve egy hálózati struktúrában kap helyet. Viszont szerintem meg lehet találni a módját annak, hogy ebben a hálózatiasodott rendszerben az ember olyan képeket, netán képek hálózatát hozza létre, amelyek külön-külön is leállíthatják a gyors scrollozást, de együtt akár nagyobb ívű gondolatmenetet is megfogalmazhatnak. Persze ettől még az Instagram és tsai illékony játszóterek maradnak, és szerintem sem kell túldimenzionálni a jelentőségüket úgy en bloc fotográfiai értelemben, azonban mindenképp érdekes és talán érdemes is a rendszer sajátosságainak tudomásul vételével olyan képi megfogalmazásokat közreadni, ami felhívja a figyelmet a kontempláció szükségességére a rohanó képözönben. Szóval igen, a tudatosság a lényeg, ahogy ez itt többször el is hangzik - a platform az meg nem baj, ha ez, vagy amaz, szvsz.
Nos igen, csak amikor elkezdesz platformban gondolkodni, mi az, ami megállít egy scrollozót például, az eleve befolyásolni fogja, milyen kontentot osztasz meg, sőt, akár azt is, milyet készítesz. És ez a befolyás nem biztos, hogy jót tesz.
@@ZsoltHegyi ez így van, de nem biztos, hogy ez rossz - mint ahogy a gépem vagy a helyzet adta limitáció is mindenképp befolyásol. Viszont ha mindezekkel együtt tudatosan építem fel, mit akarok megmutatni, akkor az adott platformot akár úgy is elkezdhetem használni, ahogy a készítői-működtetői nem is gondoltak rá korábban, vagy épp úgy állítom össze a képi anyagom, hogy a folyamatosan scrollozó legalább egy pillanatra megálljon. Itt inkább az a fontos, ami a videóban is elhangzik: ne a trendeket kövesse az illető, hanem az adott kontextusban találja meg a lehetőséget arra, hogy el tudja mondani / meg tudja mutatni, amit ő szeretne, és mindezt úgy, ahogy ő akarja.
Ha megnézed az instát, ott javarészt az megy, hogy mutasd, hol jártál, mutasd, mid van. Egy jó ismerősöm volt, aki külföldön van, és onnan tett fel képeket, nem nagyon vidámakat, majd elnézést kért a követőitől, hogy mostanában ilyen depressziós. Érted? És ha elvárás a pozitív szemlélet, a vidámkodás, akkor az attitűdben fog változtatni, kiszolgálod a nézőt, ami alkotói szempontból szerintem semmiféle irányt vagy fejlődést nem ad, sőt.
@@ZsoltHegyi nem elvárás a pozitív szemlélet - minden nézőpont attól függ, kit-kiket követsz. Rengeteg "anti-" kampány fut, és rengeteg olyan "ismerősöm" is van, akik soha nem posztolnak arról, milyen happy az élet (és persze vannak olyanok is, akiktől más sem jön, ez is igaz). De egy dolgot nem szabad elfelejteni: nem a platform alakította ezt a tömegesnek mondható viselkedés-modellt. Az Insta, ahogy jelenleg más, algoritmussal operáló közösségi média platform is, nagyjából kurátori logikával működik, vagyis én válogatom ki, kit szeretnék követni és kit nem. Az Insta ebből a szempontból ráadásul még jobb is, mint mondjuk egy Face, mert előbbin semmi nem "kényszerít" arra, hogy tényleges ismerősöket kövessek. Úgy állítom össze a listát, ahogy nekem tetszik. Felmerül a kérdés, hogy ha nálad ennyi kényszerűen happy fiók látszik, miért pont őket követed, és nem másokat? Könnyen benneragad az ember a saját szűrőbuborékában, és nehéz kitörni néha, de ez alapján szerintem nem biztos, hogy megállja a helyét az általánosító megállapítás. Nem támadólag mondom, hanem mert szerintem mindenki végigmegy ilyen szelekciós fázison. A problémát én ott látom, hogy nem tanuljuk meg, hogyan szelektáljunk (egyik videódban említed a vizuális kultúra problematikáját: pontosan erről van szó! És ha még a magasságos irodalmi véleményvezérek is kongatják a harangot a képi kultúra ellenében, soha nem is lépünk előrébb, lásd még a film- és médiaoktatás lezüllesztését stb.). Szóval sok mindenben egyetértek, és azt érteni vélem, miért és milyen pozícióból mondod ezeket a dolgokat, el is fogadom - de ennél én árnyaltabbnak gondolom ezt a témát, egyébként sok lehetőséggel a negatívumok mellett ;)
Én nem egyes ismerősökről beszélek, hanem az átlagról. A filterről, a flitterről, a mosolyról, a szelfipózról. Igen, vannak alkotók, akik reklámfelületként használják az instát, de ez korántsem számottevő mennyiség. A tömeges viselkedésmodellt két dolog alakította ki. Az egyik az a közösségi létezéshez kapcsolt lájkolás. Nehéz egy halálhírt lájkolni, hogy sarkos legyek. A másik az, hogy - és ez bizony az insta-jelenség - egymástól ellesett példák alakították ki mára azt, hogy az insta kép alapvetése a pózolás. Ez maga a szelfi, ami nagyon nem azonos az önarcképpel. Ehhez tegyük hozzá, hogy akár a face, akár az insta olyan algoritmust használ, aminek logikáját te, kintről nem fogod érteni. Nem időrend, hanem valami súlyozás, mert nem is a fontosak szerint jönnek fel a posztok. Ami a feliratkozásokat illeti, itt van a fő kérdés: hogy iratkozol fel olyanra, akit nem ismersz? Úgy, hogy vagy a hashtaget használod, és akkor történésre iratkozol fel, vagy megnézed, mit dob fel az addigiak alapján ajánlásnak az oldal. De szomorú, vagy reális dolgokra nem akarnak az emberek feliratkozni. Nézd meg, hány követője van egy celebnek, és hány egy művésznek. De a fő probléma nem ez. Hanem a kényszeressége. Az, hogy akármelyik közösséginek mondott oldalon kényszeresen pörgeted a falad, dől az infó, feldolgozhatatlanul. Ki a fene áll meg egy képnél egy percnél tovább? De komolyan. Főleg úgy, hogy olyan korlátozás van az instán, ami sok dolgot eleve kizár. Az egyik a meztelenség, tehát aktot csak szoft szinten fogsz látni, a másik meg a méret, ami miatt meg részleteiben fontos képekkel nem fogsz találkozni, mert az elveszik. És itt bukik le a platform, hiszen mivel eleve arra lett kitalálva, hogy azt közöld, amit épp csináltál a telefonoddal, így minden egyéb nehezítve van. Nincs rendes webes megoldása, csak kerülőúton tudsz nem mobillal lőtt dolgot kitenni, és a mai viszonyokhoz képest pici képek vannak, a formátum is a négyeztest preferálja. Ami a szelekciót illeti, itt egy óriási buktató van, amin látszólag el is bukott az internet, úgy, ahogy van. Mi itt pl most talán fontos dolgokról beszélgetünk. Egy olyan platformon, ami semmiképp nem erősíti, hogy ez a beszélgetés több figyelmet kapjon, mint mondjuk más videója alatt az anyázás. Vagy ott a wikipédia, amit bárki szerkeszthet, olyan is. A net demokratizálta az aktust, mindenki mondhat bármit, egyenlően fontos, miközben - bocsánat - az esetek 80%-ában, és most kegyes vagyok, egy értelmes szó se olvasható, nem hogy gondolat lenne benne. Ha minden vélemény egyformán fontos, akkor a befogadónak kellene szelektálnia, de ahhoz előkép, előismeret kell, ami meg mitől lenne meg, ha az ismeretforrás maga ez a katyvasz?
