Remek videó. Rövid, tömör, érthető összefoglalás. A perspektívikus ábrázolást ismertető rész döccenőitől eltekintve. Néhány pontosítás (a jobbítás szándékával): - A perspektíva nem technika (miként az olajfestés, a rézkarc, vagy a freskó), hanem a három ábrázolási mód egyike. - Megtévesztő, hogy a kurzor a kapu kerítésére mutat, amikor ez a mondat hangzik el: "...ide helyezte fel(!) Brunellecshi ezt a szerkentyűt..." A "szerkentyűt" a kápolnától olyan távolságban helyezte el, hogy a lyukon keresztül az egész épület a látókúpon belül legyen. - "központi pont" Az irányvonalak az "F" (fókusz) enyészpontban találkoznak - Ez esetben a nézőpont és az enyészpont egybe esik. - Brunelleschi valóban tükrök segítségével szerkesztette meg a Battistero perspektivikus képét. De. - A bemutatott eszköz csupán ellenőrzésre és demonstrálásra szolgált. Ugyanis a rajzzal szemben elhelyezett tükör lényege nem a mozgathatósága volt. A tükrön ugyanis szintén volt egy lyuk, így a két lyukon keresztül láthatta a rajzoló magát az épületet, ugyanakkor a tükörben a saját rajzát - amit a tükörrel szemben a fatáblára rögzített. Ennek a két látványnak az egybeesése igazolta a szerkesztés pontosságát. Ha a tükröt elmozdította, a valódi látvány és a tükörben látható rajz tökéletesen kiegészítette egymást. Ezt a szerkezetet Brunelleschi 1420-ban mutatta be. - "...ez az ajtó, amit itt látunk, azért is nagyon fontos, tehát a centrális perspektíva kifejlesztése szempontjából is nagyon fontos, Brunelleschi ugye, itt próbálkozott, itt értette meg, hogyan is működik..." Ez a szövegrészlet értelmezhető úgy, hogy Brunelleschi a Ghiberti féle bronzkaput, mint forrást használta, mintegy a megértés kulcsaként. Ami nem helytálló. Ghiberti a bronzkaput 1425 és 1452 között készítette. Miért olyan fontos a perspektíva, mint új ábrázolásmód a reneszánszban? Miért kell megérteni a működését, ha a reneszánsz művészettel foglalkozunk? Egyrészt a videóban is említett "...érzéki (értsd: érzékelt) világ tudatos ábrázolása vált a művészet céljává..." Ennek tudományos alapját teremti meg Brunelleschi, aki matematikai és geometriai - tehát tudományos, "racionális" - alapra helyezi az ábrázolást a centrális perspektíva által. Mindezek említésre kerülnek. Másrészt a perspektivikus ábrázolási mód kifejezi a reneszánsz szemléletváltását. A humanizmussal az ember középpontba kerülését hirdeti. Nem csupán témaválasztásában és az által, hogy az ábrázolásban törekszik az anatómiai pontosságra, hanem, hogy a korábbi művészetek általános nézőpontját (vetület, axonometria) a személyes nézőpont váltja fel. A perspektíva tehát a művészt, és általa a nézőt,- mint embert - helyezi az univerzum centrumába, mivel a megfigyelt világ irányvonalai a szemlélő által elfoglalt helyből indulnak ki. Ez a művészetfilozófiai alapvetés vezeti a kortárs művészeket arra, hogy széles körben alkalmazzák, továbbfejlesszék Brunelleschi találmányát a centrális perspektívát. Minél több érdeklődő nézőt és további eredményes munkát kívánok! "központi pont"
Remek videó. Rövid, tömör, érthető összefoglalás.
A perspektívikus ábrázolást ismertető rész döccenőitől eltekintve.
Néhány pontosítás (a jobbítás szándékával):
- A perspektíva nem technika (miként az olajfestés, a rézkarc, vagy a freskó), hanem a három ábrázolási mód egyike.
- Megtévesztő, hogy a kurzor a kapu kerítésére mutat, amikor ez a mondat hangzik el: "...ide helyezte fel(!) Brunellecshi ezt a szerkentyűt..." A "szerkentyűt" a kápolnától olyan távolságban helyezte el, hogy a lyukon keresztül az egész épület a látókúpon belül legyen.
- "központi pont" Az irányvonalak az "F" (fókusz) enyészpontban találkoznak - Ez esetben a nézőpont és az enyészpont egybe esik.
- Brunelleschi valóban tükrök segítségével szerkesztette meg a Battistero perspektivikus képét. De.
- A bemutatott eszköz csupán ellenőrzésre és demonstrálásra szolgált. Ugyanis a rajzzal szemben elhelyezett tükör lényege nem a mozgathatósága volt. A tükrön ugyanis szintén volt egy lyuk, így a két lyukon keresztül láthatta a rajzoló magát az épületet, ugyanakkor a tükörben a saját rajzát - amit a tükörrel szemben a fatáblára rögzített. Ennek a két látványnak az egybeesése igazolta a szerkesztés pontosságát. Ha a tükröt elmozdította, a valódi látvány és a tükörben látható rajz tökéletesen kiegészítette egymást. Ezt a szerkezetet Brunelleschi 1420-ban mutatta be.
- "...ez az ajtó, amit itt látunk, azért is nagyon fontos, tehát a centrális perspektíva kifejlesztése szempontjából is nagyon fontos, Brunelleschi ugye, itt próbálkozott, itt értette meg, hogyan is működik..."
Ez a szövegrészlet értelmezhető úgy, hogy Brunelleschi a Ghiberti féle bronzkaput, mint forrást használta, mintegy a megértés kulcsaként. Ami nem helytálló. Ghiberti a bronzkaput 1425 és 1452 között készítette.
Miért olyan fontos a perspektíva, mint új ábrázolásmód a reneszánszban? Miért kell megérteni a működését, ha a reneszánsz művészettel foglalkozunk?
Egyrészt a videóban is említett "...érzéki (értsd: érzékelt) világ tudatos ábrázolása vált a művészet céljává..."
Ennek tudományos alapját teremti meg Brunelleschi, aki matematikai és geometriai - tehát tudományos, "racionális" - alapra helyezi az ábrázolást a centrális perspektíva által. Mindezek említésre kerülnek.
Másrészt a perspektivikus ábrázolási mód kifejezi a reneszánsz szemléletváltását. A humanizmussal az ember középpontba kerülését hirdeti. Nem csupán témaválasztásában és az által, hogy az ábrázolásban törekszik az anatómiai pontosságra, hanem, hogy a korábbi művészetek általános nézőpontját (vetület, axonometria) a személyes nézőpont váltja fel. A perspektíva tehát a művészt, és általa a nézőt,- mint embert - helyezi az univerzum centrumába, mivel a megfigyelt világ irányvonalai a szemlélő által elfoglalt helyből indulnak ki. Ez a művészetfilozófiai alapvetés vezeti a kortárs művészeket arra, hogy széles körben alkalmazzák, továbbfejlesszék Brunelleschi találmányát a centrális perspektívát.
Minél több érdeklődő nézőt és további eredményes munkát kívánok!
"központi pont"