Nem értünk teljesen egyet. Szerintem egy bridge gép is nagyon jó tud lenni a kezdőnek, amíg az útját keresi. Nekem például egy SONY RX10-es (első szériás, használtan relatív olcsón [125-150e] beszerezhető) gépem van, DSRL mérettel/súllyal, 24-200mm-es objektívvel, fix 2,8-as blendével és külső szűrő installációs lehetőséggel. Továbbá van egy stabil, alsóközép minőségű, használtan 10ezer értékű állványom, hogy kompenzálhassam sötétebb fényviszonyok között az 1 inch-es szenzor mérethátrányát. Összesen kb. 150ezret költöttem a felszerelésre (gép, állvány, akksik, táska, szűrők, tisztító). Ezzel az eszközparkkal nyilván óriásplakát minőségű és/vagy a TIME magazin címlapi anyagokat nem fogok készíteni, de arra pont elég, hogy vállalható minőségű A3-as képek díszítsék a falamat. Aztán, ha már látom az irányomat/tehetségemet, akkor célirányosan belevághatok ARANYÁRÚ vázak, objektívek és kiegészítők beszerzésbe.
Semmi baj. Bár a poszt alapvetően a 'közösségi' oldalak miatt született, de persze, lehetsz boldog egy bridge géppel is. Én nem venném meg, elmondtam, miért, de elfogadom, ha másnak meg épp ez az út tetszik, vagy ez elérhető.
Nem először tűnik úgy, hogy nem nézted meg a filmet, vagy ha igen, szövegértési problémáid vannak, vagy prekoncepciód, vagy csak unatkozol. Nem tudom. De bevallom, nem okoz nagy élvezetet olyan dolgokra válaszolni, amit elmondtam már a videóban és elég lenne megnézned, és értelmezned. Szóval bocs, de mivel ez nem első eset, maradjunk abban, hogy én elmondtam, te nem érted, ennyi.
2017-ben kezdtem el foglalkozni a fotózással. Mivel rengeteg dolog keltette már fel az érdeklődésemet hobbi szinten -amiket idővel el is felejtettem-, tavaly nyárig nem vettem gépet. Úgy gondoltam fölösleges pénzt dobni ki egy fellángolásra. Tehát fogtam a telefonom és elkezdtem fotózással kapcsolatos oktató videókat nézni, majd képeket készíteni. A gép megvásárlása óta most érzem azt, hogy a kit objektív mellé beszerezzek további objektíveket. Kellett 7 hónap, hogy eldöntsem, hogy merre is akarok haladni a fotózással, mik azok a dolgok, amik érdekelnek, milyen témákban szeretnék fotókat készíteni. Nem akartam felvásárolni mindenféle objektívet, hogy aztán a felét ne is használjam. A közösségi oldalakon kapott lákjok nem hatnak meg. Teljesen egyet értek veled, hogy azok nem a kép minőségére való visszajelzések. Mint ahogy a követők tábora sem visszajelzés, hogy mennyire jó a fotós. Ezeken az oldalakon a marketing, és az elérésekért való fizetés az, ami meghatározza a követők táborát a nem celeb emberek között. Lengén öltözött hölgyek milliós követő táborokkal rendelkeznek, míg sok tényleg tehetséges fotós, akik időt, energiát, pénzt öltek a fotózás művészetének elsajátításába, alig tudhatnak pár ezer fős követőtábort magukénak. Hogyan is lehetne így mérőzsinór egy ilyen oldal?
Sziasztok! Sok lehetőséget dobtam el, dobok el nap mint nap, mert szűk a határidő. Én igényelném a személyes kontaktot a megrendelővel még a tárgyfotók kapcsán is. Afféle mini interjú. Mit miért kinek hogy stb. Ettől persze megriadnak, nem értik. Nem értik ha azt mondom, hogy a gép csak eszköz ami segít megmutatni azt ami a fejemben megszületik, viszont nem fog megszületni semmi, ha nincs elötte egy kis petting. Az alklotásból vadászat lett. :-(
Hát, megrendelésre dolgozni nem egyszerű matek. Nyilván, mindig a megrendelő a főnök, ha nincs kedve beszélgetni, akkor ez van, megérzésre kell őt "kielégíteni". :)
A közösségi oldalak haszna talán az, hogy a közös érdeklődési körrel rendelkező emberek könnyebben összejöhetnek. Én a fotóim kis százalékát osztom. Amit felteszek az nem azért teszem, hogy majd biztos tetszik nekik mert biztos tetszeni fog (még a rettenetet is lájkolni fogják), hanem azért mert nekem tetszik. Igen nekem is vannak fotóim, amit 2-3-5 hónap múlva rakok fel, mert annyit változik a látásmódom, hogy egyszerűen akkorra érik meg, vagy érek meg. Egy like jelent valamit de persze egy profi váleménye hangsúlyosabb, de azt sem hagyhatom figyelmen kívül, hogy ő neki is van izlése. Pusztán szakmailag, csak technikailag értékelni egy szellemi terméket, nem biztos, hogy célravezető. Az emberek örülnek neki ha szép dolgokat láthatnak. Én nem mindenkinek fotózom, hanem magamnak és ha elégedett vagyok megosztom. Aztán legközelebb próbálom felülmúlni magam. Szerintem ha valaki ezen a területen próbálkozik az egyik legfontosabb, hogy legyen önkritikája. De osztom a véleményed és köszönöm a videókat! Hasznosnak tartom az ilyen vlogokat. :)
Roland, köszönöm a visszajelzésed. Amit írsz, megértem, kábé ezt mondom én is, fontos, hogy hagyjunk időt érni a dolgokat. Javarészt még profiknál is az látszik, hogy nem bírnak várni, amint megvan a kép, már tolják is ki, és ez szerintem nem vezet sehová, vagyis ahová vezet, az pont az, hogy nincs koncepció, nincs átgondolva, tesztelve, ülepítve semmi. Ami a közösségi részét illeti: más az insta mint a fész, utóbbin inkább megesik, hogy olyanokkal is kapcsolat jön létre, akikkel jóllehet amúgy kis esélye van, hogy találkozz az életben. Ez jó, ha értelmes beszélgetések jönnek ezáltal létre. Viszont azt tartom, hogy a képek felezési ideje úgymond elég rövid ezeken a helyeken. Gyorsan felejtünk és gyorsan továbblépünk. Valós reakció alig jön, megmutatod, amivel akár hónapokat molyoltál fejben, mire kész lett, kapsz eg lájkot rá, nem jelent semmit. Viszont kiadtad magadból. MI ezzel a baj? Az, hogy egy könyv, egy kiállítás összerakásához kell sűríteni magadban a dolgokat, egyenként is, összességében is. Ami már kikerült a netre, azzal kevésbé törődik az ember, lép tovább. Alig forgatódik át így kép a valóságba, nem marad fenn a szűrőn szinte semmi.
@@ZsoltHegyi Nincs tökéletes, kész mű. Ilyen nincs. Mindíg van ahova tovább lehet lépni. "Leesik a falról". Amíg van ilyen addig tudom, hogy fejlődöm. De attól még az nem biztos, hogy rossz volt a kép. Másik dolog, meg, hogy egy olyan fotóval nyertem egy pályázaton (zsűri álltal), ami talán a legérdektelenebbnek jött le a facebook-on. :D Szóval ennyit erről. Ennek ellenére elindítottam és nyert.
Miért ne lenne kész mű? Ha tudja az ember, mit akar és megcsinálja, az kész. Az más kérdés, amikor az ember bizonytalan, vagy nem volt pontos a fejében az előkép arról, mit is akar, olyankor tényleg nehéz rámondani, hogy ezt akartam, ilyet, frankó, kész. Ami leesik a falról, azzal nincs mit csinálni, el kell felejteni, miután megtaláltad, miért esett le, lehet nekifutni újra. A pályázatokról most én nem mondanék semmit, látatlanban úgy, hogy se a pályázatot, se a képet, se a zsűrit nem ismerem, botorság is lenne.
@@ZsoltHegyi Nem írtam a pályázatról, mert nem akartam reklámozni a vidóid alatt. Ha az ember profi és tudja mit csinál akkor oké hogy van felejtős project. Lehet kész mű, bár az szerintem szubjektív. Ez a fotós - fotó kapcsolat mindenkinél más szerintem. Ugye egy amatőr egy féljó képnek is tud úgy örülni... :D Tavaly nyáron kezdtem fotózni, vettem magamnak egy EOS M50-et, tapasztalgatom (használtam már előtte DSLR-t is), eleve nem lehetek magabiztos. Persze minden héten többször is kimegyek, itt a Tapolcai-medencében a Balatonfelvidékén lépten nyomon találni valamit. Gondolkodom, hogy nem e kéne komolyabb irányokba elindulni, majd meglátom. Nem rossz ha az ember sokmindenhez ért.
De ne is várjunk objektív igazságot az alkotásban. Vannak szabályok, alapok, amik oszlopok, de a felépítmény már szubjektív. Ami azt illeti, ha egy éve fotózol, nem vagy lekésve, nem is kell az örökkévalóságra gondolni még, látni kell, nézni, gyűjteni.
A legfontosabbat a végén mondtad ki. A művészet lényege a KÖZLÉS. Legyen az profán, vagy L’art pour l’art, valamit mégis csak közöl. Minél magasabb szférákból érkezik, annál művészibb. Igaz ez mindenre, amit művészetnek neveznek. Ha valaki a technikai oldaláról közelít, és nem onnan, hogy ezt a képet mivel lehet elkészíteni, akkor az csak játszani akar. (Erről szól, a DSLR-MILC vita. Dömper, vagy matchbox?) Kütyüzni. Amihez a kép csak egy apropó. Félre ne értsen senki! Nem tettem előjelet. Ez egy remek hobbi. Ezért találták ki a belépő és a haladó szintű gépparkot és objektíveket. De óva intenék mindenkit: ne ringassa magát olyan tévképzetbe, hogy a gép csinálja a fotót.
Köszönöm a visszajelzésed. Minden így van, egy dolog emellett fontos, hogy a fotó technikai sport, vagyis hiába a művészi véna, ha valaki lusta az alapokat elsajátítani, akkor csak "-kedés" lesz belőle. Meg sok véletlen, reprodukálhatatlan talált kép.
és vadászom is vele a lájkokat rendesen, mi? Nem nagyon értem azt, miben látod az ellentmondást, de gondolom annyira nem merültél bele, hogy észrevedd a különbséget. Semmi baj.
szerintem kicsit nyithatnál jobban az új platformokra. igen az instagram nagyrésze felszínesnek tűnhet (én se szeretem), de arról szerintem ne fogalmazz meg szubjektív kritikát amit még nem próbáltál és nem ismersz. - arról, hogy mit ér az instagram egy fotósnak - ami a videó címe, nem sokat tudtam meg, mert nem ismered, hogy ezt hogyan lehet marketingre használni, vagy hogyan lehet belőle pénzt keresni. szerintem nagyon sok fotós (pl: tárgyfotósok, vagy aki utazásokat fotóz, épületfotósok, esküvőfotósok, stb..) vígan meg tud élni belőle. Szóval ha a saját véleményedről szól ez a videó, akkor ezt tüntesd fel a címben, hogy mit ér >szerinted< az instagram. vagy mit ér neked mint fotósnak. ez így nagyon általánosított cím.
Kedves Ádám, miből gondolod, hogy nem ismerem az instagramot, vagy a többi közösségi platformot? Én arról beszélek, hogy hol vannak ezekben a buktatók. Azt pedig, hogy saját véleményem mondom, már bocsánat, de felesleges leírni. Mivel evidencia. Majd ha más véleményét mondom, akkor kell megijedni, hogy megszálltak az ufók. :)
Igen, Zsoltubá ott téved, hogy még mindig printben és falban gondolkozik, azt tartja értéknek, ami offline, kiállításon megnézhető. Kétség kívül zavarba ejtő a digitális világ kommunikációs zaja, de ez van, ezt kell szeretni. Kicsit oldszkúl az arc, olyan 20. századi... :) Én is az vagyok, de nekem inkább leesik az állam az online világ lehetőségeitől és némely alkotójától és nem finnyogok a zajon, amiben észre kell venni őket... És igen, a fotó ma már inkább computergrafika, intermédia, amióta nem analóg, de ez így van jól. Mondom ezt úgy, hogy egy jó diától még mindig megdobban a szívem. Mert ott nincs kamu, nincs retus, nincs vágás...
Kicsit tudod zavarban vagyok, amikor a múltból érkezik utalás valakitől, aki velem ellentétben marad a nicknévnél, miközben próbál úgymond bizalmaskodva tanítani, hogy ne mondjam, kioktatni, de hát persze, ez is a new deal része, a függöny mögüli morgás zaja. Nekem meg ez az oldszkúl. Egyébiránt meg, én nem érzések és megérzések bizonytalan szubjektivitására alapoztam azt, amit mondtam, hanem kutatásokra, amik mérték és kimutatták, hogy valójában mennyi időt (sem) szánunk egy-egy képre ezeken a platformokon. Azzal meg nehéz lesz vitatkoznod, hogy a "print", a könyv az nagyobb eséllyel marad fenn, mint az online. És a technikai problémákba bele se menjünk, ahogy a privacy kérdésébe se, meg abba se, hogy az ezen oldalakon meglévő javarészt gépi cenzúra mennyiben torzítja a valóságot, hogy például az aktfotográfia mint olyan, javarészt egyik platformra se fér fel, mert a közösségi kurvannyát megsérted vele. Ugye. Hát, ha ez oldszkúl, ám legyen.
@@TheWhalevideo online tér .: poszt modern . Azaz eltűnik ,elfelejtik Az offline .:analógiás mint pl.: József attila ,capa azaz időtálló . Ettől művészet mert nyomot hagy . Az instagram csak a pillanatot uralja
@@egyresztmasreszt4292 Hogy hol jelenik meg egy kép, vagy bármilyen más alkotás, nem határozza meg és nem befolyásolja az értékét. Az csak a felület, a hordozó, a csatorna, amin a kommunikáció zajlik. A gondolatmeneted szerint József Attila kinyomtatva érték, de mondjuk ha a neten olvasod, nem az?
Jó az új stílus. Meglepődtem amikor Magyarósi Csaba videójában láttalak.Minőségi videó volt.
Köszönöm a visszajelzésed. Csaba engem is meglepett, hogy szereplésre kért fel, jó volt - ő igényes tartalmakat tol.
@@ZsoltHegyi Ahogyan te is. Ezért is figyellek évek óta mindkettőtöket.
Megtisztelsz.
Magyarósi Csaba videójában figyeltem fel a csatornádra.
20 éve fotózom, hivatali stílusban. Aztán 3 éve találkoztam egy fotográfussal és elkezdett mesélni formákról, színekről, térről és kinyílt a tudatom.
Jártamba - keltembe, ha látok számomra valami érdekeset előkapom a telefonom és lefotózom -mert az mindig ott van nálam és fel van töltve-. Ezek mennek fel a facebook-ra, szórakoztatásból és a magam szórakoztatására.
Igaza van Hegyi Andrásnak , sok fotót kell nézegetni és tanulmányozni , eljárni kiállításokra. Nagyon jó, ha van olyan, aki segít a képek elemzésében , értelmezésében mit, ahogy egy verset elemeznek.
A képszerkesztők 2-3 másodperc alatt döntenek egy képről. Iszonyatos mennyiségű képeket néznek át naponta.
Szóval azt akarom mondani, hogy jó ez a csatorna eddig sok jó dolgot láttam!
Csak így tovább várom a folytatás !!!
Ui: Ment a LIKE! Tiszteletből és alázatból.
Kedves Réka, köszönöm a visszajelzésed. Lesz még szó ezekről a "közösségi" oldalakról más aspektusból is. És, ha van kedved, gyere a Látszótérre.
Kedves Zsolt! Csaba videója kapcsán keveredtem hozzád. Vadászom azokat az embereket ezen a platformon akik tényleges komolysággal képviselnek valamit, ami elcsépelt szóval, jobb híján, értéket képvisel. Értsd jól, csak örömöre szolgált :) Sok sikert kívánok
Kedves Dávid, köszönöm a visszajelzésed. Én magam is hasonlóan vagyok ezzel, mint te.
De jó hogy rosszul látod. Egy konkurenciával kevesebb 👌
Megnéztem a három profilod az instán. Gratulálok. De azért elszállni korai lenne még. Nem vagyunk egymás konkurenciája. 🙂
Hegyi Zsolt épp ezért írtam, van elég instagrammer, nem baj ha nem űzöd illetve... még egy dolog , szerintem teljesen felesleges pixelnáciskodni, persze vannak életheyzetek amikor nem lehet a szakmai dolgokat félretenni, de többnyire az a lényeg hogy a kép (végeredmény) tetszik vagy sem. És nem hibákat kell keresni, mert az feltehetőleg lenne a Mona Lisan is :D közel 20 éve fotózok, és teljesen átalakult a nemzetközi fotós piac is, sokkal kevésbé releváns a minsőég mint az érdekes tartalom.
@@bernadettrivnyak7234 pixelnáciskodni. Mi is az, kedves Bernadett? Értem, hogy neked más a tapasztalatod, el is fogadom, sőt, gondolom dolgoztál is eleget vele, hogy a kutyás dolog befusson. Ezért írtam, hogy gratulálok, sok meló.
Az egy másik kérdés - és itt van vitánk, ha ezt nem érted - hogy a másodperc töredéke mekkora valós figyelmet is jelent. Alig valamekkorát. És amikor valaki építi magát, tanul, akkor a legnehezebb kérdés, hogy be szabad-e dőlni az insta vagy face lájkoknak. De kérdezek: a te munkáid közül hány olyan van, ami alatt értelmes kritika alapján értelmes és számodra hasznos beszélgetés indult? Magyarán milyen mértékben tapasztalod azt, hogy ha kiteszel egy képet, arra valós és értékes reakciót kapsz és nem csak szívecskéket, lájkokat, mosolyokat. Ezt azért kérdezem, mert a probléma itt gyökeredzik.
Ugyanis - és ez a pixelnáciskodásra is igaz - hogy igen rövid idő alatt, lényegében a semmire szoktak úgymond insta-face "karrierek" épülni, meg akkora arcok, hogy az ajtón nem fér be. Szar képekkel. Vagy semmitmondó képekkel. Olyanokkal, ahol ha felteszed a kérdést, hogy ezt miért készítette el, nincs értelmes válasz.
Sok a zaj. Sok a hulladék. Ez tetszik vagy sem, értékválság. Ugyanis onnantól, hogy az insta-sztárok egymást nyalják körbe és hitelesítik, az egész vizuális kultúra lesz szegényebb. Sokkal kevésbé releváns a minőség? Merre? Hol? Kinek? Egyáltalán mit értesz nemzetközi fotós piacon? Mert aukcióra szarral nehezen kerülsz be, mondhatod pixelnáciskodásnak, de ha a kép unalmas, ha ok nélkül van benne hiba, ami nem építi a kompozíciót, akkor az csak egy szar kép marad.
(A közel 20 éve fotózok dologra meg annyit, hogy én meg közel 35. De ez, akár 20, akár 35, nem jelent sokat. Vannak 20 éves zsenik, meg 60 éves kutyaütők is.)
Szia Zsolt! Pont legjobbkor találtam rá a videóidra! Nagyon hasznosak most számomra! Üdv.: Novák Tündi
Köszönöm a figyelmed!
Szerintem fontos ilyen nézeteket is átgondolni, és tökéletesen érthető a közlendő, sőt, szerintem azoknak is van benne muníció, akik - mint én - egyébként egész jól elvannak pl. az Instagrammal. Azt gondolom, a sokat hangoztatott tudatosság, a cél, fontos tényező - viszont azt is gondolom, hogy ez platformtól független. Igen, sima felhasználói szempontból valóban pillanatképek, instant benyomások, és nem értékbeli visszajelzések gyűjteménye egy-egy kép, mert eleve egy hálózati struktúrában kap helyet. Viszont szerintem meg lehet találni a módját annak, hogy ebben a hálózatiasodott rendszerben az ember olyan képeket, netán képek hálózatát hozza létre, amelyek külön-külön is leállíthatják a gyors scrollozást, de együtt akár nagyobb ívű gondolatmenetet is megfogalmazhatnak. Persze ettől még az Instagram és tsai illékony játszóterek maradnak, és szerintem sem kell túldimenzionálni a jelentőségüket úgy en bloc fotográfiai értelemben, azonban mindenképp érdekes és talán érdemes is a rendszer sajátosságainak tudomásul vételével olyan képi megfogalmazásokat közreadni, ami felhívja a figyelmet a kontempláció szükségességére a rohanó képözönben. Szóval igen, a tudatosság a lényeg, ahogy ez itt többször el is hangzik - a platform az meg nem baj, ha ez, vagy amaz, szvsz.
Nos igen, csak amikor elkezdesz platformban gondolkodni, mi az, ami megállít egy scrollozót például, az eleve befolyásolni fogja, milyen kontentot osztasz meg, sőt, akár azt is, milyet készítesz. És ez a befolyás nem biztos, hogy jót tesz.
@@ZsoltHegyi ez így van, de nem biztos, hogy ez rossz - mint ahogy a gépem vagy a helyzet adta limitáció is mindenképp befolyásol. Viszont ha mindezekkel együtt tudatosan építem fel, mit akarok megmutatni, akkor az adott platformot akár úgy is elkezdhetem használni, ahogy a készítői-működtetői nem is gondoltak rá korábban, vagy épp úgy állítom össze a képi anyagom, hogy a folyamatosan scrollozó legalább egy pillanatra megálljon. Itt inkább az a fontos, ami a videóban is elhangzik: ne a trendeket kövesse az illető, hanem az adott kontextusban találja meg a lehetőséget arra, hogy el tudja mondani / meg tudja mutatni, amit ő szeretne, és mindezt úgy, ahogy ő akarja.
Ha megnézed az instát, ott javarészt az megy, hogy mutasd, hol jártál, mutasd, mid van. Egy jó ismerősöm volt, aki külföldön van, és onnan tett fel képeket, nem nagyon vidámakat, majd elnézést kért a követőitől, hogy mostanában ilyen depressziós. Érted? És ha elvárás a pozitív szemlélet, a vidámkodás, akkor az attitűdben fog változtatni, kiszolgálod a nézőt, ami alkotói szempontból szerintem semmiféle irányt vagy fejlődést nem ad, sőt.
@@ZsoltHegyi nem elvárás a pozitív szemlélet - minden nézőpont attól függ, kit-kiket követsz. Rengeteg "anti-" kampány fut, és rengeteg olyan "ismerősöm" is van, akik soha nem posztolnak arról, milyen happy az élet (és persze vannak olyanok is, akiktől más sem jön, ez is igaz). De egy dolgot nem szabad elfelejteni: nem a platform alakította ezt a tömegesnek mondható viselkedés-modellt. Az Insta, ahogy jelenleg más, algoritmussal operáló közösségi média platform is, nagyjából kurátori logikával működik, vagyis én válogatom ki, kit szeretnék követni és kit nem. Az Insta ebből a szempontból ráadásul még jobb is, mint mondjuk egy Face, mert előbbin semmi nem "kényszerít" arra, hogy tényleges ismerősöket kövessek. Úgy állítom össze a listát, ahogy nekem tetszik. Felmerül a kérdés, hogy ha nálad ennyi kényszerűen happy fiók látszik, miért pont őket követed, és nem másokat? Könnyen benneragad az ember a saját szűrőbuborékában, és nehéz kitörni néha, de ez alapján szerintem nem biztos, hogy megállja a helyét az általánosító megállapítás. Nem támadólag mondom, hanem mert szerintem mindenki végigmegy ilyen szelekciós fázison. A problémát én ott látom, hogy nem tanuljuk meg, hogyan szelektáljunk (egyik videódban említed a vizuális kultúra problematikáját: pontosan erről van szó! És ha még a magasságos irodalmi véleményvezérek is kongatják a harangot a képi kultúra ellenében, soha nem is lépünk előrébb, lásd még a film- és médiaoktatás lezüllesztését stb.). Szóval sok mindenben egyetértek, és azt érteni vélem, miért és milyen pozícióból mondod ezeket a dolgokat, el is fogadom - de ennél én árnyaltabbnak gondolom ezt a témát, egyébként sok lehetőséggel a negatívumok mellett ;)
Én nem egyes ismerősökről beszélek, hanem az átlagról. A filterről, a flitterről, a mosolyról, a szelfipózról. Igen, vannak alkotók, akik reklámfelületként használják az instát, de ez korántsem számottevő mennyiség.
A tömeges viselkedésmodellt két dolog alakította ki. Az egyik az a közösségi létezéshez kapcsolt lájkolás. Nehéz egy halálhírt lájkolni, hogy sarkos legyek. A másik az, hogy - és ez bizony az insta-jelenség - egymástól ellesett példák alakították ki mára azt, hogy az insta kép alapvetése a pózolás. Ez maga a szelfi, ami nagyon nem azonos az önarcképpel. Ehhez tegyük hozzá, hogy akár a face, akár az insta olyan algoritmust használ, aminek logikáját te, kintről nem fogod érteni. Nem időrend, hanem valami súlyozás, mert nem is a fontosak szerint jönnek fel a posztok.
Ami a feliratkozásokat illeti, itt van a fő kérdés: hogy iratkozol fel olyanra, akit nem ismersz? Úgy, hogy vagy a hashtaget használod, és akkor történésre iratkozol fel, vagy megnézed, mit dob fel az addigiak alapján ajánlásnak az oldal. De szomorú, vagy reális dolgokra nem akarnak az emberek feliratkozni. Nézd meg, hány követője van egy celebnek, és hány egy művésznek.
De a fő probléma nem ez. Hanem a kényszeressége. Az, hogy akármelyik közösséginek mondott oldalon kényszeresen pörgeted a falad, dől az infó, feldolgozhatatlanul. Ki a fene áll meg egy képnél egy percnél tovább? De komolyan. Főleg úgy, hogy olyan korlátozás van az instán, ami sok dolgot eleve kizár. Az egyik a meztelenség, tehát aktot csak szoft szinten fogsz látni, a másik meg a méret, ami miatt meg részleteiben fontos képekkel nem fogsz találkozni, mert az elveszik. És itt bukik le a platform, hiszen mivel eleve arra lett kitalálva, hogy azt közöld, amit épp csináltál a telefonoddal, így minden egyéb nehezítve van. Nincs rendes webes megoldása, csak kerülőúton tudsz nem mobillal lőtt dolgot kitenni, és a mai viszonyokhoz képest pici képek vannak, a formátum is a négyeztest preferálja.
Ami a szelekciót illeti, itt egy óriási buktató van, amin látszólag el is bukott az internet, úgy, ahogy van. Mi itt pl most talán fontos dolgokról beszélgetünk. Egy olyan platformon, ami semmiképp nem erősíti, hogy ez a beszélgetés több figyelmet kapjon, mint mondjuk más videója alatt az anyázás. Vagy ott a wikipédia, amit bárki szerkeszthet, olyan is. A net demokratizálta az aktust, mindenki mondhat bármit, egyenlően fontos, miközben - bocsánat - az esetek 80%-ában, és most kegyes vagyok, egy értelmes szó se olvasható, nem hogy gondolat lenne benne. Ha minden vélemény egyformán fontos, akkor a befogadónak kellene szelektálnia, de ahhoz előkép, előismeret kell, ami meg mitől lenne meg, ha az ismeretforrás maga ez a katyvasz?
Nem értünk teljesen egyet. Szerintem egy bridge gép is nagyon jó tud lenni a kezdőnek, amíg az útját keresi. Nekem például egy SONY RX10-es (első szériás, használtan relatív olcsón [125-150e] beszerezhető) gépem van, DSRL mérettel/súllyal, 24-200mm-es objektívvel, fix 2,8-as blendével és külső szűrő installációs lehetőséggel. Továbbá van egy stabil, alsóközép minőségű, használtan 10ezer értékű állványom, hogy kompenzálhassam sötétebb fényviszonyok között az 1 inch-es szenzor mérethátrányát. Összesen kb. 150ezret költöttem a felszerelésre (gép, állvány, akksik, táska, szűrők, tisztító). Ezzel az eszközparkkal nyilván óriásplakát minőségű és/vagy a TIME magazin címlapi anyagokat nem fogok készíteni, de arra pont elég, hogy vállalható minőségű A3-as képek díszítsék a falamat. Aztán, ha már látom az irányomat/tehetségemet, akkor célirányosan belevághatok ARANYÁRÚ vázak, objektívek és kiegészítők beszerzésbe.
Semmi baj. Bár a poszt alapvetően a 'közösségi' oldalak miatt született, de persze, lehetsz boldog egy bridge géppel is. Én nem venném meg, elmondtam, miért, de elfogadom, ha másnak meg épp ez az út tetszik, vagy ez elérhető.
Nem először tűnik úgy, hogy nem nézted meg a filmet, vagy ha igen, szövegértési problémáid vannak, vagy prekoncepciód, vagy csak unatkozol. Nem tudom. De bevallom, nem okoz nagy élvezetet olyan dolgokra válaszolni, amit elmondtam már a videóban és elég lenne megnézned, és értelmezned. Szóval bocs, de mivel ez nem első eset, maradjunk abban, hogy én elmondtam, te nem érted, ennyi.
2017-ben kezdtem el foglalkozni a fotózással. Mivel rengeteg dolog keltette már fel az érdeklődésemet hobbi szinten -amiket idővel el is felejtettem-, tavaly nyárig nem vettem gépet. Úgy gondoltam fölösleges pénzt dobni ki egy fellángolásra. Tehát fogtam a telefonom és elkezdtem fotózással kapcsolatos oktató videókat nézni, majd képeket készíteni. A gép megvásárlása óta most érzem azt, hogy a kit objektív mellé beszerezzek további objektíveket. Kellett 7 hónap, hogy eldöntsem, hogy merre is akarok haladni a fotózással, mik azok a dolgok, amik érdekelnek, milyen témákban szeretnék fotókat készíteni. Nem akartam felvásárolni mindenféle objektívet, hogy aztán a felét ne is használjam.
A közösségi oldalakon kapott lákjok nem hatnak meg. Teljesen egyet értek veled, hogy azok nem a kép minőségére való visszajelzések. Mint ahogy a követők tábora sem visszajelzés, hogy mennyire jó a fotós. Ezeken az oldalakon a marketing, és az elérésekért való fizetés az, ami meghatározza a követők táborát a nem celeb emberek között. Lengén öltözött hölgyek milliós követő táborokkal rendelkeznek, míg sok tényleg tehetséges fotós, akik időt, energiát, pénzt öltek a fotózás művészetének elsajátításába, alig tudhatnak pár ezer fős követőtábort magukénak.
Hogyan is lehetne így mérőzsinór egy ilyen oldal?
köszönöm a visszajelzésed.
Sziasztok!
Sok lehetőséget dobtam el, dobok el nap mint nap, mert szűk a határidő.
Én igényelném a személyes kontaktot a megrendelővel még a tárgyfotók kapcsán is. Afféle mini interjú. Mit miért kinek hogy stb. Ettől persze megriadnak, nem értik. Nem értik ha azt mondom, hogy a gép csak eszköz ami segít megmutatni azt ami a fejemben megszületik, viszont nem fog megszületni semmi, ha nincs elötte egy kis petting.
Az alklotásból vadászat lett. :-(
Hát, megrendelésre dolgozni nem egyszerű matek. Nyilván, mindig a megrendelő a főnök, ha nincs kedve beszélgetni, akkor ez van, megérzésre kell őt "kielégíteni". :)
A közösségi oldalak haszna talán az, hogy a közös érdeklődési körrel rendelkező emberek könnyebben összejöhetnek. Én a fotóim kis százalékát osztom. Amit felteszek az nem azért teszem, hogy majd biztos tetszik nekik mert biztos tetszeni fog (még a rettenetet is lájkolni fogják), hanem azért mert nekem tetszik. Igen nekem is vannak fotóim, amit 2-3-5 hónap múlva rakok fel, mert annyit változik a látásmódom, hogy egyszerűen akkorra érik meg, vagy érek meg. Egy like jelent valamit de persze egy profi váleménye hangsúlyosabb, de azt sem hagyhatom figyelmen kívül, hogy ő neki is van izlése. Pusztán szakmailag, csak technikailag értékelni egy szellemi terméket, nem biztos, hogy célravezető. Az emberek örülnek neki ha szép dolgokat láthatnak. Én nem mindenkinek fotózom, hanem magamnak és ha elégedett vagyok megosztom. Aztán legközelebb próbálom felülmúlni magam. Szerintem ha valaki ezen a területen próbálkozik az egyik legfontosabb, hogy legyen önkritikája.
De osztom a véleményed és köszönöm a videókat! Hasznosnak tartom az ilyen vlogokat. :)
Roland, köszönöm a visszajelzésed. Amit írsz, megértem, kábé ezt mondom én is, fontos, hogy hagyjunk időt érni a dolgokat. Javarészt még profiknál is az látszik, hogy nem bírnak várni, amint megvan a kép, már tolják is ki, és ez szerintem nem vezet sehová, vagyis ahová vezet, az pont az, hogy nincs koncepció, nincs átgondolva, tesztelve, ülepítve semmi.
Ami a közösségi részét illeti: más az insta mint a fész, utóbbin inkább megesik, hogy olyanokkal is kapcsolat jön létre, akikkel jóllehet amúgy kis esélye van, hogy találkozz az életben. Ez jó, ha értelmes beszélgetések jönnek ezáltal létre. Viszont azt tartom, hogy a képek felezési ideje úgymond elég rövid ezeken a helyeken. Gyorsan felejtünk és gyorsan továbblépünk. Valós reakció alig jön, megmutatod, amivel akár hónapokat molyoltál fejben, mire kész lett, kapsz eg lájkot rá, nem jelent semmit. Viszont kiadtad magadból. MI ezzel a baj?
Az, hogy egy könyv, egy kiállítás összerakásához kell sűríteni magadban a dolgokat, egyenként is, összességében is. Ami már kikerült a netre, azzal kevésbé törődik az ember, lép tovább. Alig forgatódik át így kép a valóságba, nem marad fenn a szűrőn szinte semmi.
@@ZsoltHegyi Nincs tökéletes, kész mű. Ilyen nincs. Mindíg van ahova tovább lehet lépni. "Leesik a falról". Amíg van ilyen addig tudom, hogy fejlődöm. De attól még az nem biztos, hogy rossz volt a kép. Másik dolog, meg, hogy egy olyan fotóval nyertem egy pályázaton (zsűri álltal), ami talán a legérdektelenebbnek jött le a facebook-on. :D Szóval ennyit erről. Ennek ellenére elindítottam és nyert.
Miért ne lenne kész mű? Ha tudja az ember, mit akar és megcsinálja, az kész. Az más kérdés, amikor az ember bizonytalan, vagy nem volt pontos a fejében az előkép arról, mit is akar, olyankor tényleg nehéz rámondani, hogy ezt akartam, ilyet, frankó, kész. Ami leesik a falról, azzal nincs mit csinálni, el kell felejteni, miután megtaláltad, miért esett le, lehet nekifutni újra. A pályázatokról most én nem mondanék semmit, látatlanban úgy, hogy se a pályázatot, se a képet, se a zsűrit nem ismerem, botorság is lenne.
@@ZsoltHegyi Nem írtam a pályázatról, mert nem akartam reklámozni a vidóid alatt. Ha az ember profi és tudja mit csinál akkor oké hogy van felejtős project. Lehet kész mű, bár az szerintem szubjektív. Ez a fotós - fotó kapcsolat mindenkinél más szerintem. Ugye egy amatőr egy féljó képnek is tud úgy örülni... :D Tavaly nyáron kezdtem fotózni, vettem magamnak egy EOS M50-et, tapasztalgatom (használtam már előtte DSLR-t is), eleve nem lehetek magabiztos. Persze minden héten többször is kimegyek, itt a Tapolcai-medencében a Balatonfelvidékén lépten nyomon találni valamit. Gondolkodom, hogy nem e kéne komolyabb irányokba elindulni, majd meglátom. Nem rossz ha az ember sokmindenhez ért.
De ne is várjunk objektív igazságot az alkotásban. Vannak szabályok, alapok, amik oszlopok, de a felépítmény már szubjektív. Ami azt illeti, ha egy éve fotózol, nem vagy lekésve, nem is kell az örökkévalóságra gondolni még, látni kell, nézni, gyűjteni.
A legfontosabbat a végén mondtad ki. A művészet lényege a KÖZLÉS. Legyen az profán, vagy L’art pour l’art, valamit mégis csak közöl. Minél magasabb szférákból érkezik, annál művészibb. Igaz ez mindenre, amit művészetnek neveznek. Ha valaki a technikai oldaláról közelít, és nem onnan, hogy ezt a képet mivel lehet elkészíteni, akkor az csak játszani akar. (Erről szól, a DSLR-MILC vita. Dömper, vagy matchbox?) Kütyüzni. Amihez a kép csak egy apropó. Félre ne értsen senki! Nem tettem előjelet. Ez egy remek hobbi. Ezért találták ki a belépő és a haladó szintű gépparkot és objektíveket. De óva intenék mindenkit: ne ringassa magát olyan tévképzetbe, hogy a gép csinálja a fotót.
Bocsánat! Kifelejtettem a leglényegesebb szót TUDATOS közlés.
Köszönöm a visszajelzésed. Minden így van, egy dolog emellett fontos, hogy a fotó technikai sport, vagyis hiába a művészi véna, ha valaki lusta az alapokat elsajátítani, akkor csak "-kedés" lesz belőle. Meg sok véletlen, reprodukálhatatlan talált kép.
Ahhozképest, hogy haragszol az Instragramra, jó sok fotód van fönt.
és vadászom is vele a lájkokat rendesen, mi? Nem nagyon értem azt, miben látod az ellentmondást, de gondolom annyira nem merültél bele, hogy észrevedd a különbséget. Semmi baj.
@@ZsoltHegyi Így igaz.Biztos van pár tucat ember,akiknek bejön ez a stílus.
szerintem kicsit nyithatnál jobban az új platformokra. igen az instagram nagyrésze felszínesnek tűnhet (én se szeretem), de arról szerintem ne fogalmazz meg szubjektív kritikát amit még nem próbáltál és nem ismersz. - arról, hogy mit ér az instagram egy fotósnak - ami a videó címe, nem sokat tudtam meg, mert nem ismered, hogy ezt hogyan lehet marketingre használni, vagy hogyan lehet belőle pénzt keresni. szerintem nagyon sok fotós (pl: tárgyfotósok, vagy aki utazásokat fotóz, épületfotósok, esküvőfotósok, stb..) vígan meg tud élni belőle. Szóval ha a saját véleményedről szól ez a videó, akkor ezt tüntesd fel a címben, hogy mit ér >szerinted< az instagram. vagy mit ér neked mint fotósnak. ez így nagyon általánosított cím.
Kedves Ádám, miből gondolod, hogy nem ismerem az instagramot, vagy a többi közösségi platformot? Én arról beszélek, hogy hol vannak ezekben a buktatók. Azt pedig, hogy saját véleményem mondom, már bocsánat, de felesleges leírni. Mivel evidencia. Majd ha más véleményét mondom, akkor kell megijedni, hogy megszálltak az ufók. :)
Igen, Zsoltubá ott téved, hogy még mindig printben és falban gondolkozik, azt tartja értéknek, ami offline, kiállításon megnézhető. Kétség kívül zavarba ejtő a digitális világ kommunikációs zaja, de ez van, ezt kell szeretni. Kicsit oldszkúl az arc, olyan 20. századi... :) Én is az vagyok, de nekem inkább leesik az állam az online világ lehetőségeitől és némely alkotójától és nem finnyogok a zajon, amiben észre kell venni őket... És igen, a fotó ma már inkább computergrafika, intermédia, amióta nem analóg, de ez így van jól. Mondom ezt úgy, hogy egy jó diától még mindig megdobban a szívem. Mert ott nincs kamu, nincs retus, nincs vágás...
Kicsit tudod zavarban vagyok, amikor a múltból érkezik utalás valakitől, aki velem ellentétben marad a nicknévnél, miközben próbál úgymond bizalmaskodva tanítani, hogy ne mondjam, kioktatni, de hát persze, ez is a new deal része, a függöny mögüli morgás zaja. Nekem meg ez az oldszkúl.
Egyébiránt meg, én nem érzések és megérzések bizonytalan szubjektivitására alapoztam azt, amit mondtam, hanem kutatásokra, amik mérték és kimutatták, hogy valójában mennyi időt (sem) szánunk egy-egy képre ezeken a platformokon. Azzal meg nehéz lesz vitatkoznod, hogy a "print", a könyv az nagyobb eséllyel marad fenn, mint az online. És a technikai problémákba bele se menjünk, ahogy a privacy kérdésébe se, meg abba se, hogy az ezen oldalakon meglévő javarészt gépi cenzúra mennyiben torzítja a valóságot, hogy például az aktfotográfia mint olyan, javarészt egyik platformra se fér fel, mert a közösségi kurvannyát megsérted vele. Ugye. Hát, ha ez oldszkúl, ám legyen.
@@TheWhalevideo online tér .: poszt modern . Azaz eltűnik ,elfelejtik Az offline .:analógiás mint pl.: József attila ,capa azaz időtálló . Ettől művészet mert nyomot hagy . Az instagram csak a pillanatot uralja
@@egyresztmasreszt4292 Hogy hol jelenik meg egy kép, vagy bármilyen más alkotás, nem határozza meg és nem befolyásolja az értékét. Az csak a felület, a hordozó, a csatorna, amin a kommunikáció zajlik. A gondolatmeneted szerint József Attila kinyomtatva érték, de mondjuk ha a neten olvasod, nem az?